Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
ina A PEST MEGYEI jhr.T-il-1 ,i , . ■.ii,..,» ........ ...... H ÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 265. SZÁM 1987. NOVEMBER 14., SZOMBAT Érdemes volt eljönni Már a XXI. századra készülnek Az elmúlt napokban japán S pedagógusok jártak hazánk' § ban és a magyar oktatást ta- ^ nulmányózták. Két napig Cég- ^ léd vendégszeretetét élvezték. % Az elutazás előtti órában a £ küldöttség vezetőjével, Takeshi s Okadával beszélgettünk. — Számomra kissé meglepő, hogy egy olyan kultúrával és technikával rendelkező ország, mmt Japán, hozzánk jön az oktatást tanulmányozni. Miért? — Japánban egy új oktatási reform kidolgozásán fáradozunk. Ahhoz, hogy ez minél tökéletesebb és sikeresebb legyen, a világ különböző országainak oktatását tanulmányoznunk kell. Valószínű, hogy mindegyikből hasznosítani tudunk valamit. Az első lépés tehát az, hogy ezekből a kultúrákból összegyűjtsük a legfontosabb elemeket. Biztosan nem hiábavaló ez a munka, bár az igaz, hogy nagy körültekintést igényel. Nagy erőfeszítések — Mit várnak ettől a reformtól? — Tulajdonképpen ezt a reformot már 1987-ben elkezdtük, de ilyen intenzíven körülbelül 5 éve foglalkozunk vele. Az a célja, hogy a XXI. században e szerint oktassunk. Ezért persze nagy erőfeszítéseket teszünk. Fogékonyak A szempont az, hogy nyitottabbá tegyük az embereket. Fontos, hogy lélekben és testben erősek legyenek. A szabad döntési jog sem elhanyagolható. Ez alatt azt értem, hogy ha valaki csinálni akar valamit — és ha az jó —, akkor valósítsa meg. És minél többen tegyék is ezt a társadalomért. Szeretnénk, hogy az iskoláinkból kikerülő diákok olyan képzésben részesüljenek. hogy a világ bármely országában tevékenykedhessenek. A XXI. század embere mindenféle szakmai elvárásnak és kihívásnak meg tudjon felelni. — Milyen benyomásaik voltak Cegléden? Mi az, amit esetleg otthon is szívesen alkalmaznának? A kupola alatt Állomási útszűkület Jó hír, hogy a ceglédi vasútállomás 1968-ban készült épületének felújítása megkezdődött, ám az utazóközönséget elsősorban az érdekli, hogy az egyébként igen forgalmas nagycsarnokban mikor lehet megint a régi módon közlekedni. Merthogy néhány hete a csarnokot szinte teljesen betöltő fölépítmény éppen csak annyi helyet hagy a vonathoz igyekvőknek, hogy lapjával férni el egymás mellett. Ha minden igaz, nagyjából két hét múlva lebontják a fa- rífTiVChez-burkolatot, s kitágul a tér. C|.ztán karácsony környékén egy rövid időre újból felhúzzák a farostot. Kényszerből, munkavédelmi okok miatt — hallottuk a vasúti tájékoztatóban. Most érkezett el az ideje, hogy a MÁV nagyobb pénzösszeget szánjon a ceglédi in- dóház helyrehozására. Ha a mai árakból indulunk ki, 40 millió forint — ennyit rögzít a terv — éppen elegendő lenne arra, hogy a városképi értékű állomásépület ugyanazokkal a formákkal és díszekkel magasodjon a sínek mentén, mint ahogyan azt a századelőn, keletkezésekor tette. Előkerültek az eredeti tervrajzok — sajnos, a szerző aláírása olvashatatlan —, s a hiteles dokumentumok már önmagukban is pontos helyreállításra köteleznek. Az évekig elhúzódó munkálat első felvonásában a csarnok kalapjául szolgáló kupolát és vele együtt a tetőszerkezetet reparálja meg a kivitelező, a mohácsi termelő- szövetkezet építőstábja. Éppen jókor, hiszen a tető beázik, és az állomás fölső szintjén elhelyezkedő oktatótermekben is gyakori vendég a víz. Jelenleg — már jó ideje — annak az állványnak a fölépítése folyik, amiről a kupola elérhető. A biztonságos állványozás érdekében burkolták körül farosttal a munkaterületet, s okoztak ezzel átmeneti zűrzavart a csarnoki utas- forgalomban. Mint arról az imént szó volt, hamarosan eltűnik majd a behemót védőcsomagolás, de valamikor karácsony táján — nem csúcs- forgalomkor — az állvány lebontásának idejére ismét visz- szarakják a lemezeket. A nagycsarnok rekonstrukciója, aminek része a homlokzat díszítőeszköz'éinek felélesztése és - a sziréna áthelyezése is, 13 hónapig tart és közel 11 millió forintba fog kerülni. S aztán is folytatódik a rekonstrukció, az üzemi épületek fölfrissítésével, egészen 1990-ig. V. S. Uj szolgáltatás A városgazdálkodási vállalat egy női-férfi fodrászüzletet nyitott meg a nyáron, a volt téglagyár egyik épületében. A kezdeti nehézségek után a forgalom bár szerényen, de egyre nő. Október eleje óta viszont már újabb szolgáltatás is működik. Nevezetesen a manikűr-pedikűr részleg, amely korszerű kéz- és lábápolást kínál az érdeklődő vendégeknek. Minden bizonnyal örülnek ennek a kezdeményezésnek azok. akik tyúkszemmel vagy bőrke- ményedéssei járó fájdalomtól szenvednek. Mindenesetre reméljük. hogy ez a tevékenység nem átmeneti lesz, és továbbra is ott találjuk a szolgáltatások palettáján. Álomvsíág Álomvilág címmel ad műsort a ceglédi közönségnek Vámosi János és Záray Márta november 20-án, pénteken este 7 órakor, a Kossuth Művelődési Központban. Vendégjáték A közeli napokban városunkba látogat az egri Gárdonyi Géza Színház. A Kossuth Művelődési Központban november 17-én, kedden délután öt órakor Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját mutatja be. Fogadóóra Sós János, a városi tanács elnökhelyettese november 18-án, szerdán délután 2-től fél 7-ig fogadóórákat tart a városházán, hivatali helyiségében. — Azt tapasztaltuk, hogy a város vezetése és a művelődési osztály sokat tesz azért, hogy minél magasabb legyen az oktatás színvonala. S ennek láthatóak is az eredményei. Ehhez elengedhetetlen az, hogy az igazgatók, pedagógusok szívügyüknek tekintik ezt a munkát. Bárhol jártuk, a gyerekek rendkívül érzékenyek, érdeklődőek voltak irántunk. Ezt a fogékonyságot mindenképpen jó lenne elérni a mi tanulóinknál. Magas színvonalú a város zenei oktatása. A Táncsics iskolában Palatínus Andorné csodálatos ének-zene órát tartott. A gimnáziumban egy gyönyörűen éneklő leánykart hallgattunk meg, amelyet Soltész Nagy Lászloné vezényelt. Az itteni módszereket feltétlenül szeretnénk Japánban megvalósítani. — Meggyőződésem, hogy azok a gyerekek, akik a zenere ennyire érzékenyek, másképpen reagálnak minden dologra. Meglepő volt számomra és szintén remek ötletnek tartom, amit a szakmunkás- képzőben tapasztaltunk. Gazdaságilag is jelentős az, hogy valaki 3 év után szakmát szerezhet és máris a társadalom hasznára válik. A külföldiek érkezésekor mutatott nyíltságot és íelszabadultságot a lehető leggyorsabban szeretnénk megvalósítani nálunk. Nem udvariasság — Ne haragudjon, ön any- nyi szépet mondott. Ez nem a vendég udvariassága? — Nézze, mi szakmai tanulmányútra jöttünk. Ilyenkor félre kell tenni az érzelmeket. Kétségtelen, bárhol jártunk Cegléden, szeretettel fogadtak bennünket, és úgy érzem, hogy valami barátság is elkezdődött közöttünk. De ez sem befolyásol az őszinteségemben. Higgye el, az itt látottakból, hallottakból jó néhány dolgát tudunk majd hasznosítani. Most Ausztriába és Franciaországba utazunk. Örülnék, ha azok a látogatásaink szintén eredményesek lennének. Fehér Ferenc Helye van a nap alatt Biztos kézzel igazít a világon „Ez az ember helyreállítja a világot; olyannak teremti, amilyennek lennie kellene. Életének egyetlen értelme, kalandja az a pár mozdulat, amelyet a keze megtehet." — Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Papp Márió költő Miklosovits László kiállítását a Kossuth Múzeumban. Vaddisznólesen (szitanyomat) Miklosovits László grafikája. Az Albertirsán élő és alkotó grafikusművész két évtizede gyökeresedett meg ebben a községben. Kezdetben kandi tekintetek kísérték a szakállas fiatalembert, majd fokozatosan befogadta a település. Jó volt látni, hogy a megnyitón milyen sókan ott voltak, és ráadásul nemcsak azok, akiknek hivatalból „illett”, hanem szép számmal eljöttek a közvetlen ismerősök is megtisztelni jelenlétükkel az ünnepeltet.. Két évtized kemény, nem csüggedő erőfeszítése az eddigi alkotószakasz summája. Egy kicsit fészkelődtek a képek a szűk térben, szinte csak jelezve a művek vonulatát, a meghódított csúcsokat. A vendégkönyvi bejegyzések mellé levelek társultak. Keresztury Dezső Kossuth-dí- jas író meleg sorokban gra.- tulált. kimentve magát, amiért személyesen nem lehetett jelen. Németh János Zalából, a szűkebb szülőföldről küldte üzenetét. A híres keramikust. régi barátság fűzi Miklosovits Lászlóhoz. Ez alatt a húsz év alatt csendes és következetes munkával sikerült kialakítani sajátos alkotói világát, egyéniségét tükröző stílusát, kivívni a szakma és a közvetlen környezet. elismerését, tiszteletét. A Dél-Pest megyében működő képző- és iparművészek Nagy Xstván-csoportjának rangos tagja, aki nem hiányzik a kollektív tárlatokról. Most például — a ceglédi kiállítással szinte egy időben — Szigetszentmiklóson a Csepel Autógyár művelődési házában szerepel kiállításon. Más munkáit októberben mutatták be az NDK-ban, Suhl megyében. Aki rendszeresen forgatja a közkedvelt Rakéta regényújságot, lapjain gyakran felfedezheti magas színvonalú illusztrációit, amelyek egyenértékűek az irodalmi szöveggel. Szeptemberben például négy számon át közölték folytatásokban Gabriel Garda Márquez Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című művét, amelyhez számos szakavatott rajzot készített. Az avatatlan olvasó aligha gondolná, mennyi kutatásra, előtanulmányra van szükség ahhoz, hogy hiteles kép kerekedjen ki a rajzokból. Miklosovits László ezúttal a kolumbiai követségtől kért és kapott támogatást. Értékes könyvek, albumok alapján ismerkedett meg a spanyol-barokk építészettel, néprajzzal, de még azt is tudnia kellett, hogy hol áll a nap az égen és hová vetődik az árnyék. Ez az elmélyült megismerési vágy hajtja a tökély felé. Nála mindig hiteles háttere van az irodalmi sztorinak. Ugyanilyen szeretettel és körültekintéssel készítette rajzait Arany János verseihez néhány évvel ezelőtt. A természetábrázolásba is a teljesség igényével vetette bele magát. A Nimród című vadászlap megbecsült munkatársaként mindent megtett a magyar flóra és fauna megismeréséért, erdő-mező vadjainak minél élethűbb megörökítéséért. A jövő lehetőségeit kémlelve ebbe az irányba szeretne tovább lépni. A Nimród újévi mellékletén dolgozik, de 1989-re szeretne egy vadásznaptárt összeállítani a munkáiból. Készülőben saját katalógusa is a vadászati témájú képek felsorolásával. A jövőben egyre inkább albumokban szeretné közreadni a grafikáit. Húszévnyi művészi pályafutásának annyi gyümölcse termett, amiből bőven van még mit felmutatnia. Itt lenne hát az ideje egy nagyszabású budapesti bemutatkozásnak is, hiszen Miklosovits művészetének helye van a nap alatt. Tamasi Tamás A milánói Scalában énekelt Az opera csillaga volt Egv kislány, akiben már elemista korában élt a szereplési vágy, egy iskolai előadáson negyedikesként a Hamupipőke című darab királyfiszerepét énekelte. Ezt a növendéket Patkós Eszternek hívták, s a királyfiszsrep az első fellépése volt. Irma húgával szerepeltek együtt, aki a négy, búzát csipegető fehér galamb egyike volt. Eszter már ekkor járt a zeneiskolába Mihó Ida énektanárnőhöz, magánnövendékként. Itt többek között Thomas Mignon című operájának a szoprán szólamát tanulta, valamint Lincke—Faragó Ly- sistrate című operettjének a Jánosbogárka, csak villogj című közismert dalát. Ez egy A fortebrőzői máhorján az több egy forintnál. Ha az egyik módozatban viszik vájárra a portékájukat, akkor egy forintot kapnak érte, ha meg a másik változatban, akkor két forintot. Volt is nagy öröm, s ésszerűségnek emlegetése. Egyre gyanúsabb vagyok magamnak. Most már tényleg jó lenne tudni, ki bízott meg, ki küldött engem. Miközben az első kávét szervírozták, s a kiskanál ott vergődött a csészealjon, arra gondoltam, mi lenne, ha elkerülve a hosszas magyarázkodásokat, bejelenteném az ifjú mezőgazdaságiaknak: engem egyenesen a fortebrőzói máhorján küldött. Meglehet, nagy sikert arattam volna, de ennél valószínűbb, hogy azt a csöppnyi bizalmat is elveszítem. Azt a csöppnyit, ami megilleti a váratlanul érkező főrevizort vagy titkosrendőrt. Tessék mondani, szabad manapság ésszerűen gazdálkodni? Szabad számokat írni egy fehér papírra? Szabad észrevenni a különbséget az egy és a két forint, között? Szabad a jól fölfogott különbség szerint cselekedni? Ha nem csal az emlékezetem, a legutóbbi ország- gyűlésen éppen arról szónokolt mindenki: nem hogy szabad, A mikor már a második ifjú ■f* mezőgazdasági vezető kapja elő tölténytáskájából ugyanazt a kérdést, hirtelen elfogy az összes önbizalmam, és nagy lendületet véve, a derék ifjú mezőgazdasági vezetőkkel együtt firtatom és követelem, lássunk már végre tisztán ebben az ügyben: Ki bízott meg, ki küldött engem? Egyre gyanúsabb vagyok magamnak. Mert ez mégsem természetes, hogy csak úgy, minden hatósági előkészítés nélkül fölkapaszkodók a vonatra, kinyitom a tsz-iroda ajtaját, és a lehető legegyszerűbb módon arról érdeklődöm, hogyan sikerült azt az izét észszerűen csinálni. Na jó, nem mintha föltalálták volna az exportképes fűzfánfütyülőt, de mégis ésszerű dolgot csináltak. Olyannyira, hogy kifecsegem a trükkjüket, még ha megor- rolnak is érte. Az úgy történt, hogy az ifjú mezőgazdaságiak előkaptak és az asztalra helyeztek egy 30x21 centiméteres, fehér színű papírt, amire speciális golyóstollat (csak Parker márkájúval érdemes kísérletezni, vagy másfélével) különböző számokat kanyarítottak. Végül is fáradságos agytorna árán kikövetkeztették, hogy két forint kell, muszáj. De hát mekkora az a Parlament, van hetven kilométer? Mert az ifjú mező- gazdaságiak kérdése azt sejteti. a tornyosuló gondok, bajok közepette nem divat önerőből jó megoldásokat találni. S ha mégis, hát célszerűbb titkolni, rejtegetni. Ki tudja, hátha nem szabályos, hátha két nap múlva életbe lép egy határozat, ami visszaélésnek minősíti a tegnapi jó megoldásokat. Hátha valakinek valahol szemet szúr, hogy újabban egy forint helyett két forintért kel el a portéka. Ilyesmi pedig a tornyosuló gondok, bajok közepette a svindlivel egyenlő. Ki bízott meg, ki küldött? Egyre gyanúsabb vagyok magamnak, s fogalmam sincs, kinek higgyek. A mezőgazdaságiak bizonytalanságból táplálkozó kérdéseinek vagy azoknak, akik nap nap után parádésan magabiztos megnyilat- koztatásokkal kápráztatják el a közvéleményt. Javuló eredményekről. kitűnő munkaszellemről beszélnek, folytonos erőfeszítésekről, minden kétséget kizáróan bizonyítva, hogy akadnak még helyek, amelyeket nem érintett meg az elmúlt tíz év történelme. A sikerrejtegető? A melldöngető? Melyik az igazi? Vagy tán egy tőről fakadnak? Ki küldött, ki bízott meg? A fortebrőzói máhorján. V. S. nehéz énektechnikájú dal, de itt szépen érvényesült’ Eszter erős, a „vonalak fölötti dél” éneklő szopránja. A polgári Iskola elvégzése után az Unghváry-faiskola egyik irodájában dolgozott. 1918-ban Pestre ment, ahol egy Erzsébet téri gyógyszertárban helyezkedett el mint laboráns. Munkája mellett tovább tanult énekelni. Erényiné Rossi Rozinánál. 1919-ben beiratkozott az Országos Színészegyesület színiiskolájába, ahol Irma húgával egy osztályba járt. Eszter mint növendék a Városi Színházba járt statisztálni. Az iskolában Huszka Jenő Aranyvirág című operettjében vizsgázott. Ezután a Városi Színházhoz szerződött, de a szíve a komoly műfajhoz, az operák világához vonzotta. Az Operaházhoz nem kapott szerződést. Ekkor a nagyon csinos, karcsú, szőke hajú lány vett egy magyar—olasz szótárt, és a színházi szereplése mellett tanulni kezdte az olasz nyelvet. 1927-ben a Dobó színigazgató által vezetett magyar stagione-hez (vándortársulat) szerződött Olaszországba. Egy évig dolgozott ezzel a társulattal. A következő évadra már egy olasz vándortársulathoz kapott szerződést. Évekig utazgatott Olaszország minden kisebb-nagyobb városán keresztül, a háború előtt már saját társulatával. Milánó ostromakor egy pincében elraktározott díszlet- és ruhatára tönkrement. A háború után, már mint asszony szerepelt a’ milánói Scala Rigoletto-elő- adásában, a grófné szerepében. Kétszer látogatott haza. 1970-ben kórházba került, s nemsokára meghalt Milánóban. Patkós Eszter, a Hamupipőke királyfija, aki él mert indulni a nagyvilágba, hogy művészi hírnevet szerezzen magának, 1897. november 12- én született Cegléden. Most lenne 90 éves. Borsos Hedvig Kossuth Múzeum ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)
