Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-18 / 272. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜ LGNKÍADÁSA ............. I-- ......— ' --------i-------------------i-r ..................... . X XXI. ÉVFOLYAM, 268. SZÄM 1987. NOVEMBER 18., SZERDA A legvagányabb gyerek is tiszteli Minden órán játszva tanulnak íj Nemrég japán pedagógu- ^ sok jártak a Táncsics isko- ^ Iában, ahol nagy élvezet- | tel hallgatták Palatínus § Andorné ének-zene óráját. — A gyermekkorom maga volt a mesevilág. Minden szabad időmet a csodálatos nagy- szüleimnél töltöttem, akik tanyán éltek. Alig vártam, hogy befejeződjön az iskola — bizonyítvánnyal a kezemben —, vonatra ültem és utaztam Endrődre. Nagyapám a Tüskevár egyik regényhősére, a bölcs, halk szavú Matulához hasonlított. Rajongott a természetért és a zenéért. Nagyanyám is nagyon szeretett énekelni. Rengeteg népdalt tanultam tőlük. Végül is a családunk nem büszkélkedhetett zenésszel. Édesapámnak gyönyörű hangja volt, édesanyámnak viszont nem. Ennek ellenére imádta a zenét. :::n — Nem szerettem zeneiskolába járni. Ki nem állhattam a szolfézst. A világból ki tudtam volna menni tőle. Zongorázni volt kedvem, de csak addig, amíg nem egy művész hajlamú pedagógus tanított. Ahogy hozzá kerültem, egyből kimaradtam. Minden pálya szóba jött: divattervező, balett-táncos, magyar—történelem szakos tanár — egész pici koromtól érdekeltek a versek és a történelem. Mindenesetre álmomban, sőt viccből sem gondoltam arra, hogy énektanár leszek. Mit ad isten! Az érettségin történelemből az utolsó tételt húztam ki, amit nem tudtam. Rossz jegyet kaptam. A főiskolai felvételin hiába szerepeltem jól, kevés lett a pontszámom. Közölték velem, végtelenül sajnálják, magyarból felvettek, de történelemből nem. Ha úgy gondolom, meg- próbálkozhatom az ének szakkal, az megy a magyarhoz. Halálra rémültem. A Für Eliset még úgy, ahogy elzongoráznám, de hát... Elmentem a pótfelvételire. A tüneményes Szőnyi professzor megkérdezte tőlem: Fiam! Maga miért akar ide jönni? Én becsülettel válaszoltam: azért, mert nem vettek fel a történelem szakra. Szeret-e énekelni? Azt igen, és a zenét is nagyon szeretem. Zongorázzon valamit! Elpötyögtem a Für Eliset. Nézzük meg a kottaolvasást! Szol- fézstanulmányaimtaól derengett valami. Na, édes fiam! Majd megtanulja itt a szolmi- zálást és mindent. Aztán egy nap jött a papír .. . Magamon kívül voltam a boldogságtól. Gyötrelem volt az első év. Ha nincs mellettem a barátnőm, a Dobszai Jutka — akivel egy szobában laktunk —, akkor az egésznek vége. Azt mondtam: itthagyom! Érre ő: nem fiam! Maradsz és megtanulod! Rengeteget gyakoroltunk. Hála neki, az év végére behoztam az óriási hátrányt. Felejthetetlen az a három év. Szeged maga volt a földi paradicsom. Remek operatársulat, olyan énekesekkel mint Moldován Stefánia, Bende Zsolt. S a színészek? Dómján Edit, Káló Flórián ... Állandóan a színházban ültünk. Ekkor találkoztam igazán a zenével, a művészettel, s ez bennem mély nyomokat hagyott. — Életem első énekóráján bemutató tanítást tartottam egy ötödik osztályában. Bent volt a csoport, az ének- és neveléstudományi tanszék. A rosszullét kerülgetett. A gyerekek látták, hogy mennyire kétségbe vagyok esve. Aranyosan biztattak: ne tessék izgulni, majd mi segítünk! Az óra végén odajöttek hozzám — biztosan ötöst tetszik kapni. Igazuk lett. Ennek ellenére, mégis úgy gondoltam: jó, ez szépen lezajlott, de én csak magyart fogok tanítani. — Szülővárosomban, Békéscsabán kezdtem a pályát. Egykori énektanárom igazgató lett, és nem volt énektanára. Megtudta, hogyy hamarosan végzek. Elment édesanyámhoz. Azt mondta, az Irénke éneket og tanítani. Hallani sem akartam erről. Éjszakákon át sírtam. Ugyanis én már megbeszéltem a volt iskolámban, hogy ott leszek magyar szakos. Végül is a zenei általánosba mentem — elsős, másodikos, harmadikos gyerekek közé. Szeptember elején szakfelügyelő látogatott el az órámra, amit az elsősöknek tartottam, hatodikos szinten. its: — Borzalmas voltam! Az igazgatóm — példa lehet bárkinek — intett, felügyelő kartárs! Köszönjük a látogatást. Nem kérünk bírálatot. (A szak- felügyelő csak tátogott, szóhoz sem tudott jutni.) Jöjjön visz- sza fél év múlva! Engem behívott magához. Jó órát tartottál. csak egyelőre nem tudsz a kicsikkel beszélni. Látogasd az elsősök óráit. Ha akkor nekem az összes hibáimat felsorolja, az életben nem leszek pedagógus. Fél év múlva visz- szatért a szakfelügyelő — nem hitt a szemének és a fülének. — A férjem a „főbűnös” abban, hogy ebbe a városba kerültem. Már a főiskola utolsó évében elhatároztuk, hogy ösz- szekötjük az életünket. Csakhogy ő Cegléden kapott állást, én meg Békéscsabán. Azt mondtam, két-három évig ki kell bírnunk egymás nélkül. S ha kiálljuk ezt a próbát, és egyikünknek sem lesz kedve máshoz, akkor ... Nem bírtuk két évnél tovább. Békéscsabán én olyan indíttatást kaptam a nagyszerű pedagógusoktól. hogy a mai napig abból élek. Végtelen szerencsém volt Cegléden is. Amikor a Táncsics iskolába jöttem, akkor még ott tanított Béres Károly, a zeneiskola jelenlegi igazgatója. A pedagógiai főiskoláról jól ismertük egymást. Rengeteget segített nekem. S közben annyira megkedveltem az éneket, hogy többé eszembe se jutott a magyar. Mindig van valami látványosság II 1 — Amikor a gyerekek közé megyek, kettőt sem szólok, és mégis érzik, hogy szeretem őket. Mindegyiket. Nincs kedvenc tanítványom. Van nehéz eset... Ám ha szívből szeretem, a legvagányabb gyerek is tisztel. Én nem tudok csak tanár lenni. Egy kicsit a pajtásuk is vagyok. Ritkán emelem fel a hangom. A szememmel és a jelenlétemmel fegyelmezek. Ezt talán az édesapámtól tanultam. Mindent lehet az órán csinálni egy bizonyos határig. Mindig játszunk. A legnehezebb dolog is megtanítható szórakozásképpen. Végtelenül büszke vagyok arra, hogy az elsősök, amikor hazamennek, s megkérdezik tőlük: mit tanultál? Semmit, játszottunk — válaszolják. Fehér Ferenc Politikai könyvek November 18-án, szerdán 14 órakor az Opál Kereskedelmi Vállalat tanácstermében (Rákóczi út 14.) tartják meg a politikai könyvnapok városi rendezvényét. amelyet Nagy István, az MSZMP városi bizottságának politikai munkatársa nyit meg. Időszerű ideológiai és társadalompolitikai kérdések címmel Nemoda István, az MSZMP megyei bizottságának politikai munkatársa tart előadást, A politikai irodalom terjesztőinek kitüntető jelvényeket adnak át. A megelőzésért Az AIDS elleni küzdelem jegyében a ceglédi Köjál a vírust hatástalanító fertőtlenítőszerek beszerzésére és előírás szerinti használatára kötelezte a helybeli fodrászokat. Rövid fennállása óta színvonalas kiállítások sorát kínálta látogatóinak a Ceglédi Galéria. Most újabb tárlattal jelentkeztek a rendezők: november végéig a szentendrei Artéria Galéria kiállítása látható. E tárlatot elsősorban a modern képzőművészetet kedvelő nézőknek ajánljuk. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Vagyonvédelem Reklámszatyor helyett Értékekre vigyáz a trezor A napokban a Felház utca 43. szám alatt — a Bocskai út sarkán — furcsa gmk kezdte meg működését; a Trezor névre hallgat és vagyonvédelemmel foglalkozik. Az országban kevés az ehhez hasonló vállalkozás. A megalakításhoz az a sajnálatos tény adta az ötletet, hogy egyre több a vagyon ellen elkövetett bűncselekmény, sőt az utóbbi időben a fegyveres rablás sem ritka. A pénz szállítását — ki- és befizetések napján — nem minden vállalat és bolt tudja az előírásoknak megfelelően, biztonságosan lebonyolítani. Előfordul, hogy egy-egy cég jobb híján esetleg reklámszatyorban vagy vállba aikasztható női táskában hozza el a bankból a pénzt, ami aligha nevezhető szabályosnak, de biztonságosnak semmiképpen. A gmk többek között ezt a szolgáltatását kínálja. Ott, ahol nincs elég éjjeliőr, vállalják a telep őrzését. A legmodernebb biztonsági zárak beszerzését és felszerelését is megrendelhetik az érdeklődők, akárcsak a gépjárműtulajdonosok a riasztóberendezéseket. Ha valaki az értéktárgyait szeretné biztonságosan elhelyezni otthon, az megrendelheti a kisebb érték-, illetve pénzmegőrző kazettákat. A lakásbetörések száma emelkedő tendenciát mutat. Lehetne segíteni a gondon. Történetesen egy jelzőberendezést — amit több lakásba (akár az épülettömbe is) beszerelnek — rákötnek a gmk vevőkészülékére. Ez lehetővé teszi az állandó megfigyelést, így idegen behatolás esetén azonnal értesíteni tudják a rendőrséget. Ezt a szolgáltatást egyelőre csak , tervezik, a megvalósítása attól függ, hogy., lesz-e rá kellő igény. Elképzelhető lenne egy olyan változat, hogy valaki nyaralás, esetleg hosszabb kiküldetés idejére kérné a „házőrzést”. Ünnepelnek November 21-én, szombaton jubileumi ünnepséget tartanak Abonyban abból az alkalomból, hogy 30 éves a zenei általános iskola és 35 éves a zeneiskola. A programot délelőtt 10 órakor Tarkó Sándor tanácselnök nyitja meg, ezt követően vitaindító előadások hangzanak el. Majd megnyílik az abonyi fúvószenekar és a mazsorettcsoport 5 éve című kiállítás. Végül ünnepi hangverseny zárja az eseménysort. Százéves tűzoltó-egyesület November 20-án, pénteken délután három órakor jubileumi emlékülést tartanak Jászkarajenőn a Petőfi Művelődési Házban abból az alkalomból, hogy száz éve alakult meg a községi önkéntes tűzoltó-egyesület. Ekkor emléktáblát avatnak a tanácsháza épületén. Cegléd a hazai lapokban Együtt a régi munkatársak A Közalkalmazottak Szak- szervezete körzeti bizottsága és a városi tanács megrendezte nyugdíjas tagjainak találkozóját a városháza pinceklubjában. Minden évben megvendégelik a volt munkatársakat, de az idei összejövetel még az előző évieknél is kellemesebb és meglepőbb volt. A helyiség nagyon szép és az ebéd kitűnő volt. Főként azért, mert kedves és csinos aktív kollégahölgyek szolgálták fel. A finom pörköltön kívül volt ott többféle sütemény, alma és különféle üdítőitalok. A 60 főnyi társaság igen jól érezte magát. Ebben közrejátszott az is, hogy a városi tanács vezetői jelenlétükkel megtisztelték az öregeket. Ezért a szíves vendéglátásért — a megjelent nyugdíjas társak nevében is — hálás köszönetemet fejezem ki a szakszervezet aktív tagjainak és vezetőségének, mindazoknak, akiknek a rendezésben része volt. Zanathy Endre nyugdíjas Piroska panasza A meleggel együtt múlt ** el a barnaságom. Minden ősszel így járok. Lekopik, odalesz, amiért any- nyit aszalódtam. Egy hónapja engem is elkapott a lányrém. A homlokomon pontocskák jelentek meg. Az elsőket nyomtam, martam, kentem, puhítottam, szárítottam. Kence egy, kence kettő, kence sok. A kozmetikus azt mondja, járni kell. Anyám, hogy majd elmúlik. Az egyik fiú vihogott... A biológiatanár szerint helyes legyen az étrend. Ja, étkezés. Állandóan éhes vagyok. Délben már kopog a szemem, hangosan korog a gyomrom, a tanitó azt hiszi, beszélgetek. És hol van még olyankor az ebédidő?! A barátnőm elcserélte velem az ebédjegyét. Ő nagyon siet, nem tud átjárni ide a koleszba. Nekem jól jött, úgy hírlik, itt jobb a koszt, nagyobbak az adagok. De elkaptak bennünket. Tőlem elvették az ebédjegyet is, hogy megbüntessenek. A jegy ugyanis át nem ruházható. Pedig volt már, hogy én átruháztam az enyémet. Amikor megy a vonatom, mindig átruházom. A Kék Kati meg nekem szokta átruházni. Minek vesszen kárba az az ebéd, mikor úgyis olyan éhesek vagyunk! Nem tudom, mit gondolnak rólunk. Biztosan azt hiszik, bűnözni akartunk, mert igencsak felháborodtak. Pedig ellenőrizhették volna, hogy igazat mondunk, rajta volt a nevünk. Lehet, azt is feltételezték, bemegyek majd a raktárba ezzel a jeggyel, csak úgy befele, neki egyenesen a hűtőnek. Ott aztán megpakolom, a táskámat mindennel, amit csak látok. Nem is lenne rossz az osztálynak délelőttönként egy hűtőnyi kolbász, virsli, zsömle. Majd vissza kell cserélni, vagyis visszaruházni a jegyet. De hogy miért csinálnak belőle ekkora ügyet? Jegy, jegy. Tudnék nekik munkát osztani. Ezek a pattanások, hogy idegesítenek! Egy piros folt az egész homlokom, a hajamat is fel kell tűzni miatta, pedig most nem is divat. Már az orrom is viszket, nézd, csak, mi ez? Ez is az? Ipacs Edit A Szolnok Megyei Néplap október 5-i számában jelent meg a Több ezer éves üzenet című írás, mely bemutatja a Cegléden is nagy sikerrel fellépett kínai népművészeti tánc-, zene- és énekegyüttest. Ugyanebben a lapszámban olvastuk Szőke György' Pirkadattól virradatig című fiportösszeállítását a törökszentmiklósi piacról, ahová rendszeresen szállítanak árut a termelők Ceglédről és környékéről is. A Népszava október 5-1 számában jelent meg Varga Zsolt Minden forintot hárommal toldanak meg című írása arról, hogy az elkövetkező években várhatóan milyen új létesítményekkel fog gyarapodni Cegléd. A Népszabadság október 6-i számában közölte A kiwitől a villanyfúróig című írást, mely összefoglalja és értékeli a „ ... nagy sikerrel zárult Ceglédi ősz programsoroza- tá”-t, külön kiemelve a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, ipari szövetkezetek és üzemek termékeit bemutató kiállítás fontosságát és jelentőségét. A Békés Megyei Népújság október 7-i számában olvastuk a Koszorúzási ünnepség Aradon című tudósítást az október 6-án megrendezett ünnepségről. A 13 vértanú tábornok kivégzésének helyszínén álló emlékoszlopot —többek között — megkoszorúzta a Ceglédi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Intézet 30 diákja is, akik tanárukkal, Tóth Istvánnal kerékpárral tették meg az oda-vissza kis híján hatszáz kilométeres utat. A Népszava október 7-i számában adta közre Deli Emília A múlttal és a jövővel is törődnek című riportját Sólymos Gábornéval, a Ceglédi Állami Tangazdaság szb-titkárával arról, hogy a gazdaság hogyan, mi módon gondoskodik alacsony nyugdíjjal rendelkező volt dolgozóiról. A Szövetkezet október 7-1 számában láttuk Tamaska Gyula két felvételét a Dél- Pest Megyei Áfész ceglédi felvásárlótelepéről, ahonnan 45 vagon szilvát szállítottak az idén szocialista exportra. A Népszava október 12-i számában jelent meg Mezővári Gyula Félakarattal nem megy című írása arról, hogy az Egyesült Villamosgépgyár kisgépeket készítő ceglédi leányvállalatának udvarán egy kicsiny műhelycsarnokban működő magyar—nyugatnémet vegyes vállalatnál, a Sphero— Évig Kft-nél a szakszervezet hogyan képviseld az ott dolgozók érdekeit. A Népszava október 13-i számában láttuk Batha László képriportját, melyet a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat ceglédi gyáregységében készített. A Szövetkezet október 14-i számában kapott helyet Si- may István Ősz a ceglédi tanyavilágban című fotósorozata, melyben hangulatos képeken mutatja be, hogy a Cegléd környéki homoki tanyák között milyen az ősz. Az Esti Hírlap október 15- én a Hasznosított szennyvíz címmel közölt írást arról, hogy a Cegléden keletkező szennyvizet megszűrik a káros anyagoktól, és egy közel ezerhektárnyi szántóterület, valamint egy 40 hektáros, frissen telepített nyárfaerdő öntözésére használják fel a Lenin Tsz területén. Összeállította: Kósik Lajos ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)
