Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM 1987. NOVEMBER 3fi„ IÍÉTFÖ Hogyan bruttcsstanak a Mészáros téeszben? Már túl a számítások nehezén A mezőgazdasági nagyüze­mekben többszörösen nehe­zebb dolguk lesz a szakembe­reknek a bérbruttósítások megvalósításánál. Először is az alaptevékenység — a me­zőgazdasági jellegű munka­végzés — eleve szezonjelle­gű, januárban, februárban, il­letve novemberben, december­ben jóval kevesebb a munka, s ebből adódóan a fizetés is. Másodszor, itt a tagok többsé­ge ténylegesen teljesítmény­bérben dolgozik, s ahány mun­kafajta, s amennyi munkában töltött idő, annyiféle díj jár érte. S ami még fokozza a gondot, ide tartozik a nyere­ségrészesedés is, ami a ter­melőszövetkezetekben évtize­dek óta a zárszámadásban je­lenik meg. Eíőátdolgozás Vajon hogyan állnak a bér- bruttósítással körzetünkben? Ennek néztünk utána. Most a nagykőrösi Mészáros János Termelőszövetkezet előmun­kálatait tárjuk az olvasók elé. Lakatos Ferenc, a munka­ügyi és bércsoport vezetője se­regnyi papír között éppen a miniszámítógép kiíróját vizs­gálja, majd az ott megjelent adatot máris a jegyzeteibe ír­ja át. Ez — ahogy később megtudom — már szinte sze­mélyekre szóló ellenőrzés, ugyanis a mintegy hetven ol­dal terjedelmű munkadíjtáblá­zat úgynevezett előátdolgozá- sán már túl vannak. — Meglehetősen nehéz a dolgunk, ugyanis rendkívül magas az a követelményszint, ami elé a bérburttósítás állít bennünket. A teljesítmények­kel arányosan, személyre szó­lóan nem csökkenhetnek, de nem is nőhetnek a bérek. Ezt jelenleg két számítási mód­szerrel próbáljuk elérni, s eb­ben segít a számítógép. — Egyrészt, a mezőgazdasá­gi termelésre jellemző renge­teg díjtétel mindegyikét úgy kell módosítanunk, hogy az magában hordozza a bruttósí­tás többleteit. De arra is gon­dolnunk kell, hogy — éppen a termelés jellegéből adódó­an — a munkafolyamatok változnak, s nem állandó a teljesítmény sem. így hát két­szeresen feltételes módban kell majd dolgozóink tudtára adni új bérüket. Először is, akkor annyi, ha ugyanannyit dolgoznak majd, másodszor meg akkor, ha pontosan ugyanolyan minőségű munkát végeznek. A pontosság ked­véért megjegyzem, hogy óra­béres, illetve havidíjas al- kalmazottainknál egyszerűbb a helyzet. — Részleteiben miként tör­ténik mindez? — Már eddig kigyűjtöttük valamennyi fizetést kapó dol­gozónk — tagunk, alkalma­zottunk — eddigi összes já­randóságait, pontosabban, a tényleges kereseteit, tehát a nyugdíjjárulékkal csökkentett összegeket. A hátralévő két hónap béreit ezekhez hozzá­becsültük, olyan technikával, hogy a tényleges kifizetéseket követően azonnal kicseréljük a valódi, a kézhez kapott pén­zekre. így rendelkezésünkre áll az egész évi nettó kere­set, s ezután már csak a kép­letet kell jól alkalmazni, s ké­szen van az új, immáron „fel­bruttósított” bér is, ami a jö­vő esztendőre szól. Nem automatizmus — Másik módszerünk a munkadíjtételekkel kapcsola­tos, az összes tételt felbrut- tósítjuk, vagyis egy megfelelő arányszámmal felszorozzuk. Ez annyival más, hogy több száz tételt jelent, de ezen fe­lül is ellenőrizni kell, hogy át­lagos, átlag alatti vagy átlag feletti munkánál valóban he- lyes-e a számítás. Ez ugyan­is a látszattal ellentétben nem automatizmus. Az ilyenfajta ellenőrzés egyébiránt azért is szükséges, mert véleményünk szerint a két fő követelmény egyformán érvényes: azonos minőségű és mennyiségű mun­ka esetén nem csökkenhet, de nem is nőhet a kereset a brut­tósítással. — Vannak-e problémák? — Jelenleg két gondunk van. Az első, hogy a már em­lített szezonjellegből adódóan, ahány hónap, annyiféle adó­előleget vonunk majd le, és így biztos, hogy jó nyári tel­jesítmény esetén több adót fi­zet a dolgozó, mint ami tény­legesen ráesne. E többletet az év végi elszámolásnál vissza­utaljuk. A jelenlegi elképze­lés szerint kamat nélkül fi­zetjük vissza. Az ilyen hely­zetbe került dolgozót egyálta­lán nem vigasztalja az a tu­dat, hogy társa — akitől más ok miatt kevesebbet vontak le — szintén kamat nélkül egé­szíti ki az összeget, ha tarto­zik ... Ennél azonban lényegesen nagyobb gondnak tartom azt, hogy a különféle adókedvez­mények elszámolása csak a végszámla esetén esedékes. Egyetlen példa: egy 95 911 fo­rint összkeresetű háromgyer­mekes dolgozó a 7888 forint levont adóját csak év végén kapja vissza. Ez nem túlzot­tan logikus... Elmagyarázzák — Hogyan tájékoztatják a szövetkezet tagságát? — A különféle vezetői ér­tekezleteken máris többször beszámoltunk a munkálatok­ról. Mindenki értesítést kap, a beszélgetésünkben már em­lített módon. Ezen túl, a jö­vő évtől heti két napon min­denkinek elmagyarázzuk — ha kéri — az adózással kap­csolatos teendőket, a pénz­ügyek intézését. B. O. Sárgarépa zakuszkához A sárgarépa betakarításával maradtak még adósak az Arany János Tsz kertészei. Jobban mondva, annak is vége felé tar­tanak, a termőföld csücskében összehordott prizmák tartalmát kell még kiválogatni, konténerbe csomagolni. Képünkön Tóth Balázs, Sarkadi Sándor, Faragó Miklós és Szikora László ké­szítik elő szállításra a gyökereket. A konzervgyárban a za- kuszka készítéséhez használják majd fel a vitamindús ter­ményt. (Varga Irén felvétele) Megjöttek a söprűkötök Az egy héttel ezelőttihez minden tekintetben hasonla­tos volt a pénteki hetipiac. A vöröshagymát 10—15, a hóna­pos retket 5—6, a fokhagymát 120—140, a petrezselymet 14— 20, a sárgarépát 10—12, a karfiolt 60—70, a fehérpapri­kát 6—8, a hegyeset 2—3 fo­rintért árulták. A zeller 20, a körte 25—32, az alma 10—14, a csemegeszőlő 35—40, a saláta feje 8, a cékla 10, a kelká­poszta 6—12, a fehér káposz­ta 8—10, a karalábé 15, darab­ra 5—6 forintot ér az eladók kínálata szerint. A tarkabab litere 60—64, az apró krumpli 9, a nagyja 14—15, a sütniva- ló tök 7, a téli retek 10, a dug- hagyma 24 forintba került. A baromfipiacon a tyúkok Antik könyvek A Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat december 3-án és 4-én Nagykőrösön az Arany János Művelődési Központban 8—17 óra kö­zött antikvár könyvek vá­sárát tartja. Nemcsak ven­ni, eladni is lehet majd. Állatorvosi ügyelet Az állatorvosi ügyeleti szol­gálat értesíti Nagykőrös, Nyársapát és Kocsér állattartó lakosságát, hogy december hó­napban az alábbiak szerint tartanak ügyeletet. December 5-én reggel 8 órá­tól 7-én reggel 8 óráig: dr. Horváth László, Nagykőrös, Búvár u. 1. Tel.: 698. December 12-én reggel 8 órától 14-én reggel 8 óráig: dr. Modor Péter, állatorvosi rendelő. Tel.: 466. December 19-én reggel 8 órától 21-én reggel 8 óráig: dr. Balogh József, Nagykőrös, Nádor u. 1. Tel.: 402. December 24-én reggel 8 órától 26-án reggel 8 óráig: dr. Czira Szabolcs, Nagykőrös, Dohány u. 6. December 26-án reggel 8 órától 27-én reggel 8 óráig: dr. Kassay József, Nagykőrös, Kalocsa B. u. 10. Tel.: 378. párban 240, a libák 550—600, a pulykák 500, a gyöngyösök 120—180, a kacsák 200—450 forintot kóstáltak, a rántani való csirkék ára kilónként 50 —55 forint körül alakult. A tojás 3 forint volt, jércetojá- sokat pedig 2,60—2,80-ért le­hetett venni. Megérkeztek a söprűkötők is. A jóféle vesszőből készített szerszámokat 100—120 forin­tért kínálták, 10—20 forinttal többért mint egy esztendeje. Áram alatt! A Démász nagykőrösi üzerrt- igazgatósága értesíti a lakos­ságot. hogy Nagykőrösön, a Ludas-dűlőben a Törteli úti vadászház mellett, a Balogh- féle tanyaépület villamosítá­sára, valamint a Csíkvár-dű- lőben Mécs László és két tár­sa tanyaépületének villamosí­tására kisfeszültségű légveze­tékes hálózatot létesít. Az új létesítményeket az áramszolgáltató vállalat 1978. december 1-jétői á kivitelezés ütemének megfelelően folya­matosan feszültség alá helye­zi. Ettől az időponttól az új 1 étesítmények roegközel ítése, érintése életveszélyes és ti­los! Rendőrségi felhívás A nagykőrösi kapitányság kéri annak a károsultnak a jelentkezését, akinek 1987. szeptember 24-én az esti órák­ban a Deák téren lévő Sör­bár elől eltulajdonították kék színű, szovjet gyártmányú, férfikerékpár jót. A gyártási száma: 301 365 SO. A kerékpárt a tulajdonos a rendőrkapitányság I. emeleti 7. számú szobájában hivata­los időben átveheti. Mozi A nagyteremben: A nyolca­dik utas a halál. Színes, an­gol fantasztikus film. (Csak 18 éven felülieknek!) Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióterem­ben: A csegemi bűneset. Szí­nes, szinkronizált szovjet bűn­ügyi film, fél 6-kor. A legjobb négy között A Ceglédi ősz rendezvény sorozata keretében a szom­széd városban három napra terveztek öt számmal tenisz- versenyt. A négy pályán a sok induló és az időnként kedvezőtlenre fordult időjárás miatt csak néhány számban tudták eldönteni akkor a vég­ső sorrendet. A Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi SE hat sportolója a többnyire erős mezőnyben a következő mó­don szerepelt. Az országos veterán férfi egyéni vetélke­dőn Ruzsinszky Zoltán — 8 induló közül — az előkelő második helyen végzett. Or­szágos férfi egyéniben (32-es mezőnyben) Kalocsa Tamás a legjobb négy közé jutott. Az országos ifjúsági és- megyei ifjúsági fiú egyéniben (32- 32-es táblán Kalocsa egyaránt a legjobb négyig jutott). Me- gyesi ifjúsági fiú egyéniben Sz. Tóth László 8, Csípő Kris­tóf és Kakul János a legjobb 16 közé került. Ifjúsági fiú párosban (16 kettős közül): Kakuk és Ifj. Ruzsinszky Zol­tán (utóbbi még csak gyermek korcsoportos!) a legjobb 8-ig ért el. Egy hét múlva a legjobbak M ég ereje van a napnak, s az ezerszínű természet is megpróbál jobb kedvre de­ríteni. Mégis, ballagva a hegy­gerincen, szomorú lesz az em­ber. A iák alatt ott rohad a tegnap még mosolygó gyü­mölcs. A szikár öreg — tíz éve még agronómus volt — borral kí­nál. Kortyintjuk a tavalyi riz- Iinget és az elmúlást vitatjuk. Az ősz korosodását tovaröp­penő levelek kísérik, és ez idős társamat a múltra emlékezte­ti. ■ Amikor fiatal volt, az ugyanilyen nyirkos novemberi hétvégén a jövő fontolgatása volt a beszédtéma, az új bor, az árából épülő ház! S kinek jutott volna eszébe a múlan­dóság. Hetykén puttonyozott a fiatal, ma pedig már dióért sem tud lehajolni az öreg. Az aszott, vékony öregember semmi pénzért meg nem vál­na kalapjától. A gazdászéleté- re emlékezteti. Hazánk mint­egy kétmillió nyugdíjasából csak egy ő, de ami mindany- nyiunkban közös: az emléke­zés. Itt a hegyen már csak faj­tabéli nyit rá ajtót. A fiatalok kapkodva érkeznek, leszednek, megraknak és robognak. Csak ők, a régi parasztok ismerik a titkot: lassan járj, tovább érsz. Ilyen volt nagyapám is. Sze­kéren, biciklin kívül nem ült más járműre. Gúnyolta az ál­tala csak kistaxinak csúfolt Búcsúzik egy generáció Szükség van rájuk, ők is ér zik. Mégis, ha csak tehetik, i törékeny nénikék pihenni ; kiskonyhába térnek, a pap; meg inkább a szőlőt választ ja, s főleg nyáridőben legfel jebb hetente jár haza megtol teni a tarisznyát, hogy azutái huncut mosollyal a szája sár kában ismét elkocogjon. Ezel az önkéntes száműzetésbe vo nuló öregek kíván ják a csalát melegét, de valami megfogha tatlan ösztön folytán tartózko­dóan hátul maradnak a fiata lóktól. Átadják a házat, a sta fétabotot, mindössze közeli csendes szemlélőként akarjál leélni, ami még visszavan. A legszorultabb helyzetbe! az egyedül álló öregek vannak Amíg bírja a derék, a vissz eres láb. nem petyhüdt a kar ott vannak minden munka­csúcs idején a földeken. Kom­bájn után gyűjtik a kukoricát egymást ugratva válogatják a; almát, s tavasszal ők bontjál ki a szőlőt. Nem is érzik ma­gukat fölöslegesnek. Parancso a szükség, a természet. De egy­szer elérkezik az idő, amikor sok már az öt szem tyúk, a gesztenye is hiába mosolyog az avarban. Jó, ha az orvosig bír­ja erővel a láb. Nyűg, mi több, teher olykor az élet. Akinél a szerencse és a szándék talál­kozik, szociális otthonba megy. Vannak falvak — szerencsére egyre több —, ahol öregek nap­közije enyhíti a magányt. De az éjszakák hosszúak. Főleg a városba csábított öregeknek. A kezdeti lelkese­dés, az őszinte, szívből jövő hí- vogatás rövid idő alatt felej- tődik. Marad a hétköznapok­ból, korkülönbségből fakadó zsörtölődés, vibrál az ideges­ség. Élesednek a mondatok. Emelkedik a vérnyomás. Mert tényleg, a fáradt kézből köny- nyebben kicsúszik a pohár, a leves is kifröccsen, s az össze- költözés kezdetén még oly nagy háromszoba-összkomfort egy­re zsugorodik. Az erdei páfránynak sem jó_ a mindennél kényelmesebbnek hitt, műtrágyától fehérlő, dí­szes cserépben. Senyved, her­vadozik. E zek a csendes kisöregek is ott téblábolnak a forgal­mas utakon, nyakukat teker­getve keresik az egyforma tömbházak között gyerekeik lakását. Leülnek a parkokban, barátkoznak. Vagy éppen ki­állnak az erkélyre, és jó eset­ben a távoli erdőt, a közeli platánokat nézegetik óraszám. Néha megpróbálunk velük be­szélgetni. Elvétve. Győri András újabb két napon folytatták Cegléden és a fiatal Kalocsa Tamás tíz egyesület 32 teni­szezője közül végül az előkelő harmadik helyen végzett az országos II. osztályú férfi egyéni versenyszámban. A két színhelyen: Dömösön és Visegrádon tartott országos utánpótlás-versenyen a terv­től eltérően nem vettek részt kinizsis fiatal teniszezők. A Nk. Kgy. Kinizsi legfia­talabb teniszezőinek házi baj­nokságát a Kinizsi sporttele­pen rendezték. A kezdők szi­vacslabdával kispályán, a ha­ladók pedig a kevés pálya miatt öt gémig vetélkedtek 1—1 összecsapáson, amely körmérkőzéses rendszerű volt. A legidősebb 1974-es, a leg­fiatalabb résztvevő pedig 1980-as születésű volt. Fiú keménylabdások: 1. Pe­tőfi Márton; 2. Nagy Arnold; 3. Pintér Tamás; 4. Benedek Zsolt; 5. Fehér Márk; 6. Stark Károly. E számban jó volt a színvonal, szorosak a küzdelmek, a legtöbb találko­zó 3-2-re végződött és megle­petések is akadtak. Leány ke- ménylabdások (6 induló kö­zül): 1. Szentpéteri Emőke; 2. Medgyesi Mónika; 3. Pesti Il­dikó. Fiú szivacslabdások (6- an voltak): 1. Kiss Norbert; 2. Kovács István; 3. Körtési Szilárd (Nagyon ügyes volt még Novák Gyoma, a mezőny legíiatalabbja.) Leány szivacs­labdások (9 közül): 1. Modor Ágota; 2. Szalai Andrea: 3. Dalmadi Réka és Szabó Klára. BIRKÓZÓK Szombathelyen kétnapos volt 183 indulóval a serdülő szabadfogású országos egyéni birkózóbajnokság. Célirányos, tudatos birkózás és magas színvonal jellemezte a vetél­kedőt. A Nagykőrösi Konzerv­gyár Kinizsi SE két képvise­lője közül az egyik fiatal’ még csak úttörő korú, a má­sik is csak első éves serdülő. A következő módon szerepel­tek. A 47 kilogrammosok súly­csoportjában (21 induló kö­zül): 7—8. Balogh Antal, 2—2 győzelem és vereség után utóbbiak országos bajnoktól). 60 kg-ban (23-an voltak): Tóth Zoltán rossz sorsolást kapott, de lelkesen küzdött. A VENDÉGEKÉRT Még messze a fürdési idény, de már most gondol a város­gazdálkodási vállalat nyári vendégeire. A városi strand­fürdő területén teniszpályát alakítanak ki. S. Z. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) gépkocsimat. Megnézte alapo­san, de beültetni nem tudtam. „Mire jó ez” — mondta nem­egyszer — „ettől még nem le­szel több ...” Akkor még nem gondolkodtam a szavain, mo­solyogtam az ő kis világát, az egy kataszteri hold földét, a tavasztól őszig tartó „életet”, s csodáltam mindenhez érté­sét. Beszélhettem én fejlődés­ről, űrhajózásról, tengerről, rákkutatásról, ezeken meg ő mosolygott, „Minek minden) megismerni? Aminek az élete­det köszönheted, azt tudd, s ha tisztában vagy vele, pápább le­hetsz a pápánál.” A hetvenes években felgyor­sult a generációk.cseréje a me­zőgazdaságban. Azok búcsúz­nak sorra az aktív munkától, akik elkezdték a nagyüzemi gazdálkodást. Talán sokuk nem is hitt benne igazán, de ma­kacs paraszti vérük bizonyí­tani akart. ízlelgették a „kö­zös” fogalmát, ahol bevált módszerekkel, nagyapáinktól örökölt élettapasztalattal irá­nyították a munkát, termelték a húst, a tejet, a gabonát. Em­legették az acélos bánkutit, s rácsodálkoztak a nekik szokat­lanul alacsony, ám bőtermő bezosztáiára. Nyugdíjba vonultak. A hat elemis elnök. 50 éves tapaszta­lattal szívében, fejében, itt a szőlőben még bizonyít, borá­nak híre a fővárosba is eljut, almásának gyümölcsét reklám­ként adja az erre tévedt gye­rekeknek. Reggelente csak fel­kapaszkodik ide, elégedetten körülnéz, tekintete megpihen az öregapja által ültetett vén­séges diófán, íájdítja a szívét a gyümölcs rothadása, aztán elszöszmötöl napnyugtáig. So­ha nem éri utol magát, de itt kiegyensúlyozott, derűlátó em­berként fogad barátot, idegent. „E: kéne adni, nem bírom” — ez jár a fejében szüntelen. De válaszol is magának. „Ezt? In­kább dolgozom rajta, mint po­csékba menni lássam idegen kezében.” , Generáció, a régmúlt egy darabja búcsúzik. Nehéz búcsú. A legkedvezőbb helyzetben azok a falusi öre­gek vannak, akik egy fedél alatt élnek a fiatalokkal. Szá­mítanak rájuk a kertben, az unoka pátyolgatásában, a le­vesbe való tyúkok kopasztásá- ban. Ezek a mamák, dédik te­szik lehetővé több százezer em­ber naponkénti ingázását, a jó­szág melletti moziba járást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom