Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-17 / 297. szám
mr , Wfí. 117 5 1987. DECEMBER 17., CSÜTÖRTÖK MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA sa is, amelyek már a következő időszakban követendő gazdaságpolitika nyomvonalán Születtek. A kormány és a vállalatok közötti, legutóbbi újszerű konzultációk is azt mutatják: érződik a megújulásra kész vállalatok együttgondolkodása a kormányzattal. Az elmúlt évi tapasztalatok bizonyítják, hogy a költségye- tési — s általában a népgazdasági szintű — pénzügyi hiányok vagy a külső adósságot duzzasztják, vagy topább növelik a belföldi inflációs nyomást. Ez az, amit nem engedhetünk meg magunknak. A mai helyzetben — és minden nagyobb léptékű ár- és adóreform idején — létező veszély az inflációs nyomás erősödése. A kormány ezzel számol és eltökélt szándéka az infláció fékezése, a 15 százalékos fogyasztói árindex kézben tartása. A jövő évre mégfogalmazott feladatok középpontjában — alapvető prioritásként — az exportképes termelés bővítése árt. Az 1988. évi szabályozás a konvertibilis elszámolású gazdaságos kivitel feltételeit javítja, az importot ésszerűen drágítja, e célok elérését szolgálja az aktív árfolyampolitika is. A teljesítmények ösztönzésének egyik fontos eszköze a szigorú vállalati keresetszabá- lyozásí kötöttségek oldása. Ennek keretében olyan vállalati költséggazdálkodás megvalósulása a célunk, amely mellett nincs szükség a bérek és keresetek elkülönült közporki szabályozására. 1988-ben nagy és igényes feladatunk a tervezés reformja; olyan jelentős, a gazdasági rendszer korszerűsítését szolgáló reformlépések kidolgozása és életbe léptetésének előkészítése, mint például az adórendszerrel és a piaci viszonyok fejlesztésével összhangban álló bérreform; a lakásgazdálkodás rendszerének átalakítása; az új nyugdíjrendszer; a társadalombiztosítás reformja. A tisztességesen dolgozó ember számára nem lehet büntetés az, ha vállalatot kell cserélnie vagy régi szakmáját egy újra felváltania. A magyar párt és kormány 1957 óta halad a reformok útján. Tettük ezi sokszor olyan körülmények között is, amikor még barátaink támogatását, egyetértését sem bírtuk teljes mértékben. Manapság szerencsére más idők járnak, a szocialista országok többsége saját megújulási, kibontakozási programjain dolgozik. Hosszú idő után, ha jól • élünk vele, Keletről és Nyugatról egyaránt segíthet bennünket a nemzetközi környezet — mondotta Marjai József. GÁSPÁR SÁNDOR, A SIÓT ElMÜKE Illetékesnek a tagságot tartjuk Azok táborát erősítjük, akik hatékony, gazdaságos termelést akarnak, és véget akarnak vetni fejlődésünk és gazdálkodásunk zavarainak — mondta, majd így folytatta: — A szakszervezeteknek lehetőségük van az eseményeket befolyásolni, a társadalmi fejlődésre hatást gyakorolni. Hiszen a bérből és fizetésből élők millióit tömörítik, azokat, akiknek döntő szerepük van terveink megvalósításában. A mi álláspontunk az ő tapasztalataikat, igényeiket, véleményüket tükrözi. Ez adja a szakszervezeti mozgalom erejét, létjogosultságát. Rendezett szocialista viszonyok között sajátos helyet foglalnak el a szakszervezetek, a hatalom és a társadalom között. A társadalomnak alkotóelemei, abból táplálkoznak. Ugyanakkor a politikai hatalom részesei. Ez adja sajátos helyzetüket. A szakszervezet nem párt, nem kormány, és természetesen nem parlament, de mindegyiknek partnere. Ez a helyzet meghatározza felelősségüket és lehetőségeiket. Mostanában illetékesek és illetéktelenek gyakran bírálják a szakszervezeteket. Hogy ne AZ ELSŐ NAPON KÉT PEST MEGYEI FELSZÓLALÓ Minden a versenyben dőljön el Dr. Lakos László, Abcny, 9. sz. vk. Az Országgyűlés tegnapi vitájában felszólalt dr. Lakos László (Pest megye 9. sz. választókerület), a jászkarajenői Árpád Termelőszövetkezet elnöke is. — A versenyképesség három dologtól függ — mondotta felszólalásában a képviselő. — A termékelőáll í tó vállalat költségeitől, a nyereségtől és a terméket terhelő központi elvonásoktól. A versenyképességért közvetlenül és tevőlegesen felel a kormányzat is. De vajon versenyképes-e a parlament vagy a kormány? Elvárható-e, hogy tudományos alapokon, naprakészen ismerjük gazdaságunk állapotát, ■ vagy van időnk terjedelmesen érté- kelgetni dolgainkat? — tette fel a kérdést, s az irányítás működési zavaraira mindjárt egy példát is említett: — A bérszabályozásról a kormány elnöke programbeszédében a következőket mondta: „... nem folytatható tovább az a gyakorlat, hogy a népgazdaság nehéz helyzetére való hivatkozással — az egyén, illetve a dóig Jkollektíva teljesítményére való tekintet nélkül — visszafogj a bért és nivelláljuk a bérarányokat...” A következőt viszont a mostani költségvetési előterjesztésben olvashatjuk a vállalati teljesítményhez kötött bérszabályozás nem működtethető ...” Valaki valamelyiket nem olvasta. Vagy nekem nem kellett volna elolvasnom mind a kettőt. A képviselő az előbbi példa tanulságait levonva kijelentette: nem ért egyet azzal, hogy a kormány az eddigi legkeményebb bérkorlátokat állította fel. S ettől a vállalati jövedelmek átrendeződését várják, a dolgozók érdekeltsége nélkül. Dr Lakos László ezt követően így folytatta: — Az egyoldalú, a vásárlóerő korlátozására irányuló szabályozás miatt lehetőv1 válik. hogy céljainkkal és elveinkkel ellentétesen, a termelés puszta csökkentésével jelentős előnyöket szerezhessenek egyes termelők, s íay azok a váralatok kerülnek kedvezőbb helyzetbe, amelyek eddig pazarló , létszámgazdálkodást folytattak. Az előterjesztéstől eltérően, továbbra is központi b érszabályozás van érvényben, csak átmenetileg más bázison Sajnos 1988-ra ezen már nem lehet változtatni, de a kormány legsürgősebb, legfontosabb dolga legyen a bérreform kidolgozása és bevezetése. Felszólalásában a továbbiakban dr. Lakos László annak a véleményének adott hangot, hogy a gazdasági környezet változása miatt a jövőben még több kisvállalkozás jön létre. Ezért javasolta, hogy a kormányzat ebben a helyzetben tanúsítson semlegességet, s ne támogassa az új vállalkozási formáikat. S minden a piacon, valódi versenyben dőljön el. Dr. Lakos László ezután a költségvetésről mondott véleményt. Hangsúlyozta: a költségvetés jól tükrözi, hogy a kormány keményen kitart elhatározása mellett és takarékos gazdálkodást követel meg minden területen. Felhívta a figyelmet, hogy a mostani költségvetésnél az 1987. évi adatoiiat tekintették alapnak, és ismerve az idei költségvetési hiányt, esetleg helytelen következtetéseket vonhatunk le az összehasonlításból. Ezért javasolta, hogy a következő esztendőkben a költségvetési tervet és a teljesítést a nemzeti jövedelem vagy a hozzáadott érté': részarányában vizsgálják. A képviselő végezetül kitért arra, hogy Pest megye immár esztendők óta azok közé a területi egységek közé tartozik, amelyek nagyságúikhoz, az itt élők igényeihez képest, rendre kevesebb állami ('"nógatást kap, mint' az indokolt lenne. Ezért támogatja a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság javaslatát az elosztás elveinek átdolgozására. Előtérbe kell kerülnie a normativitásnak. Dr. Lakos László szerint az állami támogatás nagyobb hányadát osszák szét a jövőben a megyék lélakszáma alapján, s csak egy kisebb részét nyíltan meghirdetett egyéb indokok alapján. Hatékonyabb családvédelmet Dr. Juhár János, Szentendre, 24. sz. vk. Dr. Juhár János pomázi körzeti orvos (24. vk., Szentendre) emlékeztetett az 1985- ös decemberi ülésszakra, amikor a Minisztertanács akkori elnökhelyettese vázolta a VII. ötéves terv célkitűzéseit. Szóba került az adósságállomány csökkentése, az ipar teljesítményének intenzív! növelése, a hatékonyság emelése. Szerepelt az expozéban a gazdasági kibontakozás kifejezés is. A Pest megyei képviselő arra is hivatkozott, hogy azon az ülésszakon a felszólalásában felhívta a figyelmet — többedmagával — azokra a riasztó statisztikai adatokra, amelyek a lakosság romló egészségi állapotát jelezték. S habár személyi változások történtek, a várt előrelépés sem a lakosság egészségi állapotában, sem a gazdaságban nem következett be. Ezután dr. Juhár János azt tette szóvá, hogy a hosszabb szakmai és társadalmi vita után elfogadott egészségmegőrző program nem kapott súlyának megfelelő visszhangot, és nem épült szorosan egybe a kormány által kidolgozott gazdasági stabilizációs programmal. Pedig a kettő összetartozik, nem nélkülözheti egymást. Kifejtette: az egészségmegőrző program fő célja, hogy visszaállítsa az egészségértéket, ösztönözzön az egészséges életmódra. A folyamatban az egyén felelősségén túl hangsúlyozott ' a család szerepe. Ismerve a családi élet funkciózavarait, lényeges változásra a közeljövőben nem számíthatunk. Azonban a családsegítő központok megfelelő működtetésével mód nyílna az előrelépésre e téren is, a jelenlegi feltételek között. Számos szerv, intézmény, hatóság foglalkozik a családi élet zavaraival, a társadalmi beilleszkedési problémákkal, a szenvedélybetegekkel, az idősek gondjaival. Abban lenne a családsegítő központoknak nagy szerepük, hogy összefogják az eddig elkülönülten vagy nem megfelelően összehangoltan dolgozó egészség- és gyámügyet, az oktatási és művelődési intézményeket, az ifjúságvédelemmel és a szociális gondozással foglalkozókat — mutatott rá a felszólaló. Majd ezt mondta: — Sajnos az eredmények sem mindig támasztják alá e sok testület, szerv és intézmény munkáját. Nem csökken a szenvedélybetegek száma, szaporodnak a deviáns maga- tartású fiatalok, s nő a bűnelkövetők, közöttük már nemcsak a fiatalkorúak, hanem a gyermekkornak száma is Pest megyében öt év alatt 80 százalékkal nőtt a veszélyeztetett gyermekek száma. Mennyire összehangolt ott a felderítés, ahol az állami gondozásba vett 2500 gyerek több mint 30 százaléka úgy került intézetbe, hogy előzőleg semmiféle megelőző, védő, óvó intézkedésben nem részesült? — tette fel a kérdést dr. Juhár János. A továbbiakban Szentendre és az idegenforgalom kapcsolatát elemezte. Míg 1985-ben 2 millió, addig 1987-ben várhatóan 3 millió körül alakul a városba látogatók száma. Egy részük ugyan nem nevezhető turistának, hiszen üdülőlulaj- donos a városban vagy környékén. Szentendre szeretettel várja vendégeit, de a helyi tanács szűkülő anyagi lehetőségei miatt már szóba került bizonyos szolgáltatások visszafejlesztése. Az állandó lakossággal számoló fejkvóta szerinti normatív eloszlási rendszer nem kedvez az'üdülő- és turistaforgalom céljaként szereplő településeknek — mutatott rá a képviselő. Majd egy javaslatot vetett fel, mint mondta, nem az azonnali megvalósítás, hanem a továbbgondolkodás reményében. A választóival folytatott beszélgetései alapján szükségesnek látja, hogy a központi adószervezeteken kívül épüljenek ki az adófizetők helyi érdek- képviseleti szervei. Működhetnének a Hazafias Népfront, de — megfelelő jogosítványokkal — a szakszervezet kebelén belül is. Mindenképpen tehát függetlenül az államilag szervezett hivataloktól. essék félreértés: illetékesnek a tagságot tartjuk. A tagságnak pedig hiányérzete van az érdekvédelem gyengeségei miatt — sok esetben jogosan. rokrata módjára, lekezelő stílusban, gorombán viselkednek az emberekkel. FELSZÓLALÁSOK A szakszervezetek elsődleges feladata az érdekvédelem, minden más csak ez után következik. De vajon nem része-e az érdekvédelemnek a gazdasági haladás szolgálata, a termelés segítése? Az érdekvédelem legfőbb biztosítéka a gazdasági alapok megerősítése. A SZOT elnöke külön kitért — jelenlegi helyzetünk és a következő évek szempontjából — két kulcsfontosságú kérdésre: a bérpolitikára és a foglalkoztatás-politikára. Kijelentette: nehéz volna azt állítani, hogy van bérpolitikánk — a béralapot egyszerűen elosztjuk. A béreknek hosszú idő óta csupán elosztó, a nép- gazdasági szintű vásárlóerő és az árualap egyensúlyát megteremtő funkciót tulajdonítunk. Pedig a béreknek ezen túl még van, illetve kellene lenni ösztönző, a végzett munka értékét mérő, elismerő, és a megélhetés költségeit fede-1 ző funkciójának is. Mindezekben ma nálunk komoly hiányosságok vannak. Ez akadályozza a felődést. A teljesítményelv hiánya aránytalanságokat hozott létre, amelynek fő jellemzője, hogy nem értékükön fizetjük meg a műszaki értelmiségieket, sem a humán értelmiségiekét, sem a képzett (Szakmunkásokat. Ezen változtatni kell. A bérek értékmérő szerepét helyre kell állítani. Ez cselekvésre ösztönöz. Egy új bérpolitika elvi alapjait 1988-ban ki kell dolgozni. Szükséges, hogy a kormány mélyrehatóan foglalkozzon az infláció problémáival is. Mindenképpen meg kell akadályozni, hogy kétszámjegyű infláció hazánkban tartósan fennmaradjon. Pontosan tudjuk, hogy az infláció ellen a gazdaság teljesítőképességének javításával, a hatékonyság fokozásával lehet eredményesen fellépni. A dolgozókat a fogyasztói árak növekedése mellett leginkább a munkanélküliség veszélye teszi borúlátóvá. Á hírközlés, de nemegyszer a politikai nyilatkozatok is erősen eltúlozzák a lehetséges munkanélküliséget. Arra törekszünk, hogy ne legyen munkanélküliség, mert azt elfogadhatatlannak tartjuk. De ha az egyes helyeken mégis kialakulna, akkor a szociális biztonság megőrzését szolgáló megfelelő eszközökre, támogatásra van szükség. Napjainkban az emberek érzékenyebben reagálnak az őket érintő kérdésekre. Ezért több a panasz és erőteljesebb a felháborodás a visszásságok miatt. Érthető, hogv napról napra kevésbé tűrik a packázásokat, a hivatalt viselőkből áradó felsőbb- ségtudatot, a lekezelő bánásmódot,, vagy éppen a személyes gondjaik iránti közömbösséget. Szükséges, hogy a kormány — a szakszervezetek teljes támogatásával — tegyen határozott intézkedéseket az állami-gazdasági szervek munkastílusának megváltoztatásáért. Sújtsa szankciókkal azokat, akik az állampolgárok ügyeinek intézése során lélekíelenül, büMészáros Győző (Somogy m., 8. vk.), a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát ve. zérigazgatója azt kérte, hogy a pénzügyi kormányzat kezelje szigorúan a támogatások kérdését, a nem normatív támogatásokat csökkentse. Újvári Sándor (Zala, 7. Vk.) megyei tanácselnök felhívta a figyelmet a számos feszültséggel terhes tanácsi gazdálkodás néhány, a költségvetés alakulásával összefüggő problémá-' jára. Dr. Péterfy Réka (Budapest, 58. vk.) csoportvezető főorvos elmondotta: a továbblépés gát. ja az egészségügy túlszerve- zettsége, bürokratikus rendszerének burjánzása. Az erős köz- pontosítás és a hierarchikus függés a mai napig rányomja a bélyegét a szervezeti formákra. Boldizsár Iván (országos lista) író, a Magyar Pen Club elnöke nem a költségvetés egészéhez szólt hozzá, hanem a magyar’ művelődés, oktatás, kultúra, az irodalom, a művészetek államkasszából való részesedéséhez. Rámutatott, hogy a gazdasági parancsolatok ezen a területen is húsbavágóak voltak, a művelődési tárcái költségvetési előirányzata azonban a többi központi költségvetési szerv adataival ösz- szevetve csak ki.ebb mértékben csökkent. Vass József né (Békés, 15. vk.), a sarkadi Lenin Mgtsz főkönyvelő-helyettese hangsúlyozta. hogy a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek árainak alakulását ma már döntően befolyásolják az ipari árak. Ezért is fontos tehát, hogy ezek ne térjenek el lényegesen a tervezettől. Huber Jenő (Baranya megye, 2. vk.), műszaki osztály- vezető sajnálattal jegyezte meg, hogy a parlamenti vita a rádió, a televízió és a sajtó révén nem kap megfelelő nyil. vánosságot. Üdvözölte, hogy a törvényjavaslat az Országgyűlés hozzájárulásához köti a költségvetés egyes költségneméinek felhasználását. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) színész, a József Attila Színház tagja arról szólt, hogy a rideg számadatok, a rövid távú közgazdasági szemlélet eltakarhatja a legfontosabb célt, a nemzet felemelkedésének távlati lehetőségét. Miskó István (Bács-Kiskun m. 6. vk.), a Tiszakécskei Városi Tanács elnöke felhívta a figyelmet arra: vannak olyan alapvető ellátási feladatok, egészségvédelmi és szociálpolitikai szolgáltatások, amelyek esetében az ellátásért való felelősséget a kormánynak határozottabban kellene deklarálnia, s e kérdésben nem lenne szabad a helyi szerveket méltánytalanul magukra hagy- r.;. Ezzel az Országgyűlés téli ülésszakának első munkanapja — amelyen az elnöki tisztet felváltva töltötte be Sarlós István, Péter János és Cservenka Ferencné — befejeződött. A parlament ma reggel az 1988. évi állami költség- vetésről és az állami pénzügyekről, valamint az 1979. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok vitájával folytatja munkáját.
