Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
MAGAZIN 2 ll a P 1987. NOVEMBER 14., SZOMBAT i- ’ It>i \’V - - ■ • -H*s-' V i .Varga Antal a magasban sze- Tigi Béla főgépész lengyel kollégájával, Chudy Stanislav ács- reli le a zsaluzatokat. csaj az 1200 milliméter átmérőjű acélzsaluzatot készíti elő. Elkészült már nyolc hídalapiest Dunaharasztinál tartanak Tóth János az óriás cölöpök vas beton szerkezetét hegeszt) össze. Mint megírtuk, csütörtökön átadták Soroksár határában az. MO-ás autópályát átívelő új közúti felüljárót. Fközben tovább épül a körgyűrű első szakasza. A Pest megye határát jelző táblától mintegy fél kilométernyire, Dunalia- rasztiban a kivitelező Hídépítő Vállalat jó ütemben halad a Rác- kevei-Duna-ágat átszelő híd pilléreinek építésével. Már messziről hallani a cölöpverő gépek monoton hangját, a betonszállító autók berregését. Több mint száz magyar és lengyel szakember; ácsok, vasbetonszerelők futnak versenyt a mind zordabb idővel. Jelenleg már áll a bal parti mederpillér és elkészült a szemközti hídfő pillérének zsaluzata — még egy-két hét és megtelik betonnal. Időarányosan jó! állnak, habár sok nehézséggel kell nap mint nap megküzdeniük. Ilyen például, hogy a dunaharaszti parton összeszerelt vasszerkezeteket csak vízi úton, komppal tudják a túlpartra szállítani. A szigeten a vizenyős területen nehezen mozognak a beton- és egyéb építőanyagot szállító járművek is. Most már nyolc híd- alaptest elkészült, még tíz építése van hátra. Ahol tudnak, segítenek magukon. Például az ú j acélzsaluzattal történő betonozási eljárással. Kép és szöveg: Hancsovszki János Komppal szállítják a vasbeton szerkezeteket. Kikötéskor mindenki segít. Otthagyta névjegyét a településen Miért mondott le a tanácselnök? Aggódó női hang a vonal túlsó végén: — Azt beszélik, hogy a tanácselnökünk, Berényi János, Kiskunlacházán, lemondott a posztjáról. Nem értjük, miért határozott így. Sokat köszönhet neki a község, ez alatt a két és fél év alatt annyit gyarapodtunk, mint előtte öt esztendő alatt sem. Kérdezzék meg tőle, miért akar itthagyni minket és hogy végleges-e a döntése. A tanácsházán keressük Berényi Jánost délidőben. Ma még nem volt bent, de azt mondta, délután itt lesz — kapunk felvilágosítást az elnök előszobájában. Addig is a nagyközségi pártbizottság titkárát, Kovács Istvánt keressük fel, ő az, aki a tanácsülésen október 30-án az elnök távozási szándékát bejelentette. — Nagy gond ez nekünk, elüthetik — tárja szét a karját a pártbizottság titkára, amikor megtudja jövetelünk célját. — Jó tanácselnök volt János, olyan ember, aki nagyon gyorsan beletanult az államigazgatásba, s hamar felismerte, kiaknázta a lehetőségeket. Valóban sok mindennel gyarapodtunk az 1985-ös választások óta, amióta Berényi János ül az elnöki székben. Rátermett ember volt — Egyesek véleménye szerint jelentősebb eredményeket ért el két és fél év alatt, mint az elődje egész elnöksége idején ... — tolmácsolom a telefonáló hölgy szavait. — Olyan alapokról nem volt túl nehéz produkálni, ahonnan ez a település 1985-ben indult — igazít ki Kovács István. — Itt nem volt bölcsőde-, óvoda- vagy tanféremgörtíl. S ez az előző vezetés érdeme. Ezzel együtt tény, hogy tehetséges, rátermett elnök távozik a tanács éléről. — Mivel indokolta Berényi János a döntését? — Egészségi okokra hivatkozott. Valóban betegeskedik, éppen ezért: olyan munkahelyre megy, ahol kevesebb embert kell irányítania, a felelőssége sem akkora, mint itt. Egyszóval nyugalmasabb élete lesz. — Nem ő az egyetlen lef elemelem Íróasztalomról a papírhalmazt, majd visszaejtem. Ujjaim közt pergetem a fehér lapokat. Szanaszét hull a sóit papír, majd dombocskát alkot. Inkább hegyet. Nem számoltam össze, hányán írtak. Amúgy sincs vége a sornak. Mintha szerencsekerékbe nyúlnék, úgy húzok ki egy borítékot: kézírásos, reszkető sorok. Erzsiké tolla szántotta a papírt. Hány éve, hogy nyugdíjba ment? Lehet már egy évtizede. Sértődött volt, megközelíthetetlen. Sikertelenül próbálkoztunk vigasztalásával. Nyugtató szavunkra még ingerlékenyebb lett. Haragudott mindenkire és elvonult a magányba. Az élet azonban nagy rendező, itt is eligazította, helyére tette a dolgokat. Erzsiké ma olyan, mint volt régen, amikor nagyon szerettük, mert ráért törődni a környezetével. holott tudtuk: neki sem kevesebb a dolga, mint másnak. Nem időzhetek sokáig Erzsiké köszöntője mellett, ha így haladok, mikor jutok beljebb, a papírhegy gyomrába? Találomra emelem ki a tömegből Gabi üzenetét. Első főnöke voltam. Akkor még. felnézett rám. Ma én figyelem szerető tisztelettel karrierjének magasra emelkedő ívét... Verának bizonyára titkárnője postázta a táviratot. Ottóét is. G. Jenő levelét sokáig tartom kezemben. Mintha az időt szeretném foglyul ejteni általa. Gondolatban ismét utazom visszafelé a sors útján. Milyen napsugaras a táj! Akárcsak akkor. Hivatalosan mentünk az ország déli csücskébe. Késő estig vitatkoztunk valami elvi kérdésen. Jenő hajlíthatatlan volt. Természetesen akkor is összevesztünk. Ilyen konokul hogyan ragaszkodhat a téveszméhez? ö ugyanazt mondta rám. Azóta számtalanszor gyötörtük egymást a kor teremtette újabb nehéz kérdéseivel. Minduntalan engesztelhetetlen haraggal végződött a vita, de találtunk alkalmat az újrakezdéshez. Fele királyságom... m gyűlnék a következő levélért, de MkB megzavar a telefon csörgése. fitÉí Antal hangja a vonal túl- ® " só végén: emlékszik még rám? — kérdezi. Nem vallom be, hogy majd a következő mondatok fejtik meg számomra, hol is helyezzem el ismerőseim rengetegében. Gyorsan oszlik a köd: megvan! Ő, B. Antal volt az, aki pályakezdésemkor türelmesen magyarázta, mi az államigazgatás soron lévő feladata. A szobi társadalmi munkásokról beszélt, akik az akkor is szűkében lévő pénzt majd megsokszorozzák. És B. Antal ott dolgozott két kezével az önkéntesek között, mert eszébe sem jutott, hogy neki csak irányítani kellene... Sz. Ernővel is együtt dolgoztunk, hány éve, hogy hallani sem hallottam róla? Most előttem az ismerős betűk. Ha nem irta volna alá, stílusa akkor is elárulná. . Sanyiba kapaszkodtam, amikor az ellenforradalom alatt féltem, hátha megvéd és nem ér a golyó. Egyikünk sem bújt fedezékbe, nekünk küldetésünk volt... így sorra jönnek elő a borítékokból az ismerős nevek és gazdájuk, régi mosolygósán, olyan fiatalon, ahogy valaha találkoztunk. Majd elváltunk, mert mindenkit másfelé vetett a sors. Ilyen alkalommal azonban, amikor az újság hírt ad egy útjelző elismerés átadásáról, üzenetek érkeznek messziről: „Magas kitüntetéséhez...” „Méltó kitüntetésedhez..Mennyi szeretet ébred újjá ilyenkor. Valamennyi üdvözletnek az a dolga, hogy felidézzen egy korszakot, egy rövid vagy hosszú szakaszt közös sorsunkból, netán csak egyetlen napot vagy hetet, amikor akciófeladatot teljesítettünk. Soha nem érek a végére, úgy érzem, ahogy a levélhalmot nézem, és az apró termetű postást, aki nem szűnik meg táskájából elém rakodni. Nem fáradok el a zárt borítékok bontogatá- sában, pedig egy-egy boríték nyomán húsz-harminc évet is vissza kell baktatnom a megszépült múltba, majd hirtelen irányt változtatva ismét a jelenbe érkezem. Cikáznak a korok, ezek az üdvözletek történelmet ölelnek át. A megható sorok írói által léteztem mindig és ma is általuk vagyok. Akik órákat szenteltek kéretlenül is munkám segítésére, biztató szóra. Hitet, tartást adtak, amikor arra volt szükségem. Fele királyságomat adnám, ha visz- szafordíthatnám az idő kerekét. Kiszállnék, mint régen, a szolgálati autóból, hogy megszegjük a rendet, élvezzük a tilost. András felmászna a Gal- ga menti útszéli fára, onnan csenne valamicskét a nyár zamatos gyümölcséből. Kötény helyett ruhám szélét emelem, abba hulljon a körte. Géza orvul fényképez, később is ezzel a fotóval zsarol. Szaladó évek, múló ifjúság... Nemcsak a sok munkára emlékezem, hanem a lopott, bohókás percekre is. Olyanokra, mint a bulgáriai út, amikor a protokoll ünnepélyessége közepette Zoli nevetett majdnem botrányt okozva. Soha nem bocsátom meg neki, fo- gadkoztam — és azóta is a legjobb barátaim között tartom számon. / smétlem, mintha így biztos foganatja lehetne: odaadnám fele királyságom, ha újra kezdhetném — épp olyan tettvággyal, épp olyan jókedvű elszántan, mint akkor. Mint akkor, amikor még meg sem fogalmaztam, mit jelentenek nekem a T. Noémik, a J. Miklósok, a K. Palik, Cs. Andrások és B. Tomik... akik erről a tornyosuló papírhalomról tekintenek rám. Felettük is szállnak az évek, de bennem megmaradnak hajdani valójukban. Most már mindig így, el nem feledve és el nem suhanóan. Csak villanásra és óvatos csendesen feltartóztatva a pillanatot. —i. —s. mondó elnök a megyében. Felvetődik a kérdés: ez lenne az egyetlen ok? Vagy más is, például a már bejelentett több mint harmincszázalékos költségvetés-csökkentés, amely végképp megnehezíti a ma sem könnyű tanácsi gazdálkodást? Lehet, hogy a jövő bizonytalansága késztet tanácsi vezetőket mostanában erre a lépésre? — Nem tudom, más településeken hogy van. Tény, hogy Kiskunlacházán és Áporkán rendkívül nehéz dolga lesz a tanácsnak még akkor is, ha a felhasználható pénzek csak a beígért harminc százalékkal csökkennek s nem többel. Nálunk az elmúlt két évben igen jelentős, fejlesztésre fordítható összeget hozott a telekeladás. Ám a parcellák elfogytak, jövőre már nem növelik a bevételeket. Biztos, hogy ebben a helyzetben nehéz lesz talpon maradni. Különösen nagy feladat alkalmas utódot találni Berényi János helyett. Engem személy szerint különösen megvisel ez az ügy, hiszen én hoztam ide annak idején, s magam örültem a legjobban annak, hogy milyen jól megtalálta a helyét. Persze más vezető is volt már beteg anélkül, hogy lemondott volna. De aki menni akar, azt nem volna okos dolog visszatartani. Más kérdés, hogy ebben a gazdasági helyzetben, ilyen perspektívák mellett találunk-e olyan rátermett emberi, aki vállalja is a tanácselnökséget? A hangnem fesziüt Közben megtalálják Berényi Jáiiost a tanácsházán, Kovács István telefonon beszél vele, s jelzi, hogy felkeressük. Amikor a tanács elé gördül az autónk, Berényi János megy át előttünk. Earkasszemet nézünk néhány pillanatig. Mire mi leparkolunk, az elnök már az íróasztala mögött ül. A beszélgetés igen rövid és enyhén szólva kínos légkörben zajlik. Berényi János arra a kérdésre, hogy miért távozik, kérdéssel felel: — Csak nem képzeli, hogy elmondom önnek az okaimat? Végül mégis úgy dönt, hogy mond valamit és egészségi problémáira hivatkozik. A beszélgetés minden igyekezetünk ellenére egyre feszültebb hangulatban zajlik, még az sem enyhít az elnök hangnemén, amikor idézem a telefonáló hölgy őt dicsérő szavait. — Nekem nincs több témám — mondja végül és félreérthetetlenül jelzi, hogy részéről vége a beszélgetésnek. Az utolsó, ajtóból feltett kérdésünkre, még hajlandó válaszolni: december 1-jéig áll a tanács élén. A pártbizottság titkárától tudjuk, hogy a Fel- söbabádi Állami Gazdaságba megy dolgozni Berényi János. Hazafelé a kocsiban arról beszélgetünk kolléganőmmel, hogy ilyen mentalitással talán többre megy az elnök gazdasági vezetőként, mint a tanácsban, ahol nap mint nap jobbára olyan emberekkel került kapcsolatba, akik tevékenységüket ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munkában végezték a közösségért. Nem nyolcórás állás települések éléről. Az okok sokfélék lehetnek, de felvetődik, hogy nem a növekvő nehézségek állnak-e a háttérben? — Ha a dunakeszi tanács- elnüknőt nem számítjuk, aki még tavaly mondott fel, az idén öt elnök jelentette be távozási szándékát. De ahány eset, annyi ok. A tápiógyör- gyei nagyszerűen dolgozó elnököt termelőszövetkezeti elnöknek választották, ezért távozott. A tápiószecsői, ugyancsak szép eredményeket magáénak mondható elnököt régi munkahelye, az áfész hívta vissza főosztályvezetőnek. A budakeszi elnök betegsége miatt korkedvezménnyel nyugdíjba vonult, a sződligeti ugyancsak egészségi állapota miatt kérte felmentését. Berényi János is egészségi állapota miatt mondott le a megbízatásról. Tudomásul kell venni, hogy a tanácselnöki munka nem nyolcórás állás. Szinte éjjel-nappal a választók rendelkezésére kell állni. Aki az államigazgatás élén bizonyított, az vezetői képességek birtokában van, s jól prosperáló gazdálkodó egységek ajánlataival nem veheti fel a versenyt a tanács- elnöki fizetés. Nem minden tanácsi vezető viseli el hosz- szú ideig azt a nagy megterhelést, amivel ez a poszt jár. Nincs szó itt megfutamodás- ról, valamennyi elnök otthagyta névjegyét a településen szép beruházások, utak, közművek formájában. Az viszont tény, hogy az utódoknak s a többi csaknem százharminc tanácselnöknek minden eddiginél nehezebb feladat lesz helytállni, megfelelni a rosszabbodó gazdasági feltételek mellett is. Jogi szempontból természetesen nincs akadálya annak, hogy egy választott vezető a mandátuma lejárta előtt elhagyja hivatalát, azonban ekkor a bizalmat adó testület jóváhagyása szükséges. Kovács István bizonyára a kis- kunlacházi tanácstestület véleményét fogalmazta meg, amikor azt mondta: aki, menni akar, azt nem lenne okos dolog visszatartani. Ugyanis a tanácsülésen senk; nem próbálta maradásra bírni az elnököt. Jusson eszébe Más kérdés az, hogy egy választott vezetőtől, akinek neeyven-ötven emberen, a testületen keresztül egy egész település szavazott bizalmat, azt várná mindenki, hogy mielőtt visszavonhatatlanul dönt, jusson eszébe, mit várt tőle megválasztásakor az a bizalmat kölcsönző közösség, s mit válaszol rá saját lelkiismerete. Móza Katalin A Pest Megyei Tanács személyzeti osztályvezetőjének, Molnár Istvánnak már általánosabb formában teszem fel a kérdést: — Az utóbbi hónapokban több tanácselnök is távozott a Túl hideg volt atigrisköiyköknek Elszoktál) a hidegtől, nem örökölték őseiktől a faggyal szembeni ellenátlóképességct a veszprémi állatkert újszülött szibériai tigrisei. Az anyatigris nem a téliesített ólban, hanem a rácsos kifutóban hozta világra kölykeit. Az újszülöttek az éjszakai nulla fok körüli zuzmarás hidegben megfáztak és közülük hárman már nem élték meg a reggelt. A gondozók két, csaknem teljesen kihűlt kölyköt találtak életben. A kis tigriseket azonnal meleg helyre vitték és gondos ápolásban részesítették. Életben maradásukhoz azonban sürgősen kutyadajkára volt szükség, mert az anyjuk nem vette gondlaiha a kicsinyeket. Az állatkert igazgatójának felhívására a megye távolabbi részeiből Is jelentkeztek a segítőkész kutyatartók. Végül is Pápán találtak egy rendkívül „szolgálatkész” kutyadajkát, amely 3 kölyke mellett kismacskákat is nevelt, s a szibériai tigrisek táplálását is „elvállalta”. , A szibériai tigrisek rendszeres állatorvosi felügyelet mellett nevelkednek, s valószínűleg életben maradnak.
