Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-05 / 261. szám

1987. NOVEMBER 5., CSÜTÖRTÖK

5

A zsámbékiak átérzik a felelősséget

Szigetváron megtalálták

Mi lesz a

Égre törő tornyaival szinte jelképe lett már a tájnak a dombra épült zsámbéki romtemplom. Hazánk egyik legjelentősebb emléke a XIII. századból csodálatra készteti az embert merész vonalú falaival, amelyek részben egy száz—százötven évvel korábbi templom alapjain állanak. Létesítését a premontrei rend tagjai 1250-ben fejezték be, s később, ki tudja miért, üresen hagyták. 1475-ben Mátyás király a pálos rendnek adta át, akik csupán 1534-ig lakták. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1754-ben kijavíttatta, azonban az 1763-as nagy földrengés után sorsára maradt több mint száz esztendőre.

Amilyen viharos volt a története, legalább annyira nyugtalan a jelene — mégpedig éppen a jövője miatt. Két hete ugyanis bezárták a kapukat. s a turisták csak kerítésen kívülről csodálhatják a műemléket.

Megbolygatott kedélyek

Zink Imre, a nagyközségi közös tanács elnöke gondterhelt:

— Alaposan megbolygatták a falubeliek kedélyét az utóbbi időkben hallott rádiós műsorok — szögezi le. — Igen, a Ifi8 órabeli riport fölháborított bennünket egyoldalúságával. Az azt követő héten a Napközben foglalkozott velünk. ahol a templom bezárásával kapcsolatban mi is szót kaptunk.

— Akkor említette, hogy

erre az állagmegóvás miatt volt szükség. Milyen részt tud vállalni a tanács ezekből a feladatokból? '

— Legelőször a kerítést kell megerősítenünk. Sajnos, a romot nemcsak az időjárás viszontagságai károsítják. hanem sok esetben a kirándulók is. Egyesek a nyugati oromfal párkányán másznak át vagy a leszakadt villámhárítón kúsznak fel az egyébként megközelíthetetlen északi toronyhoz! Ily módon siettetik a kövek kilazulását, pusztulását. Kivesszük részünket a kőtárnak és környezetének rendezéséből, hiszen ezt és a leszűkített romterületet szeretnénk a jövő év közepén megnyitni. Hogy az egész műemlékegyüttes belátható legyen. várléncsőt építünk a kolostor tetejére — saját erőből.

— Amíg nem volt a kezelői jog a Zsámbéki Tanácsé, addig is megtették a helybéliek, ami tőlük tellett. Mi várható a mostani hangulatban?

— Mindenképpen társadalmi munkára számíthat a tanács. Eddig már többen is jelezték, hogy segíteni szeretnének a megóvásban. Sokan átérzik azt, milyen felelősséget jelent, hogy az UNESCO nemzetközi műemléki szervezete az ICO- MOS 1989-ben itt rendezi meg világkonferenciáját. Mégpedig abból az alkalomból, hogy Möller István építész, műegyetemi tanár száz esztendővel ezelőtt korszerű műemlék-helyreállítás elvei szerint végezte el a romok felújítását.

Jövőre nyílik a kőtár

A század elején — 1935 és 1939 között — Lux Kálmán és Lux Géza foglalkozott először ásatásokkal á prépostság területén. Ekkor készítették el a kolostorrész alaprajzát is, és ekkor derült fény arra, hogy a templom egy korábbinak az alapfalára épült. Jelentős állagmegóvásra is sor került, de nagyobb helyreállításra és falkonzerválásra nem.

— Milyen mértékben károsodott a műemléki rom? — kérdezem az Országos Műemléki Felügyelőségen dr. Román András osztályvezetőt.

romtemplom sorsa?

Festői Környezetben látható a XIII. századból fennmaradt jelentős építészettörténeti emlékünk

(Vimola Károly felvétele)

— Munkatársunk, dr. Valter Ilona régész két éve vezeti az ottani ásatásokat — kezdi. — A két nyugati tornyos, háromhajós bazilikán a kövek cseréjére, téglakiegészítések pótlására van szükség. A karzatra vezető lépcső sérült, míg a déli torony emeletére vivő elkorhadt, életveszélyes. Az északi tornyot újból le kell fedni és kicserélni a villámhárítókat. A kőfaragvá- nyok konzerválása és restaurálása úgyszintén elkerülhetetlen, akárcsak a keleti oldal boltozati maradványainak megerősítése.

— Mi történik a kolostorrom megmaradt alapfalaival?

— A régészeti feltárásnak még pontosítania kell kiterjedésüket. A kolostor épületén belül az ,északi szárny dongaboltozatos helyiségét már korábban helyreállítottuk. Ebben szeretnénk kőtárat nyitni. Az eredeti padlómaradvány néhány helyen töredékesen látható. ezeket azonban nem szánjuk szabadtéri bemutatásra. Nagy gondot okoz az együttes szűkebb környezete, amely rendezetlen.

— Hogyan oldják meg a zsámbéki nyári rendezvényeket?

— Az immár hagyományossá vált kulturális sorozat a rom történeti, művészeti és esztétikai értékeit nem károsítja.

Várják a terveket

— Befejezik-e az állagmegóvási munkálatokat a centenáriumra?

— Sajnos, nem. A minimális állagmegóvás is igen sokrétű feladat. Ezek közé tartozik a templomdomb statikai biztosítása. Kérdéses még a templom állványozásának mikéntje, romtalanítani kell a falmagokat, a támíveket pedig visz- szabontani. Már szóltam a kőanyag cseréjéről, a villámvé- de'emrpl, s szükség van további kutatásra, tervezésre, szakvéleményekre. A Műszaki Egyetem Építéázettörfériétí éS Elméleti Intézete készíti a helyreállítás és konzerválás terveit; amelyeket a közeli jövőben befejeznek. Ezután a helyszínre hívjuk az összes érdekelt felet és ekkor kerül sor a részletes munkamegbeszélésre, ahol eldől, mikor lesz látogatható teljes egészében a műemlékegyüttes.

Vennes Aranka

Perczel Mór bibliáját

Saját kezű bejegyzések

Szigetváron megtalálták Perczel Mór bibliáját, amely a politikus és hadvezér saját kezű bejegyzéseit őrzi. Maga a könyvpéldány is ritkaság, az úgynevezett vizsolyi biblia hetedik kiadása: 1730-ban nyomtatták a hollandiai Ut- rechtben. Igazán értékessé az teszi, hogy tulajdonosa házi anyakönyvként használta 1840 és 1878 között. A biblia lapjaira jegyezte fel tizennégy gyermekének születési és halálozási adatait, valamint felesége halálának dátumát és körülményeit. A vaskos könyv tartalmazza tehát a legpontosabb, legmegbízhatóbb adatokat Perczel Mór népes családjáról.

A Perczel család egyik ága Szigetváron telepedett meg. Nemrég hunyt el százesztendős korában a legendás hírű honvéd tábornok egyik kései leszármazottja, hagyatékának volt része a régi biblia. Molnár Imre helytörténész vette gondjaiba a könyvet és vizsgálta át a bejegyzéseket. Megállapította, hogy a jól olvasható szöveg minden kétséget kizáróan Perczel Mór kézírása.

A biblia lapjain kilenc lány és öt fiú születésének helyét, idejét rögzítette az apa. Négy gyerek kivételével valamennyien idegenben látták meg a napvilágot, a búj- dosó honvéd tábornok emig- rációs éveinek helyszínein: Törökországban, Angliában, Belgiumban. Érdekes, hogy kereszteléskor — nyilvánvalóan hálából, tiszteletből — a menedéket adó ország uralkodójának nevét választotta az újszülött másodnevének. Törökországban így lett a fia Szolimán és Angliában lánya, Viktória. Az utolsó bejegyzés Budapesten kelt 1891. november 11-én és a következőképpen hangzik: „én a mai napon egy mindösszesen ötven élő tagból álló család feje vagyok, isten kegyelméből rendkívüli, szinte csodaszerű életpályám 80. évében."

V-FIGYELŐ'

PACSIRTA. Annak, aki drámatörténeti kézikönyvekből es nem az eredeti színművek nyomán próbál meg tájékozódni Jean Anouilh- nak, a modern francia darabszerzők egyik kiválóságának a tehetségéről, igencsak furcsa dolgokat nyílik alkalma olvasnia. Felszínes, kommersz darabgyáros, noha magát a pár- beszedszerzést, a jelenetkomponálást mesteri fokon megtanulta jeles patrónusának, Jouvet-nek az oldalán, vérbeli író módjára soha nem tudott elmélyülni; a lót és a história felszínét karcolászta, s így inkább mutatványokat, mintsem katartikus műveket alkotott.

És most tessék, itt volt Anouilh-nak a Pacsirta című darabja, amely noha valóban tanítanivaló magabiztossággal pergett tova, valahogy mégis- mégis többnek mutatkozott, mint egy Jeanne d’Arc-ról szóló történelmi képeskönyv! Messze többnek és egészen másnak, hiszen ez az 1955- ben írott — Galamb György fordításában magyarul is veretes szépséggel hangzó — példázat teli s tele volt pompásan kimetszett, jellemértékű karakterekkel, s egyáltalán, minden ott izzott, sistergett benne, ami egy igazán jó darabhoz kell.

Ez a Pacsirta, amely az elhivatottság, a tántoríthatatlan céltudat felemelően tragikus balladája, igenis a maga teljességében mutatja be jellemeit — a főszereplő kis pásztorlányt ugyanúgy, mint a

testben-lélekben egyaránt el- hájasodott Cauchon püspököt, az ügyefogyott trónörököst, Károlyt, az embertelen lnkvi- zítort, és sorban mindazokat, akik a máglyahalálig lökdö- sik, kísérik ezt az országmentő kis szüzet.

A bizonyítvány tehát jelesnek mondható, s nyilván nem kis részt azért is, mert Horváth Z. Gergely forgatókönyvíró és rendező igen nagy alázattal közeledett ehhez a meg- elevenítéshez: egyrészt nem engedett meg magának semmiféle hókuszpókuszt, sejtelmeskedést, a dirigensi hozzáértést bizonyító pótjátszadozást, másrészt meg azért, mert igazán remekül választotta ki a színészeket. Varga Mária szerepeltetése például telitalá- latos volt; az ilyen nagy találkozásokra szokás azt mondani, hogy sem mást, sem jobbat. Kállai Ferenc főpapja szintén kápráztatóan újszerű volt: ez a nagy színész még egy ilyen két lábon járó zsír- pacnit is képes elibénk totyogta tni?! Cserhalmi György reverendás főügyésze pedig arra remek példa, hogyan lehet és kell szét.feszíttetni valakivel azt a bizonyos skatulyát; lám, a csupaizom hősből így válhat egy metsző logikájú Gonosz.

Egy szó, mint száz: a budapesti művészeti heteknek ez a záró televíziós játéka igazán méltó befejezésként került. a képernyőre. Megrendítő színházi élménnyel szolgált, mellesleg pedig magasabb polcra ültette a nemrég elhunyt szerzőt, a párizsi Comédie des Champs-Élysées egykori irodalmi mindenesét, dramaturgját, a kommersz- írónak immár aligha nevezhető Jean Anouilh-t.

SZENTÄGOTHAI. Egy remek portréfilmmel köszöntötte jeles tudósunkat, az iskolateremtő agykutatót, Szent- ágothai Jánost a televízió. A tisztelgés oka: most ünnepli hetvenötödik születésnapját ez a világszerte ismert neurológus, akit egyébként jól ismerhet az előfizetők sokasága, hiszen számos előadást tartott már ő a kamerák és a mikrofonok előtt.

Most, hogy kevesebbet beszélt a maga tudományáról és jóval többet személyes sorsáról, magánéletének fordulatairól, még közvetlenebbnek, még rokonszenvesebbnek tetszett. Akárha valamelyik régi kedves tanító bácsinkat, különösen kedvelt oktatónkat hallgattuk volna időskori számvetés közben, olyannyira ismerősnek és megszívlelendőnek tűntek atyai intelmei, útra bocsátó, eligazító mondatai. Például az a panasza, hogy kiveszőfélben van oktatásunkból. nevelésünkből az eszmények tisztelete, az emelkedettség. Mároedig ezek nélkül torz formát ölthet, a karakter, s aligha tud kibonta- kozni valamennyi készsége és kéoesséee. Ügy. mint e legendásan nagy tanáré — tehetjük hozzá illő tisztelettel...

Akácz László

iHeti filmtbgyzbté

Vezeklés

Avtangyil Maharaíze, Variam alakítója a Vezeklés című filmben

Itt van hát a film, Tengiz Abuladze grúz rendező alkotása — a film, amelyet megelőzött a híre, hiszen idestova egy esztendeje már a Magyar Nemzetben is taglalták a filmet. Azóta pedig, különösen a Can.nes-ban történt bemutatása, s az ott kapott díj után, sorozatban jelentek meg a honi elemzések is.

A Vezeklés így hát előkészí- tetten érkezett el a ’ magyar mozikba. Ritka eset ez egy szocialista országban készült film kapcsán. Azt megszoktuk, hogy valamely nagy nyugati filmsikerről előzetesek sora jelenik meg, de hogy egy még nem is látott szovjet filmről már jó előre egész sereg információnk legyen, ez nem túlságosan gyakori.

Ez a film azonban meg is érdemelte ezt a rendhagyó előkészítést. Nem mindennapi alkotás, csúcsa egy rendezői pályáinak, és sűríti mindazt, amit a legutóbbi pár év szovjet filmművészetében jelentősnek, fontosnak, alapvetőnek érzünk, tudunk.

A film meséje viszonylag egyszerű. Valahol egy város.- ban eltemetnek egy nagy embert. a város vezetőjét, bizonyos Variam Avaridzét. Temetésén dicshimnuszokat zengenek érdemeiről. És másnap reggel a halott ott támasztja a fát fiának, Avel Avaridzének a kertjében. Valaki kiásta, meggyalázva vele a halott emlékét. Újra eltemetik. És valaki újra kiássa. Meglesik, ki az; Variam unokája rá is lő. Kiderül, egy asszony, aki azért követte el ezt a halott- gyalázásnak minősülő tettet, mert Variam annak idéjén halálba küldte a szüleit, a zseniális tehetségű festőművészt, s a gyönyörű asszonyt, a feleségét. És amikor a bosszúálló nőt bíróság elé állítják, vallomásából kiderül: Variam diktátor volt, rettegésben tartotta a várost, emberek ezreit hurcolhatta el, és aki ennyi gonoszságot művelt, annak még a földben sem lehet nyugta. A vallomás nyomán szembe kell nézni az igazsággal: Varlam a legrosszabb fajta zsarnok volt. nem található egyetlen ió cselekedete sem. Unokája, aki tulaidonkéopen leleplezte a hslott.gyalázót. képtelen elviselni ezt a tudatot, s képtelen elviselni azt is, hogy apja nem érti még, miiven hazugság a nagyapa dicsőségéről beszélni. Azzal a vadászfegyverrel öli még magát, amely- lyel a vallomást tevő halott- gvalázó nőt megsebesítette a temetőben.

Ennyiből ítélve, akár erkölcsi példázatnak is tekinthetnénk a Vezeklést. És kétségtelenül ez is benne van: a példázat bibliai erejű, mert megbosszultatik az apák és nagyapák vétke — ha nem is hetedíziglen. És példázat ez a jelen morális konfliktusait illetően is; egy fiatal, őszinte és semmiféle hazugságot eltűrni nem hajlandó nemzedék, s egy a tényeket elkendőző, a feketét is fehérre mosó generáció ellentétének példázata. Ami még csak tragiküsabb, ha egy családon belül vetődik fel.

Ám a Vezeklés morális példázata csak egyik tényezője a

filmnek. Legalább ugyaneny- nyire fontos, amit a hatalomról, a hatalom és az erkölcs viszonyáról mond. Ez a Variam úgy diktátor, hogy egy pillanatig sem tekinthetjük csupán valamely város (egyetlen város) diktátorának. Ahhoz túlságosan nagy a hatalma. Nem a formátuma — hiszen, minden cselekedetében együtt van a rettegést keltő erőszak, meg a komikus-ironikus pi- tiár.erség. Egyik pillanatban elvitet és elpusztíttat mindenkit, aki egy bizonyos nevet visel —, mert nem lehet tudni, közülük pontosan melyikkel van valami baj. A másik pillanatban a viszolyogtató nyájasság álarcában jelenik meg a tehetsége és független szelleme miatt irigyelt és gyűlölt festőnél, s bűbájoskodva még a Trubadúr híres Manrico- áriáját is elénekli, meg Sha- kespeare-szonetiet szaval —, hogy aztán elvitesse a festőt.

Abuladze nem titkolja: Variamban a diktátor, a véres kezű zsarnok típusát alkotta meg. Modelljei felismerhetők Variam küllemén. Olyan kefefrizurát visel, mint Sztálin. Ba- jusakája Hitler kis szőrpamacsát idézi. Cvikkerét Barijától örökölte. Fekete ingje, csizmanadrágja, csizmája, antant- szíja Mussolinire emlékeztet. Gesztusai, beszédstílusa is az olasz meg a német diktátorra hasonlítanak. Álszent kultúraimádata Göbbelshez rokonít- ja. Mindegyik ő, és egyik sem speciálisain. A fenyegetést, a vad rémületkeltést a szellem, á szabadság, a humánum sárba tipróját jelképezi, de hogy ne üres általánosságokban mozogjon a figura, Abuladze ezért ad ilyen konkrét jegyeket neki.

Azt gondolhatnánk: a Vezeklés percnyi felengedést sem tűrően komor, tragikus film. Az is. De Abuladze nem lenne Abuladze, s nem lenne grúz rendező, ha nem keverné a legtragikusabb színek mellé a groteszk komikus színeit is. A film egyik legmegrázóbb képsora, amikor az elhurcoltak hozzátartozói a hatalmas farönkökre írt utolsó üzeneteket keresik. És egyik legmulatságosabb jelenete, amikor Variam nagy beszéde közben egy elromlott utcai vízcsapot az istennek sem tudnak elzárni. Döbbenetes, amikor az üldözött festő és felesége a földbe rejtekeznek, és az ott szánto- gató paraszt utánarohan Variamnak, s feljelenti őket. És hátborzongatóan nevetséges a fogdmegjei King’s Singers stílusú kíséretével operaáriát éneklő Varlam. Abuladze — éppúgy, mint a televízióban eddig látott filmjeiben is — egybefogja az élet érzelmi teljességét. A Vezeklés pedig tiltakozás: tiltakozás a hazugságok, az önkény, az embert sárba tipró hatalom túlkapásai ellen, s tiltakozás a tényeket meghamisító utókor (és utódok) manipulációi ellen. Innen nézve pedig egyike azoknak a szovjet filmeknek, amelyek mintegy előkészítették mindazt, amit az átalakítás és a nyíltság politikája tükröz.

Takács István