Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-10 / 291. szám

4 1987. DECEMBER 10., CSÜTÖRTÖK SZENTENDREI Otília A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA iarad a színpad Módosított határidő Ipartelepeink jövője Nem készült semmiféle terv A városi tanács végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülé­sén Krajcsovits Istvánná tanácselnök-helyettes előter­jesztésében az ipartelepek fejlesztési és rendezési ter­veit tárgyalta. Szentendrén két fő ipartelep alakult ki az évtizedek folyamán a Kőzúzó utcában és a Dózsa György utcában. A termelési egységek jelenleg 81 és fél hektárt foglalnak el. Nem egy közülük rontja a város­képet, tevékenységével zavarja a lakosságot s a kör­nyezetet is károsítja. lé telepítsék, pénzhiány miatt szintén nem valósítható meg. Jelenleg nem lehetünk elé­gedettek a HÉV-végállomás közvetlen környezetével sem. A Budapesti Közlekedési Vál­lalat hónapok óta korszerű­sít ezen a környéken. ígéretet tettek arra, hogy megfelelő, a városképbe illeszkedő közleke­dési gócpontot hoznak létre. Problematikus a lakosságot szolgáló, de az itt élőket még­is zavaró kisipari szolgáltató­helyek léte. Nagyon nehéz: a telepítésüknél betartani az országos építésügyi szabály­zat és a köjál előírásait. Utó­lag pedig sok a lakossági pa­nasz, zavarják környezetüket. E probléma megoldására a Vasúti villasor mentén a gáz­cseretelep és a sportpálya kö­zött — ideiglenes jelleggel — kisipari szolgáltatóhelyek lé­tesültek a városi tanács terü­letén. Sajnos az itt kialakított telephelyeket csak anyagtáro­lásra használják a szolgálta­tók, műhelyt, kisüzemet nem építettek. így a város ezen ré­sze jelenleg is rendezetlen, s a lakótelepülésekről sem távoz­tak a dolgozóik. Út autóbusznak A város tartja magát a több évtizedes elképzeléshez, mely szerint Szentendrére környeze­tet szennyező ipar nem tele­píthető. Várható tehát, hogy .az ebben a népgazdasági ágban dolgozók létszáma a jövőben nem növekszik. Másrészt vi­szont az ingázók sokasága miatt feltétlen szükség van környezetkímélő, kevés anya­got igénylő ipari és szolgál­tató kisüzemek letelepítésére. A Kőzúzó utcai ipartelep fejlesztésére nem készült sem­miféle szabályozási terv, ami meghatározta volna a beépí­tési vonalat, a magasságot, a különböző közművek elhelye­zésének módját, ezek csatla­kozását, a közlekedési kap­csolatokat, a tereprendezést. Emiatt aztán néhány üzem hiába alakítja ki esztétikusán a maga szűkebb környezetét, az utak melletti elhanyagolt területek, a rossz helyre épí­tett MHSZ-székház, a környék fásítatlansága kaotikus lát­ványt eredményeznek. A ki­utat az jelentené, hogy ha az C buda Tsz kezelésében lévő 8 és fél hektár szántót a vá­ros megvásárolná, kiépítené­nek egy átkötő utat a Vasúti villasor és a Rózsa utca kö­zött, hogy az autóbusz meg­közelíthesse az iparkerületet. Jelenleg ugyanis az ide irá­nyuló teherforgalom a Pannó­nia telep keskeny útjain zaj­lik. Erdősáv kellene Sokkal rendezettebb képet mutat a Dózsa György úti ipartelep. A főútvonal melletti része szép kerítésekkel, jól te­lepített fasorokkal látványos. Gond az, hogy az ÉTI, a papír­gyár és a Pevdi mögötti ré­szek egészen a DMRV szenny­víztisztítójáig elhanyagoltak. Ezt a területet rendezni és fá­sítani kellene. Egyébként az egész Dózsa György úti ipartelepet délről, a 11-es út felől, a kedvezőbb látvány érdekében kívánatos lenne erdősávval körülvenni. Ezt a tanács 1984. évi II. szá­mú rendelete is előírja. A végrehajtó bizottság ha­tározatot hozott a Vasúti vil­lasor melletti és a Kőzúzó ut­ca térségében lévő ipari öve­zetek további fejlesztésére. Január nem tréfál ígéretek és a valóság Az elmúlt heti számban megjelent cikk után Várady András, a Tigáz szentendrei főművezetőségének vezetője elmondta, hogy a füzesparki és Vasvári lakótelepeket tápláló vezetéket feltöltötték, s mire ezek a sorok megjelennek, a fogyasztók már gázzal fűtenek. Gondot okoz viszont, hogy vannak olyan tulajdonosok, akiknek a nyomásszabályozóikhoz nem készül­tek el a szekrények. Ha ezeket hozzák, a szentendrei főműve­zetőség dolgozói két napon belül rákapcsolják a házat a ve­zetékre. Villanófény Megállíthatatlanul szaporod­nak a házak előtt vagy a köz­területeken parkoló teher­autók. Tönkrevágják a gyen­gébb útjainkat, széttapossák a szegélyeket, zöldsávokat, par­kokat. Helyenként akadályoz­zák a forgalmat, csúfítják a városképet. Mi isszuk meg a levét annak, hogy a vállala­tok szerződésbe adták ezeket a kisebb-nagyobb gépkocsikat, s költségcsökkentési okokból megszüntették telephelyeiket. Súlyosbítja a dolgot, hogy ugyanezen okokból a sokkere- kű szörnyeket primitív körül­mények között javítják, fo­lyatva az olajat az aszfaltra, a fűre. Mit tehet a város? Tegye­nek ki várakozni tilos • táblá­kat? így is rengeteg van be­lőlük. Büntessék a közterüle­ten álló gépek tulajdonosait? Talán. Ha azonban sikerülne épí­teni egy teherautó-parkolót, tanácsrendeletet lehetne hozni a parkolás megtiltására a te­lepülés más részein. Csakhogy ehhez az elkészített tervek tanúsága szerint több mint hétmillió forintra lenne szük­ség. Nincs. Pedig a parkoló helyét is kijelölték a gázcseretelep mel­lett. Az Öbuda Tsz méltányos áron átengedné a földet, a tanácsnak a művelési ág alól való kivonás költségeit kel­lene állnia. Az „álomparkoló” ötven te­her- és több személykocsi be­fogadására lenne alkalmas, portával, őrrel. Sajnos 1988- ban még biztos nem készül el. A kérdések: a teherautó-tu- lajdonosok hajlandók-c áldoz­ni a telep építésére? Találná­nak-e üzemeltetőt a parkoló­hoz? Az illetékesek készülnek felmérni a válaszokat. A par­koló építését ugyanis aligha lehet elkerülni. E kettősség is közrejátszott abban, hogy a városkörnyé­ki bizottság legutóbbi ülésén nagy figyelemmel hallgattam dr. Mesterházi Bélát, a szent­endrei földhivatal vezetőjét, ó az említett szép jelentéssel szemben jelentősnek mondta a parlagföldek nagyságát. S furcsa módon azt állította, hogy az elhanyagolt növény­szülőágyak fele magánkézben található. Parlagföldek Az új földtörvény szeptem­ber 1-jétől érvényes. Dr. Mes­terházi Béla szerint túlságosan humánus. Igaz ugyan, hogy a jogszabály kötelességévé teszi a tulajdonosoknak, hogy a művelődési ágnak megfelelően hasznosítsa a telkét, de az elő­írást alig veszik komolyan. Például ha valaki fel nem ró­ható okból (betegség, távoliét) a lábát sem teszi ki a határ­ba, öt esztendő alatt kétszer lehet bírságolni, ennek ered­ménytelensége után a táblát állami tulajdonba venni. Ha visszatekintünk 1981-ig,. azt tapasztaljuk, hogy Szentend­rén a fenti időponttól máig három esetben vettek el föl­det a hanyag gazdától, kétszer azonban a bíróság visszaadta azt pipacstermelő honfitár­sunknak. Szentendre belterületén jócskán lelhető parlagföld. Egyebek között a Paprikabíró utcában és a kőtár mellett. A földvédelmi jogszabályok min­den talpalatnyi terület műve­lésére szólítanak fel. De na­gyon nehéz megvalósítani ezt a feladatot. Amiatt is. mert a rendezési tervek akadályozzák az ideiglenes hasznosítást. A sokszor távolba vesző elkép­zelések bizonytalanná teszik a beruházást, elveszik a vállal­kozó kedvet. Mit lehet tenni azért, hogy több földön jelenjenek meg a kapával, permetezőgéppel fel­szerelt emberek? , Lapunkban hírül adtuk, hogy az elmúlt esztendőben városunk tanácsának végre­hajtó bizottsága határozatot hozott, mely szerint a Teát­rum nézőterét ebben a for­mában a Fő téren csak 1990-ig engedélyezi felállítani. Akkor a testület utasította a művelődési, ifjúsági és sport­osztályt, illetve a tanácselnö­köt, hogy az illetékes szervek­kel és szakemberekkel együtt­működve dolgozza ki a szent­endrei Teátrum nézőterének korszerűsítési programját, kérve a megyei tanács és a szabadtéri színház vezetőinek egyetértését. A határozathozatal óta el­telt évben a tárgyalások le­zajlottak. Kiderült, hogy sen­ki nem ért egyet azzal a gondolattal, hogy az előadá­sokra ne a Fő téren -kerüljön sor. Ebből következik, hogy a színpadot a városközpont lép­tékeihez, hangulatához kell igazítani. Szóba jöhet a szét­szedhető, süllyeszthető vagy nappal elmozdítható szerke­zet. A költségbecslések tanú­sága szerint az új nézőtér költségei a megoldás módoza­taitól függően 8, illetve 40 millió forint között lennének. Csak a részletes műszaki ter­vek elvinnének egymilliót. Néhány intézmény méltá­nyolva a szentendrei lakosság óhaját (a színpad tönkreteszi Sok függ attól, hogy a nagy­üzemek, a tanácsok, és a föld­hivatalok hajlandók-e együtt­működni? A körzet tanácsai­nak vezetői ugyanis úgy ér­zik, hogy indokolatlanul sok a tisztázatlanság a táblák tulaj­donjoga körül, gyakran a tű­rési határt meghaladóan las­san őrölnek a hivatal mal­mai. A nagyüzemek szeptem­ber 1. óta eladhatják, áten­gedhetik mezőgazdasági ter­melés céljára földjeiket. A ta­nácsok öt évenként felülvizs­gálják az építési tilalommal sújtott részeket, s ha nincs erejük a beruházás megvaló­sítására, feloldják a kötelmet. A szakemberek egyébként azt várják, hogy a tulajdon- változtatás lehetőségének meg­gyorsításával, az új adórend­szer serkentésével (a kister­melés 500 ezer forint terme­lési értékig adómentes) nö­vekszik az érdeklődés a föld­művelés iránt. Kiemeltok Körzetünkben Szentendre, Tahitótfalu és Visegrád ki­emelt település. Témánk szem­pontjából ez azért érdekes, mert e helyeken a vevő maxi­mum 3000 négyzetméter kül­területi ingatlant szerezhet, másutt a dupláját. A városkörnyéki bizottság ülésén a jelenlevő tanácselnö­kök véleményt mondtak a szentendrei földhivatal mun­kájáról. Az értékelés vegyes volt. Csobánkán például hóna­pokig kellett tulajdoni lapra várni. A tahitótfaluiak hat hó­napon belül szeretnének leül­ni a szakemberekkel a gazdát­lan birtokok tisztázása ügyé­ben. Másrészről elismerték, hogy az utolsó öt évben jelen­tősen javult a földhivatal munkája. S a parlagföldek fel­számolásának a pontos lajst­romozás az egyik alapfeltéte­le. a tér hangulatát, látványát, akadályozza a közlekedést és az áruszállítást, csúnya monst­rum), mely szerint a nézőte­ret el kell tüntetni a cent­rumból és más helyütt felál­lítani, hajlandó anyagilag tá­mogatni az akciót. A KDIB és az Uluker által ígért pénz azonban olyan kevés, hogy azzal nem lehet a dologba belevágni. Tehát nincs reális lehetőség arra, hogy a Teátrumot is megőrizzük és a lakosság jo­gos aggályainak is helyt ad­junk. Ezért a tanács végre­hajtó bizottsága a legutóbbi ülésén módosította eredeti ha­tározatát és a Teátrum áthe­lyezésének határidejét 1995-re módosította. Wlassics Zoltán a Sziklai' Sándor utcában lakik. Máig az a véleménye, hogy amit ember csinált, azt ember ja­vítani és készíteni tudja. Je­lentkezett hát, hogy ő a háza előtti kandelábert felújítja. Kemény viták után megkap­ta az engedélyt. Május ele­jén az illetékesek nagy ámu­latára .hibátlanul, eredeti pompájában ragyogott az osz­lop. Jó, jó, mondták az oko­sok, ez itt egy kandeláber, de az utcában 32 áll. Ha tudok toborozni néhány embert, tár­sadalmi munkában megjaví­tom mindet — felelte Wlas­sics Zoltán. A hirdetésre harmincán je­lentkeztek. A Tokodi Üveg­gyár felajánlotta a speciális üveg elkészítését. Wlassics Zoltán 10 főt választott ki a jelentkezők közül. Október 15- re a kandelábereket átadták. A dolog nagy nyilvánosságot kapott. A brigád tagjai Pod- maniczky-emléklapot, Wlas­sics Zoltán Podmaniczky-em- lékérmet kapott. A kollektíva tagjai szétszéledtek a munka­helyeikre. A megkeresések azonban szakadatlanul jöt­tek: csinálnák meg az ő ut­cájukban is a régi világító- testeket. 1982. december 20-án né­gyen 20 ezer forint össztőké­vel egy pesti garázsban meg­alakították a Közvilágítás Karbantartó és Felújító gmk-t. Az idei árbevételi tervük 65 millió forint. — Hogyan kerültek Szent­endrére? — kérdeztem Wlas­sics Zoltánt. — Budapesten már 9 he­lyen működött kisebb-nagyobb lerakatunk, műhelyünk. Te­lephelyet kerestünk. A tönk­rement BÉPA hirdette ezeket az épületeket. Esztendőn át alkudtunk velük, végül meg­vásároltuk 22 és fél millióért. Rettenetes piszkot örököltünk. Az 1967-ben emelt létesítmé­nyek helyenkint életveszélye­sek voltaik. Eddig 5—6 milliót költöttünk rá. Wlassics Zoltán talán nem haragszik meg, ha leírom: az egész felújításon látszik, hogy olyan cég csináltatja, amelyik­nek van pénze. A biztos jövő tudatában, a továbbfejlesztés lehetőségeinek megteremtésé­vel építkeznek. — Olyan telepet akarunk, ahol az ember szívesen el­tölt napi tíz órát. — Jól értettem, hogy nem nyolcat mondott? — Jól. És ebből aligha aka­runk titkot csinálni. A fő­művezető például tegnap reg­K&Itözési nehézségek A város általános rendezési terve a jelenlegi helyéről ki­telepítésre ítéli az Erdészeti és Gépgyártó Vállalatot, az ELMO-t. az Érdért és a Pilisi Parkerdőgazdaság telephelyét. Közülük az Ergépnek az anyagiak hiánya miatt nincs reális lehetősége a Kőzúzó utcába költözésre. A többiek eltávolítása a város forgalmas helyéről nem ütközik különö­sebb akadályba. A Tüzép ab­ban az esetben maradhat a Vasúti villasoron, ha korszerű­síti épületeit. Az az elkép­zelés, hogy a kenyérgyár mel­gel hattól délután ötig dolgo­zott, hazament, megvacsorá­zott, éjjel fél tizenegykor már a Lánchídon volt, hajnalban fél háromkor indult Szentend­rére, most délután három óra van, hazaküldtem, de még hallom a hangját a műhely­ből. — Maguknál nincs gond a fegyelemmel? — A fegyelmet a szakma- szeretet, a piac és az érdekelt­ség tartja. Az átlagkereset 16 ezer forint. Aki többet akar, van lehetősége jóval többet termelni. Aki kevesebbel is beéri, kevesebbet dolgozik. — Hányán vannak? — Negyvenen. Harminc fi­zikai, négy mérnök, egy ipari formatervező, egy közgazdász, egy kereskedő, egy adminiszt­rátor. Azonban mi is vagyunk annyit munkaruhában, mint az íróasztalnál. — Mivel foglalkoznak a kandeláberek gyártásán kívül? — A századforduló körül épült utcák berendezéseit, műemlék épületek helyreállí­tásakor azok belső világítását készítjük. Mindent, amit kő­ből, fémből állítottak elő, fel­újítunk. Egész albumunk van arról, mely neves helyek őr­zik kezünk nyomát. Ebből csak hármat: Budapesten a Vörösmarty tér, az Operaház, a Lánchíd. Egyre több megren­delő keres minket Nyugatról. Legutóbb egy neves kinti lap többoldalas fényképes riport­ban számolt be tevékenysé­günkről. — A szentendrei telepet véglegesnek tekintik? — Igen. Hosszú távra ren­dezkedünk be. A beruházása­ink nagyok. A műhelyeink egy része elkészült. Az első volt az öltöző és a fürdő. Most ala­kítják ki a csiszolót és az öntödét. Az iroda lesz az utol­só. A szemle során a látogató csak ámul. Csodálatos vonalú kandelábereket, berendezése­ket, csillárokat, kőíaragványo- kat simogathat. A raktárak tele. A készletgazdálkodásnak itt nincs értelme. A ritka anyagokat akkor kell megven­ni, amikor kaphatók. Most lehet, hogy évekre eltűnnek. Az emberek szorgalmasan és precízen dolgoznak. Fel­ügyelő sehol sincs. De hagy­juk a szavakat. Helyettük a gmk története az árbevétel tükrében: 1983-ban 10, 1984- ben 22, 1985-ben 40, 1986-ban 60, 1987-ben 65 millió forint. Az utóbbi kettő 40 ember munkája révén. Jó hír a Mathiász utca kör­nyékén lakóknak: a szakem­berek készenlétben várják a gáz alá helyezési engedélyt, s 48 órán belül itt is üzembe he­lyezik a készülékeket. Ennyit mondott Várady András. Mi pedig gondolkoz­hatunk azon. hogy mi lett vol­na. ha a november és a de­cember kevésbé meleg. Ha be­köszöntött volna a tél már ok­tóberben, mint tavaly tette? A lakosság gázra váró, és a befűtésre ígéretet kapó része nem rendelkezik alternatív fű­tési lehetőségekkel. A kése­delmes bekötések miatt így is nehéz helyzetbe kerültek a kisgyermekes családok. Még arra sem volt lehetőség, hogy visszaállítsák a régi fűtést, mert a kibélelt kéménybe semmilyen más anyagból szár­mazó füstöt nem szabad beve­zetni. Aligha lehet csodálkoz­ni azon. hogy az elkeseredett szülők a falba vágtak lyukat, oda állították a kályhát, és a szabadba engedték a füstöt. Közben pedig az akták — mint írtuk — vándoroltak a tanács és a Tigáz között. A vezetéképítés jövőre is folytatódik Szentendrén. Ideje lenne okulni az eddigi évek tapasztalataiból, s elkerülni a késedelmes bekötésekből adó­dó bonyodalmakat. A kivite­lező ugyanis az idén is elké­szítette a vezetékeket szep­tember 30-ra. A tanács, listát vár a Tigáz-tól, amelyben fel­sorolja, milyen dokumentu­mokra van szükség az üzem­be helyezéshez.. Azt mondják, hogy ennek birtokában meg­szűnik az aktavándorlás a népképviseleti szerv és a vál­lalat között. Várady András ígéreteit pedig olvastuk. Erre mondja a népszerű sláger: de jó is lenne ... Maradjunk még néhány mon­dat erejéig a fűtőanyagoknál. Az ősz elején Dutka Imréné bizakodott, hogy fennakadás nélkül ellátja a helyi Tüzép-te- lep szénnel, fával a vevőket. Azonban másként történt. Hosszú ideig hiánycikk volt a német brikett, mert három hé­tig szünetelt a behozatal. A magyar fajtákat kevésbé ke­resték, de közülük is csak a dorogiból volt elég. December első napjaira valamit javult a helyzet. Lehetett vásárolni kokszot, tűzifát, állami tarta­lékból 6:4 arányban lengyel diót. várták a veszprémi és a tatai brikettet. Az utolsó hó­napra 7500 mázsa német sze­net rendelt a szentendrei Tü­zép. — Hogy mennyi jön. nem tudni — mondta Dutka Imré­né. Az azonban már ismert, hogy a telepen január 1. és 10. között leltár lesz. Akinek üres a pincéje, az okosan teszi, ha nem vár a német szénre, ha­nem beszerez valamilyen ma­gyar fajtát. Január nem ismer tréfát... Az oldalt írta: Vicsotka Mihály Alapfeltétel a pontosság A hasznosítás akadályai 5; Nemrégiben olvastam egy jelentést a város és a környék ^ parlagföldjeiről. Olyan szép volt, hogy lelki szemeim ^ előtt gyümölcsösök, szántók, ringó búzatáblák jelentek 4 meg. De a valóságban mást tapasztaltam. Elvadult táb- f, Iákat, elöregedett fákat, titokban ottfelejett szeméthal- á mókát láttam. Vörösmarty tér, Lánchíd, Opera Az iroda lesz az utolsó í Még 1983-ben történt, hogy a televízió városvédő mű- 6 sorában Wlassics Zoltán okleveles gépészmérnök látta, ^ hallotta, hogy a Sziklai Sándor utcában az elektromos ^ művek szinte lekaszálja a régi kandelábereket. Nyilatko- ^ zott a vállalat illetékese is, mondván, hogy azokat már ^ nem lehet helyreállítani, s hozzájuk hasonlókat nem í tudnak csinálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom