Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

mr « .f#iCGYKi 8 1988. JANUAR 16.. SZOMBAT Az aprópénz tisztelete Kedves fiatal barátom, jobb’ szerettem volna akkor és ott, a januári, csípős hideg reggel perceiben, a Vo­lánbusz egyik nagykátai járatán mindazt élőszóban el­mondani, amit e levélforma sóhajban leírok; dekát ne­ked és a köréd gyűlt kortársaidnak, a tizenéves csitrik- nek éppen halaszthatatlan dolgotok volt — nevetve rug­dostátok odébb a zsebkendőből imént kiszóródott tíz- és húszfilléreseket. Nem is a zsebkendődből szóródott ki az a félmarék­nyi apró — régen porába omlott, szépemlékű nagyma­mámnak volt szokása szövetbe burkolni a tisztes aprót —, inkább úgy mondanám, zsebed mélyéről ugrasztottá padlóra a pénzt az a fránya szövetdarab. S nem is a nevetésetek fájt — ti, szépséges tizenéve­sek mindenen és mindenkor nevettek, s ez a gyönyör ebben a korban boldog vétek, természetes állapot —, in­kább a kacajokat megelőző másodpercek alatt lettünk dühösek mi apák, nagyapák, a kenyérkeresö felnőttek. Dühösek és szomorúak, a látványtól fölmordulók. a hal­lottaktól fölháborodtak. Mert te, kedves pufidzsekis ti­zenéves kis barátom, a szilveszteri Szuperbolát fölemle­getve könnyeztél a nevetéstől, s hogy — talán a csitrik előtt röstellve — letöröld „férfikönnyeidet”, nos, gyor­san előkaptál egy zsebkendőt. S ekkor történt a baj. Mint aranytallérok a mese­beli csodaszamár szőre közül, úgy hullottak zsebkendőd ráncaiból alá a tíz-, húsz- és ötvenfilléresek. Pengtek, csilingeltek, aztán elfeküdtek az olajtól fénylő padoza­ton, A lányok kacagtak, kuncogva passzolgattak a mun­ka, s a béke és az Erzsébet híd szimbólumát, képmását magukon viselő alumínium korongokkal, melyeknek azonban — ha hiszed, ha nem — még mindig van vá­sárlóértékük. Igaz, a te cipődért legalább 3—I kiló ko­rongot kellene fizetni, mondhatnád tehát: bagatell, szóra sem érdemes az egész. Te röviden és tömören csak ennyit mondtál — nem számít! — s „beszálltál” a pénzrugdosók közé. A mun­kába igyekvő felnőttek előtt ekkor sötétült el egy pilla­natra a reggeli világ: egyikük megragadta válladat és erélyesen rádszólt: De, számít! Es most, öcsikém, azon­nal összeszeded azt az aprópénzt! És te, kedves tizenéves, röhincsélö fiú, nem ellen­keztél. Szó nélkül engedelmeskedtél az apádkorú, mun­kába igyekvő, aprópénzt tisztelő felnőttnek. Cajnos, a következő megállóhelyen le kellett szállnom, pedig jobb’ szerettem volna akkor és ott elmondani neked: igenis, minden fillér számít! Még ha nem is te dolgoztál meg érte, hanem apád, nagyapád, kialvatlan szemű, hajnalban ébredő édesanyád, nővéred, nagybá­tyád — akárki a fillért is tisztelő és becsülő családod fel­nőtt tagjai közül. ők már tudják a bölcsességet: sok kicsi sokra megy; te azonban — ifjúkorodnál fogva — még nem ismerheted az aranyigazságot: akit (amit) egyszer porig aláznak, porig kell azért lehajolni. Remélem, hogy akkor és ott, a januári reggel perceiben, a buszon — ha csak néhány fillérnyire is — közelebb kerültél ehhez az igaz­sághoz. B. I. A. Kutya az úton, áthajtó diófa Miért nem mondott le az elnök? Égi műsor, ajánlatos a nyelvtudás Válasszunk magunknak műholdat! Néhány hónappal ezelőtt ha­sonló címen — pontosabban: Miért mondott le a tanácsel­nök? — írtam cikket arról, ml késztette arra a Kiskunlachá- zi Tanács elnökét, hogy alig két és fél év után hátat for­dítson az államigazgatási mun­kának, választott tisztségének. Most a hasonló hangzású cím ellenére senki ne várjon szen­zációt. A Piliscsabai Nagyköz­ségi Közös Tanács elnöke azon kívül, hogy szintén távozni akart a tanács éléről, semmi­ben sem hasonlít kiskunlachá- zi kollégájára. Gáspár Ferenc a legrégebbi tanácselnök a budai körzet­ben, éppen tizennégy eszten­deje tölti be a két társközség­ről gondoskodó tanácsban az elnöki posztot. Még ennél is hosszabb ideje képviseli a bu­dai körzet több települését a megyei tanács testületében. Rátermett, tapasztalt elnök. Több mint öt esztendeje is­merem, ám az utóbbi időben ritkábban találkoztunk. Né­hányszor — amikor kerestem — vagy otthon nyomta az ágyat, vagy kórházban volt. Egész­ségügyi indoka bőven akadt a lemondásra, mégsem erről be­szél. Előnyös is — Először azt mondom, ml az, ami nem játszott döntő sze­repet ebben az elhatározásban. Nem anyagiak miatt gondol­tam a távozásra. Aki tanács­elnök lesz, az tudja, mivel jár ez. Én legalábbis így voltam vele. Tehát nem a kenyeremet, a megélhetésemet féltettem. Nem is a tanácsi gazdálkodás szigorodása indított erre az el­határozásra. Nem vagyok túl népszerű ezzel a véleménnyel kollégáim körében, de állítom, a fejkvótarendszer hozott elő­nyös változásokat a hozzánk hasonló települések életében. j Néhány hónapja még csak j a nagyobb budapesti szállodák ■5 vendégei és néhány fővárosi í intézmény munkatársai nézhet- V ték a távközlési műholdról z sugárzott SKY Channel, SU- J PER Channel és TV 5 műsoro- Z kát. Aztán elhangzott egy vá- Z ratlannak tűnő mondat a kor­v mányszövívö egyik sajtótájé- Z koztatóján. Bányász Rezső kö- Z zölte, hogy a közvetlen miisor,- Z szóró műholdak műsorát bár- Z ki veheti, semmilyen enge- Z délycrt nem kell folyamodni, z e kijelentés elvi döntésnek Z volt tekinthető, hiszen akkor Z a távközlési műholdak kö- Z zött még egyetlen közvetlen Z műsorszóró műhold sem kerin- Z gett. Az események felgyorsultak. A Magyar Posta múlt év no­vemberében sajtótájékoztatót tartott. Az intézmény vezetői ismertették az égi műsorok vételének lehetőségeit. A mű­holdtulajdonossal és a műsor- tulajdonosokkal kötött megál­lapodása szerint a posta vé­teli és elosztási engedéllyel rendelkezik az ECS—1 távköz­lési műholdról szolgáltatott SKY, SUPER és TV5 műsoro­kat illetően. Közölték továb­bá, hogy a posta műszaki kí­vánalmainak megfelelő beren­dezéssel és engedélyével sza­bad az előbbiekben felsorolt három távközlési műholdról érkező műsort venni és szét­osztani. A vevőberendezés te­lepítését vállalja a posta, de a munkával vállalkozókat is meg lehet bízni. A posta csu­pán az ellenőrzés jogát tartja fenn az ilyen berendezések fe­lett. Az első közvetlen műsor­szóró (nyugatnémet) műholdat már fellőtték, beszabályozása folyamatban van. További közvetlen műsorszóró holdak fellövését készítik elő Vár­hatóan több ilyen műhold már az idén műsort sugároz. Alig telt el néhány nap a nevezetes sajtótájékoztató után — egyes becslések szerint —, az év első napjaiban 60 ezer lakásban lehetett fogni leg­alább az egyik égi műsort, de ez a szám szinte napról napra A gyermekműsorok sztárjai a SKY műsorában: Linda de Mól és a bohókás macska, D. J, KÁT növekszik. Mértéktartó jós­latok szerint is, az év közepére félmillióra nőhet a műhold­vevő lakások száma. A műholdas műsorok véte­lére alkalmas berendezések igen drágák. Ha azonban több lakás lakói fognak össze, az egy lakásra eső költség csök­ken. A központi antennarend­szerrel felszerelt házakban, il­letve lakótelepeken a műhol­das műsorok vétele viszonylag olcsónak mondható, a költ­ségek a lakásszám növeke­désével csökkennek. A köz­ponti antennarendszerrel szol­gáltatható műsorok száma műszaki szempontból azonban sok helyen korlátozott. Jelen­leg az országban elterjedt köz­ponti antennarendszerek több­sége 4-5 műsor elosztására al­kalmas csupán. A várható műholdas műsordömping foga­dására a felkészülést tehát célszerű a rendszer kapacitásá­nak bővítésével kezdeni. Érdemes-e pénzt áldozni azért, hogy a hazánkban jelen­leg hivatalosan fogható, táv­közlési műholdról érkező há­rom műsort láthassuk? A nagy érdeklődés azt mutatja, hogy a lakosság zöme szívesen vá­logatna bővebb műsorkínálat­ból, még akkor is, ha a mű­sorok megértéséhez idegen nyelvek ismeretére is szükség lenne. Vannak persze körültekintő és óvatos tévénézők is. Ök nem akarnak zsákbamacskát vásárolni. Örömmel lapozták föl a számítástechnikával és a szórakoztató elektronikával foglalkozó Mikrovilág múlt évi utolsó számát. A lap ízelítő­ként közölte a SKY és a SU­PER részletes műsorát decem­ber 24-étől 31-éig. Az óriási érdeklődéssel fogadott mutat­ványt 1988-ban kéthetente megismétli a Mikrovilág: ja­nuár 20-átó! minden számban két hétre előre közli a műsor­kínálatot. Mester Sándor Olyan fontos feladatokra jutott pénz azóta — például útkar­bantart ás. lakóház-felújítás —, amelyekre azelőtt soha nem tervezhettünk egy fillért sem. Nem féltem soha a felada­toktól. Az egészségem valóban megromlott az utóbbi években. Több olyan intő jel is mutat­kozott, amely arra figyelmez­tetett, nyugodtabban kell él­nem. de ez sem volt fő szem­pont akkor, amikor bejelentet­tem távozási szándékomat. Mozaikok — Most már a valódi ok kö­vetkezik? — Nehéz ezt egyetlen mon­datba sűríteni. Talán azt mon­danám, a tanácsi munka presztízsének aggasztó csök­kenése az ok. De ez így nem pontos. Egy községben a ta­nácselnök munkaideje napi huszonnégy órából áll. Leg­alábbis úgy tűnik, a válasz­tók így vélekednek erről. Hi­szen a nap bármely órájában megkereshetik az elnököt. Mindegy, hogy a kertben ás vagy az ebédje mellett ül va­sárnap. Ha a szomszéd diófá­jának ága áthajlik a másik kertje fölé, tegyen igazságot az elnök! Ha a falu túlsó határá­ban elgázolt kutya fekszik az úton, intézkedjen az elnök! Ha ég a szeméttelep hajnali há­romkor, az elnök autózza vé­gig a községet, hogy reggel hétre kiálljon néhány munka­gép földet tolni a még parázs­ló. füstölgő hulladékra. Nem küldök el senkit, és azt sem mondhatom, hogy nem me­gyek ilyenkor szívesen. De ezek a dolgok koptatják az embert. Ráadásul lépten-nyo- mon azt tapasztalni, hogy a tanácsi munkának alig van be­csülete, éppen azok körében, akikért dolgozunk. Felkészült, jó szakemberekre lenne szük­ségünk, de mivel megfizetni nem tudjuk őket, egy-két év után odébbállnak. Am rend­szerint nem csak a pénz miatt. Hiszen kergettek már ki taná­csi előadókat kertből, amikor például a nem lakás céljára használt épületeket mérték fel. Az emberek egy része nem tudja megérteni, hogy az a ta­nács. ahová szociális segélyért, éDÍtési támogatásért lehet for­dulni, ahol különféle szolgál­tatásokat lehet igénybe venni, időnként kénytelen hatóság­ként fellépni. Hosszan lehetne sorolni a példákat, amelyek, mint egy mozaik darabjai, bi­zony igen negatív képpé áll­nak össze a tanácsi munka presztízsével kapcsolatban, így, amikor kaptam egy ked­vező ajánlatot, hosszú tépelő- dés után bejelentettem távo­zási szándékomat. Nehéz idő­szak volt. a végén már a csa­ládom kért, mindegy mit, így vagy úgy, de döntsék végre. Szeretem — Mégis maradt. Mi vagy ki befolyásolta ebben az elha­tározásban? — Több mint fél évvel ez­előtt jelentettem be. s ezután többször jártam a megyei ta­nács vezetőinél ez ügyben és ők is felkerestek. Megértették az indokaimat, biztosítottak arról is, hogy mindig elége­dettek voltak a munkámmal. Ami még külön jólesett, hogy többször felkeresett ebben az időszakban Krasznai Lajos, a megyei pártbizottság első tit­kára. Mindezek az impulzusok, no meg a helyi tanácstestület marasztalása késztetett arra, hogy újra és újra végiggon­doljam a döntést. Persze akadtak olyan han­gok, hogy adósságba vertem a tanácsot, s most elhagyom a süllyedő hajót. Adósságunk valóban van. ám ezek mind olyan terhek — a vízgond megoldására, illetve a telek- parcellázás elöközművesítésé- re felvett hitelek —, amelyek­nek megvan a visszafizetési fedezete. Nem hagytam volna magam után káoszt vagy bi­zonytalanságot. Tehát a döntő többségében elismerő hangok késztettek maradásra. De legalább ekko­ra része volt annak, hogy i számba vettem a másfél évti­zed alatt szövődött barátságo­kat, a kialakult életformát Soha még annyit nem leltá­roztam gondolatban. Végig­néztem a tanácselnökségem alatt épült, készült intézmé­nyeket: óvodát, bölcsődét, is­kolát, egészsógházat, az idősek napközijét. És a mérlegkészí­tés közben rájöttem, mennyi­re szeretem ezt a munkát. — Mit szeret benne? Gáspár Ferenc tanácstalanul tárja szét a karját, mintha nem értené a kérdést, csak utána szólal meg: — Mit szeretek benne? Hát mindazt, amiről eddig beszél­tem. Móza Katalin Megzavarodott a természet Az enyhe decemberi és ja­nuár eleji időjárás alaposan megtévesztette a kora tavasz növényeit. A zalai dombolda­lak kaszálóin és szélvédett erdőszéleken nagy foltokban virít a kankalin sárga virá­ga. A zalaegerszegi piacon csokorszám árusítják a kék ibolyát. Kibújt a földből a tulipán, a jácint, hajtanak a nárciszok és a liliomfélék. A védett helyeken új sarjat eresztettek a rózsák. A gyümölcsösökben és sző­lőültetvényeken nem tapasz­taltak ilyen jelenségeket, a fásszárú növények szerencsé­re álmukat alusszák, egyelő­re nem kell attól tartani, hogy ha fagyos idő jön — márpedig közelít —, duzzadó rügyekben tesz kárt. Horgászok kontra naturisták Ruhában vagy anélkül Ugyanolyan messze vagyunk az elmúlt nyártól, mint az Ideitől, ezen aztán a vízparton nincsenek se naturisták, se horgászolt, ám a közöttük dúló vita nincs tekintettel az évszakok váltakozására. Az ugyanúgy zajlik, mintha most is tűzne a nap, az aranyhasú poty- kált. a mezítelen fürdőzők a langy melegben lubickolnának, a hor­gászok meg üdvözítő kapásra várnának. Szóval ez mind nincsen — leszámítva a nézeteltéréseket... Igen, megint Délegyháza a helyszín, ott is az ötös számú tó, amelyet esztendők óta a naturisták birtokolnak. Sze­rencsére a múlté már az az álprobléma, hogy szabad-e, le­het-e ruha nélkül napozni, fürödni. Mindenkinek szíve joga. milyen körülmények kö­zött élvezi a természetet, ami azonban nem jelenti azt, hogy ez a helyzet ne szülne to­vábbra is ellentmondásokat. Most éppen a horgászok há- borognak. Válasz nélkül Miért? — Hat azért, mert a halfo- gásna k megvannak a maga szabályai, méghozzá az egesz országija.. éi;yény.es^ám,.aa,Jetös tónál ezeket sem betartani, sem ellenőrizni nem lehet — szakad ki egy szuszra Csölle Miklósból, a Magyar Országos Horgász Szövetség Pest Me­gyei intézőbizottságának tár­sadalmi segítőjéből. — A MO- HOSZ állja a vízbérleti díjat, a halasítás költségeit, amely­hez a naturisták egyesülete egyetlen forinttal sem járul hozzá, pedig közöttük is akad­nak horgászok. Hányán lehet­nek? Nem tudjuk. Tavaly 200 mázsa pontyot telepítettünk Délegyhazára, az ötös tó is el­bírt volna 60 mázsát. Felaján­lottuk, hogy mindent elinté­zünk. csak adják ide a pénzt. De nem, s ráadásul még meg­tizedelik az állományt. Mert a hal nincs tekintettel a ha­tárokra, egyszerűen átúszik a naturisták vízterületére. Már többször levélben fordultunk az egyesület vezetőjéhez ez ügyben, mi több. megküldtük az együttműködési megálla­podás tervezetét is. Válasz nem érkezett. Az intézőbizott­ság álláspontja az: a jelenle­gi állapotot csak akkor lehet fenntartani, ha az egyesület vállalja a garanciát az orszá­gos horgászrend betartására. Énnek feltétele az. hogy bi­zományi szerződés alapján napijegyet árusítsanak, halörí hálózatot, szervezzenek. Tehát nem kérünk mást, mint hogy az ötös tavon is ugyanolyan feltételekkel és jogokkal le­hessen horgászni, mint bárhol másutt. Ellenkező esetben ... Apró lépések Ellenkező esetben lezárják az ötös tavat. Legalábbis er­ről tanúskodik az egyik ib- ülésrö! készített jegyzőkönyv Felvetődött ez az ötlet, ami azonban egyik félnek sem len­ne kedvező, ugyanis a víz mi­nőségének romlásához vezet­ne. Célszerűbb lenne tehát megbeszélni a dolgokat, hi­szen a horgászokat, a naturis­tákat összeköti a természet szeretete. védelme. Akkor vi­szont joggal kérdezhetjük: mi az akadálya az eszmecserének, a megegyezésnek? Magam is meglepődtem a válaszon: — Az időhiány! —vágja rá Molnár Csaba, a Magyar Na­turisták Országos Egyesületé­nek vezetője. — Csak ez az oka annak, hogy egyszerűen nem tudunk összejönni. Az egyesület vezetőségi tagjainak megvan a maguk foglalkozása, s emellett a belső dolgaink is sok energiát emésztenek fel. Sok a gondunk, elképzelésünk, amelyek megoldását, kivite­lezését előrébb soroltuk a hor­gászokkal folytatandó párbe­szédnél. A következő évekre 20—25 milliós fejlesztési ter­vünk van, amit apró, évente 2 millió forintos lépésekben tudunk megvalósítani. A víz- és a villanyhálózat kialakítá­sáról. a szemét és a szenny­víz elhelyezéséről kell gon­doskodnunk. Ezenkívül Mo­hácson. Debrecenben, a már rpeglevő naturistatelepeken is akad tennivalónk, s újabbak létesítésére szintén van igény és természeti lehetőség. Nem úgy pénz, amiből a na­turistáknak is kevés van. Csak a tagdíjakból gazdálkodhat­nak, ezt egészíti ki a Közép- Duna-vidéki Intéző Bizottság juttatása. Ez ugyancsak oka le­het, hogy a horgászok kérése ez idáig süket fülekre talált. — Ez sajnos így van — te­szi hozzá Molnár Csaba. — Ilyen alapon Az egyesület 5 ezer 500 tagot számlál az országban, s kö­rülbelül ezer család jár rend­szeresen Délegyházára. Fel­mérést ugyan nem készítet­tünk, de úgy saccolom. hogy lehet közöttük vagy ötven hor­gász. De mi nem vagyunk horgászegyesület, s az ő ked­vűért nem tudunk százezre­ket fizetni halasításért. Azzal együtt, hogy nem halfogásra szerveződtünk, nem akarjuk kirekeszteni magunk közül azokat, akiknek ez a kedvte­lésük. Szívesen várjuk őket. amennyiben igazodnak az egyesület szabályaihoz, házi­rendjéhez és fizetik a tagdí­jat. Egyetértünk azzal is, hogy a jogokat és a kötelességeket törvényesíteni kell. Nem zár­kózunk el a napijegy árusítá­sától. ezek és az engedélyek el­lenőrzésétől sem. El tudnám képzelni, hogy ez utóbbit a belső rendészetünkre bízzák, de természetesen ' beengedjük az intézőbizottság balőreit is. — Ruhában vagy anélkül? Mert bizony ez U ütközési pont... — A halőröknek persze nem kell levetkőzniük, mint ahogy más hivatalos személyeknek példának okáért a rendőrök­nek sem. Mindent meg lehel oldani, csak pénzt ne kérjenek tőlünk, mert az nincs. Meg azután ilyen alapon a bélyeg- gyűjtők. meg az ebtenyésztők egyesülete is kérhetne hozzá­járulást. Mert ugye kutyatu­lajdonosok és bélyegezők ugyancsak akadnak közöt­tük... K. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom