Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-18 / 298. szám

2 MEGYEI] 1987. DECEMBER 18., FENTEK BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) az inflációnak alapvető gaz­dasági ■ okai vannak, többek között az, hogy nem teljesít­mények szerint fizetik ki a béreket, a termelési szerke­zet korszerűtlen, .pazarló az erőforrások felhasználása, s nem elég szigorú a pénzpo­litika. A továbbiakban a január­ban bevezetendő új ár- és adórendszerről szólva elmon­dotta: a számítások szerint javul a hazai vállalatok nem rubelelszámolású , értékesíté­sének jövedelrhezősége. Nincs szükség tehát külön pénzügyi ■ eszközökre, amelyek egyéb­ként érdekeinkkel ellentéte­sek lennének és alkalmazá­sukat nemzetközi szabályok nem teszik lehetővé. Ezután határozathozatal kö­vetkezett. Az elnöklő Sarlós István bejelentette, hogy o terv- és költségvetési bizott­ság módosító javaslatokat ter­jesztett elő az 1988. évi álla­mi költségvetésről szóló tör­vényjavaslathoz. Ezek közül a képviselők többre külön is szavaztak. Eldöntendő volt, hogy a három év alatti gyer­mekek családi pótléka 1988- ban ' gyermekenként 500 fo­rinttal emelkedjen-e a terve­zett 400 forint helyett, vagy az anyasági segély változzon tízezer forintra az előirány­zott hatezer helyett. A képvi­selők — 11 ellenszavazattal'és 3 tartózkodással — o három éven aluli gyermekek után já­ró családi pótlék emelését fogadták el. Emiatt módosult a költségvetés egy másik té­tele, a szanálási alap elő­irányzata is: 500 millió fo­rinttal csökkent, s így 1,5 milliárd forintra változott a családi pótlék emelésének ér­dekében. A képviselők — két tartóz­kodással — elfogadták a terv- és költségvetési bizottságnak azt a javaslatát is, amely a többi között előírja: az Or­szággyűlést előzetesen tájékoz­tatni kell arról, ha az állami költségvetés több paragrafusá­ban szereplő kiadások közül a szénbányászat, a vaskohászat, a hústermelés és -értékesítés, a Magyar Államvasutak, a szanálási alap, illetve a fog­lalkoztatási alap támogatásá­nak bármelyikét a Miniszter- tanács növelni kívánja. E szavazással több más, bi­zottsági módosító indítványt is elfogadtak. Így azt is, hogy az egyéb kiadásokra — köz­tük az év. elején bevezeten­dő új ár- és adórendszerre való áttérés előre nem lát­ható következményeinek át­hidalását szolgáló tartalékra — előirányzott költségvetési tartalék 1988 első félévében nem használható fel. A má­sodik félévben a felhaszná­lásról döntést kizárólag az Országgyűlés hozhat, figye­lembe véve a belföldi megta­karítások alakulását és a nem rubelelszámolású nemzetközi fizetési mérleg tervezett hiá­nyát. Ezután az Országgyűlés 4 ellenszavazattal és 18 tartóz­kodással — általánosságban és részleteiben, a már megszava­zott módosításokkal együtt — elfogadta az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvény- javaslatot. A továbbiakban döntöttek az állami pénzügyekről szó­ló 1979. évi II. törvény mó­dosítására vonatkozó terv- és költségvetési bizottsági ja­vaslatokról. Az indítványok a többi között szorgalmazzák, hogy a pénzügyi ellenőrzés megállapításairól az ellenőr­zött szervezet vezetőjét — ve­zető testületét — tájékoztatni kell. Ennek alapján az ellenőr­zött szervezeteknek meg kell tenniük az ellenőrzés megálla­pításai szerint szükséges in­tézkedéseket, indokolt eset­ben a személyi felelősségre vonást is. A képviselők'a módosító ja­vaslatot két ellenszavazattal elfogadták. Majd az Ország- gyűlés — általánosságban és részleteiben, a már megszava­zott módosításokkal együtt — egyhangúlag elfogadta az ál­lami pénzügyekről’szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A határozathozatalt követően megkezdődött a jogalkotás­ról és az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szó­ló törvényjavaslatok tárgyalása. BORKS GYULA IGAZSÁGUGYMINISZTÉRIUMI ÁLLAMTITKÁR: Megszüntetni a túlszabályozást Elöljáróban az államtitkár kiemelte: ha mérleget készí­tünk az elmúlt öt évrőlpmeg-, állapíthatjuk, hogy a parla­ment törvényalkotó tevékeny­sége megélénkült, növekedett az országgyűlési bizottságok szerepe a törvények és más jogszabályok előkészítésében, a jogalkotás minden eddiginél jobban igyekezett kielégíteni a politikai, a társadalmi és a gazdasági szükségleteket, a joganyagot tudatosan és fo­lyamatosan korszerűsítették és egyszerűsítették, s a jogsza­bály-előkészítés demokratikus jegyeit is bővítették. — A vitathatatlan fejlődés ellenére a jogszabályok szá­ma az indokoltnál nagyobb mértékben, évente 4—5 száza­lékkal növekszik: 1986-ban már 5529 hatályos jogszabá­lyunk volt. Különösen a ren­deletik száma emelkedett. S bár a törvények száma is nö­vekvő tendenciát mutat, sze­repük a jogrendszerben a kí­vánatosnál kisebb, 1986 vé­gén a számuk csupán 146 volt. Mindezekkel párhuzamosan gyengült a jogszabályok sta­bilitása, egyes területeken — főként a gazdaság szabályozá- " sában — túlságosan gyors a változás. A jogrendszer átte­kinthetősége is csökkent. Sok­féle elnevezésű, különböző jo­gi erővel'bíró szabályozás van, bizonytalan a jogalkotó szer­vek köre. összegezve tehát: fokozódott a túlszabályozás, az indokolatlan beavatkozás az életviszonyokba. A továbbiakban kifejtette: a jog csak akkor szolgálhatja hatékonyan az előttünk álló feladatok megoldását, ha meg­őrzi társadalmi tekintélyét. Amennyiben a törvényja­vaslatot az Országgyűlés elfo­gadja — jogszabályt csak az Országgyűlés, az Elnöki Ta­nács, a Minisztertanács és tagjai, az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott ál­lamtitkárok, valamint a taná­csok adhatnak ki. Az állami irányítás minden , más jogi eszköze csak szűkebb szemé­lyi, körre és külön feltétellel lenne kötelező. Ezzel meg­szűnne az a különleges hely­zet, hogy néhány miniszter és országos hatáskörű szerv ve­zetője azokra a szervekre is kötelező utasítást adhatott ki, amelyeket nem irányított köz­vetlenül, illetőleg az, hogy például a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdéseket vala­mennyi miniszter utasításban szabályozhatta. Az úgyneve­zett utasításos jogalkotás te­hát megszűnne, és ennek kö­vetkeztében néhány országos hatáskörű szerv jogalkotási hatásköre is. — Az állami irányítás má­sik típusa az úgynevezett jogi iránymutatás. Ez nem kötele­ző jellegű rendelkezés, hanem olyan jogi forma, amellyel az állami, társadalmi szervek, gazdálkodó és más szerveze­tek az állampolgárok tevé­kenységét ajánló jelleggel kí­vánják befolyásolni. Az expozé további részében a törvények szerepével fog­lalkozott az államtitkár. Utalt arra, hogy a törvényhozás sze­repének, jelentőségének foko­zására eddig is törekedtek, de a tapasztalatok ' szerint ez nem volt elég hatásos. Ezért indokolt, hogy a törvényja­vaslat általánosan, de részle­teiben is határozza meg, me­lyek azok az életviszonyok, amelyeket csakis törvények­ben lehet szabályozni. A ' törvényhozási tárgyak meghatározása során vizsgál­ni kellett az Elnöki Tanács jogalkotó 'tevékenységét is — emlékeztetett az előadó. Az elmúlt évtizedek során ugyan­is az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az alkotmány 30. pa­ragrafusának (5) bekezdésében foglalt helyettesítő jogkörében az Elnöki Tanács igen gyak­ran helyettesítette az Ország- gyűlést a törvényalkotói funk­ciójában, különösen így volt ez, ha törvény módosítása vált szükségessé. A törvény meghatározó sze­repének erősítése érdekében, a törvényjavaslat pontosan meghatározza, melyek a csak törvényben szabályozható tár­sadalmi viszonyok — muta­tott rá az államtitkár. Emel­lett azonban az is döntő fon­tosságú, hogyan alakuljon az Elnöki Tanács jogköre a tör­vényhozási tárgyakkal kap­csolatban. Ebben a kérdés­ben többféle nézet alakult ki. Az Országgyűlés jogi, igazga­tási és igazságügyi bizottsága úgy ítélte meg, a parlament jogalkotási jogkörének igazi garanciát az ad, ha a jogal­kotásról szóló törvény ki­mondja: az Elnöki Tanács a törvényhozási tárgykörökben nem alkothat - törvényerejű rendeletet, ez azt is jelenti, hogy az Országgyűlésnek e tárgyakban alkotott törvé­nyeit nem módosíthatja és nem helyezheti hatályon kí­vül. Ez a megoldás azonban korlátozza az Elnöki Tanács­nak az alkotmányban megál­lapított, helyettesítő jogkörét, így szükségessé válik az al­kotmány módosítása is. A törvényjavaslat előadója javasolta, hogy az alkotmányt módosító törvényjavaslat szö­vegét így fogalmazzák meg: „Ha az Országgyűlés nem ülé­sezik, az Országgyűlés jogkö­rét az Elnöki Tanács gyako­rolja; az alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amely az Országgyűlés hatáskörébe tar­tozik.” Kívánatos, hogy az Ország- gyűlés állapítsa meg az élet­viszonyokat alapvetően, hosz- szabb távra meghatározó sza­bályokat, a Minisztertanács pedig továbbra is központi helyet töltsön be a jogalko­tásban, egyrészt mint. a tör­vényjavaslatok előkészítője, másrészt, mint önálló jogal­kotó. A Minisztertanácsnak ugyanis alkotmányos köteles­sége, hogy a törvények, tör­vényerejű rendeletek végre­hajtásáról jogszabályok ki­adásával is gondoskodjék. A Minisztertanács továbbá — kormányzati irányító tevé­kenységének megvalósítása ér­dekében — elsődlegesen sza­bályozza a gazdasági, társa­dalmi élet fontos kérdéseit. A demokratizmus ( követel­ményéről szólva kifejtette: a törvényjavaslat a II. fejeze­tében előírja, hogy az állam­polgárok — közvetlenül vagy képviselőik útján — vegyenek részt a jogszabályok előkészí­tésében, illetőleg megalkotásá­ban. Kimondja továbbá azt is, hogy a társadalmi szerveze­teket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezeté­nek előkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érr dekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik. A tör­vényjavaslat most a jogsza­bály-előkészítés részeként kü­lön szabályozza a társadalmi vitákkal kapcsolatos alapvető rendelkezésekét. Lényeges sza­bály, hogy a vitát az érdekelt társadalmi, érdekképviseleti szervek is kezdeményezhetik, és azt olyan időpontban kell lefolytatni, hogy az észrevéte­leket, javaslatokat a jogsza­bály előkészítésénél hasznosí­tani lehessen. Az előadó beszámolt arról is, hogy eltérő vélemények alakultak ki a Minisztertanács és a miniszterek jogalkotó jogkörének korlátozásával kapcsolatban is. A szakmai vitákon felmerült érvek ala­pos mérlegelése után a tör­vényjavaslatba az a megoldás került, hogy minisztertanácsi rendelet az életviszonyokat törvényi felhatalmazás nélkül is szabályozhatja, természete­sen csak akkor, ha azok nem tartoznak a törvényhozási tár­gyak körébe. A miniszter rendeletet, az államtitkár rendelkezést csak a feladat­körében és a törvényben, törvényerejű rendeletben vagy minisztertanácsi rendeletben kapott felhatalmazás alapján bocsáthat ki. A jogalkotásról szóló tör­vényjavaslattal egyidejűleg terjesztette elő az igazságügy­minisztériumi államtitkár az 1960 előtt kibocsátott jogszar bályok rendezéséről szóló tör­vényjavaslatot is. Ezzel kap­csolatban kifejtette: a sokat emlegetett jogi túlszabályozá­son kívül jogrendszerünk ha­tékony működését gátolja az is, hogy hazánkban teljes kö­rű, az egész jogrendszert átfo­gó jogszabályrendezés még nem volt,/ezért az alkalmaz­ható jog gyakran nehezen is­merhető meg, egyebek között a formailag még élő, de már végrehajtott, vagy elavult ren­delkezéseket tartalmazó jog­szabályok miatt. A jogalkotásról szóló tör­vényjavaslathoz elsőként hoz­zászóló dr. Nagy József (Bara­nya m., 6. vk.), a Baranya megyei pártbizottság nyugal­mazott első titkára, a tör­vényjavaslat bizottsági elő­adója emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés legutóbb az igazságügy-miniszter beszámo­lója alapján 1982-ben hozott határozatot, amelyben a jog­alkotás követelményeit fo­galmazta meg. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai szerint azonban nem következett be kedvező változás. Dr. Nagy József végül a bi­zottság nevében kérte az Or­szággyűlést, hogy „a jogalko­tásról” szóló törvényjavaslatot — az írásban megküldött ki­egészítő, módosító indítvá­nyokkal együtt — vitassa meg és emelje a törvény rang­jára. Dr. Horváth Jenő (Buda­pest, 1. vk.), a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke em­lékeztetett arra, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa óta vala­mennyi pártkongresszuson az írásos dokumentum része az a megfogalmazás, hogy „az Or­szággyűlés alkotmányban rög­zített szerepét. tovább kell erősíteni”. Most, amikor itt, erről a kérdésről törvényt al­kotunk, egyúttal ez a politi­kai akarat nyer törvényi megfogalmazást, ha az Or­szággyűlés elfogadja a terve­zetet. Dr. Tallóssy Frigyes (Buda­pest. 24. vk.), a Ferrokémia Ipari Szövetkezet jogtanácso­sának véleménye szerint a jogszabályok gyakori változá­sa mögött nem minden eset­ben a társadalmi folyamatok változása húzódik meg. Gyak­ran a kapkodás, a kellő átgon­doltság hiánya vezet a módo­sításhoz. Török Sándor (Szolnok m., 13. vk.), a Jászapáti Nagy­községi Közös Tanács elnöke hiányolta, hogy a törvényja­vaslat nem nyújt intézkedési lehetőséget a hibás, a jogalko­tói szándékkal eltérő hatású jogszabályok érvénybe lépé­sének megakadályozására. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.),- a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő­riportere először is a jogal­kotás rendjének szabályozásá­val kapcsolatban tett módosí­tó indítványt: a jogszabályok sorából hagyják ki az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok ren­delkezéseit. A másik kérdés, amelyet érintett, az Elnöki Tanács jog­körének, jogalkotó tevékeny­ségének korlátozása. Időszerű lenne felülvizsgálni e testület­nek az Országgyűlést korlátla­nul helyettesítő jogkörét — mondotta, de hozzátette, hogy eredetileg a törvényerejű ren­delet teljes elhagyását java­solta, és kifejezte: az Elnöki Tanács megszüntetésének, és a „népköztársaság elnöke” köz­jogi méltóság létrehozásának a híve. « Dr. Korom Mihály <Bács- Kiskun m., 8. vk.), az alkot­mányjogi tanács elnöke emlé­keztetett arra, hogy most több mint 13 ezer, főleg ala­csonyabb szintű jogszabály ke­rül hatályon kívül. Az igaz­ságügyi kormányzat korábban is tett erőfeszítéseket — de nem sok sikerrel — a bürok­rácia ellen, a jogrendszer át­tekinthetőségéért, a túlszabá­lyozás elburjánzásával szem­ben, A kormánynak most már az eddiginél hatékonyabban kell, intézkednie ebben a kér­désben. A napirendi ponthoz több felszólaló nem lévén, ismét dr. Borics Gyula kapott szót. Az igazságügyi minisztériu­mi államtitkár több képvise­lői észrevétellel egyetértett. Borics Gyula válasza után határozathozatal következett. Az Országgyűlés először az alkotmány módosításáról sza­vazott, és egyhangú döntés­sel beiktatták az alaptörvény­be azt a bekezdést, amely sze­rint az Országgyűlés ülései között a parlament jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja, az alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem al­kothat jpgszabályt olyan tárgykörbeh, amelynek szabá­lyozása az Országgyűlés ha­táskörébe tartozik. A jogi, igazgatási és igaz­Parlamenti jegyzet lem konfliktus — együttműködés A z Országgyűlés — mint várható volt — elfogad­ta a jövő évi tgrvet és költségvetést, ám ezzel a ki­jelentéssel nem lehet elintéz­ni a másnapra áthúzódó vitát. Tegnap hét képviselő mon­dott véleményt, közöttük Vassné Nyéki Ilona. S itt kell megjegyeznünk, hogy a me­gyei ' képviselők igen aktívan vettek részt a törvényalkotás korai szakaszában, azaz a bi­zottságok munkájában — mint lapunkban is olvashat­ták — és azt követő ülés­szakon is. Különböző témákat vetettek fel, ugyanakkor egy kérdéskörben erősítették egy­mást. Ez pedig az állami pénzeszközök megyék közötti igazságosabb, normatívabb el­osztása. Nem maradtak ma­gukra javaslataikkal, más megyék képviselői is azono­sultak elképzeléseikkel. Medgyessy Péter ezekre reagálva elismerte, hogy nem megfelelő a jelenlegi rend­szer. Ám hozzátette azt is, hogy a lélekszámarányos el­osztás más érdekeket sérthet. Ennek az elvnek az értelmé­ben ugyanis a fővárostól el kellene venni a támogatás harmadát, amelyből más me­gyék részesednének. Feltette a költői kérdést: mit szólna ehhez Budapest lakossága? Erre azután moraj támadt az ülésteremben, amelynek nyo­mán a miniszterelnök-helyet­tes már finomabban fogal­mazott. Nem lehet vitatni — mondotta —, hogy az indo­koltnál nagyobbak a különb­ségek. A megoldás azonban nem az, hogy a jobb pozíció­ban lévők lesüllyedjenek a hátrányosabb helyzetűek szintjére* hanem éppen for­dítva. Medgyessy Péter vála­szából úgy tűnhetett, - mintha konfliktus feszülne a megye és a főváros között. Mint a képviselők a szünetben meg­erősítették: nem erről van szó... Ellenkezőleg: az együttműködésre törekednek. A Pest megyei képviselők javaslatai tehát bekerültek a köztudatba, mindenképpen napirenden maradnak Ez egy­ben azt is jelzi, hogy a képvi­selőknek egyre nagyobb befo­lyásuk van a különböző kér­dések eldöntésében. Nem állt meg az_ a folyamat, amelyet az új választási rendszer alapo­zott meg, s amelynek nyomán egy friss szellemű, felelősen vitatkozó parlament körvona­lai bontakoznak ki. Miután az állami irányításban is megvan a készség a párbeszédre, a tár­sadalmi ellenőrzés erősítésére — az Országgyűlés jogköre ülésszakról ülésszakra bővül. Ennek lehettünk tanúi a költ­ségvetés tárgyalásakor is. Nem lehet véletlen az, hogy éppen most terjesztették elő a jogalkotásról és az alkotmány módosításáról szóló törvényja­vaslatokat. Az előbbi megha­tározza és egységes rendszerbe foglalja a jogalkotó szervek és az általuk kibocsátott jogsza­bályok körét. Ide tartozik az is. hogy ezután nem lehet olyan törvényjavaslatot előter­jeszteni, amely az‘ érdemi sza­bályozást átengedi a közigaz­gatás szerveinek. Eddig ugyan­is nemegyszer volt rá példa hogy különböző rendeletekkel I t *

Next

/
Oldalképek
Tartalom