Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-04 / 2. szám
1988. JANUÁR 4., HÉTTŐ Titian 5 Ne csak formailag merítsünk a múltból ' * A ráckevei Árpád Múzeum A bronzkortól a felszabadulásig Mindig a jelképre süt a nap 9 Tegnap zárult Budapes- 'j ten a Stúdió Galériában ^ Pirk László festőművész ^ kiállítása. A véletlen hoz- ^ ta úgy, hogy e tárlatot ^ megelőzően feleségének, ^ Rényi Krisztinának alko- 4 tásait mutatták be ugyan- í ott. Szentendrei otthonuk- 2 ban kerestem fel a művész '/. házaspárt. ' — Még nem az igazi — szabadkozik Rényi Krisztina. — A közelmúltban vehettük ugyanis birtokunkba a lakást, amely felújításra vár. Szeretnénk saját ízlésünk szerint berendezni, majd ha telik rá. Dehogy elégedetlenkedünk! — teszi hozzá gyorsan. — Nagyon is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy családi cserével meg tudtuk oldani ezt a számunkra égető gondot. Első közös munka A kisebbik szobában ülünk le beszélgetni. Falusi tiszta szobára emlékeztet a néhány egyszerű, sötét színű bútordarabbal és szőttessel. A szokatlan magasságot úgy hasznosították, hogy fából keskeny galériát építettek a könyvek számára. A helyiség egyik fala dupla üvegbóT készült, ám a két lap között dúsan zöldellnek a különböző szobanövények. — Jólesik egy kicsit pihenni — jegyzi meg a házigazda, Pirk László. — Az elmúlt esztendő utolsó hónapjaiban iszonyatos hajszában dolgoztunk ... Nem csupán a két kiállítás kapcsán akadt bőven tennivalójuk, de életük első közös munkáját is határidőre kellett elkészíteniük. Ez pedig a Hungalit—4 építőipari vállalat megrendelésére rajzolt falinaptár. — Minden egyes lapját mi magunk nyomtuk litográf préssel — mondja Krisztina, s a műterembe invitál, hogy megmutassa a szerkezetet. — Ez nagy beruházás volt! De mi még annak is örültünk, hogy akadt ügyes kezű mesterember, aki megalkotta! Most már igazán kíváncsi leszek a naptárra, hiszen a férj és feleség művészete — legalábbis számomra — két külön világ. — Gondolati rokonság azért van közöttünk, különben talán nem is tudnánk meglenni együtt — tiltakozik László —, egyáltalán nem áll tőlem távol Krisztina világa. — Nem kell feltétlenül mindenben mindig egyetérteni — kapcsolódik a témához a felesége —, de az lényeges, hogy egymás véleményét, gondolatait ki tudjuk egészíteni. Kazetta és kultúrtörténet A fiatal művész házaspár — Rényi Krisztina és Pirk László — szentendrei otthonukban. (Csécsei Zoltán felvétele) Lapozom a nagyméretű falinaptárat. Mintha egy régi ház boltíves ablakaira látnék. A fönti körcikkelyben az adott hónapot szimbolizáló csillagkép jelképes figuráját helyezték el. Alattuk pedig egy-egy alkotásukat. Például a bak jegyéhez Pirk László Kömives Kelemenné balladáját fogalmazta meg képben. A hal jegyéhez Rényi Krisztina az önsebző pelikán legendáját kapcsolta, s mindjárt magyarázatot is, fűz hozzá: — Hosszabb ideig foglalkoztunk magyar népballada- elemzéssel. Félreértés ne essék! Nem mi. végeztük a tudományos munkát, csupán meghallgattuk a szakemberek erről szóló előadásait, — S tanulmányoztuk természetesen az asztrológia jel- képrendszerét — veszi át a szót a férje. — Szó; sincs horoszkópkészítésről! Semmiféle jóslásra nem vállalkozunk. Az asztrológia annyiban érdekel bennünket, hogy teljesen beleépült a kultúrtörténetbe. Ezek a szimbólumok a mai korban is léteznek, bár sok esetben elvesztették jelentésüket. Pedig nagyon fontos, hogy az ember ne szakadjon el a múlttól, s ne csak formailag merítsen abból! — Valamikor az emberek olvastak ezekből a jelképekből — folytatja a gondolatsort Krisztina. — Példaként említem a veleméri templomot. Mennyezetének minden egyes fakazettája egy-egy vallási ünnepre utal. A templom építészeti megoldása~8íyarí,° hogy mindig arra a kazettára süt a nap, amelyen éppen az adott ünnep jelképe látható. Annák idején az emberek közel éltek a természethez, s megértették ezeket a szimbólumokat. — Ne csak nosztalgiázzunk, hogy elszakadtunk a természettől, hogy teieszemeteljük — szólt tőle szokatlan indulattal László —, hanem találjunk hozzá valamilyen mai, új kapcsolódási formát. Még nem késő!. Nálunk is tapasztalható többféle kísérlet, amelynek egyik megnyilvánulása az organikus irányzatú építészeti irányzat erősödése. Űjra megjelennek a népi építészet jelképrendszerei, amelyek kultúránknak szerves részei... Üzenet a gyerekeknek Az építészet nem véletlenül került szóba. Mindkettőjük eddigi munkásságát ugyanis nagymértékben befolyásolja a görög kultúra. Igaz ugyan, hogy csak Dél-Olasz- országba, Siracusába és környékére jutottak el, de ott szinte természetes állapotában maradt meg például a színház, amelyet egy hegyoldalba vájtak. Pirk Lászlónak nem egy festményén • látható amphiteátrum, ß a képből kifelé tekintő álarc — amely különösen mély, filozofikus jelentést ad műveinek. A maszk hátat fordít az egész színjátéknak, amely az életünk is lehet. S ami. még szembetűnő: a sokféle árnyalatban megfestett, meleg, tűz- sárga szín. — Azon a dél-olasz vidéken, ahol mi jártunk — magyarázza a művész — szemtanúi lehettünk’ egyszer egy vulkánkitörésnek, amely felejthetetlen élmény! — Állandóan vulkánokat másztunk — mondja mosolyogva a felesége. Rényi Krisztina nevét gyermekkönyv-illusztrációi tették ismertté. — Ezeket ugyanolyan lényegesnek tartom, mint a festményeket — szögezi le. — Igaz ugyan, a kicsiknek szóló rajzok, az illusztrálás adott témához kötődik, s az ember kiszolgáltatott a lehetőségeknek. Mégis fontos művészi feladat, mert „üzenhetek” a gyerekeknek ... Rényi Krisztina festményei — bár nem kapcsolódnak művészeti irányzatokhoz, hanem saját formanyelven szólalnak meg — elementáris erejűek. Talán azért, mert az őselemek látványa mindenkor nagy hatással van az emberre. Bár számos kiállítást tudnak maguk mögött, mégis mindkét tehetséges fiatal pályája.. elején tart,.. Hogy útjuk merre,-, vezet,- most még , nem tudhatjuk. Hiszen ez nem csupán alkotóképességük, szorgalmuk függvénye ... Vennes Aranka Mosol)mosó művész: Lois Viktor Egy szokatlan koncert A közelmúltban furcsa, Magyarországon szokatlan hangversenynek lehettek tanúi . a Fiatal Művészek .Klubjában a budapestiek. Lois Viktor, akinek ipari hulladékokból ösz- szerelt gépezeteit, mobiljait, herkentyűit már ismerik a szentendreiek, de a váciak is — hiszen Vácott volt az első jelentős kiállítása —, legutóbb „mosolymosó” hangszereket mutatott be: facsaróhárfát, centrifugagitárt, mosóhengerhegedűt és hőcserélő furulyát. Sikeres koncertet adott a „Tornádó fújókórus”, két énekes és Huszthy Adám segítségével a facsaróhárfát saját maga megszólaltató Lois Viktor. — Az erre az alkalomra készült zenemű a Mosószvit — Hommage a Hajdú — címet viseli. A romantikus ihletett- ségű darab — már amennyiben ez a megállapítás helytálló — programzene. Programját egy Hajdú Energomat mosógéptől kölcsönözte. A komponálás az úgynevezett korlátozott aleatoria módszerével készült, bizonyos paraméterek megtervezése mellett tág teret engedve az improvizációnak — mondta a műről Huszthy Ádám. Lois Viktor hulladékokból konstruált hangszerszobraf használatra készültek, amelyek a legutóbbi szentendrei kiállítás alkalmával — a jelentős igénybevétel miatt — megrongálódtak; tehát javításukat- a budapesti bemutatóra sürgősen el kellett végezni, Lois, a „homo ludens”, művét ugyanúgy, mint a népi ezermesterek, maga készíti. A hangszerek előtt bútorokat és közlekedési eszközöket, mobi- lokat - is létrehozott, amelyek szintén rendelkeznek használati funkcióval. Ezen a bizonyos koncerten erősítéssel szólaltatták meg a hangszereket. A keverőt az ismert Waszlavik Gazember Sámán kezelte. A hangok, rit- musos zörejek, zengő basz- szusok és glisszandószerű vibrátós hangokból álltak. Ez a hanghatás kiegészült a hőcserélő furulya szaggatott sípolásával, valamint Ocskay Rita és Merétey Tamás „énekével”. Az emberi hang meglepően jól illeszkedett az összhangzásba. A Mosószvit, a fújókórus által megszólaltatott pofozógép (mobil) csilin- gelésével kezdődött. A mű tuttik és a szóló lírai improvizációk egyre gyakoribb váltakozásából épült fel. A leg- virtuózabb a centrifugagitárt kezelő Szulovszky László játéka volt. A közönség, a kezdeti vidámság után, csendben figyelve ülte végig az eseményt. A koncert végén nagy tapssal jutalmazta a muzsikusokat, a szobrászt, és a zeneszerzőt. A koncert után elgondolkodik az ember: mennyire tágítható a zenének nevezhető alkotások köre. Lehet, hogy a mai érzelem- és gondolatvilágunknak megfelelő új zenét új, ma! hangszereken szükséges előadni? Lehet, bár ma még nem tudhatjuk, hogy Lois nagy találékonyságról és fantáziáról tanúskodó konstrukr cióit vajon együtt fogják-e emlegetni Duchamp és Cage alkotásaival. Az újszerűsége és eredetisége azonban tagadhatatlan. Ha a fent leírtak még nem rettentették el teljesen az olvasót, akkor legalább egyszer mindenképpen érdemes meghallgatni egy ilyen furcsa koncertet is, Bárdosi József Az új esztendő első budapesti premierjeit január második felében láthatja a közönség: január 22-én a Thália Színház, 29-én pedig a Madách Kamara és a Vígszínház jelentkezik új produkciókkal. A Thália Színház igazgatófőrendezője, Kazimir Károly két Moíiéré-egyfelvonásost választott. A Versailles-i rögtönzés és a Gömböc úr főbb szerepeiben Kozák András, Dra- hota Andrea, Gálvölgyi János, Inke László és Balogh Erika lép színre. A Madách Kamara Noel Coward egyik legsikeresebb vígjátékát, A szénalázat tűzi műsorára. Coward csaknem 50 színdarabot, musicalt és 281 dalt írt, ezek közül számosat a magyar közönség is ismer. A Madách Kamara előadását Szirtes Tamás rendezi, szereplői: Piros Ildikó, Sztankay István, Kökényessy Ági főiskolai hallgató, Lijppay László, Schütz Ha, Löte Attila, Spola- rics Andrea, Kautzky Armand főiskolai hallgató és Békés Itala. A gyermekkor egyik kedvelt játszóhelye volt, s talán ma is az A padlás. Ezt a címet kapta Presser Gábor— Horváth Péter — Sztevanovity Dusán zenés darabja, amit a Vígszínházban mutatnak be. A musical és a mese ötvözeteként létrejött előadásban szerepel a szuper számítógép, Robinson, a rádiós, a Süni, egy kedves hölgy a Zeneakadémiáról, a Mamóka, Témüller, a házmester, sok bolyongó szellem és egy veszélyes bomba ... A játékot Marton László rendezi, Kaszás Attila, Tábori Nóra, Balázs Péter, Igó Éva, Vallai Péter, Pápai Erika, Hegedűs D. Géza, Méhes László, Rudolf Péter, Seress Zoltán Sipos András szereplésével. Zeneszerzői verseny Fesztiválprogram A budapesti tavaszi fesztivál hagyományos eseményei közé tartozik az utazás-kiállítás, a csepeli iskolagaléria nagyszabású tárlata, illetve a nemzetközi zeneszerzői verseny. A tavaszi idegenforgalmi és kulturális seregszemle szervezői az idén is arra törekedtek, hogy ezeket a. programokat új tartalommal gazdagítsák. Paraszti lakószoba, az asztal- főn a gondolkodószékkel. Gabonaszállító hajó kicsinyített mása. (Hancsovszki János felvételei) A múzeum földszinti tárlói, az előtérben a vájtál őrlőkével. Tavaly novemberben nyitotta meg a kapuit az Árpád Múzeum Ráckevén. Egy évtizedes összefogás eredményeképp jött létre ez a közművelődési intézmény, amely a környék történetét a bronzkortól a felszabadulásig mutatja be a földszinti és emeleti kiállítóhelyiségeiben. Gazdag régészeti, néprajzi, történeti és képzóművészeti értékeket csodálhat meg az idelátogató. Ráckeve és környéke sokféle etnikumnak adott otthont, letelepedést a vándorlások során. Az időszámításunk előtti 1900-as és 1600- as évekből, a bronzkorból fejlett tárgyi kultúrájú népesség jelenlétét idézik az edények és kézi szerszámok. A római korból maradt fenn egy díszes ruhacsat, amelyen egy vad- disznóvadászat látható. A későbbi korok használati eszközei és írásos dokumentumai mellett figyelemre méltóak a néprajzi emlékek; a Duna menti lakosság egyik fő tevékenységét, a halászatot megelevenítő eszközök. A haltartó hajó, a varsa, a pendely- háló szép elrendezésben, a háttérben fotókkal, életszerű látványt nyújtanak. Az emeleti részen Kántor Andor, Boromissza Tibor és Gölner Miklós képei kaptak helyet és a második világháború előtti és utáni korszak írásos dokumentumai. A gazdag gyűjtemény jó része még a raktárban vár feldolgozásra. Szűkös anyagi világunkban nagy áldozatokat követelt ennek az intézménynek a megnyitása, és bizonyára a jövőben még .többet a fenntartása. Bízzunk abban, hogy a városi jogú nagyközség és a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága meg tudja teremteni a gyarapodás feltételeit is. A dunai halászok eszközei, alul haltartó hajó, felül a halcsapdául szolgálj varsa, a falon evezők, szigonyok, horgok. Együtt a pálya elején Új színházi bemutatók
