Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-12 / 267. szám

4 1987. NOVEMBER 12., CSÜTÖRTÖK SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Értelmes célokért Vita után megegyezés Franyó István, Hajas János, Hornyák Gábor és Krizsányi Ti­bor az utolsó simításokat végzik a betonúton Bükfürdőtől a Fradiig Örömhír a környezetvédőknek Saját fejlesztés, hazai anyag A Szentendrei Vízgépészeti Kisszövetkezet immár 35 éves múltra tekinthet vissza, ha a jogelődök életét is figye­lembe vesszük. Mert hajdan a mostani telephelyen a Vas- és Kazánipari Szövetkezet működött. Ma már szó sincs ar­ról, hogy az itt dolgozók kazánokhoz nyúlnának. A modern csarnokokban víztisztító berendezéseket, uszodák számára visszaforgaíőkat gyártanak. Tipikusan kivitelező cégről van szó, amely a Mélyépítési és Tervező Vállalat mérnökei ál­tal megálmodott szerkezetet készíti el. Villanófény örömmel vettünk részt mintegy kétszázan az elmúlt hét péntekén Pomázon a Köz­ségház út 2-ben az idősek klubjának megnyitóünnepsé­gén. Jóleső érzéssel hallgat­tam Polgár Tibor tanácselnök­nek és dr. Juhár János or­szággyűlési képviselőnek a szavait. Főként az ragadott meg, hogy a 6 millió forintos beruházási költségből mintegy 2 millió forintot a lakosság adott össze teho címén. S em­lékeztem arra is, hogy annak idején, amikor ezt bevezették, a pomáziak egyértelműen amellett voksoltak, hogy fo­rintjaikból az idősek klubját hozza létre a tanács. Szívet melengető volt az az össze­fogás is a helyiek és a gaz­dasági egységek részéről, amelynek eredménye az egy­millió forint értékű munka lett. S végre egy olyan ün­nepségen lehettem, amelyen nagyon sokan együttérzésük­től vezettetve vettek részt. Éppen ezért tartottam fur­csának, hogy ezekben a per­cekben körzetünk 13 közsé­gének képviseletében, a buda­kalásziak kivételével, senki sem jelent meg. Sem Szent­endre városából, sem a me­gyeiektől, Pedig tudtommal az egész Dunakanyarban ezt az egyetlen létesítményt ad­ták át ezen a napon. Később a megnyitón részt vevők csoportjai észrevételez­ték is a vendégek hiányát. Többen mentegetni próbálták a távolmaradókat, mondván, a november 7-i ünnepségek mi­att nem érnek rá. Ügy gondolom azonban, hogy biztosan akadt volna va­laki, aki képviselni tudta vol­na itt is a megyei vagy vá­rosi pártbizottságot, tanácsot. Jelezve ezzel is a sok ál­dozatot vállaló pomázi épí­tőknek, hogy az idősek klub­jának létrehozása jó munka volt. Szerencse, hogy a műsort adó, s a virágot osztogató út­törőket, s a meghatott idős korúakat a mi hiányérzetünk nem zavarta. Kiss Imrével, a Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetke­zet főkönyvelőjével pillanat­képet készítettünk arról, mi várható az 1987. évi gazdasági mérleg eredményhirdetésekor. — Most, november derekán, úgy tűnik, hogy minden ága­zatunk teljesíti a tervet. Ismét a mezőgazdaság van nehezebb helyzetben. A tavaszi időjárás miatt megfagytak a szőlőhaj­tások. a kór mintegy 2 millió forint. Ügy látszik azonban, hogy az ágazatnak sikerül pó­tolni ezt a veszteséget, mert a búzahozam kedvezőbb lett a vártnál. 3,8 helyett 4,1 tonna hektáronként, ami a szigeti homokon igen jó eredmény­nek számít. Ugyanez mondha­tó el a borsóról, amelyből 23, a köményről, amelyből 3 má­zsa a hektáronkénti termés. A mezőgazdasági ágazatban egyébként a jobb minőség el­érésére tesznek erőfeszítése­ket. Átalakították a magtisztí­tó berendezéseket, a köményt, a borsot és a mustárt tisztítva, szelektálva viszik piacra. Sok­kal magasabb jövedelemre tesznek szert ezáltal. A szamócához ebben az esz­tendőben kegyes volt az idő­járás. Kétszer is akkor jött az eső, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Kevesebbet kellett öntözni a megszokott­nál, s a termésátlag kiemelke­dő lett. Nagyon jó felvásárló partnernek bizonyultak a kon­zervgyárak, a Bács-Kiskun Megyei Zöldért és a szobi szörpüzem. Úgyhogy a tagság most elégedett a bevétellel. Az ipari tevékenység nyereséges lesz. A műanyag-feldolgozás­sal a sziget négy községé­ben foglalkoznak. Több helyre automata gépeket vásároltak. A fém- és faüzemben az év fo­Az Íjász utca lakói a ta­náccsal közösen két éve hú­zódó gondjukat oldották meg, igaz. a Pest Megyei Hírlap egyik cikkének megjelenése után. A történet lényege az, hogy az Íjász utcában hosszú idő óta megállt a csapadékvíz, le­hetetlenné téve a közlekedést, áztatva a mélyebben fekvő házakat. A lakók többször jártak az illetékeseknél a megoldás módjait keresve, s amikor alig egy hónapja a sajtó segítségét kérték, fel­gyorsultak az események. Ok­tóber utolsó napjaiban tucat­nyi ember nekiállt a tanácstól kapott géppel és anyaggal elkészíteni a betoriutat. Több mint hétnapos kemény mun­ka után mintegy 120 ezer fo­rint értékkel gyarapították a lyamán termékváltásra került sor. — Külön öröm számunkra, hogy a vendéglátás végre tel­jesíti a tervet — sorolja to­vább a főkönyvelő. — Ennek az az oka, hogy az egységek 0 százaléka szerződéses vállal­kozóké lett. S mivel az illetők­nek zsebre megy a játék, na­gyon figyelnek a takarékos­ságra, a kiszolgálás színvona­lára. A húsüzemünk talán el­éri a tervezett bevételt. Erő­sen visszavetette őket, hogy az év elején több mint hat hétig a felújítással voltak elfoglalva. Pedig ezt a munkát éppen fe­leennyi idő alatt szerettük volna elvégezni. A mínusz 25 fokos hideg azonban közbe­szólt. — összességében tehát... — E pillanatban az időará­nyosnál jobban állunk a terv teljesítésével. 75 százaléknál kellene tartanunk, s 80 száza­léknál vagyunk. Ügy számol­juk, hogy a 10 millió 910 ezer forintos nyereséget is túllép­jük mintegy 10 százalékkal. A 272 milliós árbevétel is telje­sül. Nem tartozik szorosan a mérleg áttekintéséhez, de el kell mondjam, hogy az Egeres­dűlőben a szennyvíztisztító épí­tése hónapok óta áll. Szövet­kezetünk a kifolyóvezetékeket elkészítette, a területet átad­tuk a tanácsnak, de sajnos az­óta nem történt ott semmi. A Kék Duna Mezőgazdasá­gi Szakszövetkezet a zárszám­adását a szokott időben, feb­ruárban, a szokott helyen, a Pest Megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár színházter­mében tartja. S úgy tűnik, hogy a szokott módon a ter­vek túlteljesítéséről szólhat 1 majd Lázár Antal elnök. város vagyonát. A burkolat szintjét úgy képezték ki, hogy a csapadékvíz egy aknába tá­vozik, s azon keresztül csat­lakozik az elvezetőrendszer­hez. Az íjász utcaiak akciója bi­zonyítja, hogy lakosság a kör­nyezetét alakító hasznos tár­sadalmi munkára napjaink­ban is hajlandó. Felhívja azonban a figyelmet arra is, hogy esetenként külső segít­ségre van szükség ahhoz, hogy a bürokrácia gépezete felgyorsuljon. S még egy megjegyzés. Változatlanul tisztázatlanok bizonyos helyeken a mezsgye­határok. Például itt az Íjász utcában is. A Vasvári-lakóte­lepet ugyanis mintegy 9 mé­terrel délebbre építették, mint szabad lett volna, így a hat méter széles útból mára már csak 4,80 méter maradt. Ezért volt kemény vitájuk az íjász utcaiaknak a Vasvári­lakótelep néhány emberével. Az utóbbiak ugyanis hallani sem akartak arról, hogy né­hány zöld cserje áldozatul essen a útépítésnek. Végül kompromisszum született, ma­radt a zöld és keskenyebb lett a burkolat. S maradt a kér­dés is: miért a lakosság men­jen ölre régen elkövetett ki­vitelezési hiba miatt? A víztisztító és -visszafor­gató "berendezések eléggé rit­kák a piacon. Magyarországon a szentendreieken kívül csak a Vízgépészeti Vállalat és a Vízkutató és Fúró Vállalat gyárt ilyesmit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hiányzik a konkurencia. Csakhogy a városunkban lévő kisszövet­kezetnek lépéselőnye van a többiekkel szemben. Ugyanis az említett két vállalat Nyu­gatról származó gépekkel, il­letve licencekkel dolgozik. A szentendreiek viszont a Mély­építési és Tervező Vállalattal közösen saját fejlesztésben, hazai alapanyagokból gyárta­nak gépeket. — 1982-ben álltunk át ezek­nek a gépeknek a gyártására — mondja Száraz József el­nök. — Eddig mintegy 60 helyre szereltük be ezeket a nagy teljesítményű masinákat. Csak néhány országosan is­mert helyet említenék: pél­dául Bükfürdőt, a Hajós Alfréd Nemzeti Uszodát, Vác fedett strandját, s végül a Fe­rencváros uszodáját. Ez utób­binál az az érdekesség, hogy a Fradi a Ganz-MÁVAG-tól kapja az ipari vizet, s nekünk az volt a feladatunk, hogy ezt megtisztítva juttassuk a medencébe. Ügy érzem, jól sikerült a dolog, s ez ebben az esetben bravúrnak számít. A vízgépészeti kisszövetke­zet központja Szentendrén a kőzúzó utcában van. A csar­nok 1978—79-ben épült.. Az itt dolgozó 56 ember kitűnő fel­tételek között, de 'elég nehéz munkát végez, hiszen a szer­kezeti lakatosok, a csőszere­lők szokatlanul nagy berende­zéseket készítenek. Olyanokat, amelyek egyetlen óra alatt 6—700 köbméter vizet képesek megforgatni. Száraz József a beszélgeté­sünk során még kitért egy- egy érdekességre. Főként a környezetvédőknek okoz örö­met a hír: a Budapesti Mű­szaki Egyetem Vízgazdálkodá­si Intézetével közösen készí­tették el azt a berendezést, amely az olajos szennyvizeket képes megtisztítani. Az el­múlt időszakban körülbelül 30 rendszert telepítettek a Volán különböző telepeire. Most folynak a tárgyalások a Hydrochem nevű nyugat­német vállalattal. A festék­szóró berendezések festékes szennyvizet termelnek, a két cég ennek a nehezen elvá­lasztható anyagnak a kiszűré­sét szeretné megoldani. Az elképzelés már megszületett a technológiára. Olyannyira, hogy a szerződéstervezetek el­Szigetmonostoron sikeres év volt az 1987-es esztendő. Egyebek mellett sikerült rend­be tenni a községet és a Ho- rányt összekötő 120 méteres utat. Hosszú időn keresztül ez már szinte járhatatlan volt a két település között, pedig Horány köztudottan a Szent­endrei-sziget legdinamikusab­ban fejlődő települése. A beruházás 3 millió 200 ezer forintba került. A ta­nács a saját pénzéből másfél millió forinttal járult hozzá az aszfaltozáshoz. Horányt gazdagítja az a csodálatos szabadidőközpont is, amelyet a Közép-Duna Vi­déki Intézőbizottság segítsé­gével létesítettek. A költsége­ket a Szigetmonostori Tanács az említett szervezettel fele- fele arányban fedezte. Ugyan­csak horányi hír, hogy bir­tokba vehették a sportot ked­velők a bitumenes pályát, amely egymillió 200 ezer fo­rintba került. Az oedig már szigetmonos­tori hir, hogy a község lakói immár a posta új épületébe járhatnak intézni az ügyes­bajos dolgaikat. A beruházás másfél millió forintot emész­tett fel. Eddig egy magánház­ban lehetett feladni a levele­ket. csomagokat, most nem­csak az alkalmazottak mumea- körülményei javultak, hanem a szolgáltatás színvonala is Rövidesen megtartják a szentendrei Petőfi SE közgyű­lését. A sportkör nagy válto­zások elé néz. Ezeknek a lé­nyege az, hogy a megválto­zott gazdasági körülmények között a városi tanács egyre kevésbé tudja támogatni a sportolók kiadásait. Már jö­vőre is mintegy 100 ezer fo­rinttal kevesebb jut a város pénztárcájából a labdarúgók, asztali teniszezők, kézilabdá­zók és a többiek támogatásá­ra. Ebben a helyzetben az egyetlen járható út egy olyan háttér létrehozása, amelynek segítségével saját lábára áll a Petőfi SE. Már az elmúlt esztendőben átengedte a vá­ros a sportkörnek a parkolá­si díjakat. Január 1-jétől pe­dig lehetőség nyílik arra, hogy létrehozzanak egy klub­házat a városközpontban, ■ s két vendéglátó egységet for­galmas csomópontokon. Két kisszövetkezet is jelentkezett azzal, hogy hajlandó nagyobb összeggel támogatni a külön­böző szakosztályokat. A tervek azt is célozzák, készültek, esetleg szó lehet egy magyar—nyugatnémet kö­zös vállalat létrehozásáról is. Mit illik még tudni a va­roslakónak erről a kisszövet­kezetről? Talán azt, hogy ta­valyi árbevételük 56 millió forint volt, nyereségük pedig 8 millió 2Ó0 ezer forint. Az sem mellékes, hogy a dolgo­zóik kivétel nélkül szentend­reiek és környékbeliek. Az pedig megnyugtató, hogy a jövő évi kapacitásuk máris lekötött. 1988-ban szállítanak berendezéseket a kispesti, a kőbányai, a Huszti úti és a székesfehérvári fedett uszoda számára. Befejezésül annyit, hogy a város központi általános isko­lájának a tanuszodájához a tisztító- és visszaforgató be­rendezés is a Kőzúzó utcai csarnokban készül. emelkedett. Más kérdés az, hogy a község lakói azt re­mélték, hogy az új létesít­mény elkészülte után telefo­nokat is szerelnek néhány la­kásba. Sajnos erre nem ke­rül sor Az újságolvasók tudják, hogy a Dunakanyar hét plusz egy címet viselő sportakciöt a szigetmonostori iskola tanu­lói nyerték. A kapott 100 ezer forintot a Fővárosi Vízművek és a szülők társadalmi mun­kájának segítségével megfe­jelték, s mintegy félfnillíó forintot érő pályát készítettek az oktatási intézménynek. A jövőről szólva: elkészült a terv az iskola két tanterem­mel való bővítésére. A költ­ségeket a településfejlesztési hozzájárulásból fogják fedez­ni. A jövő évben kerülne sor a napközis konyha korszerű­sítésére is. Miként Pócsmegyeren, Szi­getmonostoron is próbálják házhelyekkel ellátni a község­belieket. A rendezési terv alapján a tanács mintegy 10— 12 építésre alkalmas telket fog kialakítani. A gond az, hogy a közművesítés még hiá­nyos. Az üdülőtelkek tartós hasz­nálatba vételére nemcsak Szi­getmonostor környékén, ha­nem a többi község térségében is változatlanul nagy az ér­deklődés. hogy a sportkör gazdája lesz a városban folyó szabadidő- tevékenységnek. A Kőzúzó ut­cai pályát ennek a célnak megfelelően alakítják át. Ezeket az elképzeléseket már az új vezetőség fogja megvalósítani. A régi elnök, Hornyák Jenő több évtizedes lelkiismeretes és eredményes munka után lemondott. He­lyére a közgyűlés választ új vezetőt. A változtatásoktól a város lakossága azt várja, hogy az elég szegényes sportmozgalom fellendül, a labdarúgók sta­bilizálják helyüket a megyei I osztályban, az asztaliteni­szezők az NB II-ben. a kézi­labdázók pedig fejlődni fog­nak. Mindez azonban csak komoly társadalmi összefo­gással lehetséges. Az oldalt frta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdős! Ágnes Jólértesültek Az egyik napsütéses vasárnap délelőtt kisfiam ked­véért a Surányi-cukrászda előtt kígyózó sor végére áll­tam. Lassan haladtunk előre, mögénk új és új fagy­laltra áhítozók érkeztek. Akaratlanul is felfigyeltem a mögöttem várakozók beszédére. — Tudod, miért kell nekünk itt ennyit várni? Azért, mert ennek a cukrászdának a tulajdonosa havi 5 ezer forintot ad a tanács ipari osztálya vezetőjének csupán azért, hogy ne adjon engedélyt másik cukrászda nyi­tására. Megfordultam és láttam, hogy egy 25 év körüli, jól öltözött, jó megjelenésű fiatalember a beszélő és egy igencsak hozzáillő fiatal hölgy a társa. A gyomrom összerándult... lebombázott gyermek­szobám emléke, a szülői intelem az illendőségről, hogy „ne beszélj bele, fiam, mások egymás közti társalgásá­ba” viaskodott bennem az igazságérzettel. Hogy jön ez a fiatalember ahhoz, hogy egy általa nem is ismert, becsületes iparost és egy egyébként valójában nem is létező embert — hiszen nincs a Szentendrei Tanácson ipari osztály és így vezetője sem — ilyen korrupcióval gyanúsítson. Végül megszólaltam. ’ — Elnézést kérek, fiatamber. Honnan tetszik venni ezt a sok sületlenséget? A fiatalember meglepődött. — Nem magához szóltam... és különben is ki ma­ga, hogy belebeszél a mi társalgásunkba?! Igen rövid ideig tűnődtem a válaszon. Mondjam el neki, hogy Szentendrén több helyen árulnak fagylaltot; hogy a Görög utcai fagylaltnak híre van; hogy nekem a Lola fagyija is nagyon ízlik; hogy ott is sokszor sorba kell állni? Beszéljek a tanács szervezeti felépí­téséről, a hatósági jogkörről, arról, hogy amit mondott, az jogilag rágalom és ezért még felelősséggel is tar­tozik, hiszen „értesüléseit” a sorban mások is hallgat­ták? Végül csak ennyit mondtam: csak egy egyszerű szent- enderi vagyok, aki tudja, hogy rni az igazság. A vita befejeződött. Ez ellen nem volt érve. Fábián Pál Többleteredményről szólhatnak Bizakodó előretekintés Végre a vendéglátás is teljesíti Gyarapszik Szigetmonostor Felépült az új posta A telisből bővül az iskola Változások előtt a Petőfi SE Új tervek, új vezetőség

Next

/
Oldalképek
Tartalom