Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-14 / 294. szám
1987. DECEMBER 14., HÉTFŐ res-T , »MV YE! 5 sza. A nagyszámú diáksereg minden szavára figyelt: — Gaál Mózes, Homérosz, Cooper, May Károly, Benedek Elek történetei, meséi szerettették meg velem az írott szót. Azért hagytak bennem mély nyomot, mert én elképzelhettem, megrajzolhattam — gondolatban — a szereplők küllemét, arcát. A nap igen hangulatos záróprogramja a Menta népzenei együttes és Káka Rozália műsora volt. A valóban remekül megszervezett és végigvitt könyvnapnak csupán egy kevésbé szerencsés momentuma volt: a nagyközségi könyvtárban az antikvár köteteknek csupán az árusítása vált lehetővé, míg a meghirdetett vételre — önhibájukon kívül — nem kerülhetett sor. Ennek ellenére úgy érzem, hogy gyerekekben,, felnőttekben egyaránt egy vidám, pezsgő nap emléke maradt meg, s talán még Vidor Miklós szépen formált gondolata: „Az igazi emléket mégis az hagyja bennünk, amit olvasunk. A különösen kedves részhez sokszor visszalapozhatunk — és ez csak a könyvben lehetséges." Vennes Aranka Egy napot az olvasásért Dabason Igazi élmény t a betűk adhatnak Mindig az igazságot kereste Könyv Kurkó Gáspár Egy elfelejtett,erdélyi politikus arcélét villantja fel a Kossuth Kiadónál megjelent könyv, amely a Kurkó Gáspár emlékére címet viseli. Ki is volt Kurkó Gáspár? Az erdélyi munkásmozgalomnak a fel- szabadulást követő néhány esztendőben a Magyar Népi Szövetség elnökeként kimagasló alakja. A magyar és a román nép közötti megbékélés, a demokratikus kibontakozás, a szocialista fejlődés útjának híve; egyik legjobb szövetségese a Petru Groza képviselte irányzatnak, amely ugyancsak a múltbéli sérelmek túllépésének, a nemzeti önrendelkezés és nemzetiségi egyenjogúság politikájának talaján állt. Bevezetőként talán még annyit tudnunk kell Kurkó Gáspárról, hogy Csíkszentdo- mokoson született 1909-ben, nvolcgyermekes székely földmunkás családban, Lakatos- mesterséget tanult, fiatalon bekapcsolódott a brassói kommunista mozgalomba, még 1935-ben megválasztották a Magyar Dolgozók Szövetségének (MADOSZ) elnökévé. Publicisztikai tevékenységet folytatott, harcolt a fasizmus ellen, amiért a brassói fellegvár börtönébe zárták. Munkássága 1944. augusztus 23-a után egész Románia, sőt a nagyvilág színe előtt bontakozott ki. Az újjászerveződött és széles népi tömegszervezetté fejlődött MADOSZ átalakult Magyar Népi Szövetséggé, amelynek elnöke újra Kurkó Gáspár lett. Nevéhez fűződik 1944—1947 között a fasizmus maradványainak felszámolásáért, a román—magyar néptestvériség és ezzel együtt a nemzeti megmaradás demokratikus távlatainak hirdetése, a józan, mindig az acjott lehetőségekkel számoló nemzetiségi politika, a nemzetiségi létfeltételek építésének önfeláldozó munkája. A törvénysértő perek idején koholt vádak alapján letartóztatták és elítélték. Tizenhat évet töltött Románia börtöneiben. 1965- ben szabadult, 1968-ban rehabilitálták, de már nem volt ereje visszatérni a politikai küzdőtérre, egy textilgyár munkása lett 1974-es nyugdíjazásáig. 1983-ban halt meg. A kötetet Lipcsei Ildikó szerkesztette, ő gyűjtötte egybe beszédeiből és cikkeiből a szemelvényeket és a róla szóló írásokat. A kortársak, főleg egykori harcostársai, mint Balog Edgár, Méliusz József, Sütő András és mások méltatják tevékenységét, megmutatva emberi tisztaságát, fáradhatatlan munkásságát, meg nem alkuvó magatartását, a magyar—román megbékélés fáradhatatlan harcosát. emlékére Ez a kulcsszó: fennmaradás, gyakran visszatér Kurkó Gáspár publicisztikájában; talán elsőnek nála, hiszen a romániai magyar irodalom és közírás csak a hetvenes évektől tér vissza mindegyre, igaz, hogy most már kiérlelt művekben. Kurkó már 1946-ban leírta a Megalkuvással nem győzhet a demokrácia című írásában, hogy az egyenjogúság éppúgy létérdeke a nemzetiségnek, mint a román nemzetnek, amelynek építőmunkájában őszinte segítőtársra van szüksége, A nemzetiség közérzete ilyen építő erő. Újból és újból visszatért erre. „Meg vagyunk győződve arról, hogy ez az előfeltétele — utalva rá, hogy szükséges a megértés, együttműködés — az Erdélyben együtt élő és a történelem által egymásra utalt két nép, a román és a magyar kibékülésének és testvéri együttműködésének, amelynek kezdeményezői Szabadságharcos nagy elődeink, a Budai Nagy Antalok. Kossuth Lajosok és Ady Endrék voltak. Mindebből kiindulva a demokratikus jövőbe vetett hittel fogalmazta meg abban az időben a korparancsot: együtt haladni a világgal, meríteni a múlt hagyományaiból, a Bethlen Gábor-i realizmusból, s a józan önmérsékletre intve egyengetni az együttműködés, az együttélés útját. Hangoztatta, hogy „Erdély nemzetiségi kérdése nem határkérdés, hanem a demokrácia megerősödésének, a nemzeti jog- egyenlőség megvalósításának, a határok feloldásának kérdése." Mindezek a szavak csaknem negyven esztendővel ezelőtt hangzottak el, de ma is időszerűek. Az egyszer már meglelt helyes út újbóli felmutatásával a róla szóló és írásait tartalmazó kötet segít eligazodni a jelen problémái között is. Ahogyan Balogh Edgár fogalmazott: Türelme, szorgalma. a román—magyar testvériségbe vetett bizalma, a romániai magyar tömegek társadalmi és kulturális emelkedésének szolgálata tanulságos példa a ma nemzedéke számára is. Olyan ember volt, aki mindig az igazságot, a megbékélést kereste, az együtt élés és együtt munkálkodás rendíthetetlen híve volt. Ezért is érdemes volt felidézni szellemét és emlékét. Életűtjából vett idézetek bizonyítják: az együtt lakó népeknek békében kell élniük. Ahogyan Petru Groza, a román és a magyar nép barátságának szervezője és ápolója még 1946 októberében Kolozsváron tartott választási beszédében mondotta: „A népek rendeltetése nem az, hogy egymást gyilkolják, hanem, hogy boldog nyugalomban együtt éljenek." Ennek az eszmének volt tevékeny harcosa a székely Kurkó Gáspár. Gáli Sándor Gyakorta halljuk, mostanában keveset olvasunk. Aki azonban a gyermekkönyvhét egy napját Dabason töltötte, szinte kételkedni kezd. ■ — Amikor szóba került ez az esemény — mesélte Latyák István, a dabasi Gyóni Géza Általános Iskola igazgatója—, még mi sem gondoltuk, hogy egy egész nap telik el vele. Ám amikor összeállítottuk a programokat, amelyek iránt óriási volt az érdeklődés, tanítási szünetet rendeltünkéi. A kiscsoportos foglalkozások egy időben zajlottak Zsolnai József iskolaigazgató, illetve Pápayné Kemenczey Judit könyvtárigazgató-helyet-' tes előadásával. Gulyás Ferenc, a Menta népzenei, együttes vezetője a népi hangszerekkel ismertette meg a gyerekeket. Sőt, még nád sípkészftésre is sor került. Minden ilyen műveletnél az alapanyag kiválasztása a legfontosabb — magyarázta. — Természetesen illik ismerni a szerszámokat is, amelyek leginkább az asztalosmesteréhez hasonlóak, bár sok köztük az egyedi darab, amelyet magunknak kell megcsinálni. — Szívesen vállalkozom Ilyen feladatra — vallotta később Gulyás Ferenc. — Érden lakom, a múlt héten kezdtem el a városi zeneiskolában a népfurulya, a citera, a tekerőlant és a duda oktatását. Egy másik teremből piros arccal, izgatottan tódultak ki a gyerekek. Éppen most ért véget a történelmi játék és vetélkedő. Fábián Miklós, a Gyóni Géza iskola könyvtárosa vezette a vetélkedőt. A részvevőknek József Attila életéről és munkásságáról is be kellett számolniuk. Az első három helyezett — Szuhányi Zsuzsa, Kovács Márta és Zsidi Brigitta — keményen megküzdőttek az elismerésért. Sára János körül hetedikes' lányok, fiúk gyűltek össze. Az Ócsai Tájvédelmi Körzet vezetője szétgöngyölt egy térképet. Pest megyét láthattuk rajta. Az osztálynyi diák nagy figyelemmel hallgatta szavait az ember, a környezet és a természet kapcsolatáról. Mondandóját videofilmmel kísérte, amelyet az ócsai körzetben és közvetlen környékén készített. Két kislányt — Kecskés Tímeát és László Gabriellát — meg egy fiút, Nagy Attilát szólítottam meg. Kiderült, hogy mindhárman ócsaiak. — Egy csomó érdekes állatot láttunk — mesélték a gyerekek. — Elhatároztuk, hogy többet kirándulunk majd a környéken. Az biztos, hogy mi nem fogjuk eldobni a szemetet .., Véget ért a délelőtt, szünet következett. Kis csoportokba verődtek a jelenlevők, és élénken vitatták a látottakat, hallottakat. Egyikükből sem hiányzott a lelkesedés. Taba Mária Szentendréről, Antal Júlia az SZMT-től, Súlyok Sándorné és Fazekas Istvánná Nagykőrösről — mindannyian könyvtárosok — a szervezést és főleg a szakmai vélemény- csere lehetőségét dicsérték. Drahos Istvánná, a Pest Megyei Művelődési Központ könyvtárigazgatója a megyei összefogást értékelte, míg munkatársa: Boruzsné Vékony Ilona így nyilatkozott: — Öröm volt együtt dolgozni az iskolával, mert azonnal megértette elképzelésünket, és szívesen adott helyet a megvalósításnak. Ez az egy nap Is, amelyet a könyvnek szenteltek, meghozza majd az eredményt... A gyermekkönyvhét védnöke a KISZ Pest Megyei Bizottsága. Egyik munkatársa, Csamangö Anikó, azt érezte lényegesnek, hogy a tanulók egészen más élmények részesei lehettek a megszokott falak között. A délután író-olvasó találkozóval kezdődött. Vidor Miklós, József Attila-díjas költő- író-műfordító gyerekkori olvasmányaira emlékezett viszA cím fölött: Nagy érdeklődéssel hallgatták a diákok Gulyás Ferencet A kihelyezett árudában tizenhatezer forint értékű könyv kelt el (Csécsei Zoltán felvételei) iaTv-PIGYELÖ' A zene követei V endégmű vészek Az Országos Filharmónia meghívására januárban ismét számos vendégművésze lesz a hazai hangverseny- pódiumoknak. Budapesten vendégszerepei többek között Helmut Rilling NSZK-beli karmester, Otakar Thirlik karmester Csehszlovákiából, Gidon Kremer USA-ban élő hegedűművész — őket már jól ismeri a magyar közönség, többszőr jártak hazánkban. Január 6-án lép fel ismét a fővárosban Luigi Alva. Két évtizede a legkeresettebb és legtöbbet foglalkoztatott lírai tenor; Milánótól Glyndebour- ne-ig nagy sikert aratott egyebek között a Sevillai borbély Almaviva grófjaként, a Don Juan Ottaviójaként, a Travia- ta Alfredjaként, a Szerelmi bájital Memorinójaként. Budapesten 1975-ben mutatkozott be először, legutóbb pedig 1983-ban lépett fel 'a magyar fővárosban. A Zeneakadémián vendégszerepei január 9-én a London Early Music Group. Az együttest James Tyler lantművész alapította; a középkori és a reneszánsz muzsika avatott tolmácsolóinak számítanak. Rafael Orozco spanyol zongoraművész január 11-én koncertezik a Zeneakadémián. Chabert. Egyszer a Telerá- ma című háztáji televíziós műsorban látni lehetett azt a papirost, amelyen mindenféle négyszögek, vonal- és jelrendszerek mutatták, hogyan tervezik meg előre egy-egy hét műsorát. Valóban roppant bonyolult dolog lehet a programot — mind az 1-es, mind a 2-es csatornáét — kidekázni, a nézők legkülönfélébb igényei szerint a legjobbnak vélt időpontokra besorolni. Roppant bonyolult dolog lehet — ám az előfizetők mégsem túl gyakran sóhajtanak fel: no. most aztán remekelt a fő-fő dirigens és ki tudja, hány fős csapata. Itt volt például a közelmúlt kínálata, amely, mint mondani szokás, zsinórban kellette a hazai cégjelzésű, önálló tévéjátékokat. Máskor hosszú hetek eltelnek, amíg végre-vala- hára egy ilyen előbukkan, most meg, lám, itt nézette magát — s igen jól nézette! — Dömölky János Pirandello- filmje, aztán a Csehov-regény- ből készült Dráma a vadászaton, majd pedig egyetlen nap múltán máris a Balzac-törté- net következett Napóleon halottnak hitt ezredeséről, Cha- bertröl. Év végi tobzódás? Ünnepek előtti ajándékozás? De gyanítsunk bármit is, a föntebb emlegetett históriákat meg lehetett nézni; el lehetett tűnődni rajzosabb, el- rajzoltabb alakjaik során; különösképpen pedig az e vállalkozásokban felléptetett színészek tehetséges játékát di- csérgethettük. Annak a Mádi Szabó Gábornak a robusztus jelenlétét, sziklaszilárd eltökéltségét például, aki Félix László mutatványában telepedett oda a szintén kitűnő Szilágyi Tibor elé, hogy hihetetlen sorsát, halottaiból való feltámadását elsorolja, és megpróbáljon valamiféle elégtételt kicsikarni megvénült magának. Ha valami, hát akkor ez a testre szabás. Kun, ölsavszky. s hogy tüstént példákkal is folytassuk ezt a tűnődést, itt van Kun Vilmosnak és Ölsavszky Évának az esete. Amint azt ez a nagyon rokonszenves házaspár a Mestersége: színész című sorozat legutóbbi adásában elmondta, ők bizony bebarangolták Tolnát és Baranyát, ezenkívül Győrt, Debrecent, a rengeteg tájelőadás kapcsán, pedig az egész országot, amíg végre felkeveredtek a fővárosba, s ott is a nékik igazi otthont jelentő Katona József Színházba. Szinte éppen úgy, mint a mesében, mentek, mendegél- tek, elköltöztek, átszerződtek, s mindezt azért, hogy lehetőleg mindig azzal a rendezővel tudjanak együtt munkálkodni, aki jobb feladatokat adott, aki kedvük és tehetségük szerint dolgoztatta meg őket. Mind a szó régebbi és mind az újabb értelmében véve vándorszínészekként kutattak, kerestek, s így építgették fel a mostanra valóban szép ívűre sikeredett pályájukat. (Kun Vilmos nélkül alig készül újabban jelesebb produkció; legutóbb pedig már egy igen szép főszerepet is eljátszhatott a Szép Ernő tollán fakadt lírai történetben, amely arról a munka nélkül maradt aranyművesről szólt.) Ritka rokonszenves kettőst ismerhettünk meg ebben a színészben és színésznőben! Korán elkapatott prózai bonvi- vánok és szintén időnek előtte agyonjátszátott Júliák és Melindák sokat tanulhatnának tőlük fegyelemből, alázatból, a belső hitek élesztősének és ébren tartásának pontokba nem foglalható tudományából. Akácz László Tűzzománcok Budakeszin Katona Áron Sándor tűzzománc képeiből nyílt kiállítás Budakeszin, a Budapesti Állami Erdő- és Vadgazdaság központjában. Az Erdélyből származó művész az élet nagy kérdéseire választ kereső, s mélyen a művészetben gyökerező alkotásait dr. Kelényi István művészettörténész méltatta a megnyitón. A tárlat 1988. január 10-ig látogatható. Felvételünkön: Tollner György, a BUVAD igazgatója, Katona Áron Sándor és dr. Kelényi István. (Erdősi Ágnes felvétele)
