Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

1988. JANUÁR 16.. SZOMBAT HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Biztató nyitá Béniben kaiét napirenden az atomrohbanlási kísérletek ügye Elénk visszhangot keltett Jasszer Arafat új javaslata ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP Genf ismét a világsajtó ér­deklődésének középpontjába került. A svájci konferencia­városban csütörtökön meg­kezdődött a hadászati fegyve­rek csökkentéséről a szovjet és az amerikai tárgyalóküldött­ségek újabb ülésszaka. Ez a téma már 1982-óta különböző szintű kétoldalú tanácskozások napirendjén szerepel. Szakér­tői szinten a jelenlegi megbe­széléssorozat — amelyet idő­szakos szünetek szakítanak meg — 1985-óta tart. Az első komolyabb lökést a megbeszé­léseknek a reykjavíki csúcsta­lálkozó adta az 1986-os eszten­dőben. Mint emlékezetes, ezen a legmagasabb szintű szovjet— amerikai tárgyaláson nem jött ugyan létre megállapodás, de abban egyetértés volt, hogyan hasonlítsák össze a Szovjet­unió elsősorban szárazföldi te­lepítésű rakétáit az Egyesült Államok túlnyomóan tenger­alattjárókon elhelyezett föld­részközi hordozóeszközeivel. A megoldás módja a robbanófe­jek száma lett. S a tavaly de­cemberi washingtoni csúcsta­lálkozón létre is jött az elvi megegyezés ezek 50—50 szá­zalékos, azaz mindkét oldalon hatezer-hatezer nukleáris rob­banófejre való csökkentésére. A most kezdődött ülésszak — mint a világsajtó legtöbb hírmagyarázata rámutat — re­mélhetőleg az utolsó lesz s a szerződéstervezet teljes kidol­gozásához vezet. Erre nézve bizakodó a hangulat. Ügy vé­lik, hogy az 500—5500 kilomé­ter hatótávolságú rakéta-nuk­leáris fegyverek megsemmisí­tésére tavaly decemberben megkötött szerződés és általá­ban a kölcsönös bizalom erő­södése a két világhatalőhi kö­zött lehetővé teszi a munka felgyorsítását Genfben. Azt viszont egyesek megkérdőjele­zik, hogy a még hátralevő akadályokat az egyezményter­vezet megszövegezésének útjá­ban a legközelebbi, moszkvai Gorbacsov—Reagan találkozó időpontjáig el lehet-e teljesen távolítani. Erre a csúcstárgya­lásra az év derekán kerülne sor. Egyes hivatalos megnyi­latkozásokban — így Reagan elnök egyik beszédében — el­hangzott az a kitétel, hogy „nem akarják elsietni e fontos szerződéstervezet alapos ki­dolgozását”, s nem futnak majd versenyt az idővel csu­pán azért, hogy a dokumen­tum a csúcstalálkozóra alá­írásra készen legyen. Persze — tették hozzá — kívánatos volna, ha a még nyitott kér­désekben addigra a kompro­misszumos megoldások létre­jönnének, s a két vezető alá­írhatná azt a leszerelési szer­ződést Moszkvában, amelynek nyomán megkezdődhet a raké­ta-nukleáris arzenál döntő tö­megében is a leszerelés folya­mata. A fő kérdés az, hogy milyen megoldást találjanaK az úgy­nevezett hadászati védelmi kezdeményezésre. Ismert, hogy ez Reagan „csillagháborús” ter­ve, amellyel rakéták és mes­terséges holdak megsemmisí­tésére alkalmas eszközöket kí­ván elhelyeztetni a világűr- ben. Ez ellentétes egy 1972-ben aláírt szovjet—amerikai meg­állapodással. amely a rakéta­elhárító rakéták rendszerbe ál­lítására mond ki tilalmat. Szovjet részről ezt a szerző­dést további tíz évre meg kí­vánják hosszabbítani, Wa­shington viszont csak 1994 vé­géig való határidőbe egyezik bele. Előreláthatólag ugyanis akkor érnének véget a földi kísérletek, s helyezhetnék ki pusztító eszközeiket a koz­moszba. Problémát okoz az is, hogy Washington várhatóan még mindig nem mondott le arról, hogy egyoldalú előnyöket ér­jen el a csökkentés tervezett folyamatában. Mivel a Szov­jetuniónak változtatható kiin­dulásé, úgynevezett mozgat­ható és az amerikainál na­gyobb tolóerejii, úgynevezett „nehéz” rakétái is vannak, az Egyesült Államok most ezekre összpontosít. Delegációja Genf­ben azt akarja elérni, hogy Moszkva teljesen semmisítse meg a mozgatható földrészkö­zi rakétáit és az 50 százalékos­nál nagyobb mértékben csök­kentse ezeket a „nehéz” hor­dozóeszközeit. Vita van a ten­geri indítású (elsősorban ten­geralattjárókon levő) föld­részközi rakéták számának meghatározásában és nézetel­térések vannak az ellenőrzés kérdésében is. Mindezek elle­nére biztató, hogy mindkét fél hajland.ó a kompromisszumok­ra az elhangzott nyilatkozatok tanúsága szerint. LEHET-E ELLENŐRIZNI A FÖLD ALATTI ROBBANTÁSOKAT? Erre a kérdésre a tudomá­nyos világ zöme már régóta igennel válaszolt. Washington is tulajdonképpen elismerte ezt, amikor a szovjetunióbeli szemipalatyin.szki kísérleti atomrobbantás észlelését egy- szer-egyszer előbb jelentette be, a kipróbált nukleáris esz­köz robbanóerejének becsült nagyságával, mint az arról közzétette a moszkvai tájékoz­tatás. Ugyanúgy a nevadai si­vatagban végrehajtott föld alatti nukleáris fegyverrob­bantást Moszkvában is a szov­jet hírügynökség előbb kom­mentálhatta, mint annak hírét a Potomac-parti fővárosban nyilvánosságra hozták. Az amerikai törvényhozás még­sem volt hajlandó az 1974-es és 1976-os szovjet—amerikai szerződést ratifikálni, mivel állítólag az ellenőrzés nem volt kellően biztosított. Genfben az okmányok újra­tárgyalására szovjet—amerikai tárgyalások kezdődtek, de ezek hamarosan megszakad­tak. A washingtoni szenátus által be nem cikkelyezett meg­állapodás egyébként arról in­tézkedett, hogy mind a Szov­jetunió, mind az Egyesült Ál­lamok 150 kilótonna robbanó­erejűnek megfelelő szintre korlátozza föld alatti kísérleti robbantásainak mértékét. Szovjet részről nem egy erő­feszítés történt a holtpontról való elmozdításra. A moszkvai vezetés 1985 augusztusától kezdve, 19 hónapon át, egyol­dalúan szüneteltette kísérle­teit, miközben Washington gőzerővel folytatta e program­ját. Ez végül a Szovjetuniót is saját robbantásai felújítására kényszerítette, mivel nem ad­hatott ilyen egyoldalú előnyt a másik oldalnak. A szovjet— amerikai megbeszélések fel­újítására azonban folytatódtak az erőfeszítések Moszkva ré­széről így hétéves szünet után sikerült elérni, hogy tavaly Genfben felújítsák a tárgyalá­sokat. Tavaly ősszel szovjet és független amerikai tudósok egv csoportja a két ország kí­sérleti telepeinek közelében megfigyelő műszereket állított fel, hogy így bizonyítsák: a robbantások észlelhetők, tehát ellenőrizhetők. Washington azonban nem fogadta el ezt a módszert hitelesnek. Tavaly decemberben viszont a csúcs- találkozón megegyezés jött lét­re arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közö­sen végez nukleáris kísérlete­ket, s különféle ellenőrzési módszereket próbálnak ki. E megállapodás értelmében tartózkodik most egy húszta­gú amerikai küldöttség a Szovjetunióban, s utazott „is­merkedési látogatásra” a sze- mipalaíyinszki kísérleti telep­re. Január végén hivatalos szovjet személyiségek és szak­értők viszonozzák a látogatást az Egyesült Államok nevadai kísérleti telepén. Az ellenőrzéssel kapcsolatos kifogásokkal így a jövőben ne­hezen lehet majd érvelni az amerikai szenátusban, s meg­nyílhat az út az 1974-es és 1976-os szerződések ratifikálá­sa előtt. Ezek után, ha a „me­netrend” tovább érvényesül, egyezményt lehet kötni a föld alatti nukleáris robbantási kí­sérletek számának korlátozásá­ra. E lépés után fel lehet vet­ni ezek teljes megtiltását is. Ezt azonban egyelőre a wa­shingtoni hadügyminisztérium mereven elutasítja. A fegy­verek tökéletesíteséhez szük­ségesnek mondják a további kísérleteket. S itt jutottunk el a kulcskérdésig. A nukleáris kísérletek átfogó betiltása ugyanis döntő ) ontosságú a fegyverkezési verseny megfé­kezése szempontjából. LOGIKUS JAVASLAT A _ KOZEL-KELETI BÉKÉS RENDEZÉSRE Ciszjordániában és a gazai övezetben Tel Aviv hivatalos adatai szerint is már megkö­zelíti a negyvenet azoknak a palesztin tüntetőknek a száma, akiket az izraeli katonaság megölt az elmúlt hetek során. A tényleges adatok — mint arról a PFSZ forrásai beszá- molnaa — messze felülmúlják ezt. Tömeges letartóztatások teszik még drámaibbá és ki­élezettebbe a helyzetet. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már megbélyegezte a fegyveres terrort, s Izraelt fő szövetsége­se, Washington szólította fel, hogy ne éles töltényekkel tü- zeltessen a tüntetőkre, hanem „erje be” gumilövedékekkel és könnygáz alkalmazásával. A Biztonsági Tanács egyébként két egymást követő határoza­tában szólította fel Izraelt a palesztin politikai személyisé­gek deportálásának megszün­tetésére, amely ellenkezik a genfi egyezménnyel. A nemzetközi felháborodás közepette elszigetelődő Izrael vezetői között nézeteltérések vannak, hogy mi legyen a ki­út. Samir miniszterelnök előbb a terrorintézkedések fo­kozásával pacifikálni akarja a megszállt arab területek lá­zongó lakosságát, s csak az­után hajlandó tárgyalni vala­miféle, csak látszatnak szánt, helyi önkormányzatról. Peresz külügyminiszter, a Munkapárt vezetője viszont a katonaság kivonását sürgeti a gázai öve­zetből és Ciszjordániából, s azt javasolja, hogy miután a fe­szültség ezáltal csökken, Tel Aviv kezdeményezzen átfogó nemzetközi konferenciát a rendezésre, valamennyi érde­kelt részvételével. Samir azon­ban egyelőre hallani sem akar erről. Ebben a helyzetben hangzott el Jasszer Arafat váratlan megnyilatkozása. A PFSZ ve­zetője bejelentette: mozgalma kész elismerni Izrael létét a Biztonsági Tanács korábbi, 242-es határozata alapján, ha Tel Aviv hozzájárul a nemzet­közi konferenciával való ren­dezéshez és kiüríti a megszállt arab területeket. Ezen a ta­nácskozáson valamennyi érde­kelt fél, így a palesztinok kép­viselői is részt vennének. Meg­történhetne tehát a fordulat a va'óságos békés megoldás felé. Az első visszhangok nagy ré­sze nagyon visszafogott. Izrael kormányköreinek túlnyomó ré­sze ugyanis, élén Samir mi­niszterelnökkel, továbbra is mereven ellenzi a nemzetközi konferencia megtartását, a megszállt területek kiürítését, így lényegében elutasítja Ara­fat ajánlatát. A gázai és cisz- jordániai helyzet további éle­ződése azonban nem kerülhe­tő el, ha Tel Aviv folytatja a terror politikáját. A nemzetkö­zi nyomás is fokozódik Izrael­re, s ez sürget* a békés kibon­takozás kutatását. A realitá­soknak végül is érvényesül­niük kell... Arkus István Megállapodás Macau jövője A kínai és a portugál kor­mány megbízottai pénteken kicserélték a Macau jövőjéről szóló megállapodás ratifiká­ciós okmányait, s ezzel életbe lépett a megállapodás. Mint : emlékezetes, a Kínai Népköztársaság és a Portugál Köztársaság képviselői a múlt év áprilisában írták alá Pe- kingben azt a közös közle­ményt és megállapodást, amelynek értelmében 1999. de­cember 20-án Kína helyreál­lítja szuverenitását Macau fe­lett. A megállapodásban Kína elkötelezte magát amellett, hogy a szuverenitás helyreáílí- tásót követő fél évszázadon át érintetlenül hagyja Macaun a kapitalista társadalmi és gazdasági rendszert és a fél­szigetet. a Kínai Népköztársa­ság különleges övezetének te­kinti. Eduard Sevardnadze vasárnap Bonnba látogat Kepmletápelás A bonni kormány vélemé­nye szerint Eduard Sevard­nadze szovjet külügyminiszter vasárnap este kezdődő látoga­tása újabb jelentékeny lépés a széles alapokon nyugvó ál­lamközi kapcsolatok megszi­lárdítása és javítása szem­pontjából. Kifejezi egyben a feleknek azt a közös szándé­kát, hogy viszonyukat európai fontosságénak megfelelően, a földrész népei javára alakít­sák — hangsúlyozta pénte­ki sajtóértekezletén Friedhelm Ost államtitkár, az NSZK kormányának szóvivője. Rámutatott: Helmut Kohl szövetségi kancellár, aki a lá­togatás idején szintén beható véleménycserére fogadja Se- vardnadzét, kiváltképp ebben az esztendőben megkülon­A Koreai NDK visszautasítja a rágalmazó vádaskodást Légi katasztrófa Az MTI tokiói tudósítójának jelentése szerint a dél-koreai hatóságok pénteken nyilvános­ságra hozták jelentésüket, amely szerint egy 26 éves észak-koreai nő bevallotta, hogy hetvenéves férfi társá­val ő követte el a KAL gépe elleni 1987. november 29-i me­rényletet. A Dél-Koreai Légi- társaság Boeing—707 típusú gépe Burma és Thaiföld hatá­rán lezuhant, a fedélzetén tar­tózkodó 115 személy közül senki sem élte túl a kataszt­rófát. A szöuli verzió szerint a két merénylő, miután a fedélzeten elhelyezte az időzített robba­nószerkezetet, Abu Dzabiban elhagyta az Európából Dél- Koreába tartó gépet. Az Egye­sült Arab Emírségek fővárosá­ból egy másik járaton Bah- reinbe repültek, ahol hamis japán útlevelek birtoklása miatt letartóztatták őket. Ki­hallgatásukkor öngyilkosságot kíséreltek meg, az idős férfi bele is halt a mérgezésbe. A történtekről beszámoló TASZSZ megállapítja, hogy Szöul a KNDK-ra próbálja hárítani a felelősséget a gép pusztulásáért. Máig sem sike­rült hitelt érdemlően bizonyí­tani. hogy a korábban már többször is meghibásodott utasszállítón valóban robbanás történt. Még mindig nem ta­lálták meg az eltűnt gép ron­csait. Idézi a TASZSZ a Sukan Sincso című tokiói hetilapot is, amely nemrég közölte: Abu Dzabiban a merénylettel gya­núsított két személyen kívül tizenegy dél-koreai kormány­hivatalnok és a dél-koreai biz­tonsági szolgálatnak a repülés biztonságáért felelős két mun­katársa is elhagyta a gépet, s erről a szöuli hivatalos verzió nem tesz említést. A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság teljes mérték­ben visszautasítja a dél-koreai rágalmazó vádaskodást, misze­rint köze volna az 1987. no­vemberi incidenshez, neveze­tesen a dél-koreai utasszállí­tó repülőgép eltűnéséhez — hangoztatja a KCNA hírügy­nökség pénteken közzétett nyi­latkozata. A phenjani rádió­ban és televízióban közzétett nyilatkozat a KNDK elleni szándékos összeesküvésnek ne­vezi az incidenssel kapcsola­tos vádaskodást. A dokumen­tum azt a követelést tartal­mazza, hogy haladéktalanul szüntessék be a KNDK elle­ni ellenséges kampányt, és annak a reménynek ad han­got, hogy világszerte el fog­ják ítélni a szöuli hatóságok­nak a KNDK elleni összees­küvését. NA JO-k'képiébázis a robotrepiilők állomása helyén Témaszpenibél A belgiumi Florennes mel­letti támaszpontot — ahol ed­dig az amerikai manőverező robotrepülőgépek (cirkáló szárnyas raliéták) állomásoz­tak — a robotrepülőgépek visszavonása után valószínű­leg a NATO repülőkiképző bá­zisává alakítják át — közölte pénteken a belga hadügymi­nisztérium szóvivője. Brüsszeltől délre, a francia határ közelében Florennes mellett van az az amerikai tá­maszpont. ahol 1985 márciusa óta 16 amerikai manőverező robotrepülőgép állomásozik, s ahova az eredeti terv szerint ebben az évben további 32-őt telepítettek volna. A rakéták (INF) visszavonásáról kötött szovjet—amerikai megállapo­dás értelmében azonban a 'to­vábbi telepítést felfüggesztet­ték és a már a helyszínen le­vő rakétákat az egyezmény ra­HASAEÓANYAG CSEMPÉSZÁRU A nyugatnémet parlament pénteken Interpelláció» vitában foglalkozik a hanaui Nukem és leányvállalata, a Transnuklear nemzetközi botrányával, amelyet előző éjjel megvitatott már a törvényhozás környezetvédelmi bizottsága is. Klaus Töpfer környezeti, természetvédelmi és reaktorbizton­sági miniszter Helmut Kohl kancellárt külön tájékoztatta a nagy feltűnést és aggodalmat k-ltő ügyről: felmerült az a gyanú, hogy az említett cégek — együttműködve a belgiumi Mól város atomkutatási központjával — atomfegyver előállí­tására alkalmas hasadóanyagot, dúsított urán 235-üt juttattak külföldre. A Hannoverben megjelenő Neue Presse című újság pénteki jelentésében Pakisztánt és Líbiát tünteti fel a titkos szállít­mányok célországának. Töpfer miniszter bejelentette: az esetről, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására hivatott, 1968-ban kelt úgy­nevezett. atomsorompó-szerzödés lehetséges megszegésének gyanújáról értesíti a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget és a (nyugat-) európai közösséget. tifikálását követő másfél éven belül elszállítják. A támaszpont hasznosítására tervbe vették, hogy a NATO repülőkiképző bázisát az NSZK északi részén fekvő Jeverből — amelynek igen sű­rűn lakott körzetében a repü­lőgépek okozta zaj miatt igen sok a panasz — ide helyeznék át. A támaszpont hat NATO- tagország — az Egyesült Álla­mok. Kanada, az NSZK. Hol­landia. Nagy-Britannia és Bel­gium, — pilótáinak kiképzését szolgálná. Szó van arról is. hogy a bá­zist egy másik nyugatnémet támaszpontra. Zweibrücken mellé helyeznék át, azonban a belga hadügyminisztérium úgy véli, hogy Florennes-neik. több esélye van. A döntés ez év ta­vaszán várható. böztetett jelentőséget tulajdo­nít a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok ápolásának. A megbeszélések átfogják majd a kétoldalú viszony és a nemzetközi, kérdések leg­szélesebb területét. Az első témakörben főként a gazda­sági kooperáció áll az érdek­lődés homlokterében, tekintet­tel a Szovjetunióban kibonta­kozó reformokra, a társadal­mi-gazdasági élet átalakításá­nak folyamatára. Figyelmet fordítanak a mű­szaki-tudományos együttmű­ködés előrevitelére az érvény­ben lévő megállapodások alapján, nemkülönben a kul­turális érintkezés bővítésének lehetőségére. Szóba kerül a környezetvédelmi együttmű­ködés és a humanitárius prob­lémák kérdésköre is. A kan­cellár ismételten hangot adott elégedettségének. hogy az idén megsokszorozódott az NSZK-ba kiutazó német nem­zetiségű szovjet állampolgá­rok száma. A nemzetközi vonatkozás­ban a megvitatandó tárgykö­rök közül kiemelkedik a ke­let—nyugati kapcsolatrendszer. különösképpen a leszerelés és fegyverkorlátozás területén ta­pasztalható haladás, valamint a helsinki biztonsági és együttműködési folyamat kér­dése. Idén az első hat hónap során az NSZK kormányának képviselője tölti be a (nyu- gat-)európal közösség (EK) el­nöki tisztét, Bonn nyomaté­kosítani óhajtja: tisztségét arra akarja felhasználni, hogy előmozdítsa a kapcsolatok fej­lesztését Nyugat-Európa és az NSZK keleti szomszédai kö­zött is. A látogatás fontos témája lesz Kohl kancellár Gorba­csov főtitkárnak szóló meghí­vása, hogy tegyen hivatalos látogatást az NSZK-ban. A kancellár újra kifejezte remé­nyét, hogy erre a látogatásra még az • NSZK EK-elnöksége alatt sor kerülhet. Eduard Sevardnadze láto­gatása idején a felék várha­tóan megállapodnak egy jegy­zőkönyvben, amely előirá­nyozza a rendszeres konzul­tációkat a nyugatnémet és a szovjet külügyminisztérium között. A tervek szerint ugyancsak egyezségre jutnak főkonzulátusok Kijevben, il­letve Münchenben történő kölcsönös felállításáról. Szin­tén napirenden van a kétol­dalú gazdasági megállapodás hatályának meghosszabbítása. A nyugatnémet sajtó emlé­keztet arra, hogy Hans-Diet­rich Genscher, Sevardnadze partnere 1986 júliusában tett hivatalos látogatást a Szov­jetunióban. A felek akkor ad­tak hangot annak az elvárá­suknak, hogy 'ikerül új feje­zetet nyitni a kölcsönös kap­csolatok történetében. A vi­szony magas szinten elhang­zott, a szovjet vezetésire nézve sértő nyugatnémet megnyilat­kozások következtében bekö­vetkezett átmeneti megrom­lása után az NSZK 1987. már­ciusi kormánynyilatkozatában rámutatott: központi jelentő­ségűnek tekinti Bonn és Moszkva viszonyát. A kapcsolatok alakulásában haladást tett lehetővé Richard von Weizsäcker szövetségi el­nök 1987. júliusi szovjetunió- beli látogatása, majd a közel­múltban Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök moszk­vai tárgyalása. Csak röviden... MADRIDBAN pénteken megállapodás jött létre az Egyesült Államok Spanyolor­szágban állomásozó haderői­nek lényeges csökkentéséről. A spanyol főváros közeléből kivonják a 72 darab vadász­bombázó repülőgépet és Zara- gozából is távozik öt ameri­kai üzemanyag-utántöltő óriás repülőgép. ÜJABB VÉRENGZÉST kö­vettek el szikh terroristák Pandzsáb indiai szövetségi államban. Az utóbbi negyven- nyolc órában huszonegy em­bert öltek meg, köztük egy nyolctagú család minden tag­ját. NORVÉGIA úgy döntött, hogy kitoloncolja azt a 11 irá­nit, akik a múlt hónapban el­foglalták Irán oslói nagykövet­ségét. A száműzetésben élő, Khomeini-ellenes irániak de­cemberben erőszakkal elfoglal­ták országuk norvégiai nagy- követségét, a nagykövetség hét dolgozóját három órán át túsz­ként fogva tartották, majd megadták magukat. Egy oslói bíróság az akcióért félévi bör­tönbüntetésre ítélte őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom