Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-30 / 307. szám
1987. DECEMBER 30., SZERDA Elmaradt válaszok Tele van az ember kérdésekkel 9 Az az állampolgár, aki ^ nyüzsög, minden közügybe ^ előszeretettel beleüti az ^ orrát, kérdez. rákérdez, utánajár, nem hagyja ^ annyiban — az előhb- í utóbb vagy tanácstag lesz, ? vagy egy kellemetlen frá- ? tér, akinek már a látása is ^ ingerültté teszi a tanácsi ^ vagy egyéb apparátus ^ munkatársait.1 ^ Kovács János nem ta- í< nácstag. Amikor Vasad külterületének, a rávágyi tanyavilágnak villamosításáról először hallottam, épp ott bóklásztam a helyszínen, egy tanyás gazda kíséretében, aki nem Kovács János volt, hanem valaki más, aki — annak ellenére, hogy a társulás, amely a villany önerős bevezetésének létrehozására alakult, akkor már megszűnt — nem tartotta rendben lévőnek a korábbi ügyeket. Elmondta, meg is mutatta, hogy hová kellett volna még néhány oszlop ahhoz, hogy ő és még jó néhány társa is hozzájuthasson a fényhez és a gépeiket működtető energiához. A víisgáiat lezárult De mivel jómagam a leghalványabban sem értek társulásokhoz és elektromos hálózatok kiépítéséhez, el kellett fogadnom, hogy az a mérvadó, amit minderről a Démász meg a tanács mond: az eredetileg tervezett hálózat úgy kész, ahogy van, tovább nem terhelhető, egy újabb társulás tagjainak viszont olyan pénzeket kellene befizetniük — százezernél is többet tanyánként —, amit nem képesek vállalni. Később aztán olyan tanyában Is jártam, amelyiknek a gazdája fűrészével, két kezével, erejével ott dolgözött a fairtáson, mert arról volt szó — ő legalábbis azt hitte —, Hogy felé is elkanyarodik a vezeték Nagyon- kellett volna az áram a hétgyerekes családnak. Erről az emberről viszont azt kellett hallanom, hogy amit elmond, nem mérvadó, különféle zűrös ügyei vannak, szabálysértési, bírósági, nem úgy él, ahogy rendes állampolgár élni szokott, véleménye társulás, villany- hálózat ügyében nem sokat számít tehát. De hát ha nem, nem. Ezek után lépett be az ügybe Kovács János, majd Gál Ferenc. Négy ember véleménye mégiscsak valami . . Különösen, ha szerintük ennél jóval többen képviselik ezt a véleményt, csak épp nem járkálnak az igazuk után, mert elegük van, örülnek, ha ég a villany a tanyájukban, és kész. Kovács János iratokat hozott a szerkesztőségbe, kézzel- lábbal érvelt, elmondta, hogy bejelentést tett a népi ellenőrzési bizottságnál is, a népi ellenőrök vizsgálódtak is, csakhogy vizsgálódásukból az derült ki, hogy a bejelentése alaptalan, minden jog- es szabályszerű volt. Ö azonban ebbe nem és nem tud belenyugodni. Mert lehet, hogy minden jog- és szabályszerű, ám a jogba és a szabályokba olykor olyasmit is bele lehet gyömöszölni, ami a józan paraszti ész szerint nem oda tartozik. Volt ugye ez a társulás. Megtervezték a vezetéket meg a költségeket, de menet közben nőtt a csatlakom] kívánók száma, amivel a költségeknek egyenes arányban csökkenniük kellett volna, de nem csökkentek. Az ő csoportjuk — mondja — a második ütem kiépítésekor csatlakozott az önerős társuláshoz. Betétkönyvben helyezték el a pénzt, megint csak józan paraszti ésszel arra gondolva, hogy a számlák érkeztekor kiegyenlítik a rájuk háruló összeget. No de nem úgy van az, előbb ki kell fizetni a pénzt, aztán megtekinteni a számlákat — így írja elő a szabály. Ezért aztán aki nem fizette be időben, arra súlyos késedelmi kamatot róttak — utóbb pedig visszautalták a már befizetett ősz- szegből a túlfizetést. Nem mindenkinek persze. Állítás, tagadás Kovács János kíváncsi lett volna rá, hogy tulajdonképpen miért is fizettek és miért fizettek túl, de a számlákba nem nyerhettek betekintést a tanácsnál, előzőleg ugyanis azzal, hogy betétkönyvben helyezte el a rábízott pénzt, hátráltatta a bekötési munkát. Túlságosan nem jött zavarba, elutazott Nagykőrösre, ahol a Démász már készségesen megmutatta a számlákat, amikből Kovács János számára az de rült ki, hogy az ő II. ütemű csoportjuk állta az I. ütem bizonyos költségeit is. A társulati közgyűlésen rákérdezett: hogy is van ez? De ott sem voltak számlák. Dehogynem voltak! — mondja Magda Gyula vasadi tanácselnök. — Dehogy voltak! — mondja Gál Ferenc. — Emlékszik, elnök elvtárs, még megkérdeztük, hogy mi az száz-egynéhányezer forint, ami a tervezett és a végösszeg közötti különbség. És még ma sem tudjuk ... Ez utóbbi párbeszéd villanyügyben már a vasadi tanácsnál zajlik. Nem sokáig A tanácselnöknek szemlátomást elege van az ügyből Meg is mondja nyíltan: ha Gömbmegmunkáló Havonta mintegy tízezer különféle méretű gömbcsapot gyár tanak Budaörsön, az ISG Szerelvény- és Kovácsoltárugyár' ban. E mennyiségnek csaknem a 20 százaléka külföldön tál felhasználóra. Felvételünkön Domonkos László marógépen megmunkált gömbcsap alkatrészeit méri a tolómérce segít ségével. (Hancsovszki János felvétele) A játék Vasúti rekonstrukció Magykátán Előrehozták a határidőt Kívülről így néz ki az Utasellátó büféje, és a régi felvételi épület Az új üzemviteli épület —- balról — s az ideiglenes utaskiszolgáló faépület Nem túlzás azt állítani, hogy Nagykáta életében történeti jelentőségű a vasútállomás rekonstrukciója, fejlesztése. A tervezett új utaski- szolgáló és üzemi épületek, az aluljárós gyalogos közlekedés, az új vasútbiztosító rendszer kialakítása alapjaiban változtatja meg az utaztatás, a közlekedés biztonságos körülményeit ugyanúgy, mint a vasúti dolgozók munkakörülményeit. Az átépítés, a fejlesztés jelenlegi helyzetéről kaptunk .beszámolót a napokban a MÁV helyi és a debreceni, valamint a kivitelezők egyikének vezető munkatársaitól, szakembereitől, Patyi Lajos állomásfőnök, és Sónyák Lajos, a MÁV debreceni igazgatóságának műszaki beruházója elmondta, Szakácstudomány mesterfokon Kínaiul csak egy kínai főzhet Szentendre és Leányfalu között, pontosan a kompjáratnál található a Határcsárda. Kitűnő konyhája, speciális ételkülönlegességei — a vendégkönyv tanúsága szerint — nemcsak a Dunakanyarban, de még az országhatáron túl is híresek. Ebben oroszlánrésze van Molnár Józsefnek, aki mesterfokon műveli a főzés tudományát. Árvái Gábor asztalos műnk közben hegy a kivitelezésben az ideiglenes állapot kialakításánál tartanak. Ez azt jelenti, hogy már elkezdődtek bizonyos földmunkák, a régi állomásépület visszabontása a főfalakig. Az üzemviteli épületet már tető alá hozták, ebben kap helyet egyebek között az új vasútbiztosító berendezés agyközpontja. A további létesítmények, berendezések elhelyezésének előfelvételi tervei folyamatosan, jó ütemben készülnek -r például a-'pályakiviteli tervek is. Február—március táján állnak össze véglegeset*« tetVek. Addigra, a téli időjárás ellenére is el kell készülni az oldalrakodó, a homokrakodó, illetve a talpfáé thelyezéssel. A télen folyamatosan érkeznek maid az előre gyártott kitérők — váltók — elvégzik a kitérőlekötéseket is. Az állomásépületek felújítását vállaló helyi építőipari szövetkezet elnöke, Kovács János pedig elmondta, hogy felújítják az Utasellátó büféjének épületét, s a régi állomásépületet — abban az alsó szinten lesznek kialakítva az utaskiszolgáló helyiségek, á emeleten a vasúti dolgozó irodái, üzemi helyiségei kap nak helyet. A régi állomás épület visszabontását már megkezdték — szaknyelven szólva ez lesz a felvételi épü let. Más épületiek átalakításé is a szövetkezet végzi, így ,a hőközpont megépítését is. A munkálatok 25 millió forintb kerülnek, az idén ebből s összegből egymilliót építene be, illetve használnak el. . szövetkezet a munkálatokat p eredeti tervhez képest egy év vei korábban szeretné befr jezrti, hogy a létesítmények 1989-ben, a vasutasnapra át adhassák. Aszódi László Antal ezekkel is előrukkolni. De már szép számmal akadnak vendégek, akik a salátaféleségeket, könnyű száraz húsokat, növényi eredetű ételeket keresik. Én mindig boldog vagyok, ha a pincérek az utóbbiból rendelnek. Sokféle betegséget megelőzhetnénk az egészségesebb táplálkozással. — Kedvenc étele? — Leginkább a halakat kedvelem: pisztráng, csuka, köny- nyű hallevesek. De ha tényleg élvezni akarom az evés örömét, akkor én is beülök egy é..terembe. Számomra a kínai konyha jelenti az ételek csúcsát. Vásároltam én is kínai szakácskönyvet, de meggyőződésem, hogy ott kell születni Kínában és ott megtanulni a mesterség alapfogásait, hog> eredeti ízeket varázsoljunk a receptekből. A pesti kínai étteremben sok jó dolgot lehel kapni, de valami plusz hiányzik az ételekből, amit csak aa anyaországban tanult szakácsok tudnak produkálni. — Vágyai? — Idővel szeretnék egy saját éttermet nyitni, ahol megvalósíthatnám a kalóriaszegény ételek előállítását ízletesen és kívánatosán. Időközben az üzletvezető Túri József is megérkezik, szívélyesen üdvözöl bennünket é: ő sem hallgatja el, hogy büszke Molnár József szakácstudományára, amely jelentőser hozzájárul az étterem forgalmához. így télidőben egy kicsit ráérősebben dolgoznak, de amint jön a tavasz, úgy élén kül meg a Határcsárda forgalma. Természetesen szilveszterre több IBUSZ-csoportot is várnak a vendéglőbe. Keresztes Szilvia ninuig olt sunaorogiem Koru- ötte, és egyszerűbb ételek el- Lészítésével is megbízott. Mi- ;or elérkezett a pályaválasztás deje, gondolkodás nélkül a zakácstanulót jelöltem meg tz eltelt csaknem két évtized ilatt sok finom, ízletes ételi sészítettem, és boldognak érem magam, mert azzal foglal- cozhatok, amit nagyon szere- ek csinálni. Amikor a hobbijáról fagga- ;om, megsimogatja rőtszínű izakállát és szinte gondolko- lás nélkül válaszolja: — A hobbim egybeesik a nunkámmal. Állandóan képesem magamat. Ugyanis a fő- séssel kapcsolatban csak a; ü apókat lehet megtanulni lapról napra jönnek új ételek melyeknek az elkészítésé ninden valamirevaló szakáéi gyekszik elsajátítani. Nagyoi szép gyűjteményem van a sza cácskönyvekből. Szabadidőm len ezeket böngészgetem. Na jyon szeretek utazni. A nyál nindig a nagy kalandok, uta sások ideje. Nem bevásároló negyek külföldre, hanem Iát ni. nézni és egy-egy különle jes étterem tapasztalatait ősz izegyűjteni. Nagy energiát fék tetek az idegen nyelvek tanú lására. hisz a mi szakmánk ban ez is elengedhetetlen. — Mi a véleménye a táp lálkozási szokásainkról? — Sajnos még mindig na gyón szeretik a hazai és a kül földi vendégek egyaránt a sú [yos, fűszeres, magyaros étele két. így kénytelenek vagyunl Reggel korán érkezem. Mol- lár Józsefet már munka közien találom a fényesre súrolt lstök és kondérok között a konyhában. Türelemre int a tekintetével, még néhány jó tanáccsal látja el a kollégákat i halleves és a pisztráng elkészítésével kapcsolatban. Majd leveszi fehér sapkáját, jelezve, hogy ettől a pillanattól kezdve a rendelkezésemre áll. — Vácott, a Fehér Galamb étteremben — amely az egyik legnagyobb és legszínvonalasabb vendéglő volt — a hetvenes években tanultam a szakmát — kezdi mondanivalóját. — Lehöcz János aranyérmes mesterszakácsnak sokat köszönhetek, ö tanított meg a szakma legfontosabb alapfogásaira. Hiába magoltam be az iskolában kitűnőre az elméletet, szükségem volt egy irányító kézre. Ügy is mondhatnám, hogy a gyakorlati tudás fundamentumát, alapjait kaptam Lehőcz Jánostól, akinek az volt a felfogása, hogy nemcsak a királyok, de a szakácsok erénye is a pontosság. Ebben a tekintetben nem ismert tréfát. Példás munkafegyelem uralkodott az étteremben. Ezt én megjegyeztem egy életre. — A családban hagyományai vannak e mesterségnek? — Ezt így nem mondhatnám. Apám üzletember volt, anyám pedig kitűnően főzött. Már kisgyermek koromban A játék az különös Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csoda jó .., Igen, pontosan olyan a játék, ahogy Kosztolányi látta. Ma is megdobogtatja a szívemet egy kis autó, egy lovas katona vagy egy üveggolyó. Talán jobban is, mint illene — legalább olyan jól emlékszem a párizsi bolhapiacon látott pléh játékautóra, mint a Louvre kincseire —, s ez már és még nem éppen illik az életkoromhoz ... Szeretem a Legót, szeretem a Matchboxokat, az igazi azonban mégiscsak a régi játék volt. Amikor egy üveggolyót kaptam, aztán másnap vagy harmadnap egy másikat — és amikor összegyűlt egy tucatnyi, mennyi mindent lehetett játszani velük! Később az ólomkatonák. Azokból is csak egyet-egyet kaptam. Gyerekeimnek már ármádiája volt a mozgatható kezű és lábú, öltöztethető katonákból, hatalmas várat is kaptak hozzá. Nekem pedig időnként eszembe jutott: hogyan tudták volna rohamozni vagy védeni gyufaskatulya-váramat, a kertben ágakból, homokból emelt erődítményemet... Próbáltam és próbálok játszani ezekkel az új játékokkal — most már csak hébe-hóba, mivel gyerekeim kinőttek a játszókorból —, hiszen oly szép egy kis Matchbox, olyan impozáns egy Lego-építmény... Hátha újra sikerül játszanom, hátha sikerül újra eljátszanom azokat a játékokat, amelyeket úgy három, három és fél évtizede olyan csodálatosnak találtam, Hiába tudom ma is, hogy a játék gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó. Nem megy. Nem tudok már játszani. Végérvényesen kinőttem belőle Irigylem Kosztolányit. C felnőttként is tudott játszani. Talán valódi üveggolyókkal, titkon, talán a szavak voltak az ő üveggolyói És ebből a szempontból ez teljesen mindegy... — nos slő re közöltem volna vele, bogy kivel, kikkel jövök ke- rekasztal-beszélgetésre. meghívta volna a társulati elnököt, aminek úgy egyébként nem sok értelme lett volna, mert mindenkinek, mindent megmagyaráztak menet, köz-, ben alaposan, a társulás már meg is szűnt, csak éppen van pár ember, aki ahelyett, hogy megköszönné, amiért önzetlenül intézkedtek és bonyolítottak helyette is. még mindig Kavarja a dolgokat. Úgyhogy nagyon sajnálja, de részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést. 'dozat vagy kötelesség? Kovács Jánost és Gál Ferencet ez nem lepi meg, azonnal felállnak az aszta! mellől — korábban előfordult, hogy hivatalos idő alatt be sem jutottak az irodába a kérdéseikkel — és udvariasan elköszönnek. A tanácselnök búcsúzóul azt mondja: ha továbbra is gondjuk van, forduljanak a bírósághoz. — De miért? — kérdezem én. — Hiszen ha az állampolgárnak kérdése van, és arra a közvetlen helyi hatóságától szeretne választ kapni, miért kell ügyvédet fogadnia és bírósági tárgyalásokra járnia? — Ha nekem valaki azt mondja — zúgolódik az utca fagyos járdáján toporogva Kovács János —. ... ha csak egyszer is azt mondja, hogy ide figyelj, Gál Ferenc legyint. Nem is szól már. csak elköszön. Állok tanácstalanul én is, azon tépelődve, hogy meglehet, a többség örül, hogy villanya van — mellesleg önerőből — és meglehet, a menet közben intézkedésre hivatottak is örülnek, hogy túl vannak a fáradságos munkán, de mégis: -'Olyan nagy áldozat' lenne megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket? Azt mondani kétkedő, hitetlenkedő állampolgárnak, amit vár, hogy „ide figyelj, ezt azért csináltuk úgy...” és „nézd. itt a számla ...” Áldozat ez? Nem kötelesség? K. Zs.
