Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

.u/rcifi 1988, JAJÍUÁB -jU HÉTFŐ 3 Készül a kapcsolóvilla A Csepel Autógyár sebességváltói, amelyekből évente 23 eecr darab készül az egri gyáregységben, eljutnak Kinába, Len­gyelországba és Szíriába is. A korábbiaknál korszerűbb, jobb minőségű sebességváltókat persze megtalálhatjuk a Csepel és a Rába autókon, az Ikarus autóbuszokon is. Felvételün­kön: készül a sebességváltó kapcsolóvillája. Hasznosítják az új eredményeket Több ipari vállalat, szövet­kezet, minisztérium, pénz­intézet jelezte: hasznosítani kívánja a természettudományi kutatások új eredményeit. Az Ipari Minisztérium közölte: szorgalmazzák a vállalatok és az akadémiai kutatóintézetek együttműködését, amely nél­külözhetetlen a gazdasági fel­adatok teljesítéséhez. Az Ál­talános Vállalkozási Bank Rt. ajánlotta: részt vesz — esetleg más pénzintézetekkel együtt — a kutatási eredmények megvalósítására irányuló vál­lalkozások feltételeinek kidol­gozásában, illetve, ha indo­kolt, a megvalósítás finanszí­rozásában. A Budapest Bank Rt, azt írta: az MTA Számítás- technikai és Automatizálási Kutatóintézet fejlesztéseit igényli majd. terveik szerint ugyanis új fiókokat, kirendelt­ségeket nyitnak, s bővítik szolgáltatásaik körét. Több szén, kevesebb o!aj az idén Rajtra készen az Áfor, a Tüzép S még azt mondják, hogy az április egy bolond hónap! De, hát ki látott az idei télnél szeszélyesebb, bolondosabb év­szakot. Túl vagyunk a kará­csonyon, a szilveszteren, az új év első napján, de havat, amit ilyenkor látni illenék, még mutatóban sem pillant­hattunk meg. Pedig a Katalin Is tocsogós volt! Azt mond­ják az öregek, hogy valamikor Erzsébet napjára beköszöntött a fagy. s pár nappal utána fehér ruhába öltözött a világ, ma pedig örülünk, ha a ja­nuár közepe meghozza a ha­vat. S persze attól rettegünk igazából, hogy a nagy enyhe­ség ellensúlyozására egyszer csak olyan hidé* mint tavaly.. Pedig az nem va­lót n ekünk.'. mái'séjígjt .é^oMÓn élőknek. Hiába ' a felkészülés a télre, valahogy mégis meg­áll' ilyenkor az élet. Lehet, hogy az idén mégsem? Takarékos intézmények A kellemetlen esetekből ta­nulva ebben az esztendőben még körültekintőbben láttak neki a különböző gazdasági szervezetek a hideg időszak feladatainak megoldásához. A fagyot akkor viseli el legne­hezebben az ember fia, ha legalább az otthonában nem melegedhet fel. A tüzelőanya­gok előkészítése a félre tulaj­donképpen már nyáron meg­kezdődik. Nemcsak azért, mert a vállalatok ilyenkor készítik az ellátási tervet, hanem azért is, mert a legelőrelátóbbak már nyáron megvásárolják a tüzelőjüket. A Budapest Környéki Tüzép az idén lényegesen jobban fel­készült a vásárlók rohamára, mint a megelőző esztendőkben. Igaz a tavalyelőtti szénmizé­ria miatt nagy volt a morgás a lakosság körében, így ez volt'a legkevesebb, amit a Tüzéptől el lehetett várni a szezon kezdetére. A mennyisé­gi igényeket ki túdják elégí­teni, tehát mindenki annyi sze­net vehet, amennyire szüksége van, azonban a választékra ez már nem mondható el. Ke­vesebb a minőségi kályhaszén a telepeken, mint amennyi a lakosságnak kellene. Annak ellenére, hogy a legkeresettebb NDK brikettből az idén jóval többet várnak a szállítóktól, mint tavaly. Korábban 291 ezer' tonna érkezett, idén leg­alább 430 ezer tonnára szá­mítanak. Érdekes, hogy az in­tézmények és a közületek er­re az évre kevesebb tüzelő­anyagot rendeltek, majdnem harminc százalékkal csökkent az előző évihez képest az igé­nyük. Lehet, hogy ők már va­lóban takarékosságra adták a fejüket. De a takarékosság je­lei figyelhetők meg az egyéni vásárlók körében is, hiszen a megelőző Időszakhoz képest nőtt a kedvezményes tüzjelő- utalványok száma is. N?pi nyolcvan forint Bár az olcsó kőolajtermékek ideje már leáldozott — min­denki nagy bánatára, hiszen így drágább lett a közlekedés, hihetetlen, mennyibe kerül egy gépkocsi tankjának meg­töltése — s így többe kerül az olajfűtés is. Márpedig azo­kon a helyeken, ahol nem le­het gázzal, távfűtéssel melegí­teni, bizony még most is leg­egyszerűbb dolog az olajfűtés lenne. Nem kell szenet cipel­ni, tüzet csiholni a kihűlt kályhába, s nem kell hamuz­ni. Elég beönteni az olajat a tartályba, egy szikra,__s máris lóból á láng' WSfcSaSlferi lo­bogna, ha mindenki megen­gedhetné ezt a luxust magá­nak, hiszen ma már nagyon drága mulatságnak számít olajjal fűteni. Egy ismerősöm napi nyolcvan forint értékű olajat tüzel el a konyhájában. S ez még csak a konyha! Az olaj árának emelkedését megérzik a kereskedők az Afor budapesti körzeti tele­pén is, ahonnan megyénkét ellátják ezzel a fűtőanyaggal. Az utóbbi időben évente 9— 10 százalékos visszaesés ta­pasztalható az eladásban. En­nek ellenére Idén is pontos program alapján vágott neki a télnek az Áfor. Igaz, eleve 11 százalékkal kevesebb tüze­lőolaj értékesítését tervezték a csúcsidőszakban, tehát októ­berben, de ennél a csökken­tett értéknél is kevesebb fo­gyott el. Ennek az a magya­rázata) hogy az árintézkedések hatására a lakosság júniusban megkezdte a nyári betárolást. Elegendő alkatrész A zavartalan ellátás érdeké­ben a terveknek megfelelően előre gondoskodtak a megfele­lő árualapról, s a forgalmazás­hoz szükséges szállítókapaci­tásrój. Nemcsak a tankautós szállításokat egyeztették a fi­nomítókkal, hanem a saját járművek melleU-szü^ség ese­tén idegen gépjárműveket is igénybe vesz az Áfor. Mind­ehhez természetesen elenged­hetetlen a járműpark műszáki felkészítése, amelyet még az őszi hónapokban végeztek el, s a csúcsidőszak terheléséhez elegendő alkatrészekről is gondoskodtak a szervezők. Igaz, ez nem egyszerű feladat manapság. Természetesen nem elég ilyenkor a műszaki felté­telek megadása, emberek is kellenek a volán mellé. Ezért teljesen feltöltött gépkocsive­zetői állománnyal várja a nagy erőpróbát az Áfor. Fiedler Anna Mária Nagy zsemle és kis kereslet Már a kora reggeli órákban valamennyi kijelölt üzletben le­hetett tejet, kenyeret vásárolni. (Folytatás az 1. oldalról.) lék, fantasztikus — szólal meg a sorra kerülő Sándor Antal szobrászművész. — Az áruk is több, de hát így kell tudomásul venni a dolgokat. — Melyik jegyzékben talál­ható a tűzkő? — hallatszik most a háttérben. — Annak csökkent az ára, csak éppen a szállító nem akarja tudomásul venni — mondja Bokor György. — Ügy döntöttünk, hogy az in­dex a szentírás, és majd a belkerrel rendezzük a dolgo­kat. Mire fellelik az ominózus indexszámot a díszműáru és dohányzócikk címszó alatt, Tóthné is befut, diadalmasan mutatva a megszerzett gyógy­szereket:«., ____ .... — Kikönyörögtem a pa­tikust a pincéből, hallottam az ablakon keresztül, hogy szenet lapátol. Morgott egy kicsit, de kiszolgált. — Majd én elviszem a fia­talasszonynak, úgy is arra megyek — toppan be Shäffer Árpád áfész-elnök. — Jobb lett volna, ha a sok különféle segédlet helyett egy kézi­könyvszerű beazonosító jegy­zéket állítanak össze, köny- nyítette volna a munkát — így vélekedik, majd hozzáte­szi: a leltározásban részt ve­vőknek a bérét a ténylegesen ledolgozott munkaidő alapján Perbeszéd valójában ez a párbeszéd. Vádló és vádlott. S mert ezek ketten a legritkább esetben lehetnek — már csak helyzetüknél fogva is — egy súlycsoportban, nincsenek most sem. A vádló a vezető óvó néni, a vád­lott az ötesztendős Márton. A felnőtt kor, a magasság- és súlykülönbség, az értelem és a formállogika össze nem hasonlítható foka mind-mind a vádló javára szól és az általa képviselt esemény valódiságát hivatott iga­zolni. Mi marad Mártonnak? A megszeppe­nts. A rvxdalom. Az egyre kétségbeesetteb­ben hajtogatott de az nem úgy volt. A bőgés. És... és az igazság! SzózUhatag. Talán legkevésbé Mártonnak szól, bár ő a címzett. Ma sem jött be három dadus. Hiányzik két óvónő, hiába hirdetnek, senki sem jelentkezik, mintha ebben az is­tenverte községben büntetés lenne gyerekek közé menni. A reggeli veszekedés a kony­hán ...-! S akkor itt van ez a megátalkodott kölyök. Verekszik. Állandóan verekszik! De én nem ... De igen! Ilonka néni megmondta, ismét belerúgtál Andriskába. Ismét! Márton áll, csak az az ismét fészkelte be magát a kobakjába. A többi, a szózuhatag habja, hul­láma, sodra mintha hidegen hagyná, de ez az ismét...! Mit képzelsz te, Márton kisfiam?! Mondd csak. mit képzelsz? Rugdosni! And­riskába. Aki olyan jó gyerek ... Nem jó. Rossz, ö a rossz. Most miért ellenkezel? Miért nem vállalod, amit csináltál?! Ilonka néni megmondta... Ilonka néni nem látta. És nem, ismét. Csak most. Most az egyszer. És most is azért... Ne magyarázkodj, kis­fiam! Belerúgtál? Bele. Ilonka néni is látta. És Andriska sírt. És Andriska megmondta, te rugdostad. Érted kisfiam, rugdostad!! De cn nem. Hiába mondja Andris. Nem úgy van. Alinak szemben egymással. A nagy meg a qseppség. A nagy kezdi elveszíteni a türel­mét,- A cseppség az állhatatosságát. Milyen konok ez a gyerek! És a cseppség mit gon­dolhat? Ki tudja. Fontos lenne ...? De még mennyire! Mert seb lesz ez. Ez a remény­telen perbeszéd-párbeszéd, vádlós és vádlot­Harmatcseppek MÁRTÍR MÁRTON tas szereposztás drámába vált át majd az emlékek között, hiszen... hiszen Ilonka né­ni nem is látta, högy megrúgta Andrist! Ott sem volt. Andris mondta neki. És azt is, hogy nem először. Hanem ismét. Mennyi az az ismét? És Ilonka néni egyből elhitte, mert Andrisnak mindent elhisz, mert az egy ronda hízelgő. Azért, mert ó nem hízelgő, akkor már hinni sem lehet neki? Látta a Balogh, a Tibi is, meg a Csaba is, hogy miért rúgott. Mert rúgott. Igen. Az igaz. Nem na­gyot. A fenekére. Megérdemelte. Mit gyötri állandóan azt a szerencsétlen kis Ferit?! Mit?! Van pofája átmenni a középesekhez! Csak azért, hogy Ferit gyötörhesse. Ezt Ilon­ka néni nem veszi észre? Hogy az a drága Andriska mit keres a középeseknél? Áll lehajtott fejjel. Na, kisfiam, megkukul- tál? Halljam, mit képzelsz?! Belerúgtam... Na végre, hogy legalább ezt elismered. Bele­rúgtam és bele is fogok! Mit beszélsz?! Hát tényleg mit képzelsz te, Márton kisfiam?! Be­le fogok, igenis, mert szórakozik a Ferivel. Miféle Ferivel? Nincs is nálatok Feri a nagy­csoportban! De a középeseknél van, az a bi­cegő. akinek az egyik lába sánta. Az András lökdösi, szurkálja, fölbuktatja ... ezt most már kiáltja, utána levegőért kapkod, megte­lik a szeme könnyel, két pici mancsa ökölbe szorul, a mártíromság és a konokság megtes­tesült, szánni való és irigylésre méltó szobra egyszerre. De mit lehet kezdeni ilyen, élő, el­lentmondásos mondanivalót hordozó szob­rokkal? Mártonnak már potyog a könnye. Keze ökölben. Testé mozdulatlan. Feje leszegve. Ítéletre vár. Megmondta, amit kellett. Mit te­hetne még? Várja az ítéletet. Mészáros Ottó számfejtjük, túlóraszázalékkal pótolva. Biatorbágyon, a Viadukt ABC-ben igen jól haladnak a több mint egymillió forintos készlet átárazásával. — Eddig még nem kértünk segítséget, sőt mi adtunk ta­nácsot a telefonon hozzánk fordulóknak — büszkélkedik Zsemberi Gyuláné üzletveze­tő. — Tejből és kenyérből vi­szont alighanem kevesebbet rendeltünk a kelleténél. Kül­döm is a kocsit utánpótlásért. Az eladótér rendbe tett ré­szén már súrolnak-sikálnak az asszonyok, készülnek a nyi­tásra. A húselőkészítőben pe­dig VJalter Ferencné nyugdí­jas .főzi az- illatos paprikás­krumplit: — Így valahogy még fönn­tartjuk magunkat. Otthon áll a balhé, a család már szóba sem áll velünk. Mindegy, most már csak túlleszünk ezen az egészen ... Az ünnepek utáni álmos, bágyasztó hangulat uralkodott tegnap délelőtt Vác belváro­sában is. Alig járták emberek az utcákon, s még kevesebben fordultak meg a vendéglátó- helyeken. Jung Vilmost a Széchenyi utcai ételbár veze­tője is nagyokat ásítozott, hiszen a hajnal még az üz­letben találta. Munkatársai­val akkor fejezte be a leltá­rozást, reggel pedig már a pult mögött álltak, vendégre várva. Vendég azonban csak nem akart jönni... — Pedig rajtunk nem mú­lik a dolog — mondta az üz­letvezető —, mert van mit kínálnunk, az étel- és italla­pok, a menükártya is napra­kész. Hétfőtől a közétkeztetést is elkezdjük, a menü ára 21.30-ról 28.50-re változott. Az emelkedés nem is annyira a forgalmi adóból, mint inkább az állami támogatás megszű­néséből származik. Szóval, reméljük, hogy holnap azért többen lesznek. Ma pedig — ha így halad tovább — ha­marosan bezárunk. Ránkfér a pihenés. A Pest Megyei Vendéglá­tóipari Vállalathoz tartozó 310 üzletben is ugyanez a hely­zet, mint a váci ételbárban. Az utóbbi napok, éjszakák a leltározással, az átárazással teltek el, mindehhez az üz­letvezetők sok segítséget kap­tak, Január elsején és máso­dikén is ügyeletet tartottak a vállalat központjában, és azonnal választ adtak a fel­merült kérdésekre. Azon azonban ők sem változtathat­tak, hogy a főkönyvi összesí­tőn kívül egyelőre hiányoz­nak a szükséges nyomtatvá­nyok ... És akadnak egyéb gondok, félreértések is. Mint például az, amiről Burján Károly, a monori vasútállomás melletti gyorsbüfé vezetője számolt be: — A vendégek azt gondol­ták, hogy a szeszes italok, különösen pedig a sör ára változatlan marad. Biztosan így. is van, ha a boltban vá­sárolják meg, nálunk azonban forgalmi adó terheli. Ezt ne­héz megmagyarázni a hoz­zánk betévedőknek, akik azt hiszik: önkényesen emeltünk árat. A bizonytalanság tehát még tetten érhető az új esz­tendő első napjaiban. Persze az volna az igazi, ha minden flottul menne, ám a sok ren­delet, árjegyzék, leirat értel­mezése elbizonytalanítja az üzletvezetőket. Erre számítva határozták el a vendéglátóipa­ri vállalatnál, hogy a hónap kpzepéig valamennyi vendég­látóhelyet meglátogatják az e^enőfcök. .-Nagy kérdés az is, h-ogvan reagálnak az embsrek a ven­déglői árak emelkedésére? Bi­zony eddig sem volt olcsó mulatság egy-egy családi ebéd vagy vacsora elköltése vala­melyik étteremben. S mi le­het erre a vendéglátóipar vá­lasza? Csak remélhetjük, hogy az, ami Bokor Lászlóé, a gödöllői Gödöllő étterem ve­zetőjéé: — Alaposan átalakítjuk a kínálatot. Lehagyjuk a menü­kártyáról a drágább ételeket, s helyettük olcsóbb nyers­anyagból igyekszünk közked­velt ennivalókat készíteni. Már kihirdettem az üzletben azt is, hogy nálunk az árdrá­gítás, túlszámlázás azonnali és súlyos következményekkel jár. Nem szabad becsapni a vendéget! Kövess László— Tóth Andrea . A dekoráció dolgozóinak is kijut most a munkából. Több ezer áruféleség új árait kell kirakniuk, Ujcz Aurelia már napok óta készíti kollégáival a táblázatokat. (Hancsovszki János felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom