Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-04 / 260. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM 1987. NOVEMBER 4., SZERDA Ezután is jöjjenek Rí ellenőr mérőié ff H ff f ff' hiteles Sok iskolában isszák italukat Kapós a Ceglédtej üzemében készülő poharas tej és kakaó a diákok körében. A kétdecis műanyag bögréket száz iskolába és óvodába juttatja el a vállalat. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Városunkban született A budai Vár festőjének hagyatéka — Hány lakás fűtéséről gondoskodnak? Hogyan készültek fel a fűtési szezonra? — kérdezem Lehotay Sándort, a városgazdálkodási vállalat főenergetikusát. — Két fűtőművünkker 1605 lakás fűtését és használati melegvízellátását oldjuk meg. A közelmúltban fejeződtek be a karbantartási munkálatok, amelyek során mintegy 1 millió forint értékű állóeszközfelújítást végeztünk el. Elsősorban a régebben épült Reggel utcai fűtőművűnkre fért rá a helyrepofozás, ahol kazánfelújításra került sor. Ugyanakkor kisebb zajjal működtethető fűtési keringtető szivaty- tyúkat is vásároltunk, beépítésük várhatóan, még ebben az idényben megtörténik. Bár országos mércével nézve a mi fűtési rendszerünk kicsinek számít, ám produkál váratlan meglepetéseket. — Történetesen a Kossuth Ferenc utca páratlan oldalának távvezetéke immár másodszor szorult idő előtti részleges cserére — pedig csak 8- 9 éve létesült. Nos. ez a kétszázezer forint kiadás nem szerepelt a terveinkben. Végül is a felkészülést sikerült befejezni a kitűzött szeptember 30-ai határidő előtt. Ez azért lényeges, mert így már 29-től előfütést végezhettünk 7,napop keresztül. Ugyanis a külső napi átlaghőmérséklet ezt indokolttá tette. Egyébként ennek a szolgáltatásunknak az összegét a novemberi fűtési díjjal együtt szedjük majd be. Ha tapintásra hideg — Milyen hőmérsékletnek kell a lakásokban lenni? — A szobákban 20, a konyhában és egyéb helyiségekben 18, míg a fürdőszobában 24 Celsius-foknak. Az ilyen elő- és utófűtéseknek az a baja. hogy a fogyasztó sok esetben a fűtőtest tapintásával akarja megállapítani, hogy végezzük-e vagy sem a szolgáltatást. Ez azért félrevezető, mivel mi minden esetben azt vállaljuk, hogy a külső időjárási körülményeknek megfelelően fűtjük 20 Celsius-fokra a lakást. Lehet, hogy kint napsütéses, szélcsendes időjárás van, és mondjuk 17 Celsius-fok, s bent a radiátorjaik tapintásra hidegek, ennek ellenére az előírt hőmérséklettel nincs gond. A fogyasztók érdekeit kell néznünk, s természetesen az Ipari Minisztérium által meghatározott normatívákat. Ezért foglalkoztatunk évek óta hőfokellenőrt, aki egy-egy észrevétel esetén a helyszínre megy. Amennyiben a kifogás megalapozott, megtesszük a szükséges intézkedéseket. Egyébként ezt a munkatársunkat azért is alkalmazzuk, hogy kontrollálni tudjuk a szolgáltatásaink színvonalát. — Ne haragudjon, de én hallottam, hogy például a Kossuth Ferenc utcai lakásokban nemegyszer 17-19 Celsius-fo- kot mutat a lakók hőmérője. Aztán kimegy az önök ellenőre és ő 20 Celsius-fokot mér. A lakók viszont állítják, hogy elég gyakran fáznak. — Szeretném eloszlatni azt a téves hiedelmet, hogy az ellenőrünknek olyan csodahőmérője lenne, amely soha nem mutat az előírtnál alacsonyabb hőmérsékletet. Nézze, mi sem személy szerint, sem a vállalat nem vagyunk érdekeltek abban, hogy bármelyik fogyasztónkat megkárosítsuk. Itt említeném meg azt, hogy az ellenőrünket általában nem szívesen fogadják, sőt van, ahol be se akarják engedni. Ne feledjük el azt, hogy ő nem magánlátogatóként érkezik sehová. Csak a munkáját végzi, ami egyáltalán nem irigylésre méltó. Kevés a reklamáció — A reklamációk száma elsősorban attól, függ, hogy vannak-e új lakók vagy nincsenek. Akik családi házból költöznek az általunk fűtött lakásokba, azok többnyire elégedetlenek a szolgáltatásainkkal. Hiszen lényegesen nagyobb meleghez szoktak, mint, amit mi nyújtunk. Ettől függetlenül a panaszok száma nem haladja meg évente a húszat. Minden esetet kivizsgálunk. Ha valakinek problémája van, az ez-, után is jöjjön csak be hozzánk vagy írjon levelet, nem vesz- szük zaklatásnak. A megalapozott észrevételeket mindenképpen orvosoljuk. — Mi az oka a megalapozatlan észrevételeknek? — Ezek főleg rossz fogyasztói szokásokra vezethetők visz- sza. Például télen nyitva hagyják a lépcsőházak ajtaját; a kürtőhatás érvényesül, amely a lakásokból elveszi a meleget. Ha a lépcsőházban — épp a nyitott ajtó miatt — 12 helyett csupán plusz 3 Celsius-fok van, hogy lehetne meg bent a szobákban a 20 Celsius-fok! A másik téves elképzelés: sokan azt hiszik, semmit sem kell Szép kivitelű könyvet jelentetett meg a közelmúltban az Akadémiai Kiadó. Takács Lajos hosszú levéltári forráskutatás után állította össze a Határjelek, határjárás a feudális kor végén Magyarországon című munkáját. Elfogult vagyok e könyvvel, hiszen a régi okmányok alapján ismerhetjük meg, hogy sok-sok évszázaddal korábban milyen jelekhez, pontokhoz kötötték az emberek a területi tulajdonjog elemeit. Fák, növényi eredetű építmények. kövek, esetenként keresztek, leginkább jelkövek, földhordások, árkok és természetesen erdők, vízfolyások, hegytetők, magaslatok jelenthettek biztos pontot a határszemlét folytató jogtudós embereknek. Fájó szívvel látom azonban, hogy ez a sokszínű és érdekes jelképvilág elpusztulóban van, legalább úgy, mint a hantházi szélmalom — sorsa beteljesedett —, de a vármegyehatár hatalmas és valóban szép kövei helyükön vannak. A hatalmas bazaltkövek, mint a dolmenek, dacosan állnak, nem így az állami tulajdont jelző hevenyészett, betonlapokból összerakott piramisok. A határjelek elmozdítása, elpusztítása bűnnek számított. s aki ezt a tabut megszegte, lakolt is érte. Szinte minden natárvita esetében e jelek eltüntetése is szerepet kapott, sajnos a szükséges jelek sem maradtak meg. A táblásitás, a tömbösítés, a kihalt tanyalakók üresen maradt hajlékai után fontos és nevezetes dűlőutak, magaslati pontok, fasorok, magányos fák tűnnek el. A Berceli-dom- bok párhuzamosan futó löszmélyedésében levő utak is védelmet, érdemelnek, ha másért nem. a régi jelek és a talajművelés, gazdálkodás logikus követelményei érdekében. Ma már nagy ritkaság a fára elhelyezett jelzés, sebzéssel. szögnél, inkább a régi kőjelekből akad még. Az akasztottak fáját mindig kivágták, így az ilyen határjelek mind elenyésztek, akártenniük azért, hogy a lakásban meleg legyen. Egy-egy épület alapvezetékeit és azok elzárószerelvényeit a lakóközösség tartja karban. Viszont mindenkinek magának kell megjavíttatni a lakásában levő radiátorszelepet vagy tömítést. Egyedül a radiátorbővítés tilos! Notórius tartozók — Áremelés? — Július 20-án volt központi áremelés. A meleg víz díja 13,50 helyett, 17,40 lett, a fűtés díját pedig légköbméterenként 28,80-ról 34,20-ra emeltük. Ez utóbbi októbertől lép érvénybe. Az elmúlt évben áttértünk a csekkről a díjbesze- déses fizetésre. Ily módon még egy közvetlen információs csatornánk van a lakosokkal. A személyes megjelenéstől azt is reméljük, hogy javul a fizetési készség. Évről évre azonos mértékű a fizetési hátralék. Szeptember 30-ig ez az összeg 700 ezer forint. Természetesen vannak notórius tartozók. Akad persze olyan, hogy valakinek éppen nincsen pénze, ám a következő hónapban duplán fizet. Ez a ritkább eset. Sajnos, kevés az eszköz, amivei a fizetési készséget befolyásolhatnánk. F. F. csak a berceli farkasölő kört- vély. Takács főúri irattárakat dolgozott fel, így a ceglédi határ iránt érdeklődő kutatók e könyv metodikáját hasznosnak tarthatják, hiszen Hídvégi Lajos Pusztabokrok című munkája illő módon csatlakozik hozzá. Néhány fontos jel megőrzése — úgy tűnik — kötelesség és a mostani nagyüzemi gazdálkodást sem sérti az 1 ilyen törekvés, sőt egyes nagyüzemek ázsióját emelheti a gyakorlatias történelemismeret. NEKÜNK FÖLDINK VOLT, i. budaiaknak választott ember, aki évtizedekig lakott a szépségesen szép, meghitt kis Bécsi kavu tér sarokerkélyes háza padlásterében kialakított műteremlakásában, s aki száz meg száz vásznán, akvarell- papírján íjestette a Vár kis palotáit, a hajdani mesteremberek és kereskedők egyemeletes, gótikus, reneszánsz, barokk és klasszicista műemlékeit. A középkorban a mester az emeleten lakott családjával, a földszinten volt a műhelye és a portékái: a fonott. zsinórokat, a fortélyos lakatokat, rézcsengőket és gyertya tartókat, a művészi arany és ezüst ékszereket, posztókat és csizmákat a boltíves, ülőfülkés kapualjban árulta. Innen ered a mindenféle árudák bolt szava. Ha békés idők jártak! Mert az enyhén hajló, nyolcszáz éves, eredeti vári utcákon nemcsak nyikorgó, megrakott kocsik ballagtak, hanem hadjáratok ideién marcona, állig fölfegyverzett harcosok ölték egymást, s akiknek vére a kézi- tusák során beszivárgott a macskakövek hézagaiba. Itt nem volt tenyérnyi hely, ahol hullák ne feküdtek volna. Hetekig tartó ostromokat szenvedtek az itt lakók, s az ostromok rombolással jártak. A kis paloták tetejét ellőtték az ágyúk, falaik leomlottak, a riadt népek a pincékbe húzódtak. Aztán valaki győzött, vagy a török, vágy a magyar, vagy az osztrák, megint a magyar. Az épületeket kijavították, a műhelyben fölcsendültek a szerszámok, a mester megnyitotta a boltját. A legutolsó ostromtól mindössze négy évtized választja el a mai váriakat. Az élet élni akar, az ember dolgozni. Lassan megszépültek a házak, és az utcákat ellepték az országjáró magyarok, és útikönyvvel a kezükben a külföldi turisták. Bolyokba verődve járják a kis tereket, a sokszor megrongált templomokat, meghatja őket a minden pusztítást túlélő, új rendet, tisztaságot és szépséget alkotó magvar géniusz. ÉLESDY ISTVÁN fáradhatatlanul járta az öreg utcákat, rajzolt, festett, megörökítette a romos Várat, majd ahogy talpra álltak az ódon épületek, megfiatalodott köntösükben. ismét ecsetjére vette őket. A magasra nyúló tornyos Mátyás-templom, a Magdolna- torony, a Fortuna, Űri, Országház. Táncsics Mihály és Tárnok utca középkori erké- lyes épületei és a régi budai városháza sorra elevenednek meg képein. Szombathelyi kiállításának katalógusa előszavában olvassuk: „Elesdyt a Vár három évtized során saját festőjének nevelte, palettájához nőttek a környék archaikus részletei, védett házsorai, az előtűnő romok múltat melegítő színei s a táj színes történelmet hordozó patinája." A festőművészet minden ágat gyakorolta, a fametszés- töl az akvarellig, pontosan, reálisan, művészien, mindenki számára érthetően. Ebben van alkotásainak varázsa. Boldog hetvenöt évet élt, mert azt csinálta, amit szívszerelemmel szeretett. Cegléden született 1913. .augusztus 23-án. Banktisztviselő apja, látván fia . tántoríthatatlan vonzalmát a festészethez, boldogan utaztatta gimnazista korában Szolnokra első mesteréhez, Pólya Tiborhoz, és a kecskeméti művésztelepre, Révész Imre keze alá. De járt Szőnyi István magániskolájába is. Nem rajzolni tanulni, mert vele született képességeivel tudott rajzolni, a mesterek csak a szakma fogásaira oktatták. A Képzőművésze- ti Főiskolán Glatz Oszkár és Varga Nándor Lajos tanítvá nya volt. Vargával benső barátsággá mélyült kapcsolatuk tanulmányainak befejezése után. Ez a tanár jelentette meg fametszetsorozatában Elesdy első jelentős alkotását, a Vénlány című balladához készített metszetét. Az ismeretlen festőnek is kell reggelizni és vacsorázni, állást vállalt Marosvásárhelyen és Budapesten. A tanárkodás akadályozta a festésben, otthagyta az iskolát, és szabaddá tette magát bizonytalan jövedelemmel. De vállalta. Eleinte Budán, egy alagsorban volt a műterme, onnan fölkerült a Bécsi kapu tér 8-as számú, magas tetős ház padlására, itt alakította ki műteremlakását, a romantikus festőtanyát. Három nagy ablak néz a kis térre, és az ablakokból jól látszik a Duna a Margitszigettel, Innen járt le élete végéig festeni a Várat. De festette Európát is, Stockholmtól Nápolyig. Sikeres külföldi kiállításokon. Tivoliban serleggel jutalmazták, és Firenzében akadémiai tiszteletbeli tagsággal. San Marinában, a Castello di Serravolle tájképversenyen első dijat nyert. Legjelentősebb hazai kiállításai Budapesten, Veszprémben, Szombathelyen és Szolnokon voltak. A CEGLÉDIEK és a budaiak nagy szomorúságára, szeptember 25-én halt el rövid szenvedés után, váratlanul. Emlékét szülővárosa őrzi, és a hű budaiak. Művészetének legnagyobb jelentősége az a nagyszámú dokumentumsorozat, amelyet a Várról festett. H!- telesek. művésziek és pótolhatatlanok. Hídvégi Lajos ISSN 0133—2601 (Ceglédi Hírlap) S. D. Késő esti sapkadobálás A fickó imbolygó léptek- ** kell rock and rolloz végig a Rákóczi úton, elbotorkál az OTP sarkán vigyázzban álló állványlégió sorfala előtt. A Skála Áruház próbababái unalomba dermedten bámulnak ki rá. Bárgyú hétfő este van, amit még csak egy gyanúsan megnyert kártyaparti utáni vita sem fűszerez. Céltalanul halad. Valami titkos belső hang hajtja: menni, menni! Gondolatai a kísértések sikátoraiba tévednek. Agya beprogramozott automataként adja a tippeket. Mozi. Minek? Ilyen zsibbadtan üljön be, csak homályosan jutna el tudatáig, amit lát. S az se kizárt, hogy bevágná a hu- nyót, és a film végén a jegyszedő hozná vissza az álomból. Kocsma! Nem rossz ötlet. Sőt! A legjobb elképzelés. Lassan rémlik neki. hogy valamelyik zsebében még eny-két gyűrött százas lapul. — Szevasz, jó bátyám. Kicsit piás vagyok — int oda egy kerékpárosnak. — Nem baj. hazamész és kialszod — szól vissza az úr és továbbhajt. A Kedves presszó bejáratához ér, úgy nézi, mintha a bizánci kapu lenne. Belép. A helyiség tele van füstkígyókkal. Tizen-tizen- ketten üldögélnek az asztaloknál, iszogatnak és dumálnak. Mindenkit ismer. Gyors kézfogások, üdvözlések. Leül és egy nagyfröcs- csőt rendel a csinos hölgytől. Mohón lezavarja az italt. Az egyik haver máris kéri a következő rundót, s közben megkérdezi: — Nincs kedved játszani? — MII? — húzza el a száját cinkosan mosolyogva. és ösztönösen a zsebébe nyúl a kártyáért. — Nem arra gondoltam, hanem egyszerű sapkado- báló-versenyre — hangzik a meghökkentő válasz. — Ez részegebb, mint én vagyok — gondolja. S követi a havert a szemével, akt a sarokban álldogáló többágú fogashoz ballag; leakaszt róla egy zsíros, piszkos, elnyűtt micisapkát. Könnyedén cseverészve ismerteti a játék szabályait. A kijelölt helyről — körülbelül 4 méter lehet — ötöt lehet dobni; a fogas alsó ágai egy, a felsők fél pontot érnek. — Oké, kapitány! — mondja, s kezébe veszi azt a koldussityakot. Vizsgál- gatja, forgatja, mint régi anyókák a rózsafüzért. Röviden koncentrál és dob. A sipka elkerüli a célpontot, s a földre huppan. Finom káromkodás. A másik négy próbálkozás is béna. Körben a gúnyos nevetés kijózanító esője permetez. A hölgy kijön a pult mögül, szinte alig céloz: a sapka háromszor fennakad a fogason. Mintha mi sem történt volna, visszamegy a helyére, a mozdulataiban ott van: így kell ezt csinálni, apukám, A fickónkhoz lép egy fazon. Gyorsan megegyeznek: százasért megy a műsor. Nem bíznak egymásban, ezért megmutatják a pénzt, de nem rakják ki az_ asztalra. Jöhet a yard.' Hősünk hosszan bűvöli a fogast. Aztán finoman lendül a kéz, a sapka néhány pillanatig hintázik az alsó ágon és fennmarad. Az első két partit simán nyeri. Felkínál egy utolsó játszmát és újabb százastól szabadítja meg az immár salétromszínű arccal csodálkozó ifjú titánt. Kezet fognak. Még legurít két nagyfröccsöt. Fizet, és botladozva eltűnik az éjszaka súlyos, konok sötétjében. Fehér Ferenc Könyv a határjelekről
