Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-17 / 271. szám

Portugál alapanyagból Portugáliából hozzák az alapanyagot, amelyből a Veresegy- házon működő Hungarokork-Amorin nevű társulás dolgozói évente több százezer dugót készítenek külföldi és hazai fel­használóknak. Képünkön a gépek és kezelőjük, Horváth Jó- zsefné zsákba töltik az elkészült dugókat. (Vimola Károly felvétele) Verseg Mozgalmas úttörőélet A vérségi úttörőcsapat ak­cióévet nyitó ünnepélyes csa­patgyűlésen sokrétű, változa­tos program megvalósítását tűzte maga elé célul. Már ma­ga ez a nap tükrözte a szer­vezet tevékenységének legfon­tosabb jellemzőit, a játékos­ságot, vidámságot. A csapat­gyűlés után az őrsök akadály- versenyen vettek részt. Az ál­lomásokon természetvédelem­mel kapcsolatos feladatokat kellett megoldaniuk, s e téren a hetedikes lányok bizonyul­tak a legjobbnak. Ugyancsak ők jeleskedtek a főzőverse­nyen is, a zsűri az ő papri­kás krumplijukat minősítette a legízletesebbnek. A hasznos anyagok gyűjtése évről évre visszatérő feladat, ám a versenyszellemnek még parányi visszahanyatlási jeleit sem látni. Októberben papírt gyűjtöttek, összesen tizenhá­rom és fél mázsát, vagyis a személyenkénti öt kilót jócs­kát túlteljesítették. A legszor­galmasabbak az ötödikesek voltak, fejenként több mint tíz kilót hoztak be. Szerdán és csütörtökön iskolájuk kör­nyékét és a falu központi te­reit szépítették. Számos kiránduláson vettek részt. A kisdobosok a fővárosi Arany János Színházban az Óz, a nagy varázsló, az úttö­rők pedig a Twist Oliver és a Krimi a kőkorban című szín­darabot tekintették meg. Jár­tak az állatkertben, a nagyok a Nemzeti Múzeumban és a Mezőgazdasági Múzeumban. A hetedikesek az aszódi lakta­nyában ismerkedtek a kato­nák mindennapi életével, ér­dekes bemutatót tartottak szá­mukra, s szabad volt a harc­kocsikba, autókba beülni, adóvevőt kipróbálni. A legnagyobb szabású autó­buszos túra Nógrád megyébe vezetett. Először Acsa-Űjlakon tekintették meg a turistaszál­lónak berendezett volt Pró- nay-kastélyt. Bekukkantottak egy-egy ízlésesen berendezett, rádióval, színes televízióval ellátott szobába, század eleji hangulatot keltő, kerekeskútú ebédlőbe. Innen Balassagyar­matra robogott velük a két busz, ahol a Palócmúzeumot tekintették meg. A palócok mindennapi életét, használati eszközeit, öltözködési szoká­sait bemutató kiállításokon kívül Mikszáth Kálmánnak és Madách Imrének a vidék­hez kapcsolódó emlékeivel, dokumentumaival is megis­merkedtek. A következő ál­lomás Hollókő volt. Felgyalo­goltak a várhoz, majd az ófalu házait és a falumúzeu­mot nézték meg. Hazafelé jö­vet megálltak még Szirákon is. ahol az országos hírűvé vált kastélyt és parkját ba­rangolták be. A tavasszal még ettől is távolabbi tájakra sze­retnének eljutni: az egyik úti cél a Mecsek, a másik pe­dig Pozsony. A kisebb, egész csapatot érintő akciók sem szegénye­sek. Készülnek az Ady-sza- valóversenyre, amelyre az elő­döntők után e hónap 25-én kerül sor. Már vásárolják a télapói ajándékozáshoz is a szükséges kellékeket, s de­cemberben vásárt csapnak a szolidaritás jegyében. B. M. KIK ÉLNEK MA a falvak­ban ? — kérdezte tőlem a mi­napi, ismerkedéssel összekö­tött kiránduláson dr. Királdi Jenő nyugdíjas főiskolai ta­nár. Tegnap, amikor Kartalon jártam, ugyanezt a kérdést tettem fel Sőregi János ta­nácselnöknek. — Kik élnek ma Kartalon? — Van néhány nyolcvan év körüli ember, az ő emlékeze­tük még visszanyúlik az ura­dalom, a nagybirtok fennál­lásának idejéig. Utánuk a hetvenesek és a hetven felé haladók nemzedéke követke­zik. azoké, akik már java- korabeli emberek voltak a föl­szabadulás idején, akik még részt vettek a második világ­háborúban, kifizették a föld árát cselédkorban a munká­jukkal, újgazda korukban pénzzel, terménnyel, jószággal és a téesz megalakulása után az alapozás nehézségeivel, ök építették fel a házak nagy ré­szét, melyekben még ma is laknak, ők bocsátották útra a négy-öt-hat gyereket, akik most az unokákkal együtt a nagyobb ünnepekre, meg a búcsúra hazalátogatnak. Az aktív korosztályhoz szo­kás szerint a hatvanon aluli­akat számolom, bár a hatva­non fölüljek sem tétlenek. — Hogy miért volt érdemes gürcölni? — kérdezett visz- sza kérdésemre a zsámboki Szabó István nem is olyan régen — erre talán a fiatalok könnyebben válaszolnának, de ha kimegyünk az udvarra, megtudom. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM. 267. SZÁM 1987. NOVEMBER 17., KEDD bagi lelet újabb adat N Hozzájárulásunk pótolhatatlan Sajátos a viszonyunk az idővel. Kinek mit jelent a jö­vő? Van akinek holnapot, másoknak távlatot. A múlt pedig, lehet egy tegnapi pilla­nat. Régi az, ami török kori, mondja a múzeumot nem járt ember. Szemükről ez a törté­nelmi hályog leválik. Itt ma­gasodik előttünk a hévízgyör- ki Árpád-kori, most újjáépí­tett templom. A föld mélye még régebbi kincseket rejt. Nekünk már az is ódon, amit árkot ásva megtalálunk. Gyermekkorunk játékautójának kerékpárját, tengelyét, az akkor eltört bög­re darabkáit. Többnyire ugyanis ilyen emlékek kerül­nek az ásóvasra. De nem mindig! Időről időre olyan cserepekre bukkanunk, me­lyeket a régészek vizsgálnak meg, s kitűnik: népünk még nem foglalta el a hont, ami­kor ezeket más népek hasz­nálták itt. Írásunk időszerűsége kettős. Most jelent meg a Magyar Régészeti és Művészettörténe­ti Társulatnak a Nemzeti Mú­zeumban szerkesztett tudomá­nyos folyóirata legújabb szá­ma. Az Archeológiái Értesítő 112. kötete. A bagi lelet. Újabb adat a későszarmata besimított kerámia kérdésé­hez. Ez a címe és tárgya H. Vaday Andrea tanulmányá­nak. Mielőtt ismertetnénk, mi is ez, mivel gazdagítja isme­reteinket a múltról, említsük' meg a másik apropót. Száz otthon születik Bagón a Peres dűlőben ki- parceilázott több tucat telken megjelentek az első fecskék, s hozzáláttak az építkezéshez. Néhány éven belül új negyed­del, száz családi otthonnal gazdagodik a település. Az ál­talános rendezési terv szabá­lyozási tervtérképén már a leendő utcák vonalát is meg­rajzolták. Az embert próbáló otthonte­remtés munkája közben jó lenne, ha nem lennénk figyel­Ittunk már egy kis bort, szőlő nincs, de a házat körül­ölelő lugas, meg a kert tő­kéi hoznak annyit, hogy újig kitartson, persze csak akkor, ha mértékkel fogyasztja a gazda. Nagy, téglából készült ól. Tizenkét malac hízik a vá­lyúk körül. Gyönyörű jószá­gok. A baromfiak már elül­tek. Van csirke, tyúk, liba. A bertben csillognak a fóliasát­rak. — Azt, ami itt van, ez a két kar csinálta — mutatott a gazda a kertre, rangos por­tájára, gondozott otthonára, szép házára. Nem akarok határt vonni a nemzedékek között, de az biz­tos, hogy ezek a nagyapa ko­rú férfiak gürcöltek és gür­cölnek ma is azért, hogy fiuk, lányuk az unokával új házba — emeletesbe — kerülhessen, hogy autót vehessen, hogy a világban szétnézhessen, de még azt az egy-két hízót is előállítják nekik minden év­ben, hogy a háztartási hűtő­láda is megteljen. Van a fiatalabb szülők cso­portja, nagyjából a harmin­con fölüliek, akiknek még is­kolás, vagy ipari tanuló, de mindenképpen velük lakó, nőtlen-férjetlen gyerekeik vannak. Nekik már a régi időkről nincs emlékük, az új világban nőttek fel, s már a metlenek az alap kiásásánál. Értékes leleteket marthetünk meg. ha eszünkben tartjuk, milyen sok régészeti emléket adott már a tudománynak és közművelődésnek ez a táj, ez a föld. Az építkezést könnyí­ti, az esetleges múltmentést nehezíti, hogy ma már nem ássuk, hanem géppel emeljük ki a földet. Tálak, edények Mit kell tudnunk a bagi le­letről? Az Újtelepen — ami már csak a nevében új, hi­szen azóta a harmadik új te­lepet építik a faluban —, építkezés során egy hulladék- gödröt találtak. A leletanyag először a bagi iskolagyűjte­ménybe, majd innen az aszó­di múzeumba került. Milyen darabjai vannak? Tálak, edé­nyek, fazekak, korsó töredé­kei. A darabokból a restauráto­rok megépítették az egészet. A szürke, korongolt, nagymé­retű, kétfülű korsó az egyik legszebb. Nyakán függőleges, sűrű besimítás, vállán a hor- nyolás fölött matt háromszö­geket kettős, mély simított vo­nal határol, a háromszögek közti felületet függőleges, sű­rű, párhuzamos besimítás töl­ti ki. A hasrészt matt sá­von vízszintesen futó hullám­vonal, ezalatt vízszintes, 6ávos simítás díszíti. így töredéké­ben is nagyon Szép, arra vall, hogy készítője, használója a használati értéken kívül er­re is adott, ezt is értékelte. A régész természetesen nem elégszik meg azzal, hogy gyö­nyörködik a népvándorláskori emlékben. Igyekszik elhelyez­ni azt a többi, másutt talált leletek sorában és hasonlósá­got keres azokkal. Erről a kor­sóról például megállapítja, hogy többsávos díszítése a ké­sőszarmata—hunkori anyag­ban gyakori. Megtalálható az egy- és kétfülű korsókon, ki- sebb-nagyobb méretű bögré­ken egyaránt. Nagyméretű korsók a késői telepeken for­sáros járdára, a falun áthú­zódó makadámúira sem em­lékeznek. (És mennyi minden­re még!) Végül vannak a húszévesek, a még nem önálló vagy ép­pen most önállósuló fiatalok, meg a gyerekek. A fiúk többsége a szakmun­kásvégzettségig jut el, na­gyobb részük a vasasszak­mában, kevesebben az építő­iparban. A lányok szívesen végeznek gyors-gépíróiskolát, sokan lesznek kereskedelmi tanulók. (Aki pénzzel dolgo­zik, annak, ha nem folyik is, de cseppen.) A legtöbben a faluban képzelik el az életüket, bár a szülők jelenlegi életmódját kevesen vállalják. Kialakult gyakorlat, hogy sok fiatal nem számol el a keresetével, de amikor családot alapíta­nak, összeházasodnak, a ’ leg­többen beállnak az eddig ta­posómalomnak tartott életfor­mába. Hogy miért ez a gyors és nagy változás, arra Valkón kaptam feleletet egy ifjú há­zaspártól. — Aki városban lakik, az több hely között válogathat, hol igya le magát, ha van pénze. Mert aki városban él, és úgy keres, mint én, anya­dulnak elő, a bagi ezeknek ritkább formaváltozata. Másfél évezrede Az anyagot vizsgálva H. Vaday Andrea arra a követ­keztetésre jutott, hogy mind a korongolt, mind a kézikoron- golt bagi kerámia párhuzamai a lelőhelyet a XV. század vé­gére, az V. század első felére keltezik. Érdekes, hogy a dél —délkelet-alföldi zártabb kö­rön kívül, messzebb találtak egy déli jellegzetességet mu­tató leletet. Darabjai kivétel nélkül déli kapcsolatúak, sem­miféle olyan anyag nem ta­lálható benne, mely északabb­ra, a korábbi szarmata perem- terület kultúrájára emlékez­tetne. Elképzelhető, hogy az északi és közép-alföldi sáv kutatottsági hiányosságai mi­att tűnik a hunkori késő­szarmata kerámia déli köz­pontúnak és újabb leletanya­gok előkerülésével ez a gyé­rebb leletanyagú terület is be­népesül. így segíti egy-egy a hely- történetben is fontos múlt­emlék a nagyobb tájegység történetének megismerését. Ehhez a mi hozzájárulásunk pótolhatatlan lehet. b. g. Az általános iskolák lányai­nak körzeti kosárlabda-döntő­jén a szadai Székely Bertalan iskola csapata aratott megér­demelt sikert. A gödöllői Er­kel Ferenc és a péceli Petőfi Sándor utcai iskola lányait magabiztosan legyőzve sze­reztek jogot a további küz­delmekben a körzet képvise­letére. A győztes csapat név­gilag rosszabbul áll, el lehet képzelni csak egy albérletet is. családdal két és fél, há­romezer forintot is fizethet, és se kertje, semmi, mindent a piacról kell megvenni. Itt könnyebb. Van egy kis hí­zónak való, csirkénk, tyúkja­ink az ólban. Még nyulak- kal is foglalkozom. Persze, jó lenne, ha akadna valami szó­rakozási alkalom, de hát va­sárnapra is összejön valami munka. Most éppen rendbe­szedjük az udvart, kijavítom a kiskapu zárját, a feleségem a kertet takarítja ki a nyári gaztól. Édesanyámék átjön­nek délután, megnéznek ben­nünket. össze nem nagyon járnak az emberek. Innen a negyedik házban lakik a ke­resztapám, nem is tudom, mi­kor láttam, ö is csak akkor járt a portámon, amikor a ház épült és eljött segíteni. Igaz, a központi fűtés, meg a víz már benn van, de any- nyi minden kell még. A FIATALASSZONY kávé­val kínál, s amikor elfogyasz­tom, nem marasztalnak. Siet­nek. Tudom, hogy egy esz­tendő ma is háromszázhat­vanöt napból áll, de a vál­lalt munkát, a háztáji állato­kat, a kert gondozását és mindent, mindent el kell lát­ni még ünnepen is. — A közös munkában, a többet és jobbat akarásban találkoznak, együtt vannak a nemzedékek — mondta Sőre­gi János. Az igazát láttam a falvak sok-sok családjában. Fercsik Mhály GATE színházterem Réti-tárlat Réti Zoltán festőművész ki­állítása nyílik november 17- én délután két órakor a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem színháztermében. A ké­peket november 20-ig, napon­ta 9-től 16 óráig lehet meg­nézni. Hamarosan elkészül Bag néprajza Az aszódi Petőfi Múzeum kezdeményezésére évekkel ez­előtt kezdtek ahhoz a' nagy munkához, hogy értő szak­emberek — elsősorban a nép­rajz ismerői — felkutassák, összegyűjtsék, majd feldol­gozzák Bag község szellemi és anyagi néprajzát. A mun­ka ez év nyarán befejeződött, elkészültek a tanulmányok, nyomdába került a hatalmas anyag, s igy hamarosan kéz­be vehetjük a minden bi­zonnyal értékes és sokak által várt kötetet. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Zorán-koncert, 19 órakor. Diáktanya: Játék — be­szélgetés a pszichológussal, 16 órától. Urbán Tamás: Jelen idő, fotókiállítás, megtekinthető 15-től 19 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről, Iparművészet a gödöllői mű­vésztelepen, A régi Gödöllő, kamarakiállítás, megtekinthe­tő 10—18 óráig. Aszód, Múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 9—17 óráig. Mozi Hol volt. hol nem volt. Színes magyar film. 6 és 8 órakor. sora: Török Ildikó, Szabó Szil­via, Juhász Márta, Gombai Ilona, Tóth Beatrix, Gróf Ág­nes, Tóth Márta, Horváth Anikó, Bredák Violetta, Sza­bó Ildikó, Puskás Ágnes, Komlósi Csilla. A csapat ve­zetője Gerstenbrand György testnevelő tanár: — Természetesen nagyon örülök a sikernek, de azt is el kell hogy mondjam, ko­moly munka van a jó ered­mény mögött. Számomra talán ez a legfontosabb, hogy a lá­nyok játsszák a kosárlabdát, ismerik a letámadást, tudnak a szorongatott helyzetben visszafelé is passzolni, ponto­san indítani és nagyon lelke­sedni ... De szólnom kell arról is, hogy a szadai tanács hat­hatós anyagi és erkölcsi se­gítsége nélkül biztos, hogy nem tartanánk itt, köszönjük, és reméljük, hogy ez a jövő­ben sem lesz másként. A je­lenlegi ötödikesekben talán még több van. Tavaly a gödöllői Karikás Frigyes Általános Iskola ebben a sportágban Mácsai Tamás irányításával az országos te­rületi döntőn ezüstérmet szer­zett, a jó szereplésre idén is megvan a lehetőség. Elgondolkodtató, vajon az iskolából kiöregedő lányok miért nem folytathatják ezt a szép és egyre népszerűbb spor­tot környékünkön? Városunk­ban jelenleg csak az egyete­men van csapat, de ott is csak a nagyobbaknak van esélyük a bekerülésre, mivel a GÉAC a felnőttek bajnokságában játszik. Egy ificsapat, esetleg később egy felnőttesapat nem kerül olyan sokba Terem pe­dig — különösen, ha elkészül a gimnázium — lenne, és az is mesavőződésem, hogy az utánpótlással nem volna kü­lönösebb gond. Talán csak el kellene kezdeni. T. G. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Nyolcvantól lefelé A hűtőládát megtöltik iÉMlSPORTHÍREKISmiS Kosárlabda Biztos szadai siker

Next

/
Oldalképek
Tartalom