Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-08 / 289. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 285. SZÄM 1987. DECEMBER 8., KEDD Azonosak az érdekek Bruttósítás a konzervgyárban A segédanyagok még mindig késnek Örökmozgó üvegvágók — Kellett-e harcolnia a szak- szervezetnek a bruttósítás ter­vének kialakításakor? — Nem. Nem volt rá szük­ség. Ügy tapasztaltuk, a Nagy­kőrösi Konzervgyár vezetősé­gének alapvető érdeke, hogy dolgozói érdekében a lehetősé­gekhez képest mindent megte­gyen — válaszolja kérdésünk­re Belánszky Józsefné, a vál­lalat szakszervezeti bizottságá­nak titkára. Ne csökkenjen Remélhetően ezt érzik majd az Ott dolgozók is. Azonban nézzük meg, körzetünk legna­gyobb gazdasági egysége ho­gyan képzeli a személyi jöve­delemadó bevezetésével kap­csolatos munkálatokat. Be­szélgetőtársaink közül adjuk elsőnek a szót Márki László­nak, a Nagykőrösi' Konzerv­gyár munkaügyi főosztályve­zetőjének. — A gyári bérrendszer nem tekinthető nagyon bonyolult­nak, hiszen végeredményben a teljesítménybérhez — az eb­ben dolgozók vannak többség­ben — esetleg a műszakpótlék vagy a túlórapótlék társul. Ä vállalat gazdálkodásától függ a prémium, nyereségrészese­dés. Mindezekből következik, hogy lényegében az előbb em­lítettek bruttósítására kerülhet sor. Az alapkövetelmény az,, hogy a dolgozónak változatlan teljesítmény mellett, a főmun­kaidejében végzett munkájáért kifizetett nettó kereset össze­ge ne csökkenjen. Ezért csak a vállalat által garantált ke­resetelemek bruttósíthatók. mégpedig az alábbi módon: A műszakpótlékokat egysé­gesen és arányosan emeljük. A délutáni pótlék 30-ról 40, az éjszakai 50-ről 60 százalékra növekszik. A túlórák egysége- sen — tehát a hétköznapi is — az év egészében 100 száza­lékkal elszámolandók. Ha azonban pusztán ezen változ­tatásokat végeznénk, az ala­csonyabb keresetűek járnának jól, míg az átlagosnál nagyobb teljesítményűek rosszabbul. Egyetlen példát erre: töltővo­nali munkás 21 forintos órabé­re 24 forintra, a 27 forintos gépkezelőé 30;50-re. a kvalifi­kált szakmunkás 34 forintja 39-re nő. Igen ám. de átlagos és természetesen egyenlő mennyiségű munkavégzés után, a jelenlegi tényleges adatokhoz képest az első 130 forint többlettel, a második csak 20, végül a harmadik ka­tegóriába tartozó dolgozónk 271 mínusszal zárná a hóna­pot. Egyértelmű tehát, hogy a túlmunka és a műszakpótlék a magasabb keresetűeknél le­értékelődne. — • Határozott véleményünk ezzel szemben az, hogy min­den dolgozónak — függetle­nül attól, milyen kategóriába tartozik — biztosítanunk kell az azonos induló pozíciót. — A szakszervezeti bizott­ság egyetértett ezzel, s támo­gatta az ennek ellensúlyozását megoldó egyszázalékos alap­bérfejlesztést, ami lényegében a bruttósítás egyik eleme — mondja Belánszky Józsefné, Köszönetnyilvánítás. Hálás szív­vel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, ió szomszédnak, akik szeretett édesapánk, nagyapánk, id. Daru Sándor temetésén részt vettek, sír­jára koszorút, virágot helyeztek, fájdalmunkban osztoztak. Gyászoló család. majd így folytatja: — Ugyan­akkor az is világos, hogy jö­vőre bérfejlesztést csakis a tényleges gazdálkodás tényei- ből kiindulva végezhetünk. — Egyébiránt a rendkívül szigorú követelménynek' telje­sítménybérezés esetén rendkí­vül nehéz megfelelni, ugyanis az, hogy érdemlegesen nem csökkennek a keresetek, sok­sok tényező együtthatásának eredménye lehet. Változhat ugyanis a ledolgozott órák szá­ma, a túlmunka mennyisége vagy a műszakbeosztás. Ezért végeredményben az egész vál­lalati bérrendszer átalakításá­ról kellett dönteni — fűzi hoz­zá Márki László. — A dolgo­zónak előre meg kell tudni állapítani, hogy mennyi bérre számíthat a feladat, vagyis a teljesítménykövetelmény el­végzése esetén. Már említet­tük a pótlékokat: a próbaszá­mítások azt mutatták, hogy a nagyjából húszszázalékos emelések csak átlagok. Más­ként fogalmazva, vállalati egyetlen számadattal nem le­het megállapítani olyan eme­lést, amely minden adókategó­riánál ugyanúgy hat. Ezeken túlmenően, változ­tatni kellett a prémiumokon, jutalmakon is. Amik eddig változóak voltak, azután is azok maradnak, hiszen azok a gazdálkodással állnak kap­csolatban. Más a helyzet a fix összegű kitűzésekkel, eze­ket a bruttósításnak megfele­lően emeltük. Saját hatáskörben — Mi a szakszervezeti tag­ság véleménye? Egyáltalán: milyen információkkal rendel­keznek a döntéshez? — Az elképzeléseket stenei- lezett formában a bizalmiak kezébe adtuk, részletes, kidol­gozott példákkal. Nyugodtan állítom, azok segítségével min­denki meg tudta állapítani sa­jljég nem jártam iskolába, - J de már sokszor hallot­tam róla. Azzal ijesztgettek, hogy abba fogok ülni, ha nem tanulok szorgalmasan. Csak­hogy annak idején jóformán még azt sem tudtam, mi a ta­nulás. Valami rettenetes ne­héz munkának gondoltam. Igaz. hogy amikor iskolába kerültem, igyekeztem is tanul­ni, félve a szamárpadtól. A számolással nem volt baj, pontosan és gyorsan huzigál­tam a golyókat a számológé­pen, ha éppen fejből nehezeb­ben ment a művelet. Aztán segítségül olt volt a tíz ujjam is. Ha az egyik kezemet nem tudtam használni, akkor segít­ségül még ott volt az ajkam. Ahhoz érintettem villámgyor­san ujjaimat és már mondtam is a helyes eredményt. A betűk hangoztatását is hamar elsa játítottam és a kéz­jelekről gyorsan felismertem őket. Még a kapcsolással sem volt baj. főleg ha egy-egy szó- tagban magánhangzó állt elöl. Mert azt tovább lehetett nyúj­tani. így aztán csak-csak ki­alakult az úr ír. az egyszerű mondat, amelyet értelmeztünk is. Meg is mondtam öreg taní­tómnak. hogy az én édesapám nem úr. és mégis ír. No. már csak akkor, ha az* jegyezte be a kalendáriumba, hogy mikor borjadzott a Zsömle tehén, vagy mikor lett kiscsikaja Szödrös nevű lovunknak. megfelelő információ birtoká­ban érkeztek vissza. — S a szakszervezeti tagdíj? — Nos nyilvánosságra hoz­ták a SZOT határozatát, de ebben van egy olyan kitétel, hogy az ágazati szakszerveze­tek változtathatnak, illetve, saját hatáskörükben is eldönt- hetnek kérdéseket. Mi most azon gondolkodunk, mi legyen a tényleges tagdíjfizetési alap. Elképzelhető, hogy a bruttó — új — keresetből a túlóra vagy a túlmunka jellegű pénzek ki­maradnak. Ez csak elgondo­lás, most a számításokat vé­gezzük — mondja a szakszer­vezeti titkár.­Szoroznak, osztanak — Egyébként ezek a számí­tások egyáltalán nem automa­tizmusok — teszi hozzá Márki László —, hiszen manuálisan kell végigszorozni-osztani mindenkinél az új pénzeket. Elképzelésünk szerint január elején mindenki megtudja új bérét. De vannak más jellegű gon­dok, nehézségek, ugyanis a számviteli technikával. Vagyis a konkrét végrehajtással kap­csolatos írásbeli, közlönyökben hozzáférhető, tehát értelmez­hető, segédanyagként felhasz­nálható anyagok még mindig késnek. Előadók utalnak rá, hogy majd meg fog jelenni, egyébként pedig kizárólag a már megjelent rendeletet ol­vassák vissza betűről betűre. Ennél több segítséget ígértek, ennél nagyobb segítségre lett volna szükségünk . .. Ballai Ottó Mon A nagyteremben: Vihar, színes, magyarul beszélő ame­rikai film, 5 és 7 órakor. A stúdióban: Szépleányok, szí­nes magyar film az 1985-ös szépségversenyről, fél 6-kor. Sokszor megcsodáltam, hogy édesapám milyen szépen és gyorsan ír. Nem veszi annyi­szor a szájába a plajbászt, mint én, félre fordított fejjel, a palavesszöt, és mégsem akar kellőképpen gömbölyödni sem az á, sem az ó, hanem csak olyan magamfajta, amilyen kiskoromban voltam, ösztövér- féle sikeredék. No, de azért egy ideig nem volt baj, nem kerültem a sza- márpadba. Igaz, néha erősen izzadtam Írás közben, és ami­kor már édesapám nem néz­hette gyötrődésemet, akkor ve­zetgette. irányítgatta jobb ke­zemet, melynek ujjal nemegy­szer görcsösen szorították a palavesszöt. Hanem egyszer mégiscsak baj történt. Ez akkor volt, ami­kor a kis „k” betű írására ke­rült a sor. Akármennyire igye­keztem is, csak nem akart egyik része, az a kis gömbö­lyű, meg annak a farkincája sikerülni. Így bizony alul is, meg felül is kilógott a „k” a sorból, a két keskeny vonal­közből. Szerencsétlenségemre előtte este még édesapám sem tudta vezetni a kezemet. Így aztán az öreg tanító, amikor reggel megnézte az írásokat — ezt reggelente min­Évente úgy 3300 négyzetmé­ter ablak-, katedrái- és dró­tosüveget illesztenek keretbe csupán a Lakás- és Garázsszö­vetkezet üvegesei. Ha egymás mellé raknák e temérdek üveglapot, majdnem 14 tenisz­pálya nagyságú területet ta­karnának be. Ennek csak kis hányadát vágják ki a töröttek pótlásá­ra, elsősorban az új családi A GONDOLAT MEGHÖK­KENTŐ és egyben ellenkezés­re ingerelhet. Példák sora igazolja, hogy a nevelés nélkül felcseperedett (neveletlen) gye­rekek magatartása, életvitele, személyisége torzult, néha ki­fejezetten társadalomellenes. Mégis, a gyermek hogyan vál­hat egy személyben a nevelés tárgyává és alanyává? Ez és az ehhez hasonló kérdések a fejlődéslélektan számára már megválaszolt, feltárt összefüg­géseket jelentenek. A személyiség alakulása so­rán valamennyien legelőször — azaz újszülött korunkban — egy külső nevelési (úgyne­vezett külső kontrollos) hely­zetbe csöppenünk. A csecsemő valamennyi életmegnyilvánu­den gyereknél megtette —, az enyém bizony olyan volt, hogy mindjárt ki is mondta a meg­fellebbezhetetlen szentenciát, miszerint a szarnárpadba kell ülnöm, és addig ott kell ma­radnom, míg a letöröltek he­lyén nem lesznek szépek, a sorból nem lógnak ki a betűk. Vagy háromszor fohászkod­tam neki, míg azon a délelőt- tön olyan nem lett a palatáb­la vonalas része, hogy otthagy­hattam a szamárpadot. Még­pedig úgy. hogy soha többé nem kerültem bele. Annak idején nagyon szé­gyelltem magam a szamárpad miatt. Nem úgy, mint néme­lyik társam, aki a láblanézés- kor már készülődött, mintha bérletet váltott volna a sza- márpadba. Akkor megfogadtam, ha én egyszer tanító leszek — már akkor az volt a szándékom —, az én iskolámban nem lesz szamárpad azok részére, akik­nek kis „k” betűjük egy része kilóg a sorból. Amit annak idején megfogadtam, közel negyven esztendőn át meg is tartottam. és tanítványaim szamárpad nélkül is megta­nulták az iskolában a tudni­valókat. Kiss József házak lakói árasztják el meg­rendelésekkel a gyémántvágó­val, gittelőkanállal felszerel­kezett mestereket. Hívásra házhoz is kimennek, de aki­nek sürgősen kell a segítsé­gük, jobban teszi, ha kéz alá hordja a kereteket. Képünkön Diószegi Csaba a belső szellőzőablakokba szab­ja a 2 milliméteres üveget. (Varga Irén felvétele) lását a szülői ellenőrzés: a külső kontroll figyeli. Ez a szülői magatartás a korai ne­velési hatásoknak, a jutalma­zási és büntetési eljárásoknak az első, talán ezért legtartó­sabb hatású megjelenése. Az évek során — mintegy 3 éves kortól kezdődően — a kisgyermek megtanulja szü­leitől ezt a viselkedésformát, természetesen egyéb, tenger­nyi tanulnivalója mellett. A gyermek először szülei véle­ményét, „minősítését” építi be tudatába. Ez az /alapréteg a reális énkép csírája lesz. Tud­juk. az önismeret, az önma­gunk mind alaposabb ismere­te ugyanolyan fáradságos és végtelenbe nyúló folyamat. mint a külső világ pontos megismerése. A gyermek önis­merete még pontatlan, még nem sikerül az önmagáról al­kotott képet tárgyilagos hű­séggel és lényegre törően fel­rajzolnia. Az énkép annál pontosabb, minél többféle „tükörben” pillanthatjuk meg önmagunkat. A társas, a kö­zösségi helyzetek kitűnő esélyt teremtenek ehhez. A csoport (őrs, raj) tagjai­nak véleménye, értékelése egymásról igen fontos, hiszen ezeket az ítéleteket érzelmi­leg szoros kapcsolatban álló és egymás teljesítményeit is­merő társak hozzák. Tudjuk, a dicséret jobban esik, az el­marasztalás mélyebben meg­rendít, ha ezt közel állótól, ba­ráttól, családtagtól kapjuk. Amíg csak mások ítélik meg személyiségeinket, munkánk alakulásának értékét, addig eléggé önállótlan, passzív sze­repre vagyunk kárhoztatva. Ám amint cselekvő részesei lehetünk a folyamatnak, na­gyobb sebességre kapcsolhat a személyiség fejlődése. Mihelyt a külső kontrollt fokozatosan beépítjük — márpedig ez együtt jár a személyiség fej­lődésével —. akkor a külső jutalmazás és büntetés belső­vé válik, azaz elérkeztünk az önneveléshez. HOGYAN VÁLUNK képes­sé önmagunk jutalmazására és büntetésére? Az önjutalma­zás egészen hétköznapi, szinte természetes, jó érzésünk akkor válik élesebbé, ha kifejezett Kiváló kollégium Bensőséges ünnepség zajlott le az Arany János Gimnázi­um és Óvónői Szakközépisko­la kollégiumában. Dr. Novak. István, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának veze­tője átadta Rózsás László igazgatónak a Művelődési Mi­nisztérium kitüntetését: a kol­légium elnyerte a Kiváló Kol­légium címet. A szép elisme­rés többéves munka eredmé­nye. Az intézmény hét egy­mást követő esztendőben arany oklevelet kapott a me­gyei versenyben. Az osztály­vezető a kitüntetés átnyújtá- sakor azzal indokolta az elis­merést, hogy az intézményben magasfokú tehetséggondozás, kiemelkedő közösségi nevelés folyik, továbbá évek óta igen magasaik a tanulmányi ered­mények. A kitüntetés mellé a kollé­gium megkapta a KISZ Köz­ponti Bizottság zászlaját is, amit Pergel Zsuzsanna adott át. Rózsás László megköszön­te az elismerést, méltatta a kollégium nevelőtestületének munkáját, külön kiemelve Tóth Tiborné kollégiumveze­tő három évtizedes tevékeny­ségét, majd a kollégium kö­zösségének egy videomagnót adott át. A Művelődési Mi­nisztérium 20 000 forintot adott a kitüntetés - mellé a kollégi­umnak. A kitüntetések és ju­talmak átadása után a kol­légisták szép műsort adtak elő, verssel, prózával és dal­lal mutatva be életüket. Áramszünet December 8—11-én, naponta 7—15 óra között, szakaszosan áramszünetet tart a Démász. Ez az áramszünet a Tormás utca végét, a Hasur falut, a Biczó Géza utca végét, a Fűz­fa, Hársfa, Tázerdei, Körösi Csorna, Török Ignác, Fúrj ut­cáikat, a Kecskeméti utca vé­gét, a Szegfű, Thököly. Bara- csi, Fáskert, Alpári, Délibáb utcákat érinti. örömet (sikerörömet) érzünk egy-egy jól teljesített felada­tért, vállalt és elvégzett mun­káért, másoknak okozott örö­mért. Ilyenkor önbecsülésünk, önértékelésünk növekszik. Ez a békés, örömteli . nyugalom jelenik meg az önjutalmazás állapotában, hiszen érezzük önmagunkba vetett bizalmunk beigazolódását. Az önjutalma­zás képessége fokozatosan ala­kul ki. Jó terep ehhez a kö­zös és értékes célokért tevé­kenykedő őrsi vagy rajközös­ség. de ez a felnőtt közössé­gekben is „tetten érhető”. Az önbüntetés hatásmecha­nizmusa ehhez hasonló. Bi­zonytalanságot és némi szé­gyent érzünk, ha nem sikerül elérni egy vállalt célt, betar­tani egy határidőt, megoldani egy feladatot. Csökken önér­tékelésünk, önbizalmunk, el- bátortalanodunk. Az önbünte­tés kellemetlen, néha már- már elviselhetetlen szorongá­sok jelzik számunkra, hogy­ha áthágjuk, megszegjük az értékadó közösség, a társas környezet, a társadalom nor-. máit. A normák megszegése­kor minden normális szemé­lyiségben beindul az önbünte­tés hatásmechanizmusa. Igen nagy baj az, amikor egy fia­tal nem érez szorongást, kel­lemetlen megszégyenülést, amikor megszegi a társai, paj­tásai által elfogadott megálla­podást, döntést. Ezt a belső szabályozási rendszert nevez­zük lelkiismeretnek. AMÍG CSECSEMŐ- és kisgyermekkorunkban „sza­bályoz” minket a család, a pedagógusok külső kontrollja, addig felnőttkorunkban, már túlnyomórészt a funkciót át­veszi belső kontroliunk. Ez a „stafétaátadás” nem egyetlen pillanat eredménye, hanem egy hosszú nevelési-önnevelé- si folyamat gyümölcse lehet. Az önnevelés belső szabályo­zás, önmagunk és társaink (a társadalom) értékrendjének, céljainak, lehetőségeinek fo­lyamatos egyeztetése. Dr. Bartha Gyula ISSN 0133—3708 (Nagykőrösi Hírlap) jat bérét. A vélemények tehát Szamárpad Önnevelésről A külsőtől a belső kontroliig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom