Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
1987. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK mT <. Mto rti] 5 Óriás bébi a konyhában így jártam a Úgy határoztam, hogy megfosztom misztikumától a konyha világát. Ez a gondolat már régóta lappangott bennem, de leginkább tavaly karácsony előtt erősödött meg, amikor családunk valamennyi tagja járta a boltokat, piacokat, édesanyám pedig az ünnep előestéjén, jobban mondva éjszakáján szemöldökcsipesszel szabadította meg maradék pelyheitől, tokjaitól a konyhakész baromfit. Ezért aztán a kritikus időszak be- köszöntével közöltem szeretteimmel: az idén nincs futkosás, főzőcskézés, a karácsonyi ebédet bízzák csak rám! Végül is nincs az megírva sehol, hogy élete és alkotókészsége teljében lévő férfiember ne tudna megbirkózni egy ilyen egyszerű feladattal. Szelíden megmosolyogtak, s nővérem tudni vélte, hogy már gyermekkoromban is adódtak furcsa dolgaim, amiből egyre, másra következtetni lehet, például, amikor... De ezt , hagyjuk. Gombolyítsuk inkább a mese fonalát arra, hogy ez az öntudatos férfiú elindult a piacra. S úgy látta, igen sokan vannak — bár erre előre figyelmeztették. Az első, amivel találkozott, egy kampóra felfüggesztett hatalmas ponty volt, persze fejmagasságban, amitől azonnal arról kódúit, szerencsére egy — baromfiüzlet irányába. Ugyanis pulykavásárlás céljából merészkedett az ismeretlen terepre. Azt már otthon a lelkére kötötték, hogy az istenért se vegyen hízott pulykát, csakis annak bébi változata jöhet számításba. Emberünk ezért különösen megrettent, amikor a mérlegre került szárnyas öt, egy másik pedig hat kilót nyomott. Kiokosította ugyan az árus,, hogy ezeknél kisebbet égen-földön nem talál, mert az a termelő, aki lsét-három kilós korában levágja, az saját maga ellensége — mégis odábbállt. Így jutott el a pavilonhoz, ahol a mélyhűtött pulykát mérték, s. ni csak, az egyik mindössze négykilós... — Ez bébi? _ Persze, persze — válaszolta az eladó. S ez megnyugtatott. De csak addig, míg hazaérve kezembe vettem a szakácskönyvet. Abban ugyanis az állt: végy egy bébipulykát, és így zárójelben (2.5—3 kilogramm). Ezen a rettenthetetlen férfiú, azaz e sorok írója nagyon elgondolkodott: hát ez a pulyka nern lehet bébi? Nézzük akkor, mit-írnak a „felnőtt szárnyasról? Hát azt írják, hogy ezek bizony inas jószágok, s a legjobb a nemkívánatos alkatrészeket — még a sütés élőt — harapófogóval kihúzkodni. Mielőtt eme korántsem csábító művelethez hozzáláttam volna, kikértem főnökörp véleményét, aki szakácstudományát és termetét ítélve igen kompetens e kérdésben. Azt tanácsolta: könnyebben kijön, ha már megsült. Reményekkel telve tértem nyugovóra. Előtte azonban kivettem a csonttá fagyott alanyt a hűtőszekrényből: hadd engedjen pulykával... föl reggelre. Még szerencse, hogy egyik éjszakai utamon belebotlottam, mert már akkor látható volt, hogy ennek így nem lesz jó vége. Bevittem magammal a szobába, s egy tálcára helyeztem rögtön a cserépkálya mellé. Együtt .aludtunk a madárral. Jó meleg volt az éjszaka, én reggelre teljesen fölengedtem — nem úgy a pulyka! Nosza, tálcástól a gáztűzhelyre, hadd legyen őkéimének is melege. Ez használt... Megnyugodva láttám neki a töltelék készítésének. Azaz csak láttam volna, mert a zsömlék szőrén-szálán eltűntek. Pedig direkt megvettem őket néhány nappal előtte, nehogy apba a helyzetbe kerüljek, hogy karácsony előtt kelljen szaladgálni értük a boltba. Arra az eshetőségre azonban nem számítottam, hogy korán kelő nővérem megreggelizi a hihetetlenül száraz zsömléket ... Pedig így történt. Szerencsére édesanyám előbányászott valahonnan egy , még szárazabb zsömlekenyeret — ami elkerülhette leánytestvérem figyelmét —, s így azt használtam a töltelék elkészítéséhez. Ekkor újabb akadályba ütköztem. A szakácskönyv nagy tudású írója ugyanis azt tanácsolta: a baromfi bőrét a fakanál nyelével óvatosan felemeljük, de vigyázzunk, hogy el ne szakadjon! Úgy látszik, nem vigyáztam eléggé ... Segítségért kellett folyamodnom. Édesanyám néhány- ügyes és gyors mozdulattal a bőr alá passzírozta a tölteléket, majd több helyen összevarrta a szétszabdalt pulykát. Ekkor már majdnem dél volt, amelyből nyilvánvalóan következett, hogy az ebéd ideje kissé kitolódik majd. Miközben megpróbáltatásoktól meggyötörtén a tepsibe helyeztem a most már minden tekintetben rendben lévő madarat, már ott Totyogott a tűzhelyen a töltött káposzta, hogy mégiscsak kerüljön valami az ünnepi asztalra. Bár önérzetemben sértett a bizalmatlanságnak eme megnyilvánulása, mégis el kellett ismernem, hogy van némi alapja. Annál is inkább, mert a pulyka nem fért be a kis teljesítményű gáztűzhelyem sütőjébe. Még szerencse, hogy egy házban lakom szeretteimmel. mert így egy másik tűzhely sütőjébe begyömöszölhettük a szárnyast. Nem maradt más hátra, mint forró zsírral loesolgatni, s megvárni, míg pirosra sül. Éz délután háromra következett be. Olyan lett, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Az ünnepi asztal közepére, a pecse- nyéstálba állítottuk, s legalább egy percig csak gyönyörködtünk benne, miközben az ínycsiklandozó illat fokozatosan belengte a konyhát. Lehet gratulálni — jegyeztem meg szerényen, hozzátéve azt is: ugye nem kell olyan nagy feneket keríteni a karácsonyi főzőcs- kézésnek... Kövess László A lovagok kicserélték fegyverüket Ha harc, legyen harc! A gyűlölködés vastag jégpáncélját is szétolvasztja a karácsonyi szeretet meleg hulláma, amely elborítja a szíveket, s testvérré tesz minden embert, noha előbb ellenségként acsarkodóit egymásra. Ez a meghatóan szép gondolat vert tanyát agyunkban, midőn hírét vettük a ha- rácsi szomszédok látványos kibékülésének. Valóban megtörtént a csoda, tényleg keblére ölelte Kuczogi Leót? — kérdeztük Tyu- kodi Anasztáz traktorost. — Hát, már nem haragszunk — felelte a nagy darab ember, s valami különös melegség fénylett a szemében. Aztán egy kis vonakodást követően, hangulatoldó poharazgatás közben Tyukodi Anasztáz röviden felidézi Kuczogi Leóra való neheztelésének szomorú históriáját. — Ügy higgyék meg, ahogy mondom: minden bajnak az asszony veit az oka. Amíg Kuczogi komám a katonaságnál szolgált, én megbolondultam, oszt elvettem a menyasszonyát feleségül. Ezért utóbb köszönetét érdemeltem volna tőle, ő viszont megorrolt, még a köszönésem sem fogadta, ami ugye egy szomszédtól eléggé alávaló. Mikor a téeszben megtették a gyalogmunkások brigádvezetőjévé, úgy járt-kelt itt a ház előtt, mintha már elnök lenne, az asszony meg sápíto- zott, hogy látod, a Leó vitte valamire, te meg semmi se maradtál. Elfogyott a türelmem, oszt írtam egy névtelen levelet a fináncoknak, hogy Kuczogi éjszakánként főzi a pincéjében a pálinkát. Meg is látogatták előzetes bejelentés nélkül, de hát sajnos nem találtak nála semmit. Ennek ellenére láttam rajta a kocsmában, hogy nem tetszik neki valami és erősen gondolkodik. Jön osztán egyszer két népi ellenőr, hogy mondjam meg őszintén, hány házam van az országban. Hány vóna, hát ez az egy itt Harácson. Hitték is, nem is. Mit szaporítsam a szót, ez a jómadzag azt íratta rólam valakivel, hogy titokban háróm házam van, három távoli városban; még a címeket is megadta, hogy Rákóczi, Kossuth meg Petőfi utca, ennyi meg ennyi. Csakhogy a firkálás előtt lusta volt elutazni, körülnézni, így aztán a három cím egyikén iskola volt, a másikán templom, a harmadikon meg gyár. Tisztázódott az ügy, de azért bepöccentem; mondom magamban, ne szórakozzon itt nekem ez a nyikhaj, komolyabb figyelmeztetésben részesítem. Kint a zártkertje körül egész nyáron kaszálta, szárította a füvet, őszre jó kazal szénát rakott belőle. Egy késő este motorommal arra szaladtam, ráöntöttem két liter benzint és elgyújtottam egy szál gyufát. Reggelre csak pernye és hamu volt a helyén. Nem múlt el egy hét sem, és valaki megmérgezte a kutyámat. Szerettem volna nyomatékosan tudtára adni, hogy sejtem, ki dobta be a húsdarabokat a kerítésen. Szerencsére épp akkor csinálta a kapubejáróját, s ezért éjszakára kint hagyta a kocsiját az utcán. Reggelre valaki mind a négy gumiját kiszurkálta. Egy hegyesre köszörült járomszöget használtam, még megvan a disznóól padlásán a szalma alatt, hátha jó lesz valamire. Már azt gondoltam, ezzel lezárhatjuk az ügyet, mikor arra lettem figyelmes, hogy a galambjaim közül tizenkettő hiányzik. Az egyik szomszéd öregasszony súgta meg a feleségemnek, hogy amikor nem voltunk itthon. Kuczogi komám sörétes puskával lőtt bele az udvara fölött alacsonyan szálló falkámba. Kifacsarodott a szívem, mert gyönyörű madaraim lettek oda, de tűrtem némán. Szereztem öt kiló olyan mérget, amitől három évre minden növény kipusztul, s amikor tavaly télen szállingózni kezdett a hó, Kuczogi komám zártkertjét gondosan behintettem a méregporral. A Szahara homokja buja termőföld ahhoz képest, Furcsaságok innen-onnan A híres Cartier cég müncheni bemutatóján kapták lencsevégre a fotósok a képen látható hajkölteményt, amelynél már csak a „kiegészítő kellékek” lenyűgözőbbek: a klip- szek, brossok, láncok és gyűrűk értéke hatmillió dollár. Még ma is igen harcias a századelő híres szüfrazsettmozgalmának minden bizonnyal utolsó képviselője, a walesi illetőségű, 102 esztendős Catherine Griffiths. Arról nem szól a jelentés, hogy a női egyenjogúságnak eme bajnoka volt-e férjnél, mert ha igen, akkor a férfinak nem lehetett valami édes élete neje mellett... Müncheni találmány a képen látható speciális kalap, amelynek nagy előnye, hogy egyliternyi sört lehet bele tankolni, majd menet közben kortyolgatni. A kalapot a híres októberi sörfesztiválon mutatták be. .j». Az egyesült államokbeli St. Luis városában meghökkentő zenei élmény várta az egyik kisebb helyi szimfonikus zenekar koncertjére látogatókat. A zenészek különböző munkásruhákban léptek a színpadra, muzsikájuk alaphangját pedig egy elektromos fűrészgép zaja adta. . isiét amivé az ő kertje vált ezen a nyáron. Meg is lett a hatás, mert azt mondja egyszer a kocsmában, hogy ő szereti a viccet, de csak módjával. Ha valaki túllépi a határt, esetleg elbúcsúzhat az életétől is. Attól kezdve bicska nélkül sose mentem ki az utcára, de nem történt semmi. Hát karácsony másnapján zörgetnek. Kinézek az ablakon, látom, ő akar bejönni. Előveszem a disznóölő kést, megyek ajtót nyitni. Aszond- ja: olvasta valahol, hogy a középkorban az egymással kibékült lovagok kicserélték a fegyverüket. Béküljiink ki mi is, aszondja, és ennek jeleként cseréljük ki a karácsonyfánkat. Rálltam. mert rossz szomszédság török átok, s most itt van ez a karácsonyfa, amit az enyémért cserébe hozott nekem. Adok is magának egy szaloncukrot róla. Ebben a pillanatban Tyu- kodi Anasztáz arcának színe céklavörösbe váltott, szeme villámokat szórt. Kiderült, hogy minden papír üres, a cukrot előzőleg kiszedte belőle valaki, de olyan ügyesen, hogy csak tapintással lehetett észrevenni a csalafintaságot. H át, jó, ha harc, legyen harc! — szűrte a szót fogai között Tyukodi Anasztáz. — Amit eddig tettem, csak gyerekes csipkelődés volt, de az új évben megtudja majd, mi is az a bosszú! Fel fogom jelenteni adócsalásért! Cseri Sándor „Erotomobil” névre keresztelte létrehozója, egy belga művész a képen látható valamit, amelyről nehéz eldönteni: képzőművészeti alkotás vagy pedig bohókás s polgárpukkasztó autó. A „művet” az NSZK-bell Essenben mutatták be. Igencsak sok felesleges súlyt szedett magára a képen látható 42 éves amerikai Walter Hudson: kilóinak száma meghaladja a 454-et. A jelentések szerint a közeljövőben lehetősége nyílna arra, hogy egy különleges fogyókúrán vegyen részt, a Bahamákon, ám ehhez előbb le kellene adnia egypár kilót, máskülönben nem fér el a repülőgépüléseken.
