Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-08 / 289. szám
1987. DECEMBER 8., KEDD 5 Mágnás Miska, Charlie nénje: eladható Miért maradnak el a A riporter megkérdezi a tévében az amerikai színházigazgatót, mi a véleménye a kormányzatról. A neves személyiség válasza: öt nem érdekli, hogy ki az Egyesült Államok elnöke, öt az izgatja, van-e az embereknek pénzük. Ha van, járnak színházba, ha nincs, nem járnak. Pilisvörösvár, Törökbálint Együtt épített utakon járunk Beszélgetés a nemzetiségpolitika mindennapjairól Hatvanezer ember alkotja a nemzetiségi lakosságot a megyében. Ez az országban élő nemzetiségieknek a tizenhárom százaléka. A megyében hatvan felett van azoknak a településeknek a száma, ahol — néhány vagy éppen sok száz fő által képviselve — német, szlovák, délszláv nemzetiségűek élnek. A hogyan élnek mindennapos tapasztalatairól beszélgettünk Berényi Gyulával és Garai Györggyel, a pilisvörösvári, illetve a törökbálinti nagyközségi pártbizottság titkárával. A szerkesztőség nevében Mészáros Ottó kérdezett. A ceglédi Kossuth Művelődési Központban valami hasonlóról beszélgetünk. A színházteremben két év alatt kilenc előadás maradt el. Ha azt vesszük, hogy emellett hetvenet megrendeztek, akkor ez nem sok. Akinek viszont előadás helyett dühödtem hazafelé kell indulnia, annak már egy is nagyon sok. Még aggasztóbb, hogy az elmaradt előadások listáján jó nevű szerzőket találunk: Örkény Istvánt, Németh Lászlót, Sütő Andrást. Legutóbb Sütő Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabja volt az egyik elmaradt előadás. A másik O’Neill drámája, az Utazás az éjszakában. Mindkettőt az ifjúsági bérletsorozatban játszották — volna, * Érdektelenség Amikor a népművelők ifjúsági előadásokat szerveznek, akkor elsősorban a középiskolásokra gondolnak. Alkudoznak az egri színházzal, hogy adhatnák olcsóbban is a darabot. A hosszú viták végén engednek az egriek az árból, ekkor viszont kiderül. csupán száz jegyet sikerült eladni Cegléden. Gyorsan egy szégyellős telefon Egerbe, gyerekek, ne haragudjatok, nem jött össze, majd máskor. Általában ez játszódik le más előadások lemondásakor is. Az O’Neill-darabot hetvenen akarták megnézni a középiskolások közül, a magyar művelődés pedig mostanában mindent megjátszhat, csak Róbert bácsit nem. Az előadások elmaradásának egyszerű oka tehát az érdektelenség. A művelődési házakban soha ennyit a pénzről nem beszéltek, mint mostanában. Hogy amíg Cegléden háromszáz forintot kérnek az ifjúsági bérletért, addig ezt a szolnoki színház nyolcvanért adja — Szolnokon. A ceglédi művelődési ház már kért céltámogatást a közművelődési tanácstól, de a jelenlegi gazdasági helyzetben a ta nácsnak kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy ifjúsági előadásokra áldozzon. A népművelők arra is gondol tak: három és öt százalék jutalékban részesítik a szervezőket, de ez sem lett túl nagy vonzerő, nem jött több középiskolás az előadásokra. Hogy a tendenciák milyenek, az a színház plakátjáról leolvasható. A Mágnás Miska — zenés színházi bérlet —, a Charlie nénje, a kabarómű- sor: eladható előadások. A Pódium bérlet — Hegedűs D Géza, Pap Vera, Cserhalmi György — kevesebb néző* vonz, de érdekes, mert tehetséges, fiatal színészeke* léptet fel, nincs ráfizetés. Aztán jön az ifjúsági bérlet. A népművelői szándék egyértelmű; igazi, értékes művészetet hoznának a ceglédi színpadra de évről évre nyilvánvalóbb hogy erre egyre kevesebb az anyagi lehetőség. Sodródás Ráfordítás, haszon, veszte ség, nyereség — gyakran előforduló kifejezések a művelődés világában. A fiataloknak szánt A két Bolyai című Németh László-darabot pontosan 251 diák tekintette meg, ami annyit jelentett a színháznak, hogy 17 470 forinttal kevesebb maradt a zsebükben. Hogyan lett volna az előadás „nullszaldós”? Vagy úgy, hogy a két és fél száz helyett négyszáz gyerek nézi meg, vagy pedig úgy, hogy a hetven- forintos jegyet száznegyvenért adják. A legszomorúbb az, hogy az igazi vesztes újra az a korosz tály, amelynek pedig — iskolai tanulmányai miatt is — nagy szüksége lenne az igazi művészet megismerésére. Kérdés, hogy a művelődési házban meddig mernek majd ezzel a korosztállyal számolni úgy, hogy a kényszerű veszteséget más előadásokból — például a Mágnás Miska -*- kigazdálkodják. — Csak azt szervezhetjük — mondja húr István igazgató —, amire igény is van. Ha a középiskolásoknak a Sütődarabra igényük van, akkor azt nekünk be kell mutatni. Csak most a tények mást mutatnak, lanyhult az érdeklődés. Van itt olyan levél ná- iam, amiben közli az iskola- igazgató, hogy kéri a programokat, de a színházi előadások nem érdeklik. Érdekünk, hogy minél több középiskolással megszerettessük a színházat, de háromszáz forintból kell kikalkulálni a négy előadást, többet nem kérhetünk. — A közművelődés egyre határozottabban lépked az orfeum — a Mágnás Miska — felé. Mit tud tenni a népművelő? — Kénytelen vagyok nem lóhosszal az események előtt menni, hanem engem sodornak az események. Ha én Antigonét csinálok harminc gyereknek. akkor félévkor bezárhatom a színházat, mert nem lesz pénzem. 'Ha az operettre telt ház van, akkor operettet keli bemutatnom. Ha a városnak erre van igénye, akkor ón ettől a lehetőségtől nem foszthatom meg, mert egyébként magamat fosztanám meg attól, hogy bárki is bejöjjön ide. Ha Zorán kell, azt csinálunk, ha Vámost—Záray, akkor azt. Kereslet-kínálat. A ceglédi gondok nem egyediek, országos dilemma az, hogy a pénzügyi források beszűkülése a könnyű műfajnak kedvez. Az igazgató a hőskorból veszi a példát. A hatvanas években úgy jártak a színházak tájolni, hogy vidéken hagyták — terembérlet címén — a bevétel tíz százalékát, a népművelőnek pedig öt százalék jutalékot fizettek. A színházakat nem izgatta, ha csak 600 forintot kaptak egy- egy előadásért, mert a tájolásra állami dotációt kaptak. Ma már sokkal szorosabb a nagy színházak költségvetése, a színházak gazdasági szaK- embereinek megnőtt az ázsiója. A mai színház csak akkor tájol, ha abban biztos üzletei lát. A szolnoki színház hatvanezret kórt a ceglédiektől a Csárdáskirálynőért. De —- mondták —, ha ki sem mozdulunk Szolnokról, negyvenhét a bevételünk. Ti meg sokalltatok a hatvanat? Visszajelzés Vannak persze meglepetések is. Amikor a ceglédiek megszervezték a kaposváriak Tom Jones-előadását, akkor arra számítottak, hogy özönlenek a nézők az előadásra, már csak azért is, mert a kaposváriak Franciaországban turnéztak vele. Talán amikor csak harminc jegy kelt el, a népművelők nem tudták, mit gondoljanak. Fél év múlva viszont, amikor már a Tom Jones a bérletsorozatban szerepelt, négyszáz lelkes néző tapsolt. Vagy itt van a visszajelzés. Az igazgató egyetlen telefon- hívást említ, amit egy vállalat főmérnökétől kapott: „Ne haragudjon, L űr elvtárs, de honnan hozták ide ezt az ocs- mány műsort?”. A főmérnök a Bodrogi Gyula által rendezett Nincsen szezon nő nélkül című műsorra gondolt. Ez a produkció 22 ezer forint tiszta hasznot hozott a háznak. — Erkölcsös ez így vagy nem? — kérdezi magától az igazgató. — A rémesen rossz poénokkal tűzdelt, alpári, gusztustalan jelenetekben bővelkedő előadás végső soron tetszett a közönségnek. AZ ilyen műsorok bevételeiből tudom megvásárolni a magas művészi értékű diákelőadásokat. Egyelőre csak terv az, hogy a kilencvenes évekre Pest megyében tájoló gyermektársulatot hoznának létre a ceglédi színház égisze alatt. Csukás István darabja lett volna az első bemutató, de a négy előadást — amit a ceglédiek szádékoztak finanszírozni — drámák? félmillió forintból tudták volna színre vinni. Ennyi pénz jelenleg nincs a közművelődés tarsolyában. Marad a kérdés, hogy az idei .zajos” gazdasági évet mi módon követi majd a „sejtelmes” 1988-as esztendő. Kockázatos —- A jegyek árát, remélem, nem kell majd emelnünk. Ha emelni kell, még nagyobb lesz a gondunk. Az kézenfekvő, hogy a neves, nagy színházak hiányozni fognak az előadásokról.- „Meg kell fizetni a cégért” — mondják a Madách Kamara ban. A szegedi ésÉ a debreceni színház már az idén is kimaradt, nincs nyolcvanezer forintunk egy előadásra. A bérlet négy előadásból áll, ebből a négyből már nem engedhetünk. De szóló előadást a városban kockázatos rendezni. Az O’Neill-darabra hetven jegyet adtunk el. A rizikót nem a darabot rendező színház vállalja, hanem az, aki megveszi az előadást. Ezek pedig mi vagyunk. Egyre kevesebb intézmény meri a pénzét kockáztatni. Rab László Abonyba kerültek Tenyészállatok Hazánkban számos külföldi szarvasmarhafajtát tartanak a telepeken; a meghonosításra váró fajták száma most egy- gyel több lesz. A Húsmarhatenyésztő és Melléktermék- hasznosító Közös Vállalat — a Terimpex közvetítésével — Angliából kiváló képességű szarvasmarhákat vásárolt a világszerte ismert Aberdeen angus fajtából. Az importállatok közül ötven üsző került az abonyi Március 21. Termelőszövetkezetbe, ahol korszerű biotechnológiai módszerek alkalmazásával rövid idő alatt 200- ra akarják növelni az állományt. Ezzel törzstenyészet kialakítására is lehetőségük lesz. Innen láthatják majd el állatokkal az érdeklődő nagyüzemeket, biztosítva a magas genetikai értéket. A Magyar Kereskedelmi Kamara és az Ipari Forma- tervezési Központ — az Ipari Minisztérium és az OMFB támogatásával — a közeljövőben Bútoripari Tervbankot létesít. Az adatbank célja, hogy egyetlen szervezet hangolja össze a bútoripari tervezők munkáját s ezzel segítse a jó ötletek gyors elterjesztését. E célok elérésére a tervbank létrehozói pályázatot hirdetnek új bútoripari cikkek tervezésére. A tervbörPEST M. HÍRLAP: Sokféle eltérés a történelmi tegnapban, tetemes különbségek a jelenben a két település között. Mi az akkor, ami közös, ami itt is, ott is alapvető jellemző? Berényi Gy.: Én ennek tartom azt, hogy a nemzetiségpolitikában szavak és tettek fedik egymást... Garai Gy.: ... azaz sem helyben, sem az úgynevezett nagy- politikában nem hirdetünk mást, mint amit a gyakorlatban teszünk. A nyíltság... Berényi Gy.: ... és a tisztesség tehát a legfontosabb jellemző. PEST M. HÍRLAP: A neimetiségpolitika hitelessége most már több évtizedes tapasztalatokra alapozódik az emberek szemében. Voltak azonban keserves időszakok is, például a felszabadulás után. Eltűnt ennek az emléke? Garai Gy.: Én azt hiszem, az ilyen emlékektől nem lehet szabadulni. Igen, az idősek között ott vannak azoknak a kemény esztendőknek a nyomai. A fiatalabbak és még inkább a fiatalok esetében azonban más a helyzet. Az az igazság, hogy ők nem sokat törődnek a múlt Ilyen emlékeivel. Ami jó. Kevésbé, hogy olyan emlékekkel sem sokat törődnek, amelyek fontosak, értékesek, megőrzendők. Törökbálint már sok évtizede a főváros árnyékában él, az itt lakók életmódját ez jelentősen befolyásolta. Nálunk a majdnem 2900 családból 528 a nemzetiségi, azaz arányuk jelentős. Berényi Gy.: Nálunk még i tekintélyesebb ez a» arány, hiszen az összes családoknak a negyvenkét százaléka német nemzetiségű. Pilisvörösvárra kevésbé ért el a nagyváros hagyományokat feloldó hatása, azaz a múlt értékeinek gyarapító őrzése is valamivel köny- nyebb. zére belsőépítészek, ipari formatervezők, faipari mérnökök, technikusok és a bútoripar területén képzett más szakemberek jelentkezhetnek ötleteikkel o jövő év február 1-jéig. A díjazott terveket a gyártó vállalat, illetve szövetkezet csak akkor veheti át, ha a mintadarab legyártására is vállalkozik. Emellett lehetőség van arra is, hogy a nem díjazott terveket is megvásárolják a bútorgyártók, ha vállalják az új termék készítését. PEST M. HÍRLAP: A számok persze fontosak, de mögöttük sokféle lehet a tartalom. Lehet csinált is — például a képviseletben — a statisztikai arányosság, és lehet természetes tükre a település közéletének, közgondolkodásának. Berényi Gy.: Semmiféle statisztikai arányosságot nem kérnek számon tőlünk sehol, azaz ilyenre törekvés sincsen. Ráadásul akkor mi jelentősen „túlteljesítettük” ezt a normát, hiszen a tanácstagoknak az 59, a nagyközségi népfrontbizottság tagjainak a 60 százaléka német nemzetiségű. Garai Gy.: A számoknak, arányoknak nem szabad döntő jelentőséget tulajdonítani, de persze lebecsülni sem ajánlatos a szerepüket. Van azonban egy bökkenő, talán nem is egy, de a legfontosabb, hogy Törökbálinton gyakran már csak a nevek alapján tudjuk úgy-ahogy megítélni, ki a nemzetiségi ... PEST M. HÍRLAP: Csak nem azt akarja mondani, hogy sac- colnak? Garai Gy.: De azt bizony! Nincsen más kapaszkodónk. Maguk a nemzetiségiek intenek le gyakran bennünket azzal, hogy mindannyian magyarok vagyunk, ne erőlködietek valami különbség felfedezésé, vei. És való igaz, a lakosság nem törődik azzal, ki a szlovák, a sváb stb., hanem azon méri a másikat, ki hogyan dolgozik, miként él a családjával, ml módon tartja rendben a portáját. Berényi By.: Az első pilisvörösvári német nemzetiségű gyermek születéséről szóló egyházi anyakönyvi bejegyzés 1693. február 22-én kelt. Társadalmi, politikai, gazdasági okai egyaránt voltak annak, hogy a német családok sok-sok évtizeden át rendkívül összetartottak, ma azonban, például a fiatalok házasodásánál. szinte semmi jelentősége nincsen annak, ki merről érkezett. PEST M. HÍRLAP: Ami per- sze azt a veszedelmet is magában hordhatja és hordja is, hogy a múlt egésze belehull a feledés zsákjába. Márpedig ebben a múltban rengeteg az érték, a megőrzendő! Berényi Gy.: Ezekben a dolgokban én nagyon finom különbségeket tennék. A nemzetiségi fiatalt, amikor párt választ, nem érdekli annak (valamikori) származása, ám attól még érdekelheti (és érdekli is) nemzetisége gazdag kultúrája. Ennek a kultúrának a tárgyi emlékeit például a legutóbbi időkig csupán néhány, nagyon lelkes idős ember gyűjtötte, ám ugyanakkor, ezekkel a tényekkel párhuzamosan ott van a most már 33 esztendeje fennálló, országos hírű (és határainkon túl szintén ismert) német nemzetiségi néptáncegyüttes... Garai Gy.: Gyarapítóm a példatárat, örülünk, hogy már óvodáskorban élénk az érdeklődés a nemzetiségi nyelv iránt, az I. számú óvodában négy csoportban 116 csöppség tanul németül. Az általános iskolákban szintén jó a helyzet, hiszen a Dózsa György úti iskola 617 tanulójából 238, a Köztársaság téri iskola 542 hallgatójából 218 részese a német nyelvoktatásnak. Csakhogy: azt tapasztaljuk, a nemzetiségi családok gyermekei korántsem találhatók meg maradéktalanul a nyelvet tanulók között! PEST M. HÍRLAP: Meglepően hat ez az ellentmondásos helyzet, hiszen nemzetiségiekkel beszélgetve a legfőbb összetartó erőnek éppen a nyelvet Jelölik meg. Garai Gy.: Az ellentmondásokat valójában nem érthetjük meg akkor, ha csupán a mát nézzük, és nem tekintünk visz- sza a történelmi tegnapba! Berényi Gy.: Pontosan erről van szó. A nemzetiségi lakosság annyi mindent megért — bár Pilisvörösvárról például nem volt kitelepítés —, hogy közülük sokan, főként az idősebb korosztályokba tartozók úgy gondolkodnak, ne, különbözzünk mi semmiben a többiektől. Egy hazában élünk, együtt épített utakon járunk, ez a fontos, sokan így gondolkodnak, és ennek hangot is adnak. PEST M. HÍRLAP: Óvatosság, bizalmatlanság? De hiszen, ha van ilyen, akkor arra rácáfol a mindennapos valóság! Talán-talán közrejátszanak itt, ebben a magatartásban olyasmik is, mint az értékek fel nem ismerése ... Garai Gy.:... Vagy éppen az értékek ismeretének hiánya! Többször foglalkoztunk például azzal, hogy könyvtárunkban csekély a nemzetiségi irodalom aránya. Igaz. Ugyanakkor az is igaz, hogy ezt a keveset sem 'kérik, forgatják, a könyvtárosok nem győznek pa- naszkodhi a gyér érdeklődésre. A kölcsönzők közül is azok, akik nemzetiségi irodalmat kérnek ki, nem nemzetiségi származásúak, hanem nyelvet tanulnak, azt gyakorolják. A magyarázat talán az, hogy a nemzetiségi lakosság nem az irodalmi nyelvet beszéli, azaz a könyvek, a folyóiratok forgatása többletet követelne tőlük. Berényi Gy.: Más oldalról nézve ugyanez. Nálunk az óvó. dósoknak az ötven, az általános iskolásoknak a hetven, a gimnazistáknak a nyolcvan százaléka tanulja a német nyelvet. Utána azonban megtörik ez a lendületes érdeklődés, nincsen folytatás sok fiatalnál. Olyannyira nincsen, hogy még otthon, a szülőkkel sem tud beszélni németül, holott szülei (vagy az egyik szülő) nemzetiségi családban nőttek fel! Maradnak a nagyszülők, ám ez már nem folyamatos, mindennapos kapcsolat. PEST M. HÍRLAP: Ezek szerint sok a* igazság abban a vélekedésben hogy tennivaló van mindenütt, nemcsak a társadalmi, az állami szervezeteknél, az intézményeknél hanem a családokban is? Berényi Gy.: Nem sok igazság van ebben, hanem ez az igazság. Minden oldalról mozdulni, indulni kell... Garai Gy.: ... még akkor is, ha ehhez elsőként a gondolkodásmódon kell változtatni. Például olyasmiben, hogy a televízió nemzetiségi nyelvű adásait valóban nézzék azok, akiknek készül, s ne az legyen a felelet a kérdésre, mint nemegyszer, hogy ó, hát nem érünk rá mi ilyesmire. Berényi Gy.: Amennyire természetes az egyik oldalon az állampolgári jogok teljessége (tanulás, munkavállalás, közéletben való részvétel stb.) a nemzetiségi családok számára, annyira természetesnek látszik a számukra az is, hogy magánügyük legyen, élnek-e a felkínált kulturális értékekkel Ez azonban nem lehet, csupán magánügy! Legyen ok a büszkeségre a nemzetiségi hagyomány, származás. PEST M. HÍRLAP: Ezt az okot, jogot ma sem tagadja meg senki. Sőt! Némelykor már-már az az ember érzése, hogy túlságosan is jól olvad össze magyar és nemzetiségi lakosság egy-egy településen! Garai Gy.: Igen, van ilyen veszély, amikor például az ún. vegyes házasságokban eltűnik a szokások, a hagyományos vi- seletek, a dalok, táncok ismerete. Berényi Gy.: Gondolom, ezért rendkívüli a jelentősége az igények felkeltésének, az érdeklődés ébren tartásának. Amiben meghatározó a szerepe a nemzetiségi származású értelmiségnek, nálunk például csak az általános iskolában 29 ilyen pedagógus oktat. Példájuk és példamutatásuk a hatásos vonzerő, követésre talál a fiatalok között, s ha kellő mértékben, akkor eljön sok dolog újrafelfedezésének az ideje. PEST M. HÍRLAP: Így legyen. Garai Gy.: És tegyünk érte mindannyian, hogy így legyen. Berényi Gy.: Ki-ki a maga részét megtéve, s nem a másikat biztatva. Ez a lényeg, ez a haladásnak a kulcsa. Kosztümöktől felöltőkig Gyomrán a Hallos Ruhaipari Szövetkezetben ebben az évben mintegy 127 millió forint értékben varrnak ruházati termékeket. E tekintélyes mennyiség nagy része a belföldi piacon talál vsv ve. Felvételünkön Forizs Gáborné és mögötte Szi- ráki Judit szabás előtt a kosztümök idomrészeit rakja össze. (Hancsovszki János felvétele) Pályázatot hirdetnek Bútoripari tervbank
