Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

1987. NOVEMBER 7., SZOMBAT B ár távolbalátó lennék! Te­kintetemmel Kiskunhalast keresném, ahol a hetven­két esztendős édesanya ar­ca felragyog, mert amikor azon a bizonyos napon kinyitja az újságot, ott találja kinyomtatva fia nevét. Türelmetlenül hívja a lá­nyát: nézd csak(!), a Sándort ki­nevezték ... Jönnek a szomszédok, barátok, ismerősök is gratulálni: ez igen, ez aztán az öröm! Melyik édesanya ne lenne boldog, ha fia viszi valamire? Talán ez az eset sem lenne másabb a többinél, ha a ma fényében nem ködlene fel a már csak ritkán felidézendő múlt. Nem is annyira az a mérhetetlen — a szó igazi értelmében értendő — — szegénység, ami nehezen fejez­hető ki szavakban, hanem ami még azt tetézni is tudta. A fiatalon meg­özvegyült asszony soha többé nem kötötte sorsát senkihez, csupán két gyermekével törődött. Fia, Sándor mindössze négyéves volt, amikor az apa ottmaradt a háborúban: „el­tűnt”, jött az értesítés, és akik ak­kor éltek, értik, hogy a hivatalos papír a „soha többét”, a „véglege­set” jelentette. Egyszer oda kellett állnia a fia elé: „Nem taníttathatlak tovább, a húgodra is gondolnom kell, nem megy .. Ez az egyetlen mondat vezet­te azután Ilcsik Sándort a Kaliber gyárba. Jó esztergályos lehetett, mert Kovács igazgató úr felfigyelt rá. Ajánlotta, a gyár ad ösztön­díjat, jelentkezzen a műszaki egye­temre vagy főiskolára. Ilcsik Sán­dor hiába érzett hálát, mégis visszautasította az ajánlatot. Nem vonzotta a műszaki pálya. A tanulásról azonban mégsem mondott le. Gyűjtött, gyűjtögetett, éppen annyit, hogy ha felveszik a jogi egyetemre, biztosíthassa megél­hetését. Két esztendeig futotta, ha szűkösen is. Végül elfogyott a tarta­lék. Akik csak a maguk erejére ha­gyatkozhattak, valószínűleg átérzik, mit jelent elérni valami várva várt sorsfordulót, kapaszkodni az egye­tem padjaiba, ahonnan azután a nincs, a lehetetlen kímélet nélkül kiüldözi. A rendőrség kötelékébe jelent­kezett. Első rendfokozata rendőr főtörzsőrmester volt. Sorra járta a különböző rendfokozatokat és köz­ben a jogi egyetem esti tagozatán tanult. Innentől — az egyetem el­végzésétől — kezdve neve elé oda kell írni a doktori titulust, mert megilleti és ő ezért a címért sok kor­társánál jobban megküzdött. A rendőrfőkapitánnyal ezúttal a dobogókői belügyi üdülőben beszél­getünk, ahol éppen szabadságát töl­ti. Ráférne a pihenés, de az az igaz­ság, Budapesthez ilyen közel nem bújhat el. A legtehetségesebb ecset­tel sem utánozható, aranyaiban pompázó ősz beragyog szobájába. Rajtakapom, hogy néha kitekint, el­maradt sétájára gondolhat, de pil­lanatnyi csend után folytatja a gon­dolatsort, amit e környezetben könnyebben oszt meg velem, mint telefonokkal teli irodájában. Bevallja: akkor érezte a legna­gyobb büszkeséget, amikor alig huszonnégy évesen őrá esett az öreg bűnügyisek választása, legyen az alapszervezetük párttitkára! Ilyen és hasonló megtiszteltetés később is érte. 1968-ban került a Pest megyei pártbizottság adminisztratív osztá­lyára, 1975—1978 között nappali ta­gozaton végezhette el a Politikai Fő­iskolát. 1981-ben pedig kinevezték Pest megye rendőrfőkapitányának. Mai rendfokozata: rendőr vezérőr­nagy. Most hosszabban kellene arról ír­nom, mit jelent ebben a megyében a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés. Itt,, a főváros árnyékában. Hiszen, aki Budapestről menekül, legtöbb­ször ennek a területnek a gondját- baját szaporítja. A motorizáció segítségével percek alatt elvegyül az agglomeráció sűrűjében. Ne is említ­sem a százezer — hónapokra magá­ra hagyott — hétvégi üdülőt, mely tálcán kínálja a betörési, lopási le­hetőséget. A kétes egzisztenciák szá­mára a főváros közelsége számos „gazdasági” alkalmat is nyújt akár az iparban, akár a mezőgazdaság­ban. Űj szín e palettán a kisvállal­kozás, a kisszövetkezet. A jogi túl­szabályozottság gyakran fordul visz- szájára, s a jogi útvesztőkön a spe­kulánsok találnak maguknak való kiskapukat. H ány leleplezett bűneset fűződik a Pest megyei rendőr-főkapitányság ne­véhez! Emberölés alig maradt felderítetlen, s nem kedvez a szerencse a cser'oen- hagyásos gázolóknak sem. Nekem hirtelen a kamaraerdei bravúros nyomozás, a reménytelennek látszó — végül is sikeres felderítés jut eszembe, vagy a Pest megyei nyo­mozók szerepe a Szépművészeti mú­zeumi képrablás nyomozásában. AMIKOR A SORS A rendőr-főkapitány a realitás talaján áll, nemcsak a sikerekről beszél. A vagyon elleni és a betöré­ses cselekmények felderítése sokszor még eredménytelen. A károsultak magatartása is hátráltatja a küz­dést. Nem tesznek meg mindent a megelőzésért, nem szerzik be a biztonsági berendezéseket: fizet a biztosító — őket kár nem ér­heti, a többivel nem törődnek. Az intézmények vezetőinek jelentős ré­sze sem gondolkodik különbül. A betöréses lopások, a tulajdon elleni vétségek a jövőben várhatóan szaporodni fognak. A budai kapi­tányság épp a napokban fogott le egy társaságot, „hetven betörés volt bennük”. A budapesti rendőrökkel közösen leplezték le a lőrinci bű­nözőket, akik „csak" tippeket adtak. Terjed ez a módszertannak a hely­színeket felderítő és ezek alapján tippeket adó gengszterek, akiknek látszólag tiszta marad a kezük, ugyanakkor egy-egy ötletért tíz- harmincezer, vagy ennél több forin­tot is bezsebelnek. Szaporodnak az orgazdák is, akik nem fürkészik, honnan származik az értékes, de fillérekért megszerzett kurrens áru. A csempészett cikkek is gyorsan cserélnek gazdát. Említi Ilcsik Sándor: Gyklon egy magándiszkóból ki akarták tiltani a rendőrt. Amikor a tulajdonos hiába kilincselt a kapitányságon, panasz- szal élt felsőbb szerveknél: a rend­őr rontja az üzletét. Ki megy szíve­sen olyan helyre, ahol a rendőr ellenőriz? A szex-, a horrorfilmek vetítését, az illegális tevékenységgel serkentett forgalmat azonban Gyá- lon éppúgy, mint másutt, üldözni kell, s megelőzendő — ellenőrizni. A d elég munkát az idegen- forgalmat kihasználó bű­nözők esete is. Növelik a bűn lehetőségét a vagyo­ni különbségek. Be kell vallani erkölcsi nevelésünk olykori sikertelenségét, ellentmondásosságát, megoldatlanságát. A társadalmi tu­lajdon nem egyértelműen érték min­denkinek, ha könnyen hozzáférhető, százfelől dézsmálják azt. S még' nem szóltunk a korrupciókról, a tör­vények határát éppen csak súroló esetekről. S arról a szemléletről, mely szerint csak a bűnüldöző szer­vek feladata a közbiztonság, a tulaj­don védelme. Azzal a helyzettel is szembe kell nézni, hogy Pest megye nehéz tere­pén kicsi a rendőrlétszám. Baj, hogy az „egy megye, egy megye” szűk látóköre szabja meg a le­hetőségeket. Mert nemcsak a terü­let nagysága, a lakosság sűrűsége, a főváros sajátossága befolyásolhatná a szempontokat, hanem az is, hogy ezen a területen valamennyi nemzet­közi főútvonal áthalad. S akad-e más megye, ahol az agglomerá­ció 43 községe úgy vonzaná más megyékből a felvándorló embereket, mint ez a terület? Akad-e már me­gye — Győr, Somogy, Veszprém megyén kívül —, ahol az idegen- forgalom ekkora méretű? S még nem szóltunk annak hatásáról, hogy n fővárosban több egy rendőr fize­tése, mint itt. S még ingerlőbb, ha hozzátesszük: az utca egyik oldala Budapest, a másik oldal Pest me­gye. Á nyomozások idején nem húz­hatnak határokat — együtt nyomoz­nak. De az utca egyik oldalán több pénzért, mint a másik oldalon, összeérnek a kerület- és a megye­határok ... Munka közben ez azonban nem lehetett szempont. Mint ahogy az sem lehetett hivatkozási alap, mi­lyen elhanyagolt munkakörülmények közepette, elmaradott technikai fel­szereléssel gyürkőztek feladatuknak. Innentől kezdve mereven nézem' a jegyzetem, nehogy hibát vétsek írás közben. Mert ahhoz még a civil tudásom elég, hogy papírra vessem: mostanában kezdtek a számítógépes feldolgozáshoz. Éneikül már nem tudnának eleget tenni kötelességük­nek. Hogyan is tarthatnák fejben a részleteket: a Nagykátán elkövetett bún módszere megegyezik esetleg a a gödöllőivel, vagy a dabasivál. Csakis a gép memorizálhatja azt, aminek segítségével bizonyossággal rátapinthatnak a bűncselekmény el­követésének módja közül a hasonló­ra vagy az azonosra. Azt már tagolva mondja tollba a rendőrfőkapitány: immár másfél esztendeje számítógépes monodakti­loszkópiai eljárást vezettek be (egy­ujjas nyilvántartás). Kérdőjellé gör­bülök. A szakember azonban szíve­sen ismerteti a lényeget: csak na­gyon ritkán fordul elő, hogy egy bű­nöző teljes — vagyis tízujjas — nyo­mot hagyjon maga után. De a bű­nözők tárolt ujjlenyomata lehetővé teszi, hogy az esetleges „egyet” is előkeressék a sok-sok ezer közül. Ezer ujjlenyomat közül a gép képes kiválasztani a számba vehető hár­mat, s így már a daktiloszkópusz könnyebben azonosíthat. Talán a szorgalom, a tehetség mellett a kényszer is rá vitte a rend­őr-főkapitányságot, hogy új mód­szerek után kutasson, kísérletezzen. Munkájúk elismerését jelenti, hogy a Belügyminisztérium pályázatukat kedvezően fogadta és ma már Pest megyét tudományos kutatóhellyé nyilvánította. Az elismerés, az er­kölcsi és anyagi támogatás széles utat nyitott előttük ... Ilyeneket mond dr. Ilcsik Sándor: láthatatlan nyomok a tárgyak hő- kiegyenlítődésre törekvése révén! (?.!) A Chinoin gyár magasan kép­zett szakembereivel együtt kísér­leteznek. Eljárásukkal a láthatatlan nyomokat is elő tudják csalni a tár­gyakon. Rájöttek, hogy a növény­védő szerek és az alkohol együttes érvényesülésének mi a következ­ménye. Az alkohol felfokozza a be­lélegzett növényvédő szer hatását, és végzetes következményt idézhet elő. A tárgyak lehűlése — anyaguk kü­lönböző természete miatt — nem egyszerre és nem azonos módon történik. E felismerés révén a tár­gyak felületéről láthatatlan nyomo­kat hívhatnak elő. Eddig homályban maradó okokat, összefüggéseket tár­hatnak fel. Új felfedezéseket tettek az égés­termékek, a füstmérgezések témájá­ban is. Olykor — állítja a rendőr- főkapitány — a szán-monoxid ön­magában nem idézhette elő az áldo­zat halálát. Rájöttek azonban, hogy a műanyag égése során keletkező gázok önmagukban is tragikus ha­tásúak lehetnek. Javaslatukra tiltot­ták be az ilyen anyagból készített padlóburkolatok gyártását, forgal­mazását, mérgező hatásuk miatt. Most sóhajt egyet a rendőrtábor­nok: számára ezek a kutatások fél­beszakadnak, természetesen más ve­zetésével majd folytatódnak. Azt azonban nagyon sajnálja, hogy nem pályáztait már régebben a tudo­mányos kutatási lehetőségekre, a Belügyminisztérium támogatására. Tulajdonképpen ki kellett volna húznom a sok szakmai esetet, a ku­tatások ismertetését, mert írás köz­ben mintha beleveszett volna Il­csik Sándor arcképe a mindennapi munkába. Mégsem változtattam, mert hiszem, hogy egy ember portré­ja nemcsak az életrajz dátumaiból, emlékezetes évfordulóiból építkezik, hanem sokkal inkább azokból az apró-cseprő eseményekből, amelyek munkája értelmét, társadalmi hasz­nát alakítják. Hiába szakmai zsar­gon: „a tárgyak hő kiegyenlítődé­se”, „70 vétség volt bennük” ... ezektől lesz a rendőrfőkapitány rendőr. Mint ahogy a megye sajátos ügyeinek megfogalmazása által ért­hető meg a szoros kötődés az itt el­töltött húsz év tartalmához. Hiszen boldog, hogy előléptetéssel jutalmaz zák munkáját, s mégis tömrenove. vívódva hagyja el az Aradi utca 23-at, mert ami eddig a szeretett jelen volt, november 1-jétől befeje­zett múlt lett a sorsában. Meglehetősen nehéz munkában tették próbára dr. Ilcsik Sándort. Helytállt. És azon rendőrök közé tartozik, akit a tisztelet mellett szeretni lehetett. Emberszámba vet­te rendőrtársait, ma is név szerint dicsérte őket, észrevette a sikereket, és nem fukarkodott az elismeréssel. Ha kellett, s miért ne kellett vol­na. ha ritkán is — fenyített. Nem tűrte az italozást, a fegyelemsértést. A „nem tűrte” azonban nem hangos szidalmat, hanem halk szóval kö­vetelt rendet jelentett. Példa a családban is, fia rendőrtiszti főisko­lás. S zeret horgászni, vadászni, van egy kicsi üdülője itt Pest megyében. Csak amo­lyan, amelyre a szomszéd­ja megjegyezte: jó lenne neki kutyaólnak. Sértés volt, bán­totta is, azután rájött —, ilyesmi nem érhet föl hozzá. Most még Pest megyei ügyekről, kutatásokról, itteni élményekről és esetekről van szó. Pedig már előre kell gondolkodnia — mire ez az írás megjelenik, a Pest Megyei Rendőr­főkapitányságon levették ajtajáról a névtáblát. Másutt szegezték ki — a neve mellett azonban a beosztást átírták. Dr. Ilcsik Sándor rendőr vezérőr­nagyot 1987. november elsejétől a belügyminiszter helyettesévé nevez­tek ki. Újra mérik értékét, maga­sabb fokon. Sági Ágnes Számok világa Mind többször kerül kapcsolatba az állampolgár a számok világával, amikor . íehéren-feketén adják tud­tára egy nyomtatott papíron, hogy fizetnie kell. így volt ez eddig is, s ezután meg gyakrabban lesz így. Szaporítja majd az értesítések, fel­szólítások, elszámolások mennyiségét az adózással kapcsolatos kötelezett­ségünk adminisztrációs vonzata is. Az eddigi, meglehetősen lassú ügy­viteli fejlődésre gondolva, bizony már előre aggódunk, hányszor kell majd a dolgok természetes rendje folytán, vagy a tévedések helyre- hozatala érdekében eljárnunk. S va­jon lesz-e húzó hatása ennek a nagyszabású feladatnak a többi — hivatali, pénzügyi stb. — ügyinté­zésre, azok korszerűsítésére is? Mert az előrelépésnek ugyan nálunk is van némi jele, de ez még messzi van a világ számos országában tapasztal­ható, az állampolgár kényelmét is szolgáló lehetőségektől. Gondoljunk a hírből ismert fizetési, úgynevezett memóriakártya-rendszerre, amely a tulajdonosa számára szinte kiküszö­böli a pénz használatát. A feltétele ennek természetesen az általánossá vált számítógépes — központhoz csatlakozó, azonnal ellenőrző — in­formációs szolgálat, adatbank, amely a pénzügyi műveleteket roppant le­egyszerűsíti. Hasonlóképpen elterjedt már egyes országokban a bolti áruk­nál használatos vonalkódrendszer, amelynek segítségével a pénztárgép nem csak leolvassa, összegzi a vásá­rolt cikkek értékét, hanem a köz­pontban a készleteket is nyilván­tartja. Vannak, akik úgy vélik, hogy új, tömeges munkanélküliség forrása lehet például a robottechnika elter­jedése, az ember elveszíti kapcsola­tát környezetével, elgépiesedik a vi­lág. Annyi bizonyos, hogy ez a fo­lyamat megállíthatatlan. Ami a képzést, oktatást illeti, ná­lunk is jelentős az előrelépés. Ma­holnap egy egész generáció — vagy legalább annak számottevő rétege — válik a számítástechnika értő­jévé, alkalmazására képessé. Csak­hogy mintha éppen az alkalmazása lassult volna le az utóbbi időben. Látjuk még ma is a legtöbb hivatal­ban, intézménynél a manuális — kézi — nyilvántartást, számlaveze­tést, holott az adatokat kivetítő ter­minálok előtt ülő tisztviselők lát­ványa az általános. Ausztriában járt honfitársam meséli, hogy az egy­személyes boltban a tulajdonos szá­mítógéppel intézte az adminisztrá­ciót. Kiszámolta és ki is fizette az adóvisszatérítést, s otthoni címükre is küldött erről egy udvarias értesí­tést további szolgálatait felajánlva. A jelentősebb vállalatokat, gazdál­kodó egységeket kivéve, nálunk még a kezdeti lépések is hiányoznak a számítógép gyakorlati alkalmazását tekintve. Illetve csak félmegoldások vannak komoly nagy cégeknél, pél­dául bankoknál is, nevezetesen hiányzik a közbülső láncszem, a táv- adat-feldolgozás, s emiatt legtöbb­ször a számítógépes központi szám­lavezetés lassúbb, mint a hagyo­mányos feldolgozásé. Akit főleg a téma társadalmi vo­natkozásai érdekelnek, az azt ta­pasztalja, hogy jelenleg hiányzik a teljes áttekintés lehetősége, a tény­leges helyzet alaposabb felmérése. F. Tóth Pál Zománcterv Kocsis Imre munkája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom