Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 15. szám

1988. JANUÁR 19., KEDD 5 A lapos tető sem feltétlenül ázik be Nem találmány - gondos munka Idei BÁV-tervek Használtan olcsóbb A korábbiaknál több áru termeltetését, illetve importját tervezi az idén a Bizományi Áruház Vállalat, mert arra számít, hogy élénk lesz az érdeklődés azok iránt a ter­mékek iránt, amelyekhez ol­csóbban lehet hozzájutni. Tavaly a tervezettet jóval meghaladta a használt és ol­csóbban vásárolható fogyasz­tási cikkek forgalma: 4,5 milliárd forint értékű árut adtak el, ennek 80 százalé­kát a lakosságtól vásárolták fel, 20 százalékát a közületektől vették, illetve velük termel­tették. Az idén is hasonló forgalomra számítanak. A vállalat fokozza a termelte­tést, mind több új árut igyek­szik beszerezni. A vállalat a saját műhe­lyeben felújított stílbútorok jelentős hányadát exportálja. A bútorjavító üzemet bővíte­ni kívánják. Huzalzomáitcozók exportra Ezekben a hetekben több más termék gyártása mellett szöv­et megrendelésre kilenc PGZ 4 9-es típusú huzalzománcozót készítenek a Pest Vidéki Gépgyárban. Felvételünkön Németh Gábor csoportvezető a nagy értékű berendezések vezérlő- szekrényeit szereli a szigethalmi gyárban. (Hancsovszki János felvétele) Minden kedden szakmai tanácsadás is Nagy a forgalom a mintaboltban Három esztendővel ezelőtt nyitott mintaboltot a buda­örsi Ipari Szerelvény- és Gépgyár Budapesten, a Döb- rentei utcában. Addig termékeiket kizárólag a Gép- és Szerelvényértékesítő Vállalaton keresztül juttatták el vevőikhez. Bár ez a kapcsolat azóta is él, több érv szólt amellett, hogy önállóan is próbáljanak megjelenni a p aiuciicti piacon. „Mennyit crnek a bírósági ítéletek” — címmel nemrégi­ben riportban számoltunk be a gödöllői lakásszövetke­zet kezelésében lévő, a PÁÉV által épített lakások be­ázásáról. Az épületek lapos tetővel készültek, amelyre manapság a szakemberek többsége legyint egyet, mond­ván: a technológia a bűnös, nem vált be, nincs mit ten­ni, fél Magyarország beázik. — Először a Vasérttel kö­zösen tartottunk fenn egy üz­letet, de ebben az esetben is igaznak bizonyul a népi böl­csesség: közös lónak túrós a háta. Mindkét fél — érthetően — a saját érdekeit igyekezett érvényre juttatni, s gyakran nem sikerült létrehoznunk a normális kapcsolathoz szüksé­ges kompromisszumokat. A legtöbbször a nyereség felosz­tásán „ vitáztunk.:.végül úgy> döntött az ISG vezetése, hogy jobb lesz nekünk külön — avat be az elmúlt évek ese­ményeibe Tarr András üzlet­vezető Kevés a felhasználóknak A jelenlegi helyiséghez, amelyhez bár nincs a főváros centrumában, de jól megköze­líthető, forgalmas pontján ta­lálható, igen nagy szerencsé­vel jutottunk. Az egyik szö­vetkezet új helyre költözött, s mert nem volt szüksége a régire, hihetetlenül olcsón ajánlotta fel nekik, tekintettel régi jó kapcsolatainkra. Aki először lép be az ajtón, talán egy kicsit meglepődik: egy viszonylag szűkös eladóte­ret talál, s ha érdeklődik, hol a raktár, elhúznak egy füg­gönyt, s mutatják: itt. A pol­cokon jól elfér az áru, de emellett van egy pici helyiség, ahol még lehetőség van táro­lásra. Az egész üzlet hasznos alapterülete mindent összead­va még a negyven négyzetmé­tert sem éri el. — Az első esztendőben már 300 ezer forint híján 20 milliós forgalmat bonyoPottunk le — mondja Tarr András. — De éreztük, ez még nem a plafon S nekünk lett igazunk, mert két éve, 37.5 millió forint ke­rült a kasszába, tavaly pedig már túlléptük az 50 milliós határt is. Ezek az adatok jól jelzik, hogy időszerű döntés volt az önálló bolt létrehozá­sa. A nyitás után nem kellett nagyobb propagandát csinálni. Mintegy 350 levelet küld: k szét a nagyobb kemenyfém- felhasználóknak, az első ve­vők közülük érkeztek. Nap­jainkra már kialakult e y ál­landó vásárlói kör — közéjük tartozik egyebek között a leg­nagyobb cégek közül a Lenin Kohászati Művek, a Dunai Vasmű, a Dunántúli Kőolaj­ipari Gépgyár, s még sorol­hatnánk tovább — de olykor váratlan igényekkel is jelent­keznek náluk. A hazaiak mel­lett alkalmanként külföldiek is megfordulnak a boltban. — Nagyon fontos ebben a szakmában a személyes kap­csolat — folytatja : üzletve­zető. — A legtöbb beszerzőt jól ismerjük, így gyakori, hogy telefonon adják le a rendelést. A bizalom megvan, tudjuk, ha megígérték, biztosan érte is jönnek. De nemcsak vevőink­kel, hanem a vállalat keres­kedelmi osztályával is jó a kapcsolatunk. Szükség is van erre, mert senki sem szereti, ha valamely kérésre azt kell mondanunk: nincs. Ezért most szeretnénk tovább korszerűsí­teni ezt a kontaktust, mégpe­dig úgy, hogy sűrűbben ad­nánk fel rendeléseinket, s így gyorsabban tudnánk itt a bolt­ban pótolni azt a terméket, ami elfogyott. Beszélgetésünk közben nyí­lik az ajtó. Egy idősebb férfi lép be. Az üzletvezetővel, hogy úgy mondjam, félsz arak­ból is megértik egymást, a kí­vülálló viszont nehezen iga­zodik el a szakmai kifejezések között. Ám a rövid beszélge­tésből is látszik: Tarr András alapos ismerője a ksményfém áruknak. Igaz, ehhez többéves tanulással kellett megszerez­nie a felkészültséget. 1968-ban tanulóként ismerte meg a szer­számszakmát, majd később technikusi végzettséget szer­zett. Csaknem húsz éve fog­lalkozik ezzel a témával, de ha rajta is kifogna valami, min­dig akad segítség. Elismeréssel szól a vállalat által összeállí­tott, nagyon színvonalas kata­lógusról, amely minden in­formációt tartalmaz, amelyre a felhasználóknak szüksége le­het. „TSG—Böhlerit forgácsoló keményfémek, váltóélű lap­kák” — olvasom a szemnek is tetszetős kiadvány címlapján. Bemutató a helyszínen — Általában kétféle vevő van — mondja Tarr András. — Az egyik, aki érti, tudja, hogy mit kér. Vele meg lehet beszélni a dolgokat, s ez a jobb, mert ha nincs éppen eb­ből, amit keres, esetleg ajánl­hatok helyette másikat, ami szintén megfelel a célnak. A másik típusú vevő — s a leg­több anyagbeszerző ilyen — nem tudja, mire kell a kért termék, egyszerűen felírják neki a vállalatnál. Így meg­esik, hogy többször is vissza kell jönnie, mire kiderül, mit tudunk adni, $ az megfelel-e nekii* A mintabolt munkanapokon fél nyolctól fél háromig tart nyitva. Különszolgáltatása, hogy minden kedden dr. Ko­vács Imre, a vevőszolgálati osztály vezetője szaktanács- adást tart. Ilyenkor nagvobb a forgalom, hiszen sokan nem vásárolni, hanem tájékozódni szeretnének. Ha új típusú lap­kát kezd el az ISG gyártani, gyakori, hogy dr. Ko”ács Imi— egy-egy nagyobb felhasználó­nál a helyszínen mutatja be azok alkalmazási lehetőségeit. — Bár igen sok a konku­rens, az eredmények azt mu­tatják, hogy megállunk a saját lábunkon — foglalja össze az üzletvezető. —, Annál is in­kább, mert termékeink jó mi­nősége egyfajta garanciát is jelent vevőink előtt. A három esztendő alatt, amióta meg­nyílt a bolt, még senki nem hozott vissza egyetlen rossz árut sem. Pedig széles a vevő­körünk. Nem csupán az állami és szövetkezeti felhasználók fordulnak meg nálunk, hanem sok kisiparos is. ők készpénz­zel fizetnek, ez idén eddig mintegy 1,5 millió forint be­vétel származik tőlük Naprakészen Az üzletben mindössze ket­ten dolgoznak, Tarr András mellett Kolos Ágnes segít az adminisztrációban. Naprakész nyilvántartásuk van minden egyes termékféleségről, s en­nek vezetése bizony elég sok 'dót vesz el. Távlatilag ezért azt tervezik, hogy kérik majd egy személyi számítógép beál­lítását, amely jelentősen meg­könnyítené és meggyorsítaná munkájukat. Az írás megjelenése után nem sokkal csöngött a telefon szerkesztőségünkben: Nincs tiltva — Valóban sokat vitatott a lapos tetős épületek lágy fedé­se, nekem is az a véleményem, hogy rengeteg hibaforrást tar­talmaz — hallottuk a vonal túlsó végéről. — Ezért lett népszerűbb a magas tetős épít­kezés. amely gyakran jobb megoldás, de vannak olyan esetek, amikor városképi és takarékossági szempontból célszerűtlen és gazdaságtalan. S hogy nem vált be a lapos te­tő, erre csak azt tudnám mon­dani: ugyanabból a szövetből készül príma és elfuserált öl­töny is, ez a szabón múlik. A háború előtt egy lapos tető sem ázott be. Szóval, lehet lapos te­tőt is jól csinálni. Ám, lássuk! A helyszín: a dabasi Építő­ipari Költségvetési Üzem. A telefonáló, Vörös Ferenc üzemvezető, találkozásunk el­ső pillanatában úgy tűnik, mintha megbánta volna je­lentkezését. Akkor, az írást ol­vasván, a szakember indulata — aki megvívta már a maga harcát az ügyért — késztette, hogy a telefonkagyló után nyúljon. Bírálni, megsérteni viszont senkit sem akar. Azt meg végképp nem szeretné, ha bárki úgy gondolná: csak ap­ropót keresett, hogy magát, magukat, az üzemet propagál­ja. Aztán mégis elkezdi: — Az úgynevezett akvabitos nehézlemez-szigetelés nagyjá­ból 15 éve terjedt el Magyar- ‘országon. Azelőtt csupasz le­mezt alkalmaztak bitumenra­gasztással, amit szórt kavics­csal takartak. Ha valaki rálé­pett, megsérült a felület, és nehezen lehetett a hibát fel­tárni. Az akvabitos tetőszige­telésnek szintén megvannak a veszélyes pontjai: nem mind­egy például, hogy milyen ma­gas az attika, azaz a térdfal A gyakran alkalmazott úgyne­vezett nikepanel hátránya, hogy a tető érzékennyé válik a mechanikai sérülésekre. Az­tán erősíteni kell a hajlatokat, rögzíteni az akvabitos lemezt a bádog alatt, ennek forrasz­tása nagy figyelmet igényel. Ha összecsapják, lehet, hogy spórolnak, de akkor kevésbé áll ellent az időjárásnak. Mi­nőségi munkát követel tehát, s nem biztos, hogy minden építőiparban dolgozó feltétle­nül ért hozzá. Viszont egyet­len kivitelezőnek. sem tiltotta meg az építési kormányzat, hogy kialakítson saját magá­nak egy szerkezetet, ha úgy tetszik, technológiát. Mi meg­próbálkoztunk valamivel. Az újkígyósi Fedéllemez­gyár üvegfátyolbetétes ne­hézlemez szigeteléséből indul­tak ki. Ahogy Vörös Ferenc fogalmaz: végigszenvedtek minden buktatót, de volt tü­relmük létrehozni egy olyan sajátos módszert, amellyel az 1980 óta — általuk szigetelt több ezer négyzetméter egy­szer sem ázott be. Mi az olcsóbb ? — Készítettünk egy tervet, amelyet a műszaki leírásokkal együtt különböző szakhatósá­goknak juttattunk el. Legin­kább az ÉVM kommunális fő­osztálya támogatott bennün­ket, Vették a fáradságot, hogy egy ilyen kis üzemmel, mint a miénk, vitázzanak a techno­lógia tökéletesítéséért. Az Épí­tésügyi Minőségellenőrző Inté­zetet ‘' fölkértük építkezéseink minősítésére. Volt bennük hajlandóság ., hozzásegíteni minket, hogy megszabadul­junk fogyatékosságainktól. Mert a kísérleti időszakban nálunk is előfordultak beázá­sok mechanikai sérülések miatt, például, amikor . egy csatornát helyeztek el. De en­nek a szerkezetnek előnye, hogy foltozható, mint egy ci­pő, vagyis gyorsan, költséget kímélve javítható. Ma már persze odáig jutottunk, hogy nyugodtan alkalmazhatjuk ezt a szigetelést, bátran vállalva az ötéves garanciát. Utána te- tőszerviz-szolgálatot látunk el, kétévente fényvédőt hordunk fel, ez a nyaranta bekövetke­ző lágyulást csökkenti. Nem kell kavicsborítás, ami miatt eldugulhatnak a lefolyók, s könnyen feltárható, korrigál­ható az esetleges hiba. Végül is, mi az a plusz, amit hozzátettek ehhez a technoló­giához? Nos, járható felülete­ket teremtettek a tetőn, a me­chanikai sérüléseket minimá­lisra csökkentve ezáltal. Har­minc centiméteres attikafalat építenek, mert ha ennél maga­sabb, a takaró horganylemez nem tud ellenállni az akvabit nehézlemez húzásának és a hőmérsékleti változások miatt elrepedhet. Számos fényvédőt' kipróbáltak, míg az Alukon— B—0 festékanyag mellé letet­ték voksukat, Teljesen gépesí­tették a munkafolyamatokat és rendkívüli gondossággal végzik a kivitelezést Maga a munka nem kerül sokba, de az importból szár­mazó üvegfátyol igen, és be­szerezni sem könnyű, kivált, ha olyan nagy az építőanyagok iránti érdeklődés, mint az el­múlt év végén. Ám minderre az üzemvezető azzal a bizo­nyos ruhapéldával érvel: nem mindegy, hogy három évig vagy három hónapig viselhető egy öltözet. El kell tehát dön­teni: a drága-e az olcsóbb, vagy fordítva. Ma már megyeszerte fellel­hetők az ÉKÜ akvabitlemezes lágyfedései. Ezzel javították a Pest Megyei Bíróság tetőszer­kezetét és a nagykőrösi laká­sokat, amelyek a korábbi ki­vitelező hibájából beáztak. Ezzel épült a váci kommuná­lis üzem autójavítója is, s ter­mészetesen számos épület Da- basőn. Mint például az 1981- ben átadott" szakorvosi rende­lőintézet, , , — Ha kinézek az ablakon, egészen felüdít a látvány — közli Péter Gábor műszaki csoportvezető. — Azelőtt biz­tosítónál dolgoztam kárszakér­tőként, láttam elég tető beázá­sát. A rendelőintézet már a hetedik telét tapossa, s eddig nem volt okunk panaszra. Mindössze annyi történt, hogy a hatodik év után fényvédő réteggel vonták be a tetőt. Az ÉKÜ ezt ugyan kétévenként ajánlja, de ha ennyi időt ki­bírt felújítás nélkül, akkor ez is csak az ő jó munkájukat igazolja. A Táncsics Mihály Gimná­zium és Postaforgalmi Szak- középiskola régi szárnya 1964- ben épült, kivitelezője a 25. Számú ÁÉV volt, amelyet most PÁÉV-nak hívnak. Ingyen elmondják — Elég hamar beázott a te­tő, szivárgott a víz, kínlódtunk — meséli Pelikán Pálné gaz­dasági vezető. — Egyszeregy­szer javítottak, aztán lejárt a garanciális idő, eltűnték in­nen. Egy ócsai kisiparos újí­totta fel, de csak a menza fö­lötti részt, mert húzta a mun­kát, mint a rétestésztát. Be­ázott, pereskedtünk. Végül 1982-ben az ÉKÜ megcsinálta. — Én csak később kerültem ide, de eddig észre sem vet­tem, hogy tető van az épüle­ten — jegyzi meg dr. Krenkó József iskolaigazgató. Miközben szemléljük a munkásőrség tavaly készített székházénak ezüstösen csillo­gó, makulátlan felületét. Vö­rös Ferenc csak ennyit mond: — Nem fedeztük föl a böl­csek kövét, nem újítás, nem is találmány az, amit kigondol­tunk. Inkább gondos, precíz munka, hogy az épületek egy évtized után is jól szolgálja­nak. Büszke vagyok, hogy a mi embereink képesek erre. Bárkinek elmondjuk módsze­rünket, ingyen, mert azt sze­retnénk, ha máshol sem ázná­nak be a tetők. Végeredmény­ben mi is itt lakunk, ebben az országban. Tóth Andrea őgött. Felszabadultan, szinte jóked­vűen. Ahogyan a saját oktondi- ságán illik az embernek. Ügy kell annak, aki fontosnak hiszi magát. Miért gondolta, bárkinek is eszébe jut, hogy ne­ki ez a nap ... Harminc esztendeje pon­tosan, hogy belépett a céghez. Rajta kí­vül kinek fontos ez? Azoknak, akik úgy örökölték őt, mint egy bútordarabot, volt, van, lesz? Cicamica volt, van, lesz. Na igen, ő harminc esztendeje Cicamica. Ö volt akkor itt a taknyos, azaz a legfia­talabb a gépkönyvelésen. Kötelesné nevez­te el Cicamicának. Mennyit tanult tőle! Te figyelj csak Cicamica, momdta, s mutatott valamit. Apró fogásokat, a szokásostól el­térő, de sokkal gyorsabb számlacsopor­tosítást, pillanatok alatt megcsinálható tabulátorokat. Te figyelj Cicamica... s kezdték a többiek is így hívni. Kötelesné. Azután Mami lett. Azután kivitték a te­metőbe. Jöttek az újak. Egy idő után őt kezdték kérdezni, te hogyan is kell ezt Cicamica?! És most? Azt hitte... Miért hitte? Nincsen itt senki, aki tudná, ő már harminc esztendeje ... Annak idején azt hitte ... Azt, amit ezek a mostani kis taknyosok hisznek, hogy majd megakad valakinek a szeme rajta. Elég nagy cég ez. És? Senki. Illetve, lett volna, nem is egy. Arra. ő szép hiteket dédelgetett magában, hogy a férfi, hogy a szerelem, a házasság, a család, azok meg az ötödik perc után a blúza alá akartak nyúlni... Biztos, hogy benne volt a hiba! Mire ment a naiv hiteivel? Hogyan mond­ta az a taknyos Anikó? Te Cicamica. te most is olyan jó nő vagy, miért nem men­tél férjhez? Merészelt volna ő ilyet kérdez­ni annak idején itt bárkitől is? Hallgatott, lapult, tanult. Tűrt. Igen, tűrni is kellett. A legrosszabb mueikákat rakták oda ne­ki. Ha jött a főnök, nem kérdezett, ha­nem kijelentette. Na ugye kislánykák, túl­órázni kell, akkor egy a Cicamica, ket­tő... és várta a jelentkezőket. Azt, hogy 6 esetleg nem akar maradni, fel sem tételez­te. Amint a többiek sem. Neked könnyű Cicamica... És akkor hallgathatta, miért könnyű neki azokkal szemben, akiknek Harmatcseppek CICAMICA meg kell zabáltatni azt a dög férjet, a be­lüket kitapostatni az üzletben, a gyerek­kel szétcibáltatni magukat, szülői érte­kezletre menni, mosni, eltakarítani a disznóólát a vendégek után. Neked käny- nyü Cicamica! Tényleg, milyen könnyű volt neki min­den! Túlórázni mások helyett és hallgat­ni, Cicamica, fantasztikus, hogy te ennyit keresel. Bejönni szombatokon és vasár­napokon évzáráskor, készletátértékelések idején, s: nyelni, nyelni a szöveget, hogy legalább nem unatkozol otthon. Könnyű volt a Változó főnökök kényszeredett mosolyát nézni, amint azt dadogják, ugye, megérti Cicamica, magának most nem tud­tunk annyit emelni, hiszen... Hiszen ki egyedül neveli a gyereket, ki házat épít, otépéje van, iszik a férje, most házasodik majd... Huszonhét asszony, leány, de vén lány csak ő. Szeretik? Ki tudja, mi a szeretet? Az, hogy a kis duci Ilonka hozza a sütijét és kínálja, kóstold meg Cicamica, marha finom...? Az, hogy Berkiné neki mutatta meg elsőnek a há­zuk fényképét? Az, hogy Anikó tőle kér­dezi meg, jélentkezzen-e levelezőre? S zeretet. Na persze. Valami, vala­mennyi mindenkinek kijut. De ki kérdi, ami, amennyi, pont ez kell, éppen ennyi? Az emberek mondják, mond­ják a magukét, s ha nagy ritkán kérdez­nek, akkor sem várnak választ, s ha kap­nak, arra sem figyelnek. Hallotta Virágné csörömpölését a folyosón a felmosóvödrök­kel. Mindjárt kezdi a takarítást, még csak az kellene, hogy bőgni lássa ...! Kapkodva rakott fel egy kicsi púdert a szeme kö­ré, a kivörösödött bőrre. A kompakt pici, ovális tükrében látta, a szeme is vörös. Rántott egyet a vállán. Ugyan már Cica­mica, ki néz a te szemedbe ...? ! Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom