Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

> ' . , - i .1 • •_ y MAGAZIN 2 H m P 1987, NOVEMBER 21., SZOMBAT \_____________________________________________________________________________________________________________________l Elítéltek gyártják a vádlottak padját Akiknek nem lehet felmondani Az utak hasznáról és káráról Környezetvédelem: elképzelések az épülő MO-ás mentén Az elítéltnek joga és kötelessége dolgozni. Természe- ^ tesen csakis olyan munkára kötelezhető, amelyet el tud ^ végezni. A munka megtagadása fenyítést von maga $ után. A munkára fogás a nevelés eszköze, olyan cél és ^ módszer, amely segíti a társadalomba való be-, illetve ^ visszailleszkedést. Különösen a szigorított őrizetes ideig- ^ lenes elbocsátásakor bír nagy jelentőséggel a niunka- ^ szeretet, a másokkal való tevékeny együttműködésre va- ^ ló alkalmasság, a képesség az együttélés szabályainak i betartására. A szabadulás legfontosabb feltétele: vár- ^ ja-e munkahely a kapun kilépőt? Milyen lehetőségei $ vannak az elítéltnek minderre? Erről kérdeztük Dcmjén $ János ezredest, a Váci Büntetésvégrehajtási Intézet pa- ^ rancsnokát. ^ Laktak már önök autósztráda közélében? Ha nem, ^ bizonyára nem is tudják, hogy milyen egyedülálló ér- ^ zéseket kelt az emberben e civilizált találmány közel- $ sége. Először is: az egész épület állandó rezgésben van, ^ mintha egy óriás rázná a tenyerén, ám a legmaradan- $ dóbb emlékeket mindenképpen az állandó zúgás hagyja ^ a környéken élőkben. Olyan mély hatással van ez az ^ emberekre, hogy még akkor is zsong az egyszerű földi ^ halandó füle, ha már rég elhagyta csendes otthonát. Természetes fluktuáció — ön egyúttal a börtön te­rületén termelő Dunai Tömeg­cikkipari Vállalat igazgatója is. Ez nem lehet véletlen. — Már azért sem, mert egy kinti főmérnök alig töltene néhány percet a műhelyeink­ben dolgozókkal, máris vissza- küldené nagy részüket a zár­kákba, hiszen jóval kevesebb munkaerővel is elvégeztethet­né ugyanazt a feladatot! Ez­zel szemben arra törekszünk, hogy lehetőleg valamennyi el­ítéltet foglalkoztassuk, ha mégoly alacsonyan képzett munkaerőt képviselnek is. Ez annyira fontos, hogy például a saját nyereségrészesedésem is aszerint alakul, ahogy meg­valósul a teljes körű foglal­koztatottság intézetünkben. — Az elítélteknek közel kilencven százaléka dolgozik. Ez jó arányként könyvelhető el, amit nem lehet könnyű el­érni. — így van, hiszen nagyrészt szakképzetlen emberekkel ter­melünk. Sajátos helyzetünkből következik, hogy a munkaerő­vándorlás is nehezíti a dol­gunkat. Köztudott, hogy. a. leg-. több vállalati vezető már ak­kor ráncolja homlokát, ha az éves fluktuációs mutató elérj a tizenöt százalékot! Nos, ne­künk száz százalékkal kell számolnunk; minden büntetés lejár egyszer és a szabadulok helyére újak lépnek. Mások eleve egy évnél rövidebb időt töltenek nálunk. Ezért igyek­szünk gyorsan elsajátítható foglalatosságokat találni szá­mukra. Nagyon sok és válto­zatos feladatot biztosítunk bérmunka formájában, ezek mellett a saját, már említett vállalatunk is mintegy száz- ötvenmillió forint termelési értéket állít elő, amelynek tíz százaléka említhető éves nyereségként. — Hol és milyen bérmun­kákat végeznek az elítéltek? — A szigorított őrizetesek nagy része külső munkahelye­ken dolgozik. Például az Ika­rusban, a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a Du- naplasztnál, a Medicornál, a 22. Számú Építőipari Vállalat­nál és másutt. Mindemellett újra és újra indítunk hegesz- töképzést, szervezünk sza­kács-, fűtő- és targoncavezető tanfolyamot. Éppen most tár­gyalunk egy céggel, hogy fémkonténereket is gyárthas­sunk exportra. Intézetünk te­rületén működő üzemeinkben készülnek kuktaalkatrészek, gombok a textiliparnak, höki- oldók a Finommechanikai Vállalatnak, de még futball- labdákat is varrunk a Fővá­rosi Kézműipari Vállalattal kötött szerződésünk szerint. Tömegcikkipari üzemünkben ötféle mérőszalagot gyártunk. Ebben az évben fejlesztésre, beruházásra is futotta az or­szágos parancsnokságtól ka­pott húszmillió forintból. Re­ményeink szerint december­ben indul a próbaüzemelés: festett mérőszalagot fogunk gyártani exportra! Kevesebb export — Meglehetősen változatos munkalehetőségek között válo­gathatnak az elítéltek. — Pedig még nem fejeztem be a felsorolást. Intézetünk abban is különbözik más bün­tetés-végrehajtási bázistól. hogy van egy központi ellátás­ra hivatott üzeme is, amely­ben irodabútorok készülnek. A sors anakronizmusa, hogy ra­bok csinálják a vádlottak padját... Ezenkívül van nyomdánk és egy kétszáz ton­na havi kapacitású mosodánk, konfekcióüzemünk.. . — Ügy tudom, hogy a dol­gozó elítéltek fizetést is kap­nak. — Természetesen. Igaz, ala­csonyabb a bérük, mint a „kinti” munkásoknak, de a termelés is szerényebb mér­tékű és színvonalú. Mégis akadnak szép számmal, akik hatezer forint körül keres­nek. Ebből az összegből mind­össze negyvenkét forintot vo­nunk le naponként. Az, hogy bért kapnak és ezzel a pénzzel szabadon gazdálkodhatnak, nem mond ellent az őrzés, ne­velés, munkáltatás hármas egységének. — Mondhatnánk, minden jó és szép, ha ez a megjegyzés nem minősülne fekete humor­nak itt, ahol beszélgetünk... — Nos, a tetszetősre sike­redett felsorolás korántsem jelenteni azt, hogy nincsenek gondjaink. Például a Ganz Kapcsoló- és Készülékek Gyá­rával kialakult kooperációs kapcsolatunk harminc-negy­venmillió forint termelési ér­téket eredményez. Három év­vel ezelőtt ennek az összeg­nek a duplájáról számolhat­tam volna be... A mérősza­lagjainkból is sokkal többet tudnánk gyártani, mint amennyit el tudunk adni. Nagy problémánk, hogy ma­napság, amikor minden cég technikai és technológiai fej­lesztésre törekszik, a büntetés­végrehajtási intézetek válla­latainak pénzviszonyai nem teszik lehetővé ezt. Arról nem is beszélve, hogy nincsenek képzett szakembereink. Azok a társintézményeink vannak előnyben, amelyeknek saját erős profiljuk van. Például Amikor beállítok az Opál Kereskedelmi Vállalat ceglédi központjába, csupán annyit szeretnék megtudni, mire a nagy adminisztráció az üveg­visszaváltás körül. Hogy be­lépve az ábécébe, kezünkben sörös- meg borosüvegeinkkel miért kell hosszú sorban ücsö­rögnünk cetliért. Amivel aztán a pénztárban jelentkezünk: „Számolja ezt is, Mariskám, ez az üveg ára.” Naiv vagyok, firtatom, hogy mi az akadá­lya a kis cédula eltüntetésé­nek. Dr. Tanhoffer Imre igazgató szerint a vállalat részéről iga­zában köszönet illeti a vevőt, ha visszahozza az üvegeket. Csakhogy a nagyobb ábécék­ben, amelyek mind szoros el­számoltatásé üzletek, a bi­zonylati fegyelem miatt beüt­nek minden egyes tételt a pénztárgépbe. A nagyobb for­galmú üzletekben az üvegvisz- szaváltás a százezres nagyság­rendet is eléri. A kis boltok esetében, amelyek szerződéses formában üzemelnek, nincs annyi gond, mert ott a vezető a hiányért anyagi felelősség­gel tartozik, és különben is, ha 6 akarja, zsebből vagy a kasszából is kifizetheti az üvegek árát. Az ábécében bi- zonylatolni kell, mert sokan járnak be a raktárba. A kis üzletekben ketten vannak. Vagy hárman. Már a főkönyvelő — Faller Adám — és az igazgatóhelyet­tes is jelen van, amikor én jól menő cipőgyárban, textil­üzemben dolgozhatnak vagy ipari szövettel kereskedhet­nek, és ezekből származó jö­vedelmeik fedezik a szociá­lis foglalkoztatás költségeit. Hangsúlyozom, mi sem pa­naszkodhatunk. Még akkor sem. ha a mérőszalagexport­lehetőségeink beszűkültek. Ko­rábban egymillió rubeles üz­leteket kötöttünk a Szovjet­unióban. Csehszlovákiában, Albániában. A magyar piac mindössze háromszázezret rendel, holott kétmilliót tud­nánk gyártani. Egyébként ugyanolyan adózási és egyéb elvonási kötelezettségek ter­helnek bennünket, mint bár­mely más céget. Csak ha visszajön — Eddig arról beszéltünk, hogy mit csinálnak az elitél­tek az intézetben töltött idő alatt. De mit tesznek önök azért, hogy az innen kivezető út minél könnyebb legyen? — Nem tagadom, egyre ne­hezebb a dolgunk. Egyrészt azért, mert az ország gazda­sági szerkezete addig is válto­zik, amíg az elitéit a bünteté­sét tölti. Egyre magasabb kö­vetelményeknek kell megfelel­ni. Ez a természetes fejlődési folyamat nem kedvez a sza­badultnak. Például azért nem, mert iskolai végzettsége, elő­képzettsége nem teszi lehető­vé, hogy szakmunkás-végzett­séget szerezzen. Nincs más le­hetőségünk, mint hogy igyek­szünk minél jobb kapcsolatot kialakítani a nagyvállalatok­kal, például a Csepel Autó­gyárral, mert ezeknek vannak munkásszállásaik. A megyei bíróságok mellett működő pártfogó felügyelők mindent megtesznek, hogy munkát szerezzenek a szabadulóknak. El kell hogy mondjam, tíz­tizenöt évvel ezelőtt az esetek többségében sikerrel jártak. Mostanában örülünk, ha tíz levélből egyre igenlő válasz érkezik. Sokkal többet nem tudok elmondani az innen ki­kerülők további sorsáról, hi­szen kinti útjuk egyengetése már nem a mi dolgunk. Egyet­len biztos információforrá­sunk van ezzel kapcsolatosan, aminek viszont nem örülünk, mert akkor kapjuk, amikor az elítélt visszatér hozzánk ... Szilas Zoltán nyári élményemet mesélem. Jártam akkor egy-két bobban, s örömmel tapasztaltam, hogy nem cetliznek a zöldségpult mögött, hanem egyenesen a markomba számolják az üve­gek árát. — Akkor is volt bizonylat, csak azt nem látta a vevő. Néhány boltvezető lehetőséget kapott arra, hogy a visszavál- tót egy összegben számoltassa el, műszak végén, ha úgy gon­dolja — mondja az igazgató. — Csak aztán több helyütt ta­pasztaltunk indokolatlanul magas pénzkiáramlást és lel­tárhiányt, és újra megszigorí­tottuk a visszaváltást. így most a vevő kezében is van kontroll, tudja tétel szerint ellenőrizni, mennyit kapott az üvegekért. Kétségtelen, hogy gondot okoz, amikor a boltve­zető kijelenti, hogy ezt és ezt az üveget nem veszi vissza. Azokban az esetekben fordul­hat ez elő, ha a vevő nem olyan üveget visz vissza, amit az adott üzletben vásárolt. Ha a kereskedő forgalomba hoz egy üveget, azt vissza is kell neki váltani. Ha huzamosabb ideig árulja. G. Bíró Géza igazgatóhe­lyettes a forgalomba kerülő üvegek sokféleségéről beszél. Ám az új útra szükség van, s azok, akik bármilyen for­mában gyakorta kénytelenek átkelni a fővároson, tudják, hogy az MO-ás elkészültével óriásit lép előre a honi közle­kedés. S az érintettek na­gyon várják már az új utat. Az ám, csakhogy az, ami egyeseknek könnyebbséget je­lent, nem biztos, hogy nem okoz nehéz perceket mások­nak. A fokozott állandó zaj­terhelés meglehetősen igény­be veszi a szervezetet s az idegrendszert. Az autópályán várható zaj körülbelül nyolc­vanöt decibel lesz, ami rend­kívül magas érték. S épp ezért a létesítmény legna­gyobb megoldandó környezet- védelmi problémája a kelet­kező zaj elleni védekezés lesz. Összehasonlításul — hogy tulajdonképpen mennyi is ez a nyolcvanöt decibel — egy­két adat: a munkahelyeken nyolcvanöt decibel felett már fülvédö használata kötelező, száztíz fölött pedig maradan­dó károsodást okoz az ideg- rendszerben az erős hang. Településeken a rendeletben megszabott határérték nappal ötvenöt decibel lehet, éjszaka negyvenkettő. Az MU-áson éjszaka hetvenhat decibellel kell számolni. Az otthonunkban, ahol pi­henni szeretnénk, nem lehet az érték hatvan decibel fe­lett. Ha állandósul az ennél magasabb érték, nemcsak hal­lásszervi károsodást okozhat, hanem az erős inger miatt komoly idegrendszeri zavarok is keletkezhetnek. Az inkák titka Pedig — zaj ide, pihenés oda — utakra szükség van. Mikor Francisco Pissaro be­lépett Atahualpa, az utolsó inka király aranylemezekkel borított palotájába, s megpil­lantotta a Nap fiát aranytró­nusán, aranypalástban, azon­nal rádöbbent, hogy európai mértékkel számítva, eddig egyedülálló, mesésen gazdag világba csöppent. Miután megkeresztelte s megölette Atahualpát, sokat morfondí­rozott azon, hogy miben rej­A kereskedelemben legalább 130-féle üveg van, amelyek nagyobb részét vissza kell vá­sárolni. És tárolni, de e körül van a legtöbb zavar, mert az üzletek raktározási tere szű­kös. Az összekevert, gúlába rakott üvegek elfoglalják a helyet. Pedig a magasabb cél­kitűzés eljut a vállalat köz­pontjába is: építsenek ideális élelmiszerüzleteket, amelyek­ben hatvanszázaléknyi terü­letet foglal el az eladótér, negyvenet a raktárhelyiségek. Ez azonban a jelenlegi körül­mények között csak vágyálom lehet. A vállalat vezetői gazdasá­gossági szempontokat említe­nek. Megoldásokat keresnek, mit lehetne tenni a kereske­delem nyakába varrt üveg­hegyekkel. A legkézenfekvőbb az egész visszaváltást tekint­ve az lenne, ha a szerződéses forma és az elkülönített visz- szaváltás találkoznának egy­mással. Olyan helyeken ven­né vissza egy arra alkalmas személy az üvegeket, ame­lyeknek semmi közük sem lenne a bolti árusításhoz, és valahol az ábécék oldalában lennének. Mint ahogyan azt a Skála Áruház ötletesen megoldotta. Monoron tervezi az Opál üvegvisszaváltó épí­lik az inkák hatalmas gaz­dagsága. Rajta kívül évszá­zadokon át sokan próbálták megfejteni e rejtélyt, pedig mai ésszel könnyen rájöhe­tünk. Az inka birodalom alapja a fejlett, az egész ha­talmas államot behálózó út­rendszer volt. Mert hiába volt modernnek számító köz- igazgatás, hiába volt fejlett bányászat, mezőgazdaság, amelynek terméseredményeit csak a huszadik századi mo­dern kemizált agrokultúra tudta túlszárnyalni, mindez semmit sem ért volna, ha nincs hozzá az úthálózat. So­ha nem volt ebben a biroda­lomban éhezés, hisz’ termé­szeti csapás esetén azonnal mozgósították az állam más részein felhalmozott tartalé­kokat. Az inka uralkodónak a tengertől messze fekvő fő­városban, Cuscóban minden­nap friss tengeri halat szol­gáltak fel. Fél évezreddel ezelőtt létezett az úgynevezett királyi út, melynek hossza 5250 kilométer volt. Mintha a norvég fjordokat a Szahará­val kötötte volna össze egy kiépített pálya! Ellentmondó törvények S bár az Óvilág sokban megelőzte a dél-amerikai kul­túrákat, azért tanulnivalónk akad bőven. Sok helyütt hiá­nyoznak még a jó utak, s ha el is készül két, város között a pálya, újabb feladatokat ró az építőkre a környezetben való elhelyezés.. Márpedig egy útnak — ha kimondva fur­csának tűnik is — környezet- barátnak kell lennie. Ezért a tervezés alapkövetelménye évtizedek óta az út tájba il­lesztése, az igénybe vett te­rület mérlegelése, az erózió elleni védekezés. Bár figye­lembe vették már évekkel ez­előtt is az előbb felsorolt té­nyezőket, igazából még kifor­ratlan a közúti forgalom okozta környezetszennyezés megítélése, s ezzel összefüg­gésben a védekezés módszere is. Csak egy példa erre: ma sincs határérték megszabva a közúti forgalomból származó tését; szerződéses formában üzemelne. És Cegléden is, a tervbe vett piactéri áruház mellett hasonló módon szán­dékoznak létesíteni szeparált visszaváltót. Igaz, a többi üz­let ezzel nem mentesül, marad a régi rend. Meg a cetli. — Nem ésszerű Magyaror­szágon a göngyöleg kezelése és használata — veszi át a szót újra az igazgató. — Mindent gazdasági alapra kellene he­lyezni. Most talán januárban megmozdul ez az álló üveghegy, mert a sör mellett az üveg is áru lesz, nem csu­pán göngyöleg, mint eddig. A jövő göngyölegje az eldobható csomagolás, mert az üvegnek ez a a körülményes használata borzalmas költségeket emészt fel. Vannak országok, ahol az üveg kilencven százaléka ösz- szetört formában kerül vissza a gyártóhoz, onnan pedig a hutaüveg a termelőhöz. Ná­lunk a göngyöleg visszaszállí­tása akkora összegekbe ke­rül, hogy sok esetben a ter­melő olcsóbban megúszná, ha a flaskák egyenesen az üveg­gyárból kerülnének hozzá. Azt az üveget kezelni is egy­szerűbb, és kár lenne tagadni, higiénikusabb is. Üjabb példák az üveghegy­re: a forgalmazó sem szívesen levegőszennyezésre, s a vizs­gálatot sem írja elő senki. Ennek ellenére azért nem kell különösebb szakember­nek lenni ahhoz, hogy tudo­másul vegyük: káros ténye­zőkkel is számolni kell egy autópálya megvalósításánál. Az előbb említett zajártalom például, amelynek kiküszöbö­lésére számos elképzelés szü­letett. Védő erdősáv, zajár­nyékoló fal, zajvédő töltés ki­alakítása szerepel a tervek között. Mindegyik több száz méter szélességben óvja majd a környező településeket a sztráda hangjától. Persze nemcsak az ideg- rendszerünket, hanem a ta­lajt és a vizeket is veszély fenyegeti, s így a növények sincsenek biztonságban. Elég, ha arra gondolunk, hogy az autóút áthalad a csepeli ivó­vízbázis területén, s így kü­lön védősávot kell biztosítani a kutak és az út között. Itt a felszíni vizeket a mélyben rejlő rétegek védelmében olajfogó műtárgyon vezetik majd át. A szénhidrogéneken kívül számolni kellett a ter­vezésnél. a járművekből szár­mazó nehézfém szennyező ha­tásaival is, nem beszélve a téli útsózás miatt károsodó termőföldekről. Sok választás ilyen esetben nemigen van. Vagy védő er- dősávot alakítanak ki, vagy az autóút mellett humuszban gazdag termőföldet helyeznek el. A védő erdősáv ellen szól, hogy akkor újabb részeket kellene kivonni a mezőgazda- sági művelésből, s ez a jelen­legi törvények értelmében akadályba ütközik. Az ellent­mondás fennáll, a tervezők feloldani nem tudták, hisz nem ők hozzák a törvényeket, rendeleteket, így nem lesz védő erdősáv, de lesz az út mentén hasonló céllal kiala­kított sövény. Szegény gazdagok Ha egy szakértő egy pillanr tást vet az iménti felsorolás­ra, tudja, hogy ez milliókba, mégpedig sok millióba kerül. Igaz, jóval egyszerűbb lenne a környezetvédők dolga, s a népgazdaság bugyellárisa sem erezné meg annyira az MO-ást, ha a közúti járművek a jelenleginél korszerűbbek, jobb állapotúak lennének. De ehhez szegények vagyunk, viszont úgy tűnik, ahhoz kró- zusok. hogy sokat fordítsunk környezetvédelemre. Fiedler Anna Mária veszi vissza az üveget. Érkezik például kartonokban a bolgár bor, de a visszaváltott üvegek magyar pezsgősüvegek he­lyét foglalják el, mert ponto­san akkorák, elférnek benne. Vagy itt van a borüzlet. Az idén sokkal több sört ad el a kereskedelem, mint bort vagy égetett szeszt; az sem megy úgy, miint évekkel ezelőtt. Csakhogy a termelő annyi üveget óhajt visszavenni, amennyit kiadott, tele borral vagy pálinkával. Ha kevés bort adott el, mit csináljon a hozzá visszakerülő óriási mennyiségű göngyöleggel? Újra nem töltheti, mert nem fogy a portékája. Mint a csőd­be jutott, borral foglalkozó cé­geknek sem. Úgyhogy marad a huzavona kereskedelem és termelő között. Meg az üveg az üzletekben. És a cetli a ve­vő markában. Aki, ha nem ügyel, s véletlenül a zsebébe csúsztatja a kis papírocskát, azt másnap már nem számol­ják el, akármilyen szépen be­szél az eladónak, mert addigra már régen lezárták a kasszát. Viszont ahogyan az igaz­gató szavaiból kiveszem, az üvegfront feszültségeinek csökkenése — attól, hogy az üveget áruként kezelik — a jövő évben még nem várható. Pedig az 1988. év az ünnepek után rögtön elkezdődik. Ka­rácsony, szilveszter idején majd sok üveg hazavándorol az üzletekből a családi aszta­lokra. Aztán meg zsupsz, egy­szerre vissza. Rab László Üvegek hátán üvegek Mi lesz veled borost laska ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom