Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-03 / 285. szám
K^€uia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 281. SZÄM 1987. DECEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Tömbrekonstrukció — jövő időben Lépésenként haladunk előre „Ceterum censeo Carthaginem esse delandam” azaz: Egyébiránt úgy gondolom, Karthágót le kell rombolni — fejezte be hajdanán valamennyi beszédét Cato, szólott volt akár a csatornázásról, akár a kapkodásról a Via Appián. Most pedig, majd kétezer évvel Karthago pusztulása után ismét szokássá vált ugyanúgy befejezni a beszámolókat, hozzászólásokat, kicsit is hivatalos beszédeket: „Sajnos nincs erre pénz!” És az asztal túlsó oldalán, a tv, rádió előtt, esetleg az újságot böngészve értenek ebből: eddig, és ne tovább! A terveket ismered, kedves néző, hallgató, olvasó, innen viszont az ígérgetés ingoványára tévednénk. Mert hiába „ész, erő és oly szent akarat”, ha hiányzik az, ami mindezt célba segíti: a pénz. A kijelentések tehát feltételes módba kerülnek, és mi lassan megszokjuk ezt a feltételes módot. Egyszerre ól bennünk „lesz”, és „lenne”, valóság és valóságterv, és e furcsa kettős látás határán a „nincs erre pénz” húzódik. Lakás, lakás... Talán kevesen tudják, hogy Vác 8. a magyarországi városok műemléki rangsorában, sokak szerint Közép-Európa legszebb barokk tere található itt. Éppen e szépség, éppen e múlt miatt érett meg — hozzátenném, már jó ideje — az említett tér a felújításra. Amikor erről érdeklődtem, nem akartam pénzről beszélni, határidőket firtatni. Egy mesére vágytam, ki nem vitelezett, de meglévő tervekre, egy íróasztalok mélyén pihenő főtérre. Egy álomra, melyet mérnökök és gazdasági szakemberek szőttek tussal és számokkal, a jó szándékra és a jó szándék kinyilatkoztatására. Hogy milyen lesz, hogy milyen lehet Vác. Ne várjon hát senki holnaptól csodákat. Csodák nincsenek és pénz sincs. „Ceterum censeo...” — Nehéz a főtér rekonstrukciójáról semlegesként beszélni, azt hiszem, nem is lehet. Ez az a téma — és kitágítva az egész történelmi belváros megőrzése, kiépítése —, ami így, vagy úgy, de valameny- nyiüniket érint — mondja Philipp Frigyes, a város főépítésze. — Vácott 1857-ben még csak 12 ezren, a század- fordulón közel 18 ezren éltek. Az azóta eltelt 80 év alatt a lakosok száma megduplázódott. Természetesen ennek a mennyiségi növekedésnek egyre több és több lakással kellett megfelelni. Az új lakótelepek meg is épültek, ám a belváros műemlékeinek védelme közben háttérbe szorult. — Pedig a 70-es években még volt pénz .., — Volt. de nem erre. Visszatekintve, talán jobb, hogy így alakult. Az akkori szemlélet, az abban az időben uralkodó építészeti irány, a műszaki előírások hangsúlyozott elsőbbsége miatt — kissé túlozva — lehet, hogy ma nem lenne mit védeni. — Azt követően viszont a lehetőségek szűkültek ... — ... és a tennivaló szaporodott. Ugyanis nem egyszerűen az épületek külső megjelenése okoz gondot. Sajnos, a teret övező házak állaga nagyon leromlott, a belső részek, földszintek sok helyen élet- veszélyesek. A lakások beosztása, a tájolási alaprajzok nem korunk igényei, elvárásai szerint készültek. — Mindent egybevetve célszerű és szükséges az épületeket mai szellemben felújítani, korszerű lakótereket kialakítani — nevezzük ezt a folyamatot akár rekonstrukciónak. akár revitalizációnak. Ez azonban csak a műemléki jelleg megőrzésével párosulhat, hisz a külső homlokzatokhoz hasonlóan, a főtér tömbjeinek szerkezete is védett. — Elérkeztünk hát a tömbrekonstrukcióhoz ... — Nyilvánvalóan az lenne az ideális, ha a belváros ösz- szes jelentős épületét az utolsó kilincsig vissza tudnánk az eredeti állapotába állítani. Ennek érdekében a szóban forgó területet teljes egészében felmértük a pincétől a padlásig, s a városi tanács elkészítette a Pesttervvel a történelmi városközpont felújítására vonatkozó terveket. Roppant alapos és hatalmas munka vár ránk. ugyanakkor tisztában kell lennünk a helyzettel, a rendelkezésre álló eszközök behatároitságával. Tanácsháza — Valamennyi feladatot egyszerre képtelenség elvégezni, ezért lépésenként haladunk előre. Tömbről tömbre próbáljuk megvalósítani az elképzeléseket addig, ameddig a pénz tart. Már elkészült a Széchenyi utca páros oldala, szemben most folyik a felújítás, valamint befejeződött a tanácsházzal és tömbjével kapcsolatos munkálatok első üteme. Egyelőre ez van. — A legújabb tömbrekonstrukció a Március 15. tér, Révköz. Katona utca, Bartók Béla út által körülhatárolt épület- együttest érintené — tájékoztat Martikán Gyula, a városgazdálkodási vállalat házkezelési osztály vezetője. — A tervekben a megfelelő külső megjelenésén túl, számos ötlet szerepel — a tér többi, erre alkalmas tömbjével egyetemben — a házak belsejének megnyitására, hasznosítására is. — Átfogó felújítással sor kerülhetne a homlokzati részekhez később hozzácsatolt gazdasági épületek elbontására. Helyükön tágas udvarok kialakítására nyílna lehetőség, olyan épületeket emelhetnénk. amelyek stílusukban harmonizálnának a környezettel. A földszinteket esetleg irodák, üzletek foglalhatnák el, az emeleteken pedig mintegy visszapótolnánk a kibontott lakásokat. — Azt hallottam, hogy egy ilyen lakás rendbehozatala majdnem annyiba kerül, mint egy vadonatúj építése. — Valóban így igaz. Az átalakítások kapcsán szeretnénk némileg változtatni a már meglévő helyiségek elrendezésén. Keressük ugyanakkor a megfelelő fűtési módot. Az itt található gépészeti megoldások, a csatornázás a század eleje óta változatlanok, tehát ezek szintén megértek a változásra. — A munkálatok mindenképpen sokkal kényelmesebbé, „lakhatóbbá” tennék a lakásokat, ez azonban nem megy olcsón. A VII. ötéves tervre a vállalatunknak kiutalt pénzösszeg például egészében sem fedezné a már említett tömb rekonstrukcióját. És akkor még nem szóltam a Március 15. tér 16—18- ról, amely a tömbfelújítással egyenértékű probléma, sőt nem kizárt, hogy kivitelezése megelőzi azt. Kész tervek Hát ez az! Menne és mégsem megy. Pedig a példák megvannak Egerben, Sopronban, Pécsett már régóta folyamatosan végzik a történelmi városközpontnak a helyre- állítását. A tervek készek. Az akarat megvan. Csak a kőműveskanál és serpenyő, homok és cement alusszák ájult álmukat, várván, hogy megtörjön a varázs. Mert talán egyszer erre i* sor kerül. Falusy Zsigmond Jók az emborek Pestre visz az utam. A vasúti kocsi tömött, csak az egyik kupé körül szellősebb a tér. De csak a tér, mert a levegő igen sűrű. Itt fekszik emberem, négy ülésen keresztbe. Borostásan, kapatoson és legfőképp zokniban, ezért a „sűrű”. Feje alatt irdatlan batyu a párna, kabátja a paplan, altatóul veszettül horkol. Ha le tudnánk ülni, sem lenne kedvünk hozzá, csak nézzük. Nézzük, hallgatjuk, ahogy horkol. A kalauznő töri meg az áhítatot. Kezelné emberünk jegyét is, de nem tudja. Először azért nem, mert alszik, azután meg azért, mert nincs neki. Ez többperces bódult és hasztalan kotorászás után derül ki. A helyzet teljesen kilátástalan. A végállomás közel, emberünk használhatatlan és fizetésképtelen. A kalauznőt hivatástudata és embersége közti vergődéséből férfi kollégája szabadítja ki: — Hagyd a szerencsétlent, gyere, végállomás! Emberünk utánuk pillant, majd cinkosan ránk kacsintva motyogja maga elé: — No, azért, látják, mégiscsak jók az emberek! Leszállásnál a peronon még egyszer találkozom vele. Tekintete feltűnően tiszta, dühtől villogó. — Aljasak az emberek, uram! — szakad, ki belőle. S áll a peronon borostásan, rosszul szabott nagykabátban, irdatlan batyujával a hátán, Esti Hírlapba csomagolt lábán zoknival. — Aljasak az emberek, uram, aljasak! Amíg aludtam, valaki ellopta a csizmámat, pedig ez volt a legjobb darabom! Nézem, ahogy távolodik, imbolygó alakján ütemesen himbálódzik az irdatlan batyu. A zoknit kitömő Esti Hírlap ropog a lábán. —más Ú*íták az üzemekben Takarékos, egészséges Megkezdődik a piackutatás Az MTESZ Pest Megyei Szervezete a technika háza katalógusát jelentette meg a legutóbbi megyei újítási kiállításon bemutatott ésszerűsítésekről. A bevezetőben célul tűzték ki: elősegíteni a megyében a műszaki alkotó munka fellendítését, a legjobb újítások, találmányok megismertetését. Mindezt azért, hogy ösztönözzön a bemutatottak hasznosítására, az új műszaki fejlesztések bevezetésére, a kedvező üzleti kapcsolatok kialakítására. Az energiamegtakarítás fejezetnél találkozunk Liptai István és Müller Ferenc korszerűsített szárítószekrényével. A Senior Váci Kötöttárugyár munkatársai jobb helykihasználást, kézi munkaerő-megtakarítást is elértek. Deli Jenő, a Híradástechnikai Anyagok Gyárából tett javaslatot integrált áramkörös kapcsoló- üzemű tájegységek gyártására. Ezekből elkészültek a mintadarabok, a piackutatás is megkezdődött. Az egészség fokozottabb megóvását szeretné elérni Lép Imre, Noé József, Kacz- kó Pál, Franyó Károly és Baranyi Pál kollektív újítással: a dömperek hátsó kerekének fokozott védelmével. Már négy dömperre felszereltek ilyen szerkezetet, s azóta a hátsó kerekeknél kőbeszo- rulás okozta defekt nem fordult elő. Dr. Simon József és három munkatársa eljárást és berendezést dolgozott ki a mágnestér gyógyító hatásának terápiás alkalmazására (HAGY). Találkoztunk a Du- namenti Regionális Vízmű két érdekes elgondolásával is. Papp Rezső Megkérdezték — megkérdeztük Miért vágják ki a fákat? Miért vágják vajon ki a fákat a sződligeti vasút mentén? — érdeklődtek többen olvasóink közül az elmúlt hét során. Dóra Péterrel, a Sződligeti Tanács vb-titkárával sikerült az ügyben beszélnem. — Szó sincs arról, hogy lecsupaszítanánk a sínek melletti területeket. A fákra szükség volt és szükség van. Az esztétikai megjelenésen túl jelentősen tompítják a zajhatásokat, útját állják a szél kavarta piszoknak, pornak. Mindössze az történt, hogy három ingatlantulajdonos kérte a házaik előtti fák kivágását, mert azok veszélyesen dőltek az épületek felé. Mivel a töltés oldala a vasúthoz tartozik, a munka elvégzése előtt engedélyt kértünk — és kaptunk — a MÁV-tól. De isVác a hazai lapokban Az Élet és Tudomány A vasút múltjából (A diadal-út) címmel érdekes cikkben ismertette a hazai tömegközlekedés történetét, megemlítve a Pest—Vác közötti első vonal- szakasz 1846-os megnyitását. A Volán Hírlap írt arról, hogy a váci komp Vidinbe indult, fedélzetén a Volánsped trélerével, egy 70 tonnás transzformátorral. Bulgáriába vitték a Nikex megbízásából az áramátalakítót. A Turista Magazin novemberi száma Vácra invitálja az f\reg barátom meséli: — Legkedvesebb húgom férjének, tehát legkedvesebb sógoromnak annyira megbetegedtek az ízületei, hogy sürgősen gyógyfürdőre küldte az orvos Nem egy napra, sem kettőre, mert az mit sem érne, hanem teljes három hétre. Vonakodott a sógor: így drága doktor úr, úgy drága doktor úr, halasszuk talán télre az egészet. Ugyebár, ilyen dologidőben nehezen szabadul el otthonról az emberfia. Ugye. ott vannak az állatok, ott a szőlő, o gyümölcs, a zöldség. gondozni kell azt. drága doktor úr! De az orvossá’, nem lehetett megalkudni, szigorúan megírta a hévízi beuti.lól. Van egy fiuk a sógoréknak. de nagyon messze lakik, s eléggé elfoglalt ember, a paraszti munkához sincs hajlama, hál ilyen tekintetben őrá nem számíthatnak. Felutazott hozzánk a sógor erősen bicegve, s erősen búnak eresztve a fejét. Híme- zett-hámozott, csűrt ecsavarta a szót, de nagy kerülővel rátért a témára. Nem lenne-e kedvünk egy kis tanyasi levegőt szívni, mert. ugyebár ez a cudar helyzet állott elő ővele Dolgozni nem kell. sok mindent elrendez ő addig, legfeljebb Erzsiké, Barátom meséli... mármint az asszonyom, segít egy picit a főzésben meg a ház körül, én meg pihenhetek egyet, csak az a fontos, hogy addig is legyen ember a háznál Persze, annyira ismer a sógor, nem logok unatkozni. Összenéztünk az asszonynyal, s egyszerre mondtuk, hogy megyünk, mert kötelessége az ember fiinak segíteni a másikon, még ha idegenről lenne szó, akkor is. Nekem csak egy gondom volt: a kutyám. A szívemhez nőtt kiskutyám. Kis korcs, szerelemgyerek lehet, azt sem tudom, milyen fajta. Nem tudtam, mit tegyek vele addig. Nálunk, a panelt-lateásban is nyugodtan viselkedett, de előfordult, hogy egy napra, két. napra kölcsön kellett adni a szomszédnak. Ott letépte a tapétát, szétszaogattn a diszpárnát. és sírt, sírt egész éjszaka a gazdája után. Végül is magunkkal vittük. Neki sem árt egy kis nyaralás azon a végtelen területen. Két-három napig nem mozdult el a tanya udvaráról. Aztán továbbmerészkedett. Talán a negyedik napon este se jött. meg. Reggel sem találtam. Keresésére indultam, sehol nem találtam. Nyoma azért nem veszett, mondták látták erre meg amarra. Míg ott voltunk, mindenhol kerestem. Nem került elő. Ma sem került elő. Csak hírek keringenek róla. mint hajdan a futóbetyárról Állítólag valaki majdnem elkapta, de belemart a kézé- be öreg barátom felnevet. S úgy beszél a hűtlen ebről, r int. az apa a nagy fiáról. akit valamiért nem tud megkötni a szülői ház. — Nem mondom, anyagilag jobban járt. Arrafelé több a csirke, a kacsa a liba, a pulyka. Tehát több a csont is De amúgy! Se tévé, se mozi. se színház, se diszkó .. C nevet, nevet a saját tréfáján. Am titkol- hatatlan keserűség árnyalja a nevetését.. Elképzelem öreg barátomról, milyen keserűen nevethetett olyan kor amikor az emberi hűtlenség ütötte mellbe. Mert tudván tudom, nincs ember, aki megússza ilyen csapás nélkül. Simon Lajos érdeklődőket. A Cooptourist vezetésével javasolják a Vak Bottyán Múzeum, székesegyház, Duna-korzó megtekintését, a napot társasvacsora zárja. A Népszava közölte dr. Le- nyó Lászlónak, a váci Fortegyár igazgatójának nyilatkozatát arról, hogy sikeresen teljesítették a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójára tett vállalásukat. A Szövetkezet ismertette Lars Marcusnak. a szövetkezetek nemzetközi elnökének sajtótájékoztatóját. Az elnök elmondta, hogy a szakemberek Vácott is ismerkedtek a szövetkezeti mozgalommal. A Magyar Hírlap hírt adott, hogy a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja autóbuszt rendezett be növénypatikának. A mozgó növénygyógyszertár legelőször Vácra és Szentendrére látogat. A Könyvtáros nevű folyóirat érdekes ismertetést közölt a száz évvel ezelőtti magyar börtönök könyvtárainak helyzetéről. Vácott is volt ilyen könyvtár, a beszerzésre 1885- ben 50 forintot fordítottak. A Szolnok Megyei Néplap tudósított váci gyermekkori" külföldi sikeréről: Vác város gyermekkara első helyezést ért el a baszkföldi Toiosa városában rendezett nemzetközi gyér mekkórus-feszti válón. Klub Mozgássérülteknek A Mozgássérültek Pest Megyei Egyesülete klubot hoz létre Vácott, az MTESZ városi székházában. A klub december 14-én nyílik, és délután négytől este hétig látogatható. A tervek szerint a klub minden hónap második hétfőjén működik majd, programjában videofilmek, előadások is szerepelnek. A programok kialakításában azonban az igények lesznek a döntőek. métlem, ez csak három ingatlant érintett. — Gyakran előfordulnak ilyen kérések? — Ha gyakran nem is, de néha igen. Fakivágási engedélyt kizárólag a tanács adhat ki, ám erre csupán indokolt esetben — főleg a biztonságra való tekintettel — kerülhet sor. Általános elvként viszont, ha nem muszáj, nem bántjuk a fákat. Most például, kezelői jogtól függetlenül (hisz a szervezetekre is vonatkozik ez a szabály) a MÁV jelezte ilyen irányú szándékát. Néhány, sínek fölé, helyesebben sínek felé hajló fától szeretnének megszabadulni a vasutasok. — És a ritkításokkal sem fogy az erdő? — Tervszerű ritkításokat természetesen időről időre el kell végezni, ez azonban nem jelent erdőirtást. Az így kivágott fákat szabály szerint mindig újakkal pótolják, tehát egy-egy fát bár kidönte- nek, az erdő azért megmarad. F. Zs. Paradicsomvetőmag Választékban és mennyiségben is elegendő vetőmagot ígér a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet, Fejlesztő Vállalat paradicsom- mag-üzeme. Az ország egyetlen ilyen jellegű feldolgozójában tizennégy hazai nemesí- tósű paradicsomfajtából nyernek szaporítóanyagot. Ezek részint géppel is betakarítható paradicsomok, részint olyan fajták, amelyeket a primőr- és háztáji termesztésre ajánlanak. A magvakból hét tonnányit fémzárolnak a hazai vásárlóknak, ez a mennyiség a teljes ellátást fedezi'. Pályaválasztó lányok és fiúk! Az Egressy Gábor Műszaki Szakközépiskola az 1988-89-es tanévre felvesz jó tanuló, általános iskolát végzett fiatalokat automatika és elektronika szakra A tanulók a negyedik év végén szakmunkás-, az arra rátermettek pedig az ötödik év végén technikusképesítést szerezhetnek. Érdeklődni lehet minden kedden 9 és 18 óra között, Nagy László tanárnál, személyesen. Cim: Budapest, Egressv út 71. 1149, Telefon: 631-677 vagy 836-140. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) V
