Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-23 / 302. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 291. SZÄM 1987. DECEMBER 23.. SZERDA Ritkán vannak fórumok Másfél évtized után megtorpanás Az elmúlt másfél évtized­ben a területünkön élő lakos­ság általános műveltségi szín­vonala, politikai felkészültsége jelentős mértékben növe­kedett. Ehhez a közművelődési intézmények, a társadalmi szervezetek kulturális tevé­kenysége is hozzájárult. Az utóbbi időben azonban érez­hető a megtorpanás. Enn,ek okai: megdrágult a kultúra, az intézményhálózat fenntartása, csökkent a társadalmi össze­fogás mértéke, a dolgozók szabadidejük jelentős részét életszínvonaluk megőrzésére fordítják. Növekvő erőfeszítések árán működtethetők az intézmé­nyek. Átrendeződött a közön­ség összetétele és megválto­zott az érdeklődési köre is. így az eddiginél is rugalma­sabb műsorpolitikára, széle­sebb körű szolgáltatásra és tu- dátos világnézeti nevelőmun- kára van szükség. A lakosságot érdekli a bél­és külpolitika, a gazdaságban végbemenő változások, a meg­élhetési gondok. Az emberek igénylik azokat a fórumokat, ahol a megye, a település ve­zetőivel, a közélet képviselői­vel találkozhatnak. Kár, hogy a közművelődési intézmények ritkán vállalkoznak a napi po­litikai eseményeket bemutató, a végrehajtást segítő fórumok, viták rendezésére. Ugyanakkor ezekre az összejövetelekre még nem mindenütt jellemző a nyílt véleménynyilvánítás és az őszinte válaszadás. Fejlet­len a vitakultúra. Silány előadások A filmszínházak műsorpoli­tikája általában igényes, de nem minden esetben pozitív világnézeti hatású. Emellett a fiatalok — a videózás elterje­désével — gyakran vetítenek magánlakásokon csöppet sem a jó ízlést formáló filmeket is. A helytörténeti munka a szükségesnél lassabban bon­takozik ki a térségünkben. A falukrónikák, történetek és híradók jól szolgálják a hon­ismeretet — ebben jelentős eredmények, dokumentumok születtek. Viszont nem kielé­gítő a történelmi- múltunkat meghatározó helyi személyi­ségek életútjának, a munkás- mozgalmi hagyományok kuta­tásának és ápolásának szín­vonala. A múzeumi hálózat közmű­velődési tevékenységének nívó­ja változó. Cegléden az ál­landó kiállítások dokumentu­mai, kamarakiállítások, míg Abonyban és Albertirsán egy­re gazdagodó helytörténeti anyagoik várják a látogatókat. Fontos szerepet töltenek be a helyi kiadványok a tudatfor­málásban. Az elmúlt tíz évben hét munka jelent meg, töb­bek között 1982-ben a város új monográfiája. Az intézmények műsorpoli­tikája — bár az utóbbi idő­ben gazdagodott — inkább jövedelem-, mint művelődés­centrikus lett. A bevétel tel­jesítése miatt többségük kevésbé színvonalas, de közön­ségsikerre számítható előadá­sokat rendez. Az irodalmi, színházi, zenés programok drá­gák, szinte megfizethetetlenek egy kisebb intézmény számá­ra. Az előadások egy része gyakran silány. Elsősorban a közigényt kielégítő szórakoz­tató darabok irányába tolódott el a műsorstruktúra. E körül­mények nehezítik a tudatos világnézeti, kulturális, művé­szeti nevelést. A szaktanfolyamok, a kül­és belpolitikai, katonapolitikai előadássorozatok segítik a tá­jékoztatást, a műszaki, tech­nikai kultúra fejlesztését, amelyeket a TIT és MTESZ szervez. Fontosak a különböző kiscsoportok, sikeresen műkö­dik a Vitis alkoholellenes klub, a családpedagógiai mű­hely helybéli csoportja, vala­mint számos ifjúsági, diák- és nyugdíjasklub. A cigány- és cigánygyermekklubok e nép­réteg társadalomba való be­illeszkedését könnyítik meg. Elfogultság miatt A szakkörök, tanfolyamok fenntartásában és működte­tésében a művelődési otthonok mellett az iskolák járnak élen. A művészeti csoportok több helyen nem rendelkeznek megfelelően képzett szakmai vezetővel, gond az anyagi hát­tér előteremtése. Az utóbbi években kiemelkedik a Kar­dos Pál pedagógus-énekkar, a ceglédi zeneiskola néhány művészeti csoportja, az abo- nyi fúvószenekar és mazsorett- csoport, a körzet képzőművé­szei, a Ceglédi Galéria tevé­kenysége. Abonyban elsősorban az al­kalmazottaik vesznek részt a különféle rendezvényeken, a munkások és tsz-dolgozók azo­kon, amelyek őket érintik. Csemőben a gyermekek, nők és nyugdíjasok igénylik a ta­lálkozókat. Dánszentmiklóson a 4 és 25. illetve az 55 és 80 év közötti korosztályok láto­gatják a programokat. Jász­karaj enőn, Kőröstetétlenen a tömegpolitikai nevelőmunka minden rétegre kiterjed. Je­lentős az egészségnevelés. Legkevesebb eredményt — elzárkózás, elfoglaltság, távol­ság miatt — a középkorúak és a tanyán élők körében tudnak felmutatni. Az Újszilvásról el­járók szinte elérhetetlenek a közművelődés számára. A töb­bi településen — így Cegléden is — hasonlóak a tapasztala­tok. A könyvtáraik mind a fel­nőttek, mind az ifjúság szá­mára szerveznek csoportfoglal­kozásokat, író-olvasó talál­kozókat. A könyvtárosok fel­keresik a, rokkant időseket, betegeket. Tevékenykednek a külterületi iskolákban. A leg­korszerűbb szolgáltatásuk a bibliobusz. A TIT programjai szinte minden réteget vonza­nak, míg az MTESZ rendez­vényei főleg a műszaki, illet­ve agrárértelmiséget és a gazdasági szakembereket. Áz értelmiség többségét nem si­került megnyerni a kulturális munka, a korszerű ismeret- terjesztés számára. A közművelődési intézmény- rendszer anyagi és tárgyi fel­tételeinek korábbi dinamikus fejlődése lelassult, sőt egyes területeken stagnálás, romlás következett be. Az intéz­mények között meglehetősen nagy színvonalkülönbségek alakultak ki. Egy részük^ az alapfunkciók ellátását is csak nagy erőfeszítések árán vég­zi. Cegléden a körzetközpont közművelődési feltételei folya­matosan javultak az elmúl! ötéves terv során. Lazább együttműködés A gazdasági egységek anya­gi segítséget nyújtanak a köz- művelődési intézmények mű­ködtetéséhez. Bár ezek mér­téke általában csökken, az ér­demi együttműködés lazább. Igaz, példamutatóan segítették a cégek a művelődési központ felújítását, Dánszentmiklóson a művelődési és sportház, Tá- piószőlősön a faluház felépí­tését, valamint Jászkarajenőn a könyvtár bővítését. Ezek hangzottak el a napok­ban a városi pártbizottság ülé­sén, a közművelődési intéz­ményekben folyó munka ta­pasztalatairól. Sikeres önmeg^alésítás Agyagból formált figurák Legújabb kori szavaink egyi­ke az önmegvalósítás. A leg­több emberben él egy titkos vágy; felébreszteni és kibonta­koztatni a benne rejlő tehet­séget. A napi gondok elöl el­menekülve olyasmibe fog, ami legbensőbb ügye, magára mért erőpróba, melynek kétséges ki­meneteléhez nem kell a nyil­vánosság, Ha aztán úgy adó­dik, hogy a vers nem suta, a fénykép megüti az elvárható esztétikai mértéket, a rajz ki­fejező, akkor már módot ke­res a bemutatkozásra alkotó­juk. Papp László a közeli La- josmizsén él, az egyik ottani szakszövetkezet főkertésze. A gyümölcskultúra meghonosítá­sában, az új fajták elterjesz­tésében jelentős szerepet vál­lal. Állandó kapcsolatot tart a kutatóintézetekkel, hazai és külföldi tanulmányutakra jár. Saját pénzéből és idejéből is szívesen áldoz az utazásra. Fe­leségével bejártak már számos országot. Mindenhová a szép megismerésének vágya hajtot­ta. Alaposan szemügyre vette a műemlékeket, hosszan elidő­zött a múzeumokban, képtá­rakban. Tudatosan csiszolta, formálta ismeretvilágát. Egy napon azt vette észre, hogy már nem éri be a képzőművé­szeti alkotások élményének be­fogadásával, meg kell próbál­koznia a szoborcsinálással is. Rajzkészsége gyermekkora óta volt, megfigyelőképessége ugyancsak. Alföldi származású fiúként szülőhelyén még élmé­nyeket gyűjthetett a napjaink­ra letűnt paraszti világból. Szinte teljes mértékben ennek megörökítését tűzte célul, amikor először papírra vetette kisplasztikái terveit, majd agyagból formálgatta figuráit. Miután rájött az alapvető fo­gásokra, könnyen megbarátko­zott az anyaggal, és azóta len­dületesen dolgozik. Afféle életképet alkot Alak­jai egykor élt emberekhez kapcsolódnak. Egyéniségük ki­sugárzik, hiteles világuk kiraj­zolódik körülöttük. Legkedve­sebb figurája a szántó-vető paraszt, a bojtár, *a juhász. Megörökítette a kereskedőt, a kenyeret sütő asszonyt. Szép paripákat mintázott, emléket állított a búzanemesítőnek. Néhány esztendő leforgása alatt valóságos gyűjteménnyé formálódott a kisplasztikák so­ra. Művészi tanácsot, mester­ségbeli segítséget nem sokat kapott. Nyilván ennek is kö­szönhetően sikerült mindvégig Mozi Cegléd, Szabadság filmszín­ház, pénteken és szombaton, délután: Pinocchio (Walt Dis­ney, színes rajzfilm). Este: Asztal öt személyre (amerikai film). Pénteken és szombaton éjszakai előadás: Gyilkosok utcája (francia bűnügyi film). A kamaramoziban: Annie (amerikai filmmusical). A me­semoziban, szombaton és va­sárnap, délelőtt és délután: Az elcserélt cárevics (szovjet me­sefilm). a Józsi nem vár tovább. Vagy ha esett az eső, ide, az eresz alá egyszerűen bebújtak az utasok. Sok jó ember kis he­lyen is elfért a nyolcvanas évek buszmegállóiban.” És tényleg. Miért is nem szedjük össze a város más pontjain kallódó, muzeális bó- déjainkat, s miért nem hoz­zuk ide egy helyre, a Szabad­ság térre? Kossuthot és a két templomot már annyian meg­nézték. Hívjuk most már fel magunkra a figyelmet valami mással. (ra) Átlátok én a szitán. Tu­dom, hogy a Szabadság tér £ város szívében van. S azt ii tudom, hogy az új buszpá­lyaudvar a vasútállomás mel­lett. A pompás konténercsod£ pedig, amit Menetjegy- és bér­letpénztár névre kereszteltel hajdanában, plusz a felvilágo­sítás, az meg újfent a Szabad­ság téren található. De hát hol is kellene lennie? Először azt hittem, ha egy tárgy elveszíti funkcióját, ak­kor azt — példának okáért — elviszik onnan. Közben rá­jöttem, hogy az ilyen ott fe­lejtett konténerek igazából emelik egy városka főterének rangját. A modern formater­vezésű bódé egyébként már akkor is jól mutatott, amikor még megálltak előtte a buszok. Mellette merész bódérokon, ami — bár nem olyan égbe­törő, mint a „mögötte” levő neogót templom, azért mégis­csak vetekedett annak díszí­tettségével. Ahogy a buszok kiköltöz­tek új helyükre, és az impo­záns bódék pedig itt marad­tak, akkor döbbentem rá, hogy muzeális tárgyakkal állok szemben, s gazdájuknak is az a szándéka, hogy mint szabad­ösztöneire hagyatkoznia, érin­tetlenül megőriznie és kifejez­nie saját látásmódját. Kompo- zíciós formái természetesek, valós élethelyzeteket örökíte­nek meg munkái. A szobrokat készítő Papp László első önálló tárlatának a ceglédi helyőrségi klub ad otthont ezekben a napokban. Érdemes rászánni néhány percet a nézelődésre. Lesznek, akikben emlékeket idéz fel, a fiatalabbak ily módon talál­kozhatnak azokkal a témák­kal. amelyeket eddig csak hal­lomásból vagy olvasmányokból ismertek. Mindenképpen jó látni, ha valakinek a vágya teljesül, s osztozni örömében. Tamasi Tamás Felhívás December 20-án 18 óra 35 perckor Nagykőrös lakatlan területén, a 441-es számú útvonalon, a 14-es kilomé­terkő közelében a menet­rend szerint közlekedő au­tóbusz elütött egy ismeret­len férfit, aki kórházba szállítás közben meghalt. A férfi személyleírása: körülbelül 35—40 éves, 173 centiméter magas. 60—70 kilogramm testsúlyú, hosz- szú, fekete hajú, fekete sza­kállt viselt. Hegyes, vékony orra, elálló füle, feltűnően előreugró szemöldökcsont­ja volt. Ruházata: világos- barna téliesített nagykabát, fekete bársonynadrág, szürke papucscipő. Aki a személyleírás alap­ján az ismeretlen e.lhaltról bármi felvilágosítást tud adni, jelentkezzen a Ceglé­di Rendőrkapitányság köz­lekedési alosztályán, Ceg­léd, Kossuth tér 7. Munka­időn túl a kapitányság ügyeletén. Lehet fókazsírt kapni? Az embert kétszeresen is baj éri, ha elromlik a háztartásá­ban egy gép: egy ideig nem használhatja, de meg is kell csináltatni. Szerelőért, alkat­részért futkosni, a nem várt kiadást fizetni. Naponta, éven­te éri bosszúság a tulajdonost. Ha több a kopó, elhasználódó szerkezet, sűrűbb a bosszúság. Találkozás 1. Egy kis és egy nagy ember jöttek gázbekötés­re, a készülékek ellenőrzésére. Megnyitották a főcsapot, le­vették a fémburákat, vissza­tették a lemezeket nagy csat­togással, nagy szakértelemmel — a csavarok a padlón, az ol­dallapokat a födémmel a gon­dolat tartotta össze —, be­gyújtották (vagy nem) a gáz­kályhát, és aláíratták velem az okmányt: mindent átvet­tem, minden használható álla­potban van. No, ezt aláírtam, mint ahogy aláírtam a hűtő­gép-, a mosógép- a villanysze­relőnek. A fodrásznak nem, mert ott rögtön látható a hiba. Itt csak annyi volt a bibi, hogy a lakást előkészítve a költözésre, egyszer csak észre- veszem, megy a gázóra, pedig nincs fogyasztás. Hogyan me­het akkor az óra? Szombat este lévén fölhívom az ügyele­tet: — Valószínű folyik valahol a lakásban a gáz, mert megy a gázóra — mondom. — A fő­csapot nem tudom megmozdí­tani, jöjjenek ki, kérem! — Szerelő nincs, majd hét­főn kimegy valaki. Szaga van? Szaga nem volt. Mégiscsak jó az, ha nem zárnak az ajtók, ablakok! Találkozás 2. A szerelő für­ge, gyufája nincs, nekem sincs. A szomszéd szerencsére otthon van. A hiba helye az egyik csatlakozás. Rosszul tömítet- ték, vagy már „kikopott” a tö­mítés. Ha már ott van, ő is végignézi a készülékeket. Megállapításai: ez teljesen használhatatlan, nem is érde­mes hozzányúlni, nem lehet megjavítani. (Ez a lakás árát kb. hétezer forinttal emelte.) A másikat meg tudja javítani (maszekban), de rossz a víz­melegítő is. Ezért a kiszállá­sért pedig fizetek 50 forintot. Mondom: Azért fizessek, mert a kollégái rossz munkát végez­tek? Hogy a szobai konvektor miatt valakit valahol följelent­hetnék, az eszembe se jutott (és különben is: hol? kinél? mit?), csak a következő hi­bánál. Amikor fél éveli belül a vízmelegítő tömítése is el­kopott. Találkozás 3. Végre megvan az F—8-as. Már áhítattal ej­tem ki ezt a márkanevet. Megjártam érte a városokat, ígértem érte fűt-fát — hiába. De most tulajdonos vagyok, igen. Most csak nevetek az OTP-n, hogy eladta nekem a lakást a rossz konvektorral. Van már jó, a legjobb! Beje­lentem az igényemet a gázo­sokhoz, de ragaszkodom a leg­jobb hírű mesterhez. Nem gye­rekjáték a gáz, életek múlnak rajta. Megyek is a mesterhez, cédulát dobok a levélszek­rénybe: Mással én nem dol­goztatok, hívjon föl, keressen meg, kérem, már hideg van. — Megkaptam mindkét üze­netét. Az a helyzet, be kelle­ne szereltetni a készüléket a falba — adja ki az ukázt. Én boldogan: — Mondja meg, mikor tud följönni, ak­korra megkérek egy ezermes­tert, aki ért a kőművesmunká­hoz is. — Az nem jó, gázszerelő­vel kell betétetni. De nagyon rosszkor szólt, mert most min­denki tele van munkával. — De hogy gondolja — csak hebegni, hápogni tudok —, egy gázszerelőnek azt mond­jam, hogy csak a munka felét csinálja meg, a többit majd más? Több, mint furcsa, hogy egy szolgáltató vállalat éppen a fűtőtest fölszerelésére nem al­kalmaz szakembert, holott csak gázszerelő teheti föl a konvektort. De hol található a gázszerelő? A Tigáznál. Rémálom, hogy idejön két pancser, díszebédet, segéd­munkást rendel, a gáz pedig folyik, folyik. Én a kezemmel fogom be a lyukat, már majd elájulok a gázszagtól, kiabá­lok, de senki nem jön a se­gítségemre. A valóság jobb: ha odakint mínusz tíz fok alá süllyed a hőmérő, a lakásban lesz még 1—2 fok meleg, a csapok tehát nem fagynak be. Fókazsírral kenjük be a testünket, és meg­edződhetünk egy életre. Nem­csak a hideg, hanem a szolgál­tatás ellen is. No, de hol lehet most fókazsírt kapni? I. E. Idegen szavak szótára Á la carte r'sókdosó Vencelt, aki bár nem most jött le a fal­védőről, egy szép napon még­is hívatta az á la. carte-bizott- ság. Csókdosó ugyanis a saját beosztottjaival építtette föl in­gerlőén nagy alapterületű csa­ládi házát, a jókora hobbikert- ben pedig közgépekkel folyt a szántás-vetés. Betelt a pohár, a falvédős embernek szép csöndben távoznia kellett a cég éléről. A bizottság hat munkahelyet ajánlott föl, s Csókdosó szabadon választha­tott közülük. Egy év múltán az á la car- te-bizottság — hivatali ha­talommal való visszaélés és erkölcsi problémák okán — már csak három új munka­helyet nevezett meg, s Csók­dosó ismét kiválasztotta a leg­inkább megfelelőt. Ahonnan részegeskedés és nyíltszíni garázdaság miatt nyolc hónap elteltével megint csak távozni kényszerült. A bizottság egyetlen munkahe­lyet jelölt ki, amit Csókdosó szabad választással elfogadott. Itt érte a végzet. A botrá­nyos devizaügylet után már nem maradt több dobása. Múltbeli érdemeire való tekin­tettel kooptálták az á la carte- bizottságba. V. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) téri bódémúzeumot mutogas­sák. Hallom, ahogy a tárlat­vezető beszél: „Itt töltötték fölösleges ide­jüket a ceglédi polgárok, ami­kor éppen utaztak valahová. Közben ki-kinéztek az ipar- művészeti utcakő által ejtett lyukon, s láthatták, hogyan éled a természet. Vagy ezen a hasalós lyukon beszéltek be­felé a hideg reggeleken, hogy gyorsan kettőt Abonyba, mert Bódémúzeum a téren

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom