Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-18 / 298. szám
2 MEGYEI] 1987. DECEMBER 18., FENTEK BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) az inflációnak alapvető gazdasági ■ okai vannak, többek között az, hogy nem teljesítmények szerint fizetik ki a béreket, a termelési szerkezet korszerűtlen, .pazarló az erőforrások felhasználása, s nem elég szigorú a pénzpolitika. A továbbiakban a januárban bevezetendő új ár- és adórendszerről szólva elmondotta: a számítások szerint javul a hazai vállalatok nem rubelelszámolású , értékesítésének jövedelrhezősége. Nincs szükség tehát külön pénzügyi ■ eszközökre, amelyek egyébként érdekeinkkel ellentétesek lennének és alkalmazásukat nemzetközi szabályok nem teszik lehetővé. Ezután határozathozatal következett. Az elnöklő Sarlós István bejelentette, hogy o terv- és költségvetési bizottság módosító javaslatokat terjesztett elő az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslathoz. Ezek közül a képviselők többre külön is szavaztak. Eldöntendő volt, hogy a három év alatti gyermekek családi pótléka 1988- ban ' gyermekenként 500 forinttal emelkedjen-e a tervezett 400 forint helyett, vagy az anyasági segély változzon tízezer forintra az előirányzott hatezer helyett. A képviselők — 11 ellenszavazattal'és 3 tartózkodással — o három éven aluli gyermekek után járó családi pótlék emelését fogadták el. Emiatt módosult a költségvetés egy másik tétele, a szanálási alap előirányzata is: 500 millió forinttal csökkent, s így 1,5 milliárd forintra változott a családi pótlék emelésének érdekében. A képviselők — két tartózkodással — elfogadták a terv- és költségvetési bizottságnak azt a javaslatát is, amely a többi között előírja: az Országgyűlést előzetesen tájékoztatni kell arról, ha az állami költségvetés több paragrafusában szereplő kiadások közül a szénbányászat, a vaskohászat, a hústermelés és -értékesítés, a Magyar Államvasutak, a szanálási alap, illetve a foglalkoztatási alap támogatásának bármelyikét a Miniszter- tanács növelni kívánja. E szavazással több más, bizottsági módosító indítványt is elfogadtak. Így azt is, hogy az egyéb kiadásokra — köztük az év. elején bevezetendő új ár- és adórendszerre való áttérés előre nem látható következményeinek áthidalását szolgáló tartalékra — előirányzott költségvetési tartalék 1988 első félévében nem használható fel. A második félévben a felhasználásról döntést kizárólag az Országgyűlés hozhat, figyelembe véve a belföldi megtakarítások alakulását és a nem rubelelszámolású nemzetközi fizetési mérleg tervezett hiányát. Ezután az Országgyűlés 4 ellenszavazattal és 18 tartózkodással — általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — elfogadta az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvény- javaslatot. A továbbiakban döntöttek az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó terv- és költségvetési bizottsági javaslatokról. Az indítványok a többi között szorgalmazzák, hogy a pénzügyi ellenőrzés megállapításairól az ellenőrzött szervezet vezetőjét — vezető testületét — tájékoztatni kell. Ennek alapján az ellenőrzött szervezeteknek meg kell tenniük az ellenőrzés megállapításai szerint szükséges intézkedéseket, indokolt esetben a személyi felelősségre vonást is. A képviselők'a módosító javaslatot két ellenszavazattal elfogadták. Majd az Ország- gyűlés — általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — egyhangúlag elfogadta az állami pénzügyekről’szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A határozathozatalt követően megkezdődött a jogalkotásról és az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. BORKS GYULA IGAZSÁGUGYMINISZTÉRIUMI ÁLLAMTITKÁR: Megszüntetni a túlszabályozást Elöljáróban az államtitkár kiemelte: ha mérleget készítünk az elmúlt öt évrőlpmeg-, állapíthatjuk, hogy a parlament törvényalkotó tevékenysége megélénkült, növekedett az országgyűlési bizottságok szerepe a törvények és más jogszabályok előkészítésében, a jogalkotás minden eddiginél jobban igyekezett kielégíteni a politikai, a társadalmi és a gazdasági szükségleteket, a joganyagot tudatosan és folyamatosan korszerűsítették és egyszerűsítették, s a jogszabály-előkészítés demokratikus jegyeit is bővítették. — A vitathatatlan fejlődés ellenére a jogszabályok száma az indokoltnál nagyobb mértékben, évente 4—5 százalékkal növekszik: 1986-ban már 5529 hatályos jogszabályunk volt. Különösen a rendeletik száma emelkedett. S bár a törvények száma is növekvő tendenciát mutat, szerepük a jogrendszerben a kívánatosnál kisebb, 1986 végén a számuk csupán 146 volt. Mindezekkel párhuzamosan gyengült a jogszabályok stabilitása, egyes területeken — főként a gazdaság szabályozá- " sában — túlságosan gyors a változás. A jogrendszer áttekinthetősége is csökkent. Sokféle elnevezésű, különböző jogi erővel'bíró szabályozás van, bizonytalan a jogalkotó szervek köre. összegezve tehát: fokozódott a túlszabályozás, az indokolatlan beavatkozás az életviszonyokba. A továbbiakban kifejtette: a jog csak akkor szolgálhatja hatékonyan az előttünk álló feladatok megoldását, ha megőrzi társadalmi tekintélyét. Amennyiben a törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja — jogszabályt csak az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és tagjai, az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok, valamint a tanácsok adhatnak ki. Az állami irányítás minden , más jogi eszköze csak szűkebb személyi, körre és külön feltétellel lenne kötelező. Ezzel megszűnne az a különleges helyzet, hogy néhány miniszter és országos hatáskörű szerv vezetője azokra a szervekre is kötelező utasítást adhatott ki, amelyeket nem irányított közvetlenül, illetőleg az, hogy például a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdéseket valamennyi miniszter utasításban szabályozhatta. Az úgynevezett utasításos jogalkotás tehát megszűnne, és ennek következtében néhány országos hatáskörű szerv jogalkotási hatásköre is. — Az állami irányítás másik típusa az úgynevezett jogi iránymutatás. Ez nem kötelező jellegű rendelkezés, hanem olyan jogi forma, amellyel az állami, társadalmi szervek, gazdálkodó és más szervezetek az állampolgárok tevékenységét ajánló jelleggel kívánják befolyásolni. Az expozé további részében a törvények szerepével foglalkozott az államtitkár. Utalt arra, hogy a törvényhozás szerepének, jelentőségének fokozására eddig is törekedtek, de a tapasztalatok ' szerint ez nem volt elég hatásos. Ezért indokolt, hogy a törvényjavaslat általánosan, de részleteiben is határozza meg, melyek azok az életviszonyok, amelyeket csakis törvényekben lehet szabályozni. A ' törvényhozási tárgyak meghatározása során vizsgálni kellett az Elnöki Tanács jogalkotó 'tevékenységét is — emlékeztetett az előadó. Az elmúlt évtizedek során ugyanis az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az alkotmány 30. paragrafusának (5) bekezdésében foglalt helyettesítő jogkörében az Elnöki Tanács igen gyakran helyettesítette az Ország- gyűlést a törvényalkotói funkciójában, különösen így volt ez, ha törvény módosítása vált szükségessé. A törvény meghatározó szerepének erősítése érdekében, a törvényjavaslat pontosan meghatározza, melyek a csak törvényben szabályozható társadalmi viszonyok — mutatott rá az államtitkár. Emellett azonban az is döntő fontosságú, hogyan alakuljon az Elnöki Tanács jogköre a törvényhozási tárgyakkal kapcsolatban. Ebben a kérdésben többféle nézet alakult ki. Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága úgy ítélte meg, a parlament jogalkotási jogkörének igazi garanciát az ad, ha a jogalkotásról szóló törvény kimondja: az Elnöki Tanács a törvényhozási tárgykörökben nem alkothat - törvényerejű rendeletet, ez azt is jelenti, hogy az Országgyűlésnek e tárgyakban alkotott törvényeit nem módosíthatja és nem helyezheti hatályon kívül. Ez a megoldás azonban korlátozza az Elnöki Tanácsnak az alkotmányban megállapított, helyettesítő jogkörét, így szükségessé válik az alkotmány módosítása is. A törvényjavaslat előadója javasolta, hogy az alkotmányt módosító törvényjavaslat szövegét így fogalmazzák meg: „Ha az Országgyűlés nem ülésezik, az Országgyűlés jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja; az alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.” Kívánatos, hogy az Ország- gyűlés állapítsa meg az életviszonyokat alapvetően, hosz- szabb távra meghatározó szabályokat, a Minisztertanács pedig továbbra is központi helyet töltsön be a jogalkotásban, egyrészt mint. a törvényjavaslatok előkészítője, másrészt, mint önálló jogalkotó. A Minisztertanácsnak ugyanis alkotmányos kötelessége, hogy a törvények, törvényerejű rendeletek végrehajtásáról jogszabályok kiadásával is gondoskodjék. A Minisztertanács továbbá — kormányzati irányító tevékenységének megvalósítása érdekében — elsődlegesen szabályozza a gazdasági, társadalmi élet fontos kérdéseit. A demokratizmus ( követelményéről szólva kifejtette: a törvényjavaslat a II. fejezetében előírja, hogy az állampolgárok — közvetlenül vagy képviselőik útján — vegyenek részt a jogszabályok előkészítésében, illetőleg megalkotásában. Kimondja továbbá azt is, hogy a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének előkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érr dekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik. A törvényjavaslat most a jogszabály-előkészítés részeként külön szabályozza a társadalmi vitákkal kapcsolatos alapvető rendelkezésekét. Lényeges szabály, hogy a vitát az érdekelt társadalmi, érdekképviseleti szervek is kezdeményezhetik, és azt olyan időpontban kell lefolytatni, hogy az észrevételeket, javaslatokat a jogszabály előkészítésénél hasznosítani lehessen. Az előadó beszámolt arról is, hogy eltérő vélemények alakultak ki a Minisztertanács és a miniszterek jogalkotó jogkörének korlátozásával kapcsolatban is. A szakmai vitákon felmerült érvek alapos mérlegelése után a törvényjavaslatba az a megoldás került, hogy minisztertanácsi rendelet az életviszonyokat törvényi felhatalmazás nélkül is szabályozhatja, természetesen csak akkor, ha azok nem tartoznak a törvényhozási tárgyak körébe. A miniszter rendeletet, az államtitkár rendelkezést csak a feladatkörében és a törvényben, törvényerejű rendeletben vagy minisztertanácsi rendeletben kapott felhatalmazás alapján bocsáthat ki. A jogalkotásról szóló törvényjavaslattal egyidejűleg terjesztette elő az igazságügyminisztériumi államtitkár az 1960 előtt kibocsátott jogszar bályok rendezéséről szóló törvényjavaslatot is. Ezzel kapcsolatban kifejtette: a sokat emlegetett jogi túlszabályozáson kívül jogrendszerünk hatékony működését gátolja az is, hogy hazánkban teljes körű, az egész jogrendszert átfogó jogszabályrendezés még nem volt,/ezért az alkalmazható jog gyakran nehezen ismerhető meg, egyebek között a formailag még élő, de már végrehajtott, vagy elavult rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok miatt. A jogalkotásról szóló törvényjavaslathoz elsőként hozzászóló dr. Nagy József (Baranya m., 6. vk.), a Baranya megyei pártbizottság nyugalmazott első titkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés legutóbb az igazságügy-miniszter beszámolója alapján 1982-ben hozott határozatot, amelyben a jogalkotás követelményeit fogalmazta meg. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai szerint azonban nem következett be kedvező változás. Dr. Nagy József végül a bizottság nevében kérte az Országgyűlést, hogy „a jogalkotásról” szóló törvényjavaslatot — az írásban megküldött kiegészítő, módosító indítványokkal együtt — vitassa meg és emelje a törvény rangjára. Dr. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.), a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke emlékeztetett arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa óta valamennyi pártkongresszuson az írásos dokumentum része az a megfogalmazás, hogy „az Országgyűlés alkotmányban rögzített szerepét. tovább kell erősíteni”. Most, amikor itt, erről a kérdésről törvényt alkotunk, egyúttal ez a politikai akarat nyer törvényi megfogalmazást, ha az Országgyűlés elfogadja a tervezetet. Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest. 24. vk.), a Ferrokémia Ipari Szövetkezet jogtanácsosának véleménye szerint a jogszabályok gyakori változása mögött nem minden esetben a társadalmi folyamatok változása húzódik meg. Gyakran a kapkodás, a kellő átgondoltság hiánya vezet a módosításhoz. Török Sándor (Szolnok m., 13. vk.), a Jászapáti Nagyközségi Közös Tanács elnöke hiányolta, hogy a törvényjavaslat nem nyújt intézkedési lehetőséget a hibás, a jogalkotói szándékkal eltérő hatású jogszabályok érvénybe lépésének megakadályozására. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.),- a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztőriportere először is a jogalkotás rendjének szabályozásával kapcsolatban tett módosító indítványt: a jogszabályok sorából hagyják ki az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok rendelkezéseit. A másik kérdés, amelyet érintett, az Elnöki Tanács jogkörének, jogalkotó tevékenységének korlátozása. Időszerű lenne felülvizsgálni e testületnek az Országgyűlést korlátlanul helyettesítő jogkörét — mondotta, de hozzátette, hogy eredetileg a törvényerejű rendelet teljes elhagyását javasolta, és kifejezte: az Elnöki Tanács megszüntetésének, és a „népköztársaság elnöke” közjogi méltóság létrehozásának a híve. « Dr. Korom Mihály <Bács- Kiskun m., 8. vk.), az alkotmányjogi tanács elnöke emlékeztetett arra, hogy most több mint 13 ezer, főleg alacsonyabb szintű jogszabály kerül hatályon kívül. Az igazságügyi kormányzat korábban is tett erőfeszítéseket — de nem sok sikerrel — a bürokrácia ellen, a jogrendszer áttekinthetőségéért, a túlszabályozás elburjánzásával szemben, A kormánynak most már az eddiginél hatékonyabban kell, intézkednie ebben a kérdésben. A napirendi ponthoz több felszólaló nem lévén, ismét dr. Borics Gyula kapott szót. Az igazságügyi minisztériumi államtitkár több képviselői észrevétellel egyetértett. Borics Gyula válasza után határozathozatal következett. Az Országgyűlés először az alkotmány módosításáról szavazott, és egyhangú döntéssel beiktatták az alaptörvénybe azt a bekezdést, amely szerint az Országgyűlés ülései között a parlament jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja, az alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jpgszabályt olyan tárgykörbeh, amelynek szabályozása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A jogi, igazgatási és igazParlamenti jegyzet lem konfliktus — együttműködés A z Országgyűlés — mint várható volt — elfogadta a jövő évi tgrvet és költségvetést, ám ezzel a kijelentéssel nem lehet elintézni a másnapra áthúzódó vitát. Tegnap hét képviselő mondott véleményt, közöttük Vassné Nyéki Ilona. S itt kell megjegyeznünk, hogy a megyei ' képviselők igen aktívan vettek részt a törvényalkotás korai szakaszában, azaz a bizottságok munkájában — mint lapunkban is olvashatták — és azt követő ülésszakon is. Különböző témákat vetettek fel, ugyanakkor egy kérdéskörben erősítették egymást. Ez pedig az állami pénzeszközök megyék közötti igazságosabb, normatívabb elosztása. Nem maradtak magukra javaslataikkal, más megyék képviselői is azonosultak elképzeléseikkel. Medgyessy Péter ezekre reagálva elismerte, hogy nem megfelelő a jelenlegi rendszer. Ám hozzátette azt is, hogy a lélekszámarányos elosztás más érdekeket sérthet. Ennek az elvnek az értelmében ugyanis a fővárostól el kellene venni a támogatás harmadát, amelyből más megyék részesednének. Feltette a költői kérdést: mit szólna ehhez Budapest lakossága? Erre azután moraj támadt az ülésteremben, amelynek nyomán a miniszterelnök-helyettes már finomabban fogalmazott. Nem lehet vitatni — mondotta —, hogy az indokoltnál nagyobbak a különbségek. A megoldás azonban nem az, hogy a jobb pozícióban lévők lesüllyedjenek a hátrányosabb helyzetűek szintjére* hanem éppen fordítva. Medgyessy Péter válaszából úgy tűnhetett, - mintha konfliktus feszülne a megye és a főváros között. Mint a képviselők a szünetben megerősítették: nem erről van szó... Ellenkezőleg: az együttműködésre törekednek. A Pest megyei képviselők javaslatai tehát bekerültek a köztudatba, mindenképpen napirenden maradnak Ez egyben azt is jelzi, hogy a képviselőknek egyre nagyobb befolyásuk van a különböző kérdések eldöntésében. Nem állt meg az_ a folyamat, amelyet az új választási rendszer alapozott meg, s amelynek nyomán egy friss szellemű, felelősen vitatkozó parlament körvonalai bontakoznak ki. Miután az állami irányításban is megvan a készség a párbeszédre, a társadalmi ellenőrzés erősítésére — az Országgyűlés jogköre ülésszakról ülésszakra bővül. Ennek lehettünk tanúi a költségvetés tárgyalásakor is. Nem lehet véletlen az, hogy éppen most terjesztették elő a jogalkotásról és az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatokat. Az előbbi meghatározza és egységes rendszerbe foglalja a jogalkotó szervek és az általuk kibocsátott jogszabályok körét. Ide tartozik az is. hogy ezután nem lehet olyan törvényjavaslatot előterjeszteni, amely az‘ érdemi szabályozást átengedi a közigazgatás szerveinek. Eddig ugyanis nemegyszer volt rá példa hogy különböző rendeletekkel I t *
