Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
^lííria A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM 1988. JANUÁR 2.. SZOMBAT Kempingszékek Pencről Biztos kenyér az új évben Régtől igaz az a mondás, hogy kicsi a bors, de erős! Ez pontosan illik a fóti székhelyű Vörösmarty Termelőszövetkezet penci kisüzemére, ahol mindössze tizennyolcán dolgoznak, többségében helybeli asszonyok. Kempingszékeket szerelnek össze, évente mintegy 180—190 ezer daraMaruszky Istvánná éppen a Kempingszék csővázát erősíti össze szegeccsel. Ez a munka ugyan nem kíván nagy szakértelmet, ám a pontosság, a jó rutin azért nem árt. Ma- ruszkyné négy éve dolgozik a kisüzemben, órákat takarít meg naponta, mert nem kell ingáznia, így több idő marad odahaza a családra, a háztájira, ami jól kiegészíti a család jövedelmét — ez a kétféle tevékenység, mármint a munkahelyen és odahaza, a kis kollektíva minden tagjára jellemző (A szerző felvétele) bot. A késztermék nagyobbik hányadát tőkés piacon értékesíti a budapesti Fémbútor- ipari Szövetkezet; a kisüzem megrendelője. Ez az export egyben azt Is mutatja, hogy vallóban nem a foglalkoztatottak létszámától függ az, hogy lehet-e jó munkát végezni. Az új gazdasági év szigorúbb minőségi követelményei tehát nem érik váratlanul a kis kollektívát. Így őket az a fajta létbizonytalanság, ami hazánk sok gazdasági egységének dolgozóit érinti, nem foglalkoztatja jobban, mint általában az élet mindennapi dolgai iránt érdeklődő embereket. Az ő kenyerük tehát biztos lesz az új évben is. Ezt a magabiztosságot azonban maguk teremtették meg maguknak, nem várva valamiféle csodás külső beavatkozásra. Persze az igazsághoz tartozik az is, hogy egy ilyen kis kollektívában, ahol mindenki mindenkit ismer, nyilván könnyebb dolga van a vezetésnek, ha a folyamatos munkát biztosítani tudják. A teljesítmény szerinti bérezés ugyanakkor lehetővé teszi, hogy ki-ki, valóban a képességei szerinti jövedelmet érjen el. Ugyan ez a jövedelem átlagosnak felel meg az ilyen termelőszövetkezeti melléküzemágak sorában, ám nem elhanyagolható tény, hogy a penci kisüzemben dolgozók megtalálták a biztos pontot az életükben, ök nem félnek a változásoktól, a személyi jövedelemadótól, a mind magasabb minőségi követelményektől, mert már régen rájöttek, hogy biztos jövőjük a saját két kezükben van. A. L. A. Januári programok Vendégek: a kaposváriak Az új esztendő első hónapja kevés kulturális eseményt ígér. Az előrejelzés szerint februárban már több színdarabnak, hangversenynek, kiállításnak örülhetnek majd e műfajok kedvelői. Az első két hét csendes a Madách Imre Művelődési Központban, csak a szakkörök, klubok tevékenykednek. s folytatják a megkezdett sorozatokat. Tizenhetedikén Vácra jön a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata, és bemutatja Mrozek Rendőrség című drámáját. 1988 első lemondása: elmarad Collodi Pinokkio című zenés színpadi játéka a Tízen Túliak Színházában. Helyette mással — később meghatározott darabbal — kedveskednek az Ábel bérlet tulajdonosainak. A Madách-napok keretében hétfőnként gyermekfilmeket vetítenek. Az első diafilmvetítést Fazekas Mátyás tartja müncheni utazásáról. Sétát tesznek a klubtagok Deákváron, s meghallgatnak egy előadást nemzetközi politikai kérdésekről. A HNF nőklubjában is lesz élménybeszámoló, jogi vonatkozású előadás a nyugdíjasoknak, szabad klubnap és farsangi batyubál. A kertbarátok körében ismertetik a szobanövények ápolását és a gyümölcsfák metszését. Dr. Szönyi Mihály főorvos lesz á cukorbetegek klubjának előadója. Több hónapos kiesés után ismét benne lesz a műsorfüzetben a Dunakanyar fotóklub hétfő esti sorozata. Nyár vége Máltán, Utazások Tü- ringiában és A Dunántúl címmel vetítenek diasorozatokat. A Börzsöny természetjáró kör 10-én és 24-én viszi tagjait s a hozzájuk csatlakozó érdeklődőket a környék legszebb tájaira. A Hajós Alfréd Űt- törőház sítúrákat szervez Do- novalyba, megrendezi a Napsugár program második fordulóját. Diáksport-egyesületének tagjai korcsolyáznak, madáretetőket állítanak fel Törökmezőn, a kommunális üzem szabadidőközpontjában. P. R. Megtekinthető Marad a tilalom Mint korábban hírül adtuk, az ÉVM átmeneti építési tilalmat rendelt el a Dunakanyar 23 településén, illetve, utasítása alapján, a helyi tanácsok elrendelték a telekalakítási és építési tilalmat. Közöltük a városi tanács műszaki osztályának felhívását is: akiket ez érint, a közleményt megtekinthetik a tanács épületének földszintjén, a hirdetőtáblán. A rendezési tervek elkészültéig a tilalom érvényben marad. A rendezés, a szabályozás a Duna árterületére és a part menti sávokra is kiterjed. Ez részét képezi annak a regionális, átfogó koncepciónak, gmely a Balatonhoz hasonlóan, az egész körzet távlati fejlesztési elképzeléseit magában foglalja majd. (Vizsgálják a mezőgazdaság és az idegenforgalom kölcsönhatását, a táj védelmének hosz- szú távú feladatait, és a végleges kialakításhoz számos intézmény szakmai segítségét is igénybe veszik.) Mint tudott, a részleges építési tilalom Vác külterületén kívül, a vonzáskörzetben kiterjed Szob, Nagymaros, Verőcemaros, Zebegény területére is. Apáról fiúra Jakab Ferenc Dózsa György úti otthonában galambok szá zait tenyésztette, és vett velük részt hazai és nemzetközi versenyeken. A galambok szereletét meg az édesapjától örökölte, aki több évtizeden keresztül tenyésztette a díjnyertes szárnyasokat (Papp László felvétele) A vasút háttérmunkájáról így szerkesztik a menetrendet Pest megyének sajátos a helyzete a többi tizennyolc megyéhez képest: legnagyobb a népessége, a közigazgatási székhely a fővárosban van, a munkaképes lakosság nagyobbik hányada rendszeresen ingázó dolgozó — hogy a legjellemzőbb tényeket emeljük ki. Budapest környékén, vagyis az agglomerációs övezetben négyszázhúszezer ember él. Pest megyéből 180—200 ezer ember jár be naponta busszal, vonattal, kisebb részben személyautóval dolgozni a fővárosba, illetve onnan a megyébe 40—45 ezren, és természetesen ugyanennyien hazafelé is utaznak. Mindebből következik, hogy a megye lakosságának életében létfontosságú a tömegközlekedés rendszerének jó kialakítása, a menetrendeket minél pontosabban betartó utasszállítás. S mert megyénkben az ingázók többsége vonattal utazik, elsősorban a vasúti közlekedés napjainkra jellemző sajátosságaival foglalkozunk ebben az írásban. A kocsik kora Akik naponta kényszerülnek Budapest vagy más nagyváros környékéről vonaton utazni a munkahelyükre, azok a legjobb tudói annak, hogy a MÁV személyszállító tevékenysége korántsem zavartalan. Sokszor, s joggal kifogásolják az utasok a vonatkéséseket, a személykocsik tisztaságának hiányosságait, a túlzsúfoltságot, télen a fülkék fűtetlensé- gét. esténként a belső világítás hiányát, vagy más műszaki, esztétikai hibákat. Hogy ezek a hiányosságok milyen okokra vezethetők visz- sza, s egyáltalán megszüntet- hetők-e valaha? A kérdések száz meg százezer embert érintenek, érdekelnek, mert a vasút teljes személyszállítási teljesítményének a 70 százalékát teszi ki (országos viszonylatban) a hivatásforgalom, vagyis az ingázók utaztatásának lebonyolítása. Ezek után föltehetjük a kérdést, hogy az utasok panaszaiból, észrevételeiből, javaslataiból mennyi, és milyen úton- módon jut el a MÁV vezér- igazgatóságához. A válaszadást, a részletes tájékoztatást a vezérigazgatóság menetrendi és személyszállítási osztályának helyettes vezetője, Borostyán Gyula vállalta — a vele folytatott beszélgetésből idézünk. — A MÁV vezérigazgatósága ismeri ezeket a panaszokat. Ám mielőtt azok jogosságáról, az okok megszüntetésének lehetőségeiről esne szó, tudni kell, hogy a vasutat sem kerülték el az ország gazdasági életét manapság jellemző gondok. Évek óta csökken a MÁV-nál is a beruházásra, illetve a fenntartásra fordítható pénz. Ennek a folyamatnak az egyenes következménye, hogy helyenként csökkent a pályasebesség, s a személykocsi- park elöregszik. A hivatásforgalomban használt személykocsik átlagos életkora 20 év fölött van. — Ilyen körülmények között talán érthető, hogy a legnagyobb erőfeszítések ellenére is előfordulnak utaspanaszra okot adó esetek. Ugyanakkor a motorizáció fejlődése, növekedése következtében évről évre csökken a MÁV utasforgalma, s azzal együtt a szeJól sejtettem. Fingern várnak az ajtóban. Az óvó néni és a fiam. Az órámra nézve némileg megnyugszom. Még időben vagyok, kivételesen nem ő a legutolsó. Azonban most nagyobb a baj. — Kicsit megszöktem — fogad lakonikus rövidséggel köszöntve, egyik lábáról a másikra állva, nagycsoportos fiam. — De meg ám, apuka! Igaz, hogy csak egy kicsi szökés volt, de a járdán, a kapun kívül csíptük el! — néz szigorúan a kis emberre legkedvesebb óvó nénink. — Megszöktél? Innen?! — nézek döbbenettel az ajtón levő rafinált tolózárra. amelyet reggelenként én is alig tudok kinyitni. — Én csak megpróbáltam. — A kis kéz most is ügyesen kezeli a zárat. — Kinyílt, hát csak körbenéztem. Nézem a zárat, a fiam megszeppent, maszatos arcát. A szökés bosszant, de Hói legyen a kilincs? nem kis büszkeséggel tölt el a gyerek ügyessége és esze. Búsan lógatja kis fejét, miközben csendben korholom. — Állandóan rajtuk a szemünk, de ezeknek az ezermester-ördögöknek nincs akadály, rigli, kulcs, lánc, tolózár, ék, mindegy nekik — kesereg az óvó néni. Nézem az ezermesterördögöm, aki zavarában éppen cipője orrát, rugdossa szét a kerítésen, s közben eszembe jut nemregi külhoni utam. Egy gazdag ország egyszerűbb és gyengébben felszerelt óvodájában is több ezermester- ótdöggel találkoztam. És eay óvodai bejárati ajtóval is, amelyen azonban nem volt se lánc. se lakat, se rigli. se tolózár, a srácoknak mégsem volt esélyük a diszkrét távozásra. Az ajtón ugyanis csak egy kilincs volt, de az nem középen, hanem fél méterrel feljebb, a bal felső sarokban, hogy jsak a felnőttek érhessék el. Fél méter, mondhatni semmi, de mégis mennyire nem az! Szemléletben óriássá növi magát. Tisztelni és megbecsülni mindazt, ami pénzbe nem kerül, de javunkra van, kötelességünk és felelősségünk is. Keze a kezemben, hazafelé indulva még elérnek az óvó néni „biztató” szavai: — Nem baj, majd felteszünk egy láncot is és egy lakatot! Elszorult szívvel, csendesen megsimítom a fiam fejét, s értelmes kis szemébe nézve kérdezem: — Ugye fiam, ti már azért, majd ha megnöttök, végre a kilincset fogjátok feljebb rakni?! — más mélyszállításból származó be- vétele is. A MÁV ezért kénytelen a költségeit is csökkenteni, amit elsősorban a kihasználatlan vonatok lemondásával, és ésszerűsítő menetrendi változtatásokkal igyekszik elérni, Ilyenek: az évszakhoz, illetve a héten belüli igények változásaihoz jobban alkalmazkodó menetrend kidolgozása. és a vonatokban közlekedő kocsimenmyiség megtakarítása a fenti, célszerű alternatíváknak megfelelően. — Például a hétfőtől péntekig terjedő időszakra is más menetrendet készítünk, mint hét végére, amikor jóval kisebb az utasforgalom, s értelmetlen volna ugyanannyi vonatot indítani, mint hét közben. Ezért is van a menetrendjeinkben annyi megkülönböztető jelzés, ami egyben nehezebben olvashatóvá teszi azokat, pedig éppen az utasok pontos tájékoztatását szolgálják. Három lépcsőfok — Milyen úton-módon jutnak el a MÁV vezérigazgatóságához az utasok panaszai, javaslatai? — Többszintű a kapcsolat az utazóközönséggel. Kezdjük onnan, hogy minden vasútállomásnak van vezetője, vagyis állomásfönöke és forgalmistája, A pénztároson és a jegy- vifsgálón kívül elsősorban az állomásfőnök és a forgalmista jut a legtöbb információhoz, legalábbis a helyi jellegűek- hez. Az állomásfőnök pedig köteles rendszeres információs kapcsolatot kialakítani a helyi tanács közlekedési osztályával vagy csoportjával. Tehát a tanácsi dolgozó és az állomásfőnök az első lépcsőfok a helyi tapasztalatok, panaszok, javaslatok továbbításának folyamatában. — Az állomásfőnökök a körzeti üzemfönökségeknek továbbítják az információt, rendszerint írásban. A körzeti üzemfőnökségeken akkor már másodjára vizsgálják meg a panaszok jogosságát, s azt, hogy valóban tömegigényeket elégítenének-e ki azok orvoslásával. — A harmadik lépcsőfok a vasúti igazgatóságok, a budapesti. a debreceni, a pécsi, szombathelyi, miskolci, szegedi. valamint Záhonyban egy üzemigazgatóság. Az igazgatóságokhoz 4—5 körzeti üzemfőnökségtől futnak be az információk, s legvégül a vezér- igazgatóság osztályaihoz kerülnek, például hozzánk. Az így összegyűlt információk, a menetrenddel kapcsolatos javaslatok aztán mérlegre kerülnek. — Mitől függ, hogy a mérleg mutatója merre billen? — A MÁV említett saját körülményein túl a tényleges tömegigényeket jelző információk pontosságán múlik, hogy egy-egy vonalon hány vonatot mikor indítunk, hány kocsival, s mely állomásokon kell megállnia. Ezért a vasút már említett dolgozóin, az utasokon és a tanácsokon kívül vasúti bizottságok vizsgálati anyagaira is támaszkodunk, s az összes információ birtokában döntünk arról, hogy mit kell változtatni a menetrenden. Teherforgalom — A jövő év májusában életbe lépő menetrendi időszakban két százalékkal kevesebb vonatot indít a MÁV. Ez többek között azt jelenti, hogy egyes, megszokott vonatokkal nem találkoznak majd az utasok. Mi tette szükségessé a vonatcsökkentéseket. s egyáltalán, hogyan érintik majd azok a bejáró dolgozókat? — Az első kérdésre válaszolva előbb: a gazdaságossági számítások tették szükségessé a rossz utaskihasználtságú vonatok számának csökkentését. Mégis igyekeztünk úgy kialakítani a menetrendet, hogy a változások ne érintsék nagyon érzékenyen a hivatásforgalmat, mert ahogy a vezérigazgatónk nem is régen mondta, a MÁV bevételét a teherforgalom hozza, de munkánkat a személyforgalom alapján ítélik meg az emberek — válaszolt kérdéseinkre Borostyán Gyula. Majd még a tanulság okáért hozzátette, hogy a vezérigazgatósághoz eljutó leveleknek mintegy 20 százalékát tudják értékelni, s hasznosítani a menetrend szerkesztésékor, mert azok valóban tömegigényeket elégítenek ki. A többi levél tartalma felhasználhatatlan, vagy a megszövegezés vagy az irreális egyéni igények kielégíthetetlensége miatt. Aszódi László Antal A varázserejű szó E tgy kislány az édesanyjával jött vásárolni. A boltban hosszú sor állt. Orsolyának — így hívták a kislányt — feltűnt a három emberrel előttük álló óvodai csoporttársnője, Ildikó, aki szintén anyukájával vásárolt. Orsi kitépte kezét édesanyjáéból. Ildihez rohant és a kölcsönös köszönés után méregetni kezdte. — Mit vesztek? — Apunak inget. De már megvettük Barnát. És ti? — Én nem tudom. Anyu vásárol. Mikor kaptad ezt a ruhát? — Már régen. A szünnapomra. Szép? — Háát? igen. Mi van a kezedben? — Egy nyuszi. — Milyen nyuszi? — Látod. A nővéremtől kaptam — Mutasd! — Tessék. Ugye milyen aranyos? Kis pisze gomborrocskája van Ügy szeretem! — Tényleg aranyos. Add ide. Elviszem- megmutatni a kistestvéremnek. — Hogyne! Még csak az kéne! — De! Add ide! — Nem! Nem adhatom. — Azonnal add ide! Akkor csak játszok vele. Akarom !! ! Orsi szép vonásai teljesen eltorzultak Nagy bogárszemei gyűlölködővé váltak, arca megkeményedett, majd kirobbant belőle az indulat. Tekintete szikrázott, toporzékolva nézett a megszeppent és anyukájához közelebb húzódó szőke Ildire. Egyik anyuka sem tudott mit csinálni, tanácstalanok voltak. Végül eg.y, az Ildikóék háta mögött álló középkorú férfi törte meg a csendet. Leguggolt Orsi mellé, maga elé húzta a kislányt. — Tudod mit? Mondd azt a barátnődnek, hogy kérem. Akkor talán odaadja De nem szabad megsértődnöd, ha nem adja oda. akkor sem Te odaadnád neki örökbe, ha a tied lenne csak úgy? Játszani biztosan odaadja, ha szépen kéred. Mondtad már valakinek. hogy kérem? Orsi a fejével nemet intett. — Na látod Próbáld meg! Tudod, mekkora ereje van ennek a szónak? Nem tudni, hogy az idegen hatott-e Orsira vagy maga a bűvös szó. mindenesetre az arca visszanyerte előbbi báját. Mosolyogtak Az idegen fel- emelkedett újra a nagyok, a felnőttek közé. és elmosódott azoknak szürke tömegében. Orsi Ildi felé fordult és nyájasan mondta. — Kérem szépen?! Ildiké nagy szemekkel meredt rá. de odaadta — Nem piszkolom össze. Vigyázok rá. Nem akarsz te is kijönni játszani vele? j'di bólintott és kimentek. 1 A kislány anyukája a történtek alatt kissé elpirult ugyan majd mit sem törődve gyermekével, ismét a ruhák között válogatott Hargitai Bernadett ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)