Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-30 / 307. szám

1987. DECEMBER 30., SZERDA Elmaradt válaszok Tele van az ember kérdésekkel 9 Az az állampolgár, aki ^ nyüzsög, minden közügybe ^ előszeretettel beleüti az ^ orrát, kérdez. rákérdez, utánajár, nem hagyja ^ annyiban — az előhb- í utóbb vagy tanácstag lesz, ? vagy egy kellemetlen frá- ? tér, akinek már a látása is ^ ingerültté teszi a tanácsi ^ vagy egyéb apparátus ^ munkatársait.1 ^ Kovács János nem ta- í< nácstag. Amikor Vasad külterületé­nek, a rávágyi tanyavilágnak villamosításáról először hal­lottam, épp ott bóklásztam a helyszínen, egy tanyás gazda kíséretében, aki nem Kovács János volt, hanem valaki más, aki — annak ellenére, hogy a társulás, amely a vil­lany önerős bevezetésének létrehozására alakult, akkor már megszűnt — nem tartotta rendben lévőnek a korábbi ügyeket. Elmondta, meg is mutatta, hogy hová kellett volna még néhány oszlop ah­hoz, hogy ő és még jó néhány társa is hozzájuthasson a fényhez és a gépeiket működ­tető energiához. A víisgáiat lezárult De mivel jómagam a leg­halványabban sem értek tár­sulásokhoz és elektromos há­lózatok kiépítéséhez, el kel­lett fogadnom, hogy az a mérvadó, amit minderről a Démász meg a tanács mond: az eredetileg tervezett hálózat úgy kész, ahogy van, tovább nem terhelhető, egy újabb társulás tagjainak viszont olyan pénzeket kellene befi­zetniük — százezernél is töb­bet tanyánként —, amit nem képesek vállalni. Később aztán olyan tanyá­ban Is jártam, amelyiknek a gazdája fűrészével, két kezé­vel, erejével ott dolgözött a fairtáson, mert arról volt szó — ő legalábbis azt hitte —, Hogy felé is elkanyarodik a vezeték Nagyon- kellett vol­na az áram a hétgyerekes családnak. Erről az emberről viszont azt kellett hallanom, hogy amit elmond, nem mérv­adó, különféle zűrös ügyei vannak, szabálysértési, bíró­sági, nem úgy él, ahogy ren­des állampolgár élni szokott, véleménye társulás, villany- hálózat ügyében nem sokat számít tehát. De hát ha nem, nem. Ezek után lépett be az ügy­be Kovács János, majd Gál Ferenc. Négy ember vélemé­nye mégiscsak valami . . Kü­lönösen, ha szerintük ennél jóval többen képviselik ezt a véleményt, csak épp nem jár­kálnak az igazuk után, mert elegük van, örülnek, ha ég a villany a tanyájukban, és kész. Kovács János iratokat ho­zott a szerkesztőségbe, kézzel- lábbal érvelt, elmondta, hogy bejelentést tett a népi ellen­őrzési bizottságnál is, a népi ellenőrök vizsgálódtak is, csakhogy vizsgálódásukból az derült ki, hogy a bejelentése alaptalan, minden jog- es sza­bályszerű volt. Ö azonban ebbe nem és nem tud belenyugodni. Mert lehet, hogy minden jog- és szabályszerű, ám a jogba és a szabályokba olykor olyasmit is bele lehet gyömöszölni, ami a józan paraszti ész szerint nem oda tartozik. Volt ugye ez a társulás. Megtervezték a vezetéket meg a költségeket, de menet közben nőtt a csat­lakom] kívánók száma, ami­vel a költségeknek egyenes arányban csökkenniük kellett volna, de nem csökkentek. Az ő csoportjuk — mondja — a második ütem kiépítése­kor csatlakozott az önerős társuláshoz. Betétkönyvben helyezték el a pénzt, megint csak józan paraszti ésszel ar­ra gondolva, hogy a számlák érkeztekor kiegyenlítik a rá­juk háruló összeget. No de nem úgy van az, előbb ki kell fizetni a pénzt, aztán megte­kinteni a számlákat — így ír­ja elő a szabály. Ezért aztán aki nem fizette be időben, ar­ra súlyos késedelmi kamatot róttak — utóbb pedig vissza­utalták a már befizetett ősz- szegből a túlfizetést. Nem mindenkinek persze. Állítás, tagadás Kovács János kíváncsi lett volna rá, hogy tulajdonképpen miért is fizettek és miért fi­zettek túl, de a számlákba nem nyerhettek betekintést a tanácsnál, előzőleg ugyanis azzal, hogy betétkönyvben he­lyezte el a rábízott pénzt, hátráltatta a bekötési munkát. Túlságosan nem jött zavarba, elutazott Nagykőrösre, ahol a Démász már készségesen meg­mutatta a számlákat, amikből Kovács János számára az de rült ki, hogy az ő II. ütemű csoportjuk állta az I. ütem bizonyos költségeit is. A társulati közgyűlésen rá­kérdezett: hogy is van ez? De ott sem voltak számlák. De­hogynem voltak! — mondja Magda Gyula vasadi tanács­elnök. — Dehogy voltak! — mondja Gál Ferenc. — Em­lékszik, elnök elvtárs, még megkérdeztük, hogy mi az száz-egynéhányezer forint, ami a tervezett és a végösszeg kö­zötti különbség. És még ma sem tudjuk ... Ez utóbbi párbeszéd vil­lanyügyben már a vasadi ta­nácsnál zajlik. Nem sokáig A tanácselnöknek szemláto­mást elege van az ügyből Meg is mondja nyíltan: ha Gömbmegmunkáló Havonta mintegy tízezer különféle méretű gömbcsapot gyár tanak Budaörsön, az ISG Szerelvény- és Kovácsoltárugyár' ban. E mennyiségnek csaknem a 20 százaléka külföldön tál felhasználóra. Felvételünkön Domonkos László marógépen megmunkált gömbcsap alkatrészeit méri a tolómérce segít ségével. (Hancsovszki János felvétele) A játék Vasúti rekonstrukció Magykátán Előrehozták a határidőt Kívülről így néz ki az Utasellátó büféje, és a régi felvételi épület Az új üzemviteli épület —- balról — s az ideiglenes utas­kiszolgáló faépület Nem túlzás azt állítani, hogy Nagykáta életében tör­téneti jelentőségű a vasútál­lomás rekonstrukciója, fejlesz­tése. A tervezett új utaski- szolgáló és üzemi épületek, az aluljárós gyalogos közlekedés, az új vasútbiztosító rendszer kialakítása alapjaiban változ­tatja meg az utaztatás, a köz­lekedés biztonságos körülmé­nyeit ugyanúgy, mint a vasúti dolgozók munkakörülményeit. Az átépítés, a fejlesztés je­lenlegi helyzetéről kaptunk .be­számolót a napokban a MÁV helyi és a debreceni, valamint a kivitelezők egyikének vezető munkatársaitól, szakemberei­től, Patyi Lajos állomásfőnök, és Sónyák Lajos, a MÁV deb­receni igazgatóságának mű­szaki beruházója elmondta, Szakácstudomány mesterfokon Kínaiul csak egy kínai főzhet Szentendre és Leányfalu között, pontosan a kompjáratnál található a Határcsárda. Kitűnő konyhája, speciális ételkülön­legességei — a vendégkönyv tanúsága szerint — nemcsak a Dunakanyarban, de még az országhatáron túl is híresek. Eb­ben oroszlánrésze van Molnár Józsefnek, aki mesterfokon mű­veli a főzés tudományát. Árvái Gábor asztalos műnk közben hegy a kivitelezésben az ideig­lenes állapot kialakításánál tartanak. Ez azt jelenti, hogy már elkezdődtek bizonyos földmunkák, a régi állomás­épület visszabontása a főfala­kig. Az üzemviteli épületet már tető alá hozták, ebben kap helyet egyebek között az új vasútbiztosító berendezés agyközpontja. A további léte­sítmények, berendezések elhe­lyezésének előfelvételi tervei folyamatosan, jó ütemben ké­szülnek -r például a-'pályaki­viteli tervek is. Február—már­cius táján állnak össze végle­geset*« tetVek. Addigra, a té­li időjárás ellenére is el kell készülni az oldalrakodó, a homokrakodó, illetve a talp­fáé thelyezéssel. A télen folya­matosan érkeznek maid az előre gyártott kitérők — vál­tók — elvégzik a kitérőlekö­téseket is. Az állomásépületek felújí­tását vállaló helyi építőipari szövetkezet elnöke, Kovács János pedig elmondta, hogy felújítják az Utasellátó büfé­jének épületét, s a régi állo­másépületet — abban az alsó szinten lesznek kialakítva az utaskiszolgáló helyiségek, á emeleten a vasúti dolgozó irodái, üzemi helyiségei kap nak helyet. A régi állomás épület visszabontását már megkezdték — szaknyelven szólva ez lesz a felvételi épü let. Más épületiek átalakításé is a szövetkezet végzi, így ,a hőközpont megépítését is. A munkálatok 25 millió forintb kerülnek, az idén ebből s összegből egymilliót építene be, illetve használnak el. . szövetkezet a munkálatokat p eredeti tervhez képest egy év vei korábban szeretné befr jezrti, hogy a létesítmények 1989-ben, a vasutasnapra át adhassák. Aszódi László Antal ezekkel is előrukkolni. De már szép számmal akadnak vendé­gek, akik a salátaféleségeket, könnyű száraz húsokat, növé­nyi eredetű ételeket keresik. Én mindig boldog vagyok, ha a pincérek az utóbbiból ren­delnek. Sokféle betegséget megelőzhetnénk az egészsége­sebb táplálkozással. — Kedvenc étele? — Leginkább a halakat ked­velem: pisztráng, csuka, köny- nyű hallevesek. De ha tényleg élvezni akarom az evés örö­mét, akkor én is beülök egy é..terembe. Számomra a kínai konyha jelenti az ételek csú­csát. Vásároltam én is kínai szakácskönyvet, de meggyőző­désem, hogy ott kell születni Kínában és ott megtanulni a mesterség alapfogásait, hog> eredeti ízeket varázsoljunk a receptekből. A pesti kínai ét­teremben sok jó dolgot lehel kapni, de valami plusz hiány­zik az ételekből, amit csak aa anyaországban tanult szaká­csok tudnak produkálni. — Vágyai? — Idővel szeretnék egy sa­ját éttermet nyitni, ahol meg­valósíthatnám a kalóriasze­gény ételek előállítását ízlete­sen és kívánatosán. Időközben az üzletvezető Túri József is megérkezik, szí­vélyesen üdvözöl bennünket é: ő sem hallgatja el, hogy büsz­ke Molnár József szakácstudo­mányára, amely jelentőser hozzájárul az étterem forgal­mához. így télidőben egy ki­csit ráérősebben dolgoznak, de amint jön a tavasz, úgy élén kül meg a Határcsárda forgal­ma. Természetesen szilveszter­re több IBUSZ-csoportot is várnak a vendéglőbe. Keresztes Szilvia ninuig olt sunaorogiem Koru- ötte, és egyszerűbb ételek el- Lészítésével is megbízott. Mi- ;or elérkezett a pályaválasztás deje, gondolkodás nélkül a zakácstanulót jelöltem meg tz eltelt csaknem két évtized ilatt sok finom, ízletes ételi sészítettem, és boldognak ér­em magam, mert azzal foglal- cozhatok, amit nagyon szere- ek csinálni. Amikor a hobbijáról fagga- ;om, megsimogatja rőtszínű izakállát és szinte gondolko- lás nélkül válaszolja: — A hobbim egybeesik a nunkámmal. Állandóan képe­sem magamat. Ugyanis a fő- séssel kapcsolatban csak a; ü apókat lehet megtanulni lapról napra jönnek új ételek melyeknek az elkészítésé ninden valamirevaló szakáéi gyekszik elsajátítani. Nagyoi szép gyűjteményem van a sza cácskönyvekből. Szabadidőm len ezeket böngészgetem. Na jyon szeretek utazni. A nyál nindig a nagy kalandok, uta sások ideje. Nem bevásároló negyek külföldre, hanem Iát ni. nézni és egy-egy különle jes étterem tapasztalatait ősz izegyűjteni. Nagy energiát fék tetek az idegen nyelvek tanú lására. hisz a mi szakmánk ban ez is elengedhetetlen. — Mi a véleménye a táp lálkozási szokásainkról? — Sajnos még mindig na gyón szeretik a hazai és a kül földi vendégek egyaránt a sú [yos, fűszeres, magyaros étele két. így kénytelenek vagyunl Reggel korán érkezem. Mol- lár Józsefet már munka köz­ien találom a fényesre súrolt lstök és kondérok között a konyhában. Türelemre int a tekintetével, még néhány jó tanáccsal látja el a kollégákat i halleves és a pisztráng el­készítésével kapcsolatban. Majd leveszi fehér sapkáját, jelezve, hogy ettől a pillanat­tól kezdve a rendelkezésemre áll. — Vácott, a Fehér Galamb étteremben — amely az egyik legnagyobb és legszínvonala­sabb vendéglő volt — a het­venes években tanultam a szakmát — kezdi mondaniva­lóját. — Lehöcz János aranyér­mes mesterszakácsnak sokat köszönhetek, ö tanított meg a szakma legfontosabb alap­fogásaira. Hiába magoltam be az iskolában kitűnőre az el­méletet, szükségem volt egy irányító kézre. Ügy is mond­hatnám, hogy a gyakorlati tu­dás fundamentumát, alapjait kaptam Lehőcz Jánostól, aki­nek az volt a felfogása, hogy nemcsak a királyok, de a sza­kácsok erénye is a pontosság. Ebben a tekintetben nem is­mert tréfát. Példás munkafe­gyelem uralkodott az étterem­ben. Ezt én megjegyeztem egy életre. — A családban hagyomá­nyai vannak e mesterségnek? — Ezt így nem mondhat­nám. Apám üzletember volt, anyám pedig kitűnően főzött. Már kisgyermek koromban A játék az különös Göm­bölyű és gyönyörű, csoda­szép és csoda jó .., Igen, pontosan olyan a játék, ahogy Kosztolányi látta. Ma is megdobogtatja a szí­vemet egy kis autó, egy lo­vas katona vagy egy üveg­golyó. Talán jobban is, mint illene — legalább olyan jól emlékszem a pá­rizsi bolhapiacon látott pléh játékautóra, mint a Louvre kincseire —, s ez már és még nem éppen il­lik az életkoromhoz ... Szeretem a Legót, szere­tem a Matchboxokat, az igazi azonban mégiscsak a régi játék volt. Amikor egy üveggolyót kaptam, aztán másnap vagy harmadnap egy másikat — és amikor összegyűlt egy tucatnyi, mennyi mindent lehetett játszani velük! Később az ólomkatonák. Azokból is csak egyet-egyet kaptam. Gyerekeimnek már ármá­diája volt a mozgatható kezű és lábú, öltöztethető katonákból, hatalmas várat is kaptak hozzá. Nekem pe­dig időnként eszembe ju­tott: hogyan tudták volna rohamozni vagy védeni gyufaskatulya-váramat, a kertben ágakból, homokból emelt erődítményemet... Próbáltam és próbálok játszani ezekkel az új játé­kokkal — most már csak hébe-hóba, mivel gyerekeim kinőttek a játszókorból —, hiszen oly szép egy kis Matchbox, olyan impozáns egy Lego-építmény... Hát­ha újra sikerül játszanom, hátha sikerül újra eljátsza­nom azokat a játékokat, amelyeket úgy három, há­rom és fél évtizede olyan csodálatosnak találtam, Hiába tudom ma is, hogy a játék gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és cso­dajó. Nem megy. Nem tu­dok már játszani. Végérvé­nyesen kinőttem belőle Irigylem Kosztolányit. C felnőttként is tudott játsza­ni. Talán valódi üveggo­lyókkal, titkon, talán a sza­vak voltak az ő üveggolyói És ebből a szempontból ez teljesen mindegy... — nos slő re közöltem volna vele, bogy kivel, kikkel jövök ke- rekasztal-beszélgetésre. meg­hívta volna a társulati elnö­köt, aminek úgy egyébként nem sok értelme lett volna, mert mindenkinek, mindent megmagyaráztak menet, köz-, ben alaposan, a társulás már meg is szűnt, csak éppen van pár ember, aki ahelyett, hogy megköszönné, amiért önzetle­nül intézkedtek és bonyolítot­tak helyette is. még mindig Kavarja a dolgokat. Úgyhogy nagyon sajnálja, de részéről befejezettnek tekinti a beszél­getést. 'dozat vagy kötelesség? Kovács Jánost és Gál Fe­rencet ez nem lepi meg, azon­nal felállnak az aszta! mellől — korábban előfordult, hogy hivatalos idő alatt be sem ju­tottak az irodába a kérdéseik­kel — és udvariasan elkö­szönnek. A tanácselnök bú­csúzóul azt mondja: ha to­vábbra is gondjuk van, for­duljanak a bírósághoz. — De miért? — kérdezem én. — Hiszen ha az állampol­gárnak kérdése van, és arra a közvetlen helyi hatóságától szeretne választ kapni, miért kell ügyvédet fogadnia és bí­rósági tárgyalásokra járnia? — Ha nekem valaki azt mondja — zúgolódik az utca fagyos járdáján toporogva Ko­vács János —. ... ha csak egyszer is azt mondja, hogy ide figyelj, Gál Ferenc legyint. Nem is szól már. csak elköszön. Állok tanácstalanul én is, azon tépelődve, hogy megle­het, a többség örül, hogy vil­lanya van — mellesleg önerő­ből — és meglehet, a menet közben intézkedésre hivatot­tak is örülnek, hogy túl van­nak a fáradságos munkán, de mégis: -'Olyan nagy áldozat' lenne megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket? Azt mon­dani kétkedő, hitetlenkedő ál­lampolgárnak, amit vár, hogy „ide figyelj, ezt azért csinál­tuk úgy...” és „nézd. itt a számla ...” Áldozat ez? Nem kötelesség? K. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom