Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
Őrjárat az éjszakában Amíg mi ünnepeltünk... r Amikor karácsonyeste útnak indultam, járókelővel alig találkoztam. Az ablakokban ott pompáztak a feldíszített karácsonyfák, köréjük gyűlt a család. Résnyire nyitott ablakból csengő gyerekhang szállt felém: „Kis karácsony, nagy karácsony .. Másutt csak az ablaküvegek között volt egy fenyőág, gyertya égett rajta, egy idős férfi állt mögötte, s a kis láng hetyke lobogását figyelte. Huszonnégy óra A nagy csendet csak egy- egy autó zaja törte meg néha, utasai látogatóba vagy már hazafelé siettek. Az ügyeletes orvos kocsijával a postánál találkoztam, éppen állomáshelyére tartott, innen jött a gondolat, hogy karácsonyesti sétámon a rendelő- intézet ügyeletes munkatársait látogassam meg elsőként. Dr. Stark Károlynak sajnos csak pár perce maradt a beszélgetésre, mert az ajtó előtti mozgolódás ismét egy beteg érkezését jelezte. Benke De- zsőné asszisztens és Módra László gépkocsivezető teljesített még vele szolgálatot reggel 8-tól másnap reggel 8-ig. Kiderült aztán az is, hogy a doktor pályafutása során számtalanszor volt már ügyeleti szolgálatban, de ez az első karácsonyi beosztása. Bőven van munkája még ezen az estén is, emiatt csak pillanatra tud benézni otthonába, átadni az ajándékot, sietősen bekapni az ünnepi vacsorát. Természetesen a mentőállomáson is teljes a készenlét. Mohácsi György szolgálatvezető, Nagy Balázs szakápoló és Jakab József gépkocsivezető több éve dolgoznak már az intézménynél, s ha nem is ebben az összeállításban, de már többször voltak szolgálatban karácsonykor is. — Ajándékozni előre is, utólag is lehet, a fontos, hogy a család is mégérti, hogy a szolgálat ilyenkor is kötelesség — mondják. Ezen az estép már 130 kilométert futott a mentőautó, sajnos volt baleset is és más nagyon sürgős hívás. A gyógyszertárban csak egy kis lámpa világított, a csengetésre Bakomé Fekete Erzsébet lépett az aprócska ablakhoz. Neki sem ez az első ünnepi ügyelete. Most közepes a forgalom, jöttek már recepttel a rendelőből, gyermekorvostól, mások csupán fájdalomcsillapítót kértek. Ha meg éppen nem jön senki, tévével, olvasással múlatja az időt a gyógyszertári ügyeletes, de a holnapja már a családé lesz. A rendőrségen Koncsik Balázs és Kállai Sándor az imént érkeztek vissza a szolgálatból, s a város csendes, békés helyzetképét ecsetelték. Kint most Horváth György gépkocsizó járőr vette ellenőrzése alá az utcákat. A tanácsháza éjjeliőrének reggel 5-től másnap reggel 5-ig tart a szolgálata. Olvasással, rejtvényfejtéssel igyekszik elűzni álmát. A buszállomáson este. negyed 9-kor ment el az utolsó járat Tisza- kécskére, néhány utassal. Major Béla 20 éves szolgálati ideje alatt több karácsonyestét töltött már ügyeletben, de úgy látom, a mostanit sem vette nagyon zokon. ítészen kel! állni — Szép számmal vannak munkahelyek, ahol bizony akkor is dolgozni kell, ha az emberek többsége családi körben ünnepel, kikapcsolódik. Ünnep ide vagy oda, a szolgáltatásra akkor is szükség van, s ha az ember ezt megérti, akkor nem terhes számára a feladat, hiszen a felügyeletre, segítségnyújtásra nálunk is készen kell állni, s kell hogy legyen rá vállalkozó. A pártbizottságon Kis Pál Csaba, L. Szűcs András és Turbucz Gábor munkásőrök voltak szolgálatban. Ők sem csak felügyelnek az épületre, szükség esetén készek a segítségadásra, az arra illetékes szervekkel a kapcsolatterem tésre, ha a közelben történik valami rendellenes. A szociális otthonban Dobozi Sándorné ápolónő segédletével éppen a nagyteremben álló karácsonyfa csillagszóróinak, gyertyáinak gyújtására készülődtek a lakók. Az otthonban 90 idős ember tölti együtt az estét. Pár napja az Eötvös utcai óvoda nagycsoportosai vidám karácsonyi műsorral köszöntötték őket. Sajnos csak 3—4 idős embert vittek haza az ünnepre a rokonok, ám az idén örvendetesen több látogató jött, azonkívül sok-sok csomag, üdvözlőlap. — Talán ez a legnehezebb nap itt az otthonban — mondja Doboziné —, hiszen a meleg szoba, az ajándékok, a terített asztal, a gondozói gyámkodás csak próbálja pótolni a családot. Látjuk az arcokon, hogy sokan érzik magányosnak magukat, s ez teszi, nem a munka, számunkra is nehézzé a karácsonyi szolgálatot. A kórházban dr. Stiffert Aranka orvos és Bársony László műtős volt a soros az ünnepen. A sok kis fenyőt körülvették a betegek, szertartása volt itt is a gyertyagyújtogatásnak. Akik kimaradtak A postán K. Vargáné Szűcs Magdolnától az éjszakai szolgálatot Kaszap Balázsné vette át. Igen sok munkája volt eddig, rengeteg kül- és belföldi, helyi hívás érkezett a telefonközpontba, többnyire jókívánságok futottak tova a drótokon. A vasútállomáson Gutás József és Kiséri Ambrus forgalmi szolgálattevőkkel találkoztam. Elmondták, hogy a vonatok késedelem nélkül, de kevés utassal jönnek, mennek így az ünnep estéjén. — Tesszük a dolgunkat, mint máskor — intézték el ők is a kérdéseket kurtán. — Nincs ebben semmi különös ... Valóban nincs, de azért jólesett hazafelé balla'gva arra gondolni, hogy vannak és lesznek is mindig emberek, akik azért nem ünnepelnek, hogy mi nyugodtan, békességben ünnepelhessünk. Szolgálat? Kötelesség? Bárhogy is nevezzük, köszönet jár érte, s azoknak is, akik most kimaradtak ebből a riportból. Szendrőtíi Judit K őházi Imre bácsi reszkető kézzel írta fel egy kemény papírra, hogy Ez a tanya eladó, és a papírt kiszögezte a kiskapura. Éles családi viták és hosszú vívódás előzték meg ezt a lépést. Egy éve terítéken volt már a tanya eladása, ugyanis a „gyerekek”, akik mind a négyen túl voltak már az ötvenen, mindenképpen azt szerették volna, hogy a két öreg költözzön be a városba, az ottani házba, ha már megvan, s ott áll üresen. Imre bácsi azonban mostanáig hallani sem akart a dologról. Elsőnek a legöregebb fiú látta meg a hirdetést, amikor kijött a tanyára. — No, hála istennek, hogy így döntött, édesapám! Az öreg nem szólt, még csak meg sem mozdult. Ott ült szokott helyén a konyha előtt egy kisszéken. Az első napon senki sem érdeklődött a vétel iránt. Kőházi Imre lefekvéskor mosolyogva bólintott, és jóleső érzés töltötte el. A második nap sem jött senki, és Imre bácsi arra gondolt, hogy lám, az isten sem akarja, hogy elkeljen a tanya. A harmadik napon sem nyitotta rájuk senki a kisajtót vételügyben. Kőházi Imre kárörömmel gondolt a gjrerekekkel való találkozásra; ő megtette, amit kívántak, de a többiről nem tehet. Aztán a negyedik napon beköszöntött valaki a kapuból. Élen a kiképzésben, a munkában A Mészáros János munkás- öregység második százada az 19S7. évi kiképzési és szolgálati feladatokat kiválóan végrehajtotta. Ezzel a mondattal kezdődik az a jelentés, amelyet az év utolsó napjaiban tárgyalt az MSZMP városi végrehajtó bizottsága. A század erkölcsi, politikai helyzete jó, s ehhez az is hozzátartozik, hogy úgy a párt-, mind a bázisszervekkel jó kapcsolatokat tartanak fenn, s állandó segítőkészséget tapasztalnak irányukból. A munkás- őrök igyekeznek olyan megoldásokat keresni és találni, hogy minél kisebb legyen a kiesés a termelőmunkából. A század közéleti tevékenysége is elismerést érdemei, soraikban vannak tanácstagok, pártbizottsági tagok, alapszervezeti titkárok, szocialista brigádvezetők, MHSZ- és vöröskeresztes aktívák. A munkásőrök rendszeresen bővítik ismereteiket, állandóan fejlesztve azokat. A készenléti tartalékba helyezett elvtársaik- kal is foglalkoznak, szakasz- parancsnokuk tényleges állományú munkásőr, aki rendszeresen részt vesz a törzs munkájában, így a kapcsolat- tartás állandó és rendszeres. Sikeresen törekednek a társ fegyveres testületekkel a kapcsolattartásra. A rendőrséggel közösen például közbiztonsági feladatokat hajtottak végre, az MHSZ-szel pedig közös kiállítást rendeztek, ahol méltóképpen sikerült bemutatni a munkásőrség múltját és jelenét. Az Ifjú Gárda is igényli és kéri a munkásőrök segítségét, főleg szakmai kérdések megoldásában. Jó a kapcsolatuk az úttörőkkel is, két út- törő-munkásőrszakasz felett gyámkodnak. A század fegyelmi helyzete változatlanul jó, a munkakörök komolyan veszik feladataikat, biztosan lehet rájuk számítani, még terven felüli igénybevétel esetén is. Az 1987. évi egységgyülésen a nagykőrösi század a szocialista versenymozgalomban az első helyezést érte el, elnyerve ezzel a kiváló század címet is. A fegyveres erők napján megnyerték a városi lövészversenyt, elvíve a pártbizottsági kupát. Az 1988-as esztendőre öt pontból álló feladattervet fogadtak el, fokozzák a politikai nevelőmunkát, s társadalmi munkában segítik az egység bázisának építését. Növelni szeretnék a párttagok arányát is. B. O. — Adjon isten! — Jó napot! — Érdekelne engem ez a tanya. Bemehetnék? Kőházi Imre azt hitte, rászakad az ég. Hát mégis? Kár volt előre örülni. De mit is gondolt; három nap alatt tán még a szomszéd tanyáig sem juthat el a hír, hogy kitették a táblát. — Kerüljön beljebb! — mondta bizonytalanul. Körüljárták a házat, az istállókat, a tanya körüli kertet. A vendég jól megnézte a gyümölcsfákat, a szőlőt, s eiégedetten bólogatott. Imre bácsi épp csak egy-egy szót mondott. — Az ólak... a gyümölcsös ... a szőlő ... Amikor készen voltak a szemlével, az udvar közepén megálltak. — Hát osztán... mi az utolsó ár? Imre bácsiba belehasított valami. Befejeződött? Ilyen hát a vég? Kicsit fölkapta a fejét. — Nyolcvanezer. Maga is tudta, hogy nagyon sok, amit mond, de nem bánta. Egyszerre lehetetlennek érezte, hogy itthagyja a tanyát, ahol hatvan éven keresztül élt, dolgozott, örült, reménykedett, bosz- szankodott. A vevő megdöbbent. — Az rengeteg. Kőházi Imre hallgatott. Más helyzetben elkezdte volEz a tanya eladó A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 303. SZÄM 1987. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK A vörösszilva csúfos sorsa Kincset ér majd a vetőgumó A válasz mindenütt ugyanaz: nincs Az elmúlt nyár tanúsága szerint négy-öt olyan terménye van a körösi határnak, amelyekkel kapcsolatban több-kevesebb nézeteltérésük támad mostanában a termesztőknek és a feldolgozó iparnak. Jól ismert a patisszon esete, amit csak mint uborkát helyettesítő nyersanyagot termeltet a gyár, vagyis jó uborkatermő években az sem lenne baj, ha dekányi sem teremne belőle. De hát voltak, s meglehet, lesznek még olyan esztendők, amikor szükség lesz eme igénytelen növény termésére is. A kertművelők éppen e tulajdonsága miatt ragaszkodnak hozzá, hivatkoznak hagyományára is, bár ez utóbbira édeskeveset ad a gyár, ha érdekeiről van szó. Árukapcsolás A bonyodalom ott kezdődik, amikor felvásárlója, az áfész is a patisszontermesztők mellé áll, s azt mondja: vagy küldhetem az uborkával a patisszont is, vagy eladom másutt, de akkor uborkából is keveset tudok adni, mert a patisszon csak az uborkával együtt adható el. És mivel az uborka egyike a gyár legfontosabb nyersanyagának, megveszi hát a csillagtökőt is, méghozzá a jövő évben ' 300 tonnára kötött szerződést... a szövetkezettel. Annyi módosítással, hogy ezentúl csak a 4—6 centiméteres termést fogadja el. Uborkából az utóbbi két év, de főleg 1987-ben tapasztaltak alapján —amikor is 2250 tonna hozamával rekordot döntött — nyugodtan lehetett 2 ezer tonnát tervezni. (Négy év alatt több mint háromszorosára nőtt Nagykőrösön és környékén az uborkatermés!) na dicsérni a portékát, hogy ilyen jó, hogy ennyit is megér, de most nem szólt egy szót sem. — Ötvenötöt adnék érte — mondta a vevő. — Kevés. Nem adom alább. Az egyezség nem sikerült, a vevő elment. Ha az első nap állít be, biztosan megkapta volna a tanyát ennyi pénzért. De az eltelt három nap elegendő volt Köházi Imrének, hogy valami megerősödjön benne. Valami ragaszkodás, valami különös kötődés, amit maga sem tudott megmagyarázni. Ö maga döbbent meg legjobban, amikor a vevő másnap, újból eljött, hogy megadja a nyolcvanezret. Kőházi Imre szája szélén alig észrevehető gúnyos mosoly jelent meg. — Hát az az igazság — kezdte lassan —, hogy tegnap este ... volt itt egy illető, aki beígért kilencvenez- ret... — Az bolond — szaladt ki az idegen ajkán. — Lehet — hagyta rá Imre bácsi. — No, isten vele! — Isten áldja! M ikor a vevő elment, Imre bácsi felesége, aki a konyhaajtóból hallgatta végig a beszélgetést, aggódva fordult a férjéhez. — Te! Oszt mi lesz, ha megint visszajön, hogy megadja a kilencvenezret? — Akkor lesz valaki, aki százezret ígért! — felelte Kőházi Imre, és diadallal mosolygott a feleségére. Túlh Tibor Nem úgy a paradicsomé. A korábbi 4 ezer tonnás szint idén már 2500 tonnára esett vissza, jövőre további csökkenésre lehet számítani. Újabban a paradicsom alapárát is megemelte a gyár, de a termesztés költségeihez, a ráfordított munkaerőhöz képest ez még mindig kevésnek tűnik. Az árat nyilván ez esetben is a késztermék eladhatósága szabja meg, a paradicsomkészítmények piaca pedig tudvalévőén erősen beszűkült az utóbbi években, évtizedben. Semmi biztató A harmadik ominózus zöldségféle a bab. Pontosabban csak az erősen heterogén fajtaösszetételű háztáji terményektől ódzkodik az ipar, hiszen ezek gépi feldolgozása nehézkesebb, több veszteséggel jár, mint a nagygazdaságok egyszerre nagy tömeget adó, „szabvány”-portékája. Zöldbabból várhatóan mindössze 20—30 tonnára köt foglalót a kertészetekkel a szövetkezet. Napjainkban már kötik a szerződéseket, de a nagy forgalom majd csak tél vége felé kezdődik a felvásárlási osztályon. A gyümölcsösök - gazdái érthetően csak a nagy fagyok elmúltával hajlandók kölqic.- zettséget vállalni, a paprika- termesztők pedig a palántahelyzet függvényében döntenek. Az áfész mindenesetre látatlanban vállalta ezer tonna tölteni való, és paradicsom- paprika szállítását, ám a valóságban ennél azért jóval több összejön, 1987-ben 3 ezer tonna körül vettek meg. A gyümölcsösökre visszatérve, úgy tűnik, a vörösszilvának egy időre befellegzett. A gyárnak nem kell, így az áfész csak magánszemélyeknek tudta eladni, 3 forintért, azaz cefreáron. S bár keresik a piacát, egyelőre semmi biztatót nem tudunk mondani vörösszil vaügy ben. Sajnos úgy tűnik, az igazán szép minőségi terményeket sem lehet eladni az iparinál méltányosabb árakon. Olvasóink emlékeznek rá, hogy I szó volt arról is, hogy az áfész piacot keres ezeknek is. Eleinte azt gondolták, a Skála ebben partner lesz, ám hosszabb távra szóló egyezséget vele sem sikerült kötni. Miért? Godó Ferenc, a felvásárlási osztály vezetője: — Tudomásunk szerint az idő tájt a Skála kudarcot vallott a friss zöldség-gyümölcs értékesítésben, emiatt terményeinket — hangsúlyozom, a minőségi árut is — csak a konzervgyárihoz hasonló árakon vagy még kevesebbért volt hajlandó megvenni. Így értelemszerűen elálltunk az üzlettől. A konzervgyár szeretné visszahonosítani a befőttnek, de elsősorban a dzsemekhez, ízekhez kiváló, magas pektin- tartalmú gyümölcsöt, a birset. Ültetni azonban nemigen akaródzik. Nos, az 5,50-es fel- vásárlási ár aligha fog serkentőleg hatni. Az ingyenes:, és már évek óta, tartó piszkecse- mete-akciónale viszont sikere van, 1987. őszén további 6 ezer tövet osztottak ki. P/téjd tavasszel Nálunk nem számít ipari terménynek a burgonya, de mivel a vetőgumó-ellátás az áfész-nek is „asztala”, a fel- vásárlási osztály vezetőjétől ez ügyben is érdeklődtünk. — Nem akarok jósolgatni, de minden jel arra vall, hogy krumplivetőgumóból .jelentős hiány lesz. Európa- szerte gond ez, mi sem példázza jobban, mint az, hogy a minőségi problémák miatt nálunk át nem vett lengyel krumpliszállítmány másutt dollárért elkelt. Nagykőrösön és környékén úgy 300 tonna gumóra lenne szükség, de eddig csak 80 tonna fémzárolt gráciát tudtunk beszerezni régi jó kapcsolat révén. Örák alatt elfogyott. Azóta a Nyírségben is érdeklődtünk, a válasz mindenütt egyforma: nincs. Mindössze 100 tonna desirégumóra számíthatunk még, de ennek kiosztására is majd csak valamikor a tavasszal kerül sor. My. J. Orra bukott a buszváró A közelben dolgozó építőknek volt-e útjában, vagy a szél űzött csúfot vele, azt nehéz volna már utólag kideríteni. Az Viszont tény, hogy e jobb sorsra érdemes várófülke jó ideje tehénkedik imigyen „hasra bukva” a Zsemberi Gyula utca elején. A jámbor utast pedig eső veri, hó csapkodja, mert nincs hová húzódnia az elemek elől. És minő fájdalom, senki illetékes nincs (?), aki végre az őt megillető helyre visszaállítaná a műanyag tákolmányt? (Varga Irén felvétele) ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlapi
