Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-03 / 259. szám
A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 70, ÉVFORDULÓJÁN VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Ünnepi ülés a moszkvai Kremlben XXXI. ÉVFOLYAM, 259. SZÄM Ára: 1,210 forint 1987. NOVEMBER 3., KEDD Mihail Gorbacsov főtitkár mondott beszédet A moszkvai Kreml Kongresszusi Palotájában tegnap, hétfőn délelőtt tíz órakor megnyílt az SZKP KB, a Szovjet és az Oroszországi Legfelsőbb Tanács együttes ünnepi ülése. Az elnökségben Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, Andrej Gromiko, a legfelsőbb tanács elnökségének elnöke, Nyikolaj Rizskov miniszterelnök, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, külföldi párt- és állami vezetők — köztük Kádár János, az MSZMP főtitkára és Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke —, valamint más szovjet vezetők foglaltak helyet. A szovjet himnusz elhangzása után Andrej Gromiko mondott megnyitó beszédet. — Október ügye tovább él, és nemcsak országunkban: mindezt láthatjuk a szocialista országok sikereiben, a testvéri kommunista és munkáspártok tevékenységében is, megmutatkozik a népek nemzeti felszabadító harcában, a világ haladó erőinek a békéért, a fegyverkezési, elsősorban a nukleáris fegyverkezési hajsza ellen, az űrfegyverkezés ellen folytatott mozgalmában — hangsúlyozta beszédében Andrej Gromiko. Kiemelte, hogy a szovjethatalom létezésének 70. éve olyan mérföldkő, amelyhez érkezve joggal lehet visszatekinteni s megállapítani: igen, valóban hatalmas utat tettünk meg. Ezen az úton voltak nehézségek, sok verejték és vér hullott, de az ország népe mindent leküzdött, mindenen túljutott. E megtett út eredményei: a szocializmus kiemelkedő győzelmei, a szocialista társadalmi viszonyok múlhatatlan értékei, a marxista—leninista tanítás győzelme, a proletár internacionalizmus eszméinek diadala — mondta, s megemlékezett a szovjethatalomért elesettekről, az ország építőiről, majd üdvözölte a jelenlévőket, veteránokat, élmunkásokat, mindenkit köszöntve az ünnep, a jubileum alkalmából. Andrej Gromiko kitért arra, hogy a 70. évfordulóról a szovjet emberek a forradalmi átalakítás szakaszában emlékeznek meg, a szovjet társadalom a megújulás folyamatát éli. A nagy októberi forradalom óriási hatással volt az egész világra, más népekre is. A forradalom győzelme meghatározó hatást gyakorolt a nemzetközi kapcsolatokra is. Az országok közötti kapcsolatokba olyan, a forradalom teremtette fogalmak is bekerültek, mint a valóban egyenjogú együttműködés, a békés egymás mellett élés, a leszerelés. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke megnyitójában végezetül megköszönte a 119 országból érkezett 165 küldöttségnek, hogy eleget tettek a 70. évforduló ünnepségeire szóló meghívásnak. Ezután Mihail Gorbacsov mondott ünnepi beszédet. Október és átalakítás: a forradalom folytatódik Kedves elvtársak! Tisztelt külföldi vendegeink! Hét évtized választ el bennünket az 1917-es esztendő októberének feledhetetlen napjaitól, azoktól a legendás napoktól, amelyek a társadalmi haladás új korszakát nyitották meg, az igazi emberi történelem kezdetét jelentették. Október valóban az emberiség létének nagy pillanata, fényes hajnala. Az októberi forradalom a nép forradalma, a nép érdekeit, felszabadulását, fejlődését szolgáló forradalom. Hét évtized nem nagy idő a civilizáció sok évszázados fejlődéséhez mérten, ám. a történelem nem ismert még egy ilyen monumentális korszakot, amilyent hazánk élt át a nagy október győzelme óta. Nincs is nagyobb megtiszteltetés, mint követni az úttörőket, minden erőnket, energiánkat, tudásunkat és képességünket a nagy október eszméinek és céljainak diadaláért áldozni! Az évforduló a büszkeség pillanata. A. véghez vitt tettek fölött érzett büszkeségé. Roppant súlyos megpróbáltatások jutottak nekünk osztályrészül, s mi becsülettel álltuk a sarat, mi több, kiemeltük az országot a ziláltságból, az elmaradottságból, nagyhatalommá tettük, megváltoztattuk életét, gyökeresen átformáltuk az emberek szellemi arculatát. A XX. század legádázabb küzdelmeiben megvéd el meztük saját életformánkhoz való jogunkat, megvédtük jövőnket. Teljes joggal lehetünk büszkék arra is, hogy forradalmunk, munkánk és harcunk változatlanul igen nagy hatást gyakorol a világ fejlődésének minden területére, a politikára és a gazdaságra, a társadalmi szférára és kortársaink tudatára. Az évforduló az emlékezés pillanata. Az emlékezésé azokra az embermilliókra, akik mind-mind tettek valamit közös szocialista vívmányainkért. Azokra, akik acélt öntöttek, gabonát vetettek, gyermekeket tanítottak, előrevitték a tudományt és a technikát, feljutottak a művészet csúcsaira. A szomorú emlékezésé azokra, akik a hazát védelmezve harcban estek el, életük árán lehetőséget adtak a társadalomnak a haladásra. Az emlékezésé az átélt dolgokra, a megtett útra, mert ezekből született jelenünk. Az évforduló az elmélkedés pillanata. Az elmélkedésé arról, mennyire bonyolultan, mennyire nem egyértelműen alakultak olykor dolgaink, alakult sorsunk. Volt benne minden: volt hősiesség és tragikum, voltak fényes győzelmek és keserves kudarcok. A nép szemszögéből nézve elmélkedünk a megfeszített alkotómunka hetven évéről, a népéből, mely kész mozgósítani minden erőtartalékát, a szocializmus óriási erőforrásait az élet forradalmi átalakítása érdekében. Az évforduló egyben pillantás a jövőbe is. Vívmányaink nagyszerűek, nyomatékosak és jelentősek. Ezek képezik újabb eredményeinknek, a társadalom továbbfejlődésének szilárd alapját. Éppen a szocializmus fejlesztésében, a leninizmus és a nagy október eszméinek és gyakorlatának továbbvitelében látjuk mai teendőink és törekvéseink lényegét, elsőrendű feladatunkat és erkölcsi kötelességünket. Ez teszi paran- csolóam szükségessé a nagy október történelmi jelentőségének, valamint mindannak komoly és alapos elemzését, amit a nagy október óta eltelt hét évtizedben végeztünk. I. OKTÓBER ÚTJA: AI ÚTTÖRŐK ÚTJA Elvtársak! Úttörőként hatalmas és bonyolult utat tettünk meg. Nem foglalható bele egy rövid elemzésbe. _ Nem foglalható bele a régi világ anyagi és erkölcsi örökségének, az első világháborúnak, a polgárháborúnak, az intervenciónak a súlyos volta. Nem foglalható bele egy rövid elemzésbe az átalakulások újszerűsége, a hozzájuk fűződő remények soksága, az új, a szokatlan térnyerésének olykor lélegzetvételnyi szünetet sem hagyó üteme és mértéke. Nem foglalhatók bele a szubjektív tényezők sem, melyek különleges szerepet játszottak a forradalmi viharok időszakaiban. Nem férnek egy _ rövid elemzésbe a maximalizmussal átitatott forradalmi idők, a jövőről alkotott, olykor leegveszerűsített, sarkított elképzelések. És nem fér bele az új életért küzdők tiszta és szenvedélyes törekvése arra, hogy mindent a lehető leggyorsabban, legjobban, legigazságosabban oldjanak meg. Megtett utunk — annak hősi és drámai mivolta — magától értetődően gondolatokat ébreszt kortársainkban. Történelmünk csak egy van, s ez a történelem megváltoztathatatlan. Bármilyen érzelmeket váltson is ki, ez a történelem a miénk és kedves nekünk. Ma visszatekintünk azokra az októberi napokra, amelyek megrengették a világot, szilárd lelki támaszt, megszívlelendő tanulságokat keresünk és találunk is bennük. Mindig újra meg újra meggyőződünk a nagy október által választott szocialista út helyességéről. Az emberiség történelmi fejlődésének objektív logikája vezetett ehhez a mérföldkőhöz. Az októberi forradalom — a civilizáció fejlődése útjainak minden ellentmondásossága és változatossága ellenére is — törvényszerű következménye volt egy sok évszázados harc eszméi és gyakorlata fejlődésének, amely harcot a dolgozók a szabadságért és a békéért, a társadalmi igazságosságért, a nemzeti, szellemi és osztálykizsákmányolás ellen vívtak. Az 1917-es év megmutatta, hogy korunk fő társadalmi alternatívája — választás a szocializmus és a kapitalizmus között. Megmutatta, hogy a XX. században nem lehet előrelépni másként, csakis a magasabb rendű társadalmi formáció, a szocializmus útján. Ez az alapvető lenini tétel ma sem kevésbé időszerű, mint akkoriban, keletkezésekor volt. Ez a dinamikus társadalmi fejlődés törvényszerűsége. Mihail Gorbacsov mondott ünnepi beszédet Az oroszországi forradalom a legjobb emberi emlék — a múlt nagy humanistáitól kezdve egészen a XIX. és XX. századi proletár forradalmárokig — felszabadító törekvéseinek csúcspontja, álmainak megvalósulása volt. 1917 magába szívta a nép önálló fejlődésért és függetlenségért vívott harcának, a történelmünkre jellemző haladó nemzeti mozgalmaknak, az antifeudális paraszti felkeléseknek és háborúknak az energiáját. Testet öltött benne, a XVIII. századi, fölvilágosítóknak, a dekabrista mozgalom hőseinek és vértanúinak, a forradalmi demokrácia lánglelkű vezéreinek szellemi útkeresése, kultúránk nagy személyiségeinek erkölcsi aszketizmusa. Országunk sorsa szempontjából döntő jelentőségű volt az az idő, amikor a XX. század hajnalán Vlagyimir lljics Lenin magával ragadta elvbarátainak egységbe forrott csoportját az új típusú oroszországi proletárpárt létrehozásának útján. Ez a hatalmas lenini párt indította rohamra a népet, annak legjobb, legbecsületesebb erőit a régi világ ellen. Október sikerének alapjait az 1905—1907-es első orosz- országi forradalom rakta le. Ekkor születtek január 9. keserű tanulságai, a decemberi moszkvai barrikádok elkeseredett hősiessége, a szabadságért vívott küzdelem sok ezer ismert és névtelen harcosának hőstettei. A nagy október győzelme az 1917-es februári forradalom vívmányaiból is táplálkozott: ez volt az imperializmus korának első győzelmes népi forradalma. Mint Lenin hangsúlyozta, a februári győzelem után „a forradalom hihetetlenül gyors fejlődésnek indult”. A forradalom fő szereplői a katonaruhát öltött munkások és parasztok voltak. 1917 tavasza megmutatta az össznépi mozgalom hatalmas erejét. Egyidejűleg megmutatkoztak e mozgalom korlátái is, a forradalmi tudat e szakaszban tapasztalható ellentmondásossága, a történelmi tehetetlenségi erő, amelynek következtében a színről távozó kizsákmányoló osztályok egy ideig kihasználhatták a nép győzelmének gyümölcseit. A februári forradalom adta október kezébe a fő fegyvert: a hatalomnak az újjászületett szovjetek képében történő megszervezését. Február jelentette az igazi demokratizmus, a tömegek gyakorlati politikai nevelése első tapasztalatát, mely a kettős hatalom bonyolult viszonyai között keletkezett. Február a maga nemében egyedülálló abból a szempontból is, hogy lehetővé vált a hatalom békés átkerülése a dolgozók kezébe, amely lehetőség sajnos a történlmi körülmények miatt nem vált valóra. Február fontos történelmi szakasz volt az októberhez vezető úton, A februári forradalomban részt vevő osztályerők bonyolult szövevényében és szembenállásában Jlenin zseniálisan látta meg a szocialista forradalom győzelmének lehetőségét. Az áprilisi tézisek e történelmi körülmények között a tudományos előrelátást testesítették meg és a forradalmi cselekvési prog- (Folytatás a 2. oldalon.) , , ünneplők cs az elnökség a Kreml Kongresszusi Palotájában
