Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

^lííria A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM 1988. JANUÁR 2.. SZOMBAT Kempingszékek Pencről Biztos kenyér az új évben Régtől igaz az a mondás, hogy kicsi a bors, de erős! Ez pontosan illik a fóti székhe­lyű Vörösmarty Termelőszö­vetkezet penci kisüzemére, ahol mindössze tizennyolcán dolgoznak, többségében hely­beli asszonyok. Kempingszé­keket szerelnek össze, évente mintegy 180—190 ezer dara­Maruszky Istvánná éppen a Kempingszék csővázát erősíti össze szegeccsel. Ez a munka ugyan nem kíván nagy szak­értelmet, ám a pontosság, a jó rutin azért nem árt. Ma- ruszkyné négy éve dolgozik a kisüzemben, órákat takarít meg naponta, mert nem kell ingáznia, így több idő marad odahaza a családra, a háztá­jira, ami jól kiegészíti a csa­lád jövedelmét — ez a kétfé­le tevékenység, mármint a munkahelyen és odahaza, a kis kollektíva minden tagjára jellemző (A szerző felvétele) bot. A késztermék nagyobbik hányadát tőkés piacon érté­kesíti a budapesti Fémbútor- ipari Szövetkezet; a kisüzem megrendelője. Ez az export egyben azt Is mutatja, hogy vallóban nem a foglalkoztatottak létszámától függ az, hogy lehet-e jó mun­kát végezni. Az új gazdasági év szigorúbb minőségi köve­telményei tehát nem érik vá­ratlanul a kis kollektívát. Így őket az a fajta létbizonyta­lanság, ami hazánk sok gaz­dasági egységének dolgozóit érinti, nem foglalkoztatja job­ban, mint általában az élet mindennapi dolgai iránt ér­deklődő embereket. Az ő ke­nyerük tehát biztos lesz az új évben is. Ezt a magabiztosságot azon­ban maguk teremtették meg maguknak, nem várva vala­miféle csodás külső beavat­kozásra. Persze az igazsághoz tartozik az is, hogy egy ilyen kis kollektívában, ahol min­denki mindenkit ismer, nyil­ván könnyebb dolga van a vezetésnek, ha a folyamatos munkát biztosítani tudják. A teljesítmény szerinti bé­rezés ugyanakkor lehetővé te­szi, hogy ki-ki, valóban a ké­pességei szerinti jövedelmet érjen el. Ugyan ez a jövede­lem átlagosnak felel meg az ilyen termelőszövetkezeti melléküzemágak sorában, ám nem elhanyagolható tény, hogy a penci kisüzemben dol­gozók megtalálták a biztos pontot az életükben, ök nem félnek a változásoktól, a sze­mélyi jövedelemadótól, a mind magasabb minőségi kö­vetelményektől, mert már ré­gen rájöttek, hogy biztos jö­vőjük a saját két kezükben van. A. L. A. Januári programok Vendégek: a kaposváriak Az új esztendő első hónap­ja kevés kulturális eseményt ígér. Az előrejelzés szerint februárban már több színda­rabnak, hangversenynek, ki­állításnak örülhetnek majd e műfajok kedvelői. Az első két hét csendes a Madách Imre Művelődési Központban, csak a szakkörök, klubok tevékeny­kednek. s folytatják a meg­kezdett sorozatokat. Tizenhetedikén Vácra jön a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház társulata, és bemutatja Mrozek Rendőrség című drámáját. 1988 első lemondá­sa: elmarad Collodi Pinokkio című zenés színpadi játéka a Tízen Túliak Színházában. Helyette mással — később meghatározott darabbal — kedveskednek az Ábel bérlet tulajdonosainak. A Madách-napok keretében hétfőnként gyermekfilmeket vetítenek. Az első diafilmve­títést Fazekas Mátyás tartja müncheni utazásáról. Sétát tesznek a klubtagok Deákvá­ron, s meghallgatnak egy elő­adást nemzetközi politikai kérdésekről. A HNF nőklub­jában is lesz élménybeszámo­ló, jogi vonatkozású előadás a nyugdíjasoknak, szabad klub­nap és farsangi batyubál. A kertbarátok körében ismer­tetik a szobanövények ápolá­sát és a gyümölcsfák metszé­sét. Dr. Szönyi Mihály főor­vos lesz á cukorbetegek klub­jának előadója. Több hónapos kiesés után ismét benne lesz a műsorfü­zetben a Dunakanyar fotó­klub hétfő esti sorozata. Nyár vége Máltán, Utazások Tü- ringiában és A Dunántúl cím­mel vetítenek diasorozatokat. A Börzsöny természetjáró kör 10-én és 24-én viszi tagjait s a hozzájuk csatlakozó érdek­lődőket a környék legszebb tájaira. A Hajós Alfréd Űt- törőház sítúrákat szervez Do- novalyba, megrendezi a Nap­sugár program második fordu­lóját. Diáksport-egyesületének tagjai korcsolyáznak, madár­etetőket állítanak fel Török­mezőn, a kommunális üzem szabadidőközpontjában. P. R. Megtekinthető Marad a tilalom Mint korábban hírül adtuk, az ÉVM átmeneti építési ti­lalmat rendelt el a Duna­kanyar 23 településén, illetve, utasítása alapján, a helyi ta­nácsok elrendelték a telekala­kítási és építési tilalmat. Kö­zöltük a városi tanács mű­szaki osztályának felhívását is: akiket ez érint, a közle­ményt megtekinthetik a ta­nács épületének földszintjén, a hirdetőtáblán. A rendezési tervek elké­szültéig a tilalom érvényben marad. A rendezés, a szabá­lyozás a Duna árterületére és a part menti sávokra is kiterjed. Ez részét képezi an­nak a regionális, átfogó kon­cepciónak, gmely a Balaton­hoz hasonlóan, az egész kör­zet távlati fejlesztési elképze­léseit magában foglalja majd. (Vizsgálják a mezőgazdaság és az idegenforgalom kölcsönha­tását, a táj védelmének hosz- szú távú feladatait, és a vég­leges kialakításhoz számos in­tézmény szakmai segítségét is igénybe veszik.) Mint tudott, a részleges építési tilalom Vác külterüle­tén kívül, a vonzáskörzetben kiterjed Szob, Nagymaros, Ve­rőcemaros, Zebegény terüle­tére is. Apáról fiúra Jakab Ferenc Dózsa György úti otthonában galambok szá zait tenyésztette, és vett ve­lük részt hazai és nemzet­közi versenyeken. A galam­bok szereletét meg az édesap­jától örökölte, aki több évti­zeden keresztül tenyésztette a díjnyertes szárnyasokat (Papp László felvétele) A vasút háttérmunkájáról így szerkesztik a menetrendet Pest megyének sajátos a helyzete a többi tizennyolc me­gyéhez képest: legnagyobb a népessége, a közigazgatási szék­hely a fővárosban van, a munkaképes lakosság nagyobbik hányada rendszeresen ingázó dolgozó — hogy a legjellem­zőbb tényeket emeljük ki. Budapest környékén, vagyis az agg­lomerációs övezetben négyszázhúszezer ember él. Pest megyé­ből 180—200 ezer ember jár be naponta busszal, vonattal, ki­sebb részben személyautóval dolgozni a fővárosba, illetve on­nan a megyébe 40—45 ezren, és természetesen ugyanennyien hazafelé is utaznak. Mindebből következik, hogy a megye lakosságának életé­ben létfontosságú a tömegköz­lekedés rendszerének jó kiala­kítása, a menetrendeket minél pontosabban betartó utasszál­lítás. S mert megyénkben az ingázók többsége vonattal uta­zik, elsősorban a vasúti közle­kedés napjainkra jellemző sa­játosságaival foglalkozunk eb­ben az írásban. A kocsik kora Akik naponta kényszerülnek Budapest vagy más nagyváros környékéről vonaton utazni a munkahelyükre, azok a leg­jobb tudói annak, hogy a MÁV személyszállító tevékenysége korántsem zavartalan. Sok­szor, s joggal kifogásolják az utasok a vonatkéséseket, a személykocsik tisztaságának hiányosságait, a túlzsúfoltsá­got, télen a fülkék fűtetlensé- gét. esténként a belső világítás hiányát, vagy más műszaki, esztétikai hibákat. Hogy ezek a hiányosságok milyen okokra vezethetők visz- sza, s egyáltalán megszüntet- hetők-e valaha? A kérdések száz meg százezer embert érin­tenek, érdekelnek, mert a vas­út teljes személyszállítási tel­jesítményének a 70 százalékát teszi ki (országos viszonylat­ban) a hivatásforgalom, vagyis az ingázók utaztatásának le­bonyolítása. Ezek után föltehetjük a kér­dést, hogy az utasok panaszai­ból, észrevételeiből, javasla­taiból mennyi, és milyen úton- módon jut el a MÁV vezér- igazgatóságához. A válasz­adást, a részletes tájékozta­tást a vezérigazgatóság menet­rendi és személyszállítási osz­tályának helyettes vezetője, Borostyán Gyula vállalta — a vele folytatott beszélgetésből idézünk. — A MÁV vezérigazgatósá­ga ismeri ezeket a panaszo­kat. Ám mielőtt azok jogossá­gáról, az okok megszüntetésé­nek lehetőségeiről esne szó, tudni kell, hogy a vasutat sem kerülték el az ország gazda­sági életét manapság jellemző gondok. Évek óta csökken a MÁV-nál is a beruházásra, il­letve a fenntartásra fordítható pénz. Ennek a folyamatnak az egyenes következménye, hogy helyenként csökkent a pálya­sebesség, s a személykocsi- park elöregszik. A hivatásfor­galomban használt személyko­csik átlagos életkora 20 év fö­lött van. — Ilyen körülmények kö­zött talán érthető, hogy a leg­nagyobb erőfeszítések ellenére is előfordulnak utaspanaszra okot adó esetek. Ugyanakkor a motorizáció fejlődése, növe­kedése következtében évről évre csökken a MÁV utasfor­galma, s azzal együtt a sze­Jól sejtettem. Fingern vár­nak az ajtóban. Az óvó néni és a fiam. Az órámra néz­ve némileg megnyugszom. Még időben vagyok, kivé­telesen nem ő a legutolsó. Azonban most nagyobb a baj. — Kicsit megszöktem — fogad lakonikus rövidség­gel köszöntve, egyik lábáról a másikra állva, nagycso­portos fiam. — De meg ám, apuka! Igaz, hogy csak egy kicsi szökés volt, de a járdán, a kapun kívül csíptük el! — néz szigorúan a kis em­berre legkedvesebb óvó né­nink. — Megszöktél? Innen?! — nézek döbbenettel az ajtón levő rafinált tolózár­ra. amelyet reggelenként én is alig tudok kinyitni. — Én csak megpróbál­tam. — A kis kéz most is ügyesen kezeli a zárat. — Kinyílt, hát csak körbenéz­tem. Nézem a zárat, a fiam megszeppent, maszatos ar­cát. A szökés bosszant, de Hói legyen a kilincs? nem kis büszkeséggel tölt el a gyerek ügyessége és esze. Búsan lógatja kis fe­jét, miközben csendben korholom. — Állandóan rajtuk a szemünk, de ezeknek az ezermester-ördögöknek nincs akadály, rigli, kulcs, lánc, tolózár, ék, mindegy nekik — kesereg az óvó né­ni. Nézem az ezermester­ördögöm, aki zavarában éppen cipője orrát, rugdos­sa szét a kerítésen, s köz­ben eszembe jut nemregi külhoni utam. Egy gazdag ország egyszerűbb és gyen­gébben felszerelt óvodájá­ban is több ezermester- ótdöggel találkoztam. És eay óvodai bejárati ajtóval is, amelyen azonban nem volt se lánc. se lakat, se rigli. se tolózár, a srácok­nak mégsem volt esélyük a diszkrét távozásra. Az ajtón ugyanis csak egy kilincs volt, de az nem középen, hanem fél méterrel feljebb, a bal felső sarokban, hogy jsak a felnőttek érhessék el. Fél méter, mondhatni semmi, de mégis mennyire nem az! Szemléletben óriássá növi magát. Tisztel­ni és megbecsülni mindazt, ami pénzbe nem kerül, de javunkra van, kötelessé­günk és felelősségünk is. Keze a kezemben, haza­felé indulva még elérnek az óvó néni „biztató” szavai: — Nem baj, majd felte­szünk egy láncot is és egy lakatot! Elszorult szívvel, csende­sen megsimítom a fiam fe­jét, s értelmes kis szemébe nézve kérdezem: — Ugye fiam, ti már azért, majd ha megnöttök, végre a kilincset fogjátok feljebb rakni?! — más mélyszállításból származó be- vétele is. A MÁV ezért kény­telen a költségeit is csökken­teni, amit elsősorban a kihasz­nálatlan vonatok lemondásá­val, és ésszerűsítő menetrendi változtatásokkal igyekszik el­érni, Ilyenek: az évszakhoz, il­letve a héten belüli igények változásaihoz jobban alkal­mazkodó menetrend kidolgo­zása. és a vonatokban közle­kedő kocsimenmyiség megta­karítása a fenti, célszerű al­ternatíváknak megfelelően. — Például a hétfőtől pénte­kig terjedő időszakra is más menetrendet készítünk, mint hét végére, amikor jóval ki­sebb az utasforgalom, s értel­metlen volna ugyanannyi vo­natot indítani, mint hét köz­ben. Ezért is van a menet­rendjeinkben annyi megkü­lönböztető jelzés, ami egyben nehezebben olvashatóvá teszi azokat, pedig éppen az utasok pontos tájékoztatását szolgál­ják. Három lépcsőfok — Milyen úton-módon jut­nak el a MÁV vezérigazgató­ságához az utasok panaszai, javaslatai? — Többszintű a kapcsolat az utazóközönséggel. Kezdjük on­nan, hogy minden vasútállo­másnak van vezetője, vagyis állomásfönöke és forgalmistá­ja, A pénztároson és a jegy- vifsgálón kívül elsősorban az állomásfőnök és a forgalmista jut a legtöbb információhoz, legalábbis a helyi jellegűek- hez. Az állomásfőnök pedig köteles rendszeres információs kapcsolatot kialakítani a helyi tanács közlekedési osztályá­val vagy csoportjával. Tehát a tanácsi dolgozó és az állo­másfőnök az első lépcsőfok a helyi tapasztalatok, panaszok, javaslatok továbbításának fo­lyamatában. — Az állomásfőnökök a kör­zeti üzemfönökségeknek to­vábbítják az információt, rend­szerint írásban. A körzeti üzemfőnökségeken akkor már másodjára vizsgálják meg a panaszok jogosságát, s azt, hogy valóban tömegigényeket elégítenének-e ki azok orvos­lásával. — A harmadik lépcsőfok a vasúti igazgatóságok, a buda­pesti. a debreceni, a pécsi, szombathelyi, miskolci, szege­di. valamint Záhonyban egy üzemigazgatóság. Az igazgató­ságokhoz 4—5 körzeti üzem­főnökségtől futnak be az in­formációk, s legvégül a vezér- igazgatóság osztályaihoz ke­rülnek, például hozzánk. Az így összegyűlt információk, a menetrenddel kapcsolatos ja­vaslatok aztán mérlegre ke­rülnek. — Mitől függ, hogy a mér­leg mutatója merre billen? — A MÁV említett saját kö­rülményein túl a tényleges tö­megigényeket jelző informá­ciók pontosságán múlik, hogy egy-egy vonalon hány vona­tot mikor indítunk, hány ko­csival, s mely állomásokon kell megállnia. Ezért a vasút már említett dolgozóin, az utaso­kon és a tanácsokon kívül vasúti bizottságok vizsgálati anyagaira is támaszkodunk, s az összes információ birtoká­ban döntünk arról, hogy mit kell változtatni a menetren­den. Teherforgalom — A jövő év májusában élet­be lépő menetrendi időszak­ban két százalékkal kevesebb vonatot indít a MÁV. Ez töb­bek között azt jelenti, hogy egyes, megszokott vonatokkal nem találkoznak majd az uta­sok. Mi tette szükségessé a vo­natcsökkentéseket. s egyálta­lán, hogyan érintik majd azok a bejáró dolgozókat? — Az első kérdésre vála­szolva előbb: a gazdaságossági számítások tették szükségessé a rossz utaskihasználtságú vo­natok számának csökkentését. Mégis igyekeztünk úgy kiala­kítani a menetrendet, hogy a változások ne érintsék nagyon érzékenyen a hivatásforgal­mat, mert ahogy a vezérigaz­gatónk nem is régen mondta, a MÁV bevételét a teherfor­galom hozza, de munkánkat a személyforgalom alapján íté­lik meg az emberek — vála­szolt kérdéseinkre Borostyán Gyula. Majd még a tanulság okáért hozzátette, hogy a vezérigaz­gatósághoz eljutó leveleknek mintegy 20 százalékát tudják értékelni, s hasznosítani a me­netrend szerkesztésékor, mert azok valóban tömegigényeket elégítenek ki. A többi levél tartalma felhasználhatatlan, vagy a megszövegezés vagy az irreális egyéni igények kielé­gíthetetlensége miatt. Aszódi László Antal A varázserejű szó E tgy kislány az édesanyjá­val jött vásárolni. A boltban hosszú sor állt. Or­solyának — így hívták a kis­lányt — feltűnt a három emberrel előttük álló óvodai csoporttársnője, Ildikó, aki szintén anyukájával vásárolt. Orsi kitépte kezét édesany­jáéból. Ildihez rohant és a kölcsönös köszönés után mé­regetni kezdte. — Mit vesztek? — Apunak inget. De már megvettük Barnát. És ti? — Én nem tudom. Anyu vásárol. Mikor kaptad ezt a ruhát? — Már régen. A szünna­pomra. Szép? — Háát? igen. Mi van a kezedben? — Egy nyuszi. — Milyen nyuszi? — Látod. A nővéremtől kaptam — Mutasd! — Tessék. Ugye milyen ara­nyos? Kis pisze gomborrocs­kája van Ügy szeretem! — Tényleg aranyos. Add ide. Elviszem- megmutatni a kistestvéremnek. — Hogyne! Még csak az kéne! — De! Add ide! — Nem! Nem adhatom. — Azonnal add ide! Akkor csak játszok vele. Akarom !! ! Orsi szép vonásai teljesen eltorzultak Nagy bogársze­mei gyűlölködővé váltak, arca megkeményedett, majd kirob­bant belőle az indulat. Tekin­tete szikrázott, toporzékolva nézett a megszeppent és anyukájához közelebb húzódó szőke Ildire. Egyik anyuka sem tudott mit csinálni, ta­nácstalanok voltak. Végül eg.y, az Ildikóék háta mögött álló középkorú férfi törte meg a csendet. Leguggolt Orsi mel­lé, maga elé húzta a kis­lányt. — Tudod mit? Mondd azt a barátnődnek, hogy kérem. Akkor talán odaadja De nem szabad megsértődnöd, ha nem adja oda. akkor sem Te oda­adnád neki örökbe, ha a tied lenne csak úgy? Játsza­ni biztosan odaadja, ha szé­pen kéred. Mondtad már va­lakinek. hogy kérem? Orsi a fejével nemet in­tett. — Na látod Próbáld meg! Tudod, mekkora ereje van en­nek a szónak? Nem tudni, hogy az idegen hatott-e Orsira vagy maga a bűvös szó. mindenesetre az arca visszanyerte előbbi báját. Mosolyogtak Az idegen fel- emelkedett újra a nagyok, a felnőttek közé. és elmosódott azoknak szürke tömegében. Orsi Ildi felé fordult és nyájasan mondta. — Kérem szépen?! Ildiké nagy szemekkel me­redt rá. de odaadta — Nem piszkolom össze. Vigyázok rá. Nem akarsz te is kijönni játszani vele? j'di bólintott és kimentek. 1 A kislány anyukája a történtek alatt kissé elpirult ugyan majd mit sem törődve gyermekével, ismét a ruhák között válogatott Hargitai Bernadett ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom