Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-02 / 258. szám
NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 254. SZÁM 1987. NOVEMBER 2., HÉTFŐ Milyen a jó vendéglő? Esztétikum teremtette hangulat A város másik végéből is csalogat Távolról sem tartozom az ínyenc, haspárti emberek közé, de azért a ritka, különleges falatok az én érdeklődésemet is felcsigázzák. Csak az a baj, hogy a nagykőrösi konyha — és itt most a vendéglőkre gondolok — túlságosan leegyszerűsített éti kínálattal áll szolgálatára az éhes vendégnek. Hja, akinek üres a gyomra, úgysem válogat, gondolják a vendéglátók, elfeledkezve a nagy igazságról, hogy nemcsak enni, hanem csodálni is szeretjük az ételt. No, persze nem teknösbéka- vagy rákpecsenyére, netán ■fecskefészeklevesre gondolok ezen extrém eledeleket úgysem venné be a magyar gyomor, még kevésbé bírná el a pénztárcánk. Az viszont sajnálatos, hogy a magyaros finomságokat csinálni is kevés helyen törik magukat a szakácsok, bár ez a tény sem mindig az ő számlájukat terheli. Mert itt van például a pacalpörkölt, ami pár éve még alapvetően meghatározta sok helyen a forgalmat. Ma viszont ha üggyel-bajjal be is tudják szerezni a jobb kapcsolatokkal rendelkező vendéglősök, de olyan borsos áron, hogy félve viszik ki a vendég elé a majd száz forintot érő adagot, s még így is alig van rajta valami hasznuk. Eszem ágában sincs tippeket adni az élelmiszerkereskedelemnek, de meg kell mondanom, hogy fáj az ember szíve, amikor arról hall. hogy például Csehszlovákiában úgyszólván kidobják a vágóhidak, mert eladhatatlan ... A jó vendéglős persze tudja, hogy a pacal, bármennyire is pályázik a nemzeti eledel címére, csak egyike a vendégcsalogató falatoknak. Szőke László, a tormási bisztró vezetője például kedélyesen szokta volt mesélni, hogy ököruszálylcvese, gombás rnájpörköltjei s egyéb ínyencségek, de főleg a rántott velő a város másik végéből is asztalához csalogatja a vendégeket. Nyilván azért. mert másfelé ismeretlenek ezek a fogások. Ez mondjuk nem meglepő, mert amióta létezik ez az egység, mindig igyekezett jó értelemben ..kilógni” a vendéglők sorából. És nemSporthírek; Szakszervezeti sportnapon Vácott hat sportágban megyei szakszervezeti sportversenyeket rendeztek. A nagykőrösiek közül a férfi kézilabdások szerepeltek a legjobban, 7 csapat küzdelmében. A mérkőzések 2X10 percesek voltak. A konzervgyáriak Abony ellen 4-5-tel kezdtek, majd a százha- lombattaiakat két, a váciakat pedig öt góllal legyőzték és jobb gólkülönbséggel bekerültek a döntőbe. ÖttNagykáta ellen három góllal győztek, és ezzel az első helyen végeztek. A következő dolgozókkal: Szondv — Mátrai, Budai. Ferik, Tóth F., Rónaszéki, Med- gyesi, Nagyszombati, Vilcsák, Kerny, Fülep. Kispályás labdarúgásban 11 csapat vetélkedett, 2X15 perces játékidejű találkozókon. A , körösi vegyes gárda (Kocza — Faragó, Máté., Bélteky, Torics- ka, Pavelkó, Kocsis). Az első mérkőzésen a végső győztes ellen vesztett, majd 2 győzelem és 1 másik vereség után ötödik lett. Asztaliteniszben mindkét nemnél 18 volt az indulók száma. A férfiaknál az örökifjú Hargitai György a negyedik, a nőknél leánya: Hargitai Bernadett az ötödik helyen végzett. Atlétikában női százméteres síkfutásban Horváthné Hanny Judit harmadik és távolugrásban negyedik, az utóbbi számban Tivadar Mária ötödik lett. Férfi 100-on: 4. Tori cska, távolugrásban: 6. Pa- velko. Tekecsap'atversenyben a körösiek nem értek el helyezést, a mindössze kétsávos pálya és a rossz szervezés miatt az egyéni vetélkedésre már nem is került sor, pedig ezen lett volna esély a jó eredményre. Sakkban nem indultak körzetünkbeliek. A 14 körzet közül Nagykőrös összesítésben a 6—7. helyen végzett, 44 összponttal. Atlétikai hírek Ezúttal hetedik alkalommal került sor a fővárosban a Futapest elnevezésű hagyományos, utcai futóversenyre. A közel kétezer-ötszáz induló között nagykőrösiek is voltak. Idős Bocskai László, unokája és annak barátja a tíz kilométeres távot választották. Bár a befutó első kétszáz között nem voltak, de mindhárman leküzdötték a távot negyven perc körüli idővel. Többen zúgolódtak, mert rendszeresen versenyző atléták is voltak az amatőrök között. Két kiegészítést is teszünk. A Cegléden tartott megyei idényzáró atlétikai versenyen Papp Dóra (Nk. Kgy. Kinizsi) 30.42 méteres, ezüstszintű eredménnyel serdülő B kor- csoportos leány gerelyhajitás- ban a második helyen végzett. Utólag kaptunk hírt arról, hogy a Debrecenben sorra került országos veterán atlétikai bajnokságon — annak rendszeres résztvevője — a nagykőrösi Gulyás Balázs is részt vett, aki a 66—70 éves férfiaknál kalapács- és diszkoszvetésben is dobogón: egyaránt a második helyen végzett. Asztalitenisz Gödöllőn rendezték a megyei serdülő és újonc asztali- tenisz kupaviadal 1987/88. évi első fordulóját. A Nk. Kgy. Kinizsi SE fiataljai mind újoncok voltak. Közülük Kra- mecz Ferenc szerepelt a legjobban a népes mezőnyben, de ő sem ért el helyezést. Cselgáncsozók Kecskeméten körzeti úttörő II. korcsoportos cselgáncs- rangsorversenyt rendeztek, a szokásos tíz egyesület ezúttal kilencven fiataljával. A Nk. Kgy. Kinizsi öt elindult sportolójából hárman értek el helyezést. A 32 kilogrammosok súlycsoportjában (9 induló közül): 2. Kecskeméti Attila. 35 kg-ban (12-en voltak): 3. Király Csaba. 38 kg (10): 2. Pap András. Hétfői sportműsor Kosárlabda. Petőfi iskolai tornacsarnok, 19 óra: Kecskeméti SC II.—Nk. Kgy. Kinizsi II., felnőtt férfi megyei bajnoki mérkőzés. S. Z. csak étkeivel. Amíg sajnos sok helyütt az országban a hasonló kategóriájú egységekben a kocsmai színvonal felé tendálás a forgalom növekedésének kísérője, itt az esztétikum teremtette hangulattal igyekeztek az alkalmi fogyasztókból vendégbázist teremteni. Katalin-bál, Mikulásdélután, hogy csak egyet-kettőt említsünk a közeljövő programjai közül, de mondhatjuk példaként a híres, és kevésbé ismert tehetséges művészek felléptét, újabban pedig minden pénteken énekesek, táncosok adnak műsort, s ha ők nincsenek, Gulyás László félezernél is több számot tartalmazó repertoárjából csendül fel esténként a muzsika. Három év óta szerződéses rendszerben üzemel a bisztró, érthető tehát, hogy mindenben kedvében akarnak járni a vendégek. Bár e szisztéma ismert előnyei mellett sok problémát is felvet, az alapszolgáltatás, s e kiegészítő programok komplexitása ellenére is görcsös erőfeszítésbe kerül tartami a gazdálkodásnak azt a szintjét, amiből az ott dolgozó nyolc ember szolid, de tisztességgel megél. Az immár egekig menő nyers- anyagárak, rezsiköltségek és a forgalom emelkedését eleve feltételező adózási rendből eredő kiadások már jócskán magukban foglalják a fogyasztókra hárítható részt, éppen ezért a jövő év vendéglős szemmel még nehezebbnek ígérkezik. Bízunk azért benne, hogy továbbra is meg tudja őrizni tiszteletre méltó erényeit, amik közkedveltté tették ebben a városban. Mert ha elfogulatlanul akarjuk megítélni, akkor nem elsősorban ízletes ételspecialitásait, italait, műsorait kell dicsérnünk, hanem azt a szándékot, amely a közétkeztetésből is részt vállalva, elég szívós volt ahhoz, hogy ne engedje elsüppedni az igénytelenségben. My. J. Mozi A nagyteremben: 48 óra. Színes, szinkronizált amerikai bűnügyi film. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: De fiatalok voltunk. Színes, szinkroni zált szovjet film, fél 6-kor. Kezes dolgainkról Lyukas zsákunk hamar kiürül Tapasztalt kollégám szerint mostanában — s igazán majd csak ezután — az újságjaink talán legizgalmasabb, legérdekesebb olvasmányait az apró- hirdetések jelentik. Hajlok rá, hogy higgyek neki, több okból is. Egyrészt, mert életkora kishíján kétszerese az enyémnek, látott, hallott, megélt már egy s mást. Számomra a történelem legfeljebb ólomnyomda- vagy könyvszagú, ő viszont tudja, milyen voít a cselédlakások ajtaján kiszálló gőz illata, az ijedt, éhes, mosdáshoz sem jutott emberekkel zsúfolt óvóhely levegője, a kilőtt, de még meleg töltényhüvely szaga. Másrészt hallottam, láttam nem egy olyan társadalom- és korrajzot, amelyik az adott időszakban megjelent apró- hirdetések révén kapta meg igazi kontúrját. S végül a magunk jelenlegi állapota — az egyes embereké, a népgazdaságé — valahogy mintha hasonlítana (persze a fejlettség magasabb fokán) egy egyszer már volt időszakhoz. Ennyit arról, hogy miért olvasom mostanában megkülönböztetett figyelemmel az apróhirdetéseket. üli: Közben persze edződöm, s kezdem — vagy próbálom? — úgy látni bennük a dolgokat, mint aki tükörben a mostani arcképét nézve az üvegre festi majdani bajuszát, esetleg szakállát és ráncait. Így azután nem akadok fönn azon sem, ha azok a redők nagyon is mainak látszanak. Szemlélet kérdése. Mint az is, hogy nekem kimondottan tetszik a sokféle ötlet, kezdeményezés, próbálkozás, amiről az apró- hirdetések tanúskodnak. Pedig egyikről tudom, hogy hamvába holt dolog, a másik svindli, de a többi mind szép mustra azokról a tartalékokból, ami a fejekben van és életnedveinkből táplálkozik. Néha bosszankodom is. hogy emez, amaz nem nekem jutott ésZémbe, vagy nem ' egy olyan gazdasági vezetőnek — bármelyik szinten —. aki a legtermészetesebb módon tárja szét a karját: ez sincs, az sincs, ezt sem lehet, azt sem szabad ... Itt vannak például az egyre szaporodó, videóval kapcsolatos hirdetések, amelyekben kisebb-nagyobb közösségek felajánlják, hogy ..csúcs- minőségben” megörökítik a családi eseményeket — születéstől a halálig —, vagy a jelentősebb helyi társadalmi rendezvényeken. Mi tagadás, először idegenkedtem: tessék, újabb rongyrázási lehetőség sznoboknak, státusszimbólum a majdani unokáknak. „A mi papinknak, maminknak már akkor is olyan jól ment, hogy még az esküvőjüket is videóra vették, amikor mások holmi adóreform miatt szívták a fogukat”. Azután a véletlen úgy hozta, hogy láthattam egy ilyen felvételt. Ráadásul ügyes, csaknem profi munkára vallott. ahogy egy mai falusi lakodalom szombat délelőttől vasárnap reggelig történt eseményeit háromórás műsorba tömörítették. Tetszettek, naná, hogy tetszettek a jópofa Virág, baromfi, zöldség Megjelent a sült tök Pénteken fázott a hetipiac. Szemlátomást kisebb voh emiatt a forgalom. Ez alól csak a virágpiac volt a kivétel, ahol most igen sokan vásároltak halottak napja tiszteletére. Elsősorban krizantém volt sok, ezeknek csokrát 8— 15 forintért tartották, de volt, ahol szálával adták 6—18 forint között. A zöldség-gyümölcs piacon az egyik kereskedő gyökérakciót csinált, a petrezselymet és a sárgarépát egységesen 16 forintos áron adta. A vöröshagyma 10, a krumpli 10—12, az uborka 35, a csiperkegomba 120, a karfiol 25, a zeller 15—20, a kelkáposzta 10, a fehér káposzta 7—8, a vörös 12, a fűszerpaprika 20, az alma 8—15, a körte 25—30, a paradicsom 10—15, a fokhagyma 140, darabra 8. a fehér paprika 18—30, a hegyes 2—4, a csemegeszőlő 30, a birs 14, a héjas dió 80 forintba került. Néhol sült tököt is árultak, szeletét 8—12 forintért. A baromfipiacon a libát 600, a pulykát 650 forintért kínálták, a rántani való csirke kilója 50 forint körül alakult, hasonlóan a tyúkok ára is. A gyöngyösök 180—200 forintot értek párban. A tyúktojás 2.80 —3 forintba került, a vágott- baromfi-standon 2,60-ért is lehetett kapni. A kocsis piacon még mindig árultak borszőlőt. A dinkát 15, a vegyes fürtöket 13, az otellót pedig 12 forintért mérték. jelenetek, a kamera előtt botorkáló, pipiskedő spiccesek, a szemérmes-büszke ifjú pár, egy-egy kardos menyecske férjnevelő mozdulata ... A szalag igazi értékét azonban számomra nem ezek a pillanatok jelentették, hanem azok a jelenetek, amelyekben a régi hagyományok, rigmusok elevenedtek meg: a men yasszonyki kérés verssel, dallal, a vacsora fogásaihoz elkántált strófák, a szakács köszöntője, a menyasszonytánc, a hozzá tartozó tréfás, bolondos pótmenyasszony- tánccal. a menyecskebemutatás. Nem sok helyen őrzik már ezeket a szokásokat, nem sokan ismerik a régi rigmusokat. Persze nyilván akadnak, akik egyik-másikat — remélhetőleg kevés hibával — feljegyezték, összegyűjtötték, de a papír csak a szavakat, fordulatokat tudja visszaadni, a falusi lakodalom igazi hangulata onnan ugyanúgy elpárolog, mint üres tálból a székelykaposzta illata ... Hát akkor mégis van ráció ezekben a videós üzletekben? Ha hasznos célra, okosan használják föl, úgy gondolom — mindenképpen. Hiszen hány kimúlófélben levő, értékes népszokást, hagyományt lehetne — az utolsó pillanatban — megörökíteni sokkal élethűbben. mint arra akár a magnó, a fényképezőgép együtt képes. Az Ecseri lakodalmas a néhai Rábai Miklósnak köszönhetően lett világhírű, s minden bizonnyal halhatatlan. De csak lakóhelyünk környékén hány különböző etnikai értéket lehetne még felfedezni, megeleveníteni és megörökíteni. A húsvéti lo- csolkodást, a kézi aratás, marokszedés, kötélcsavarás csín- ját-bínját (ha úgy is kellene most már megszervezni), a fűkaszálást, a gyűjtést, a bog- lyázást. a behordást. a kazla- zást, az aratóbálokat, a kézi kapálás hagyományos eszközeit, módjait, a bakhátas szőlőművelés fortélyait, a kukoricatörést és -fosztást, a szüretet, s persze az elmaxadha- tatlan szüreti bálokat, a trágyahordást. Már most is nagyon kevés kisgyerek vagy akár kamasz tudja, hogyan fejték nagyanyáink a tehenet, hogyan pucolja meg egy gondos gazda a lovát, hogyan fogja a kocsi és hogyan az eke elé. Arról nem is beszélve, hogy látott-e valamelyikük — uram bocsá’ — disznóherélést, karikázást, no és persze szalmás vagy kézi pörzsölős disznótort. Szívem szerint azonban a legelső felvételeket a kenyérdagasztás, -sütés megörökítésének szentelném... És ugye, hány ilyen vagy hasonló ötletet tudna adni például egy vecsési, maglódi. va- sadi, pilisi, kávai, nagykőrösi lokálpatrióta, hogy tovább ne is soroljuk. Tudom, már többen is meg- rovóan félbeszakítottak volna, ha mindezt szóban mondom el: hol van ehhez az eszköz, az ember. Hiszen a fiatalokat épp a videóval csalja lép- re nem egy kocsma- vagy vendéglőtulajdonos, miközben a művelődési háznak már a fenntartása is egyre nagyobb gond. Az iskolák közül igazán látványosan leginkább azok gyarapodnak. amelyiknek akad egy bőkezű mecénása, valamelyik téesz vagy ipari üzem jóindulatú vezetője révén ... De hogy rájuk lehet-e számítani a jövőben is...? Azért — hitem szerint — van megoldás. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy vállalkozó lokálpatrióták mindenütt akadnak. S ami az eszközöket illeti, kár lenne azt hinni, hogy minden kocsmáros, vendéglős, aki a haszonra (is) törekszik, fekete, mint az ördög. Akadna közöttük is, aki segítene. De megvásárolhatók az eszközök összefogással is. Jól szolgálhatja ezt a művelődési és oktatási intézmények egyelőre még inkább csak tervezett, mint bimbózó integrációja. Igaz, ennek a beruházásnak csak a gazdasági igénye mérhető egy összegben, gazdasági hasznát még bonyolult áttételek révén is nehéz kimutatni. De vajon valóban csak a pénz az egyetlen fontos haszonmérő? Talán még mindig nem késő fölismerni: ha az emlékeinkkel teli zsákból hagyjuk kihullni múltunk kincseit, könnyen szétszórhatjuk mai értékeinket is. És mindez a jövőben hiányzik majd igazán. Már ha akad, akinek támad ilyenfajta hiányérzete ... V. J. Gépesített betakarítás Aratják, szárítják Az Arany János Termelő- szövetkezetben vége felé tart a cirok aratása. E növényből idén másfél száz hektár területen telepített a közös gazdaság. Természetesen ennek is gépesített a betakarítása, Pa- tonai Ferenc E—516-os típusú kombájnnal dolgozik a hatalmas táblákon. (Alsó kép.) A cirokmagvak a Törteli úti majorba kerülnek, ahol kiszállítás előtt szárítják. Hektáronként 2—2,2 tonna szemet termett a cirok, ezt idén külföldön értékesítik. Felső képünkön a szárítóból szalagon kijövő magvak terítését végzi Farkas Béla és Koródi István. (Varga Irén felvétele) MS*.'«2t ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap*
