Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-30 / 307. szám
punjai A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM 1987. DECEMBER 30., SZERDA Szünidőben az abonyi diákok A biciklista meg a tűzoltóautó Az utóbbi esztendőkben gyakran kifogásolják a fiatalokért aggódók, hogy a szünidők alatt sok a csellengő gyerek. Ennek ártalmait felismerve az abonyi Gyulaki Gaál Miklós Általános Iskola úttörőtanácsa úgy döntött, hogy az idei téli vakáció során hat napon, minden alkalommal délelőtt 9-től 13 óráig a tanulók számára megnyitják az oktatási intézmény kapuit, és előre elkészített program szerint foglalkoznak a gyerekekkel. A felügyeletet pedagógusok gyakorolják. Bár a maga nemében minden összejövetel kellemesen telt el, gyerekek és tanárok egyaránt jól érezték magukat, legtöbben mégis azon a napon keresték fel az intézményt, amikor a KRESZ-ve- télkedőt rendezték. Igaz, ekkor Ceglédről, Jászkarajenő- ről, Csemőből és Tápiósző- lősről is többen eljöttek, hogy a díszes iskolakupáért összemérjék tudásukat, ügyességüket. A közlekedési ismeretek szabályaiból összeállított vetélkedőn először elméleti kérdésekre kellett a gyerekeknek válaszolni, ami az iskola használatában lévő feleletkiválasztó gép közreműködésével történt. Ezúttal is bebi- zqnyosodptt, milyen jól használható játékos1 feladatok megoldásához a fizikai' Szak- tanterem. A gyakorlati, ügyességi feladatokat a nemrégen korszerűsített tornateremben hajtották végre. Az előzetes elképzeléssel ellentétben külön-külön kupá- vál jutalmazták a környékbeli iskolák és a rendező oktatási intézmény legjobb csapatát. A „vidékiek” között a tápiószőlősiek bizonyultak a legjobbnak, így az egyik kupát ők nyerték el, míg az otthoniak között a Gyulai iskola 8/c osztálya lett a nyertes. Egyéniben a vonzáskörzetbe tartozó fiúk közül Pá- kozdi Andor (Cegléd, Mészáros Lőrinc iskola), a lányok közül pedig a csemői Kádár Krisztina végzett az első helyen. Az abonyi lányok és fiúk versenyét Miklós Csilla 7/e osztályos, illetve Csáki József 6/z osztályos tanuló nyerte. Bár nem tartozott, a versenyhez a számítógépes KRESZ-játék, mégis abban a teremben, amelyben ez zajlott. nagy volt a nyüzsgés. Andrássi István és Pintér Gyerekek a számítógép előtt A Cegléd és Környéke Építőipari Szövetkezet felvesz víz-, gáz- és fűtésszerelő részlegek irányítására közép- vagy felsőfokú végzettségű művezetőt Jelentkezni lehet az elnöknél, Cegléd, Achim András u. 26. János pedagógusoknak az elbeszéléséből kitűnt, hogy az iskolánál komoly hagyományai vannak a közlekedési szakalegység működésének. 1980. március 15-én Csuti László, az oktatási intézmény akkori tanulója a Londonban megrendezett Nemzetközi Iskolakupa versenyen második lett, s napjainkban ennek a rangos vetélkedőnek hazai előcsatározásain többen vesznek részt. Miklós Csilla, Dávid Attila és Barna József most éppen a megyei versenyre készül. Pintér János említette, hogy jó kapcsolatuk van a Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanáccsal, erre az alkalomra is sok számítógépes programot kaptak. Számítógépeik egy részét az „Iskolák a közlekedési biztonságért” versenyben elért helyezéseikkel járó pénzjutalomból vásárolták, legutóbb 25 ezer, azelőtt pedig 10 ezer forintot kaptak. Sollai József tanuló, aki szerelmese az ötletes masináknak, kicsit bosszankodva állt fel a számítógép elől. — A program szerint egy kerékpárost úgy kellett volna irányítanom, hogy szabályosan és akadálytalanul jusson el egy megadott pontig — magyarázta. — Sajnos valahol tévesztettem, mert egy tűzoltóautó elütötte a biciklisemet. Bánt, de majd legközelebb jobban ügyelek. Az iskola régi és új épületszárnyát összekötő, üvegezett folyosón legalább 15—20 méter hoszúságban paravánok sorakoztak. Ezeken helyezték el az úttörőgárda és a közlekedési szakalegység múltját, belső életét reprezentáló kiállításukat. Gyurákl Ferenc Ha nem árt sokat, hadd csinálja Akkor is tudom, hogy te LZ vagy a Matusinka László albert- irsai pedagógus immár két évtizede amatőr rádiós. Több mint tízszer nyert országos bajnokságot, egy évvel ezelőtt világbajnoki bronzérmet szerzett. A Magyar Rádióamatőrök Eszperantista Körének elnöke, és 1987-től az Eszperantista Rádióamatőrök Nemzetközi Ligájának — ILERA — titkára is. — Ha megkérdezne bárkit az országban, hogy ki az a rádiós, aki legutóbb világ- bajnokságot nyert — néhány szakmabeli kivételével — aligha tudná valaki megmondani. A kívülállók számára ez misztikum. Egy bogaras ember, amennyiben nem árt túl sokat — főleg a lakótelepeken a tévé- és rádióadást zavarhatja —, akkor hadd csinálja. .. — Akkor még Abonyban tanítottam. Az úttörőcsapatvezető kollégám beugratott. Azt mondta: menj el, komám, rádióamatőr-vizsgára. Egy-két egyszerű mondatot kell tudni angolul: jó reggelt, jó napot... Lesz egy papírod, az iskola kap rádiót és azt használhatjuk. Elmentem. A vizsgáztató — szegény nem él már — kérte, hogy adjak le egy általános hívót. Néztem a billentyűt, kiderült, hogy fogalmam sincs a mor- zéról. Megbuktam. No, ez sértette az önérzetemet. Ugyanis hatvanöt különböző vizsgámból ez az egy végződött kudarccal. Később a második nekifutás sikerrel járt. Akkor azt mondtam: semmi közöm az egészhez, befejeztem. — Aztán arra gondoltam, hogy összepakolok egy masinát. Hátha igaz az, amit a sok műszaki leírás mond. Elkészült a „nagy mű”. Rátettem egy provizórikus drótantennát. Erre mit hallok!? Padlódeszka! Padlódeszka! Itt Sarkantyú. A munkásőrök gyakorlatoztak, és azt az adást fogtam. Közben Mike- budára kerültem. Ott megvásároltam egy roncskészüléket, felújítottam, s elkezdtem hallgatni a sávokat. Nyolc kemény órát vártam, míg az első hívásomra egy román partner válaszolt. Ez meghozta a kedvem, s attól kezdve Fényképtársítás Kéz a matricák között Fénykép. Arról beszél, 1 hogy kéz nyúl a matricák közé. De arról is szól, hátha valaki nem látja meg ezt a kezet. Hogy éppen el- csóratnak azok a matricák. Mert nem figyelnek a boltban. Vagy figyelnek, csak éppen nem érnek rá „ott” lenni. A kéz gazdájának meg éppen ez a jó. Mert kell az a matrica nagyon. Még akkor is, ha öt percen belül a kicsike fiút le fogják tolvajoz- ni. Régi kezek jutnak eszembe erről a kézről. Egy másik kéz, amelyik éppen mutogat hátrafelé a posta előtti kis trafik parányi kukucskálójában. „Ott, hátul, azt a bocs- korszíjat kérem” — motyogja a fiúka. öreg néne kucorog a bódé belében, lassan fordul hátra, nehezen csikordv.lnak a csigolyái, s amíg ő bocs- korszíjóinkkal van elfoglalva, kezem beleakad egy elöl lévő fruttis kupacba. Bamba mosoly: „Köszönöm néni. mégsem. kérem a bocskorsziiat.” Futás. Állomás, csíkos hátú bódé a következő fantáziakép. Benn a nyanya szuszog. Szegény nénike, gúnynevéért megbocsátanak nekem, ugye! A történeti hűség kedvéért nevezem, így öt. Meg azért is, hogy olyan régi, kemény cukrokat^ sehol a világon nem lehetett venni. Uram bocsá’, elvenni. Elcsenni, na. Hogy amikor első ijedtségünkön túl voltunk, meg az első kanyaron is, és beleharaptunk a frissen szerzett cukorkába, csíkos selyemcukorba, a fogunk majd kitört, pedig már nem tejfogaink voltak. Legszívesebben már vittük volna vissza szegény nyanyához, tegye csak újra bele az ötliteres befőttesüvegekbe, adja el más balekoknak a meg- rághatatlan cukorkát. De nem vittük vissza. Mit mondtunk volna? Azt, hogy ezt az előbb innen emeltük el? Innen, a mai matricás boltokból elszaladni sem lehet, nem kis Inkákon át kukucskálsz be a trafikba, hanem benn vagy teljes testi valóságodban. Ketten vagy hárman fognak le azok közül, akik éppen téged figyelnek. Jegyzőkönyveket íratnak alá veled, öt példányban, szülődet — jaj, apám nagy keze! — értesítik, s a legvégén még meg is vetetik veled a kiszemelt tárgyat. Matricát, tollat, ceruzát. Amire végső soron nem is nagy szükségből tettél szert, mert csak a Józsi mondta a nagyszünetben, hogy „nem mered ellopni, fogadjunk!” Te meg merted, hát persze, még azt mondanák rád, de egy betoji legény vagy még egy koszos matricát sem mersz elcsórni. Aztán miután aláírtál minden ívet, hazamentéi, s otthon jól elnyakaltak. három hétig nem mehettél moziba., a levest is meg kell azóta enni otthon minden álló nap. No, azután még az iskolában is kezdték simogatni a fejedet. Rosszabbik esetben kiállítottak az osztály elé, s ott azt mondták rád, „tessék jól megnézni, gyerekek, az osztálytársatokat, ő egy tolvaj most, és el fog ülni szépen az utolsó padba.” A szamárba, ha úgy jobb. De neked még az is jobb, egy szamárnak ösz- szehasonlíthatatlanul köny- nyebb a sorsa, mint egy közönséges tolvajnak. Már csak Pistit kell megnyugtatni. Az ő keze nem tolvajkéz. Csak „fényképkéz”. R. egyre több összeköttetést létesítettem. — Albertirsára kerültem. Jellemző, hogy amikor a menyasszonyommal komolyra fordult a kapcsolatunk, az első dolgom az volt, hogy végigsétáltam a kertet, elfér-e az antenna. Megházasodtam. A feleségem sokat segít, ha egy kitűzött célért dolgozom, rá vár a házimunka. Itt, az iskolában 1968-ban szerveztük meg a rádiós szakkört. Az első foglalkozáson be se fért mindenki, annyian jelentkeztek. Tizenkétszer jutottunk el az országos versenyre — a megyeit általában mi nyertük —, kétszer győztünk is. Mintegy 80 gyerek tanult meg morzézni, hogy távírász- ként dolgozhatna a postánál, vasútnál, hajózásnál. A szakkör két éve megszűnt, elsöpörte a számítástechnika. — Tizenhét-tizennyolc évvel ezelőtt amatőr rádiósok 2—300-an lehettünk, személyesen ismertük egymást. Most négyezren vagyunk. Akkor egészen más volt a hangulat. Emberibb. Manapság akad olyan, aki rossz szándékú, gondoskodik róla, hogy ne értsék a másik társa adását. S az illető személye rejtve marad. Elég nehéz felderíteni a kilétét. Bár magasabb szinten foglalkoznak azzal, hogy ezekkel az alakokkal szemben példát statuáljanak. Régen nem volt ilyen. Persze van egy gomb a készüléken, s azt ki lehet kapcsolni... — Az a rádiós szokás, hogy akivel összeköttetésben vagyunk, az igazolólapot küld. Így jönnek össze az azonos képességű és érdeklődésű emberek. Rendszeres körök vannak. A gyűjteményemben jelenleg 8104 érkezési lap található. Százhat országgal sikerült kapcsolatot teremteni. A legtávolabbi összeköttetést egy Űj-Zéland- tól 300 kilométerre haladó hajóval létesítettem. Teljesen tévedésből hívtam. Ugyanis a bolgár állomás, az LZ frekvenciáján .tartózkodott. Én ezt hívtam, s erre ő közli, hogy ZL vagyok. Első pillanatban azt gondoltam: jó, ne is törődj vele, komám, én akkor is tudom, hogy te LZ vagy. Végül rájöttem, hogy Űj-Zélanddal beszéltem. — A téma természetesen csakis a rádióberendezéssel kapcsolatos műszaki dolog, az időjárás (terjesztés) lehet. Volt rá precedens, hogy egy osztrák rádióamatőr segítséget kért, mert egyik társának síelés közben eltört a lába. Megbüntették. Egy magyar rádiósnak fél évig kellett „hallgatnia”, mert amerikai rokonnak üzent. Tehát harmadik személynek szóló kérdésről nem beszélhetünk. Végül is ezt ki lehet játszani. De a készüléket illegális dologra nem használjuk. — A rádióamatőrök minden technikai újdonságra fogékonyak. Hazánkban például senki nem foglalkozik a „cso- magrádiózással”, csak mi. Külföldön ez már sikeresen folyik. hivatalos szervek anyagi támogatásával. Számítógép segítségével bárki bárkinek címezhet, elhelyezhet információkat, leadhat általános adatokat. Ez óriási lehetőség. A Műszaki Egyetem egyik klubja istápolja ezt a témát. Pécsett is igen előre haladt e kezdeményezés. Hogy milyen emberek vagyunk mi? Igényesek, kitartóak. Nem könnyű ám egy 24 órás versenyt végigcsinálni. Pontcjkat és szorzókat kell gyűjteni — az utóbbi a minőségi tevékenység. Ahány összeköttetés van és amennyi országgal, annyi pont jár. Ügyelünk arra, hogy egy állomással kétszer ne dolgozzunk. Van, aki ezt már számítógépre bízza. Amikor az illető végzett, jegyzőkönyvet készít, amit elküld az országos versenyirodának. Az értékelés és a sorrend megállapítása az ő feladatuk. *— A Magyar Rádióamatőrök Eszperantó Körének alakuló ülésére 1982. január 15-én kaptam meghívást. Akkor Budapesten volt az esz- perantisták világkongresszusa — működött egy állomásunk —, amelyről próbáltuk a föld országait értesíteni. Nos, egészségi és szervezési okok miatt szinte a vezetőség minden tagja lemondott, dr. Fe- renczi Imre elnök kivételével. Így kértek fel arra 1984 áprilisában, hogy lássam el a titkári teendőket. — Az Eszperantista Rádióamatőrök Nemzetközi Ligája — ILERA — három évig hullámvölgyben volt, mivel az elnöke meghalt. Varsóban részt vehettem a 72-ik universal kongresszuson, ahol olyan hangulatot produkált a hatezer eszperantista, amilyet en még soha nem éreztem. Végül is ekkor — 1987. június 28-án — választottak titkárrá. Olyan eredmények vannak, amit folytatni kell. Miután az újság szerkesztését senki nem vállalta, ezt is én fogom majd csinálni- A százéves évfordulón, 1987 május, június és júliusban volt egy különleges állomás, amit öten működtettünk. Háromezer lapot nyomtattunk, 4500 állomással beszéltünk, 75 országot tudtunk elérni. Egy angol pilótával is sikerült összeköttetést teremteni, aki a Kanári-szigetek felett repült vagy a Szvází földön tartózkodó amerikai amatőr expedícióval. — Ám a legizgalmasabb az, hogy Pa Nándorral és Gál Józseffel tudtunk beszélni. Gyakran volt, hogy közvetlenül tőlük hallottuk az élményeiket. így például: Afrika partjánál haladunk. El se tudjátok képzelni, egy légyraj szállt meg bennünket. Szerencsére egy bűzös városnál járunk és itthagynak minket... Vagy: a hajó belsejébe víz ömlött, az egyik rádiónk teljesen tönkrement, áramforrásunk kimerült... Végül is ahogy közeledtek haza, egész útjukat figyelemmel kísértük, s e torokszorító pillanatokban mi, amatőr rádiósok, velük lehettünk. — H. G. 7 P. W. itt a H. G. 5 Antal Olga Elemér. Szervusz, kedves Laci! Köszönöm, hogy hívtál. Gyuri a nevem. A hatodik kerületből rádiózok. Nagyon jól jön a hang az átjátszón. Üdvözlöm a körülötted lévő amatőr, esetleg leendő amatőr társakat. — 5-ös A. E. 7 P. W. Köszönöm szépen, Gyurikám, az elmondottakat. Nem túlságosan bízom abban, hogy újabb rádióamatőrt üdvözöltél. Egy újságíró látogatott meg ... Fehér Ferenc Fogadóéra Sós János, a városi tanács elnökhelyettese január 6-án. szerdán délután 2- től fél 7-ig fogadóórákat tart a városházán hivatali helyiségében. Újabb parkolóhelyek Az útépítés folytatódik Az idén is tovább folytatódott Cegléden az útépítési program. Elkészült a Széchenyi útnak a Felszegi és a Kozma Sándor utca közötti szakasza, felújították a Kossuth tér rendőrség felőli és Árpád utcai részét, ami a városmag forgalmi lehetőségeit jótékonyan befolyásolta. Tanácsi beruházással valósult meg a Páva és az Áchim András utca, egyirányításuk- kal a város belsejében újabb parkolókat tudtak kialakítani. ISSN 0133—2600 (Ceglédi HírlapJ
