Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
1987. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK #»#wr « Mtscrní] 5 ESZMEI BIZTONSAGOT, IDEOLÓGIAI TISZTASÁGOT Az MSZMP Pest Megyei Bizottsága mellett működő agitációs és propaganda-munkabizottság legutóbbi tanácskozása még a szokásosnál is élénkebb volt. Számos — mindenkit foglalkoztató és koránban meggyökeresedett — ideológiai tételt kérdőjeieztek meg a résztvevők. A marxizmus—leninizmus eszméje él, de korunk viszonyaira alkalmazása sokszor nem felel meg a követelményeknek. Ezt erősíti az MSZMP Központi Bizottsága 1987. november ll-i ülésén elhangzott tájékoztató is. Másfajta gond, de gond: napjainkban gyakran összekeveredik az ideológia és a politika fogalma. Vagy annak felismerése, melyiket kell a másik alá rendelni? A vita a Központi Bizottság ülése után különböző rorumokon tovább folytatódik, s ez jelzi: nem lehet, nem szabad egyetlen testületi tanácskozáson határozni eszmei-elméleti dilemmákban. Az útkereséssel együttjár, hogy egymástól eltérő válasz is adható ugyanarra ^ kérdésre. Ezekről a problémákról kértük a megyei pártbizottság ideológiai titkárának, Nagy Sándornénak a véleményét. Beszélgetés Nagy Sándornoval, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkárával — Az eszmei biztonság fejlesztése valóban nélkülözhetetlen feltétele a politikai feladatok megoldásának. De rögtön hozzátenném: a gazdasági vagy például a kulturális teendők sem valósíthatók meg az ideológiai munka javítása nélkül, hiszen a minket körülvevő valóság egységes, s e területek kölcsönösen hatnak egymásra. Azt hiszem egyetértünk abban, hogy nem képzelhető el jó politika, fejlődő gazdaság, színvonalas kulturális élet, ha a társadalom életében tartósan eszmei-tudati zavarok lépnek fel. És fordítva is igaz! A valódi szellemi pezsgésnek, az érdemi vitákon alapuló, a haladást segítő elméleti munkának, az eredményes ideológiai tevékenységnek politikai feltételei is vannak. Ügy gondolom, ez a felismerés tükröződik a Központi Bizottság 1987. július 2-i állásfoglalásában is, amely világosan kifejezésre juttatta: a gazdaság fejlesztése önmagában kevés ahhoz, hogy eredményesen megalapozzuk a kibontakozást! A társadalmi élet más területein is szükség van a megújulásra: a szociálpolitikában, a művelődésben éppúgy, mint az ideológiai kérdések megválaszolásában, vagy a politikai intézményrendszer fejlesztésében. Ezek egymástól elválaszthatatlanok! Azt, hogy a Központi Bizottság az elméletiideológiai kérdésekben nem hozott határozatot, én természetes dolognak tartom. Mert, ha egy társadalomban megválaszolandó elméleti-ideológiai problémák vetődnek fel (márpedig ma számos ilyen kérdés van, például a tulajdonformák fejlődésével, a társadalom szerkezetének változásával, a gazdasági reform társadalmi-politikai feltételeinek elemzésével összefüggésben), akkor azokat csupán politikai határozatokkal eldönteni nem lehet. Az ilyen típusú felvetéseket csak műhelymunkában tudjuk tisztázni, és a kutatómunka eredményeit a politika számára további hasznosításra átadni. Arra azonban szükség vari, hogy a párt az alapvető ideológiai kérdésekbfen alakítsa ki a maga irányt mutató vélerhényét, eszmei álláspontját. Ami pedig a tézisekről most kezdődő vitát illeti, az azért helyes és jó dolog, mert nem gondolhatjuk, hogy bárkinek vagy bármely testületnek kizárólagos monopóliuma lehet az igazság megtalálása. Mert «a a döntések kialakításában a demokratikus módszerek háttérbe szorulnak, a. párt végső soron önmagát gyengíti, önmegújítő képességét veszélyezteti. Hangsúlyozom, hogy az ideológiai élet mai vitatott kérdéseinek jelentős része nem oldható meg a tudományok hatékony közreműködése nélkül, nem dönthetők el „többségi vélemény” alapján. De a problémák, tennivalók megfogalmazása igenis a párttagokra, az aktivistákra, minden felelős gondolkodó állampolgárra is tartozik. Véleményem szerint ezért nem tekinthető a „válaszadás” csupán a párt belügyének, az ideológiai műhelyek feladatának. A kétfrontos érzékenység alapján folytatott vitákban közösen kell megtalálnunk, a szó igaz értelmében „kikínlódnunk” a legmegfelelőbb válaszokat. Ennek állomásaként a. kollektív bölcsességre építve meg kell fogalmaznunk például azt, hogy milyen jelenségek, tendenciák megítélésében van ma a legnagyobb bizonytalanság és milyen okokból? Miben várnak a párttagok, de a társadalom dilemmáival foglalkozó pártonkívüliek is több eszmei muníciót? Miben lenne szükség „kapaszkodókra”, ideológiai orientációs pontokra? Vagy, hogy melyek azok a kérdések, amelyekre a tudománynak nincs kellően árnyalt elméleti válasza? Azt hiszem — és ebben a tagkönyvcseré- vel összefüggő beszélgetések megyei tapasztalatai is megerősítenek —, hogy a párttagság maga is igényli a véleménynyilvánítás lehetőségét abban: milyen politikai-ideológiai feladatok megfogalmazására lenne szükség országosan, a megyében vagy éppen a közvetlen környezetükben, Ügy gondolom, hogy a most kezdődő vitákon a résztvevők felelősségét növeli az a tény, hogy az elhangzó vélemények és javaslatok érdemben hozzájárulhatnak az 1988 nyarára meghirdetett országos pártértekezlet előkészítéséhez csakúgy, mint. az elkövetkező időszak egyik fontos politikai döntésének megalapozásához: politikai intézményrendszerünk továbbfejlesz- lesztéséhez. / _ Tó lenne, mégsem kénzelhetn el, borry j n párt e?y csapásra minden ma felvetődő ^ ideológiai problémára válaszoljon. Mire ^ vállalkozhat a politika? — A politikai, szellemi erők összefogására különösen nagy szükség van olyankor, amikor a társadalom és ezen belül a párt előtt, a korábbitól jelentősen eltérő teendők (divatos szóval élve „kihívások”) állnak. Jelenleg ilyen időket élünk. Módosultak, sok összefüggésben nehezedtek életünk, munkánk feltételei. Mindez a tudati szférában is érezteti hatását A tapasztalatok alapján úgy látjuk, hogy az ideológiai munkát és hatását nagymértékben befolyásolja, hogy a 70-es évek második felétől a szocialista építőmunka korábban megszokott dinamikus, úgymond „önmagáért beszélő” fejlődése lelassult, majd megtorpant. Ez a körülmény — más tényezőkkel kölcsönhatásban — fokozatosan mélyítette a világnézet, a politikai tudat, az értékrend konfliktusait. Az erősödő eszmei erózió ma már, sajnos a társadalmi, politikai közgondolkodás és -hangulat egyik jellemzőjévé vált. A szocializmus építésének ellentmondásai új kérdéseket vetnek fel és ez sok vonatkozásban együtt jár a korábbi elméleti tételek és a társadalmi gyakorlat kritikai elemzésével, újragondolásával. Az ideológia hatását is ebben a környezetben kell értékelnünk, hiszen az aktív szerepet tölt be a társadalom életében azzal, hogy szabályozza, orientálja az emberek cselekedeteit. Vagyis lehet előrevivő erő, ha olyan tettekre sarkallja az egyéneket és közösségeket, amelyek az adott időszak reálisan teljesíthető céljaira összpontosulnak. De tudnunk kell azt is, hogy az ideológia köny- nyen okozhat tájékozódási zavarokat, politikai problémákat is, ha megmerevedik, ha túlhaladott nézeteket tükröz, ha illúziókat táplál, vagy, ha olyan elképzelések megvalósítását sürgeti, amelyekhez ma még éretlenek a feltételek. Mindezeket figyelembe véve úgy gondolom tehát, hogy ma, amikor a szocialista ideológia szerepét és feladatait nagyító alatt vizsgáljuk, akkor a tennivalókat a társadalom működőképessége, fejlődése szempontjából kell megítélnünk. Országosan, me- gyeileg és helyileg is. Mert tudatformáló tevékenységünknek — a jövőt szolgálva — mindig a valóságból, az emberek mindennapi életéből, a gazdaság, a társadalom és a szellemi szféra mai objektív tényeiből kell kiindulnia. y — Különösen a szellemi élet képviselői y feszegetik, boncolgatják korunk izgalmas í kérdéseit. Ez a nagy igyekezet sokszor tükí rözi azt az eszmei zűrzavart, amely még / sok képzett, kulturált ember fejében is él. y Nagy az érzékenység, olykor felszisszenés, j máskor kétely, ha a régen oly jól megtanult í és elfogadott tételek nem mindenben egyezí nek a ma megélt tapasztalatokkal. Egyetí kettőt már említenünk, de szeretnénk még y emlékeztetni a megválaszolatlan problét mák közül néhányra: „milyen szocializmusí képet tudunk felrajzolni?”, „miért nem vaZ lósul meg következetesen a munka szerinti í elosztás elve?”, „mit kezdjünk az osztályok « hagyományos marxi-lenini felfogásával?”, y „hogyan fér meg a mi társadalmunkban a # szociális egyenlőtlenség?”, „mi felel meg a í szocialista erkölcs fogalmának?*’, í Nem elsősorban ideológiai kérdés, de y tartósan károsítja eszméink hatását az el5! fojtásra tett intézkedések ellenére burjánzó í bürokrácia, a naponta tetten érhető korí rupció. Mit kezdjünk a tőke, a tőzsde és z annyi más. a szocializmustól idegennek Vélt /. tényezővel? — A kérdés többrétű, a választ is több részre bontanám. Először is az ideológiai helyzet megítéléséről szólnék, előrebocsátva, hogy Pest megye szellemi élete, kulturális és politikai intézményeinek kisugárzó hatása fő vonásaiban hasonló az országoshoz. Látnunk kell azonban azt is. hogy ennek az egymillió lakosú megyének az ismert sajátosságai, az emberek életkörülményeinek szembetűnő tömeges különbségei, a létfeltételek erősödő differenciái — a gondolkodásban, a tudati szférában is tükröződnek. Ki vitatná azt, hogy az agglomeráció összetett problémái, a viszonylag nagy népességmozgás éppúgy sajátos ideológiák létezésével jár együtt, mint például az a tény, hogy a megyében a koncentrált ipari nagyvállalatok mellett a kis- és középüzemek súlya a döntő? Vagy például a fővárosban érvényesülő értékrendek, viselkedési minták, információk — elsősorban a nagy számú bejáró közvetítésével — milyen jelentős befolyást gyakorolnak a megye nagy részében? Az ideológiai életre is hat az idegenforgalom növekedése, a megyében élő mintegy 60 ezer nemzetiségi lakos kultúrája, hagyománya. Vagy például a demokratizmus erősödése is felvet újabb kérdéseket: hiszen nálunk is szaporodnak az egyesületek, megjelentek a településszépítő és környezet- védő mozgalmak. Említeném, hogy ez utóbbiakkal összefüggésben nálunk mindenekelőtt a nagymarosi vízlépcső építésével, illetve a veszélyes hulladékok megsemmisítésével kapcsolatos elképzelések, fejlesztések vitáiban voltak érzékelhetők az utóbbi időben ideológiai, hangulati feszültségek. Nem folytatom tovább a sort. Összességében magam is megerősíthetem azt a tapasztalatot, hogy a szellemi életben valóban van eszmei bizonytalanság. A megyei pártbizottság is érzékeli a mindennapi munka során a fokozódó aggodalmat, az érzékenységet, a növekvő kriti- kusságot, de sok helyütt a közönyt, az értetlenséget, sőt, az erősödő demagógiát, a bizalmi válság jeleit is több olyan kérdésben, amelyek jelenünkkel, feladatainkkal és a társadalom jövőjének megítélésével függnek össze. Az is tény, hogy az emberek nagy részében a szocializmusról leegyszerűsített felfogás él. De ezen sincs mit csodálkozni, hiszen hosszú évtizedeken keresztül ezt tanultuk, tanítottuk, a propaganda is ezt közvetítette. S — valljuk be — hogyha a szocializmusról beszéltünk, gyakran magunk is leegyszerűsített sémákban, gondolkodtunk. Nem tudatosult kellően bennünk: mit is jelent, hogyan értelmezhető a szocializmus marxi felfogása a változó körülmények között? A fejlődésnek melyik fokán is élünk most? Rövidebb távúnak képzeltük céljaink megvalósítását, pedig a régi és az új harcában generációk sokaságának kell meghaladnia a tegnapi önmagát, hogy a szocializmus végső soron betöltse hivatását az emberiség előrehaladásában, az összemberi értékek védelmében és kiteljesedésében. Arról is gyakorta megfeledkezünk, hogy a mi országunk négy évtizeddel ezelőtt igen mélyről indult és nekünk párhuzamosan kell küszködni a történelmileg örökölt elmaradottság leküzdéséért, miközben meg akarjuk valósítani szocialista terveinket. Természetesen felfogásunk átalakítása, korszerűsítése nem megy egykönnyen. Ezért tartom természetesnek, hogy a megváltozott helyzet és egyes mai gazdasági, társadalom- politikai lépések érzelmi, tudati befogadása nehéz, olykor eszmei bizonytalanságot, belső konfliktust is okoz egyéneknek és közösségeknek egyaránt. Még két dolog, amit nagyon fontosnak tartok. Nekünk pontosan tudnunk kell, hogy ha egy társadalom, egy közösség életében ideológiai, tudati zavarok lépnek fel, akkor ezek okát nem csupán és nem is elsősorban a szellemi életben kell keresnünk! Hiszen a társadalmi, politikai gyakorlat ellentmondásai, a pártélet fogyatékosságai, némely megalapozatlan döntés hatásai éppúgy szerepet játszhatnak ebben, mint a marxista elméleti munka fogyatékosságai, a tudatformáló munka gyengeségei vagy például a fokozódó ellenséges propaganda. És ha az okok alapvetően nem tudati természetűek, akkor a javítás is elsősorban csak a gazdasági, politikai gyakorlat változtatásával, a szükséges döntésekkel, intézkedések meghozatalával lehetséges; a pártmunka fejlesztésével, a termelési szerkezet elkerülhetetlen változtatásával, az igazságosabb és hatékonyabb szociálpolitikai gyakorlattal, a művelődési feltételek javításával, a közélet tisztaságának biztosításával, a bürokratizmus, a korrupció elleni harccal és sorolhatnám tovább. A másik dolog, amire vigyáznunk kell, hogy minden egyes napi politikai, gazdasági intézkedést ne akarjunk ideológiailag igazolni. Például most, amikor a nagyobb veszélyek elhárítására a stabilizációs és kibontakozási program kezdetén állunk, és a jövő érdekében bizonyos kényszerintézkedések szükségesek (a fogyasztás visszafogása, a foglalkoztatás átmeneti gondjai, árintézkedések, a szociális és kulturális beruházások mérséklése s még sok minden más); ezekből az intézkedésekből ne csináljunk ideológiát! Tudatosítsuk viszont, hogy mi az, ami átmeneti és mi az, ami tartós társadalmunk életében. Értessük meg: mi az, ami rövid távú, kényszerű lépés és törekvéseink közül melyek azok, amelyek hosszú távon is összhangban vannak legalapvetőbb eszmei-ideológiai értékeinkkel. £ — Tudunk-e módszereket ajánlani a vi^ tázó műhelyeknek, a pártszervezeteknek, 4 hogyan segítsenek ideológiai gondjaink tiszX tázásában? Tudunk-e támaszt adni a kéty frontos harchoz, hiszen tapasztalhatjuk, hogy v, élednek mind a balos, mind a revizionista ^ nézetek. S mint ez természetes, ezek ger^ jesztik egymást, tovább gyengítve pozícióin/ kát a marxista eszmék elfogadtatásában. — Érzékeljük és önkritikusan szembenézünk azzal, hogy az elmúlt években a megyei pártszervek és -szervezetek ideológiai munkájuk során csak részeredményeket tudtak elérni a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatok értelmezésében és eszmei támogatásában. Pedig a megyében születtek értékes, előrevivő koncepciók, például a világnézeti nevelés feladataira, a közoktatás, a közművelődés, a művészeti élet fejlesztésére, a gyermek- és ifjúságvédelemre vagy például az egészségmegőrzés politikai programjára. A probléma egyik okát abban látom, hogy sok helyütt még a vezetők, az aktivisták is úgy gondolják, hogy az ideológiai tevékenység valamiféle elvont, a mindennapi élettől távoli terület, amellyel kapcsolatban alapszervezeti szinten legfeljebb annyi a teendő, hogy a mások által „kitermelt” ismereteket és nézeteket az agitáció és propaganda eszközeivel közvetítsék. Így a munka leszűkül a politikai tudatformálásra, azon belül is főként a pártoktatásra. Nemrég az alapszervezetek egy részében megnéztük, hogy milyen napirendeket tárgyaltak az elmúlt három év során. Az eredmény eléggé meghökkentő: a témáknak 7-8 százaléka volt csupán olyan, amely ideológiai jellegűnek minősíthető, ezek is főként a pártoktatási év rutinszerűnek mondható indításához vagy értékeléséhez kötődtek. A megyei pártbizottság jelenleg alapvető feladatnak tartja az ideológiai tevékenységet irányító, ellenőrző, segítő munka javítását. És erre ösztönzi a városi jogú pártszerveket is. Ügy érzem, most főként arra van szükség, hogy a pártszervezetekben dolgozó kommunisták képessé váljanak a mai helyzetben az országos és a helyi politika alakításában való érdemi részvételre, a környezet különböző jelenségeinek önállóbb, gyorsabb eszmei-politikai minősítésére és a párt állás- pontjának következetes képviseletére — jobban, mint korábban. A pártmunka minden szintjén erősíteni szeretnénk azt a szemléletet és gyakorlatot, hogy az ideológiai tevékenység nem reszortfeladat, hanem áthatja a teljes mozgalmipolitikai életet, A cselekvést befolyásoló tudati tényezők, érzelmi hatások igényes számbavételét és mozgósítását jelenti. Meghatározónak tartjuk a pártaktíva hatékonyabb ideológiai, politikai tájékoztatását, szükséges a marxista képzés feltételeit is javítani. Különösen fontosnak ítéljük az alapszervezeti vezetőségi tagok érdemi felkészítését. Már csak azért is, mert úgy látjuk, hogy a párt eszmei-politikai egységének, kisugárzó hatásának meghatározó tényezője a pártaktíva eszmei állapota. Ma kétségtelenül — mint mondtam — e területen is sok problémával kell szembenéznünk, hiszen sok párttag elzárkózik a vitától, s szép számmal vannak, akik politikai célkitűzéseinkkel szemben kétkedőek, egyre bátortalanabb az egyéni kiállás. Természetesen tudjuk azt is, hogy bizonyos értelemben a pártmunka korábbi stílusa, módszere is szerepet játszott abban, hogy jó néhány alapszervezetben „leszoktak” az önálló helyzetelemzésről, a politikai munka igényes megtervezéséről, a valódi, ütköző, egyéni gondolatokat tartalmazó vitákról. . — Miközben valamennyien kívánjuk a* / őszinte vélemény csatározásokat, a nézetek í ütköztetését — hiszen így érlelődnek új gon- z dolatok, tisztulnak le fogalmak —, kérdés: J hogyan tudja befolyásolni, jó jnederbe te- ^ relni a pártbizottság a vitákat. S még in£ kább azt, hogy a Part pour Part viták ne 2 helyettesítsék a cselekvést. Még pontosab- 2 ban: míg az ideológiai zavar a cselekvés f gátja lehet, nehogy célt tévesszünk és Ön- f célúan vitatkozó, beszélgető párttá váljunk, 4 amely ugyancsak bénítólag hatna a gyakor- ' x latra. v. Hogyan szervezik meg a vitát Pest me- £ gyében? És hogyan őrzik majd hosszú időn ^ át az önállóan gondolkodó, tépelődő és a £ vívódás közben új gondolatokat szülő embe- & rek vitakészségét? — Kétségtelen, hogy a pártszervezeteket az év elején sok fontos feladat terheli. Folynak a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések, megkezdődnek a beszámoló taggyűlések, most van a munka dandárja a jövő évi gazdaságpolitikai teendők előkészítésében is. A nyáron esedékes országos pártértekezlet is saját munkánk mélyreható kritikai elemzését igényli. Mindezek a feladatok valóban sok munkát, számos összefüggésben többletterhet rónak a tagságra. Nagyon kell tehát vigyáznunk arra, hogy a vélemények ütköztetése, közelítése mellett a viták cselekvésre ösztönözzenek és ne valamiféle „önmozgást”, öncélú kampányt jelentsenek a párt életében. Ezért az eszmecserék szervezésében a hangsúlyt az önkéntességnek és a tudatosságnak szeretnénk szánni. Mert mindenütt az adott alapszervezetben tudják legjobban, mi a helyi politikai szükséglet. Viszont célszerű, ha a pártszervek a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetéseket, a beszámoló taggyűléseket vagy egyéb rendezvényeket jobban felhasználnák az ideológiai kérdésekkel összefüggő vélemények megismerésére, az eszmecserére. Emellett azt tervezzük, hogy a pártoktatás különböző formáin egy foglalkozás keretében a tanév során feldolgozzuk a Politikai Bizottság ideológiai téziseit. Mivel á pártoktatásban Pest megyében több mint harmincezren vesznek részt, ez a megoldás lehetőséget nyújt a párttagság jelentős részének az érdemi véleménynyilvánításra. Január első felében a városi, városi jogú párt- bizottságok szervezésében aktívaértekezleten vitatják meg a téziseket az ideológiai munkában érintett intézmények, a vezető agitátorok és propagandisták, a nagyobb párt- szervezetek képviselői és a kulturális területen dolgozó aktivisták. A megyei pártbizottság több pártszervezetet, illetve kulturális-ideológiai műhelyt külön is felkért arra, hogy szervezzen eszmecserét. így például a TIT megyei elnökségét, az oktatási igazgatóságot. a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolát, a KISZ Pest Megyei Bizottságát, a megyei pedagógiai intézetet, a váci művelődési pártbizottságot és a szentendrei közművelődési párt- alapszervezetet. A különböző fórumokon kialakult vélemények, álláspontok ütköztetésére és a javaslatok összefoglalására február első napjaiban kerül sor megyei aktíván, melynek tapasztalatait továbbítjuk az MSZMP Központi Bizottságához. Abban a meggyőződésben tesszük mindezt, hogy a társadalom fejlődésében érvényesülő törvény- szerűségek, átmeneti és tartós tendenciák elemzése egyaránt tudományos, ideológiai és politikai feladat. S ehhez mindannyiunknak van köze, mert rólunk, értünk szól. Ezért tartom nagyon fontosnak a most kezdődő vitát, mert a kollektív bölcsesség megóvhat minket az egyoldalúságtól, az illúzióktól éppúgy, mint a politikai akarnokságtól, a pragmatizmustól vagy például az ideológiai megmerevedés tőL Sági Ágnes
