Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-16 / 296. szám

4 1987 DECEMBER 16., SZERDA A piac félen is piac Guberálók paradicsoma Kincsek a hulladékok között Láttam valakit, aki elejtett néhány fillért, talán forintos is akadt közte. Megnézte — mivel nem nagy értek volt, le­gyintett. Nem sokkal ez után más észrevette a pénzt, meglen­dítette a lábát, és rúgott. El is találta, de nem sikerült a ka­nálisba céloznia. Mindegy. Számára többé nem volt fontos. De a történetbe még egy szereplő lépett, akinek felcsillant a szeme, letisztogatta az érméket és eltette. Nem tanmese ez, nem is az értéktelenedő pénz volt a főszereplő. Inkább az ember, aki ilyen- vagy olyan: eldob- vagy lehajol. Nem hiszem, hogy különö­sebben fejlett felelősségérzet fűti azokat, akik rendszeres látogatói a MÉH-tel epeknek, ahol guberálva, kinccsel fel­érő dolgokat találnak — in­kább a saját érdekük. Beval­lom, én is így jártam Vácott a Budapest és Vidéke MÉH Rádi úti telepén. Körülnéz­tem. Zsaluzószerkezet Az első benyomást elkerül­hetetlenül az óriási bálákba rakótt fémhufladékok tették rám. Úgy tűnt, nagyon komo­lyan vesszük a felhívásokat a fémgyűjtéssel kapcsolatban. Sorra járnak a teherautók a hasznavehetetlen, rozsdásodó anyagokkal. Hozzák és hozzák, de a fölhalmozott óriási meny- nyiség láttán az az érzésem, innen soha nem viszik el. Az élesebb szeműek köny- nyen felfedezik azt, ami bán­tóan kilóg a képből. Sok min­den. nem illik a hulladékok közé, ahogy az a néhány acél zsaluzószerkezet sem, amit egyébként nagyobb építkezé­seken szoktak használni. Ezek darabja 200 ezer forint körül lehet, itt pedig legalább négy van belőlük. A telepen dolgozó munká­soktól érdeklődve tudtam meg. volt több is, de való­színűleg ez a négy se marad sokáig, mert van köztük ki­fogástalan állapotú, használ­ható. Amelyik nem az, az szál­lításkor deformálódott. Mind­ez egy szanált építőipari vál­lalat mementója. SOS-értesí­tettek egy építőipari ' cé­get Balassagyarmatról, jöjje­nek, vigyék, amíg nem késő! Potom áron jutottak a szer­kezethez. Szükségük volna rá. Ha tudják, saját költségen szállítják el az egészet még a fölszámolt vállalat telepéről. Így is megérte volna! Lehet, hogy azokra a nagy teljesít­ményű betonkeverőkre is ha­marosan felfigyel valaki, ame­lyek némi akarattal és szak­értelemmel ismét használható­vá tehetők. Itt kilós áron jut­hat hozzá bárki. van, amivel meg tudják ma­gyarázni. Kötelező állomásaik van­nak, amíg idekerülnek ezek a leselejtezett, nullára irt tár­gyak. Először fel kell aján­lani a bizományinak, s ha nem tart rá igényt, a választ csatolva, elkészített jegyző­könyvvel lehet szállítani. A MÉH-telep köteles átvenni ezeket a szállítmányokat, még akkor is, ha szemmel látható­an használható értékekről van szó. Nem törődve azzal, hogy a telepen vagy már a szál­lításkor óhatatlanul tönkre­mennek. Szerényebb méretekben gon­dolkodnak azok, akik egy- ,v szerszámostáskával. vagy csak egyszerűen egy harapófogóval és csavarhúzóval járnak ide körülnézni. Csodákat mesél­nek, mi mindent találtak már. Bevallják, guberálnak, bár nem guberálók. Tisztes­séges foglalkozásuk van, ez inkább szenvedély náluk. Szögbelövő Vagy talán mégis a szük­ség? Igen, ebben is van vala­mi. Bizonyítani is tudják: — Valamelyik nap, amikor beléptem a telepre, látom, hogy többek között egv telje­sen épnek tűnő mosógépet raknak le. Sajnos mire oda­értem. már elkéstem, valaki szemfülesebb volt. Azonnal kipróbálták, működött. Még csak le sem volt strapáivá. Fillérekért jutott hozzá az il­lető. Valamelyik közintéz­ményben unták meg. Én most csak ezt a hőfokszabályozós vasalót bütykölöm, az ellen­őrző lámpáját akarom kisze­relni. — Régóta jár ide? — Ügy 10-15 éve. — Akkor nem ez lesz a leg­nagyobb fogása! — Hát nem. Találtam már eredeti gyári csomagolású IFA-alkatrészeket, ezekből sok mindent fel tudtam használni a Trabantomhoz. Legalább 7-8 mázsa hevert itt belőlük. Igaz. ennek már legalább hét éve Mostanában már többét, kell keresni, de még mindig felbe­csülhetetlen értékekre bukka­nok Sokszor az bosszant, miért teszik szándékosan tönkre, amire nincs szükségük. Pél-, dául az elektromos írógépeket, amelyeknek a billentyűzetét nem hiszem, hogy a titkárnők írás közben verték szét. Kala­páccsal mentek neki. — Itt jutottam Hilti szögbe­lövő készülékhez is. Igaz. öt roncsból kellett összerakni, mert azok is alaposan meg voltak rongálva. Néhány hete egy Skyl motoros fűrészt talál­tam, amit 150 forintért vihet­tem el. Egy-kctezer forintba fog kerülni a javítás, de a többszörösét éri. Láttam hasz­nálhatatlan gumiabroncsokat is. Nem túlzók, ha azt állítom, hogy a barkácsműhelyemet in­nen szereltem föl. Ez képtelen­ség lett volna a fizetésemből — mondta az illető nyoma­tékosan. Alkatrész híján A másik keresgélőnek mel­lettünk éppen akkor sikerült kiemelnie egy régi típusú Hajdú automata mosógép ér­tékes motorját. Kis ügyesség­gel a hőérzékelőhöz is hozzá­fért. a kapcsolóblokkot pedig egészben ki tudta emelni. Eb­ben rengeteg használhatót ta­lál majd. mert az illető ép­pen háztartásigép-javító kis­iparos. Gyakran visznek hozzá olyan készüléket, amit a ja­vítószövetkezetek alkatrész híján képtelenek vállalni. Azt hiszem, nem kell külön levonni a tanulságot. Gon­dolkodni azonban érdemes, sőt kötelező azoknak, akik felelőt­lenül tesznek tönkre még használható értékeket. Dudás Zoltán Mélyriport Napfényes délelőtt van. Csúszik ' sínéin, aztán döngve kitárul a nehéz vasajtó. Elvakit. a hegesz­tőin. hajunkba szikraeső zuhog. Overallos tértink mptoznak a kibelezeti traktorok között, alatt, fö­lött. Egy targonca alól ba­kancsos lábszár lóg ki. Gyémántként csillog ott lenn a spiőcvas. Kísérőm a gépműhely főnöke rövid hajú, rövid szavú. Hosszan kérleli a bakancsok gazdá­ját:v ugyan, jönne már talpra egy percre. A gyémánttényű spicc- vasak tulajdonosa lassan álló helyzetbe tornázza magát. Olajfoltos arc, bo­rosfás tekintet, lentebb be­tonmarta könyök, kérges tenyér. — Nem érek rá! — mu '/átkozik be. Szemein Iá tóm, jó negyvenes lehet. — Géemkázok, Jöjjön dél­után. Vagy akkor se. In­kább maga is dolgozna! — mondja félhangosan, s közelebb lép. Behúzott nyakkal elsőm polygok. Bakancsos lábak helyükre. Csavarkulcs koppan szikraeső pásztáz. Kinn. a napfényes udva­ron cigarettafüst rajzol kottákat eov férfirsapal fe­je felett. Valaki viccet me­sél. többen a toronyórát lesik. « — Még kétszer kúszik körbp a nagymutató, s ak­kor f ájront! — mondja deákosan egy szakmunkás deák. Azaz. letelik a délelőtti műszak. A rendes. S akkor kezdődik szá­mukra a délutáni. A gé- emkás. Hirtelen delet kongat a bronz, száll a harangszó és a gulyásleves gőze a leve­gőben. S valami béke. Beszc Imre ügyfélfogadás hadköteleseknek A Pest Megyei Hadkiegé­szítési és Területvédelmi Pa­rancsnokság katonai főelőadói több körzetközpontban tarta­nak ügyfélfogadást, ahol a hadkötelesek helyben intézhe­tik el ügyeiket. Nagykátán Kocsis József, kedden 19 óráig, Budaörsön Tóth-Ágoston Tibor csütörtö­kön 19 óráig, Szentendrén Ré- dei István hétfőn 19 óráig, Ráckevén Bodor József hét­főn 19 óráig, a hivatali időn túl is fogadja az ügyfeleket a helyi tanács épületében. Ki ad többet? Sokan ide-enkednek e hazában a pulykától, ök a tyúkokat, csirkéket mustrálgatják. Kalapács nincs, vevő is alig Akik portékáikat eladásra kínálják, azok már a kora reggeli órákban elfoglalják standjaikat a piacon. Így van ez Dunaharasztiban is, ahol már fél nyolc felé a gépko­csik alig-alig találnak parko­lóhelyet. Nyolc óra körül ja­vában zsong a piac, özönle­nek a vásárlók. — Mennyi a tojás? — Három forint. — Nem sok ez egy kicsit? — Kedves hölgyem, ha so­kallja, nézzen körül. Nem hinném, hogy olcsóbban is ta­lál ilyen gyönyörű tojást! Az árukínálatra igazán nem lehet panasz. Mindenki talál igényének megfelelőt, és aki a magyar árusokat drágállja, az a piac mellett engedély nélkül árusító szomszéd or­szágbeli alkalmi árusoktól vá­sárol. Persze ez a „kis KGST-piac” csak addig „él”, amíg az első kék-fehér csíkos gépkocsi megérkezik. — Itt kaphatók a legújabb diszkósikerek műsoros kazet­tán — harsogja egy árus. — Uram. ezt komolyan gondolja? Ezért a házilag gyártott kazettáért 250 forin­tot kér? — Ide figyeljen, ha nem tetszik, vásároljon magyar nó- tás kazettát a Skálában. — Nyugalom, . nem kell mindjárt kiabálni. Ebből ké­rek egyet. Aki ide jön szombat dél­előtt, az általában nem távo­zik üres kézzel. Van, aki sep­rűt visz a kezében, vagy — most már egyre gyakrabban — fenyőfát cipel, netán egy szárnyas vergődik a hóna alatt: A karácsony előtti vá­sárlási roham nem kíméli meg Dunaharasztit sem. A kereslet és a kínálat is ezt tükrözi: mindinkább a fenyő­fa, a pulyka, kacsa, tyúk a sláger. Az előrelátóbbak pe­dig már az újévi malacok felé kacsingatnak. ' Azt nem állítom, hogy vál­lalatvezetők, gazdasági igaz­gatók járják ezt és az ehhez hasonló telepeket, csak azért, hogy megtakarítsanak néhány százezer forintot. Nem is ez volna a módja. Valahogy el kellene kerülni, hogy szán­dékosan megrongált állapot­ban háromból-négyből kelljen egyet varázsolni. Ezt persze már az eredeti gazdák meg­tehetnék, ha ... Miért nem te­szik? Biztos ezer és egy oka AZ EMBEREK képzeletében az ingatlanárverés egy kegyet­len kalapácsos ember, néhány nagy hasú pénzeszsák, bámész­kodó tömeg, síró gyerekek és asszony, komoran álló gazda összességeként jelenik meg. Kegyetlenségként, ami szeren­csétlen embereket fal, kapzsi­kat tesz még gazdagabbakká. Szorosan összekapcsolódik a kizsákmányoló társadalmak­kal, főként a kapitalizmussal. Ha tucatnyi embert meg­kérdeznének, hogy nálunk Ma­gyarországon létezik-e még árverés, sokan felelnek nem­mel. Pedig létezik. Pest me­gyében évente mintegy két­száz. Igaz, sokban különbözik attól a képtől, ami bennünk a filmek, regények vagy az öreg siülék elbeszélése, régi újság­cikkek hatására, nyomán él. A végrehajtónak nincsen kalapá­csa, az érdeklődés az árverés­re kerülő ingatlanok iránt rendkívül csekély, nagyon rit­kán siratják meg az eddig el­jutott tulajdonosok régi vágyó nukat. A lényeges jellemzők azon­ban megmaradtak. Akinek az ingatlana kalapács alá kerül, adósnak kell lennie! Az eljá­rás megindulásához szükségel­tetik a végrehajtást kérő vál­lalat, esetleg magánszemély. Érdekes lehet az is, hogy miként jut el az ember a vég­rehajtó irodáig. Ha valaki 5000 forinton felüli adósságát nem fizeti, azt munkabéréből nem lehet letiltani, nincs le­foglalható ingósága, akkor ke­rül sor az ingatlan elárvere­zésére. Először a tanács felér­tékelteti a házat, a földet, ez a dokumentum beérkezik a bíróságra, s onnan értesítik a végrehajtást kérőket, akik vagy elfogadják az összeget vagy nem. Az esetek túlnyomó többségében helybenhagyják az úgynevezett becsértéket. A TULAJDONI lap másolata, valamint az adó és értékbizo­nyítvány alapján ezután kitű­zik az árverés napját. Nem­csak a hitelezők, hanem bárki besétálhat és licitálhat, ha elő­zőleg letétbe helyezte a becs­érték 10 százalékát. Ha valaki a licitből kiszáll, ezt a pénzt később visszakapja, ha nyer, beszámítják a vételárba. Ha több vevő érkezik, elhangzik a tipikus kérdés; ki ad többet? Ez azonban nagyon ritka. Ebben az esztendőben a Pest Megyei Bíróság végrehajtói két esetről tudnak, amikor a ve­vők 25—30 ezer forintot „rá­tettek” a kikiáltási árra. Mi az érdektelenség oka? Az hogy az árverésre kerülő házak nagyobb része lakott. Ilyen ingatlant pedig senki nem mer megvenni; Magyar- országon ugyanis szinte lehe­tetlen kitenni valakit a fedél alól. Pontosabban, gondoskod­ni kell számára megfelelő haj­lékról. De ki adja ezt? A ta­nács? Melyiknek van a közsé­gekben szabad bérlakása? A vevő? ö inkább lemond a szerzésről, mintsem ilyen gon­dot vegyen a nyakába. Egyszóval az árverések nyolcvan százaléka sikertelen Ilyen esetben bizonyos idő múltán megismétlik az akciót, ha az sem hoz eredményt, hat hónap elteltével újra próbál­koznak. Aznap, amikor a Pest Me­gyei Bíróságon jártam, két szi­gethalmi ingatlan várt gazdá­ra. Az Eötvös utcai ház becs- értékét 600 ezer forintban ál­lapították meg. Három szoba, fürdőszoba, konyha a hozzá tartozó 820 négyzetméteres ud­varral várt érdeklődőre. Hiá­ba! A férfi elmulasztotta fi­zetni a gyermektartást. Akkor van-e értelme az ár­veréseknek? Van, mert az esetek többsé­gében az adósok még a kaln- páícs lecsapása előtt igyekez­nek lendíteni sorsukon. Mert mi történik, ha pont az ő in­gatlanukra akad pi’yázó? KIK KERÜLNEK ilyen meg­alázó helyzetbe? Az ember azt hinné, hogy kizárólag ha­nyag, nemtörődöm, iszákos egyének. A nagy részük való­ban ilyen, de az utóbbi évek­ben megesik, hogy vállalkozók, kiskereskedők mennek tönkre. Tehát rendezett életvitelű ál lampolgárok. Az adósságukén azonban ök is a vagyonukkal felelnek. Az értékesebb ingatlan-,:: esetében a végrehajtó három szór kiáltja: ki ad többet? Az­tán nincs visszaút, Az ingatlan gazdát cserért'. Szó, ami szó ser,ki. ne kívánja ezt. a pilla natot! .... V. M. Kép és szöveg: Csecsei Zoltán Ez már újévi kínálat: a szilveszteri malac. r Az* eladó és a vevő. A sláger a karácsonyi pulyka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom