Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-16 / 270. szám
1987. NOVEMBER 16. HÉTFŐ 5 Mától: könyvárverés Ritkaságokra licitálhatnak A Könyvértékesítő és Könyvtárellátó Vállalat immár harmadszor rendez könyvárverést antikvár kötetekből. Az aukciónak november 20-án és 21-én a vállalat fővárosi, XIII. kerületi Váci út 19. számú székhaza ad otthont. A Könyvértnél elmondták, hogy 805 tétel kerül kalapács alá. Az aukciós listán a XVI. századtól napjainkig, számos történelmi, hely- és művészet- történeti kötetet kínálnak, s a gyűjtők sok ritkaságra is lelhetnek. Közöttük lesz az az 1700-ban nyomtatott, 24 ezer forintról induló kötet, ámely- nek szerzője Andreám Glorez a korabeli lótenyésztéssel, a dísz- és konyhakertészettel, a terítés tudományával, az énekesmadarak gondozásával, a gyógyszerkészítéssel, az orvoslással. továbbá a textilfestés tudományával ismertette meg az olvasókat. Az orvosi munkák sorában kalapács alá kerül Evonymus Philiatros fizikus-gyógyász 1555-ben kiadott, a gyógyszerek előállításáról írt könyve. A régi dekoratív könyvkötések gyűjtőinek kínálják az 1765-ös Nagy- szombati kalendáriumot, valamint az 1797-es győri Házi és Úti Ö és Üj Kalendáriumot. Irodalomtörténeti ritkaságnak számít a Báróczi Sándor minden munkája című, nyolc- kötetes kiadvány Kazinczy Ferenc gondozásában 1813-ból. Színháztörténeti csemege Jókai Mór: a Barangok vagy a paeoniai vojvoda című vígjátékának az a példánya, amelyet a szerző javított, valószínűleg próbák közben. Az aukció egyik eseményének Ígérkezik Fülep Lajos hagyatékának árverezése. Abban szinte kivétel nélkül kortársaktól, barátoktól, tanítványoktól a professzornak ajánlott könyvek, füzetek, illetve kották találhatók, többek között Rippl-Rónai Józseftől. Balázs Bélától, Gellert Oszkártól, Szabó Lörinctöl és Lesznai Annától. Az árverésen 16 kéziratra lehet licitálni, közöttük Hock János 1899. április 9-én mondott parlamenti beszédére, Fedők Sári tintával írt soraira, Kosztolányi Dezső aláírt névkártyájára, Molnár Ferenc és Ödry Árpád tintával írt levelére. Az aukciós kiadványok mától, november 16-ától 18-áig a Váci úti székház könyvtárában tekinthetők meg 9-től 18 óráig. Az árverés első napján 484 tétel kerül kalapács alá. A műsoron Csajkovszkij és Mahler Vendégművészek koncertje Budapesti vendégszereplésre érkezett vasárnap Zubin Mehta karmester, Itzhak Perlman hegedűművész és az Izraeli filharmonikus zenekar. A világhírű művészek megérkezésük után a Duna Intercontinental Szállóban találkoztak a magyar sajtó képviselőivel. Az Izraeli filharmonikus zenekar Zubin Mehta karmester vezényletével, Itzhak Perlman hegedűművész közreműködésével vasárnap este a Budapest Kongresszusi Központban adott hangversenyt. Az esten Csajkovszkij hegedű- versenyét és Mahler V. szimfóniáját tolmácsolták. Önerőből megoldják Társadalmi Összefogással Társadalmi összefogással restaurálják Szentendre egyetlen középkori emlékét, a várdombi katolikus plébánia- templomot. A XIV. században emelt épületet, amely a török időket is átvészelte, 1710-ben barokk stílusban építették újjá. Mai formáját az 1954- től 1957-ig tartó műemléki helyreállítás során kapta. A mostani felújításhoz a tanácsnak nem volt pénze, összesen 10 millió forintra van szükség; a legsürgősebb munkák elvégzéséhez, az új tetőzethez és a homlokzat tatarozásához 3 millió forint kell. A Duna- parti város lakói azonban megmozdultak, élükön a tavaly alakult Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesülettel, valamint a helybeli Ferences Gimnázium tanáraival és diákjaival, s vállalták, hogy a szükséges anyagiak előteremtéséhez hozzájárulnak. Az idén nyáron hat hétvégén rendezték meg — népdal, népzene és néptánccsoportok fellépésével — a szentendrei búcsút, amelynek teljes bevételét, összesen 300 ezer forintot , a városi tanács templomfelú.iítási számlájára utaltak át. Ehhez járult még a műemléki felügyelőség anyagi támogatása. Ezzel együtt most csaknem 1 millió forintja van a tanácsnak, amelyet rézlemezek, faanyagok és egyéb építési anyagok vásárlásába fektettek be A további feladatok egyeztetésére a múlt hónapban templom-helyreállító bizottság alakult Szentendrén. Az lesz a dolguk, hogy meghatározzák: milyen építésre kerülhet sor, milyen ütemben, ehhez milyen tervek és műemlékvédelmi engedélyek szükségesek. Tervezik azt is. hogy a városi tanácson belül létrehoznak egy utazási iroda jellegű vállalkozást, amely szervezné a város idegenforgalmi prográmjait. Ennek bevételét is a középkori templom felújítására tudják majd fordítani. Martin György- alapítvány Martin György, a közelmúltban elhunyt táncfolkló- rista emlékére az Országos Közművelődési Központ és a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete alapítványt hoz létre. Martin György hozzájárult a magyar és az európai néptánckutatás kibontakozásához, a magyar és a közép-kelet-európai néptánchagyományok értékeinek megőrzéséhez, tudományos feldolgozásához. Az alapítvány célja, hogy ösztönözze a magyar néptánccal összefüggő kutatómunkát, elismerje azok munkáját, akik a magyar néptáncmozgalom jobb megismertetése, hagyományainak ápolása és kiterjesztése érdekében tevékenykednek. Nemzetiségi gála Dalostalálkozó Az idén első alkalommal rendezte meg az országos német nemzetiségi dalostalálkozót a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége és a Kórusok Országos Tanácsa. A több hónapos rendezvénysorozat gálaműsorát vasárnap tartották meg a Budai Vigadóban. A dalostalálkozóra 52 hazai német nemzetiségi kórus és szólista nevezett be. A hét elődöntőt és a két területi döntőt követően a gálaestek résztvevője hét kórus és két duó lett. A nagyszabású rendezvény- sorozat záróakkordjaként a gálaműsorok végén a legjobbak teljesítményét a Művelődési Minisztérium, a Kórusok Országos Tanácsa, a Magyar- országi Németek Demokratikus Szövetsége, a Hazafias Népfront, valamint Baranya, Komárom, Pest és Tolna me- gve díjaival ismerték el. Az elismeréseket a szekszárdi vegyes kar, a. yillányl ass^ony,- kór'us, a mohácsi' ' asszonykórus, a csolnoki vegyes kar, a solymári férfikórus, a solymári asszonykórus, a pilis- szentiváni vegyes kar, valamint a Mészáros Krisztina— Knáb Judit és Mészáros Krisztina—Mészáros László duó vette át az díjakat felajánló intézmények képviselőitől. Hasonlóak az agglomeráció gondjai A szovjet építészet ma A szovjet kultúra napjai rendezvénysorozatának egyik eseménye volt a Magyar Építőművészek Szövétsége székházában nyílt kiállítás, amelynek témáját a mai szovjet építészet szolgáltatta. Történelmi arculat Amikor a gazdag fotóanyagot végignéztem, rádöbbentem: tulajdonképpen nagyon szegényesek ismereteink a Szovjetunió építészettörténetéről. Amikor Péter cár 1703- ban kőből kezdte építtetni a mai Leningrádot — addig ugyanis a fa volt a legfontosabb alapanyag —, még nem lévén kialakult hagyomány, az orosz barokk a francia és az olasz stílusjegyeket vette át. így vált Ipgizgalmasabbá az orosz az ősi lett, litván, grúz és örmény építészet mellett. Azután, főleg a második világháború után. az ötvenes évek végén a szocialista realizmus nyomta rá bélyegét az építészetre is. Hosszú ideig ez az irányzat uralkodott. Rengeteg kisvárost alapítottak; ezek adják a szocreál történeti magját. Arculatuk nem sókban különbözik egymástól,' de még a mai hasonló időszakban létesített városainktól — például Kazincbarcikától, Dunaújvárostól — sem. Szükség volt persze a tömeges lakásépítésre, hiszen a második világháborúban elpusztult a Szovjetunió európai területén a városok zöme. Nem lehet semmi humánuTv-FIGYELŐ Tégla. Kétszer is levetítették az Üj Reflektor magazin műsorát, így hát nagyon láthatták, hogy milyen áldatlan állapotok alakultak ki itt, ör- bottyánban is a közismert téglamizéria miatt. Mint hallhattuk, az ottani 2-es számú téglagyárban úgy július táján indult meg a felvásárlás. Seregestül jöttek a kiskereskedők, s úgyanígy az építkezők. A rohamnak az lett a vége, hogy sok olyan előrendelő, aki idejében kifizette a szállítást, a várt mennyiségnél jóval kevesebbet kapott, ha kapott — az egyik panaszos például a maga 15 ezer darabja helyett végül is csak 9 ezret vehetett át, mert fuvarosa azt a bizonyos 6 ezret egyszerűen eladta —, mások pedig. végképp hoppon maradtak, s futhattak olyan szállítmányok után, amelyek az eredeti ár kétszeresébe kerültek. Jelenleg minden elképzelt rekordot megdöntőnek őr- bottyánban, mert nincs más kiút. A két-három hónapos előjegyzéseket csak úgy tudják teljesíteni, ha a napnak mind a huszonnégy órájában dolgoznak, és nincs se szombatjuk, se vasárnapjuk. így aztán az idén nem kevesebb, mint 81 millió téglát égetnek -ki, s ez az elképesztően nagy mennyiség összesen 2500 családi házhoz lenne elegendő. Lenne — írtuk, mert egy kisebb város aligha fog felépülni ezekből a sebtiben kiégetett és szinte azon forrón széthurcolt agyagkockákból. Föltehetően azoknak a baljós sejtése igazolódik majd be, hogy mind az őrbottyáni telepről, mind a máshonnan összeharácsolt építőanyag tetemes része ott fog ázni, porladni sok-sok telken, udvaron lévén hogy e nyersanyagokra nem úgy, és nem azoknak volt igazán szüksége, akik végül is beléjük injekciózták a pénzecskéjüket. Számos esztendő eltelik majd addig, amíg ennek a — mi mást mondhatnánk, hiszen az — birtoklási őrületnek a tárgyiasult jelei eltünedeznek, és azzá alakulnak, amivé lenniük kell: családi házakká, barátságos és természetes méretű otthonokká. felcráma. Hogy, hogy nem, szintén a meztelen testű téglák villognak akkor is, amikor a Teleráma rendes havi tudósításai vannak soron. Nem azért persze, hogy a hoppon maradt vevőkört bosz- szantsák, hiszen azok a lyukacsos kőtestek már amúgy is éppen elég jól össze vannak malterozva ahhoz, hogysem meg lehetne kaparintani őket. Ez a téglafal jelkép: azt tanúsítja, hogy lám, micsoda örökös átépítések közepette dolgozik alapításától fogva a mi televíziónk, s nyilván azért is mutogatják ilyetén való pu- cérságát, hogy minden díszletek, álfalak mögöttese ez a csúf mennyezettartó. Üjból és újból az ilyen háttereket kell kicícomázni, hogy arra a néhány órára kellemesen érezze magát az otthon terpeszkedő nagyérdemű. No de elég ebből a morfon- dírozásból, s szóljon inkább arról a beszéd, hogy ezúttal mi minden ismeretet gyűjtött össze Vitray Tamás mikrofonja és mi mindent rögzített az ügyeletes operatőr, Kdíoi Balázs. Nos, ismételten megnyugtatta a dobozgazdákat Nemes Péter műsorigazgató, hogy a műholdas sugárzások özönétől nem kell megriadni. Az MTV sem teszi azt, hanem épp ellenkezőleg, kihívásként fogadja, s a nemzeti jegyek erősítésével igyekszik magához láncolni a csábításnak kitett híveit. Ügy legyen! A régi operatőri gárda jeles személyisége, Mátray Mihály pedig arról nosztalgiázott, hogy micsoda más világ pezsgett egykoron a Szabadság téri székházban, hiszen akkor mindenki tudta — és ha tudta, segítette — a másik munkáját. A televízió azonban manapság már nagyüzem, s ezek a jó ízek inkább csak egy-egy csapatmunka során idéződnek fel. Egy muzeális értékű és könnyfakasztóan kedves kis háztáji film azonban azt is bemutatta, hogy milyen volt a mi tévénk mint kisüzem. A kezdetek legkez- detén forgatták ezt, nyilvánvalóan fekete-fehérben, s ott szorgoskodik rajta mindenki, aki csak részt vállalt a vadonatúj házimozi meghonosításában, arculatának kiformálásában. A mai veteránok tüsténkednek e homályos kockákon ifjan és lelkesülten, azok pedig, akik időközben eltávoztak köreikből, nos. azok meg éppen hiányukkal jelzik, hogy mintha mostanság kevesebb lenne az igari egyéniség. Az olyan valaki, mint szegény Savanyú, azazhogy az az utá- nozhatatlanul fanyar humorú és pompás beszédű Varga József volt... Akácz László sabb az ember számára, minthogy lakáshoz jut — jelmondat szellemében dolgoztak a tervezők, kialakult iparszerű termelés az építészetben is. Minden bizonnyal ez szintén hozzájárult ahhoz, hogy egyre csökkent a jól képzett szakemberek szánna. Ilyen feltételek között nemigen lehetett mást tenni, mint központilag tervezni. Ennek következtében nem vették figyelembe a helyi kultúrát, a hagyományokat — részben a nagy távolságok, , részben az ismeret- hiány miatt. Nemzetközi mércével Pedig ezekben az esztendőkben már elindult a változás folyamata az építészetben is. A módosulásokról a kiállítás fényképei is tanúskodnak. Érdekes látvány például Tbilisziben az új közlekedési és postaügyi minisztérium, amelynek kivitelezése merészen új. A ma középkorú építésznemzedék tehetségesebb tagjainak alkotásairól is képet kaphattunk az évfordulós kiállítás ‘ alkalmából. f Jurij Anyedovszkij mintaszerűen valósította meg Moszkvában a Taganka Színház bővítését. Az örmény Tarhanyjan elképzelései szerint épült fel Jerevánban az új repülőtér, az új sportcsarnok, s még néhány középület. Ezek nemzetközi mércével mérve is színvonalasak. A Tallinnban élő Szept- mann és Karp neve ugyancsak jól ismert a Szovjetunióban. Az örmény Izraeljan — már elhalálozott — nevéhez fűződik a Nemzeti Etnográfiai Múzeum. A várszerű erődítményhez hasonlító kulturális intézmény még abban is követi a helyi tradíciókat, hogy az ott fellelhető vörös kőből rakták föl falait, és a felvezető utat a jellegzetes örmény oroszlánok őrzik. Belső kiképzésénél szintén érvényesül a helyi sajátosság: a tipikus lapboltozat. Megújult az Arbat Akad azonban hasonlóság is. Akárcsak nálunk, a főváros — Moszkva — környékével, az agglomeráció problémáival kiemelten foglalkoznak az utóbbi időben. A Moszkva környéki kisvárosok és régi nyaralóhelyek elhanyagolása éppen olyan következmények-, kel járt, mint Pest megyében: a rendkívül jelentős műemléki kastélyok, kolostorok és kis- templomok felújítását, s a fővárosiak által használt üdülőóriási belső terekkel rendelkezik az Ifjúság Háza Jerevánban. Hogy a célnak menynyiben felel meg, nem tudhatjuk, de az kétségtelen, hogy letagadhatatlanul magán viseli a gazdag örmény építészeti hagyományok jegyeit. területek infrastrukturális fejlesztését nem lehet tovább halasztani. Megyénkre emlékeztet a Moszkva környékén kialakult ötven kilométeres sugarú településkor — akár nálunk a Szentendre—Gödöllő—Érd körnek nevezhető vonala —, amelyet ott aranygyűrűnek hívnak. A Moszkva folyónak is megvan a maga Dunakanyarja, amely azonban fővárosi vízisportbázis, ám a vidék nem eléggé gondozott. Példamutató viszont a műemlékvédelem Tbilisziben. Több fotó is bizonyította ezt, jól szemléltetve a gondos rekonstrukciós munkát. Moszkvában az Arbat ismét sétálóutca lett, holott korábban a Kalinyin sugárút kialakítása miatt le akarták bontani a hajdani üzletközpontot. Most a régi, patinás Moszkva hangulatára emlékeztet ez a szerencsére megmentett városrész, amely most az Üj Arbat nevet viseli. Ez már a szemléletváltás hatására utal. Kár, hogy mindebből a kiállítás elég keveset tükrözött. Annak ellenére, hogy jóval több gyakorlati bizonyíték állhatott volna a szervezők rendelkezésére, mint amennyi lehetőséggel itt éltek. Hiszen a glasznosztv és a peresztrojka az építőművészeiben is visszhangra talált. Vennes Aranka A cím fölötti képeken: Sajátosan merész Tbilisziben a közlekedési és postaügyi minisztérium új épülete (balra). Monumentális építészeti alkotás: az örmény etnográfiai múzeum, amely tökéletesen követi a régi nemzeti sajátosságok stílusjegyeit (jobbra). Ürbázisra emlékeztet a magasból az új jereváni repülőtér.
