Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-23 / 276. szám

t «•er MM. YE, 1987. NOVEMBER 23., HÉTFŐ Segíti a háztájit a Hungahib A megyéből kevesebb a partner Tenyésztési körzetek kialakítását tervezik A Hungahib Sertéshús-ter­melési Rendszer tevékenysé­gét évek óta a szakmai mun­ka színvonalának emelésére való törekvés, a partnergaz­daságokkal való szoros együtt­működés jellemezte, amely az üzemekben mindig a gazdasá­gos sertéshústermelés megte­remtésére, illetve a jövedel­mezőség növelésére irányult. A termelési rendszerhez tar­tozó gazdaságoknál a vágó­sertések minősége az utóbbi időben tovább javult. Az ál­lami húsipar vágóhídjain le­vágott mintegy másfél millió Hungahib-sertés az elmúlt év­ben 2,2-2,3 átlagos osztálymi­nősítést ért el. Ezért is lehet­séges, hogy a Hungahib part­nergazdaságainak köre, az együttműködő üzemekben lé­vő kocák létszáma az idén is tovább növekedett. A több mint 150 partnerüzemben mintegy 70-80 ezer kocát tar­tanak. Bázis Püspökhatvanban A Pest megyében elfoglalt helyét a termelési rendszer megalakulásától kezdődően meghatározta az a tény, hogy ebben a körzetben található a Hungahib gesztora, a Her­ceghalmi Kísérleti Gazdaság. Közismert, hogy a hibrid ser­tés tenyésztése korábban zöm­mel az jtt lévő Lohmann- és Mőricz-majori telepeken folyt. Ám az évtized elejétől — el­sősorban állat-egészségügvi okok migtt — az alapvonalak nemesítése ezeken a helyeken folyamatosan megszűnt, s ki­alakultak az ország különböző pontjain lévő hibrid tenyésze­tek. Az egyik legjelentősebb te­nyésztési bázisunk éppen Pest megyében, a püspökhat­vani Galgavölgye Termelő- szövetkezetben található. A magyar nagy fehér hússertés és magyar lapály mellett már a Hungahib közreműködésé­vel létesült a Finnországból importált sertésekből létreho­zott Hungahib „B” vonalú ál­lományuk, és a már néhány éve hibrid tenyészkanokat forgalmazó Hungahib—39-es kanelőállító telepük. Ezek az állományok a korszerű típus megtestesítői. A saját- és iva- dékteljesítmény-vizsgála tokra épülő következetes szelekció­nak köszönhetően e sertések szaporasági és hízékonysági eredményei kiválóak. A fialá- si átlag meghaladja a 9,5 ma­lacot, az életnapi tömeggyara­podás pedig 484 gramm. A püspökhatvani tenyésze­tekből évek óta jelentős lét­számban forgalmaznak te- nyészsertéseket. Az idén vár­hatóan 500 tenyészsüldőt, 300 szűz süldőt és 200 vemhes ko­casüldőt értékesítenek. Ez utóbbi eladása már meglehe­tősen régi tevékenysége a rendszernek. Háztájiba való kihelyezésükben elsőként a Hungahib sietett a húsipari vállalatok segítségére. A kistermelőknek egyébként a fenti tétel mellett — más forrásokból — még hozzávető­legesen 300 vemhes anyaálla­tot adnak ki az idén a Pest— Nógrád Megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalaton ke­resztül, mellyel már hosszú évek óta jó kapcsolatot alakí­tottak ki. Nélkülözhetetlen egészség Szűz süldőt a Püspökhat­vanból származókon kívül még mintegy 15Ö0.-at értékesí­tenek. Lényegesén nagyobb részarányt képvisel a hízó­alapanyag forgalmazása. A tervekben megközelítőleg 40 ezer malat eladása szerepel. Ennek zöme — a már hagyo­mányosan jónak nevezhető kapcsolatok alapján — a pi­lisi hizlaldába kerül. A má­sik jelentős céggel, a Nagy­tétényi Húsipari Hizlalóvál­lalattal is jó ideje együttmű­ködnek. Az integrációjukba tartozó mintegy 6000 háztáji tenyészkoca utánpótlását rend­szeresen biztosítják. Ugyan­csak részt vállal a Hungahib a mántelki tenyésztelepek re­konstrukciójában. A felújításokban egyébként műszaki, technológiai javasla­tokkal is segítik a korszerű­sítésbe kezdő partnerüzeme­ket. Ajánlataikat díjtalanul készítik. Így jutottak már túl sikeresen a püspökhatva­niak a telepek rekonstrukció­ján. Jelenleg a legnagyobb sza­bású felújítás Herceghalom­ban folyik. A 110 millió fo­rintos beruházás várhatóan jövőre készül el. Ennek so­rán megújul az úgynevezett Lohmann-telep teljes tartás- technológiája. Az új állomány fehér hússertés és Hungahib F,-es kocasüldők előállítását szolgálja majd. Természetesen mindez a változás együtt jár a telep mentesítésével ;s. Ugyanis a termelési rendszer fontos fel­adata a partnergazdaságoknál lévő sertésállományok állat­egészségügyi helyzetének a ja­vítása, illetve az elért kedvező színvonal megőrzése. Pest megyében is arra törekednek, hogy a mezőgazdasági nagy­üzemek körzetében lévő kis­termelők állományának ál­lat-egészségügyi helyzete is javuljon. A háztáji és kisegí­tő gazdaságokkal való kapcso­latukat a jövőben a már ko­rábban megkezdett kankihe­lyezési akció folytatásával is szeretnék szorosabbra fűzni. Elképzelésükben úgynevezett tenyésztési körzetek kialakítá­sa szerepel. Ennek lényege, hogy egy-egy területen a me­zőgazdasági nagyüzemek mel­lett a kistermelők is Hunga­hib hibrid sertéseket tartaná­nak. Termelésük irányításá­ban természetesen kihasznál­nák a helybéli gazdaság ter­melést szervező készségét is. Külön kell említést tenni ar­ról, hogy a sertéstenyésztési te­vékenység ellátásához a nagy- és kisüzemi partnereket egy­aránt ellátják a szükséges anyagokkal, eszközökkel. Leg­nagyobb raktárbázisuk éppen Herceghalmon található. De forgalmaznak különböző kor­csoportú sertéseik számára ta­karmányokat, tápszereket, szuplementet, komplett premi- xeket js. Sőt, igény esetén a helybéli nagyüzem sajátossá­gához igazodóan számítógépen receptúrákat. is készítenek. Korszerűbb fajták Nemesítő munkájukkal, te­nyészállat-forgalmazásukkal, a sertéstartás egész vertikumát felölelő tevékenységükkel nagy lépést tettek Pest megyében is a még meglévő hagyomá­nyos fajták korszerű típusú sertésekre való felváltása ér­dekében. Mindazonáltal ne­héz szívvel vették tudomásul, hogy — bár tényleges jelenlé­tük miatt is e körzetre ki­emelt figyelmet fordítanak — a partneri viszony kialakítása az itteni üzemekkel az átla­gosnál nehezebb. A sertéshús- termelésben nyilván itt job­ban közrejátszik Budapest és az ipar elszívó hatása, ám gyakorta az együttműködési szándék hiányával is találkoz­nak. Alig több mint 10 part­nerük van -T- köztük például az érdi Bentavölgye Tsz, a kiskunlacházi Pereg Tsz, a Monori ÁG, a dabasi Fehér­akác Tsz, a toki Egyetértés Tsz, a Szentendrei Áfész, a tahitótfalui Kék Duna Szak- szövetkezet — s ez jelzi, hogy az együttműködés széles kö­rű kihasználásáról még ko­rántsem beszélhetünk. Mindez alapvetően megha­tározza jövőbeni teendőiket, amellett hogy munkájukban a későbbiekben is számítanak a megyében a sertéshústerme­lést irányító szervezetekre, in­tézményekre is. Csire Attila Senki többet?... Harmadszor! Ebben a német nyelvű könyvben számos használati tárgy le­írása és a róluk készült rajzok is szerepelnek _ (Folytatás az 1. oldalról.) egy idősebb férfi. Minden uj- ján aranygyűrűvel, csuklóján arany karkötővel, nyakában aranylánccal, melyen hatal­mas medalion. csüngött — ter­mészetesen az is nemesfémből. Miután alaposan megnéztük a könyveket és fotóztunk is, idegesen érdeklődött, hogy ne­tán az Országos Széchényi Könyvtárból jöttünk-e. Nem­leges válaszunkra szemmel láthatóan megnyugodott és jóval vidámabb lett. A Könyvért antikvár művekkel foglalkozó munkatársai el­mondták, jól ismerik ezt az urat, egymásközt aranyem­bernek becézik. Speciális gyűjtési szenvedélye van: az erotikus irodalom érdekli, kü­lönösen azok a régi kötetek, amelyek reprodukciókat is tartalmaznak. Ilyenekre van hogy 150 ezer forintot is kiad. — Tavaly megjárta — me­sélték ' — olyannyira, hogy még botrányt is rendezett. Licitált egy pornográf képeket tartalmazó régi kiadványra, ám amikor azt hitte, hogy már az övé, a Széchényi Könyvtár jelen lévő megbí­zottja — élve elővásárlási jo­gával — az országos gyűjte­mény számára igényt tartott a könyvre. Nos, ezen a könyvaukción is volt olyan kiadvány, amely érdekelte az aranyembert. Egy Bayros-albumról van szó, amely a nyilvánosság ki­Erröl olvastam A folyosókon férfi bolyon: A z elmúlt hónapok legnagyobb nyilvá­nosságot kapott bírósági tárgyaláson döbbenetes szavak hangzottak el. Idézek a tudósításból: Még mielőtt a tárgyra tér­tek volna, a bíró jótékonyan figyelmez­tette a teremben esetleg helyet foglaló új­ságírókat, hogy próbáljanak pontosan fo­galmazni. Hiszen az előző napi tárgyalás­ról is megjelent például, hogy 9 óra 3 perckor kezdődött, pedig a kezdés pont­ban 9-kor volt. Kábán néztem a sorokat. Ez lehet? Lehet. Minden lehetséges. Mió­ta magam is kapok időnkint Idéző vég­zést, s noha rendszertelenül, de járok.bí­róságra, tudván tudom, szép világunkban minden lehetséges. Közbevetöleg: nehogy álomba ringassák .magukat, önök nem fognak bírósági tárgyalásokra járni. Tisz­tességesen élnek, nem lopnak, nem sik­kasztanak, rágalmakat sem szórnak szom­szédjuk fejére, élnek békességesen. Hát nem. Engem kioktatott egy bíró úr, a be­csületes, jámbor élet kevés az üdvösséghez. Az is kell hozzá, hogy az embert egy má­sik ember ne jelentse föl. Akit följelente­nek, annak meg kell ismernie a bírósá­got, bármilyen jámbor lélek. Abba gyorsan belenyugodtam, hogy a bíróságok nyelvét Petőfi, Arany, Veres Pé­ter, Illyés Gyula könyvein nevelődött el­me be nem fogadhatja. Puszta megértése előtt is áthághatatlan akadályok tornyo­sulnak. A többi halandó beszédét viszont könnyűszerrel megértem. Fél szavakból, anélkül, hogy ismerném őket, tisztában lennék életük, ügyük előzményeivel. Azt a négy személyt például, aki az ablak mellett ácsorog. Kövér férfi, kövér nő, jó ötvenesek. Egyformák, egymáshoz idomultak. Mintha pár lennének. Két alig pocakos, zakós, nyakkendős, kisuvic- kolt cipőjű, diplomatatáskás úr. Ezek is milyen egyformák. A másodig alkalom­mal már az utcán, a formájukról, mené­sükről megismertem az ügyvéd urakat. Mondá az egyik: Ügyfeleink ügyesek, nél­külünk is képesek megosztani a szerszá­mokat, ki se kell mennünk. A kövér asz-. szony bólogat. A pókhasú férfi helyesel. Hogyne, amiből csak egy van, azt kom­penzáljuk. Semmi gond, így az asszony. Válnak, s megosztják a kisipari műhely szerszámait. Egy sovány férfi vagy tizenötödször sé­tál el előttem. Eltűnik a jobb kanyarban, visszajön a bal oldali feljárón. Mintha motyorogna magában. Megnézi az ajtók­ra rajzszögezett tájékoztatókat,. mikor, kiknek az ügyét tárgyalják. A következő felbukkanásakor odahajol hozzám: Maga mikorra volt iderendelve? Fél kettőre. Megnézi az óráját. Most fél három. Még korán van, mondom, a múltkor fél négy­kor került ránk a sor, pedig fél egyre voltunk idézve. Engem reggelre idéztek, közli bánatosan a sovány férfi, és még semmi, de nem is vagyok kiírva sehová, most mit csináljak? Ott jobbra, az egyik ajtóra az van kiírva: Elnök. Menjen be, kérdezze meg. Bemenjek az elnökhöz? Persze. Mindig az elnökhöz kell menni vagy az igazgatóhoz. Elmegy. Visszajön. Azt mondták, várjak nyugodtan. Na lát­ja, mondom néki, az elnök mindig tudja a választ. Aztán bementünje, aztán kijöttünk. A férfi még mindig a hideg folyosón bolyon­gott. É s ez így ment a későbbiekben is. Be­idéztek tízre, bemehettünk fél tizen­kettőkor, mindahányszor legalább fél órá­val a kitűzött idő után. A folyosókon -.vá­rakozók ezért folyton morognak. Én nem. Tudom, amit ők nem, kevés a bíró, kevés az ügyész, sok a hátralék, csak az ügy­véd nem kevés. Ügyvédhiány miatt állí­tólag még sosem maradt el tárgyalás. Hát ezért döbbentett meg ama bíró fed­dése. A megszorítás is bántott: A terem­ben esetleg helyet foglaló újságírók. A bíró úr tudhatta volna, a tárgyalásról csak az alperes szokott távol maradni. A hír­lapírók mindig ott voltak. Kör Pál zárásával, a Szent György Czéh bibliofil tagjai részére készült amatőr kiádás mellék­leteit, valamint heliograure-ö- ket tartalmazott. A két soro­zat a kiadó által készíttetett félpergamen kötésű mappában volt. Minden valószínűség szerint az 1920-as években készült. Az úr licitált, és ami­kor azt hitte, hogy 3 ezer 700 forintért övé az album, i az OSZK ismét igényt tartott a kiadványra. Ügy látszik, néha az élet ismétli önmagát... A könyvaukció második napján hozzávetőleg 400 — a néhány esztendeje elhunyt Fülep Lajos professzor hagya­tékából származó — dedikált könyvet árverezték. Ilyen nagy mennyiségben az utóbbi időben nem kerültek Magyar- országon kalapács alá .kortár­sak, barátok, tanítványok alá­írt könyvei, kottái. A hagya­ték egyik legkiemelkedőbb darabja az ugyancsak nemrég elhunyt Korniss Dezső lllumi- nációk. című, Fülepnek aján­lott munkája volt, amely öt eredeti metszetet tartalmaz, és ezért kikiáltási árát 8 ezer fo­rintban szabták meg, és 13 ezerért talált végül gazdára. Megpróbáltam szóba elegyedni a nyugdíjas korú férfival, aki végül is magáénak mondhatja ezt a számozott példányt. Ám annyira nem állt kötélnek, hogy még az eredeti foglalko­zását sem volt hajlandó el­árulni. Az árverésen általában legalábbis számomra úgy tűnt — nem elsősorban filoszok vettek részt, s akik jelezték, hogy ismét Srófolni kívánnak egyet az áron, valószínűleg nem a könyv eszmei érté­kéért, sokkal inkább egysze­rű, de annál valóságosabb anyagi indíttatástól vezetve li­citáltak. Bizonyára jó befek­tetésnek tartják a könyvrit­kaságokat. Az aukció végén tizenhat kéziratot árvereztek, közöttük Hock János 1899-es parla­menti beszédét, Ábrányi Emil tintával írt kéziratát, Beöthy Zsolt és Eötvös József kézírá­sos levelét, Kosztolányi Dezső aláírással ellátott névkártyá­ját. Megemlíthetjük a többi mellett Molnár Ferenc, Tete- ky Pál, Ódry Árpád levelét is. Eötvös József kézírása az eredeti 700 forint helyett 1800-ért, és Kosztolányi De­zső névkártyája a 300 forintos kikiáltási ár négyszereséért kelt el. A Könyvért az elkövetkező hónapokban nagyon sok rit­ka metszetet, térképet, cél­levelet dolgoz föl. Valameny- nyi egy 1848-as hagyatékból került elő. Ezekkel a nagy- közönség majd a következő aukción ismerkedhet meg. Körmendi Zsuzsa Címereket, nemesi okleveleket tartalmaz a mű, amelynek egyik oldalát lefotóztuk. r > —7 ..Wy*L-..p» ' ■ *. 3 : * vjSjO-SÜ űA • •># i f tei % y’k . ;:b"- '■ . ’fix ;■■■». : f ni m A r ; *v ■ \ * f AJ. u x -1 • ; -ff U> P \ - -/ u I :C' % éMM . vU ^ \ * * é $ BAlAZS 8ÍLA i ■ AZ IGAZI ÉGSZÍNKÉK , C J&.V ..; , ^ •. .-.Ar . vAA' •• • r Balázs Béla Fülep Lajosnak szóló dedlkációja. Senki többet? Harmadszor! (Erdősi Ágnes felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom