Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
A malac megmarad Öt óra ráadás A gödöllői kisiparosok arra voksoltak, hogy jobb pontosan tudni, mikor lépünk át 1987- ből 88-ba. Az év végére ismét a helyére, a KIOSZ hirdető- házikójának tetejére került a város egyetlen közterületi órája. Ez azt sejteti, hogy felveszik a harcot az új adórendszer közegében is rendeléseinkért. Hogyan vélekednek erről a vendéglátósok, akiknek feladatuk lehet átsegíteni bennünket az óévből az újba. Feltéve, ha rájuk bízzuk a dolgot. Gödöllőn a kínálat nem valami bőséges. Az Ady sétányon az ételbár zárva lesz. A Rézgombosban műsoros éjt rendeznek, élő zenével. Kevesebben érdeklődtek, mint a korábbi években. A beugró 400 forint. Ennek felét le lehet enni. Az egyetemen december 31. nemcsak a gépészkarosok TDK-dolgozatainak beadási határidejé, hanem az idei utolsó, a jövő évi első Agócs-disz- kó kezdési napja is. Vidéken nem enni kívánnak a mulatozók, mert már úgyis elegük van a disznótorosból. Bagón a művelődési házban a kétszázból majdnem minden helyet lefoglaltak. A házigazdák tíz kiló virslit rendeltek. A belépődíj itt csak 120 forint. A tombolán nyerhető födij, a szilveszteri malac már meg van rendelve. Érdekesség, hogy ezt tavaly szilveszterkor sem ették meg azonnal, hanem a nyertes felhizlalta 140 kilogrammra. A vendéglátásban egyébként sajátosan jár majd az óra. Üj- év hajnalán reggel ötig még a régi árkalkuláció szerint kell fizetni, hiszen nem tehetik ki a vendégeket éjfélkor, a mulatság csúcspontján. Mint a Galga Afész illetékesétől megtudtuk, a szerződéses vendéglátók . vagyonmegállapító leltára másfél óra alatt végrehajtható és délután már ismét nyithatnak. Az otthon maradó többség nem a pénz miatt nem mozdul ki, hanem mert sokan ott találnak kulturáltabb körülményeket, társakat. Óvónőnek született Magyarországon az első óvodát Brunszvik Teréz alapította 1828-ban. Akkoriban ez az intézmény elsősorban a kisgyermekek napi felügyeletét szolgálta, s férfiak látták el benne a nevelői tisztet. Manapság óvó bácsival csak elvétve találkozni, helyüket a nők vették át, ők foglalkoznak a kicsikkel, készítik fel őket játékosan az iskolára s a közösségi életre. Természetesen, mint minden szakmában, az óvónők között is sok olyan dolgozik, aki teljes szívvel a hivatásának él, s akad olyan is, aki csak ellátja a feladatát, de nem érzi igazán jól magát ezen a pályán. Az előbbiek közé tartozik Lánczi Dáníelné, a Ganz Áram- mérőgyár óvodájának nyugállományba vonult vezetője, akiről sokan azt mondják: óvónőnek született. — Nincs az a felkészült ember, aki szeretet nélkül, pusztán ismeretei alapján jól tudna dolgozni. A gyerekek hamar ráéreznek, ki az. akire számíthatnak. Vajon honnan ered az indíttatás az ön esetében? — A gyermekszeretetet a caládból hoztam magammal. Nyocan voltunk testvérek, négy fiú. négy lány. Egyszerű szülők gyermekeiként, magától értetődő volt a számunkra, hogy segítsük egymást. Ahogy valamelyikünk pénzt keresett, fizetését hazaadta az utolsó fillérig, hogy a sorban következő gyereknek megvehessék az iskolaszereket. —* ön mindig óvónő akart lenni? — Annak idején a gyermekek még nem tudták eldönteni, mihez is kezdjenek. Én elvégeztem a négy polgárit, majd lehetőségem adódott arra. hogy óvónőképzőbe menjek. Ennyi volt az egész. — Mndjárt Gödöllőn kezdett dolgozni? — Nem, egy beregi kis faluban. Gulácson. Másfél évet töltöttem ott. majd Kisvárdá- ra kerültem. Minthogy GödölA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM 1987. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK Holnap folytatjuk A hócsatától az uszodákig Falunak nagy, városnak kicsi? A cím erőhöz juttatott Ebben a cikkben arról szólunk, mi foglalkoztatta az e környéken lakókat az elmúlt hónapokban. Januári fogadkozás Januárban volt a hócsata. Annak rendje és módja szerint megalakult az operatív bizottság, KISZ-fiatalok magukra maradt időseket kerestek föl. A hóhegyek sokáig álltak az utak szélén. Az ember azonban nem hagyta magát. Ismét kocsiba szállt, az üzemekben folytatták a termelést. A Gödöllői Gépgyárból jelentették, hogy noha náluk egyetlen napra sem állt le a munka, a késések miatt mégis volt kiesés, több mint kétezer óra. Ennek pótlására hívott föl a Vörös Csillag szocialista brigád, amihez a többiek csatlakoztak. A hó elolvadt. A termelést pótolták. A többit elfelejtettük. A KISZ-esek például azóta sem beszéltek azokról a magukra hagyott idősekről, akiket a januári fogadkozások szerint a későbbiekben sem akartak szem elöl téveszteni. Zsámbokon a hócsata közepette sem feledkeztek meg a nagy vállalkozásról. Az önállóvá válásról. Január közepe után néhány nappal megtartották az előrehozott időluic juucxíi xci j 1 a ben kerestem munkalehetőséget, így találtam rá az áram- mérőgyár óvodájára 1957-ben. — Ahol szinte a belépése napjától vezető volt. — Sosem akartam én vezető lenni, a körülmények hozták magukkal, hogy az legyek. Kollégáim akkor még nem ismerhettek, jólesett, hogy megelőlegezték számomra a bizalmat. Igyekeztem ezzel nem visszaélni. — Harminc évet töltött egy helyen. — Ez az intézmény kitöltötte az életemet, a második otthonom volt, Hívtak persze máshová idővel, de a gyerekeket nem hagyhattam itt! — Lehet-e különbséget tenni a mai és a harminc évvel ezelőtti gyerekek között? — Igazából nem. Hiszen minden gyerek tiszta, ártatlan lélek. Voltaképpen mindegy, milyen korban született. Amin Gödöllőre kerülésemkor meglepődtem. az az elvált szülők aránya volt. Gulácson és Kisvárdán nem tapasztaltam ilyesmit. Persze nem mondtam akkor sem. s ma sem vallom, hogy egy gyerek hátrányos helyzetű, mert elváltak a szülei. Lehet, hogy testi, lelki fejlődése így még zavartalanabb, mintha egy rossz házasságban. szinte eszközként élne tovább. — A szülőkkel nem volt sosem gondja.? — Alapjában véve mindig jó kapcsolatban voltam velük, a tanácsaimat többnyire megfogadták. s persze én is meghallgattam a kéréseiket, javaslataikat. Szerencsém volt, hogy nagyon jó óvónői gárdával dolgozhattam egvütt, ha nem lett volna olyan hátterem, mint amit ők jelentettek, nemigen tudtam volna bármit is elérni. — Az árammérőgyárral milyen volt a kapcsolata? — Kiválóan együttműködtünk. s ez meghatározta a viszonyunkat. Támogattak, de hagytak önállóan dolgozni. Garamvölgyi Annamária közi választásokat, döntöttek a tanácstagok személyéről. Zsámbok okán országos figyelem övezte körzetünket. Mind a négy központi lapunk, a rádió foglalkozott az eseményekkel. Később szimpóziumokat, ankétokat, felolvasásokat, szociológiai tábort rendeztek, boncolgatva az előzményeket, folyamatokat, levonva a tanulságokat. Más miatt is vetődött ide fény: felszámoltak egy vállalatot. Ebben is első volt a körzet, Fecskék, tanulók A következő beszédtéma nem kavart országos hullámokat. Egyévi készülődés után belátható közelségbe került a városi művelődési központban kialakítandó közéleti övezet, amelynek célja, hogy a város lakosságát folyamatosan tájékoztassák az aktuális eseményekről, a közintézmények munkájáról, illetve a környezetünkkel kapcsolatos közérdekű tudnivalókról. Márciusban működésbe lépett, de aztán lassan, észrevétlenül abba is hagyta működését. A hócsatát megvívtuk, a népszavazást megnyertük, a mélyépítő vállalatot fölszámoltuk, a közéleti övezet nem sikerült. Hiába, nincs eredmény kudarc nélkül. Márciusban ennél sokkal nagyobb horderejű kérdés került a közfigyelembe. A főiskola. Az nagyon fölborzolta a kedélyeket. Megkaptuk a magunkét mi is. Még nem kellett volna írni róla. Ha megtettük, másképp kellett volna. A téma szeptemberig tartotta magát. Tárgyalások a nyílt színen, a kulisszák mögött. Már-már megegyezés, aztán mégsem, aztán mégis. Aztán megkezdték a torony- épület átalakítását, készülődni kezdtek a fecskék, jöttek a tanulók, s járnak az iskolába. A szakmunkásképző tanári Eszembe jut, hogy szerelmem, / Ha folyó víz volna, / Rég túlnőtte volna medrét, / S most. ugyanúgy folyna. IS úgy sodorna a szerelmem, / Mint a víz a partját, / S fel sem tudnám tartóztatni / Sebes rohanását. Talán sosem lett elismert költő Hirsch Nándor szászvárosi gimnazistából, aki ezeket a verssorokat a Temes folyó — ma Béga-csatorna — áradásánál írta. Számomra mégis fontos gondolatokat hordoznak mondatai. 1902-ben vagy 1903- ban az a folyó ihlette meg, melynek partjára a század első évében egy bági család költözött. Néhány éve arra kértem nagyapámat, vesse papírra a családfánkat. Meg is tette, telerótta a vonalas füzetet Balázsokkal és Katonákkal. Mindkét névre sokan akadtak a faluban, de például a Katonákat megkülönböztette a névrokonoktól a Rékasi ragadványnév. Előttem egy kép a századelőről. amely ezt a családot örökíti meg. A porta udvarán egy asztal körül álltak, ültek, melyen szerényen egy üveg bor és egy üveg szódavíz szolgált díszletként. A ház vége nem hiányozhatott a háttérből. Tizenegyen szerepelnek a képen, bár én csak tíz embert láttam. Nem csodálatos, hogy akad még szemtanú, aki elmesélheti. kivel mi történt, s aki emlékszik rá, hogy felesége édesanyjának kezében egy pólyában ott az unoka is? Amit én nem vettem észre. kara megnyugodhatott, bonyolult költöztetési körforgás nélkül is megy a főiskolai oktatás, ők maradhatnak a szívüknek oly kedves otthonukban. Növogető gyerekek Gödöllő egyik végében fölszáradhattak a könnyek, a másikon még hullottak. A Rögesben. Ahol az évszázadok óta ott lakóknak a részletes rendezési terv szerint telkük egy részétől meg kell majd válniuk. Erről rengeteget beszéltek. Főleg az érintett részen, de a hivatalokban, tervezőirodákban is. Aki történelmileg, érzelmileg nincs érintve, az könnyen beszél, kétségtelen. Mégsem hallgathatom el sejtésemet, miszerint ott egyhamar nem változik meg a táblaszerkezet, sok paradicsomot leszedhetnek még az elkövetkező esztendőkben, évtizedekben. S ki tudja, mit hoz a fejlődés, az újabb városrendezési, esztétikai felfedezések. Két Uszoda körül is folytak a szavak. Az egyikben, az aszódiban már van víz, legújabb értesüléseink szerint most már szabad benne úszni is, a köjál hozzájárult. A gödöllőiben még nincs víz. Elszökik, ha beleeresztik. Ha nem eresztenek bele vizet, tárgyalhatnak róla. Mutogathatnak egymásra az érdekéitek, hogy nem én, hanem maga. A szavakat papírra vetik, a papírt iktatják, dosz- sziéba fűzik, páncélszekrénybe helyezik. A gyerekek közben növögetnek. Kikerülnek az iskolából, s ha későbben megkérdezik, mondd, tudsz te úszni, nagy szemeket mereszt, és válaszol: hogy tudnék, nem vagyok én hal. Hát így zajlott itt az élet. Holnap — ez már jövőre lesz — folytatjuk. K. P. Miért fordítottak hátat a falunak 1901-ben Katona Istvá- nék? Kevés volt a föld Bagón és abban az időben ezért sokan hagyták el a települést. Mások távolabbra, Amerikába rugaszkodtak. A mi 37 éves családfőnknek akkor már öt gyermeket, Mártont, Ferencet, Eleket. Istvánt, Erzsébetet szült felesége. Tóth Erzsébet. Ferenc meghalt, Örzsi férjhez ment. Nem is ez volt a baj, ahogy ma mondanánk, hanem az, hogy az apának hat testvére is volt. Sokan osztoztak a nagyon kevésből. A kormány az elnéptelenedett Temes-vidékre költözőknek kedvezményeket adott. Így választották ők is Temesré- kast, talán azért, mert onnan könnyebben vissza lehetett térni. Részletre házhoz, húsz hold földhöz jutottak. Eltelt egy évtized, és közben Katona Istvánt bíróvá választották. Mondhatni egyenesbe került. (Márton fia házasságot kötött a temesrékasi Deák Ilonkával, s újabb gyerekek is születtek. Borbála, a.ki hamarosan meghalt, Gábor, Margit, a nagymamám és Teréz.) Ám úgy tűnik. Katona István életében az egyessel végződő évszámok mindig nagy változást hoztak. Amikor a felesége 1911-ben kigyógyult egy betegségéből, a nagy darab A felszabadulást követő néhány év eltelte után egyre többet foglalkoztatta az illetékeseket. a község vezetőit az a gondolat, hogy Gödöllőt várossá kellene fejleszteni. Vajon hogyan vált a szándék valósággá ? Elkezdődött a szervezőmunka. Tervek születtek arra, hogy a kívánságot megalapozva üzemek, gyárak, intézmények épüljenek Gödöllőn. A községi elöljáróságon dolgozó Berze A. Jánosnak például az volt a feladata, hogy a Ganz Árammérőgyár illetékeseivel tárgyaljon a nagyüzem idetelepítéséről. Pestre utazott, a Villám utcába, a gyár akkori bázisára. Ezután együtt tekintették meg a gyár mai helyét a város nyugati végében. Berze A. János részese volt annak a szemlének is, amelyen kitűzték a Munkácsy utcai lakótelep helyét. Itt korábban nagyrészt Pogáts József virágkertészete működött. Az első ütemben megépült a két darab többszintes lakóház, amit a későbbiekben sok másik követett. A Humán Oltóanyag-termelő Vállalat építésével járt a városon áthúzódó szennyvízcsatorna gerincvezetékének létrehozása. A Ganz Árammérő- gyár és a gépgyár létesítése még sürgetőbbé tette a lakás- építkezés fokozását. Ennek a terve egyre fontosabb, közelibb igénnyé vált. Az ivóvíztársulat 1960-ban alakult meg. Ennek első elnöke Boronkai Ákos, a Hazafias Népfront akkori városi titkára lett. Az öreg-hegyen ez idő tájt épült fel a mikrohullámú rádióállomás. 1960. december 19-én a gazdakörben megalakult a Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet. Az egyre szaporodó építkezések megvalósításában nagy szerepe lett a tanácsnak. Az első testületnek 93 tagja volt, és mint széles népképviseleti szerv, új szellemben vitte előre Gödöllő fejlődését. A beruházások között emelkedett a közművesítés aránya, és elkezdődtek az útépítések is. 1965-ben érkezett híre anÁllatorvosi ügyelet: Csömörön. Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mogyoródon, Nagytarcsán, Péce- len, Szadán, Veresegyházon, Vácegresen január 1-jén reggel 8 órától január 4-én reggel 8 óráig: dr. Mohai Imre, Veresegyház, Bánóczi utca 2. Telefon: 202. Aszódon, Bagón, -Dányban, Domonyban, Galgahévízen, embernek nem volt tovább maradása. Talán inkább az asszonyának, aki nem akart Temesrékason meghalni. öten hagyták el a falut, kilencen jöttek vissza. Hogy mennyire nem vesztek el abban a korban az emberek az államigazgatás szeme elől, arra példa Márton fiuk esete. Katonának még Rékason írták össze, de a behívót már Bag- ra küldték. Ez a parancs pecsételte meg a rékasi Katona család sorsában azt, hogy a te- mesvidéki évekből csak a többiektől megkülönböztető név maradt emlékül. Katona Márton sokáig Bécsben szolgált. Az 1916-os válságos helyzetben azonban őt is a frontra küldték. A temesrékasiakkal együtt harcolt. Bajtársa hiába figyelmeztette, egy óvatlan pillanatban halálos találat érte. amikor kidugta a fejét a lövészárokból. Nem maradt utána gyermek Deák Ilonkától. Született egy kicsinyük korábban, még Rékason, de az már ott meghalt. Az özvegyet a katonatárs vette feleségül és visszakerült temesi falujába. Ilka néni később hazalátogatott, a Kato- náéktól is mentek látogatók, maid megszűnt ez a kapcsolat. Ha temesrékasi családtag nem - is maradt, maradt pénz a telepesi múltból. Házat, szónak. hogy Gödöllő városi rang elé néz. Az embereket ez egyre kíváncsibbá tette, míg november 29-én létrehozták a városi pártbizottságot. Az alakuló ülésen ott volt Cserven- ka Ferencné, a megyei párt- bizottság első titkára. Decemberben megjelent az Elnöki Tanács rendelete arról, hogy Gödöllőt járási jogú várossá kell szervezni. A szervezeti változás végrehajtásának határnapja az év utolsó napja volt. Az ünnepi tanácsülésnek az egyetem előadóterme adott helyet, 1966. január harmadikam Aki befért a terembe, s részese lett az eseménynek, nem felejti el azt a pillanatot, amikor dr. Gyeivai József tanácselnök átvette a várossá nyilvánításról szóló oklevelet. Ám mint igazoltuk, Gödöllő nem ezzel a jelképes történéssel indult a várossá válás útján, hanem jóval korábban. A városi cím megszerzése természetesen felgyorsította a további növekedést. Évről évre mindig történik valami, a város lakói folyton új helyzettel találják szembe magukat. Gyárak, üzemek, iskolák, intézmények sora gazdagítja a leltárt. Ha csak a legutóbbi évekre tekintünk vissza, lakótelepek, művelődési központ, tűzoltólaktanya, tanácsház épültek. Napjainkban dolgoznak az új gmináziumon, restaurálják a Grassalkovich-kastélyt. Tovább bővül a közművesítés, a lakások felében földgázzal fűtenek, főznek. Ki gondol már a sötét utcákra, az ásott kutakra? Ezek az egyre távolodó múlt emlékei. Persze van bőven tennivaló, például még máig sem sikerült visszanyernie Gödöllőnek a Blaha strandot. A tervek között szerepel a kálvária felújítása az Erzsébet parkban, miközben az egyetemi városban a biotechnológiai kutatások központjának épületén dolgoznak. Gyakran kevésnek tartjuk a város nyújtotta lehetőségeket, de számos olyan igény is született, amivel egy falu nem tudott volna megbirkózni. Csiba József Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Váckisújfalun, Vácszent- lászlón, Versegen, Zsámbokon január 1-jén reggel 8 órától január 4-én reggel 8 óráig: dr. Márton János, Galgamácsa, tsz-tanya. Az ügyeleti napokon végzendő exportszállításoknál dr. Mohai Imre vehető igénybe. löt, földet, rétet sikerült vásárolniuk. Jószág is került, két ló. két tehén. Kaszálóhoz jutottak a kincstári uradalomban. Szénával kereskedett a pesti piacon immár Rékasi Katona István. Vajon gondolt-e arra a Temes folyó partján, hogy egyszer még Bagón fog köztisztséget viselni? 1919-ben a munkástanács tagja lett. A tanács személyi összetételéről szóló jegyzőkönyv tanúsága szerint földműves, a kisgazdák szak- szervezetének tagja. Vagyona három és fél hold szántó és egy kétszobás ház — fele. 1921-ben, ötvenhét évesen halt meg. Felesége nyolcvan körül lehetett, amikor 1944 tavaszán elhunyt. Milyen életet éltek? A falu akkori világához képest változatosat. A mai Rékasiak már messze túl is jártak Temesváron. De jellemző. hogy egyikük sem nevezte másként a képen látható feleségét, mint szülém. Most az a kérdés izgat, ugyan miért írtam meg ezt a történetet. Nem tudom megmagyarázni. csak azt tudom, hogy képtelen voltam nem megírni. Azt sem tudom, hogy Katona István olvasott-e valaha is verset. Csak azt tudom, hogy bennük is az a szeretet élt szülőfalujuk iránt, ami a tizenéves diákot érzései lejegyzésére késztették. Kimond va-kimondatlanul. Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Század efeji történet Erősebb volt a vonzás ÜGYELET
