Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-09 / 264. szám

1987. NOVEMBER 9., HÉTFŐ W6»£7j 5 Kitüntetések az évforduló alkalmából A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nagy októ­beri szocialista forradalom 10. évfordulója alkalmából ered­ményes munkásságuk és közéleti tevékenységük elismerése­ként kitüntetéseket adományozott. Kopré József kisregénye és novellái Ott megy egy kalap MUNKA VÖRÖS ZÁSZLÓ ÉRDEMRENDJE Dr. Varga Edit, a Kőbányai Gyógyszerárugyár nyugalmazott vezérigazgatója. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ZASZLÓRENDJE Horváth Ede Állami Díjas, a Rá­ba Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója; Kiss József Ál­lami Díjas, az Álba Regla Állami Építőipari Vállalat vezérigazgató­ja; dr. Novák Béla, a Csepel Autógyár nyugalmazott vezérigaz­gatója. SZOCIALISTA MAGYARORSZÁGÉRT ÉRDEMREND Dr. Alexa Miklós Szabolcs-Szat- mar megyei főügyész; Almasi Endre, a Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság főosztályvezetője; dr. Baiassa nóor, a Somogy Me­gyei Tanács elnökhelyettese; Ber­ki Mihály, a Nógrád Megyei Ta­nács elnökhelyettese; dr. Cserny Ferenc, a Kereskedelmi Minőség­ellenőrző Intézet igazgatója; Dob- rotka László, a Vörös Október Feríiruhagyar vezérigazgatója; dr. Fekete László, az országos Ta­karékpénztár vezengazgató-lie- lyettese; Uaramvólgyi József, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa titkára; dr. llalay Tibor, az MSZMP KB Társadalomtudo­mányi Intézete igazgatóhelyette-' se; Harangi Sándor, az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Bizottsága osztályvezetője; Horváth József, a Budapesti Épületasztalos- és Fa­ipari Vállalat üzemvezetője; Hú­szak Artur, a Nógrád Volán igaz­gatója; dr. Inokaí János, az MSZMP Békési Városi Bizottsága első titkára; Jantner Antal épí­tésügyi és városfejlesztési minisz­terhelyettes; Károly Géza, a Sza­bolcs Volán esztergályos cso­portvezetője; Kelemen József, az Általános Szerelőipari Vállalat nyugalmazott személyzeti vezető­je: dr. Kovács Béla, a Magyar Népköztársaság prágai nagyköve­te ; Kovács György, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága munkatársa; Köveskuti Lajos, az Ipari Szövetkezetek Országos Ta­nácsa elnöke ; dr. Kurucz Béla, az Országos Tái^Üdáioíiffilztö^áSi Fő- igazgatóság vezetőhelyettese: Lá­badt Sándor, az MSZMP Szentesi Városi Bizottsága első titkára; dr. Lényé László, a Forte Fotó- kémiai Ipar igazgatója; Magyaró­vári Pál, a Gödöllő és Vidéke Afész elnöke; Megyeri Károly, a Magyar Újságírók Országos Szö­vetsége főtitkára; dr. V. Nagy Imre, a műszaki tudomány dok­tora, a Budapesti Műszaki Egye­tem tanszékvezető egyetemi taná­ra; Nagy Jenőné, a Fejér Megyei Tanács elnökhelyettese: Reich ká­roly Kossuth-díjas grafikusmű­vész, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze: Révai Dezső, a Magyar Televízió nyugalmazott igazgatója; Sági Agnes, a Pest Megyei Hírlap főszerkesztő­je; Sárosl József, a Dunaújvárosi Városi Tanács elnöke; Süveges Sándor, az MSZMP Barcsi Városi Bizottsága első titkára; Schél Gyula, a Magyar Rádió ágazati főszerkesztője; Szkokán Ferenc, az MSZMP Budapest XIV. Kér. Bi­zottsága első titkára; dr. Tobak István, a Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalat vezérigazgató­ja ; Tornyos Tibor, a Mecseki Érc­bányászat! Vállalat n. sz. bánya­üzeme robbantómestere; Üjfalusi Sándor, a Fővárosi Tanács V. B. nyugalmazott főosztályvezetője, az MSZMP Központi Bizottsága tár­sadalmi munkatársa; Varga Ist­ván, a Külügyminisztérium párt- bizottsága első titkára; Varga László vezérőrnagy; dr. Várkonyi Péter külügyminiszter; dr. Ven- dégh Ferenc, a Tejipari Vállalatok Trösztje vezérigazgatója; Vitéz Hédi, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola nyugalmazott főigazgató­helyettese, A MAGYAR NÉPKÖZTÄRSASÄG ARANYKOSZORŰVAL DÍSZÍTETT CSILLAGRENDJE Barts Oszkárné, az MSZMP Fe­jér Megyei Bizottsága első titká­ra; Lakatos László, az MSZMP Győr-Sopron Megyei Bizottsága első titkára. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KARDOKKAL DÍSZÍTETT CSILLAGRENDJE Lázár József ezredes; Szabó Bé­la vezérőrnagy. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG CSILLAGRENDJE Barabás Miklós, az Országos Bé­ketanács főtitkára; Bihari Klára iró; dr. Cservenyák László, a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgató­ja; Gombás Lajos, az MSZMP Szombathelyi Városi Bizottsága munkatársa; Kázsmér István, az MSZMP Budapest XII. Kér. Bi­zottsága titkára; dr. Lőkös Zol­tánná, az MSZMP Központi Bi­zottsága munkatársa; dr. Nagy Sándor, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa titkára; dr. Nemes László, a Magyar Képzőművésze­ti Főiskola tanszékvezető egyete­mi tanára; Németh István, az MSZMP Zala Megyei Bizottsága titkára; Poór Antal, a Fővárosi Piac- és Csarnokfelügyelőség nyugalmazott igazgatója; Ráczki Imre, a Csavaripari Vállalat fő­osztályvezetője; Wagner Mihály Állami Díjas, a Magyar Távirati Iroda Igazgatóhelyettese. ÁPRILIS 4-E ÉRDEMREND (Az országos hatáskörű szer­vek, a budapesti intézmények és Pest megye kitüntetettjei­nek névsorát közöljük.) Dr. Albrecht László, a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatalának fő­osztályvezető-helyettese ; Antal Imre, a Mezőgép Vállalat érdi gyáregységének igazgatója; Arkus István, a pest Megyei Hírlap fő­szerkesztő-helyettese, Babos Ist­ván ezredes; dr. Bagi Dénes, a Legfelsőbb Bíróság kollé­giumvezető-helyettese ; Balogh Ká- rolyné, az Élelmiszeripari Dolgo­zók Szakszervezetének főtitkára; dr. Barta Miklós, a Pest Megyei Tanács V. B. titkára; Bódy György rendőr alezredes; Budai Imre, a Magyar Cirkusz és Varieté igazgatója; Elter József, rendőr őrnagy; Édes István, a Pest Me­gyei Vegyi és Divatcikkipari Vál­lalat vezérigazgatója; Hadics László, a Fővárosi Operettszínház színművésze, a Magyar Népköz- társaság kiváló művésze; Hegedűs Sándor ezredes; Hidas Mihály, nyugalmazott rendőr ezredes; Hol- ka Gyula, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője; dr. Ig- lói József, a Legfőbb Ügyészség főosztályvezető ügyésze; Ignácz János, ezredes; Kiss Imre, a III. Kér. Tanács elnöké; Komár And­rás, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezete központi vezetőségének nyugalmazott titkára, a szakszer­vezet alelnöke; Kormos Endre, al­ezredes ; dr. Kovács Katalin, a Pest Megyei Tanács Semmelweis Kórház és Rendelőintézet örvos- főmunkatársa; dr. Kun László, igazságügyminiszter-helyettes; dr. Lehoczky István, az MSZMP Bu­dapesti Bizottsága osztályvezető­je; Markovics János, a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisz­térium nyugalmazott főosztályve­zető-helyettese, minisztériumi fő­tanácsos: Máthé Kálmán, az Or­szágos Tervhivatal főmunkatársa, főtanácsos: Nagy János, a Kisipa­rosok Országos Szervezetének nyugalmazott elnökhelyettese: dr. Obádovics J. Gyüla, a riiatemati- kaí tudományok kandidátusa, a Gödöllői Agrártudományi Egye­tem egyetemi tanára, intézeti Igazgató: dr. Paál György, az Or­szágos Orvosszakértőí Intézet fő­igazgató főorvosa; Reketye Ká­ról}’, a Buda-flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezérigazgató- helyettese; Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nökhelyettese; dr. Sátor János, a Mechanikai Művek nyugalmazott vezérigazgatója; Stachó Tamás, az Ipari Minisztérium osztályve­zetője; Stlaszny János, a Betonút­építő Vállalat gazdasági igazgató­ja; dr. Szabó Lajosné, rendőr al­ezredes; dr. Szentiványi Zoltán, nyugállományú rendőr alezredes; Szőnyi János, a Magyar Ellenál­lók, Antifasiszták Szövetsége Ná­cizmus Üldözöttéi Bizottságának titkára: dr. Tibold Vilmos, a me­zőgazdasági tudományok kandidá­tusa, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára; Tóth Imre, az Országos Tervhivatal Informatikai és Mód­szertani Intézetének tanácsadója és Udvardi János, nyugállományú rendőr őrnagy (Dabas). VÖRÖS CSILLAG ÉRDEMREND Demcsik Pál ezredes; Garai Jó­zsef határőr ezredes; Lugosi György ezredes; Menráth György rendőr ezredes; Tringer Gyula ez­redes; Balaskó Lajos alezredes; Bánáti Rudolf alezredes; Budai Ernő alezredes; Deutsch Ottó rendőr alezredes; Molnár József alezredes; Szilágyi Jánosné rend­őr alezredes; Tőkés Lászlóné dr. rendőr alezredes; Bálint Mihály rendőr törzszászlós és Sárvári Ká­roly rendőr törzszászlós. MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZAT (A Pest megyei kitüntetettek névsorát közöljük.) Dr. Bencsik Mihály, a Pest Me­gyei Földhivatal osztályvezetője; dr. Bertalan Ferenc, a Szentend­rei Városi Tanács V. B. titkára; Buzsik Sándor, a Pest Megyei Tanács Gyógyszertári Központjá­nak igazgatója; Farkas Sándor, a Csepel Autógyár csoportvezetője; Kakucsi Gabriella, a dabasi Fehér­akác Tsz elnöke; Kálnoki Ferenc- né, a Magyar Lóverseny Vállalat alagl telepének nyugalmazott ve-l zetője, az MSZMP Dunakeszi Vá­rosi Bizottsága fegyelmi bizottsá­gának elnöke; Koronczy imréné, a csepeli Duna Tsz elnökhelyet­tese; Lénárd László, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának tit­kára: dr. Monori Balázs, a Váci Városi Tanács V. B. titkára; dr. Olajos Mihály, az MSZMP Váci Városi Bizottsága első titkára: dr. Orbán László, a Budapest Bank Rt. vezérigazgató-helyettese; Ra- dó Aurél, a Forte Fotókémiai Ipar műszaki igazgatóhelyettese; Surman István, a Mechanikai La­boratórium Híradástechnikai Kí­sérleti Vállalat laborvezetője; Ulicza József, a Pest Vidéki Gép­gyár gyárigazgatőja és Valent Mi­hály, az albertirsai Szabadság Tsz elnöke. MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZAT Badacsonyi István, a Sasad Kertészeti Tsz üzemvezetője; Ba­kos István, a Gödöllői MLM Mű­szaki Intézet főosztályvezetője; Balaton Bela, a Szentmartonkatai Községi Tanács elnöke; Bállá Ist­ván, az Ipoly Vidéki Erdei- és Fa- feiaoigozo Gazdaság osztályveze­tője; Bathy Tibor, a Gödöllői Munkácsy Mihály Utcai Általános Iskola nyugalmazott igazgatóhe­lyettese, népi ellenőr; Boros Pál, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár pártbizottságának titkára; Bodö Mihály dömsödi órás kisiparos; Deriend Antal, az érdi Benta- völgye Tsz brigádvezetpje; Gál Ferencne, a Gyömrői Nagyközségi Tanács elnöke; Holló Miklós, a Mogyoródi Községi Tanács elnö­ke; Höchst János, a gyáli Sza­badság Tsz elnökhelyettese; dr. Juhász László, a Cement- és Mészművek főosztályvezetője; Kancsár Ferenc, a Pest Megyei 5. Sz. Építőipari szövetkezeti Közös Vállalat igazgatója; Kardnordó Endre, a Pest Megyei Kémény­seprő, Cserépkályha-építő és Tü­zeléstechnikai Vallalat igazgatója; dr. Kállai B. Miklós, a Boscoop Agráripari Fejlesztő Vállalat igaz­gatója; Kálóczi Jenő, az Isaszegi Lignifer Ipari Szövetkezet elnöke; Kiss István, a Pest Megyei Köz­lekedési Felügyelet Igazgatója; Kiss István, nyugállományú rend­őr őrnagy, gödöllői körzeti alap­szervezeti párttitkár; Kolozs Lász­ló, a vácszentlászlói Zöld Mező Tsz elnökhelyettese; Komáromi Sándor, a dunavarsányi Petőfi Tsz brigádvezetője; Konrád An­selm, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár gazdasági igazgatója; Ko­vács Józsefné, a gyáli Szabadság Tsz betanított munkása; Majoros László, a Pest Megyei Duna Vo­lán minőségi ellenőre; Meszlényi Miklós, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója; Méray Tibor, az MSZMP Érdi Városi Bizottsá­gának első titkára; Mucsi László, az MSZMP Dunaharaszti Nagy­községi Bizottságának titkára; Mundruczó Kornél, a Budapest Vidéki Postaigazgatóság szb-titká- rá; dr. Munkácsi László, a buda­örsi Taurina Szarvasmarha-te­nyésztő Közös Vállalat igazgató­ja; Peregi József, a Senior Váci Kötöttárugyár főmunkatársa; Re- hák Sándor, a Pest Megyei Álla­mi Építőipari Vállalat szb-titkára; Ritzl Ferenc, a Szobi Nagyközsé­gi Közös Tanács elnöke; Rozsnyai Mihály, a Tárnoki Nagyközségi Tanács elnöke; dr. Schmidt Gé­za, a Pest Megyei Tanács osz­tályvezető-helyettese, megyei fő­tanácsos ; Szabó László, a Szent­endrei Ipari Szövetkezet elnöke; dr. Szászik Károly, az MSZMP Monori Bizottságának első tit­kára; Szilvás! Imréné dr., a Pest Megyei Iparcikk-kereske­delmi Vállalat igazgatója; Szőcs József, a Közép-Dunavöl- gyi Vízügyi Igazgatóság osztályve­zetője; Tarkó Péter, a Pest Me­gyei Iparcikk-kereskedelmi Vál­lalat termelésirányítója; Tornán István, a letkési Ipolyvölgye Tsz elnökhelyettese; Tóth György, a Mechanikai Művek abonyi gyár­egységének igazgatója: Tóth Ist­ván, a Péceli Nagyközségi Ta­nács elnöke; Tóth Miklós, az MSZMP Pest Megyei Bizottságá­nak osztályvezető-helyettese; Tóth Sándor, a Fóti Nagyközségi Ta­nács elnöke; Tóthné Fiel Marian­na, az MSZMP Monori Bizottsá­gának titkára; Utasi László, a Felsőbabádi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese; Várady Géza, a Pest Megyei Tanács cigányügyi koordinációs bizottságának titká­ra; Zsirkay István, a Kerepestar- csai Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat igazgatója és Zagyva La­jos, a Volánbusz személyzeti és szociális igazgatóhelyettese. MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZAT Ambrus Jenőné, az Ipari Sze­relvény- és Gépgyár szb-titkára; Barna Józsefné, a Tápiószele és Vidéke Áfész boltvezetője; Barta- los Sándor, az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat csoportve­zetője; Bednárik Antal, a Dél­magyarországi Áramszolgáltató Vállalat művezetője; Beke Zoltán, a Pest Megyei Vegyi- és Divat­cikkipari Vállalat bőrdíszmű gyáregysége osztályvezetője; Ber- tók Varga Gáborné, a solymári Rozmaring Tsz osztályvezetője; Boldóczki Pál, az albertirsai és dánszentmiklósl Micsurin Tsz brigádvezetője; Borszékiné Klu- csár Teréz, a Híradástechnikai Anyagok Gyára főosztályvezetője; Cseh Istvánné, a Ceglédi Városi Tanács főelőadója; Csermely Gá­bor, a Péceli Vegyesipari Szövet­kezet elnöke; Csomós Imre, a gödi Dunamenti Tsz autófényező­je; Dózsa Sándorné, a Pest Me­gyei Műanyagipari Vállalat gyár­tásközi ellenőre: Fazakas Károly, a Forte Fotokémiai Ipar pártbi­zottsága titkára; Fazekas Kálmán­ná. a Senior Váci Kötöttárugyár varrodai blokk vezetője; Figura Józsefné, a Vámosmikolai Közsé­gi Közös Tanács V. B. előadója, községi tanácsos; Gaál Dénes, a kocséri Petőfi Tsz főágazatveze- tője; Gál József, a dömsödi Dó­zsa Tsz szakmunkása: Gáspár Gá­bor. a Gödi Nagyközségi Tanács elnöke; Gyetven János, a Forte Fotókémiai Ipar mechanikai mű­szerésze; dr. Hajdú Mária, a Pest Megyei Bíróság tanácselnöke; Herczeg Sándor, az Ipari Műszer- gyár gyáregységvezetője; Iloma József, a Pest Megyei Duna Vo­lán gépjárműszerelő csoportveze­tőle: Horák Károly, a kiskunlac- házi Pereg Tsz gépkocsivezetője; Hunyadi Ferenc, a Monori Mező- gazdasági és Élelmiszer-ipari Gép­gyártó Vállalat termelési igazga­tója; Józsa Gyula, a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetője; Káló Jenőné, a Texgraf Ipari Szövet­kezet főkönyvelője; Kiss János, « kocséri Petőfi Tsz párttitkára; Korbei József, a Duna Menti Re­gionális Vízmüvek nehézgépkeze­lője; Koós Imréné, a Pest Megyei Tanács gazdasági ellátó szerveze­te nyugdíjas takarítónője; Kovács Antal, az MSZMP Gyáli Nagy­községi Bizottsága titkára; Kozma Józselné, a pátyi általános isko­la tanítónője; Lehel János, a Cse­pel Autógyár 5. sz. gyára üzem­vezetője; Lehoczky Gyula, a Mechanikai Művek csoportvezető­je; Lukács Imre, a Pest Megyei Tanács főelőadója; Mogyorósi Já­nos, az MSZMP Budaörsi Városi Bizottsága munkatársa; Molnár Andrásné, a Gödöllő és Vidéke Áfész boltvezetője; Molnár And­rásné, a pilisszentkereszti általá­nos iskola tanítója; Nagy Antal, a Budaflax Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat tmk-lakatosa; Nagy József, a Pest Megyei Műanyag- ipari Vállalat Budapesti Gyára műszaki ellenőre; Nagy Zoltán, a Tápiógyörgyei Általános Művelő­dési Központ igazgatója, községi tanácstag; Nóvé Gyula, a Duna Menti Hőerőmű Vállalat csoport- vezetője; Orosz Sándor, a péceli Rákosvölgye Tsz lakatosa; Papp Miklós, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár marósa; Petkó György, a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat asztalosa; Pfendert Mi- hályné, a Ráckevei Nagyközségi Közös Tanács osztályvezetője; Ra­dies Ernő, a Ceglédi Állami Tan­gazdaság gépműhely vezetője; Rá- tóti Józsefné, a váci Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója; Ré­pás Mihály, a dánszentmiklósi Ál­talános Iskola igazgatóhelyettese, községi tanácstag; Rudas János, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár kézi formázója; Sántavy Gyuláné, a Szentendrei Városi Tanács fő­előadója, városi tanácsos, Saska Ferencné, a Ganz Árammérőgyár finomadagolója; Serdeán István, a Csepel Autógyár főosztályveze­tője; Sipos Szabó Jenőné, a Cse­pel Autógyár marósa; Strupka jozsei, a Felsőbabádi Állami Gaz­daság kavicsbányája vezetője; Sü­megi Gabriella, a Mechanikai Mü­vek anyaggazdálkodója; Szabó Sándor, a szentmartonkatai Kos­suth Tsz üzemvezetője; Szatmári Gábor, a vecsési Ferihegy Tsz traktorosa; Szemes Árpád, a Pest Megyei Tanács osztályvezető-he­lyettese; Szilágyi László, a Hír­adástechnikai Anyagok Gyára esz­tergályosa; Tegyei istván, az Or­szágos Érc- es Ásványbányák üzemvezetője; Tóth Gyuláné, a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat kereske- délmi kirendeltsége irodavezető­je; Tóth Péter, a Csepel Művek Szerszámgépgyára nyugalmazott marós szakmunkása, a Sziget- szentmiklósi Városi Tanács tagja; Törőcsik László, a Csepel Autó­gyár főosztályvezetője; Tőke Lász­ló, a péceli Vegyesipari szövetke­zet asztalos szakmunkása; Török Kálmánná, a százhalombattai 3. Sz. Óvoda vezetője; vaskó Ist­vánné, az ecseri KáKosmezeje Tsz betanított munkása; Verlies Já­nos, a Dunai Kőolajipari Vállalat szerelője; Vidi István, a túrái Ma­gyar-Kubai Barátság Tsz eszter­gályosa; Zsebe István, a tápió- bicskei tsz szerelője; Zsila Lász­lóné, az MSZMP Üllői Nagyköz­ségi Bizottságának titkára, nagy­községi tanácstag. így- Számos adásban lát­hatjuk most azokat a történel­mi és politikai újdonságokat, amelyek a Szovjetunió meg­alapítására, első évtizedeire vonatkoznak. Sorra tudhatunk meg olyasmit, amiről koráb­ban sejtelmeink sem lehettek — vagy ha voltak, azok még a pletykák szintjét sem érhet­ték el, a biztosnak vélt isme­reteink pedig kiegészülnek, olykor pedig alaposan módo­sulnak. A hírek terítésében a rádió jár elöl — a Budapest—Moszk­va rádióhíd című egész napos adását egyszerűen nem lehe­tett afféle háttérsugárzásként hallgatni: a legtágabbra nyílt fülekkel csüggött azon renge­teg készüléktulajdonos —, de a televízió is megteszi a ma­gáét. Idejében rögzítette és a legalkalmasabb időben sugá­rozta például Satrov kétrészes tévéjátékát, az így — győzni fogunk! című darabot. Izgalmas tartalmának a hí­re messze megelőzte már ezt a feldolgozást, s jól tudhattuk, hogy Lenin szólal meg benne, mégpedig úgy, hogy sok-sok tőle származó citátumot mond el az alakjába belebújtatott színész. Ám azt, hogy valójá­ban mi mindent sűrített ebbe a társas monológba az író, csak most, a darabott látva és hall­va tudhattuk meg. Egyrészt politikai végrende­letének a gondolatai hagyták el ajkait, másrészt pedig azok­Űl köztünk egy ember, fe- jén kunkalappal. Jelleg­zetes figurája a magyar iro­dalmi életnek. Inaskodott Mó­ricz Zsigmond mellett, tanári oklevelet szerzett, írogatott, megjelent több verses- és no- velláskötete. Bizonyára sokan eltűnődnek; ki lehet ez a fél­szeg, szerény, érdekes ember, aki szinte naponta megjelenik a Blaha Lujza téren, be-betér a szerkesztőségekbe, járja a megszokott útját, s néha a napilapok kulturális oldalai­nak hasábjain meg-megjele- nik egy verse, írása. Szerénysége és csendessége mögött egy nagyon is bölcs, az életet jól ismerő, a társadalmi valóságot kifejezni tudó író él, aki a világról alkotott véle­ményét írásban mondja el. Ezért is üdvözöljük leg­újabb, az Ott megy egy ka­lap! című könyvét, amely egy kisregényt és néhány novellát tartalmaz. A címadó kisregényben csendes iróniával, pontos meg­figyelői készséggel rajzolja meg mai életünk egy picike darabját: azt, hogy az igaz­ságát kereső embert nem értik meg, végül is neki kell futnia, hogy elkerülje a rendőri meg­hurcoltatást. Apró megfigyelé­sekből, emberi jellemekből te­vődik össze ez az írás. A félszeg tanárember kalap­járól van szó, amely egész éj­jel a fogason lóg, hogy másnap Marják Mihály tanító úr fején legyen, szinte hozzá nőve, jel­legzetes formát adva hordozó­jának. Mi történik azonban egyszer? A kalapot egy komisz kamasz leköpi, s ez nagyon bosszantja a tanítót, elhatároz­za, megfogja a rendetlenkedőt, kideríti az igazságot és elég­tételt követel az őt ért sére­lem miatt. Megindul, hogy iga­zát kiderítse. Találkozik a házmesterrel, akivel a vélt gyermek szüleinek a lakására kopogtatnak be. Az anya ha­zugságra biztatva csemetéjét, letagad mindent. A leköpött kaiapú ember nem nyugszik, a sarki rendőrnek mondja el pa­naszát, azt, hogy valaki leköp­te a kalapját. Az megpróbál segíteni rajta, de eredmény­telenül, bírósághoz való fordu­lást javasol. Marják Mihály el­indul, hogy ha kell, azon az úton is megszerezze igazát. Mindenütt értetlenül néznek rá, már-már bolondnak tart­ják, s végül is neki kell meg­futamodnia, nehogy baja le­gyen. Igaz, jó írás ez, tükrözi a társadalmunkban meglévő jelenségeket, amelyek nem nak a férfiaknak a minősíté­sei, akikkel a világtörténelmi fordulat végbevitelére ő vál­lalkozott. Nos, nem túlzunk talán, ha éppen ezek az igen árnyalt de szókimondó jellem­rajzok tűntek roppant izgal­masaknak, ahogyan a szigo­rúan titkos kódolással a ked­ves titkárnő tollára kerültek. Annál is inkább, mert az em­lített rádióadások zöme éppen e személyek működéséről szól­nak, s így nyomban össze le­hetett vetni, mit mondott a forradalom első számú vezető­je egyikükről, másikukról, s mit gyűjtött össze s tett nyil­vánossá a legújabb kutatás, publikáció. Neveket is említ­ve: Trockijék, Buharinék sze­repének a tisztázása van így soron. Töprengenivalóban nem volt tehát hiány, sőt az a szellemi étekadag, amiben részünk le­hetett, egy kicsit több is volt a kelleténél. Egyszeriben meg­érteni és átrendezni mindazt, amiről szó esett, bizony lehe­tetlen: este nyolc óra utántól éjjel tizenegyig ide-oda rakos­gatni a nagypolitika nagyjait és a kis ügyek kismestereit, hát ez túladagolt lecke. Forradalom. A november 7-i ünnep estéjén megintcsak egy olyan dokumentumfilmet láthattunk, amely javarészt a hetven évvel ezelőtti időket idézte. Radványi Dezső szer­kesztő szintén rengeteg olyan álló- és mozgóképet rakosga­kedveznek az emberi becsü­letességnek. Kitől kapjon elég­tételt a megbántott, megsértett ember? Erre keresi a választ az írás, nagyon mély ember­séggel. S rájön, hogy a mi tár­sadalmunkban sem egyformán süt a nap mindenkire, S ha süt is, akkor sem oldja föl a lélekre rákérgesült jeget. Amit a közöny, az értetlenség fa­gyasztott oda. Ez már egymagában is ele­gendő, hogy megírja valaki az ilyen jelenségeket. Kopré Jó­zsef azonban a többi írásában is fürkészi az emberi gondola­tokat, jelenségeket, s túl az olvasmányosságon, szeretné megváltani a világot, de ha nem is sikerül neki, mégis szeretne segíteni, jobbá tenni. Ezt bizonyítja A gátőr lánya című novellája is, amely an­nak a története, hogy a lány a fővárosba készül, hiszen oda­haza már úgy nem lehet élni, ahogyan szeretne. Egy diák­lány lopott... vajon megáll- hat-e a lejtőn? Egy öregember Pesten él, s nem hagyja, hogy a vagányok „átejtsék”. Hadd szóljak arról az el­beszélésről is, amelyben meg­írja Móricz Zsigmonddal való találkozását. Hogyan fogadta a nagy író, miként vezette be a szerkesztés, a folyó­iratkészítés titkaiba? Milyen nehézségekkel küzdött az író, hogy olvasókat szerezzen folyó­iratának, a Kelet Népének? A tanítvány szól ebben az írásban a mesterről, minden rácsodálkozás nélkül. Megmu­tatja Móricz emberségét, örök optimizmusát, s azt, hogy „Zsi­ga bácsi áldott jó ember volt, nem volt a világon ilyen több”, akinek volt türelme a nagyon fiatal, nagyon tapasz­talatlan falusi gyerekkel fog­lalkozni, talán felismerte ben­ne a későbbi írót. V alóságlátása, emberi kva­” litása megóvja Kopré Jó­zsefet, hogy szélsőséges legyen, A széppróza régi, hagyományos útjain haladva, csendes iró­niával fogalmazza meg mon­danivalóját, mindvégig arra törekedve, hogy kimondja az igazat. Ez egyben erénye is írásainak. Érdemes olvasni azokat, hiszen gazdagabbak leszünk egy-egy élménnyel, s egyben élvezzük Kopré szép magyarsággal megfogalmazott mondatait, derülünk groteszk látásmódján. A kötet a Magvetőnél Jelent még, tetszetős formában, kife­jezve a címlapon az író mon­danivalóját. Gáli Sándor tott egymás mellé, amiket ed­dig még nem volt alkalmunk látni. Kezdetleges híradók, gyors mozgású riportfilmek mutatták be az 1917-es Lenin- grádot, s mindazt, ami az Aurora jelzőlövése után tör­tént. Ám mivel ezt az Élő forra­dalom című összeállítást nyil­vánvalóan többszöri és sok helyen való megismétlésre szánta a filmgyár és a televí­zió, tudatosan és bevallottan videós stílusban hozták tető alá. Erre utalt maga a tálalás több fogása és a felpörgetett ritmus is. A hagyományos do­kumentumfilmek hívei nyilván kissé idegenkedve fogadták ezt a módit, de hát tudomásul kell venni; mostanában ilyen a cso­magolás. Ünnepség- Emelkedett han­gulatú, szép ünnepséget lát­hattunk az operaházi közvetí­tés alkalmából is. Egy dolog azonban szemet szúrhatott többeknek A színpad nagysze­rű dekorációjának a virágszí­ve a képernyőkön nem volt egészen látható: a felső függöny egyszerűen elvágta azt. A né­zőtérről teljes pompájában uralta az a teret, ám a televí­ziós továbbításban így csorbát szenvedett. Bizony ilyesmire is ügyelni kellene a tervezőknek, hiszen az ilyen megemlékezé­sek egy egész országnak szól­nak, nem pedig csak a közvet­len részvevőknek. Akácz László Tv-FIGYELD

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom