Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-07 / 236. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 232. SZÄM 1987. OKTÓBER 7., SZERDA Hatósági munka a tanácsnál Sok a dolguk az ügyintézőknek A Monori Városi Jogú Nagy­községi Közös Tanácsnál az 1987 első félévében alapszámon iktatott ügyiratoknak 59 szá­zaléka a hatósági osztályhoz érkezett, ezek közül átlag 30 százalék gyámügyi. 20 száza­léka építésügyi, 17 százaléka szociálpolitikai jellegű volt. Évente egyszer Ha az alapszámon iktatott ügyiratok alapján kellene megítélni az ügyintézők leter­heltségét, a szociálpolitikai előadó kerülne az első hely­re,' hiszen egyedül látja el a munkát. Az ügyiratszám azon­ban nem lehet az egyedüli mérce, hiszen több olyan mun­katerület is van — népesség­nyilvántartás, mezőgazdasági ügyintézés, anyakönyvezés — ahol az ügyszám nem jelent­kezik a központi iktatóban, esetenként pedig azonnali ügyteljesítésről van szó. A munka állandó mennyi­ségi növekedése jellemző szin­te minden területre. A helyi tanácsi határozatok ellen be­nyújtott fellebbezések száma 1986-ban 79, 1987 első félévé­ben 35 volt. Ezeknek nagyobb részét — 70 százalékát — a megyei osztályok jóváhagyták. A legtöbb fellebbezés — ti­zenkettő — alkoholos ügyben akadt. Kiemelt figyelemre ér­demesek a gyámügyi és' szo­ciálpolitikai tanácsi munka jellemzői. A július elsején hatályba lé­pett új családjogi törvény, az ennek végrehajtásáról fogak mázott rendeletek tovább nö­velték a gyámhatóság amúgy sem kevés teendőit. Igen nagy szükség lenne még egy ügyin­tézőre e területen, hosszú ide­je azonban a már meglévő egy státust sem sikerül be­tölteni Monoron. A hátrányos helyzetű csalá­dok, veszélyeztetett kiskorúak anyagi támogatására az el­múlt években jelentősen emel­kedő összegeket fordíthattak. Sikerült elérni, hogy csökkent az állami gondozásba kerülő gyerekek száma: 1984-ben százharmincnégyen, 1987-ben százhármán kerültek intézetbe. Növekszik a gondnoksági ügyek száma. Míg 1984-ben százharminckilencen, 1987-ben már százhatvannyolcan voltak gondnokoltak. A tanácsi ügy­intézőnek rendszeresen figye­lemmel kell kísérnie a gyá­mok, gondnokok tevékenysé­gét, akiknek évente egy al­kalommal el kell számolniuk gyámoltjuk jövedelméről, va­gyonáról, annak kezeléséről is. Szakértők bevonása A területen hivatásos gond­nok nem dolgozik ugyan — hivatásos pártfogó azonban igen. Ö a Gyermek- és Ifjú­ságvédő Intézet alkalmazásá­ban áll. munkáját 9—11 tár­sadalmi pártfogó igyekszik se­gíteni. Az építéshatósági tevékeny­séget 1984 novemberében tár­gyalta a végrehajtó bizottság. Azóta több jogszabály is meg­változott — egyebek között az építési ellenőrzések rendszere. Tavaly július óta az építési engedélykérelmeket és mel­lékleteit a Pest Megyei Szak­értő Bizottsághoz kell benyúj­tani. A bizottság véleményé­vel ellátott tervek kerülnek a tanács építéshatósági osztályá­ra. A szakértő bizottságtól ed­dig mintegy 60 százalékban ,.engedélyezésre javasolt”, 20— 25 százalék „átdolgozás engedélyezésre javasolt”, után s 15 Kézilabda Sokszor dadogott a labda Kézilabda, megyei férfi 1.1 osztály: Gyömrő—Nagymaros 32-23 (19-9), Gyömrő, 200 né­ző, vezette: Horváth T., Sza­badi J. (jól). Gyömrő: Szabó István — Szabó Imre (10), Tavasz B. (4), Pádár Zs. (4), Nagy J. (6), Horváth L. (1), Szél Sz. (6), csere: Szellő J. (kapus). Érsek T. (1), Baranyai P., Barabás M. Sorozatban 12. mérkőzését nyerte Gyömrő csapata — meg kell mondani, minden különö­sebb nehézség nélkül. Gyakor­latilag tíz percig volt kérdéses csak a dolog, s akkor sem az, hogy melyik csapat győz, sok­kal inkább a gólkülönbség. A második félidő 11. percé­ben már 16 góllal vezettek a hazaiak, s tetszés szerint vet­ték be a nagymarosi kaput. Ekkor alig-alig fejtettek ki el­lenállást a vendégek, s úgy né­zett ki, katasztrofális vereséget mérnek Nagymarosra. Ám nem így történt. Mintegy ve­zényszóra egymás utón hagy­ták ki a tiszta helyzeteket, feltűnően figyelmetlenekké váltak a gyömrőiek, ami csak részben magyarázható a nagy­arányú vezetés tudatával. Ami egy kissé bántó volt, hogy a két tehetséges fiatal, Baranyai P. és Barabás M. lélek nél­kül, szinte „szívességből” tet- te-vette a labdát. A látszat legalábbis ez volt. Nem állította nehéz feladat elé Gyömrőt a vendégcsapat. Harminc percig sziporkáztak, gyorsak, biztosak voltak Azt követően már csak iátszadozés folyt a pályán — olykor bősz szántó hibákkal. Jó: Szabó Imre, Tavasz B., Pádár Zs., Nagy J. Vasárnap nagy valószínűség­gel Pilisvörösvaron eldől, hogy Gyömrő lesz-e 1987. év baj­noka Pest megyében. A szur­kolók különbusszal indulhat­nak 8 órakor a sportpálya elől. A csapat nem babonás. A 13. győzelemmel pontot akar a kérdőjel helyére tenni — ter­mészetesen győzelemmel. Ifi: Gyömrő—Nagymaros 20-9 (8-4). Biztosan győztek a hazaiak. Góldobó: Tuskán A. (7), So­mogyi G. (5), Matyó L. (3), Murvai L.. Gál A. (2—2), Új­vári Cs. (1). + A megyei női I. osztályú ké­zilabda-bajnokságban egyre kevesebb a reménye a bent- maradásra a Tápióvölgye SC hölgyegyüttesének. Legutóbb a Pilisszentiván otthonában vendégszerepeitek. Sajnos — munkahelyi elfoglaltság miatt — Deckner Zsuzsa nem állha­tott a csapat rendelkezésére, s az ő hiányát megérezte az úri gárda. Az első félidőben fej fej mellett haladt a két együttes. A hazaiak szívós ellenfélre leltek a vendégekben. Szünet után ismét jött a menetrend- szerű rövidzárlat. A vendégek többször is eladták a labdát, a lányok nem értették meg egy­más elgondolásait, s pár per­cen belül eldőlt a találkozó sorsa — a helyiek javára. Ez­zel együtt azért 10 gólos kü­lönbség nem volt a két csa­pat között, pedig ennyivel győzött a Pilisszentiván körze­tünk reprezentánsa ellen. G. J.—G. L. —20 százalékban „nem java­solt” vélemény érkezett. Az alkoholistákkal kapcsola­tos ügyintézést a Monori Vá­rosi Jogú Tanács első fokon látja el. A kötelező gyógyke­zelések elrendelésében — amint a számadatok mutatják — mintegy 25 százalék az olyan eset, amikor az eljárás megszüntetésére kerül sor. Ez abból is adódik, hogy a beér­kező kérelmek nem minden esetben megalapozottak. S bár az ez irányú hatósági munka megfelelőnek mondható, az el­járások elhúzódnak. Tankötelezettség Jelentős emelkedés mutatko­zik a lakásügyi ügyintéző munka területén — elsősorban a Pozsonyi úti OTP-lakások átadása kapcsán. De egyéb­ként is lakásügyben — és gyámügyben — bonyolódik a tanácsnál a legnagyobb ügy­félforgalom, a munkaidőn túli ügyfélfogadás zöme is itt je­lentkezik. A szabálysértések száma évenként 300—350 között mo­zog. Továbbra is a legtöbb a lopás — ezeken belül is a bol­ti lopás, ezt követi a tankö­telezettség megszegése. Az utóbbi két évben nőtt a gép­jármű menetokmányával el­követett szabálysértések szá­ma is. K. Zs. Közös dolgainkról Van-e nekünk titkolnivalónk? OKA VAN ANNAK, hogy mindig is szerettem beszélget­ni a nálamnál jóval idősebb, tapasztaltabb, többet tudó em­berekkel. Ha netán személye­met vagy munkámat kritizál­ták meg, soha sem jártam rosszul, ha elgondolkoztam az általuk mondottakon. Ezektől az emberektől mindig tanul­tam valamit, legutóbb egy magvas mondást, ami így hangzik: „Nem minden szeny- nyes. amit kiteregetünk!” Nos, ennek a mondásnak a szelle­mében írtam le két történetet, ezúttal a magam tapasztala­tait, bízva abban, hogy célba találnak a megszívlelendő ta­nulságok. Itt van az ősz újra. Talán nem kell mondani, hogy aki az idén sem gondoskodott idő­ben a tüzelőjéről, vagy rossz az olajkályha adagolója, nyi­tott ajtóval, nagy lánggaí égeti a drága szenet a vaskályhá­ban, az bizony lehet, hogy előbb fog fázni, mint gondol­ná. Egy üzem vezetőjével be­szélgettem. Szólt a náluk beve­zetett energiatakarékos tech­nológiáról, a munkahelyi meg­világítás célszerűsítéséről, korszerűsítéséről, az ipari víz újbóli felhasználásáról, és sok egyébről. Többek között el­mondta, hogy a műhelyekben használt olajkályhákat a saját szerelőik állítják be takarékos üzemmódra, s gondoskodnak a karbantartás folyamatosságá­ról. így a tüzelőolajnak 2—3 százalékát azóta megtakarít­ják. Ez a mennyiség ugyan nem nagy, de a kéttucatnyi olajkályhát számolva, már ki­mutatható forintban a spóro­lás. Ha pedig az üzem összes megtakarítását hozzáadjuk, akkor már egészen szép ősz- szeg kerekedik ki a gazdasági év végére, a megtakarításból. Mindezt persze megírtam. Néhány nappal a cikk megje­lenése után összefutottam az üzem vezetőjével.. Nagyon fi­noman fejezem ki magam, ha csak annyit írok le. hogy le­hordott a sárga földig, amiért az ő legbelső dolgaikat kitere­gettem. Mert, hogy a kályhák Legközelebb Vecsésen Lassú szüreti menet Dicsérendő a kezdeménye­zés: Gyomron immár harma­dik alkalommal hirdette meg a Petőfi Sándor Művelődési Ház a szüreti felvonulást. Elöljáróban leszögezhetjük, ez a legutóbbi nem a legsikere­sebbek közé tartozott. S ezért cseppet sem a rendezőket, szervezőket kell hibáztatni... A művelődési ház elől indult a menet, amelynek élén a ve- csési fiatalokból álló lovasfiúk haladtak. Dunszt Péter, Heer Attila, Dornyák József, Fischer Nándor és Földvári Attila szép magyaros ruhában ülték meg a lovakat. Csak úgy szívesség­ből vállalkoztak a gyömrői vendégszereplésre. Hatodik társuk, ifj. Dobrovitz József nem tudott eljönni Gyömrőre, mert lakodalomba volt hivata­los ... Bánfi Csaba kisbíró csalogat­ta a nézőket, érdeklődőket a művelődési ház kapujában, majd az ABC áruház előtt, de bizony a gyömrőiek nem vol­tak nagyon kíváncsiak a szü­reti felvonulásra. Alig-alig pá­ran kísérték figyelemmel a makacs lovakat, amelyek — legalábbis úgy tűnt — igen fá­radtak voltak, s többször lefe­küdtek a bitumenre. Mint ké­sőbb megtudtuk, tényleg fá­radtak voltak, hiszen délelőtt a káposztaföldön szorgoskod­tak a vecsési határban. A lassú menet némi késés­sel érkezett a Bajcsy-Zsilinsz- ky utcai tájházba, ahol szüreti vigassággal folytatódott a program. Radics Jenő és népi zenekara húzta a talpalávalot, itt már több érdeklődő volt, de annyian azért nem voltak, mint tavalyelőtt, vagy tavaly. A bíró és bíróné — Bácskai Sándor és felesége — igazán szép szóval biztatta, táncra a jelenlevőket. • A bíróné még felkért több férfit, de — saj­nos, — kosarat (is) kapott. Már besötétedett, amikor véget ért a gyömrői rendez­vény. Valahogy „savanyú a szőlő” jellege volt a rendez­vénynek. Ezt az is alátámasz­totta, hogy alig fél tucat fürt lógott a lampionokon ... Hiá­ba, az idei szőlőtermés nem ígér rekordot. Varga Mária, a művelődési ház igazgatója: — Jövőre is megrendezzük a szüreti felvo­nulást. Reméljük, a mostani­nál jobban fog sikerülni. Vecsésen október 17-én lesz a szüreti felvonulás, amelyre az előkészületek már megkez­dődtek. Gér József A menet élén a vecsési legények haladtak (Bagóczky Sándorné felvétele) beszabályozása, rendszeres karbantartása igazán nem olyan nagy ügy, hogy azt vi­lággá kellett kürtöini az új­ságban. Mérgelődött az üzem­vezető, hogy azóta rajta röhög az egész körzet minden gazda­sági vezetője, amiért ilyen pi­tiáner üggyel traktálta a la­pot, az olvasókat. Mert mint mondta, ugyan kit érdekel az, hogy ők, az üzemben mit piszkálnak a kályháikon. Ezt csak úgyneve­zett háttériníormációnak szán­ta, hogy lássa az újságíró, mennyire komolyan veszik a takarékosságot, még a legap­róbb dolgokban is. És szót szó követett, de ezúttal nem let­tem okosabb: miért kell titkol­ni, szégyellni az ilyen apró dolgokat?! Talán egy régi be­idegződés miatt, ami szerint nálunk ha egy gazdálkodó szervnél elkezdenek takaré­koskodni, akkor itt baj van az eredményességgel? Szerintem inkább a szemlélettel van baj, amikor egyesek akkor is tit­kolóznak, amikor annak nincs semmi kézzelfogható értelme, oka, aztán csodálkoznak, ha az emberek elkezdenek min­denfélét pusmogni, találgatni, szörnyülködni. A következő eset jó néhány éve történt, ám mert manap­ság is találkozom hasonlóval, érdemes feleleveníteni, szintén a benne rejlő tanulság ked­véért. HOSSZAN BESZÉLGET­TEM a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának egyik tagjával, ö is mondott olyasmit, amit kimondottan háttérinformációnak nevezett, bár a mai napig nem értem miért, mert nem volt takar- gatnivalója, sem neki, sem a bizottság tagjainak — utóbbi­ról később meg is győződtem. A vb-tag meghívott a legkö­zelebbi ülésre. Mondani sem kell, hogy megjelenésem mek­kora megdöbbenést keltett, hi­szen kívülálló, s ráadásul ide­gen voltam, s még tetéztem a „bűnömet” azzal, hogy toll- forgatóí minőségben állítottam be arra a bizonyos ülésre, A táskámat kint kellett hagyni a folyosón, hátha bekapcsolt magnetofon van benne. Aztán elkezdődött az ülés, felszólalá­sokkal, hozzászólásokkal, kér­désekkel, válaszokkal és vi­szontkérdésekkel. Az első percekben szorgal­masan, s nagy örömmel jegy­zeteltem, mert mindjárt rend­kívül szimpatikus lett szá­momra az ülés hangulata, az emberek őszinte beszéde, a kérdések és válaszok, a szá­monkérés nyíltsága. De még egy oldalt sem írtam, amikor valaki megfogta a kezemet, s kérte, hogy ne jegyzeteljek, majd kapok jegyzőkönyvi má­solatot. S mert akkor még nem sejtettem, hogy a jegyzőköny­vi másolat évek múltán sem érkezik meg hozzám, hát le­tettem a tollat s figyeltem, mégpedig egyre nagyobb elra­gadtatással. Mind jobban tetszettek az emberek, a viselkedésük, s amit egymásnak, egymásról, és önmagukról, a település dol­gairól mondtak. Fejben már írtam is a cikket, például ar­ról, hogy páratlanul demokra­tikus, valóban őszinte és nyílt viták szem- és fültanúja vol­tam. Aztán gyorsan kihúztam fejben a páratlan szót, mert ugye mit tudhatom én, hogy a többi helyen hogy is állnak ez­zel a nyíltsággal, igazi demok­ratizmussal. Nagyon jól tudom azt is, hogy élnek közöttünk olyan emberek, akik azt hiszik, hogy a tanácsnál a „nagyok” össze­dugják a fejüket, s egymás közt, rokonaik és barátaik közt elosztják a közös kárára azt, ami elosztható. Nos, az a vb- ülés homlokegyenest bebizo­nyította ennek a rosszhiszemű hiedelemnek az ellenkezőjét! így hát azzal a meggyőződés­sel indulhattam haza, hogy ahol olyan vezetők vannak, mint azon a vb-ülésen, ott a lakosság bizton tudhatja, hogy közös dolgaikat jól igazgatják „odafönt”. A jegyzőkönyvi másolatot azóta is várom. S azóta is tö­röm rajta a fejem, vajon miért nem tudhatta meg la­pom sok-sok olvasója, hogy mi, és hogyan zajlott le azon a bizonyos, vb-ülésen ?! Talán attól tartottak azok a vezető emberek, hogy kiteregetem a település szennyesét? De mi a titkolnivaló azon, amit min­denki tud, a saját bőrén érez? Mert, hogy kevés az orvos, a jó út, „hunyorog” az áram, nincs iskolabusz, időnként vízhiány van, rossz a bolti ke­nyér, kevés az építőanyag, mert nincs elég nagy, körül­kerített terület a tárolásra, hogy az egyik helybeli gazdál­kodó egységben csökken az eredményesség, a foglalkozta­tottak száma, az ott, abban a helységben mindenki, akit érintenek ezek a dolgok, jól tudja, jól ismeri a helyzetet. DE MITŐL SZENNYES ez a ..szennyes”? Mitől titok az a titok, amit mindenki tud? Mert szemérmesek vagyunk? Vagy csak ál szemérmesek? Aszódi László Antal Mindig segítik őket A Vöröskereszt egyik fon­tos feladata a családvédelmi munka, hiszen az az egész társadalmat felöleli. A monori vezetőség széles körben fog­lalkozik a hátrányos helyzetű gyermekekkel, az idős, magá­ra maradt emberekkel és a mozgásukban korlátozott egyé­nekkel. A patronálási tevé­kenységben a körzetbeli alap­szervezetek mindig is élen jár­tak. Tavaly 43 családot, 87 idős­korút, 12 rokkantat, 50 bete­get, 107 hátrányos helyzetű gyermeket, 93 alkoholistát és 14 börtönből szabadultat vet­tek pártfogásba a vöröske­resztes alapszervezetek aktí­vái. Két évvel ezelőtt hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulóját ünnepeltük, tiszteleté­re a Vöröskereszt Pest megyei Vezetősége egymillió forint felajánlást tett szociális ott­honi férőhelyek fejlesztésére. A monori alapszervezetek is csatlakoztak e nemes mozga­lomhoz, s 80 ezer forinttal tá­mogatták a kezdeményezést. Pest megyében elsőként tar­tottak házi betegápolási tan­folyamokat a szociális ottho­nok, az idősek napközi ottho­nai dolgozóinak. — cr Pilisen Meséről mesére Meséről — mesére címmel három egyfelvonásos mesejá­ték — A csizmás kandúr, A kiskondás és A deákot erővel királlyá teszik — kerül be­mutatásra október 9-én, pén­teken 15.30 órakor Pilisen, a Móricz Zsigmond Művelődési Házban. A belépődíj 16 fo­rint. jegyek elővételben a mű­velődési házban, illetve az elő­adás előtt a helyszínen vált­hatók. A Fővárosi Finom- mechanikai Vállalat monori üzemébe érett­ségivel rendelkező munkatársat keres diszpécseri munkakör betöltésére. Jelent­kezni lehet: Lantos Mihály üzemvezető­nél, Monor. Jókai u. 9—11. Bérezés: a vál­lalat kollektív szerző­dése alapján. meg­egyezés szerint. HIRDESSEN A MONORI HÍRLAPBAN! Gerecse Mgtsz buda­pesti mészüzeme azonnali belépéssel felvesz: műszaki veze­tőt — szakirányú vég­zettséggel lakatoso­kat, villanyszereit, takarítónőt, raktárost, udvarmestert. Jelent­kezni lqhet: Budapest, mész üzem , X. kér.. Keresztúri út 122. sz­álait a telepvezetőnél. Tel.: 06-1-778-433. (ISSN 0133—2651 (Moneri Hírlap) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom