Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-29 / 306. szám

Régi idők tanúja Elfogynak, mint a telihold ' KEVESEN VANNAK már Gomba környékén az olyanok, akik a régi világban kezdték a földművelést (még 1945 előtt) és, akik utána is foly­tatták. Sajnos még keveseb­ben vannak az olyanok, akik még ma is földművelőnek számítanak, no persze nem a hajdani körülményekkel, ha­nem a maiakkal, az 1987— 88-as szuperszonikus, mega­tonnás világ földművelési vi­szonyaihoz mérten. De hiába röpködnek szuperszonikus re­pülőgépek a föld felett, s ke­ringenek műholdak, űrrepülő­gépek. űrhajók, űrállomások a föld körül, a föld az föld maradt. Oda kell vetni a bú­zát, a kukoricát, hogy kikel­jen, hogy növekedjen, oda kell vetni mindenféle kultúrnö­vényt, amire az embernek a mindennapi értelemben ipari vonatkozásban is szüksége van. Azon ritka emberek közé számítható a kávai Mészáros Sándor nyugdíjas tsz-elnök is, akik régen kezdték s még ma is folytatják a földművelést. Sándor bácsi 75 évesen is, ahogyan a régiek mondanák, huszárosán mozog. Le a mű­helykocsiról, fel a műhelyko­csira, ugyanis nyugdíjasként amolyan „alkalmi” munkát végez. Azt mondtam, hogy huszá­rosán mozog. Nem egészen véletlenül idéztem ezt a meg­határozást, hiszen Sándor bá­csi, amikor először húzták rá az „angyalbőrt”, 1936-ban a Jászkun huszárokhoz vonult be. Ezt követően — idézem a szavait — nem volt olyan esztendő, hogy ne húzták vol­na rá a katonamundért, s mindig huszárként szolgált. Közhuszárként esett fogságba Ungvár környékén 1944 janu­árjában is. Ezután a huszár- ságból már csak a ló szeretete maradt meg. A Szovjetunió­ban hadifogolyként, mint bá­nyász dolgozott. Két év után, mikor ismét hazakeveredett, folytatta a földművelést. A hadifogságom alatt láttam életemben először zsákos kom­bájnt, mert akkor még az jár­ta — jegyzi meg.- Mi -is kaptunk földet, jobban mond­va én is — folytatja —, mert apámnak csak három katasz­ter holdja volt. Ezen kezdtem vergődni, gazdálkodni, mert két évig 100 százalékos rok­kant voltam, szívvel meg tü­dővel. 1959-ig így magángaz­dálkodóként dolgoztam, aho­gyan tudtam. Azután kezdő­dött a tsz-szervezés. Bár Ká­ván már 1956 előtt volt egy téesz, a Béke Tsz, 14 tagja volt, 20—30 kataszteri holdon gazdálkodtak. Ez az „ős”-tsz nem állta ki az 1956-os események ren­géseit. önkéntesen jött létre, önkéntesen is oszlott fel. Az új tsz szervezésére 1959-ben került sor, ebbe a termelőszö­vetkezetbe lépett be 5 hold­jával Mészáros Sándor is. — Az első zárszámadás 1961-ben volt, 6 forintot ért egy munkaegységünk. Képzel­je, egy-egy főre mennyi pénz jutott. Nevetséges összeg. Az igaz, hogy természetbeni jut­tatásban megkaptuk, ami járt. Hiszen búzától kukoricáig, a paradicsomtól a sárgarépáig mindent termeltünk. Reszes művelésben mindent termesz­tettek a családok, mert akkor még ezt jelentette a részes­ség. Családok gondozták a szövetkezet vetéseit. Közösen ültettünk, vetettünk, de ré­szenként gondoztuk a kukori­cát. a zöldséget, a borsót, a babot, meg minden egyebet. Akkor még a kapa, meg a kasza jelentette a műszaki színvonalat. Vegyszerezés nem volt. A gazt ki kellett kapál­ni. A mákszüretnél, meg az efféle könnyebb munkáknál még a gyerekek is segítettek. HÉTÉVES TSZ-TAGSÄG után gyökeres fordulat állt be Mészáros Sándor életében. Ugyanis az egyéni gazda, majd a tsz-tag, később az ellenőrző bizottság elnöke, a tagság bi­zalma és választása révén, tsz-elnök lett. — Hogyan került erre sor? Magam sem tudom. Talán úgy — emlékszik vissza a rég­múlt napokra —, hogy a tag­ság látta miként dolgozom, mert amit rám bíztak, vagy elvállaltam, azt mindig be­csülettel el is végeztem. S így bizalma volt irántam, ha nem lett volna, biztosan nem vá­lasztanak meg. Hiszen párttag se voltam. Igaz, akkor már a IX. kongresszus kimondta, hogy párton kívüli is lehet ve­zető beosztású. Bizonyára volt aki „fújt” rám, mert senki sem jó mindenkinek, olyan nincs, de azért a többség hall­gatott rám, bízott bennem. — Milyen volt elnöknek lenni? Bizony nem egyszerű. Kérdeztem is a mamától, mi­kor már tudtam, hogy mi vár rám, mama vállaljam-e? ö azt mondta, te tudod mit csi­nálsz, felnőtt ember vagy. Hát én vállaltam az elnöksé­get. És jól számítottam, nem­csak ellenlábasaim lettek, de segítőim is. A többiek segítsé­ge nélkül nem tudtam volna érvényesülni, hiába szerettem volna, és hiába voltam elnök. Ez ma is így van. — Az elnök egyedül nem elnök. Nekem szerencsém volt, a tagság túlnyomó része támogatott. Haladtunk is las­sacskán. Nem volt semmi kü­lönösebb baj, az csak később lett, 1970—71-ben, amikor ki­derült a zárszámadás előtt, hogy 45 ezer forint a téesz hiánya, a részesedést nem tudjuk kifizetni a tagságnak. Már úgy tűnt, hogy egyénileg kell valahogy megoldani a pénzhiányt, amire talán még majd a saját megtakarított pénzem is rámegy. De sze­rencsére erre nem került sor. Végül is a TÖVALL, a gyöm- rői, segített. Ezt 21 termelő- szövetkezet létesítette, 10 ezer forint volt egy részjegy. Mi is tagjai voltunk. No, ez a TÖVÁLL jól működött, ettől kaptunk pénzt, így zárszám­adásra rendeződtek a dolgok. Azután jött az egyesülés. Gomba, Bénye, Káva tsz-ei egy tagba tömörültek, egy tsz lett a háromból. A mieink elfogadták az egyesülést. Decemberben kifizettük a tagságot és kész. Hát, szóval, eddig az én elnökségem tör­ténete — fejezi be Sándor bá­csi. S mert megint jött a ku­koricával megrakott tehergép­kocsi, fürgén lesiet a műhely­kocsiról a sofőr elé az iratok­kal, hogy megírja az újabb szállítólevelet. Mészáros Sándor 1973-tól nyugdíjas, de minden évben dolgozik a termelőszövetkezet­ben. Ahol szükség van rá, odamegy. Vidáman dolgozik, cigarettázik, bár azt mondja, hogy a szíve meg a tüdeje nem jó. Ez nem látszik meg rajta, nemcsak azért, mert 75 éves kora ellenére huszárosán mozog, hanem azért sem, mert úgy fújja, meg tüdőzi a cigarettafüstöt, mint akárme­lyik ifjú ember — már ame­lyik dohányzik. Ha lejár a munkaideje és hazamegy, otthon mivel fog­lalkozik. kérdezem tőle. — A tv-t nagyon ritkán nt- zem, nem jó a szememnek. Olvasni szeretek — magya­rázza. — Négy-öt újságot já­ratok. Azelőtt többet járattam, mást nemigen olvasok, csak újságot. Na, még kirándulni szeretek. Nyugdíjas barátaim­mal már nagyon sokfelé jár­tunk, most legközelebb Szé­kesfehérvárra megyünk. Mit kívánok még, mint nyugdíjas? Jó egészséget, meg békessé­get, magamnak is, meg a vi­lágnak is. Hogy sokszor részt vehessek még a nyugdíjasok találkozóján, ahol a magam korombeliekkel összejöhetünk. JÓLESIK látni egymást. Ke­vesen vagyunk már az olyan 13- asok is, mint én. Csak hár­man a faluból. Fogyunk, mint a telihold. S, L. Közlemény Értesítjük a lakosságot, hogy átárazási munkálatok miatt 1987. december 31-én 13 órától a gyógyszertárat be­zárjuk. A fenti időpont után ügyeleti ellátásról gondosko­dunk. Kérjük a lakosság szíves megértését. Varga Árpád főgyógyszerész fl fekete ruhás ember tudja I. légy kerül a kalap a A fekete ruhás ember, ami­kor az utcán sétál, nem csi­nál mást. csak egyik lábát a másik után rakja. Vagyis, a jellegzetes ruhájától eltekint­ve, semmiben sem különbözik a többi járókelőtől. Mégis, ha meglátják, ha valaki mellett váratlanul felbukkan, az em­berek gyorsan megnyálazzák ujjúkat, megfogják egyik ka­bátgombjukat, s leginkább áhított vágyaik, álmaik betel­jesülésére gondolnak. Ugyanis a fekete ruhás ember nem más, mint a kéményseprő! Megy-megy az utcán, aztán valahová becsönget, bekopog­tat. Hol nyílik, hol nem nyílik a kapu. Ahol nyílik, oda be­megy, köszön, megmondja, hogy mi járatban van, s közli, hogy a kéménykotrásért egyenként huszonnégy forin­tot kell fizetni. Aztán belép a ház ajtaján. Hol kicsi, hol nagy. gondozott vagy rogya- dozóam öreg házakba jut be. S mert minden füstölgő kémé- nyű házban laknak, hát embe­rekkel is találkozik, sokkal, ahánnyal, annyifélével. Van aki szívélyesen fogadja, másutt kényszerűen elviselik a kéményellenőrzés vagy -kot­rás koromveszélyét, s olyan­kor bizony nem fogja meg a gombját a háziasszony, hogy szerencséje van. Előfordult már, hogy visz- szaköszönés helyett, az ajtón belépve, jókora pofon fogadta a fekete ruhás embert. Am a legnagyobb „pofon” az, ami­kor az elvégzett munka után kiderül, hogy nincs huszon­négy forimja a gazdának, s majd a felesége holnap kifi­zeti, kijelentéssel elküldi a ké­ményseprőt. Másnap az asz- szony mondja, hogy nincs ott­hon a férje, nála van a pénz, majd ő holnap kifizeti. S ami­kor a harmadik napon már ki sem nyílik a jól ismert ajtó, a fekete ruhás ember benyúl a saját bukszájába, s beteszi a pénzt a többi tarifa közé. Az­tán megy tovább, más házak­hoz. Sok házat és sok kéményt ismer, de azokat a kőműves­mestereket is. akik építették. Már tudja, hogy kinek a ke­ze munkáját keli jobban meg­néznie. Ügy felismeri néha a mestert a munkájáról, az ál­tala épített kéményről, mint vizsla szimat után a vadat. Még jó, hogy már csak gyer­mekkorában látott utoljára vesszőből font, sárral tapasz­tott paticskéményt Mendén. Mászókéményt azonban még néhány évvel ezelőtt is látott, amelyiket belülről, bemászva lehetett csak tisztítani. A bolt­íves kéményekre itt-ott gólyák telepednek, azokat többé nem szabad használni a gyúlékony fészek miatt. Egyszer egy mag- lódi idős asszony el akarta bontatni a gólyák alól a ké­ményt. De a tanácsnál fel­világosították, hogy az egész házat le kellene bontani ah­hoz, hogy legközelebb ne is­merjék meg a gólyák, ne köl­tözzenek az új kémények tete­jére! A családi házak kazánkémé­nyeiből manapság már másféle füst szálldogál. Mert amíg az egyedi fűtésű szobák szánté mindegyikéhez külön kémény volt, négy-öt is egy házon — a vecsési nagy házakon ennek a duplája is —, addig valóban jól kerestek a kéményseprők, s a borravaló is számottevőbb volt. Igaz, az évi 7—8 ezer ké­mény kitakarítása nem volt ám gyerekjáték egy-egy ké­ményseprőnek! Manapság 4—5 ezer kémény jut egy emberre, de a nagyobb munkaterülete­ken is legfeljebb 6 és fél ezer. Ez sok is lehet egy laikusnak, de kevés is. Inkább mégis kéményseprő­ből van hiány. Pedig érdekes és szép szakma, mindennap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 301. SZÄM 1987. DECEMBER 29.. KEDD Tizenkét hónap a mérlegen A tehát továbbra is fizetni kell f Ezekben a napokban ^számvetés készült minde- 'j nütl, így a gazdálkodási ^szervezetekben és a taná- ^ csókban a kisebb-nagyobb ^közösségekben egyaránt. Az ^ é\’ utolsó napjaiban mcr- í legre tehetjük mindazt, ? amit az elmúlt 12 hónapban ^ jól vagy rosszul csináltunk. ^ A Gyömrői Nagyközségi Ta- ^ nács is megtartotta idei ^ utolsó ülését, amelyen nem ^ számvetést készítettek, sok- ^ kai inkább prózai, köznapi ^dolgokról volt szó. Késve érkeztek Megtárgyalták például a tes­tület tagjai a tanács és a vég­rehajtó bizottság jövő évi munkarendjét. A testület el­fogadta az ülésrendet, amely több új elemet is tartalmaz Ezek szerint a jövőben ugyan­azon a napon fog ülésezni a végrehajtó bizottság és a ta­nácsülés. Természetesen ez­után is havonta tartják majd meg a vb-üléseket, a tanács­üléseket pedig negyedévente. Sok-sok érdekes napirend ke­rül majd a két testület elé, kár volna kiragadni azokból csak egyiket, másikat. Annyi azonban bizonyos, hogy a testületi tagok részvé­teli arányát javítani kell. Ezt erősítette meg Gál Ferencné tanácselnök, aki az ülésen el­mondta. hogy nem lehetnek elégedettek a tanács- és vb- tagok részvételi arányával a testületi üléseken. (Csak záró­jelben jegyezzük meg, hogy ez a tanácsülés is késve kezdő­dött, mert a tanácstagok egy része késve érkezett, s éppen hogy csak meglett a szavazó- képességi arány ...) Az ügyrendi bizottság veze­tője, Garádi István tanácstag ismertette a tanács mellett működő öt bizottság idei mun­káját. Korrekt, minden rész­letre kiterjedő beszámolót hallhattak a jelenlevők. Né­hány érdekesség a beszámoló­ból. A szabálysértési bizott­ságnak 1985-ben és 1986-ban kéménybe lehet valami újat tanulni. Mert bizony ügyeskednek ám olykor egyes emberek, hogy megaka­dályozzák a kéményseprőt munkájában. Az ilyeneket le kell tudni sz.erelni, meg kell magyarázni nekik a feladat fontosságát, lényegét. Olykor a kőművesmester űz gonosz tréfát a tulajjal, mert ha nem kap munka közben elég itókát, akkor abból a ké­ményből egyhamar nem jön ki füst, hiába van meg a haszná­latbavételi engedély. Nem, nem ront el semmit sem a mester, csak éppen befalazza a kéménynyílásba a kalapját! Aztán az első begyújtásból nem lesz semmi, azaz csak füst, kínlódás és kétségbe­esett szaladás a kéménysep­rőért. A fekete ruhás ember pedig ledugja, majd feldugja a kéménybe a kefevégű drót­ját, az szépen oda-vissza át­megy az akadályon, s a kilyu­kasztott kalap újra összezá- rul, továbbra is elállva a füst útját. Hát az ilyen kalapzár felfedezéséhez, és kiszedéséhez már rutin kell. Aszódi László Antal (Folytatjuk) jóval kevesebb munkája volt, mint 1987-ben. Különösen a bolti szarkák adtak sok mun­kát a társadalmi bizottság tag­jainak, akik igyekeztek a tör­vények, jogszabályok szellemé­ben eljárni. A bolti lopások száma nagyon elszaporodott Gyömrőn is, s félő, hogy az áremelkedések után tovább fog emelkedni. — Az üzletekben is nagyobb figyelmességgel fognak őr­ködni jövőre a társadalmi tu­lajdon védelmében — szögezte le az egyik tanácstag, s igazat kell adni megállapításának. Az is kitűnt a beszámolóból, hogy az egészségügyi, szociális és ifjúsági bizottságnak egy­re több a dolga, sok idős em­ber részére kell segélyt meg­ítélniük. (A Gyömrői Tanács éves segélykerete csaknem egymillió forint évente, s las­san már ez is kevésnek bizo­nyul.) Az adócsoport beszámolója is a tanácsülés elé került. írá­sos anyagban adtak tájékozta­tót az elkészült új házadóren­deletről, amelyet a felsőbb szervek által hozott törvény alapján alkottak. A településfejlesztési hozzá­járulás (a továbbiakban teho) befizetésének állásáról is képet kaphattak a tanácstagok. A fizetési morál bizony nem a legkedvezőbb, sok a kintlevő­ség, amelynek összege 3—400 ezer forint. Különösen az Er- zsébet-telepiek, valamint a Pe- tőfi-telepiek tartoznak jelentős összegekkel. Rossz tájékozódás Egyfajta rossz tájékozódás miatt nem akarnak fizetni — hallottuk. Az iskola építése már befejeződött, mire fizes­sük ezután a tehót? — kérde­zik sokan. Nos, a tehót a la­kosságnak négy évig kell fi­zetni Gyömrőn — annak ide­jén így döntött a tanácsülés. A befolyt összeg nemcsak a már átadott új iskolaszárnyat hanem a most épülő torn* csarnokot is segíti. Azokon a papírokon, amelyeken a lakos­ság kinyilvánította vélemé­nyét, igent mondott a tehóra, a tornacsarnok is szerepelt. S ez az építkezés semmivel sem kisebb feladat az új isko­laszárnynál. Több mint 17 mil­lió forintba kerül a 45x24 mé­ter alapterületű leendő új lé­tesítmény. A vasszerkezet már áll, a tetőfedés is részben meg­történt. Ügy tervezik, hogy a kijelölt határidőnél korábban, már 1988-ban felavathatják. A tanácstagok vállalták, hogy lakókörzetükben ismét beszélnek az állampolgárokkal, hogy fizessék a tehót a továb­biakban is. Csak így remélhe­tő, hogy a község eme szép és fontos létesítményét minél előbb birtokba vehessék a gye­rekek és felnőttek. A napirendek után interpel­lációkra került sor 1987 utolsó tanácsülésén. Palotai Sándor a főszögi élelmiszerbolt minél előbbi újbóli kinyitását sür­gette. Garádi István több ügy­ben is interpellált. Elmondta, hogy a faleveleket nem viszik el a szemétszállítók, pedig nem minden fa, levele kom­posztálható. Tájékoztatást kért azokról a rongálókról, akik nemrégiben a Csokonai utcai alsós iskolánál tetemes pusz­títást végeztek. (A jelen levő körzeti megbízott azonnal vá­laszolt: a tettesek ellen az el­járás folyamatban von...) Az úgynevezett olajhűtős házbagi sokan nem fizetik a lakbért. Miért? — tette fel a szónokinak tűnő kérdést. A válasz nem hangzott túlzottan megnyugtatónak: a behajtás szinte lehetetlen ezektől a csa­ládoktól. Gál Ferencné köszönetét fe- fejezte ki annak a gmk-nak, amelynek Garádi István is a tagja, s amely elkészítette azt a négy táblát, amelyek hama­rosan kikerülnek a községbe vezető utak mellé. Ezeken — más városokhoz hasonlóan — üdvözlő, köszöntő szavak ol­vashatók majd. Az átutazók, a Gyömrőre érkezők bizonyára megelégedéssel veszik majd tudomásul ezt a figyelmessé­get. Ugyancsak fontos határoza­tot is hozott a tanács. Neve­zetesen feloszlatta a több mint tíz éve működő Gyömrő—Üllő nagyközségek közös vízműtár­sulatát. Tervezték korábban, hogy a társulatot fenntartják és kibővítik, de erre a jelen­legi gazdasági helyzet nem al­kalmas. A szennyvízkezelés, illetve elvezetés nem kerül le a napirendről, de egyelőre nincs lehetőség ennek mielőb­bi megoldására. A vízműtár­sulatot a tanács feloszlatásra ítélte, mivel annak fenntartása évente 600 ezer forintot emész­tene fel. Határozat született, hogy az anyagi javakat egységenkénti bontásban Üllő és Gyömrő igazságosan kapják meg. Egy új nagyhozamú kút fúrását azonban még a feloszlatás előtt el kell végeznie a társulatnak, erre az anyagi javak a ren­delkezésükre állnak. Ünneplő egyesület Befejezésül Nagy József a Gyömrői Sportegyesület elnö­ke beszámolt a tanácsülésnek a fennállásának 75. évfordu­lóját ünneplő közösség idei eredményeiről. (Mint lapunk­ban már megírtuk, a férfi ké­zilabdacsapat megyebajnok lett, s az osztályozón kiharcol­ta az NB II-be jutást.) Ezt az eredményt ismerték el azzal is, hogy a tanácsülé­sen vehette át a Kiváló Tár­sadalmi Munkás elismerést Gulyás László vb-titkár, aki az immár NB Il-es csapat szakvezetője, a miniszterta­nácsi dicséretet Nagy József. aki egyben a kézilabdacsapat tagja. Gér József Pilisen Vásár Országos állat- és kirakodó- vásárt tartanak Pilisen 1988. január 3-án. vasárnap a szo­kásos helyen. Platós UAZ 1939. no­vemberéig érvényes műszakival eladó. — Érdeklődni: Monor, Eötvös u. 2. Skoda 105 S. négy és fél éves 50 000 km-t futott, első kézből el­adói Telefon: 513-280. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírtap) HIRDESSEN A MONORI HÍRLAPBAN! A Fővárosi Finom- mechanikai Vállalat monori üzemébe fel­vesz: diszpécsert, vil­lanyszerelőt, szer­számkészítőt. Jelent­kezés : Lantos Mihály üzemvezetőnél Monor, Jókai utca 9—11.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom