Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
NAGYKŐRÖSI Ma A PEST MEGYE! HjRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 265. SZÁM 1987. NOVEMBER 14.. SZOMBAT Döntés-előkészítés közben Űjjászüiefhet-e a csónakázótó? A nagykőrösi lokálpatrióta érzelmek felkorbácsolására nincs alkalmasabb, mint például a csónakázótó méltatlan sorsának felemiegetése. Előrebocsátjuk, nem ilyen szándékkal hozzuk szóba a valóban elhanyagolt tavat. Sokkal inkább azért, hogy olvasóink is beletekinthessenek abba a rendkívül nehéz, felelősségteljes döntés-előkészítő munkába. aminek végeredménye lehet majd az igaz, tényekkel alátámasztott elhatározás. Hínár, rozsda A csónakázótó — mint az ismeretes — a múlt század végén épült ki. Azért nem azt írtuk, hogy keletkezett, mert az hosszabb folyamat volt, hiszen téglagyár volt a helyén, még pontosabban, a környéken több is dolgozott. Az emlékezet csak a szépet őrizte meg: volt itt csónakázás, télen korcsolyázás. Ám, hogy bajok akkor is voltak, mi sem bizonyítja jobban, mint egy korabeli fénykép: ezeft tehéncsorda vág át a mainál nagyobb kiterjedésű tavon, s csak lábszárközépig ér a víz. Több-kevesebb gondoskodással egészen a hatvanas évek végéig valahogy megvolt a szórakozóhely. Még vízibiciklik is akadtak rajta, a csónakokról nem is beszélve. Később tönkrement minden, a kiépített kikötő szép lassan kezdett az enyészet martaléka lenni, a vízibiciklik belerozsdásodtak az elhínárosodó vízbe, majd ellopták a még használható alkatrészeket. Ha ugyan beszélhetünk lopásról, hiszen jóformán senkinek sem hiányoztak. A legnagyobb gondot a tó vízszintjének állandó süllyedése okozta. Tavaszonként úgy tűnt, elég a víz, aztán nyaranként száraz lábbal lehetett benne sétálni. A hetvenes években újra lendületet kapott az ügy, a KISZ a két tőrészt összekapcsolta, jelentős munkával. Ám — mivel a vízutánpótlást nem oldották meg — végeredményben a tó állapota talán még rosszabb lett, mint annak előtte. Sot, a laikus vélemények pontosan ettől datálják a tó elkerülhetetlen pusztulását. A nyolcvanas évek elején több tanulmányterv született, ezek mindegyike a hajdani állapot visszaállítását tűzte ki célul. Néhány esztendeje egy szabadidőközpont tervei is kezdenek kibontakozni, s a Cifrakert—csónakázótó komplexum természetes egységként szerepel ebben csakúgy, mint a sportpálya. A legtöbb laikus az igazi kivezető utat a tó kotrásában látta. Véleményük szerint a felső, elszennyeződött rétegeket kell eltávolítani, amelyek útját állják a talajvíz feltörésének. Ezt követően rendezett pari, majd park kialakítása, s a valódi felújítás jöhetne sorjában. Legutóbb a családi iroda, valamint a városi tanács felkérésére valódi szakértőgárda látogatott a helyszínre, illetve végzett előtanulmányokat a tóval kapcsolatban. Dr. Beregi László hidrogeológus és Simon Mihály a Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóságot, dr. Lipták Ferenc adjunktus a Budapesti Műszaki Egyetem szaktanszékét képviselte. A helyszínelés után a tanácsházán összegezték a véleményüket. A jelenlegi állapot ismertetése, úgy gondoljuk, nem szükséges, annál inkább érdekes, hogy a szakemberek teljesen egybecsengő megállapítása szerint a tó megmenthető, annak különösebb műszaki vagy természeti akadályai nincsenek. E sommás megállapítás után akár ho- zsannázhatnánk is, de ennek nincs itt a helye. Mint ismeretes, a rendkívüli gazdasági helyzetben minden fillérnek helye van, s amikor létfontosságú programok között kell sorolni, a csónakázótó nem tudja magának kiverekedni az első helyet. Ugyanis — s annak ma már természetesnek kell lennie — rendkívül fontos szemponttá válik a gazdaságosság. Azaz mennyibe kerül a rendbehozás, s menynyit kíván a fenntartás? E közbevetett gazdasági természetű megjegyzés után nézzük a szakemberek részletesebb véleményét. A KTV szakmai felmérései szerint a Kőrös-ér mindkét partján lévő, rendszeres megfigyelés alá helyezett talajvíz- kutak szintje nagyjából egyméteres szintkülönbséget mutat. Ehhez hozzá kell tenni a mintegy tízszázalékos párolgási veszteséget. Így a tó nyári kiszáradása már egyáltalán nem csoda, hanem a fizika törvényeinek érvényesülése. Mindezekből következik', tfogy nagyjából^ ennyi vizet pótolni kell. A kérdés az, milyen forrásból. Kétféle válasz A válasz kétféle lehet: felszíni vagy felszín alatti vizekből. Felszín feletti például a Kőrös-ér, ám csekély, s nem megfelelő tisztaságú vízhozama miatt ez nem megfelelő. A strand által leeresztett vizet is a tóba lehetne vezetni — mint ahogy a Toldi iskola konzervipari tanműhelyének hűtővízét is — ám egyik megoldás sem jó. Mindkét esetben lökésszerű lenne a terhelés, s ez káros. Bakteriológiai megfontolások, illetve a hőszennyezés végül mindkét megoldást elvetik. Marad tehát a felszín alatti vízkészletből történő pótlás. Magyarán szólva jókora kutat kell fúrni, s az abból felszivattyúzott vizet kell pótlásra felhasználni. Egy nagyjából harminc méterre fúrt kút napi háromszáz köbméter vizet ad, s az első becslések szerint ez elegendőnek látszik a pótlásra. Természetesen vannak további variációk is, hiszen lehet akár több, kisebb teljesítményű kutat is fúrni, azután azokat üzemeltetni. Előmunkálatok Ma még korai válaszolni arra a kérdésre, melyik a jobb, kényelmesebb, gazdaságosabb megoldás. A KTV Víz- gazdálkodás szocialista brigádja vállalta, hogy a szükséges előmunkálatokat, tanulmányokat, javaslatokon társadalmi munkában elkészítik, s döntésre alkalmas formában a városi vezetés kezébe adják. A műegyetem háthatós támogatást nyújt e munkához, s természetesen szakértői megjegyzésekkel segít. Tehát a nem túl távoli jövőben testületi ülésen szerepel a csónakázótó. Döntés születik majd sorsáról. Reméljük, lesz elég pénze a városnak, hogy újjászületéséről adhassunk majd hírt. Ballai Ottó fi gőz drága fenne fi kertészet megette a kenyerét Amikor fülembe jutott a hír a városgazdálkodási vállalat Ceglédi úti virágkertészetének tervezett felszámolásáról, cseppet sem lepődtem meg. Pedig engem is mindig felkavar, ha tönkremenni, veszni látok valamit ebben a városban. A számok és arányok ismeretében inkább azt furcsállanám, ha még ma sem került volna napirendre en.y- nyire egyértelműen a kertészet megszüntetésének gondolata. Őszintén szólva azért sajnálom a kertészetet, de azt hiszem, ezzel az érzelemmel távolról sem vagyok egyedül. Sajnálom már évek óta egyhuzamban, mert látnom kellett romlását, lepusztulását. Nem vádbeszédként mondom ezt. hiszen teljesítmény volt már az is, hogy az elavult, időrágta berendezésekben máig sikerült tartani toidoz- gatással-foltozgatással a lelket. Egyszóval, ezen a néhány száz négyszögöles földdarabon csak két dolgot tehetünk. Vagy vadonatúj kertészeti komplexum építésével csapjuk arcul az elmúlást, vagy meghódolunk előtte. Most már tudjuk, az alternatívák közül pénz híján az utóbbi maradt meg. A vállalatnak évente 700— 800 ezer forint veszteséggel járt a virágnevelés. De hogyan jött össze ez a tetemes deficit? A költségek java részét a fűtés emésztette fel, az elavult, hibás, meleget pocsékoló rendszerek. S ha számba vesszük azt is, hogy Ölvén esztendeje történt Strifler Albert és Gyarmati Teréz 1937-ben kötöttek házasságot. Ha utánaszámolunk, pontosan féiszáz esztendeje történt a soha nem felejthető esemény. Hogy azután miként alakult életük, arról sokat lehetne írni, de bárhogy is volt, egymás iránt érzett sze- retetük mit sem változott. Ennek bizonyságaként a minap, az évfordulón, ismét megerősítették hajdanán tett fogadalmukat. Albert bácsi a harmincas években a nagykőrösi kerékpáros-szakosztály tehetséges versenjrzője volt. Egymásra találásukban bizonyos fokig e sportnak is köze volt, ám első gyerekük megszületése után a férjnek le kellett mondani kedvteléséről. Első lett a család gondja. Négy gyereket neveltek fel és bocsátottak útjukra jó szakmával a tarsolyukban. Lenke, Éva, Albert és Izabella (őt képünk jobb oldalán látjuk) és a három unoka köszöntötte az ünnepen a jó egészségnek örvendő szülőket. (Varga Irén felvétele) Dezső Hazaérné emlékes Eli. Perkovits Gpla metszetei A kkor 1920-at írtunk. Már ** javában működött a rézkarcműhelyem, mely az első ilyen műhely volt Magyarországon. Emlékszem, tél volt, ködös, havas reggel, amikor megjelent nálam Derkovits Gyula. A lemezeit hozta. Szerényen, szinte félénken nyújtotta át őket. — Kérem, nézze meg! Lehetne velük valamit kezdeni? Én nem tudtam, ki ő. Igaz, mint festőt már ismerték művészkörökben, de rangja akkor még nemigen volt. Megsajnáltam. Sápadt volt, olyan, mintha beteg lett volna. Először arra gondoltam, hogy tüdőbaja van, de később kiderült, hogy csak a nélkülözés tette az arcát olyanná. Elragadtatással néztem a le- 1 mezeit. Nagyon tetszettek. — Nagyon jók — mosolyogtam rá. — Lehet belőlük valami? — nézett rám reménykedve. Az egyik képére még most is tisztán emlékszem, önarckép volt, amelyen Derkovits, talán a tréfa kedvéért, talán művészi formakeresésből, utólag már nehéz volna eldönteni, püspöksüvegben ábrázolta magát. — Hagyja itt a lemezeket! — mondtam neki, és biztos voltam benne, hogy a képeknek sikerük lesz. Négy képet készítettem el. Mind a négy igazán jó lett: sugározta a tehetséget. Akkor készültünk az 1920- ás lipcsei nemzetközi vásárra kiállítással. Ügy gondoltam, a másoktól származó és már korábban elkészített képekkel együtt a Derkovitsmetszeteket is kiküldőm a kiállításra. Ereztem, hogy nem fogok velük csalódást okozni. Emlékszem, mind a négy képet megvették. Mégpedig jó pénzért. A rézkarcműhely más képeinek is sikere volt, de annak különösen örültem, hogy a Derkovits-metszetek elkeltek. Nem azért, mintha megérettem volna, hogy mi lesz később Derkovits Gyulából, Megvallom őszintén, inkább azért örültem, mert a félszeg, sápadt fiatalemberre gondoltam, akinek biztosan jól jött a pénz is, meg a jelentős külföldi siker is. IKI em, nem mondom, hogy L Derkovitsot én indítottam el a művészi pályán, erről szó sincs, de hogy a Lipcsében eladott négy rézkarc, amit az én műhelyemben készítettünk el, hozzájárult az induláshoz, abban ma is biztos vagyok. Lejegyezte: Tóth Tibor a közület fogyasztotta tüzelőanyag ára 2—3-szorosa a lakossági tűzrevaló árának, nem csodálkozhatunk azon, ha kifizetődőbb történetesen az osztrák határ mellől idehozni a névnapi, születésnapi csokrokat. De ha eltekintünk az amortizációtól, a fellegekben járó kiadások eleve kizárják a jelenlegi technológiai adottsággal való működtetést is. Legalább 4—5-ször nagyobb termesztőfelület kellene, hogy a ráfordítások úgy ahogy egyensúlyba kerüljenek az eredményekkel. Sokan kapásból ajánlanák, ám nem lenne szerencsés a konzervgyári gőzre alapítani a fűtést, azon egyszerű oknál fogva, hogy az is igen drága. Volnának még ötleteink a kertészet létét igazolandó, de félő, hogy azokkal se mennénk sokra. Lőkös Ferenc, a vállalat igazgatója vajon milyen állásponton van a továbbiakat illetően? — Az a baj, nem ismerjük még, milyen gazdálkodási alaphelyzetet tartogat a következő év a vállalat számára. Mindenképpen meg kell ismernünk előbb az új szabályozókat, ahonnan kiindulhatunk. Jó esetben is a szeméttelep rekultivációjával összekötve tűnik ésszerűnek egy kertészeti részleg létrehozása odakint. Addig is a vállalat azon lesz, hogy a lakossági *1- rágellátásban ne legyen fennakadás. Részben a gőzfürdő melletti két virágházunkbói, valamint vásárolt áruval látjuk el a boltot. Minden jel arra vall tehát, hogy a Ceglédi úti telep sorsa, legalábbis eddigi funkciójában, megpecsételődött. A fejleményekről annak idején mi is beszámolunk. My. J. Színház- és moziműsor SZOMBATON A kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban, délután 3 órakor: Légy jó mindhalálig. Bérletszünet. Este 7 órakor: Luxemburg grófja. Bérletszünet. A Kelemen László Kamaraszínházban, este 7 órakor: Pygmalion. Bérletszünet. A szolnoki Szigligeti Színházban délután 3 órakor: Mágnás Miska. Kiss Manyi bérlet. VASÄBNAP A kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban délután 3-kor és este 7 órakor: Luxemburg grófja. Gombaszögi Ella. illetve Kada Elek bérlet. A Kelemen László Kamaraszínházban, este 7 órakor: Pygmalion. Bérletszünet. A szolnoki Szigligeti Színházban, délelőtt 10 órakor: Mágnás Miska. Ajtay bérlet. SZOMBATON A nagyteremben: A smaragd románca. Színes, szinkronizált amerikai kalandfilm. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: Alim és szamara. Színes szovjet mesefilm- összeállítás, fél 4-kor. Muraion életre-ha Iáira. Színes, szinkronizált amerikai krimi. (Csak 16 éven felülieknek!) Fél 6-kor. VASÁRNAP A nagyteremben: A smaragd románca. Előadás 3, 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: Alim és szamara, fél 4-kor. Mara ton életre-halálra, fél 6- kor. Konzerv Kupa-viadal Lövészeink jé helyezése Nagyszabású és országos szintű volt a városunkban, a tormási lőtéren megrendezett Konzerv Kupa-viadal. A hagyományos kétnapos vetélkedőn 7 klub száztíz sportlövője 16 versenyszámban mérte ösz- sze tudását. Az országban vezető szakosztály: az MHSZ Központi Lövész Klub képviselői is itt voltak, ami még jobban emelte a színvonalat. A résztvevők számára a szépen felújított légfegyveres lő- csarnokhan meleget is biztosítottak a figyelmes rendezők, de a puskás lőhel,yen is lelkes volt a küzdőszellem. Újdonság, hogy robbanófegyveres versenyszám is volt. Az MHSZ Nk. Konzervgyár Lövészklubból 9 számban tízen álltak rajthoz és mindannyian elértek — saját korcsoportjukban — valamilyen minősítési szintet. Szabad pisztoly: Farkas Róbert 60/501, MHSZ ezüstkoszorús szint. Légpisztoly: Farkas Róbert 40/376 (arany-), Gyulai Zoltán 350 (arany-), Vörös Réka 325 (ezüst-), Pintye Regina 303 (bronzszint). Légpuska: Bocskai Katalin 40/367 (arany-), Okruhlicza Hona 320 (bronz-), Kovács Szilvia 329 (ezüst-), Győri Tibor 329 (ezüst-) és Sasvári Tamás 316 (bronzszint). A Bp. Honvéd Kecskeméten rendezett kétnapos, TI. országos Takács Károly-em- lékversenyre a körösiek nem mentek el, mert nem kaptak versenykiírást és így időbeosztást sem (ami ebben a sportágban alapvetően fontos). A százhalombattai országos meghívásos serdülő versenyt is kihagyták, mert nem kaptak járművet. A tormási lőtéren rendezték az MHSZ Nk. Konzervgyár LK háziversenyét, amelyen a következő jobb eredmények születtek. Szabad pisztoly, 60 lövés: Farkas Róbert 502 kör (ifjúsági ezüstszint). Légpisztoly, 40 lövés: Vörös Réka 327 (serdülő ezüst-), Gyulai Zoltán (serdülő ezüst-) és Pintye Regina 304 kör (serdülő bronzszint). Légpuska, 40 lövés: Bocskai Katalin 336 (ifjúsági arany-), Kiséri János 336 (serdülő ezüst-), Kovács Szilvia 326 (serdülő ezüst-) és Okruhlicza Ilona 303 köregység (serdülő bronzszint). A tormási MHSZ-lő.térre tervezett körzeti általános iskolás Áfész Kupa lövészverseny most elmaradt. SZOMBATON Asztalitenisz. Cegléd: a Duna Volán vállalati versenye. Birkózás. Szombathely: serdülő szabadfogású országos egyéni bajnokság. Kézilabda. Vecsés. Kertész Gábor férfi emléktorna. Kosárlabda. Budapest: Csőszerelő SE—Nk. Kgy. Kinizsi NB Il-es férfi-; Miskolc: Diósgyőri VTK II.—Nk. Kgy. Kinizsi, NB Il-es női bajnoki mérkőzés. Labdarúgás. Kinizsi-sporttelep, 9.30: Nk. Kgy. Kinizsi serdülők—Dánszentmiklósi Tsz SK serdülők összevont bajnoki mérkőzés. Cegléd: a Duna Volán dolgozóinak kispályás versenye. Kaposvár: élelmiszeri pari középiskolások országos kispályás teremtornája. Sakk. Cegléd: a Duna Volán versenye. Sportlövészet. Tormási lőtér, 9 óra: az MHSZ Téli Kupa délkeleti csoportbeli 1. fordulója. Torna. Toldi-tornacsarnok, 10 óra: a középiskolás fiú C- kategóriás bajnokság megyei 1. fordulója. VASÁRNAP Labdarúgás. Kinizsi-sporttelep, 11 óra: Nk. Kgy. Kinizsi ifi—Tököli KSK ifi. 13 óra: Nk. Kgy. Kinizsi—Tököli KSK, megyei II. osztályú bajnoki mérkőzés. Sportlövészet. Tormási lőtér, 9 óra: az MHSZ Téli Kupa délelkeleti csoportbeli, 1. fordulója. S. Z. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap