Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-22 / 301. szám
8. A PEST MEGYEI KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI TANÁCS TÁJÉKOZTATÓJA Megoldhatatlan helyzetek? A gépjárművek számának állandó növekedésével az úthálózat fejlesztése megyénkben sem tud lépést tartani, bár ha sűrűségét, kiépítettségét és szélességét más megyékéhez hasonlítjuk, kedvező képet kapunk. De amennyiben mindehhez figyelembe vesszük a forgalom nagyságát, akkor sokkal kevésbé lehetünk elégedettek. A főutak Pest megyei szakaszain a főváros felé haladva megfigyelhető a forgalom sűrűsödése, sőt helyenként a terhelés eléri a teljesítőképesség határát is. 'Kritikus helyzetek alakulnak ki munkanapokon a 2-es, a 4-es, és a 70-es számú főutakon, hétvégéken pedig a 2-es, a 6-os, a 11-es, az 51-es és a 70-es számú utakon. Bizonyos útszakaszokon már a teherbírással is gondok vannak, több főúton megfigyelhetők a keréknyom-vályúsodás jelei, ami — különösen esős időben — potenciális baleset- veszélyt jelent. A főutak túlzsúfoltságának hatására szinte megoldhatatlan helyzetek alakulnak ki egyes települések belterületén. A keresztező és csatlakozó utaknál csak rendkívüli várakozások árán, és kizárólag az udvariasságra számítva lehet a főutat keresztezni. Ilyen esetben egyetlen lehetőség kínálkozik: a forgalomirányító lámpa, illetve lámparendszer. Ez viszont tovább lassítja a főútvonal forgalmát, amint ez tapasztalható például Dunakeszin vagy Dunaharasztin. Nagy segítség lenne ezeken a helyeken a forgalmi sávok számának növelése, ezt viszont többnyire a település beépítettsége teszi lehetetlenné. Végső megoldásnak csak egy rendkívül költséges lehetőség kínálkozik: a településeket elkerülő utak megépítése. Pest megyében régóta foglalkozunk ezzel a gondolattal, mindenekelőtt a 2-es és az 51-es főutakkal kapcsolatban. Az előbbi Budapest és Vác között a települések keleti oldalán haladna, elkerülve Dunakeszi, Göd, Sződ és Vác belterületét. Az 51-es út az MO-ás és az 50-es út csomópontjánál ágazna ki és elkerülné Duna- harasztit és Taksonyt. Hasonló megoldásokon kell törnünk a fejünket a 4-es számú főút Budapest és Pilis közötti szakaszán. Persze mindehhez jelentős anyagi erőforrásokra lenne szükség, amire most nincs sok kilátásunk, hiszen még az elmúlt években felhalmozódott feszültségeket sem sikerült csökkenteni, annak ellenére, szók készültek el a megye területén. A VII. ötéves tervben érdemleges kapacitásnövelő beruházásokról — az autópályákat kivéve — nem is beszélhetünk. A nemzetközi tranzit- forgalom szempontjából azonban döntő jelentőségű az MO-ás autópálya építésének megkezdése az Ml-es és az M5-ös autópályák között. Ennek a 29 kilométeres szakasznak először az M5-ös és a 6-os főút közötti része épül meg félautópályaként, várhatóan 1990-re. Semmivel sem kedvezőbb a kép, ha a tanácsi kezelésben levő utak fejlesztését, fenntartását, üzemeltetését vizsgáljuk. Mindent megmagyaráz, hogy 1981 óta változatlan pénzből kell megoldani az 5800 kilométer hosszúságú tanácsi úthálózat üzemeltetését. A rendelkezésre álló pénz már arra sem elég, hogy az évente keletkező olvadási károkat elhárítsuk. A tavalyi tél következtében 80 millió forint kár keletkezett, a javításokra mindössze húszmilliót tudtunk fordítani. Ez persze nem azt jelenti, hogy az utak kátyúsak maradnak, de olyan mértékű beavatkozásra nem tellett, amivel az ismételt meghibásodást megelőzhettük volna. Kisebb zökkenőkkel ugyan, de a tömegközlekedési útvonalak működőképességét sikerül biztosítanunk. Idén 19 kilométer hosszan erősítettük meg a burkolatot, a mellékutakon 140 ezer négyzetméter élettartam-növelő bevonatot készítettünk. Folyamatosan gondot kell fordítanunk a megye tanácsi kezelésű hídjaira is. Ezek nagyobb ütemű átépítését 1980- ban kezdtük el. Ebben a tervidőszakban évente 8—9 hidat sikerül átépíteni, de ez az ütem is évről évre csökken. Valkai György, a Pest Megyei Tanács közlekedési osztályának vezetője Biciklisztráda A kerékpározás tagadhatatlanul reneszánszát éli. Gyerekek, fiatalok, felnőttek szállnak nyeregbe, hogy az iskolába, a munkahelyre vagy kirándulni kerekezzenek. Ám a közlekedésnek ez az igazán egészséges módja csöppet sem veszélytelen motorizált korunkban. A biztonságot, védelmet, nyújtó kerékpárutak száma az elmúlt évtizedben nemhogy nőtt volna, inkább a meglévő keskeny sávokat is magának követelte a gépjárműforgalom Budapesten éppen úgy, mint a vidéki városokban. Az utóbbi esztendőkben azonban egyre több szószólója akad bicikliutaknak, s a föl- buzdulást tettek is követik. Éppen Pest megyében született meg az első kifejezetten a kerékpáros turizmust szolgáló „bicikli- sztráda" ötlete. A Dunakanyarban építendő kerékpárút tervei először 1971- ben merültek föl. Ahogy ez már nálunk lenni szokott, a megvalósításhoz meglehetősen hosszú idő kellett, de tavaly végre elkészült a Budapesttől a Luppa-szigetig vezető szakasz.A kerékpárutak építése idén is folytatódott. Különböző forrásokból származó pénzből 6,4 kilométer bi cikliút épült a megyében: Cegléden a 11-es számú főút mellett, tovább vezették a dunakanyari szakaszt és Visegrádon is elválasztották a kerekezőket a gép kocsiforgalomtól. Kerékpáros gyerekből autós felnőtt Cpttl ac MO-ás autópálya. Mit ér a legjobb, legátgon- doltabb forgalomszervezés, ha a résztvevő — gyalogos vagy járművezető — nem tartja be a szabályokat? A közút veszélyes üzem. Mindenki felelős a másik emberért, az autós a gyalogosért, a gyalogos a vezetőkért. Az autóból kiszálló ember gyalogos lesz, a kerékpárra ülő gyerek vezető. A motorizáció az „évszázad járványa”-i közé tartozik. Ezzel szemben kell hogy védettséget kapjanak a közúti közlekedés legfiatalabb résztvevői: a gyermekek. A KRESZ kerettörvény, amit a közlekedők töltenek meg életszerű tartalommal. Várható, hogy az új közlekedési törvény még többet igényel: a forgalmi helyzeteket reálisan értékelő, saját manővereit biztonságosan hozzáillesztő, a veszélyt előre látó defenzív stílusú járművezetőt, akinek van közlekedési taktikája, fantáziája, érzi a közlekedés lüktetését és a partnerek jelenlétét. Hisszük: ha a gyerek a KRESZ világában él, tesztlapot tölt ki, gyakorol, versenyez, túrázik, felelősségteljesebb, törvénytisztelőbb gép- járművezető lesz. Ezt a perspektivikus munkát fogja ót a KBT, ennek megvalósítását szolgálják az iskola tantervébe beépülő közlekedésre nevelő órák. Egy tanév során az osztályfőnöki órákon 6-8 alkalommal van lehetőség a közlekedési ismeretek oktatására. Pest megyében kialakult egy olyan szakreferensi, szakoktatói hálózat, amely az iskolákban ezt a célt szolgálja. A különböző közlekedési szakA mentődobozt sem nyitották ki 'Tálán olvasóink is emlékeznek még atragi- ■L kus kimenetelű erdökertesi bányaomlásra. Juhász János legalábbis nem tudja elfelejteni. Ha akkor lett volna a helyszínen valaki, aki a mentő megérkezéséig ellátta volna a szerencsétlenül járt gyereket, akkor még ma is közöttünk lehetne... Ez csak-egy baleset a sok közül, amellyel Juhász János találkozott, s persze akadt ezenkívül is jó néhány. Például a közutakon, ahol gyors, szakszerű beavatkozással nemegyszer elkerülhető lett volna a legnagyobb baj. Ezért azután Juhász János mentőápoló, a Magyar Vöröskereszt gödöllői szervezetének tagja úgy gondolta, hogy nem mehet ez így tovább. A szabályok ugyan 1985 óta előírják, hogy az új jogosítványt szerzők elsősegélynyújtásból is kötelesek levizsgázni, de mi lesz a többiekkel? Akik hosszú évtizedek óta ülnek a volánnál, de nem tudják, hogy mit kell tenni egy baleset bekövetkezésekor, hogyan kell ellátni a sérülteket. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sokunk számára annak a megállapítása is gondot okoz. hogy szükség van-e egyáltalán a segítségre vagy sem? Juhász János feltett szándéka, hogy Gödöllő környékén ne legyen olyan autós, aki nem rendelkezik ezekkel az ismeretekkel. Már húsz éve annak, hogy elsősegélynyújtó-tanfolyamokat, előadásokat tart, s öt esztendeje az autósokat is okítja. Ennyi idő alatt elég tapasztalatot gyűjtött ahhoz, hogy ráébredjen: az elméleti tudás megszerzése önmagában semmit sem ér. Akadnak ugyan jól használható tájékoztató füzetecskék, tesztlapok, amelyek valamennyire pótolják az űrt, de ez nem elég. Ha valaki nem tudja, hogyan néz ki egy seb. egy törés vagy másfajta sérülés, akkor nem is mer hozzányúlni. Juhász János ezért gondolt egy merészet, és művégtagokat hozatott a gyárból. Azokra pedig műsebeket helyezett, amelyeket a tanfolyamok részvevőinek fel kell ismerniük, s rá kell jönniük arra, hogy mi a teendő akkor, ha ilyenekkel netán a gyakorlatban is találkoznak. Talán első hallásra és főleg látásra bizarrnak tűnik ez az ötlet. Ezek a sebek, sérülések, vérömlenyek ugyanis olyan élet- hűek, hogy rossz rájuk nézni, s még a róluk készült fényképfelvételek is elborzasztóak. Ám ha segíteni akarunk szerencsétlenül járt embertársainkon, akkor le kell győznünk iszonyatunkat. A statisztikák azt bizonyítják, hogy ehhez megfelelő ez a módszer. Régebben Gödöllő térségében is az volt a helyzet, hogy sokan még a mentődobozt sem nyitották ki, ha balesettel találkoztak, hanem szaladtak segítséget hívni. Ma már az autósok 30—40 százaléka hozzá mer nyúlni a sérülthöz, s ellátja, mire a mentőautó megérkezik. Ez óriási haladás! Juhász János mentőápoló és társai — valamennyien vöröskeresztes aktivük — nagyon komolyan veszik ezt a megelőző, felvilágosító munkát. Járják az üzemeket, s az ottani alapszervezetek szervezésében gyakorlati példákat hozva oktatják a dolgozókat. Kétszer háromórás foglalkozásból, az azokon hallottak és látottak összefoglalásából áll a tanfolyam, amelyet vizsga követ. Már 3750 gépkocsivezetőt készítettek fel a váratlan helyzetre. Ök már tudják, hogy mit szabad és mit nem szobán tenni a sérültekkel. A következő lépés az, hogy a munka- helyeken kívül az egyes településeken is megszervezik a tanfolyamokat. Már most községi rendezvényeknek ad helyet Szada, Mogyoród és Veresegyház. Mint mondják: ezt a munkát sosem lehet, szabad abbahagyni. Egyre több a gépkocsi, s ezzel párhuzamosan a veszélyhelyzet. Ők ennyit tudnak tenni az emberek védelmében. A többi rajtunk múlik... K. L. alegységek, közlekedési rendőrök, KRESZ-szakkörök ezeket a lehetőségeket szélesítik. Sokirányú feladatot kell itt megoldani: közlekedési intelligenciára, balesetmentes közlekedésre, a KRESZ szabályainak ismeretére, gyakorlati alkalmazására való nevelés. De szerepel az anyagban az úttörő közlekedési rendőrök képzése, forgalomszerve- zés, veszélytérkép-készítés, elsősegélynyújtás, a defenzív vezetés elsajátítása és kerékpáros ügyességi feladatok megoldása. Pest megyében is egyre népszerűbb a kerékpározás, de sajnos nagyon veszélyes is (a kipufogó gázok belégzése ártalmas, a nagy járműforgalom veszélyt jelent, a nagy testű járművek félelmetesek). Igaz, kevés a kerékpárút, és ezen sajnos még évekig nem tudunk javítani. A legjobb kerékpárosok KRESZ-elméleti és gyakorlati ismeretekből mérik össze tudásukat o megyei KBT által rendezett felmenő rendszerű versenyeken. Az idei tavaszi versertyeken Gödöllő vonzáskörzetében 34 iskola 6000 tanulója vett részt a selejtezőkön és 200 fő versenyzett a megyei csapatba való bejutásért. Sokéves tapasztalat, hogy azoknál az iskoláknál, ahol lelkesen végzik ezt a munkát, szép eredmények születtek, mint például Erdőkertesen, Pécelen, a gödöllői Erkel iskolában, a segédmotorosoknál a gödöllői szakmunkásképzőben, az aszódi szakközépiskolában és a péceli gimnáziumban. Továbbiba is szorgalmazzuk az iskolai szakreferensek és oktatók tevékenységét, hívjuk és várjuk őket a különböző KBT-rendezvényekre. Az elmúlt években több alkalommal Erdőkertes nyerte meg mind csapatban, mind egyéniben a gödöllői versenyt. A A váci KRESZ-parkban (cím fölötti kép). Nem lehet elég korán kezdeni. gödöllői csapat (I., II.) a megyeit. Minket ért az a megtiszteltetés, hogy a Pest megyei csapatot o dunakeszi KBT-oktatóbázison a tavaszi szünetben egyhetes bentlakásos tanfolyamon készítettük fel az országos versenyre. Körzetünkben kialakult hagyomány, hogy a felkészítésekre nemcsak a dobogós helyezetteket hívjuk be, hanem tesztlapok és a gyakorlati eredmény alapján a legjobbakat, és újra versenyeztetjük őket, hogy ne csak a pillanatnyi forma döntsön. Talán ennek is köszönhető, hogy 1982- től kezdve az élmezőnyben vagyunk. Ezeken a versenyeken nemcsak a KRESZ-tudás dönt, hanem különböző ügyességi feladatokat kell megoldani. A 90—100 pontos tesztlapot hiba nélkül kell kitölteni, szabályossági pályán közlekedni, ügyességi feladatokat végrehajtani (bóják, billenődeszka, lengőkapu, szlalom, fogazott léc), szerelési feladatokat megoldani; egészségügyi ismeretekkel rendelkezni és a NIK-Kupa versenyzőinek az iskolakupa rendező országának földrajzát is el kell sajátítaniuk. A legjobb versenyzők, a KRESZ-szakkörök legkivá- lóbbjai meghívás alapján részt vehetnek a bánki Pest megyei KRESZ-táborban, ahol felkészítésen, versenyen fejlesztik tudásukat. Nagy élményt jelentenek a Pest Megyei KBT által rendezett tö- megsportnapok is, amelyek vonzzák a kerékpárosokat. Ilyen volt a Dunakeszin, Gödöllőn, a Hungaroringen, és 1987 szeptemberében ismét Dunakeszin rendezett tömegsportnap. Volt itt: rendőrségi helikopter, Mercedes. BMW- motor, trafipax, rendőrkutya- bemutató és olimpiai ötpróba. Távlati terveink: az oktató- tevékenység bővítése, az eredmények szinten tartása, utánpótlás-nevelés, kerékpárigazol- vány-szerzési lehetőség megteremtése a biciklivel járó tanulóknak. Szeretnénk minél több gyereket bevonni a kerékpározók táborába. Ösztönzés volt számunkra, hogy az OKBT ez év októberében Erdőkertesen forgatott oktatófilmet a. közlekedésre nevelésről. Az iskolában folyó oktatómunkát a megyei KBT és a Gödöllői KBT segíti szaktanácsadással, gyakorló tesztlapok kiadásával, sajtópropagandával, szóróanyagok kibocsátásával (ezek nagyon népszerűek a gyerekek körében; egy-egy matrica, trikó, sapka szinte elkötelezi a tanulókat). Ügy érzem, mint a gödöllői KBT ifjúsági szakbizottságának vezetője, hogy a terület iskoláival jó és gyümölcsöző a kapcsolat, de ezt még mindig fejleszteni lehet és kell. Munkánkat segítik azok a KBT-s társadalmi munkások, akik szívesen vállalják a balesetmegelőző munkát. Azt szeretnénk, ha minél kevesebb gyerek szenvedne közlekedési balesetet. Palágyi István, a gödöllői városi KBT ifjúsági szakbizottságának vezetője
