Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-27 / 280. szám

1987. NOVEMBER 27., PÉNTEK mr * MH, YEl\ 3 Az árpolitika új alapokon Változások a Pevdi gyömrci gyárában Növények a szennyvíztisztítóban Széleskörű az érdeklődés a termékeik iránt A nagyközönség körében a Pest Megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat leginkább divatos ruháiról ismert, de azok, akik kénytelenek belevágni egy építkezésbe, akarva-akaratlan összetalálkoznak a gyár nyílászáróival, ezek közül is talán a mo­dern garázsajtók és a tetőablakok a leg­népszerűbbek. S ha valaki időnként oda­figyel arra, hogy milyen pennával rója munkája közben a sorokat, szintén rábuk­kanhat a sokoldalú vállalat valamelyik termékére, mondjuk egy toll képében. A gyömrői oldószergyárat azonban ke­vesen ismerik, annál is inkább, mivel az egyszerű földi halandó nemigen vásárol alkidgyantát, vagy éppen epoxi műgyan­tát. Pedig a Pevdi nevében található „ve­gyi” szócska épp erre a gyárra utal. A lengyel nagykövetségen Kitüntetési ünnepség A magyar—lengyel gazdasá­gi és kulturális kapcsolatok fejlesztésében elért kimagasló tevékenységért kitüntetéseket adtak át csütörtökön a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségén. A Lengyel Népköztársaság Államtanácsa a Lengyel- Nép- köztársaság Érdemrendjének arany1 fokozatát adományozta Kárpáti Miklós rendőr ezredes­nek, dr. Király Péter egyete­mi tanárnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szlaviszti­kai tanszéke vezetőjének, dr. Molnár D. István docensnek, a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem lengyel nyelv és irodalom tanszéke vezetőjé­nek, Sebők Éva írónőnek, len­gyel műfordítónak, valamint Székács Imrének, a Tesco nemzetközi műszaki-tudomá­nyos együttműködési iroda ve­zérigazgatójának. A Lengyel Népköztársaság Érdemrendjé­nek ezüst fokozatával jutal­mazták Üveges. Gyulát, a Ganz- MÁVAG Művek mesterét. A kitüntetéseket Tadeusz Czechowicz, a Lengyel Nép- köztársaság budapesti nagykö­vete nyújtotta át. Hogy az elmúlt néhány hó­napban a gazdásági élet vál­tozásai felgyorsultak, arra pél­da lehet a következő. Az au­gusztusban és szeptemberben folytatott vizsgálatok során még azt állapították meg a népi ellenőrök, hogy az álta­luk felkeresett gazdasági egy­ségek hetvenöt százaléka nem készített s nem is akart ké­szíteni munkaidőmérleget, s a létszám, az idő és a teljesít­mény összefüggéseinek elem­zéséhez még a jó példaként említhető huszonöt százalék sem használja ki eléggé a munkaidőmérleg nyújtotta le­hetőségeket. Ma már a gazdasági veze­tőket az új közgazdasági fel­tételek rákényszerítik, hogy igenis számba vegyék, a lét­szám milyen mértékű csök­kentése árán tud majd az ál­taluk irányított vállalat, szö­vetkezet, intézmény talpot^ maradni. Még egy évvel ez­előtt is ritka volt az a kí­váncsiság, amellyel ma már a vezetők mindenütt kutatják: milyen náluk a kapun belüli munkaidő-veszteség aránya. Űj keletű fejleménynek te­kinthető, hogy a munkaidő alatt történő eltávozás enge­délyezésének és dokumentálá­sának rendjét minden gazda­sági egységben kialakították már, kivéve a magánügyben történő eltávozásokat. Ma még ugyanis teljes a bizonytalanság a tekintetben, hogy a magánügyben eltávo­zott dolgozóiról milyen ellen­szolgáltatást követeljen a munkáltató. A ledolgoztatás, az utólagos szabadságolás, az illetmény időa.rányos csök­kentése, az időszakonként al­kalmazott „összeszámítás’’ és a fizetés nélküli szabadság ki­írása szerepel a leggyakrabban pz alkalmazott megoldások között. A jogi szabályozás egy­értelműbbé tételét 'indokolja már önmagában az a körül­mény is, hogy ezeknek az eszközöknek egy részét a jo­gászok egyik csoportjá helyes­li, a másik csoportja helyte­leníti. Igen tarka kép tárul elénk akkor is, ha a nyugdíjba vo­nulás és a munkahely-változ­tatás körülményeit vesszük szemügyre. A ceglédi Május 1. Ruhagyárban a nyugdíjba vonuló egy hónapos íelmen­Az 1988. évi árpolitika főbb1 kérdéseiről tanácskozott csü­törtökön a fogyasztók orszá­gos tanácsának árszakértői bi­zottsága a népfront Belgrád rakparti székházában tartott ülésén. A testületet Lakatos József, az Országos Anyag- és Árhi­vatal közgazdasági főosztá­lyának vezetője tájékoztatta a jövőre hatályba lépő új ár­szabályozási rendszerről. Elöl­járóban kiemelte: az ár- mechanizmus korszerűsítésé­nek az a célja, hogy az ál­lam főként a gazdálkodás, a piaci verseny tisztasága fö­lött őrködjék, az árak a ke­reslet-kínálat törvényszerűsé­geinek megfelelően alakulja­nak ki. Hozzátette: valóságos piaci árrendszer 1938-ban még nem hozható létre, mert a gazdálkodás külső, belső egyensúlyi helyzete erre nem ad lehetőséget. Elkerülhetet­len azonban az árszabályozás eddigi rendszerének korszerű­sítése, épp ezért a Miniszter- tanács jóváhagyta a másfél évig tartó vizsgálatok után e témakörben megalkotott új jogszabályokat. Ezeknek megfelelően a ha­tósági árforma csak azokon a területeken marad meg, ame­lyeken a piac szerepe nem tud kellően érvényesülni, vagy az ellátási színvonal megtar­tása érdekében állami dön­tést kap a munkavégzés alól. A Dabasi Áfész-nél úgy ren­delkeztek, hogy aki nyugdíjba akar menni, mondjon fel, s így nem kap semmiféle fel­mentést. A Ferihegy Tsz-ben és a Gödöllői Vegyesipari Szö­vetkezetben a nyugdíjba vo­nuló tagok egy részének há­romhavi- felmentést adnak. A felsőpakonyi Gépszev- nél a felmondási idő tizenöt nap — függetlenül attól, hqgy a munkáltató vagy a dolgo­zó kezdeményezte-e azt. A csepeli Duna Tsz-ben viszont se felmondás, se felmentés nincs. Ha valamelyik dolgozó munkájával elégedetlenek, rábeszélik — anyagi felelős­ségre vonás és fegyelmi eljá­rás kilátásba helyezésével —, hogy keressen más munka­helyet magának... Ennek a népi ellenőrzési vizsgálatnak az előzményeihez tartozik, hogy sokan úgy vélték: a munkaidőalap vé­delme irreális mindaddig, amíg a választott tisztségvise­lőket el kell engedni munka­helyükről társadalmi megbí­zatásuk gyakorlása végett. Nos, a vizsgálat most feke- tén-fehéren kimutatta, hogy a ,.tisztségek ellátásával kapcso­latban kevesebb a munkaidő­kiesés, mint ami az igazolat­lan távoliét miatt jelentke­zett”. Ezúttal is sok szó esett ar­ról, hogy az úgynevezett nyúj­tott ügyfélfogadás az állami hivatalokban nem oldott meg semmit. A tanácsiak rosszal­lóan kimutatják, hogy a heti két estén nem jönnek az ál­lampolgárok hozzájuk. Az ál­lampolgárok meg azt válaszol­ják erre. hogy ugyan miért mennének, hiszen az ügyfél- szolgálati ügyeletestől csak annyit tudnak meg ilyenkor, hogy munkaidőben majd ki­hez jöjjenek ügyeik érdemi intézése végett. Persze nem ksll tűi nagy merészség annak föltételezésé­hez, hogy jövőre a ma még megoldatlannak látszó dilem­mák egy része elveszíti az időszerűségét. Hiszen már ma is általános tapasztalat, hogy a teljesítménybérben dolgozók között sokkal ritkább a mun­kaidőben eltávozó, mint az időbéresek között. A jelenléti ívek utólagos kitöltése is azok között a gyakoribb, akik nem a tényleges teljesítményük léssel kell meghatározni a fejlesztések irányát. Ott, ahol a piaci egyensúly felborulá­sára lehet számítani, sajátos kontrollmechanizmust, alkal­maznak. Ennek lényege: az árhatóságnak lehetősége nyí­lik arra, hogy árkonzultációra kérje fel az érintett vállala­tokat. Ezzel megszüntethető a visszaélés az erőfölénnyel, A vitában felszólalók szóvá tették: a lakosság kétkedés­sel fogadja a hivatalosan be­jelentett 15 százalékos árszint­növekedést, s ennél maga­sabb áremelkedésre számít. A közvélemény a gazdasági hely­zetből adódó nehézségekkel indokolt úgynevezett áráldo­zatot gyakran úgy ítéli meg, hogy az nem egyéb, mint kö­zönséges áremelés. Két szám­jegyű fogyasztói árszínvonal­emelkedés esetén a bérek sem tarthatók a korábbi szinten, ezért fennáll egy parttalan infláció kialakulásának ve­szélye. Kérdéses viszont, hogy az Árhivatal rendelke- zik-e olyan stratégiával, amely az infláció felgyorsulá­sa esetén eredményes beavat­kozásra ad módot — hangsú­lyozta az egyik felszólaló. Az ülésen elhangzott: nem meg­felelő az árváltoztatások elő­készítése, a vállalatok későn kapták meg az árjegyzékek kialakításához szükséges in­formációkat, függvényében kapják a fize­tésüket. A szigorúbb létszámgazdál­kodás következtében a mun­kahely és a főmunkaidö be­csülete várhatóan felértékelő­dik. Az olyan vétségek, mint a késés, az igazolatlan hi­ányzás, a munkaidőben tör­ténő illegális eltávozás, ame­lyek felett eddig sok munka­helyi vezető szemet hunyt, egyre szigorúbb büntetéseket vonnak maguk után. Ámde ez a helyzetfeltáró vizsgálat arra mégiscsak jó­nak bizonyult, hogy felhívja az országos irányító szervek figyelmét a jogi szabályozás hézagaira. Mert amilyen ká­ros vol t eddig 'a lazaságok el­tűrése, épp annyira nem kí­vánatos az sem, hogy rend­csinálás ürügyén — jogszabá­lyok félreértelmezésével vagy egyéni hajlamoktól indíttatva — egyesek kiszolgáltatott helyzetbe taszítsanak becsüle­tesen dolgozó embereket is. Cseri Sándor S ez az egység nagy válto­zások előtt áll napjankban. Igazi sorsdöntő átalakulás ta­núja lehet az, aki manapság valamiért kapcsolatba kerül a gyömrői gyárral. A vállalat életében eddig is jelentős sze­rep jutott a gyárnak, hiszen a tavalyi egymilliárd-kétmillió forintos termelési értékéből több mint kétszázötvenmillió a gyömrőiek nevéhez fűződik. Pedig a gyárban uralkodó ál­lapotok nem nevezhetők para­dicsominak. Tulajdonképpen rejtély, miként sikerült arról meggyőzni a tűzrendészeti vagy munkavédelmi ellenőrö­ket, hogy ne csukassák be az egész telepet. Mert akár a munkavédelmi, akár a tűzren­dészeti, akár a környezetvédel­mi szempontokat vesszük fi­gyelembe, maguk a pevdisék is beismerik, hogy a ma ér­vényben levő előírások értel­mében igen-igen megtűrt in­tézmény a gyár. Törökországtól Szíriáig Elsősorban ezért van szük­ség a nagy megújhodásra. De mielőtt még valaki arra gon­dolna, hogy pont most akar­nak mindenféle követelmé­nyeknek megfelelni a gyöm­rőiek, s ebbe komoly pénzeket fektetni, amikor másra is alig jut. azokat megnyugtatjuk: a vállalati tanács, s a vezetőség nem titkolt szándéka az volt, hogy a nagy rekonstrukcióval olyan technológiát honosítsa­nak meg, amely a jelenleginél több nyereséggel kecsegtet. A mostani, s a következő évre szóló piaci prognózis sze­rint a gyömrőiek termékei iránt olyan nagy érdeklődés várható, hogy érdemes na­gyobb összeget, jelenlegi ára­kon több mint százmillió fo­rintot fektetni ebbe az egy­ségbe. Így a kapacitásnövelés mellett egy füst alatt letudják azokat a környezetvédelmi, tűzrendészeti fej lesztéseket, amelyekre már évekkel ez­előtt megérett a gyár. Igaz, ez a rekonstrukció csak az egyik termelőegységet érin­ti, mégpedig azt, ahol a kü­lönböző gyantafélék készül­nek. A másik részben — a szinterüzemben — fémtárgya­kat látnak el műanyag por­lakk bevonattal. Erre részben a korrózióvédelem miatt, rész­ben esztétikai szempontokból van szükség. A most megújuló üzemben készülő műgyanták, nyomda- festékek, különféle lakkok alapanyagait a hazai felhasz­nálókon kívül számtalan kül­földi cég is alkalmazza Török­országtól Szíriáig, Jugoszláviá­tól az NSZK-ig. S természete­sen mindez dollárt hoz az or­szágnak. Ha tehetnék, többet is értékesítenének a külpia­con, de előfordul, hogy az itt­honi igényeket sem tudják ki­elégíteni. Nemrégiben az egyik legfőbb megrendelőjük, a Bu- dacolor kért sürgős szállít­mányt termékükből, mivel anélkül képtelenek előállítani a nyomdafestékeket, s már az a veszély fenyegetett, hogy en­nek hiányában nem jelennek meg a hazai napilapok sem. De az újságolvasók szerencsé­jére, lett alapanyag, lett fes­ték, és lett — újság. Felújítás tej': b lépcsőben Természetesen az egész gyá­rat érintő rekonstrukciót több lépcsőben hajtják végre. Első lépésként a lakküzemre került sor. Ezt már múlt időben ír­hatjuk le, mivel ezzel már el­készültek a kivitelezők. Tulaj­donképpen csak egy új, kor­szerű csarnok felállítására volt szükség a jelenlegitől ötven méterre, ahová csupán át kel­lett szállítani a felújított be­rendezéseket. A régi lakküzem helyére kerül majd a fenyő- gyantaüzem. Ezután kerül sor az epoxirészleg rekonstrukció­jára, új autoklávok beszerelé­sére, s a műgyantalemezelő beépítésére. A termelő létesít­mények mellett komoly beru­házást igényel a különböző, nem termelő egységek kiala­kítása is. Nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy a felújí­tással bővül a gyár kapacitá­sa is, így szükség van egy na­gyobb teljesítményű gőzkazán beállítására az eredeti mellé, s ehhez bővíteni kell a kazán­házat is. Nem elhanyagolható az a munkálat sem, amit a környezetvédelmi előírások be­tartása érdekében végeznek majd itt. Kialakítanak pél­dául egy százharminc köbmé­teres medencét, amely össze­gyűjti és semlegesíti a vegyi folyamatok során keletkezett szennyeződésekkel teli vizet. Ám ahhoz, hogy a folyadék idejusson, vezeték is kell — újabb megoldandó feladat: fel kell újítani a csatornarend­szert. A medencéből vegyi ke­zelés után kerül majd a víz egy tározótóba — ezt most ala­kítják ki —, amelybe olyan növényeket telepítenek, ame­lyek a még meglevő szennye­ződést semlegesítik. De hiába megy keresztül ennyi szűrőn a káros anyagokkal dúsított viz, még mindig marad szennyező anyag a műveletek után. Eze­ket az aszódi hulladéklerakó­telepen helyezik ■ el majd 8 gyömrőiek, s ezért bizonyos összeggel hozzájárulnak a te­lep létrehozásához. Az utóbbi néhány tétel meg­valósítása bizony nem olcsó mulatság, mai árakon is leg­alább huszonhatmillió forint­ba kerülnek azok a létesítmé­nyek, amelyeket a környezet megóvása miatt hoznak létre. De ha belegondolunk, hogy ennyivel kevesebb bírságót kell fizetni környezetszennye­zésért — évente ez az érték el­érte néha a hárommillió fo­rintot. — már az is tiszta nye­reség. A fejlesztés kettős hsszna S mindez több mint száz­millió forintba kerül — mai árakon 1 De honnan lesz erre pénz ? — Ügy döntöttünk, hogy tel­jes egészében hitelből fedez­zük a felújítást — adta mega választ Terhes Lajos műszaki igazgató. — A Chemolim- pex Külkereskedelmi Vállalat 9.9 milliót, az Állami Fejlesz­tési Intézet hárommilliót, a Budapest Bank 67,5 milliót, s a Vízügyi Alap 1,2 milliót ad a felújításhoz. Ez utóbbi a kör­nyezetvédelmi beruházások fi­nanszírozásához járul hozzá. A forinton kívül azért szüksé­günk van némi devizára is, bár szerencsére nem sokra, mi­vel a berendezések nagy része a VegyépsZertől és a Vegyipa­ri Gépgyárból kerül ki. Tőkés importból tudjuk csak besze­rezni a lemezelőgépet, s ez kö­rülbelül harmincegymillió fo­rint értékű devizát igényel. — S milyen előnyökkel jár, ha elkészül a fejlesztés? — A jelenlegi termelést már az első évben felfuttathatjuk százkilencvenmillióról há­romszázötvenmillióra, a jelen­legi 516 ezer dollárral szemben évi 2 millió 400 ezer dollárra nő a devizabevételünk. Ez-ek a számokon alapuló té­nyek, de azért ne felejtsük el, hogy lényegesen javulnak a dolgozók munkakörülményei is, s ez sem utolsó szempont! Fiedler Anna Mária A kor követelményeihez igazodva A mezőgazdaságban is mind nagyobb az igény a nagy tudású, művelt, szakmailag jól kép­zett szakemberek iránt. Ezt az igényt szándék óznak kielégíteni, ilyen mezőgazdászokat kí­vánnak képezni a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi főiskolai karán is, ahol a kor követelményeihez kívánják alakítani a tematikát, a tanrendet és a gyakorlati képzést egyaránt. A tanulmányi anyagok jobb megértését segítő korszerű oktatási eszközökkel rendel­kezik az intézmény, de ezek mellett a meglévő belső tartalékokat is igyekeznek feltárni, azo­kat hasznosítani. Növényi metszetet tanulmányoz dr. Kovács Istvánná és Római Renáta (bal­ra). Ismerkedés a számítástechnikával Kovács Endre tanár segítségéve! (jobbra). Elífordul fenyegető rábeszélés is Most már kell a munkaidőmérleg Tegnap Császár Ferenc elnökletével ülést tartott a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és megtárgyalta A munkaidőalap védelme ellenőrzésének tapasztalatai című összefoglaló jelentést, amelyet dr. Bánki Béla, a testület tagja terjesztett elő. Minthogy ezzel a téma­körrel a területi NEB-ek is foglalkoztak már, s az ott összegyűlt ta­pasztalatokról annak idején mi Is beszámoltunk, így most a jelen­tésből is, a vitából is azokat az elemeket ragadjuk ki, amelyekről e hasábokon még nem esett szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom