Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
8 1987. NOVEMBER 21.. SZOMBAT Razzia hajnali kakasszóra I. A sóbálvánnyá vált zugkimérő A civil mindig civil marad. Még akkor is, ha szakmája szerint újságíró. A dolgokat akarata ellenére, sajátságos nézőpontból látja és éli meg. A fénytörés folyton okoz kisebb zavarokat. Mert az esetek többségében a macskának van igaza, amikor meg akarja fogni a picike egeret. És a róka, meglehet, hasznot is hajt, ha elcsípi a beteg, nyamvadt. életképtelen kisnyulat. Ám ez a gazda meg a vadász logikája. A civil gondolataiban gyakran birkózik az értelem és az érzelem. Változó sikerrel. Lehet, hogy ebben a történetben is. Korai kelés Amikor a rendőrautó fékezett a ház előtt, a csillagok éjszakai fénye éppen csak átváltott kora hajnali takarékra. A zászlós egy picit még beletaposott a gázba. A motor mérges horkantására a civil úgy pattant ki az ágyból, mint homályba vesző honvédő éveinek legelső napjaiban a szobaparancsnok üvöltésére. „Szent ég! Elaludtam? !” Riadt, katonás gyorsasággal kapkodta magára a gönceit. A cipő háromszor is kitért a lába elől... Az apró szemű, tűhegyű eső ébresztette föl. „Mennyi az idő?” — kérdezte a rendőrt. „Sokat késünk?” „Háromnegyed három.” Megkönnyebbült. A kocsit egy órával későbbre ígérték. valami közbejöhetett. Vagy egyvalaki félreértett másvalakit. Vajon ez a keszeg, alacsony öregember, Kaszab József már akkor is fönt volt? — jut eszébe pár óra múltán. Lehet, hogy Sülysápon, a Kossuth Lajos utcai ház zugában szor- tyogó, forró, ütött-kopott, ki tudja hány éves, össze- eszkábált házi pálinkafőző szerkentyű mellett gubbasztott. Éppen ilyen kicsire össze- ’ húzódva, csak épp nem a riadtságtól, hanem az álmosságtól. Mert a kérdésre kapásból vágja a választ. — Hát, hogy esett ez meg, bátyám? — Egy kis gondatlanság miatt — húzza föl az a vállát. — Ügy érti, nem ügyelt eléggé, hogy rajta ne kapják? — Dehogyis — tiltakozik. — Fogyóban volt otthon a pálinkám. gondoltam kifőzöm azt a kis cefrét... Hát csak nyolcvan liter, ha volt az egész, ennyivel a főzde nem foglalkozik. — És ugye kéznél volt az otthoni készülék ... —' Á, nem használtam én ezt eddig egyetlenegyszer sem. Az apámtól láttam, hogy kell, ő meg már huszonkét éve meghalt. Aztán most elkövettem ... — De hát a bejentések szerint maga rendszeresen méri is a pálinkát, bögrézik. — Nem, nem, nem én — ingatja a fejét konokul. — Én csak a magam számára főztem — szorosabban összehúzza a kabátja két szárnyát és elnéz a levegőbe. Előzőleg, hajnali négy órakor, a szinte kakasszóra kezdődött sülysápi pálinkarazzia előtti eligazításon dr. Jakab Géza rendőr százados, akcióparancsnok hangsúlyosan megismétli: — Ezek biztos címek. Sokan közülük egyszer vagy többször már rajtavesztettek, de folytatják — mondja a tizennyolc nevet tartalmazó listáról. — Elsősorban bögré- zők, vagyis jogtalan kereskedéssel foglalkoznak, otthon. Van azonban, aki valószínűleg az öt óra négykor Pest felé induló vonaton befelé, a következőn pedig hazafelé is árul. Akadnak, akik, feltételezésünk szerint a zugfőzést is gyakorolják, tehát ajánlatos lesz alaposabban is körülnézni a házuk táján. — Lehetséges, hogy bizonytalan származású vagyontárgyak is előkerülnek valahol. Hogy a szakmai hozzáértéshez helyismeret, a megfelelő biztonság és erő is társuljon. minden kocsiba egy pénzügyőr elvtársunk, egy tanácsi dolgozó, egy civil ruhás nyomozó és egy egyenruhás rendőr ül. Kérem, hogy szervezetten, kulturáltan és határozottan intézkedjenek. Egyelőre sötét ablakok A csíkos kocsik lámpáinak fénycsóvái szétszabdalják a hajnali nyirkos sötétségét, A Vasút utcában a legkorábban kelő bejárók sietnek fázósan az állomás irányába. Né- hányan vetnek csak egy-egy gyors pillantást a lassan haladó rendőrautó felé. A bögrecsárdák ablakai egyelőre sötétek. A civil álmosan fészkelő- dik a hátsó ülésen az első terepszemle sikertelenségei után. Ma aligha nyitnak ki a zugkocsmák, mert ha eddig nem. most már valószínűleg működik a helyi „forró drót”, széthintve a riadót: rendőr- kocsik cirkálnak a sülysápi utakon! — Korán van még, majd fél hat, hat óra tájban ... — mondja a tanácsi ember. S csaknem végszóra recsegni kezd az autórádióban egy hang: — ... itt vagyunk a Kossuth utca 209-ben. Találtunk egy főzőkészüléket, éppen fortyogott benne az alapanyag. Ami ebből lecsurog, az pléh- gégéjűeknek való. Lefoglaltuk, bevisszük. Vége! Nem vendégek Másutt — egyelőre — nagy csend. Két kocsi — egyik közelebb, a másik távolabb — taktikát változtatva meglapul a kiszemelt ház közelében. Hat óra körül lehet. Ismét sercegni kezd a rádió: — Fiúk! Épp most lépett be a kapun két ^ férfi. Indulhatunk. A két civil ruhás — a nyomozó és a pénzügyőrség embere — a leggyorsabb. De már így is szinte beleütköznek egy kifelé igyekvő úrba. „Ott hátul” — mutatja készségesen. Csak amikor innen tovább indulna kifelé, veszi észre a kaput nyitó egyenruhást. „Hű, a szentségit! Vigyázat, fiúk, egy rendőr.” „Nyugi, nyugi, nem kell megijedni, mi is azok vagyunk .. A Kossuth Lajos út 56. számú takaros ház gazdája, Fischer István, valósággal sóbálvánnyá mered a meglepetéstől Mintha ő sem hinné, amit lát és hall. Rendőrség, vám- és pénzügyőrség? Nem vendégek? Az asztalon ott áll a literes pálinkásüveg, mellette egy zománcos bögre. A mosogatóban pedig egy műanyag kanna. Épp három deci hiányzik belőle ... — Tessék? Hogy honnan a pálinka? — riad fel Fischer úr. — Hát főzettem. Szent- mártonkátán, egy hónapja, 80 litert. — És mennyi van még belőle ? — Ügy negyven liter. — Bor? — öt-hat hektó. Az idén több termett, mint szokott. Azután a pincéből már csak 25—80 liternyi pálinka kerül elő. A kamrában viszont öt testes hordóval szemben négy kisebb is sorakozik. > Egyik sem baj, csak a jogtalan kereskedés. Fischer úr egy fél deci pálinkát, három deci bort egyformán 12-12 forintért tölt ki. De zugfőzőt hiába keresnek — mondja —, én azzal nem foglalkozom. A garázsban csillogó piros Lada és erős benzinszag. Csak nem lyukadt ki az üzemanyag-vezeték? — aggályoskodik a rendőr. — Vagy benzint is mér? — Hát, nemigen ... Néha, esetleg ... — a házigazdán látszik, legszívesebben leharapná a nyelvét. Vereszki János (Folytatjuk) Nem az a gond, miből, hanem az, hogy kinek? Bérlőből tulajdonosok lehetnek Rendkívül nagy az érdeklődés Eladják a tanácsi lakásokat Szigetszentmiklóson. A tájékozott újságolvasó csak legyint, hiszen ismeri a fővárosi helyzetet, ahol a kerületi tanácsok által kijelölt házakban lakó bérlők, az esetek többségében nem tapsolnak annak, hogy tulajdonosai, így fenntartói lehetnek annak az otthonnak, amelyben lakbérért élnek. Egy este - háromszáz kérdés Bizonyosan a Szigetszent- miklósi Tanács vezetői is meglepődtek, amikor az eladási szándékuk bejelentésére több száz érdeklődés érkezett. A fiatal városban ugyanis nem a tanács jelöli ki az eladható házakat. Éppen fordítva. Az ötvenes években épült József Attila-lakótelep lakásbérlőitől kértek ajánlatokat, megvásárolnák-e az évtizedekkel ezelőtt kiutalt lakást? Több mint háromszázan vettek részt azon a fórumon, amelyet a helyi tanács illetékesei rendeztek az eladás ügyében. A csaknem négyórásra nyúlt, s minden protokollt nélkülöző találkozón derekasan állták a kérdések özönét — háromszázig számolták (!) — a tanácsiak. Több száz sokszorosított tájékoztató kelt el. Ezeken ismertették a tanácsi lakások eladására vonatkozó rendeleteket és jogszabályokat, valamint konkrét példákat arra vonatkozóan, hogy mennyiért válhat valaki bérlőből tulajdonossá. Nem csoda, hogy az érdeklődés rendkívüli, hiszen a lakótelepi otthonok a becsült érték harminc százalékáért vásárolhatók meg. Vagyis például egy nyolcszázezer forintra értékelt lakást kétszáznegyvenezerért. Sőt, aki ezt az ősz- szeget készpénzben tudja fizetni, újabb negyvenszázalékos engedményt kaphat De már a csökkentett ár tíz százalékának kifizetésével is tulajdonőssá válhat a bérlő, a különbözetre hitelt kap. Eddig tizenegy lakóépületből jelezte a bérlők több mint ötven százaléka — ez az arány feltétele az eladásnak — vételi szándékát, az 1071 bérlakás felét megvásárolnák. Tény, hogy a vegyes tulajdon nagyon megnehezítené később az ingatlankezelési munkát, ezért elsősorban azokban a házakban kezdenék az értékesítést, ahol a legtöbben jelentkeztek Mi kerül a fa alá? Domi-römi és a társai Sok-sok gyerek számolja már: hányat kell még karácsonyig aludni? Legtöbbjük már kiválasztotta a játékboltokból jövendő ajándékát. Szüleik pedig nem a napokat, hanem a pénzt számolják: bizony ezek ára néha csillagászati. A Politoys is készülődik a karácsonyra, pusztavacsi üzemében olyan játékok készülnek, amelyeknek ára és minősége is megfelelő. Legújabb termékük, a markológép már az üzletekben van. S bizonyára sok gyermek kedMásik kapós játék a műanyag roller Készül a domi-römi vence lesz, ugyanúgy, mint a műanyag roller, a domi-römi (dominós romi) és a régi, de most is népszerű guminyomda. A raktárak tele vannak, főleg a Centrum és a Skála Áruházaknak szállítanak innen játékokat és bíznak abban, hogy a termékeikkel megajándékozott gyermeksereg meg lesz elégedve. Pusztavacson azonban nemcsak játékokat gyártanak. Az Orion televíziókhoz tavaly december óta készítenek itt hangolóegységeket. Idén 150 ezer, jövőre mintegy 500 ezer darabot. A megrendelőtől pedig még egyetlenegyszer sem érkezett panasz. Hiszen csakúgy, mint a játékgyártás, ez sem gyerekjáték. Kép és szöveg: Csécsei Zoltán vételre. Mivel nagyjából egyforma lakásokról van szó, akár cserével is megoldható, hogy ne alakuljon ki vegyes tulajdon. Mindezek után bizonyára sokakban felmerül a kérdés: vajon miért jó a Szigetszentmik- lósi Tanácsnak, hogy a mai lakásárakhoz képest szinte fillérekért kótyavetyéli el a bérlakásokat? A kérdésre több válasz is van. Köztudomású, hogy az ingatlankezelés egyáltalán nem nyereséges tevékenység. Hiába érzi úgy a bérlő, hogy sokat fizet, a lakbér nem elég arra. hogy az ingatlankezelő — esetünkben a helyi költségvetési üzem — megspórolja a felújításra való összeget. Márpedig a három évtizede készült lakónegyed épületei régen megértek a felújitásra. A jobb lakásért többet fizet Nem nehéz kiszámolni, mennyibe kerülne mindez a több mint ezer otthont magában foglaló lakótelepen, ha egy lakás külső-belső felújítása meghaladja a kétszázezer forintot. A tatarozás — a belső közművezetékek, ajtók, ablakok, berendezési tárgyak, parketta cseréje — már évekkel ezelőtt megkezdődött. Akkor a bérlők egyetlen fillért sem fizettek azért, hogy néhány hetes távoliét után — összkomfortos panelházban — megújult, értékesebb lakásba költözhettek vissza. Most viszont ezt az értéknövekedést érvényesíteni lehet majd az árban. Megszabadul a költségvetési üzem a fenntartás terheitől is, és az sem mellékes, hogy a tulajdonosi szemlélet-jó hatással van a környezetre. A város vezetői azt remélik, hogy az új vevők nemcsak otthonukra, hanem a környékre, a parkokra, udvarokra is jobban vigyáznak majd. Ki adhatják az üzleteket Minden lelkesedés ellenére még hosszú időnek keli eltelnie ahhoz, hogy a leendő vevőkből tulajdonosok váljanak. Hosszadalmas és nehézkes az az ügymenet, amelyet ezeknek az adásvételeknek végig kell járniuk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy hamarjában egy géemká is ajánlkozott az üzlet lebonyolítására, lakásonként tizenöt százalékos jutalék fejében. Ám mivel a városi tanácsnak minden fillérre szüksége van, úgy döntöttek, maguk látnak hozzá az összes tennivalók elvégzéséhez. a társasházasításhoz. Például az egész eladásnak ez az egyik alapfeltétele. Csak azután lehet az árról tárgyalni, ha a leendő tulajdonosok érdekeik érvényesítésére már ilyen szervezetbe tömörültek. Nem teszi egyszerűbbé a helyzetet az sem, hogy az eladásra szánt házak földszintjén sok üzlet található. A legcélszerűbb, ha ezeket maguk a lakók veszik meg, s utána jó pénzért bérbe adják. Még csak a szervezés elején tartanak, de az illetékesek már látják, hogy rendkívül időszerű változtatásokat tenni a jelenlegi lakásgazdálkodási gyakorlaton. Hiszen sok bérlőnek nem az jelent gondot, hogy megvegye-e az annak idején ingyen kapott lakást,, s ha igen, miből. A legnagyobb gondja az, hogy kinek, ugyanis sok jelentkezőről kiderült, hogy bár tanácsi lakásban lakik. több értékes ingatlan tulajdonosa is... Móza Katalin A Szaturnusz közelében A Jupiter után a naprendszer legnagyobb, más szempontból pedig a legérdekesebb tagja a Szaturnusz. Fénye erős, mint az elsőrendű csillagoké, s minthogy többnyire nem pislákol, aránylag könnyű felismerni, mert lassú járása következtében évekig tartózkodik ugyanabban a csillagképben. Érdekessége elsősorban abban rejlik, hogy szabadon lebegő gyűrűrendszer veszi körül, amely festői látványt nyújt a távcsővel szemlélődő földi ember számára. Korábban a csillagászok még úgy vélték, hogy a gyűrűrendszer csupán hat tagból áll, esetleg nyolcból, ha az egyesek által látni vélt nagyon halvány gyűrűk is léteznek. Az egész eddigi tudományos szemléletet alapjaiban megrázkódtatta 1980 novemberében az amerikai Voyager—1 űrszonda. Az űrszonda tíz éve, 1977 szeptemberében indult útjára, 1979 márciusában haladt el a Jupiter szomszédságában, s már akkor felbecsülhetetlen értékű tudományos felfedezéseket tett. Az igazi szenzációt azonban a Szaturnusz közeléből juttatta a Földre. Amint az űrszonda mind közelebb került a bolygóhoz és egyre jobb felbontású felvételek érkeztek, o gyűrűk száma úgyszólván óráról órára növekedett. A mai álláspont szerint legalább 300 keske- nyebb-szélesebb, halványabb-erősebb fényű gyűrű övezi az égitestet, de nem tekinthető kizártnak az a lehetőség sem, hogy a gyűrűk tényleges száma elérheti, vagy meghaladhatja az ezTet is! Korábban úgy vélték, hogy a Szaturnusz légkörét metán alkotja. A Voyager—1 ibolyántúli spektrométere azonban molekuláris, valamint atomos és ionizált nitrogén jelenlétét mutatta. A metán aligha fordulhat elő egy százaléknál nagyobb mennyiségben. A Voyager—1 tizenhat olyan holdat talált, amely a Szaturnusz rendszeréhez tartozik, ezek közül háromról nem volt tudomásunk. Az űrszonda még egy meglehetősen fogas kérdés megoldását is lehetővé tette. 1966-ban földi megfigyelésekkel sikerült kimutatni a Janus nevű hold létezését, de senki sem volt biztos abban, hogy egyetlen magányos égitestről van-e szó, vagy kettőről, amelyek egymáshoz nagyon közel vannak. A Voyager az utóbbi felvetést igazolta, ® így a Janus nevet többé nem használják, helyette ma már az S 10 és S 11 jelzésű holdakról beszélünk. Ezek csaknem tökéletesen azonos pályán keringenek. Altlí ffiS§»át a Szaturnuszt illeti: a meteorológusok számára rendkívül fontos, hogy a Voyager—1 kimutatott néhány légköri alakzatot a bolygó atmoszférájában, ezek mozgása nyomán következtetni lehet az ott uralkodó szelekre. A Szaturnusz meglehetősen egyhangú, amennyiben felhőképződményei korántsem annyira feltűnőek és jól észlelhetők, mint amilyenek a Jupiteré. A bolygó légkörében zajló konvekciós áramlások apró részecskéket szállítanak a magasba, s ezek meglehetősen elhomályosítják a légkört, olyannyira, hogy az alattuk levő felhőzet csak nagyon gyengén látható. K. S.
