Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-17 / 271. szám

1987. NOVEMBER 17., KEDD Régészeti felfedezés Visegrádon Kápolna a teniszpálya alatt Hol lehetett a király háza? Nemrégiben nagyobb cikk­ben foglalkoztunk a visegrádi ■műemlékegyüttessel. Ám a föld mélye mindig tartogat meglepetést. Ez az oka annak, hogy ismét ott jártunk. Szőke Mátyással, a Mátyás Király Múzeum igazgatójával a déli palotaszámy felé indu­lunk irodájából. Útközben megszokott kép fogad: éppen egy turistacsoport érkezik. Mi továbbmegyünk a kőtár irá­nyába, miközben Szőke Má­tyás magyaráz: Az első capella regia — Egy . esztendővel ezelőtt Szekér Györggyel, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség tudományos osztályának épí­tészmérnökévei és Búzás Ger­gely egyetemi hallgatóval há­romtagú munkacsoportot ala­kítottunk. A kiráíyi palotával kapcsolatban ugyanis két fő kérdés még mindig megvála­szolatlan. Az egyik: mikor kezdték építeni? A mostanáig feltárt épülettömb 125x125 négyzetméteres, de mekkora volt az egész? Ez a másik kérdés. Azonban az eddig megszerzett ismereteinkben is akad még szép számmal tisz­táznivaló. — Elmondana néhányat? — Igaz ugyan, hogy I. Ká­roly egész udvartartással ide­költözött 1323-ban, de hogy hol lakott; a mai palota te­rületén vagy a városban — nem tudjuk. A Képes Króni­ka megemlékezik az uralkodó ellen 1330-ban, Zách Felicián által megkísérelt merényletről, de a hely megjelöléseként csu­pán annyi szerepel: a király házában. Azonkívül: egy 1341- ből származó iratban olvasha­tunk a kápolnaispán kúriájá­ról. Tehát a palotához magán­kápolnának is tartoznia kel­lett. Ez vajon hol volt? — Mi az elképzelésük mind­ezekkel kapcsolatban? — Megpróbáltuk újra kez­deni az egész kérdéskör vizs­gálatát. Legegyszerűbbnek az a megoldás tűnt, ha nem a királyi lakóépület nyomait ke­ressük, hanem azzal a kápol­nával foglalkozunk, amely a palota északi és déli szárnya között található. Korábbi vé­lemények szerint az Nagy La­jos korában épült. Búzás Ger­gely viszont kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy az első visegrádi magyar capella regiát Zsigmond ide­jében létesítették. A királyi palotában lévő tehát semmi­képpen sem lehet az! A kőtártól nem messze, a lejtős hegyoldal felé kerülve, átjutunk a Pilisi Állami Park­erdőgazdaság teniszpályájára. A fal tövében három nyitott kutatóárokban az ásatási mun­kások óvatosan, spatulával tisztoaat'ák a mír előtűnt ro­mokat. Ismét az igazgatóhoz fordulok; — Hogyan folytatják tovább a munkát? — Egy 1421-ben íródott pá­pai bulla beszámol arról, hogy V. Márton pápa hozzájárulá­sával Zsigmond király az ob- szerváns — cseri barátoknak is titulált — ferences szerzete­seknek engedte át a Szent György-kápolnát. Renovál- tatta, toronnyal, harangokkal, rendházzal és temetővel egé- szíttette ki. Mivel a Szent György lovagrendet I. Károly 1326-ban alapította, feltételez­hető, hogy ezen épületegyüt­tes azonos azzal, amit Héjj Miklós, az előző múzeum- igazgató, 1982-ben feltárt. Mármint a palota déli ol­dala, melletti és kis kápolnát, amelyekről ko­rábban, úgy véltékjűiogi^3 ki­rályné lakosztályához tartoz­hattak. Ez azonban az első visegrádi magyar királyi ká­polna, amelyet az 1410-es években Zsigmond építtetett! — mutat a romokra Szőke Mátyás. Elhagyták lakhelyüket — Hogyan pusztulhatott el? II. (Dobzse) László megen­gedte a ferenceseknek, hogy a régi Szent György-kápolnát elbontsák és a köveiből tor­nyot építsenek. A szentélyt megnyújtották a rend építé­szeti előírásainak megfelelő­en, s kisebb kápolnát hoztak létre. Ezt találta meg Héjj Miklós. 1540-ben az obszer- vánsok még itt éltek, de nem tudni, milyen okból, később elhagyták lakhelyüket. A Képes Krónika említi — Milyen következtetésre jutottak még? — Ha tehát itt állt az első capella regia — fogalmaz az igazgató —, akkor á király házát, amelyről a Képes Kró­nika említést tesz, a palota területén kell .keresni. S még valargiiE lTr7.; figyelmeztet, , .A ferences kolostor a t ..palotán kívül épült. Fálá tehát egyben a palota déli zárófala. volt! Egyelőre nem folytatják to­vább az ásatásokat, a felfede­zés ugyanis annyira friss, hogy még nem tudtak a Pili­si Parkerdővel tárgyalni ar­ról: mikor tárhatják föl a te­niszpálya alatti romokat is. Vcnnes Aranka Az első képen: a királyi ká­polna romjait még takarja a teniszpálya. Mellette: a záró­fal tetejéről jól láthatók a ku­tatóárkok. (Vimola Károly fel­vételei) Árdrágítás, pontatlan mérés Azt hittem, parasztszalonna A porcogót nem vágta ki a húsból Ködös, álmosító reggel, nincs nagy forgalom a herceg­halmi önkiszolgáló ABC-ben. Néhány asszony szemügyre véve a felvágottak, húsok meglehetősen szerény válasz­tékát, hangosan vitatja: mit vegyen a családnak meg a vacsora vendégeknek. Végül összeáll a rendelés — füstölt tarja és kolbász, kenyérszalonna és paprikás húskenyér — s, a fiatal eladó máris buzgón méri, csomagolja az árut. Majd egy előhűtött csirke is kerül a kosárba, az­tán irány a pénztár. £s akkor kiderül: a hölgyek ko­rántsem vásárlói szándékkal jöttek. Ezekben a hetekben kerül sor a hús és húskészítmények értékesítésének fogyasztói ér­dekvédelmi vizsgálatára az egész országban. A megyei ta­nács kereskedelmi felügyelősé­ge is bekapcsolódott az ellen­őrzésbe: Nádaski Lászlóné és Zsemberyné Köteles Judit sor­ra látogatja szűkebb pátriánk húselárusító helyeit. A Buda Környéki Afész ABC- jének üzletvezetője, Kotálik Jánosné közben már a mér­leg pontosításával foglalatos­kodik: — Nemrég ellenőrizték — magyarázza idegesen —, de most, akármit csinálok, nem akar beállni. Semerre sem mozog. — Elmozdul az, ha akarják — siet segítségére Nádaskiné. Szerencsére csekély az elté­rés a tényleges és a pontos mérés között, viszont a pró­bavásárolt áru súlya és ára sehogyan sem aránylik egy­máshoz. Többségében ugyan a vevő javára tévedett az el­árusító, de a kereskedelmi el­lenőrök csak azt firtatják, amikor az ellenkezője történt. — A kenyérszalonnánál 90 fillérrel számolt többet. Mi­ért? — érdeklődik Nádaskiné Urbán Katalin eladótól. — Azt hittem, hogy pa­rasztszalonna — szabadkozik. — ö csak besegít a pultnál, különben is • szakképzetlen — szól közbe az üzletvezető. Visszatartott áru — Ez minket nem érdekel­het. Ez a 90 fillér ugyan el­enyészően kevés itt és most, de vehettünk volna többet is abból a kenyérszalonnából. Mennyi érkezett, mutassa a számlát? Igen, 22 és fél ki­ló. Árdrágításnál az egész készlet számít, így pedig 45 forintos a tévedés. Hol van az egyedi árkiírás? Ami segít a vásárlónak és az eladónak a tájékozódásban. Tavaly no­vemberben kérte a megyei ta­nács az áf észeket: minden boltjukban külön-külön tün­tessék föl az egyes termékek árát. — Erről én semmit sem tu­dok — rázza a fejét Kotálik Já­nosné. — De a kereskedelmi üzleti szabályzatot nyilván aláírta. Abban benne van, hogy értékesítés előtt a bolt dol­gozóinak és vezetőinek meg kell győződniük az áru egység­áráról és minőségéről. Mutas­sa a hűtőket: Hansági betétes sonka és Tisza kolbász. Eze­ket miárt nem rakták ki a pultra? — Gondoltam, majd ha a párizsi, meg a többi elfogy. — De hát ez az áru szán­dékos visszatartása. Elpártol­nak maguktól a vevők, ha nem kapják meg, amit keres­nek. Amúgy is szegényes a kí­nálat. — Nincs kocsink. A környe­ző téeszeknek meg nem éri meg ideszállítani. — Az eladót figyelmeztet­jük, magát pedig majd érte­sítjük a szabálysértésről — zárja le a jegyzőkönyvet Ná­daskiné. Számla nincs Indulás Biatorbárgyra, az áfész szabadkasszás húsbolt­jába. Itt már jó ismerősök az ellenőrök — tavaly hatezer, fo­rintra büntették a boltvezetőt —, ezért e sorok írója vállal­kozik a próbavásárlásra. Ki­vételes helyzetben van, vehet minden finomságot: sertésol­dalast, rövidkarajt, leveshúst, házikolbászt, kolozsvári sza­lonnát. Komoly pénzt fizet ér­te, 473 forintot. Mikor aztán az ellenőrök is bejönnek a boltba, azonnal rájön, hogy becsapták. Igaz, csak két fo­rint 20 fillérrel kértek többet tőle a kelleténél. Sőt, egy ér­tékes tapasztalattal lett gazda­gabb: megtanulta ugyanis, hogyan válik az olcsóbb cson­tos császárszalonnából — né­mi átformálás után — drá­gább kolozsvári szalonna. Egyedi árkiírás itt ugyan van, elrejtve a pult alatt. Ahol Ma dohányzásmentes nap Közös füstölgés a füstről A dohányzás története talán akkor kezdő­dött, amikor az ősember használni kezdte a tüzet. B. Gajdon Nárcisz szakértő szerint: „a természeti népek a füstnek mágikus hatást tulajdonítottak, amelyet-gyógyító, vallási szer­tartásaikon hódító füvek, levelek égetésével fokoztak”. Az amerikai indiánok nemcsak szívták vagy rágták a dohányt, hanem ünnepeiken közösen égették is. Tőlük vettük át a szo­kást. Rövid idő alatt elterjedt egész Európá­ban. Divat lett; használták gyógyszerként és élvezeti szerként. Érdekes, hogy hamar ismert­té vált; a dohányosoknak rosszabb az étvá­gya. A 30 éves háború hadvezérei — hogy csökkentsék az élelmiszeradagokat — kötele­zővé tették a katonák számára a dohányzást. Férfias viselkedéssé lett a pipázás, majd a cigaretta zás. Korunk felgyorsult civilizációs társadalmi és gazdásági változásai feszültségeket és al­kalmazkodási zavarokat okoztak, amelyek el­lensúlyozására az ember rágyújt. Hazánkban közei 4 millióan — a férfiak többen, a nők egyre növekvő számban — dohányoznak. Mit tudunk ez ellen tenni? Erről kérdeztük mag dr. Bottá Ádám főorvost, az Országos Egész­ségnevelési Intézet főigazgatóját. O nevezetűül engedjen meg egy személyes kérdést: ön do­hányzik? — Nem, és ezt ajánlom va­lamennyi honfitársamnak. Ha a dohányra kiadott összegeket nézzük, akkor látjuk: csak az alkoholra költöttünk többet. A kiskereskedelmi forgalomban 1984-ben 14 milliárd és 46 millió forintot költöttünk do­hánytermékek vásárlására. Ez az összeg az akkori egészség- ügyi kiadások 56 százaléka, s a szociális juttatások több mint kétszerese volt. Hazánk az egy főre eső fogyasztásban a világranglista előkelő helyén áll. A dohányzás veszélyét ré­gen a mértéktelen fogyasztás­ban látták. A krónikus beteg­ségek kialakulásában vezető szerepét az elmúlt évek tudo­mányos kutatásai bizonyítot­ták. Az Egészségügyi Világ- szervezet 1970-ben megállapí­totta, hogy a fejlett országok­ban az ideiglenes és tartós munkaképtelenség, s a korai halál egyik legfőbb oka a do­hányzás, Évente körülbelül egymillió ember esik áldozatul e szenvedélynek. Bizonyított szerepe van a tüdőrák kiala­kulásának 90 százalékában, a szívinfarktusban, a meddőség­ben és a kis súlyú magzatok születésében is. A dohányzás felelős továb­bá a kényszerűen dohányfüs­tös környezetben élők, " ezek között is az önvé'i■■űemre leg­kevésbé képesek: a méhen be­lüli magzatok, csecsemők, gyermekek és a dohányosok vérét kapó betegek passzív károsításáért. • Nyilvánvalóan a társada­lom egyik feladata, hogy meg­őrizze állampolgárainak egész­ségét. Mi tehát a teendő? — Az Egészségügyi Világ- szervezet, amelynek hazánk is tagja — 1987-ben Alma-Atá- ban hirdette meg az Egészsé­get mindenkinek 2000-re prog­ramot. Eszerint egyik felada­tunk az egészséges életvitel kialakítása. Vállaltuk azt — az európai tagállamokban 2000-ig —, hogy a dohányosok számát a lakosság 20 százalé­kára csökkentjük. Tehát Ma­gyarország közel 4 millió do­hányosa közül kétmilliót kel­lene leszoktatnunk az ezred­fordulóra. Természetesein ez sokrétű társadalmi összefogást igénylő feladat. Ehhez készí­tett az Országos Egészségne­velési Intézet Dohányzás — egészség címmel programter­vet. Céljaink: a rászokás meg­előzése, a nemdohányzók vé­delme, és a dohányzásról va­ló leszokás segítése. • Manapság sokat beszé­lünk programokról. Ez esik akkor hiteles azonban, ha a feladatokról is szólunk. — Igen, feladataink nagyok és sokrétűek. Elsősorban olyan közhangulatot és közer­kölcsöt teremteni, amely a do­hányzást elítéli. Mozgósíta­nunk kell a lakosságot, nem­csak a dohányzás csökkenté­sére, hanem a passzív ártal­makkal szembeni önvédelem­re is. Fontos feladatunk, hogy a meglévő — dohányzással kapcsolatos — törvényeket, rendeleteket, intézkedéseket és szabályozókat felülvizsgáljuk, és újabbakat dolgozzunk ki. Mindez azonban nem feledte­ti. hogy szükséges a rászokás megelőzése, a leszokás segíté­se; egyszóval minden olyan is­meret, amely egészséges élet­vitelhez vezet. Természetesen nem mondhatunk le arról sem, hogy kevésbé káros dohány­ipari termékek jussanak a le­szokni képtelenek kezébe. A felsorolt feladatok az or­szág valamennyi intézményét, politikai, társadalmi és tömeg­szervezetét, vezetőit, egyaránt érintik. R. L. mást is felfedeznek az ellen­őrök: 13,50 kiló téli szalámit. — Hol van értől a számla? — kérdezi Nádaskiné. — Nincs. Régi kollégáktól vettem a nagycsarnokban. Né­hány vásárló kérte, hogy sze­rezzek — védekezik Búzái An­tal boltvezető. — Megmondtam már ma­gának, hogy ne kalózkodjék. Tudja, hogy nem szabad fe? keteárut tartani. — Csak a vevőkért történt Nem érdemes jót tenni senki­vel — sóhajt fel a boltvezető. — Hát így nem is. Nézzük tovább: a comb közé berakta a lapockát, pedig más az ára, a porcogót nem vágta, ki a húsból, a különféle csontokat együtt tárolja, valószínű, hogy egy áron is értékesíti, 19-faj* ta áruról semmilyen jegyzék nincs. Itt egy holnapi dátum­mal keltezett számla 43 kiló malachúsról, a mi mérésünk alapján ez 44.60 kiló. Attól tartok, szigorúbb lesz bünte­tése a tavalyinál. Fatális tévedés ? A következő helyszín Zsám- bék, a toki Egyetértés Tsz szerződéses mintaboltja. Pi­rospozsgás fiatalember fütyü- részve méri a kért birkahúst, bőrös malacot, kenyérszalon­nát, májas és véres hurkát meg a sütni való kolbászt. 554 forint kiskezitcsókolom — je­lenti ki magabiztosan a vég­összeget. Aztán elhal a fütty­szó az ellenőri igazolvány lát­tán. — Kérem, én itt csak al­kalmazotti vagyok — reagál gyorsan Már Pál —, a főnök, Németh László nincs bent, — Számlákat kérnénk — adják; elő kívánságukat az el­lenőrök. — Nincsenek. A főnök el­vitte magával. — Honnan vették a birka­húst? — Maszektól. — Állatorvosi igazolás? — Nincs, biztos a főnöknél van. — Ellenőrző könyv? — Sehol se találom — ma­tat összevissza a fiatalember. — Nyitástól zárásig minden dokumentumnak itt kell len­nie a boltban. — Ez a főnökre tartozik. — De az talán már nem, hogy 98 forinttal többet szá­molt. — Ez csak fatális tévedés lehet. Fejben adtam össze.., nem vagyok bűnös ... téved­ni emberi dolog. — Mi ezt az összeget kifi­zettük. És, ha most vásárlók volnánk, még reklamálni se tudnánk. Merthogy se blokkot nem kaptunk, se a csomago­lóapapírra nem írta föl, meny­nyibe került, amit vettünk. Ebben a pillanatban lép a boltba Nánásy László, a téesz kereskedelmi főágazatvezető- helyettese: Jön az idézés — Ezekért a dolgokért min­den bolt maga felel, nem áll­hatunk a hátuk mögött. Elég bajunk van a szerződéses üz­letekkel, tegnap Bicskén fe­deztek föl szabálytalanságot az ellenőrök, az éjszaka Vö­rösváron betörtél? egy üzlet­be, és könyvelés híján fogal­munk sincs, mit vittek el. Né­meth László eddig rendesen fizetett nekünk, sokat nem te­hetünk ellene... — De mi igen — szögezi le Nádaskiné —, beidézzük a megyei tanácsra és Mák Pál­lal együtt ő is mélyen bele­nyúlhat a pénztárcájába. Ez a nap, az ellenőrök sze­rint, a többihez hasonló ta­pasztalatokat hozott. A látot­tak megint csak azt bizonyí­tották, hogy nincs túl nagy rend a megye boltjaiban. Tóth Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom