Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-22 / 301. szám

űvész tárlata Négy művész: Tari Gábor, Magyari Márton, Szegedi Csaba és Müller Árpád festőművészek tárlata tekinthető meg a Ma­dách Imre Művelődési Központ földszinti kiállítótermében. Az alkotásokat ez év végéig, december 30-ig tekinthetik meg a tárlatlátogatók (Papp László felvétele) Tervezés komputerrel Növekszik a lakosság tejfo­gyasztása; az igények kielé­gítésére a mezőgazdasági nagyüzemek tehenészeti tele­pein az eddigi legnagyobb sza­bású rekonstrukciós program megvalósításán dolgoznak, részben állami támogatással. A MÉM adatai szerint csak­nem száz létesítmény teljes felújítása, műszaki átalakítá­sa és teljesítményének foko­zása van folyamatban. A munkálatok során egyút­tal a telepeken tartott állatok számának növelését is lehető­vé teszik. A hazai gyakorlat­ban nagy számban találhatók a 300—100-as tehenészetek, ezeket úgy bővítik, hogy 600— 700 tehenet helyezhessenek el, javítva a tejtermelés gazdasá­gosságát. Van olyan létesít­mény, ahol a munkálatokat összekötik a számítógépes programozás bevezetésével. Ez történik például Vácszent- tászlón, ahol a tehenészetek­ben komputerekre bízzák a tervezést és az üzemszervezést. A rekonstrukció hozzásegíti a termelőket az állomány ge­netikai tartalékainak teljesebb kihasználásához. A munkaerő­vel való takarékoskodással is együtt járnak a felújítások, a telepek egy részében a kezelő- személyzetnek akár negyede is feleslegessé válik. Őket a gaz­daságok más területein foglal­koztatják. Garázst árvereznek A Vác Városi Tanács V. B. hatósági osztálya pályázatot hirdet a Vác, Deákvári főút 30—32. 3. sz. alatt levő, 20 négyzetméter alapterületű, a Váci Városgazdálkodási Válla­lat kezelésében levő megüre­sedett garázs újbóli hasznosí­tására. A garázshelyiséget ha­tározatlan időre adják haszná­latba, közúti forgalomban részt vevő gépkocsi tárolására. A helyiségre megállapított igénybevételi díj alsó határa: 60 000 forint. A pályázat nyer­tese a helyiség bérleti jogát kapja meg, a fizetendő bérleti díjat a városgazdálkodási vál­lalat állapítja meg. A pályázati 'ajánlatot 1988. január 15-ig kell írásban be­nyújtani a Vác Városi Tanács V. B. hatósági osztályára. A garázsra csak az tarthat igényt, aki a kérelmét a fenti határidőben benyújtotta, az igényjogosultságára vonatkozó igazolást (gépjárműforgalmi engedély) bemutatta és a pályá­zati feltételeket elfogadja. A helyiség használati jogát az a pályázó nyeri meg, aki a pá­lyázati tárgyalás során a leg­magasabb összegű igénybevé­teli díj fizetésére tesz ajánla­tot. A pályázati tárgyalás helye és ideje: 1988. január 20. dél­előtt 10 óra, a Vác Városi Ta­nács V. B. hatóségi osztá!jra, fszt. 9-es szoba. — Milyen volt a „Vox”? — kérdezgetett ismerősöm, aki nem tudott eljönni Makiári József énekkarának, a Vox Humanának a karácsonyi hangversenyére, december 20-án. — Elég, ha annyit mondok — válaszoltam —, hogy a ze­neiskola nézőterére kétoldalt pótszékeket kellett zsúfolni, és még így is sokan álltak. De nem csak benn, az ajtón kí­vül is. A végén pedig leg­alább ötször tapsoltuk vissza a szereplőket. Ecseteljem még? Gondolhatod milyen volt... Tudod, hogy nem értek a ze­néhez, csak szeretem, úgyhogy ne várj elemzést. Nagy szava­kat se akarok használni, ezért csak annyit: sikerült va­Koncert - gyertyafénynél A régi város vidámsága József Attila írja Betlehemi királyok r'mű versében: „A sok pásztor mind muzsikál. / Meg is kéne szoptatni már. / Kedves három királyok. / Jó éjszakát kívánok!” A köl­tő ezt a versét 1929 karácso­nyára írta. Hasonló váci ka­rácsonyi történetünk 1910-ből való. A nagy építkező egyház­fő, Csáky Károly püspök ada­kozó támogatásával felépült a Katolikus Legényegylet új székháza az Attila u. 12-ben. Ma is áll a ház épségben, több lakóval. Akkor ez az építke­zés kiemelkedő helyet kapott céljával a városban, hisz ak­kori fogalmakkal „kultúrcen- ternek” épült. Színpad, teke­pálya, söntés, kártyaasztalok kívántak örömöt adni a raun- kásifjaknak, akik társaság és közösség után vágyakoztak. Az elkészült, felavatásra vá­ró épületet szép karácsonyi ünnepséggel kívánták meg­nyitni. Színjátékot adtak elő bibliai' történetekből, lévén karácsony ünnepének délután­ja. Egy kép a színdarabból: a gaz Heródes üldözi a szent családot, az menekül előle, a jó emberek ebben segítik, majd a három király meglá­togatja őket az istállóban, ajándékokat hozva. A színpad fő tárgya volt a bölcső. Hogy élőbb legyen a jelenet, a ren­dező játékbaba helyett öt-hát hónapos csecsemőt tervezett ebbe a jászolba fektetni. Ha netán sírna- a csecsemő — gondolta —, még természete­sebb lesz a jelenet. Nem ez történt... Karácsony előtti napokban már kiosztották a jegyeket az előkelőségek számira fenntar­tott első sorokba. Az adako­zó megyés püspök is megje­lent kíséretével, jóságos mo­sollyal az arcán. Bizonyára a felemelő rendezvény váltotta ezt ki. Az előadás elkezdő­dött. Simán gördült a bibliai esemény váci mása. Egyszer csak folydogálni kezdett va­lami a jászolból. Az első sor­ban ülő családból egy gyer­mek felkiáltott: — Anyuka, bepisilt a Jézuska! — Hatal­mas csattanás következett. Az anyuka minden dühét belead­ta ebbe a pofonba, mely ter­mészetességével megszégyení­tette őt. És pont az ő gyer­meke?! Most mindenki erre a jelenetre figyelt a legjobban. Amikor vége lett a karácso­nyi színdarabnak, a püspök úr az anyukához lépett, és a kö­vetkező bölcs intelemre figyel­meztette: a gyermeket nem szabad büntetni — különösén brutális módon —, ha az iga­zat mond. P. Gy. lódi karácsonyi hangulatot te­remteniük. Sőt! Fokozni is tudták. Ehhez a zene mellett hozzájárultak a kellékek is, a karácsonyfa és a meggyújtott gyertyájú adventi koszorúk. A ma is élő öhrwall koráljaival kezdték, utána karácsonyi da­lokat énekeltek. Ezután a színpadon kettévált a kórus, hogy láthassuk Sirák Pétert az orgonánál, amint A pász­torok című Messiaen-darabot játssza. Az énekkar létszáma idő­közben már a korálok után bővülni kezdett, az orgonaszót követően pedig, amikor a Respighi-műre, Az Űr szüle­tésének dicséretére került sor, már egészen teljes lett. Ek­kor jöttek a szólisták is: Pászthy Júlia, Németit”Judit. és Erdős Ákos, valamint a ze­neiskola hangszeregyüttese. Az előadás alatt innen- onnan hallani véltem katarti- kusan felszakadó sóhajtásokat. A lelkek ráhangolódtak a mu­zsikára. Szorosan összekulcso- lódtak vele, akár két fogaske­rék. A gyertyák félhomályá­ban ez még teljesebb, zavarta­lanabb lehetett. Sokan bizo­nyára el is felejtették, hogy hangversenyteremben ülnek. Kifelé jövet meg is jegyezték: „Ezt a hangversenyt nyugod­tan lehetett volna a székes- egyházban rendezni, az ottani nagy orgona kíséretével ’. Ennyit tudtam mesélni most, egyszuszra. Boldog ka­rácsonyt, Neked! Dudás Zoltán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXT. ÉVFOLYAM. 296. SZÁM 1987. DECCMPNH 22.. KEDD Eihinnéh, hegy vendégeket vártam? Be én nem is iszom alkottat Tolvaj! Szinte arcul csapja a szó az embert. Ezentúl tolvaj lennék?! Mert a tolvaj az már bűnöző, ugye? Ha belépek egy szobába, elhallgatnak odabenn. Tehetetle­nül kell tűrnöm, hogy suttogjanak rólam, ujjal mutogas­sanak rám a hátam mögött. Állnom kell a kutató tekin­teteket, és aki elfordul tőlem, joggal teszi. Magyaráz­zak! Magyarázkodjak! Lehet magyarázat? Elhinné va­laki, hogy vendégeket vártam? A fiaimat! Hiszen én nem is iszom alkoholt! Mindegy, hol történt, nem számít az idő és a név sem. A történet igaz. Az egyik élel­miszerüzletben rajtakaptak egy öregasszonyt, amint két üveg pálinkát próbált a szaty­rába csempészni. Hogy mit je­lent, hány évet az, hogy „öreg”? Hetvenet, hetvenket­tőt, esetleg csak hatvankilen- cet? Talán mindegy. A néni­nek felnőtt fiai voltak, és ezek a fiúk jöttek látogatóba. Az asztal pedig üresen állt a szo­ba közepén. Legtöbbszer élelmiszert — Mintegy tíz-tizenöt eh­hez hasonló üggyel találko­zunk évente — mondja Újhe­lyi Sándorné szabálysértési főelőadó. — Nem mintha ez felmentést adna a felelősség alól, de az elkövetőknek szinte kivétel nélkül igen alacsony a nyugdíjuk. A kalandvágy, iz­galom, amely esetleg fiatalabb életkorban még motiválhatja a cselekményt, a szóban forgó esetekben értelmét veszti. Hogy beszélhetünk-e szükség­ről? Mindenesetre megdöb­bentő az eltulajdonított áruk skálája. Legtöbbször élelmi­szert visznek el az időseb­bek, mirelit tyúkot, kacsát, de előfordult, hogy valaki néhány deka párizsival próbált fize­tés nélkül távozni. — És az italok ...? — Az italok, kávéscsomagok általában vendégvárás előtt tűnnek el. Egyébként, tekin­tettel a tettenérésre, az ilyen ügyekben a tárgyalás mellő­zésével születik döntés. A miértekre tehát nem tudunk pontosan válaszolni. A boltban felvett jegyzőkönyvekben vi­szont, ha csak pár szó erejéig is, de szerepel az elkövetők nyilatkozata. Ebben legtöbb­ször az alacsony nyugdíjra szoktak hivatkozni, illetve ar­ra, hogy megtévedtek, nem tudtak ellenállni a csábítás­nak. Persze a probléma azért sokkal összetettebb ennél. Egy ilyen jegyzőkönyvet tar­A cukorbetegek klubjában Vidám, ünnepi hangulatú volt a cukorbetegek klubjá­nak legutóbbi találkozója. Ez­úttal nem hangzottak el szi­gorú intelmek, termékbemu­tató sem volt. Ehelyett mű­sort kaptak. Az Egészségügyi Szakközépiskola hat diáklá­nya szerepelt a klubtagok előtt karácsonyi összeállítás­sal. Fazekas Lászlóné tanítot­ta be a verseket, dalokat, ez­után vidám film következett „Professzor a konyhában” címmel. Témába vágó volt, az egészséges táplálkozás rej­telmeit nyitogatta sok-sok ne­vetést fakasztva. ■ Amikor véget ért, és a ven­dégek is elbúcsúztak, ki-ki 7 j lök az íróasztalnál, lr- nőm kell. Ez már az utolsó pillanat, tovább nem lehet halasztani... Mindig nehezen szánom el magam erre. Leülni, és írni: .,Kel­lemes ünnepeket és boldog új évet...” Először azokat a kártyá­kat veszem elő, amelyeken már kész szöveg van. Foly­tatnám a nyomtatott soro­kat: ... kíván szeretettel... — de megállók. Mert eszem­be jut a címzett. Elképze­lem, ahogy felbontja a bo­rítékot. megnézi a kártyát, és csalódottan leteszi. „Egy évben egyszer legalább mcgtehetné,\hogy kézzel le­ír két sort nekem” — je­gyezné meg hangosan, vagy csak úgy magában ... Félreteszem az előre nyom­tatott üdvözlőkártyákat, és elkezdem írni: „Kellemes ünnepeket...” Szabvány szöveg. Címzettje nyolcvan- három éves. s ha távoli is. mégiscsak rokonom. Neki legalább két, csak neki szó­ló mondatot le kell írnom... A többi már mehet egy kaptafára. A többi — de a következő még nem. Eveket dolgoztunk együtt. A főnö­köm volt. és egyben a ba­rátom. Öt nem intézhetem el egymondatos panelszö­veggel. A harmadik lapot a volt ..kíván szeretettel... szomszédomnak írom. Alá- kanyarítom a nevem, ami­kor eszembe jut, hogy egy­szer valami nagyon finom külföldi italt kapott, s azt mondta, csak akkor bontja fel, ha mind a kettőnknek lesz ideje egy kis iszogatás- sal egybekötött beszélgetés­re. Emlékszem az estére, amikor felbontottuk az üve­get ... Legalább egy utó­iratot kell az üdvözlethez tennem! Nézem a telefonjegyzéke­met, Egy név a K betűnél, egy az N betűnél. Tavaly nem írtam nekik. Az egyi­kükről valamikor tavasszal hallottam,. hogy leszázalé­kolták. Az előző évben in­farktusa volt, s alighogy jobban lett, a szemét kel­lett operálni. Persze, a ha­verok mind eltűnnek egy szerencsétlen közeléből. A barátom volt, és én is el­hagytam. elfeledkeztem ró­la... Másikuknak szándé­kosan nem Írtam. Karriert csinált, nagy ember lett be­lőle. Nem akartam, hogy azt higgye... Ö sem irt, de új­év másnapján eljqtt. hogy boldog új esztendőt kíván­jon. Lassan elfogynak az üd­vözlőkártyák, de nekem újabb és újabb nevek, em­berek jutnak eszembe. Rosz- szul érzem magam, olyan embernek, aki méltatlanná vált mások barátságára, szeretetére. Akit mások bi­zalmukba fogadtak, de aki­nek ez semmit sem jelen­tett. Egy munkahely-változ­tatás, egy költözés, egy te- lefonszám-változás eléa volt ahhoz, hogy elfeledkezzen róluk... Az ilyen ember 1 nem érdemel mást, csak azt, hogy végül magára marad­jon. Ülök az íróasztalnál. Már nincs mire írnom. Ülök, és már-már megfogadom ma­gamnak, hogy januárban sorban felhívom ezeket az embereket, elmegyek hoz­zájuk, találkozni fogok ve­lük, vagy legalábbis leve­lezni fogunk. Semmi nem olyan fontos, mint az em­beri, a baráti kapcsolat... I )e magamnak sem fo- gadkozom. Ismerem magam. És azt is tudom, hogy hajlamos vagyok el­hinni: ilyen az élet. Minden elmúlik benne. A barátság is. B. J. megkapta a Télapó ajándé­kát. A csomagban természe­tesen nem édességek voltak, hanem egy hasznos könyv, a Cukorbajról cukorbetegeknek című. Ezen az estén ugyan nem esett szó róla, mi mégis sze­retnénk megragadni az alkal­mat, hogy néhány ünnepi in­telmet közvetítsünk. Szakem­bert kértünk tanácsadásra, dr. Tóth János belgyógyász főor­vost, arról, milyen veszély fe­nyeget az ünnepi „túlevés” miatt? Üzenete az egészsége­seknek is szól — és talán in­kább őket kell mértékletes­ségre inteni. A cukorbetegek vagy az „epések” már tud­ják, mit szabad, mit nem. Ilyenkor inkább azok sínylik meg az „elkövetett” lakomá- zásokat, akik addig egészsé­gesnek hitték magukat. — Tudom, a hagyományo­kat nem szívesen adja fel senki. Ragaszkodnak a meg­szokott, nehéz ételekhez. En­nek legnagyobb kárát a túl­zott kalóriafelvétel miatt szenvedi el a szervezet — magyarázta a főorvos. — Ezért, ha bizonyos ételekről végképp nem tudnak lemon­dani, legalább arra törekedje­nek. hogy minél kevesebb ka­lóriát zsúfoljanak bele. In­kább növényi zsiradékokat, olajat vagy margarint hasz­náljanak. Cukor helyett a bejglibe vagy más sütemény­be a nagy választékban kap­ható édesítőszerek valamelyi­két aiánlom. — Gyakrabban nyílik ilyen­kor a házi patika ajtaja. Je­lentős mennyiség fogy a kü­lönböző. emésztést segítő tab­lettákból. Vajon megoldják-e ezek a szervezet gondjait? — Semmiképpen! Nem ja­vaslom gyógyszer szedését az egészségeseknek csak azért, mert sokat ettek. Ez nem ké­pes átvállalni a szervezet fel­adatait. Tabletta ide vagy oda, a túlzott étel-ital fogyasztás következményei igen súlyosak is lehetnek. Addig nem ta­pasztalt hasnyálmirigy- és epebántalmak jöhetnek elő sokszor nagyon is komoly for­mában, D. Z. (ok a kezemben. A megfelelő . rovatban a „megtévedt” szó szerepel, lejjebb pedig az áruk listája, amelyek kísértésbe hoztak egy nyugdíjast. Vag­dalt. hús, sertésmájkrém, mo­gyorós csokoládé, összesen 66 forint 20 fillér értékben. Rendkívüli segély — Vácott 1937 első félévé­ben 6620 nyugdíjast tartottunk nyilván, ez a lakosság 17,7 százalékát leszi ki — néz fel az iratokból Bakaja László, a tanács családvédelmi csoport­jának vezetője. — Tavaly 1 millió 300 ezer forint rend­szeres, és másfél millió forint, rendkívüli segélyt fizetett ki a város. — Kik kaphatják ezeket a segélyeket? — Elvileg bárki, aki telje­sen egyedül él, és nincs eltar­tásra kötelezhető hozzátartozó­ja. Rendszeres juttatásban, amelynek összege 70 év alatt 2450 'forint, jelenleg hatvanéin részesülnek; valamennyien olyanok, akik nyugdijat egyébként nem kapnak. Emel­lett rendkívüli segély is folyó­sítható nekik cs a nyugdíja­soknak egyaránt. Az ilyen, egyszeri kiegészítésekkel együtt három-három és fél ezer forintos havi jövedelem jön ki. — Mindez automatikusan jár a rászorulóknak? — A folyamat olyan érte­lemben nem automatikus,, hogy a segélyt kérni, kell. Ezt a kérelmet azonban az érin­tetteken kívül a tanácstag vagy bármely társadalmi szerv is beadhatja. Ha a feltételek fennállnak és a nyugdíjjal nem rendelkező idős ember szociális helyzete ezt indokol­ja, akkor a rendszeres folyó­sítás ettől kezdve valóban automatikus. A rendkívüli se­gélyekhez természetesen min­den alkalommal külön kére­lem szükséges. Nyugtalanító jelenség Tudom, mire gondolnak. Én is ismerek olyan embereket, akiknek nem „jön ki” az a havi háromezer. Sem segély- lyel, sem anélkül. Hogy végül ki próbál a kabátja alá rej­teni egy-két forintnyi árut? A kisnyugdíjasok, a segélyből élők vagy mások? Hallottuk, 10—15 ilyen esettel találkozni évente, mely alig néhány ti­zed százalékát teszi ki az összes nyugdíjas számának. Ha életkorok alapján bontanánk fel a bolti lopásokat, másutt bizonyára magasabb mutatók­kal találkoznánk. És mégis . .. Miért nyugtala­nít ez a szám? Talán, mert az egész olyan irreális. Talán, mert képtelen vagyok elkép­zelni ebben a helyzetben egy idős embert Mert nem tehet, nem tesz ilyet senki ok nél­kül. Táján maga a jelenség a nyugtalanító. A jelenség, amely sertésmcójkrémmel. húsz deka párizsival, filléres alapon jelenség csupán. Falusy Zsigmond Hadköteleseknek ügyfélfogadás A Prst Megyei Hadkiegé­szítési és Területvédelmi Pa­rancsnokság katonai főelőadó­ja, Kecskeméti István,. Vácott minden hétfőn 19 óráig a hi­vatali időn túl is fogadja az ügyfeleket a városi tanács épületében. A hadkötelesek tehát az ügyeiket helyben is intézhetik. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom