Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-12 / 9. szám

MQNORI KVa ti a A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1988. JANUAR 12., KEDD Mérlegkészítés közben I. Sikerült kifogni az időjáráson Furcsa ellentmondás, hogy míg a naptár már az új esztendő első napjait sorozza, s a gazdasági szakem­berek az előttük álló feladatokat veszik számba, ugyan­akkor még nagyon is a múlt esztendő hatása alatt élnek. Mérlegkészítés közben általában nehéz információt, vé­leményt kicsikarni tőlük, hiszen sok minden változhat még, amíg kialakulnak a végleges főösszegek. Az ecseri Rákos Mezeje Tsz-ben azonban már a ta­valyi év végén bátran ki merték jelenteni: munkájuk eredményes volt, jó évet zárnak. Az egyes ágazatok elő­zetes értékeléséből ennél többet is megtudhatunk ... A növénytermesztés a mos­toha, szeszélyes év ellenére jó eredményt ért el, az őszi bú­za hektáronként 4,6 tonnát, a napraforgó 3,1 tonnát, a ku­korica 5,8 tonnát termett. A hat és fél millió forint terve­zett eredmény helyett 7,5—8 millió várható. Eredménynek tudható be az is, hogy az összevonás zök­kenők nélkül ment végbe, s olyan emberi-munkatársi kap­csolatok alakultak ki, amelyek a jövő biztos alapját képezik, A munka itt folyamatos, hiszen a jövő évi termés milyensége dől el, folyik a mélyszántás, a talajerő-visszapótlás, a szer­vestrágyázás és az őszi búza vetése. A paradicsomágazat az idő­járás miatt háromhetes késés­sel küzdött meg, a betakarí­tásra 15 nappal kevesebb ide­je maradt, mint tavaly, ennek ellenére a tavalyi mennyiség­nek háromszorosát vásárolták fel a partnerektől, .s, 160. vagpx) helyett 212 vagonnal értéke­sítettek. Paradicsomléből 5 millió forint árbevételt értek el, s magánbevételük pedig 1 millió 200 ezer forint. Nyere­ségtervüket közel egymillióval teljesítették túl. A szőlőágazatban, mint is­meretes, ismét pusztított a fagy, tavaly január 12-én hófúvás, majd utána mínusz húsz fo­kos hideg támadt, a dolgozók le is álltak a metszéssel, mert megállapították, hogy élő rügy nincs. Ekkor nagyon gyászo­san festett a terv, hiszen úgy tűnt, semmi nem lesz, épp ezért 0-ás tervet készítettek, majd ezután 25 ezer forintos nettó tervet. Az újabb fagy­hullámok metszetlen szőlőt érintettek, s a későbbi met­szés segített. A növényvédelem feladatá­hoz hűen egész évben figye­lemmel kísérte a növények egészségügyi helyzetét, a tava­szi gyomirtás után minősítet­ték a növényeket: a búza: jó, a napraforgó: jeles, a kuko­rica: jó minősítést kapott. A napraforgónál új vegyszert próbáltak ki. Megállapították, hogy a vegyszeres gyomirtás­nak döntő szerepe volt a nö­vények fejlődésében. A nö­vényvédelmi vegyszereket, amelyek az idén kellenek, már megvették. A folyékony mű­trágya folyamatos biztosítása gondot okoz, ez annak tudha­tó be. hogy az alapanyagok hiányoznak, a szövetkezet igyekszik ezen a téren is a ru­galmasságra, új partnereik Abony és Városföld. Október végén még 600 köbméter fo­lyékony műtrágya hiányzott. A gépjavítás és az üzemel­tetés nemcsak a minőségi munkával, hanem önköltség- csökkentésével is növelte ered­ményességét, s ennek köszön­hető, hogy a tervezett 9 mil­lió helyett 10,5 millió forint eredményt ért el. Ebben az eredményben benne van a só­derbánya, valamint a mező- gazdasági szolgáltatás ered­ményessége is... Az állatenyésztési főágazat­ban a sikeres rekonstrukció, valamint a jó szakmai munka új helyzetet teremtett, persze, itt is vannak még megoldan­dó gondok, például a növen­dék borjuk nem olyanok, mint kellenének, a tejtermelés vi­szont kedvezően alakult, 5200 liter lesz tehenenként. A ba­romfiágazatot a kedvezőtlen árviszonyok sújtották. Itt is a költségmegtakarítás a járható út, amely 700 ezer forintot eredményezett. A fajlagos ab­rakfelhasználás 17,5 deka — tojásonként. Az állattenyésztési főágazat, valamint a szőlőágazat ered­ményességébe — eléggé ked­vezőtlenül! — bele-beleszól az ország imnortpólitikája. Gon­dolunk itt arra, hogy az Jegyzet A tél kopogtatott 'J'egnap reggelre leesett az első idei valamire­való hó Monoron és kör­nyékén is. A hajnali vattás, fehér, puha takaró azonban hamar megvékonyodott, el­piszkolódott, és a délelőtti órákban mar csak a kásás hóié emlékeztetett o tél el­haló kopogtatásra. S még néhány bosszúság . . . Azt már szinte szégyell­jük is évről évre szóvá ten­ni, hogy milyen kevés jár­dát takarítanak le időben ilyenkor a háztulajdono­sok. Hiszen alig-alig válto­zik valami, jo esetben kap­nak egy dörgedelmes leve­let valakitől, hogy nézzünk előbb szét a tanácsi, állami intézmények portája előtt, vajon ott minden rendben van? Sajnos nincs. Tudjuk, látjuk, s ha tapasztaltuk, meg is írtuk, hogy bizony nagyon sok közintézmény környéke egyáltalán nem példamutató. Sőt. Csak hát eszembe jut az is. hogy a mi falunkban annak idején senki sem azt figyelte, a kis­bíró vagy a hivatalszolga rendbe telte-e már a köz­ségháza előtti teret, hanem — főleg hét végén — igye­kezett mindenki minél ha­marabb fölsöpörni, gereb­lyézni a háza előtti utca­szakaszt. A tegnapi megoldvadt hóié tócsákban állt Mono­ron például a Petőfi utcán magánhoz. közintézmény előtt is. Az úttesten roha­nó autók messze spriccel­ték a szennyes vizet, szá­nalmas ugrándozásra kény­szerűvé a gyalogosokat. Ügy tűnt. még csak nem is bosszankodik miatta külö­nösebben senki sem. Meg­szoktuk, tudomásul vettük, mintha ez lenne a termé­szetes. az élet rendje. A pró megalkuvás. ké- nyelmetlenség. mond­hatja bárki. Csakhogy akármilyen picit lépünk hátra, mégis csak visszafe­lé haladunk. —ki amúgy is nyomott árakat le­felé nyomta a cseh importto­jás, egyes hírek szerint mint­egy negyvenmillió darabot hoztak be, de ugyanilyen ked­vezőtlen a bolgár szőlők im­portja is, hiszen a csemege- szőlők nem szenvedtek akkora kárt, hogy ez indokolná a be­hozatalt. Lehet, hogy ez az im­portpolitika jó a népgazda­ságnak, de az biztos, hogy a magyar mezőgazdaságnak nem jó. (Folytatjuk) Tárlat Szentendrén Ars poeticája: az optimizmus Nemrégiben zárult Gyömrőn a Petőfi Sándor Mű­velődési Házban Unyi István festőművész kiállítása, amelyet több mint két hétig láthattak az érdeklődők. S alig szedték le a képeket a falról, a gyömröi illető­ségű képzőművész újabb bemutatóra kezdte meg a fel­készülést, képeinek válogatását. Január 13-án, szerdán délután négy órakor ugyanis újabb tárlat nyílik, ezút­tal Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola művelődési otthonának kiállítóhelyiségében. Megnyitó beszédet mond Molnár Bertalan festőművész. A kiállí­tást január 29-ig láthatják az érdeklődök a nyitva tar­tási időben. A Duna-parti városba invi­táló tárlatmeghívó belső olda­lán szintén Molnár Bertalan írt méltató szavakat Unyi Istvánról. Az alábbiakban eb­ből adunk közre részleteket: w Unyi István régen eljegyez­te magát a képzőművészettel. Hangyaszorgalommal gyűjtö­gette évtizedeken át a vizuá­lis élményeket, technikai is­mereteket és katarzisokon ke­resztül jutott el művészetének tisztaságához. Képeire jellem­ző a lakoníkus megfogalma­zás, a színértékek széles ská­lája, amelyből sugárzik ars poeticája: az optimizmus. Szűkebb szülőhazája: Gyöm- rő. A környék dombjai, vizei, történelmi időket őrző, nép­rajzi szempontból is értékes házai (Felsőfarkasd, Gomba, Gyömrő) megörökítődnek Unyi István alkotása nyomán. Szép vállalkozás a múlt értékeinek átmentése a jövőbe és egy szépséget sugárzó összegezés áramoltatása a tárlatok láto­gatói felé. Meghatározó motívum mű­vészetében a paraszti környe­zet, amelyben nevelkedett, amelyhez mindig hű maradt. A sok-sok emlék a múló év­tizedek során költészetté iz­mosodott egyéni megfogalma­zású képekben. w 1950-ben kezdődött el tény­legesen Unyi István festői pá­lyája, amikor éppen sorkato­nai kötelességét teljesítette. A Honvéd Stúdióban neves mű­vészek foglalkoztak a képző­Ha épp velünk esik meg... A veszély mégis elkerülhető Ez egy egyszerű, jelentékte­len. bagateŰ doloig. Meg már különben is mindenkinek ele­ge van belőle. Évek óta nyúz­zuk a témát, az összes bőrt le­húztuk róla. De azért mégis ... Mert ha történetesen épp ve­lünk esik meg... De velünk csak olyasmi szokott megesni, ho.gy eiandalodva nézzük a képernyőn Boomert, azt a drága csodakatyát, vagy Bellt, azt a csodálatosat, és el­olvastatjuk a gyerekkel a Lassie hazatér-t, megköny- nyezzük a fekete fülű fehér Bim-et. Ügy általában ez van. Mert a kutya az ember leg­jobb barátja. Regényekben. Meg filmen. Amúgy pedig most éppen egy olvasó panaszkodik a szerkesztőségben. Meséli, hogy aznap este hazafelé ment, amikoar éktelen visításra és sí­rásra lett figyelmes. Egy földből alig kilátszó, csöpp is­kolásgyerek sikoltozott a sö­tétben. meglátta ugyanis a kó­bor kutyákat. — Néni, jaj, néni, tessék hazakísérni, nagyon félek. A néni kézen fogta, kísérte egy darabig, s amikor a ku­tyák már nem voltak láthatók a közelben, azt mondta: gye­rekem. én. tovább már nem megyek veled, látod, alig tu­dok járni, el van törve a lá­bam. menj szépen, nem lesz semmi baj. Erre újabb kétség­beesett sikoltozás volt a vá­lasz, törött lábával kénytelen volt eisántikálni az Acsádi ut­ca végén lévő keresztig. Mivel az a tény. hogy a kó­bor meg a nem kóbor kutyák összevissza csellengenek Mo- nor utcáin, megváltoztathatat­lannak látszik, olvasónk egyet­len megoldást lát, e legutóbbi tapasztalata alapján a nyilvá­nosság segítségül hívásával sürgeti: óvodás, iskolás gyere­keiket. ne hagyják a szülők magukra az utcán. Menjenek értük, eléjük. Van aztán nekünk a kutyák kai olyasféle „kapcsolatunk” is, mint amit a nagyközség egyik gyerekorvosa mesél, aki az utóbbi egy. másfél évben zsinórban találkozik hason lókkal. Viszik a gyereket a rendelőintézetbe, mert megha­rapta a kutya. Ez természete­sen komái'' dolog, a veszett ségtől mindenki fél, a veszett­ség — ha valaki nem kap ide­jében oltást — halálos. Az oltás viszont nem ve­szélytelen. Ezért tudni kelle­ne, hogy a kutya veszett volt-e vagy sem. vagyis a harapást követően megkeresni az állat gazdáját, elkérni az eb oltási bizonyítványát, ha ez lehetet­len, befogni valamiképpen a kutyát, szólni az állatorvos­nak. aki aztán megfigyelésére megteszi az intézkedéseket... Mindez azonban még mindig nem köztudott. Olyannyira nem. hogv „óvintézkedés” gyanánt legelőször is — agyonverik a kutyát. Ezek a történetek szemláto­mást nem idilliek. Számomra valamiképpen még azt is pél­dázzák, hogy mi mostanság egyre inkább együtt tudunk élni számítógépekkel, videók­kal, távkapcsolós tévékkel és számos géppel, s mintha ez­zel egyenes arányban romlana kapcsolatunk és ítélőképessé­günk a természettel, s szin­te mindennel, ami azon belül található. Azonnal tudjuk, mit kezdjünk egy automata mosó­géppel, de fogalmunk sincs, mit kezdjünk egy kutyával. A kutyákkal. De hadd mondjak el még egy történetet. Hadd legyen szebb a vége. — Hazafelé mentem — me­séli ismerősöm —, amikor a házunkhoz közeli utcasarkon találkoztam egy loncsos. gu­bancos pulival. Hozzám sze­gődött., kísért, egy darabig. Másnap megint. Harmadnap, épp volt a szatyromban egy darab kolbász, letörtem belő­le. odaadtam neki, mondtam, gyere velem, nekünk épp kéne egy ilyen puli, mint te... Jött. Kikeféltük a bundáját, került neki kutyaház, szólít- gattuk mindenféle néven, a Bogira láthatóan hallgatott. Jól van, Bogi, ezentúl te őrződ a házat, őrizte is, hozzám kü­lönösen ragaszkodott, a kert­ben egy lépést nem tehettem nélküle, felugrált rám, két mancsával átkarolta a lába­mat . .. Aztán egyik nap, na­gyon kellemes idő volt, hosz- szább kerti munkára indul­tam. Bogi ott nyüzsgött. körü­löttem. Jó egy óra múlva elővettem a zsebemből a doboz cigaret­tát, gondoltam, pihenőt tartok, Könyvkötő Szövetke­zet mónori telephelyé­re azonnali belépéssel felvesz: tehergépko­csi-vezetőt, anyagrak­tárost középiskolai végzettséggel, napi £ órai elfoglaltsággal, üzemadminisztrátort középiskolai végzett­séggel. Jelentkezés: Könyvkötő Szövetke­zet. Major István te­lepvezető. Monor Móricz Zsigmond u 43—45. Felvételi he­lye: Bp. VII., Ta­nács krt. 9. Mustó Zsuzsanna szem. és műül. vez. Tel.: 426- 782. HIRDESSEN Á MONOR! HÍRLAPBAN! rágyújtok. A puli nézett, és amikor elkezdtem eregetni a füstöt, őrült ugatásba fogott, rángatta a nadrágom szárát, vicsorgott. Mit mondjak, én is csak néztem. Mi ez? Eldobtam a cigarettát, csend lett. Fél óra múlva megint elővettem a do­bozt — a hatás ugyanaz, Bogi rángat, vicsorog, vadul ugat. Na nem, mondtam, ez röhej, te egy dohányzásellenes kutya vagy? Azért azt már mégsem egy kutya fogja eldönteni hogy leszokjam-e a dohány­zásról, vagy sem! Végi gszív­ta m a cigit. Bogi feladta a harcot, ottha gvott. Méghozzá úgy ottha­gyott. hogy azóta nem is lát­tuk ... K. Zs. művészet iránt érdeklődő ka­tonákkal: Kurucz D. István és Szentgyörgyi Kornél. Őket nevezi első mestereinek. Más hatásoktól nem függetlenítette el magát, így szívesen időzött Egry József csodálatos világá­nak megismerésénél. Az évek hosszú során szerzett rajzi, festészeti ismeret megnyitotta számára az alkotás belső kényszerének duzzadó zsilip­jeit. Csaknem négy évtizedes művészi munkának a szinté­zise sok hangulati effektusra, esztétikai igényre, a mondan­dó letisztult formáira épül. Képei szerepeltek Pest megye képzőművészeti életében a ’60-as évektől: Budapest, Szentendre, Vác, Cegléd, Omszk városokban rendezett megyei kiállításokon. A Dél- Pest Megyei Nagy István Képzőművészeti Csoport ala­pító tagja, állandó kiállítója, munkásságát I., II, III. díjak fémjelzik. Említésre méltó szervezői munkát végzett a csoport regionális műhelyének kialakításában. ötödik éve rendszeresen részt vesz a nyári gyermek alkotótáborok munkájában. A most bemutatásra kerülő anyag 1975-től napjainkig ké­szült képek válogatásából lát­ható. Az emberszeretet és a tudat mélyéből feltörő lokál­patriotizmus teszi ígéretessé Unyi István további életútját, amely a vizuális kultúra job­bításához vezet. & Magam is aggódva figyelem Unyi István pályáját. Csodá­lattal adózom munkásságá­nak, hiszen igazán mélyről induló képzőművész, aki jó­formán a saját erejéből jutott el idáig. Tavalyi, a családjá­ban történt szörnyű tragédia (gépkocsibaleset következtében elhunyt menye) sem rendítette, meg művészi pályáját. Még acélosabb akarattal, kitartó szívóssággal buzgólkodik újabb értékek megteremtésén. Akkor örül a legjobban, ha ké­pei előtt hosszan elidőznek a látogatók, s elismerő (értő) so­rokat olvashat a vendég­könyvben. Széjrsfán nyíló szentendrei tárlata bizonyára ismét elnyeri majd a látoga­tók tetszését. G. J. Utánpótlás a varrógépeknél A gyömröi Hélios Ruhaipari Szövetkezetben nagy gondot fe- dítanak az utánpótlás képzésére is. Papp József szakoktató tanműhelyben Smid Anikó munkáját irányítja. A gyártás-előkészítőben Ilonka Éva, Czuci Györgyi és Szend- reiné Litz Anna a különböző szakmai fogások fortélyait beszé­lik meg. (Csécsei Zoltán felvételei) (ISSN 0133—2631 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom