Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

1987. NOVEMBER 2., HÉTFŐ Emberiességgel a békéért (Folytatás az 1. oldalról.) tézkedések téves értelmezése és a dolgozók nagymértékű leterheltsége miatt. Azonban a szervezetek mindent meg­tesznek azért, hogy minden­kor rendelkezésre állhasson a gyógyítómunkához szüksé­ges vérmennyiség. Az elsősegélynyújtás terén végzett munka a tanfolyamok és a résztvevők nagy száma ellenére sem vezetett meg­nyugtató eredményre. A me­gyei vezetőség úgy látja, hogy a jövőben legyen ke­vesebb a résztvevő egy-egy tanfolyamon, s az elméleti felkészítés mellett több időt kell fordítani az ismeretek gyakorlati alkalmazására, a kellő biztonságérzet kialakítá­sára. A beszámoló jelentéshez Aranyosi László, a megyei ve­zetőség titkára fűzött szóbeli kiegészítést. A humánus em­beri cselekedetek szinte szá­mokban ki nem fejezhető so­kaságának, értékét csak növe­li, hogy a vöröskeresztes ak­tívák tízezrei munkásságukat nehezebb körülmények kö­zött végezték, mint korábban — mondotta a többi' között. A köszönet és az elismerés hangján szólt a munka első vonalában tevékenykedő csaknem ötezer vezetőségi tagról, a különböző feladatra kiképzett több mint húszezer aktivistáról, s a legnagyobb elismeréssel a hatvanezer nyilvántartott Pest megyei véradó önzetlenségéről, em­berbaráti szeretetéről, s a több mint ezer véradószerve­ző munkájáról. Az eredmé­nyekben nagy részük van a vöröskeresztes munka segítői­nek. az orvosoknak, az egész­ségügyi dolgozóknak és a pe­dagógusoknak. Közülük most is több százat választottak be a különböző szintű vezetősé­gekbe. A jövő feladatait részlete­sen kidolgozták a küldöttér­tekezlet elé terjesztett határo­zati javaslatban, amelyet Aranyosi László a többi kö­zött a következőkkel foglalt össze: az irányító vöröske­resztes vezetőségeknek az lesz az egyik legfontosabb fel­adatuk, hogy tovább erősítsék az alapszervezetek probléma- érzékenységét, az új utak, módszerek keresését. Ezután Zsolnai Magdolna, a számvizsgáló bizottság el­nöke tett jelentést a küldöt­teknek. sét, köszönetét. .Kiemelte, hogy nincs olyan lényegi tár­sadalompolitikai kérdés me­gyénkben, ahol a Vöröskereszt szervezetei politikai partner­ként, szövetségesként ne hallatnák a hangjukat. Kez­deményezéseik valóban be­épültek a megye életébe. A megyei pártbizottság messze­menően értékeli, hogy a szer­vezetek mindennapi munkája felelősséget tükröz. Dr. Kulin Sándor nagykőrösi körzeti fő­orvos annak adott hangot, hogy jelenlegi mostoha anya­gi körülményeink között is le­het és kell a társadalom egészségkultúráját, az embe­rek önmagukért és egymásért érzett felelősségét nevelni, alakítani és emelni. Az aktív, felelős és alkotó erejű vitát Aranyosi László foglalta össze. Majd a kül­döttértekezlet nyílt szava­zással egyhangúlag elfogadta a vezetőség beszámolóját és a határozati javaslatot. Beje­lentette, hogy a vezetőség mandátuma lejárt, s Gazdik Felszólalt dr. Medve László. Istvánné, a dabasi városi jo­gú vezetőség tagja, a jelölő- bizottság elnöke javaslatot tett a 31 tagú új vezetőségre és a számvizsgáló bizottságra, illetve a 40 kongresszusi dele­gátus megválasztására. A kül­döttek egyhangúlag elfogad­ták a jelölőbizottság javasla­tát. Az új titkár Szviatovszki András Egészségünk védelméért A következő vitában a fel­szólalók szinte kivétel nélkül az egészségmegőrzés, az egészséges életmódra nevelés társadalmi programjához csatlakozva fogalmazták meg mondandójukat, javaslatukat, így dr. Burányi lmréné ácsai vezető gyógyszerész, Gulyás László monori református lel­kész, Balogh Jánosné aszódi vezető óvónő és dr. Kalász László gödöllői orvos, Föld­vári Gizella ráckevei osztály- vezető. Dr. Major Katalin po- mázi fogorvos az ifjúság kö^ rében végzett felvilágosító munkáról beszélt, hangsú­lyozva, hogy veszélyes az ál­szemérembe burkolódzás, hi­szen a jövő nemzedékének egészségét kockáztatjuk. Dr. Nagy Béláné ceglédi szak­gyógyszerész egészségügyi el­látásunk jelenlegi helyzete és az emberek folyamatosan romló egészségi állapota kö­zötti ellentmondásra mutatott rá. Dr. Páczi Antal monori- erdöi körzeti orvos a fogyaté­kos, valamint a mozgássérült gyerekek táboroztatásának jelentőségét hangsúlyozva számolt be e táborok tapaszta­latairól, és javasolta az üdü­lőhelyek szaporítását. Juhász János gödöllői mentőápoló az elsősegélynyújtók felkészültsé­gének fontosságáról szólt, is­mertetve a maga oktatási módszereit. Dr. Kricsfalvi Pé­ter megyei főorvos az egész­ségmegőrzés nemzeti prog­ramja végrehajtásának szub­jektív feltételeiről fejtette ki a véleményét. Ezután az újjáválasztott ve­zetőség megtartotta első, ala­kuló, tisztségviselő-választó ülését. Elnökké a megyei ve­zetőség eddigi, nyugállomány­ba vonuló titkárát. Aranyosi Lászlót választották meg. El­nökhelyettesek: dr. Kricsfalvi Péter és Beüti Jenöné százha­lombattai iskolaigazgató. A megyei vezetőség új titkára Szviatovszki András lett, aki eddig az MSZMP Pest me­gyei oktatási igazgatóságának tanára volt. A kiemelkedő munka elismerése A kormány biztosítja a feltételeket Szót kért dr. Medve Lász­ló egészségügyi miniszter. El­ismeréssel beszélt a Pest me­gyei vöröskeresztesek mun­kájáról. majd a társadalmi programból adódó központi és helyi feladatokról, a kezde­ményezések összehangolásá­ról szólt. Biztosította a kül­döttértekezletet arról, hogy a kormány garantálja a jö­vőben is az egészségvédelem feltételeit. Tatai Tiborné százhalombattai gépészmér­nök javasolta, hogy kapjanak nyolcórás munkaidő-kedvezJ ményt és melegétel-ellátást a plazmaferezises véradáson részt vevők. Nagy Sándorné, az MSZMP Pest Megyei Bi­zottságának titkára felszóla­lásában egyebek között arra kérte a küldötteket, tolmá­csolják az aktíváknak a me­gyei pártbizottság, tanács és a tömegszervezetek elismerő­A megyei küldöttértekezlet al­kalmából kitüntették azokat a vö­röskereszteseket, akik a közel­múltban a legkimagaslóbb ered­ményeket érték el. Dr. Gyüszíi Miklós, a Magyar Vöröskereszt, országos vezetőségé­nek alelnöke, a Vöröskeresztes Munkáért arany fokozatát adta át Kovács Sándorné óvónőnek, a szigetszentmiklósi alapszervezet tit­kárának, Keresztes Mihályné ve­zető védőnőnek, a szentendrei vá­rosi vezetőség tagjának, dr. Kri- zsanyik Pálnénak, a Vöröskereszt megyei vezetősége munkatársának, Porgányi Gézának, a Dunai Kő­olajipari Vállalat gazdasági ve­zérigazgató-helyettesének, a Vö­röskereszt megyei vezetősége tag­jának, Pető Istvánné igazgatási előadónak, az abonyi lakóterüle­ti vezetőség titkárának, SzJatki I.ászlóné védőnőnek, a gödöllői egészségügyi alapszervezet titká­rának. A kitüntetés ezüst fokozatát vet­te át Jávor Lászlóné, a szentend­rei városi vezetőség titkára, Ma- czber Józsefné vezető védőnő, a Vöröskereszt megyei ifjúsági munkabizottsága fogja, dr. Nagy Jánosné, a gödöllői \"értranszfú- ziós állomás szervezője, dr. Pá­czi Antal, monori-erdői körzeti orvos, a Vöröskereszt-alapszerve- zet elnöke, dr. Varga Gyula rend­őr alezredes, a hegyimentő-alegy- ség vezetője. A bronz fokozatot kapta Kiss Dezsöné, a Semmelweis Kórház intézeti főnővére, a megyei ifjú­sági munkabizottság tagja. A Magyar Vöröskereszt orszá­gos vezetősége a véradómozga­lom érdekében végzett kimagasló tevékenységéért a Véradó Mozga­lomért emlékplakettet adomá­nyozna az Ikladi Ipari Műszergyár kollektívájának, akik 27 évvel ez­előtt elindították a térítésmentes véradást a megyében. Kiváló Vér­adók kitüntetésben részesült — hetvenötszörös véradásért a ki­tüntetés arany fokozatát fehér szalaggal kapta — Petrovics Gyu­la rendész, a Budapesti Építő és Szállító Vállalat farmosi dolgozó­ja. Köszönet a véradásért emlék­plakettet kapott hatvanszoros vér­adásért Komáromi Tibor, a pili­si Aranykalász Tsz dolgozója. A véradómozgalom szervezésében végzett több évtizedes munkájá­ért Kiváló Véradó Szervező ki­tüntetést adományoztak Reich Márton ioari főágazat-vezetőnek, a Kiskun Tsz dolgozójának, a me­gyei vezetőség tagjának. A Pest Megyei Hírlap adoszolgálata Alkalmazotti kedvezmény Változatlanul özönlenek adószolgálatunkhoz a kérdések, ml több, kérések, közöttük olyanok, hogy számoljuk ki téte­lesen: kinek mennyi lesz az adóalapja a következő évben, mennyit termeljen a kisiparos, a vállalkozó, milyen forgal­mat bonyolítson le a kereskedő, a vendéglátó, hogy tovább­ra is megérje neki. Egy lakatos kisiparos például azt szeretné tudni, hogyan kalkuláljon, hogy egy óra alatt, tisztán, legalább ötven forintot keressen, egy feketén dolgozó fodrásznő arra kér bátorítást, hogy hadd űzze továbbra is törvénytelenül az ipart... Reméljük, olvasóink megértik, hogy nincsj módunk­ban és szándékunkban az egyes vállalkozók adóját kiszámcl- gatni és nem kívánunk tanácsokat adni azoknak- a jogszabá­lyoknak a kijátszására sem, amelyek még nem is léptek élet­be. Szívesen válaszolunk ellenben a most következő, s a to­vábbi, ezekhez hasonló kérdésekre. Várjuk leveleiket. A nyugdíjat nem Még mindig sok a bizonyta­lanság, a félreértés a nyugdí­jasok adózásával kapcso­latban. Erről tanúskodik az M. M. monogrammal Nagy­kőrösről érkezett levél is. Ol­vasónk azt írja, hogy sem a maga, sem a házastársának nyugdíja nem éri el az évi 96 ezer forintot. Kérdése pedig az, hogy összevontan kezeli-e ezt az adóhatóság? Mert ha igen, akkor attól tartanak, hogy jövedelemadót kell fi­zetniük. Megnyugtatásul ismét közöljük, hogy a nyugdíj, bár­milyen összegű is, adómentes. Arról pedig szó sincs, hogy a házastársak nyugdíjait össze­vontan kezelnék. Már az adó­nem elnevezésében is benne van, hogy személyi, azaz egyénekre szólóan érvényes. Kitüntetés és jutabm Szabó István gödi olvasónk a helyi termelőszövetkezetben dolgozik, jövedelmét egy sza­mócatermelő szakcsoportban keresett forintokkal egészíti ki. Arra kíváncsi, hogy kell-e ez után adóznia? Mint írja, úgy tudja,- hogy a háztájiból, a kistermelésből származó jö­vedelem adómentes. Valóban adómentes ez a jövedelem ak­kor, ha az éves árbevétel csa­ládonként nem éri el az 500 ezer forintot. Efelett azonban az egyéb jövedelmekkel össze­vontan adóköteles, egy hatá­ron túl pedig vállalkozói adó alá is esik. A kistermelők adózásával egyébként lapunk október 24-i számában rész­letesen foglalkoztunk. Ezt ajánljuk figyelmébe Bőm Ta- másné dánszentmiklósi olva­sónknak is, aki a lapot előke­resve szintén választ talál kérdésére. Érdekes kérdést tett fel ságát, a dialektikus materia­lizmus érvényesülését, a. ter­mészet és a társadalom egy­ségének általános elismerését, amelyet Marx olyan fontos­nak tartott. Elemzi az átfogó természetkép és a dialektika kapcsolatát, a véletlen tör­vényszerűségeit, az elmélyült ideológiai-elvi munkát. Sokoldalúan és sokszor foglalkozik a tudományos­műszaki fejlesztéssel. A jö- vőnkre nézve különösen nagy jelentőségűnek tartja a fej­lett termelőeszközök előállí­tását. Hangsúlyozza, hogy na­gyobb gondot kell fordítani a műszaki fejlesztés közigazga­tási. oktatási, képzési, to­vábbképzési és- betanítási fel­adataira, a műszaki fejlesztés információs és propaganda­rendszerének a kiépítésére. Üj szemléletre, új stílusra van szükség, hogy a műszaki fejlesztés megvalósuljon — ál­lapítja meg tö|pb írásában. Nem elsősorban a beruházá­sok és nem is a kutatási és fejlesztési keretek nagysága — természetesen az is —, ha­nem azok belső struktúrája és felhasználásuk hatékonysága az. ami eldönti a műszaki ha­ladás eredményességét. A be­ruházási források falhaszná­lásának hatékonyságát a ku­tató-fejlesztő szakemberek tu­dása, motivációja, a kutató- csoportok érdekeltsége, a fej­lesztő és termelő szervezetek közötti kapcsolatok, az együttműködés színvonala határozza meg. A műszaki fejlődésért cse­lekedni kell című írásában, amely a Magyar Tudomány 1987. évi májusi számában jelent meg, újból hangoztatta, hogy a gyors változásokra csak akkor tudunk megfelelően reagálni, ha fokozzuk a hazai tudományos kutatás újat te­remtő képességét, ugyanakkor erősítjük befogadó, adaptációs és megújító készségét. S mindehhez hozzáteszi, hogy a műszaki fejlődésben az anya­gi tényezők mellett meghatá­rozó jelentősége van az em­beri tényezőknek, ugyanis eredményeket csak művelt, a termelésben jártas emberek­kel lehet elérni. A többi írásaiban és be­szédeiben is, amelyek a kö­tetben találhatók, a párt mű­velődési politikáját fejti ki, lehet szó akár az oktatás és a nevelés társadalmi szerepé­ről, akár művelődéspoliti­kánkról, a tudomány és a reformpolitika összefüggései­ről, vagy a könyvek szerepé­ről a műszaki haladásban. Ugyanis az olvasási kultúra fejlesztése elválaszthatatlanul összefügg egyik legfontosabb stratégiai törekvésünkkel: né­pünk műveltségi szintjének emelésével. fiz egész kötet ennek a je­gyében íródott, illetve pártunk egyik vezető kultúrpolitikusa ebben a szellemben fogal­mazta meg a szocializmus to­vábbfejlődésének feladatait. Gáli Sándor Erről olvastam Mi már temetni sem tudunk A nagy magyar színész életéiről szóló könyvben találkoztam a kifogással, hogy nem volt elég jelentős a gyászszer­tartása. Mert mi már temetni is elfelej­tettünk, panaszolta a kitűnő rendező. Ré­gen, ha egy hasonlóan jelentős személyi­ség elhunyt, akkor keresztülment a váro­son a gyászmenet, s az utak mentén az emberek hatalmas tömegei adták meg a végtisztességet. Így igaz. Hogyan volt például Arany János temetésén? A szemtanú beszámo­lója: Arany János, az idős költőfejede­lem temetésén 1882 októberében talpon volt az egész város. A nagy Lánchídtér úgy tele volt emberekkel, mint az emlé­kezetes Deák temetése óta soha. A teme­tőbe vezető hosszú utat végig a Fürdő ut­cán. a Váczi körúton, a Kerepesi úton és a Temető úton, mintegy 4 km hosszában hátoldalról a nézők tömött sorfala szegé­lyezte. A Nemzeti Színház előtt is hatal­mas tömeg gyülekezett, s mikor bele akart vegyülni a kíséretbe, nagy tolongás tá­madt. Régebben is olvastam érzékletes leírá­sokat nagy költők, írók, színészek, állam­férfiak temetéséről. Mennyire más világ lehetett akkoriban, gondoltam mélabúsan. A költőket, írókat, a nemzet sorsáról gon­dolkodó elméket mindenki ismerte, sze­rette, s midőn elérkezett a végső búcsú, a gyászmenet zsebkendőjét áztató tömeg között haladt a temetőbe. Manapság ki is­meri a költőket? Nagyon kevesen. Köte­teik újabban már csak nyolcszáz—ezer példányban jelennek meg. S azokat sem kapkodják szét. Hová tűntek azok az idők, amikor esténként minden magyar család tagjai a legújabb költeményeket elemezték, parázs vitába keveredve egy- egy versszak tartalmán, a rímek csengé- sén-bongásán. Az estéli versolvasásról semmit sem hallottam. Másképp nem tudom elképzel­ni, hiszen minálunk csak az ismerősök temetésére mentek el az emberek. Mivel faluhelyen mindenki mindenkit ismer, a végtisztességet aszerint adták meg, hogy jóban voltak-e az elhunyttal vagy harag­ban. Haragosa minden rendes embernek volt, akárcsak komája, keresztfia, sógora. Költőkről nálunk sosem volt szó. Majd csak később, az iskolában. Először úgy gondoltam, a költők valahol messze, a városokban élnek, alkotnak, ott ismerik őket személyesen is. A költők emelkedett lelkek, haragosaik nincsenek. De aztán olyasmit tanultunk, hogy a nép költői a nép nyelvét emelték a költészet világába, a népben találtak visszhangra. Hol él a nép? — tettem föl a kérdést. Mindenütt. Falun, városon, tanyán. Okos gyerek lér vén hamar megleltem a választ: a ré­gebbi időkben nem csak városon, hanem faluhelyen és a tanyavilágban is olvasták a költőket. A romlás később következett be. Ebben is tévedtem. Azelőtt sem vers­olvasással múlatták az időt a széles tö­megek. Azok sem, akik között nagy to­longás támadt Arany János temetésén. A fönti idézethez fűzött magyarázat szerint: A főutakon vastürelemmel ácsorgó gyá­szolók nem olvasták ugyan Arany János költeményeit, sem Jókai regényeit, mini ahogy legtöbben nyilván Prielle Korné­liát sem látták a Nemzeti Színházban, de tudták, hogy nagy emberek, és tisztelettel adóztak nekik. Szembetalálkozni a nagy­sággal — a hatlovas gyászgálahintó, az arany és ezüst cicomák hozzásegítették az élményhez: a közönség megbízható gyász­rutinnal törölgette szeméből a könnyeket. É rtem. Nem ismerték őket, de tudtak gyászolni. Rutinnal. Azt viszont még mindig nem értem, honnan tudták, ha nem olvasták, látták, hogy a koporsóban nyugvó nagy ember? Kör Pál Nyíry Szabolcsúé Aszódról. Azt tudakolja, hogy a 25 éves jubileumi jutalom és a 20 éves törzsgárdatagsággal járó szak- szervezeti jutalom adóköte­les-e? A személyi jövedelem- adó végrehajtási utasítása úgy rendelkezik, hogy adómentes a társadalmi szervek által ki­adott kitüntetésekkel járó pénzjutalom egésze, az egyéb kitüntetésekkel járó pénzjuta­lom pedig évi 5 ezer forintig. A társadalmi munkáért kapott jutalom évi 2 ezer forintig mentes az adó alól. Olvasónk további kérdéseire a követ­kezőket válaszoljuk. A fűtés­korszerűsítésre 1985-ben . fel­vett ©TP-kölcsön összege ter­mészetesen adómentes. Jól tudja, hogy az egyszeri meg­bízásból adódó 2 ezer forint alatti kifizetéseket 20 száza­lékos adó terheli, s ezt a jö­vedelmet nem kell a többihez hozzáadni, utána összevontan adózni. Helyesen gondolja, hogy ezt a 20 százalékot a ki­fizető vonja le. Végezetül: a nyugdíjjárulék valóban egy­ségesen 10 százalék lesz. Gödöllői olvasónk kérdése olyannyira személyes termé­szetű, hogy nevét ezért csak a kezdőbetűkkel jelöljük. K. S. tehát azt írja, hogy nem-. régiben felbomlott az élettársi viszonya, s a vagyont ennek rendje és módja szerint el­osztották. Igen ám, de élettár- sa egyelőre nem tudta őt ki­fizetni, a neki járó 460 ezer forintra csak jövőre számít­hat. Azt tudakolja, hogy ezt az összeget hozzá kell-e szá­mítani a keresetéhez, s kell-e adózni utána? Megnyugtat­hatjuk olvasónkat, nem kell a pénz után adóznia, ugyanis az nem jövedelem, hanem já­randóság. fi dolgozó költségei Többen érdeklődnek arról is, hogy mi az alkalmazotti kedvezmény és kikre vonat­kozik? Ami a kérdés második felét illeti: mindenkire, aki bérből és fizetésből él. Még­pedig úgy, hogy az adóalap kiszámításakor az összjövedel­met, a naptári évben minden munkaviszonyban töltött hó­nap után 1000 forinttal — te­hát összesen évi 12 000 forint­tal — csökkenteni kell. Ezzel ismerik el a dolgozót terhe­lő különböző költségeket. Ezeknek a tételes kiszámítá­sa és elszámolása jelentős ad­minisztrációs terhet róna mind a dolgozókra, mind pe­dig az adóhatóságra, és a költségek egy része nem is számszerűsíthető pontosan. Erre figyelemmel — a nem­zetközi gyakorlattal összhang­ban — a törvény a költsége­ket átalányként ismeri el. A csökkentési lehetőség a mun­káltató jellegétől és jogi hely­zetétől függetlenül minden. munkavállalót, így a magán- munkáltató alkalmazottait is megilleti. Ezt a kedvezményt azonban egyidejűleg legfeljebb egy munkaviszony alapján le­het igénybe venni, vagyis ha valakinek főállása mellett má­sodállása is van, az után már nem jár ez a kedvezmény. Az alkalmazotti kedvez­mény az adóalap kiszámítása­kor az összjövedelemből von­ható le. fgy egyrészt bizonyos mértékig a teljesítményelv is kifejezésre jut, mert — az adó összegének megállapításánál — a nagyobb jövedelemmel rendelkező személy — a prog­resszió miatt — valamivel nagyobb mértékű kedvez­ményben részesül, rriásrészt akkor is jár a kedvezmény, ha a munkabér havi 1000 forint­nál kisebb, illetve ha a dol­gozó — bár munkaviszonyban áll — bért nem kap. K. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom