Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-16 / 296. szám
4 1987 DECEMBER 16., SZERDA A piac félen is piac Guberálók paradicsoma Kincsek a hulladékok között Láttam valakit, aki elejtett néhány fillért, talán forintos is akadt közte. Megnézte — mivel nem nagy értek volt, legyintett. Nem sokkal ez után más észrevette a pénzt, meglendítette a lábát, és rúgott. El is találta, de nem sikerült a kanálisba céloznia. Mindegy. Számára többé nem volt fontos. De a történetbe még egy szereplő lépett, akinek felcsillant a szeme, letisztogatta az érméket és eltette. Nem tanmese ez, nem is az értéktelenedő pénz volt a főszereplő. Inkább az ember, aki ilyen- vagy olyan: eldob- vagy lehajol. Nem hiszem, hogy különösebben fejlett felelősségérzet fűti azokat, akik rendszeres látogatói a MÉH-tel epeknek, ahol guberálva, kinccsel felérő dolgokat találnak — inkább a saját érdekük. Bevallom, én is így jártam Vácott a Budapest és Vidéke MÉH Rádi úti telepén. Körülnéztem. Zsaluzószerkezet Az első benyomást elkerülhetetlenül az óriási bálákba rakótt fémhufladékok tették rám. Úgy tűnt, nagyon komolyan vesszük a felhívásokat a fémgyűjtéssel kapcsolatban. Sorra járnak a teherautók a hasznavehetetlen, rozsdásodó anyagokkal. Hozzák és hozzák, de a fölhalmozott óriási meny- nyiség láttán az az érzésem, innen soha nem viszik el. Az élesebb szeműek köny- nyen felfedezik azt, ami bántóan kilóg a képből. Sok minden. nem illik a hulladékok közé, ahogy az a néhány acél zsaluzószerkezet sem, amit egyébként nagyobb építkezéseken szoktak használni. Ezek darabja 200 ezer forint körül lehet, itt pedig legalább négy van belőlük. A telepen dolgozó munkásoktól érdeklődve tudtam meg. volt több is, de valószínűleg ez a négy se marad sokáig, mert van köztük kifogástalan állapotú, használható. Amelyik nem az, az szállításkor deformálódott. Mindez egy szanált építőipari vállalat mementója. SOS-értesítettek egy építőipari ' céget Balassagyarmatról, jöjjenek, vigyék, amíg nem késő! Potom áron jutottak a szerkezethez. Szükségük volna rá. Ha tudják, saját költségen szállítják el az egészet még a fölszámolt vállalat telepéről. Így is megérte volna! Lehet, hogy azokra a nagy teljesítményű betonkeverőkre is hamarosan felfigyel valaki, amelyek némi akarattal és szakértelemmel ismét használhatóvá tehetők. Itt kilós áron juthat hozzá bárki. van, amivel meg tudják magyarázni. Kötelező állomásaik vannak, amíg idekerülnek ezek a leselejtezett, nullára irt tárgyak. Először fel kell ajánlani a bizományinak, s ha nem tart rá igényt, a választ csatolva, elkészített jegyzőkönyvvel lehet szállítani. A MÉH-telep köteles átvenni ezeket a szállítmányokat, még akkor is, ha szemmel láthatóan használható értékekről van szó. Nem törődve azzal, hogy a telepen vagy már a szállításkor óhatatlanul tönkremennek. Szerényebb méretekben gondolkodnak azok, akik egy- ,v szerszámostáskával. vagy csak egyszerűen egy harapófogóval és csavarhúzóval járnak ide körülnézni. Csodákat mesélnek, mi mindent találtak már. Bevallják, guberálnak, bár nem guberálók. Tisztességes foglalkozásuk van, ez inkább szenvedély náluk. Szögbelövő Vagy talán mégis a szükség? Igen, ebben is van valami. Bizonyítani is tudják: — Valamelyik nap, amikor beléptem a telepre, látom, hogy többek között egv teljesen épnek tűnő mosógépet raknak le. Sajnos mire odaértem. már elkéstem, valaki szemfülesebb volt. Azonnal kipróbálták, működött. Még csak le sem volt strapáivá. Fillérekért jutott hozzá az illető. Valamelyik közintézményben unták meg. Én most csak ezt a hőfokszabályozós vasalót bütykölöm, az ellenőrző lámpáját akarom kiszerelni. — Régóta jár ide? — Ügy 10-15 éve. — Akkor nem ez lesz a legnagyobb fogása! — Hát nem. Találtam már eredeti gyári csomagolású IFA-alkatrészeket, ezekből sok mindent fel tudtam használni a Trabantomhoz. Legalább 7-8 mázsa hevert itt belőlük. Igaz. ennek már legalább hét éve Mostanában már többét, kell keresni, de még mindig felbecsülhetetlen értékekre bukkanok Sokszor az bosszant, miért teszik szándékosan tönkre, amire nincs szükségük. Pél-, dául az elektromos írógépeket, amelyeknek a billentyűzetét nem hiszem, hogy a titkárnők írás közben verték szét. Kalapáccsal mentek neki. — Itt jutottam Hilti szögbelövő készülékhez is. Igaz. öt roncsból kellett összerakni, mert azok is alaposan meg voltak rongálva. Néhány hete egy Skyl motoros fűrészt találtam, amit 150 forintért vihettem el. Egy-kctezer forintba fog kerülni a javítás, de a többszörösét éri. Láttam használhatatlan gumiabroncsokat is. Nem túlzók, ha azt állítom, hogy a barkácsműhelyemet innen szereltem föl. Ez képtelenség lett volna a fizetésemből — mondta az illető nyomatékosan. Alkatrész híján A másik keresgélőnek mellettünk éppen akkor sikerült kiemelnie egy régi típusú Hajdú automata mosógép értékes motorját. Kis ügyességgel a hőérzékelőhöz is hozzáfért. a kapcsolóblokkot pedig egészben ki tudta emelni. Ebben rengeteg használhatót talál majd. mert az illető éppen háztartásigép-javító kisiparos. Gyakran visznek hozzá olyan készüléket, amit a javítószövetkezetek alkatrész híján képtelenek vállalni. Azt hiszem, nem kell külön levonni a tanulságot. Gondolkodni azonban érdemes, sőt kötelező azoknak, akik felelőtlenül tesznek tönkre még használható értékeket. Dudás Zoltán Mélyriport Napfényes délelőtt van. Csúszik ' sínéin, aztán döngve kitárul a nehéz vasajtó. Elvakit. a hegesztőin. hajunkba szikraeső zuhog. Overallos tértink mptoznak a kibelezeti traktorok között, alatt, fölött. Egy targonca alól bakancsos lábszár lóg ki. Gyémántként csillog ott lenn a spiőcvas. Kísérőm a gépműhely főnöke rövid hajú, rövid szavú. Hosszan kérleli a bakancsok gazdáját:v ugyan, jönne már talpra egy percre. A gyémánttényű spicc- vasak tulajdonosa lassan álló helyzetbe tornázza magát. Olajfoltos arc, borosfás tekintet, lentebb betonmarta könyök, kérges tenyér. — Nem érek rá! — mu '/átkozik be. Szemein Iá tóm, jó negyvenes lehet. — Géemkázok, Jöjjön délután. Vagy akkor se. Inkább maga is dolgozna! — mondja félhangosan, s közelebb lép. Behúzott nyakkal elsőm polygok. Bakancsos lábak helyükre. Csavarkulcs koppan szikraeső pásztáz. Kinn. a napfényes udvaron cigarettafüst rajzol kottákat eov férfirsapal feje felett. Valaki viccet mesél. többen a toronyórát lesik. « — Még kétszer kúszik körbp a nagymutató, s akkor f ájront! — mondja deákosan egy szakmunkás deák. Azaz. letelik a délelőtti műszak. A rendes. S akkor kezdődik számukra a délutáni. A gé- emkás. Hirtelen delet kongat a bronz, száll a harangszó és a gulyásleves gőze a levegőben. S valami béke. Beszc Imre ügyfélfogadás hadköteleseknek A Pest Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság katonai főelőadói több körzetközpontban tartanak ügyfélfogadást, ahol a hadkötelesek helyben intézhetik el ügyeiket. Nagykátán Kocsis József, kedden 19 óráig, Budaörsön Tóth-Ágoston Tibor csütörtökön 19 óráig, Szentendrén Ré- dei István hétfőn 19 óráig, Ráckevén Bodor József hétfőn 19 óráig, a hivatali időn túl is fogadja az ügyfeleket a helyi tanács épületében. Ki ad többet? Sokan ide-enkednek e hazában a pulykától, ök a tyúkokat, csirkéket mustrálgatják. Kalapács nincs, vevő is alig Akik portékáikat eladásra kínálják, azok már a kora reggeli órákban elfoglalják standjaikat a piacon. Így van ez Dunaharasztiban is, ahol már fél nyolc felé a gépkocsik alig-alig találnak parkolóhelyet. Nyolc óra körül javában zsong a piac, özönlenek a vásárlók. — Mennyi a tojás? — Három forint. — Nem sok ez egy kicsit? — Kedves hölgyem, ha sokallja, nézzen körül. Nem hinném, hogy olcsóbban is talál ilyen gyönyörű tojást! Az árukínálatra igazán nem lehet panasz. Mindenki talál igényének megfelelőt, és aki a magyar árusokat drágállja, az a piac mellett engedély nélkül árusító szomszéd országbeli alkalmi árusoktól vásárol. Persze ez a „kis KGST-piac” csak addig „él”, amíg az első kék-fehér csíkos gépkocsi megérkezik. — Itt kaphatók a legújabb diszkósikerek műsoros kazettán — harsogja egy árus. — Uram. ezt komolyan gondolja? Ezért a házilag gyártott kazettáért 250 forintot kér? — Ide figyeljen, ha nem tetszik, vásároljon magyar nó- tás kazettát a Skálában. — Nyugalom, . nem kell mindjárt kiabálni. Ebből kérek egyet. Aki ide jön szombat délelőtt, az általában nem távozik üres kézzel. Van, aki seprűt visz a kezében, vagy — most már egyre gyakrabban — fenyőfát cipel, netán egy szárnyas vergődik a hóna alatt: A karácsony előtti vásárlási roham nem kíméli meg Dunaharasztit sem. A kereslet és a kínálat is ezt tükrözi: mindinkább a fenyőfa, a pulyka, kacsa, tyúk a sláger. Az előrelátóbbak pedig már az újévi malacok felé kacsingatnak. ' Azt nem állítom, hogy vállalatvezetők, gazdasági igazgatók járják ezt és az ehhez hasonló telepeket, csak azért, hogy megtakarítsanak néhány százezer forintot. Nem is ez volna a módja. Valahogy el kellene kerülni, hogy szándékosan megrongált állapotban háromból-négyből kelljen egyet varázsolni. Ezt persze már az eredeti gazdák megtehetnék, ha ... Miért nem teszik? Biztos ezer és egy oka AZ EMBEREK képzeletében az ingatlanárverés egy kegyetlen kalapácsos ember, néhány nagy hasú pénzeszsák, bámészkodó tömeg, síró gyerekek és asszony, komoran álló gazda összességeként jelenik meg. Kegyetlenségként, ami szerencsétlen embereket fal, kapzsikat tesz még gazdagabbakká. Szorosan összekapcsolódik a kizsákmányoló társadalmakkal, főként a kapitalizmussal. Ha tucatnyi embert megkérdeznének, hogy nálunk Magyarországon létezik-e még árverés, sokan felelnek nemmel. Pedig létezik. Pest megyében évente mintegy kétszáz. Igaz, sokban különbözik attól a képtől, ami bennünk a filmek, regények vagy az öreg siülék elbeszélése, régi újságcikkek hatására, nyomán él. A végrehajtónak nincsen kalapácsa, az érdeklődés az árverésre kerülő ingatlanok iránt rendkívül csekély, nagyon ritkán siratják meg az eddig eljutott tulajdonosok régi vágyó nukat. A lényeges jellemzők azonban megmaradtak. Akinek az ingatlana kalapács alá kerül, adósnak kell lennie! Az eljárás megindulásához szükségeltetik a végrehajtást kérő vállalat, esetleg magánszemély. Érdekes lehet az is, hogy miként jut el az ember a végrehajtó irodáig. Ha valaki 5000 forinton felüli adósságát nem fizeti, azt munkabéréből nem lehet letiltani, nincs lefoglalható ingósága, akkor kerül sor az ingatlan elárverezésére. Először a tanács felértékelteti a házat, a földet, ez a dokumentum beérkezik a bíróságra, s onnan értesítik a végrehajtást kérőket, akik vagy elfogadják az összeget vagy nem. Az esetek túlnyomó többségében helybenhagyják az úgynevezett becsértéket. A TULAJDONI lap másolata, valamint az adó és értékbizonyítvány alapján ezután kitűzik az árverés napját. Nemcsak a hitelezők, hanem bárki besétálhat és licitálhat, ha előzőleg letétbe helyezte a becsérték 10 százalékát. Ha valaki a licitből kiszáll, ezt a pénzt később visszakapja, ha nyer, beszámítják a vételárba. Ha több vevő érkezik, elhangzik a tipikus kérdés; ki ad többet? Ez azonban nagyon ritka. Ebben az esztendőben a Pest Megyei Bíróság végrehajtói két esetről tudnak, amikor a vevők 25—30 ezer forintot „rátettek” a kikiáltási árra. Mi az érdektelenség oka? Az hogy az árverésre kerülő házak nagyobb része lakott. Ilyen ingatlant pedig senki nem mer megvenni; Magyar- országon ugyanis szinte lehetetlen kitenni valakit a fedél alól. Pontosabban, gondoskodni kell számára megfelelő hajlékról. De ki adja ezt? A tanács? Melyiknek van a községekben szabad bérlakása? A vevő? ö inkább lemond a szerzésről, mintsem ilyen gondot vegyen a nyakába. Egyszóval az árverések nyolcvan százaléka sikertelen Ilyen esetben bizonyos idő múltán megismétlik az akciót, ha az sem hoz eredményt, hat hónap elteltével újra próbálkoznak. Aznap, amikor a Pest Megyei Bíróságon jártam, két szigethalmi ingatlan várt gazdára. Az Eötvös utcai ház becs- értékét 600 ezer forintban állapították meg. Három szoba, fürdőszoba, konyha a hozzá tartozó 820 négyzetméteres udvarral várt érdeklődőre. Hiába! A férfi elmulasztotta fizetni a gyermektartást. Akkor van-e értelme az árveréseknek? Van, mert az esetek többségében az adósok még a kaln- páícs lecsapása előtt igyekeznek lendíteni sorsukon. Mert mi történik, ha pont az ő ingatlanukra akad pi’yázó? KIK KERÜLNEK ilyen megalázó helyzetbe? Az ember azt hinné, hogy kizárólag hanyag, nemtörődöm, iszákos egyének. A nagy részük valóban ilyen, de az utóbbi években megesik, hogy vállalkozók, kiskereskedők mennek tönkre. Tehát rendezett életvitelű ál lampolgárok. Az adósságukén azonban ök is a vagyonukkal felelnek. Az értékesebb ingatlan-,:: esetében a végrehajtó három szór kiáltja: ki ad többet? Aztán nincs visszaút, Az ingatlan gazdát cserért'. Szó, ami szó ser,ki. ne kívánja ezt. a pilla natot! .... V. M. Kép és szöveg: Csecsei Zoltán Ez már újévi kínálat: a szilveszteri malac. r Az* eladó és a vevő. A sláger a karácsonyi pulyka.
