Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
1987. OKTOBER 3.. SZOMBAT 7 Folytatódik a DCM rekonstrukciója A szívekben is lehet Kettős hasznú vállalkozás Duna,-' Volán ■ a BNV-n? Csak nem itt akart szállítókat, megrendelőket szerezni magának a vállalat? Szerencsére,, teljesen másról volt szó. A vállalaton belül megalakult egy reklámmal és propagandával foglalkozó részleg, amely nemcsak a Volán, hanem más cégek felkérése alapján is elfogad megbízásokat. Milyeneket? — Minden olyan munkára vállalkozunk, amely valamilyen formában kapcsolódik ehhez a műfajhoz — válaszolt kérdésemre a részleg vezetője, Szegedi Árpád. — Reklámtárgyakat tervezünk és kivitelezünk, kialakítjuk egy vállalat arculatát, ahogy megjelenik a fogyasztók, vásárlók előtt. — S mi haszna van ebből a Volánnak? Ügy tudom, a cég nem reklámtevékenységre, hanem szállításra, fuvarozásra specializálódott. — Két szempontból is kifizetődő a munkánk. Először is, nem kell mástól megrendelni a reklámhoz szükséges eszközöket, s nem kell másnak kifizetni. Másodszor: tavaly néhány hónapos működésünk során mi hárman ötszázezer forintot hoztunk a Volánnak. Erre az évre számításaink szerint másfél millió forinttal járulunk hozzá a vállalat nyereségéhez. — Ezek szerint mennek a dolgok a maguk útján. Akkor miért volt szükség egy ilyen nagy fórumon, mint a BNV, bizonyára nem kis összegért külön standon kiállítani? — Ha csak azt mondom, hogy ez a részvétel kétszázezer forintba került, s már az első két napön kötöttünk egy ötszázezer forintos üzletet, azt hiszem, nem kell többet magyarázkodni. Az ilyen bemutatkozás elengedhetetlen az előrelépéshez. Ezért vállaljuk különböző' r- ‘ Spbrtversehyék szponzorálását is. Ilyen volt a Duna Volán gyorskorcsolyaverseny és a balatonfűzföi szörfverseny. Százezerért megvettük a 'rendezvény hirdetési jógát, s a felületet eladtuk a vállalatoknak kétszáznegyvenezerért. Ezek csak százezrek, s tudom, hogy számosán Csak milliókban mérik az üzleti hasznot, de a sok kicsi is sokra megy. Mint hatalmas szivarok, ^úgy magasodnak Vác házai ^ fölé a DCM füstöt okádó ^ kéményei. A cementpor rá- ^ telepedik a környékbeli ^ fákra, az épületek falára, ^ablakaira, szürke púderral $ kozmetikázza az emberek ^ arcát. ^ Mozdulatlannak, váito- ^ zatlannak tűnik a kerítésen ^ kívülről is minden. S ez ^ nem véletlen. Kis lépések- ^ kel haladnak előre — egy- ^ előre. Pedig a rekonstruk- ^ ció megkezdődött. Igaz, ^ nem ott, ahol eredetileg § szerették volna. Nem cso- ^ da hát, hogy Pintér Sán- ^ dor, a Cement- és Mészmü- § vek váci gyárának igazga- $ tója ma már óvatosabban ^ fogalmaz, mint néhány hó- ^ napja. Most nem szolgál ^ pontos dátummal, ha a ^ tenderkiírás közzétételének ^ vagy a versenytárgyalások ^ kezdetének időpontja felől S érdeklődöm. — Nem akarok jóslásokba bocsátkozni — mentegetőzik —, hiszen február elején igen bizakodóan azt mondtam,, hogy a Világbank valószínűleg egy-két héten belül elfogadja az általunk benyújtott tenderszöveget, s hamarosan megkezdődhet a munka érdemi része, a tenderkiírás közzététele, majd megindulhatnak a versenytárgyalások. Eredeti elképzeléseinkhez képest körülbelül fél évvel később kerül sor minderre, hiszen magát a tenderszöveget is két hónappal később hagyta jóvá a Világbank, mint ahogy azt terveztük. így természetesen elhúzódott a pályázatra jelentkező 16 cég előminősítése is. Csupán júliusban dőlt el, melyik az az öt vállalkozó, amely kellőképpen felkészült ahhoz, hogy,, részt vegyen , a rekonstrukció munkálataiban. Tizenhatbei öt — A késedelem valójában jelentős, de az alapos vizsgálódás nyilván a majdani munkák érdekében történik. — Mivel az egyeztetéseket, tárgyalásokat nem gyorsíthatjuk fel, mi is csak ezzel vigasztalhatjuk magunkat. Ehhez alapot ad, hogy a versenyben maradt öt vállalat mindegyike a cementgyártásban, illetve a cementgyári technológiák alkalmazásában ismert világcég, és így magától értetődik, hogy referenciát is be tudtak mutatni. — ön milyennek találja a mezőnyt? Kik állnak rajthoz a versenytárgyaláson? — Említettem, hogy tizenhat jelentkező közül válogatta ki a Világbank azt az öt pályázót, amelyek között majd eldől a verseny, kiderül, melyikük adja a legkedvezőbb ajánlatot. A népes mezőnyből' tehát minden bizonnyal a versenyben maradt két nyu^gatnémet, illetve egy-egy japán, dán és egyesült államokbeli cég felel meg leginkább azoknak a követelményeknek, amelyeknek a rekonstrukciós munkák során eleget kell tenni. — Igaz, hogy a munkát végül is csupán egy cég végezheti, de ha már több hónapos közös várakozásnak kellett elébe nézniük a végleges döntésig, biztosan felvették, kialakították egymással a kapcsolatot? — A közelmúltban ismerkedtünk meg a pályázókkal. Egy-egy hétig ' dolgoztunk együtt a nyáron. Megbeszéltük, hogy hogyan képzeljük a konkrét megvalósítást, elemeztük a jelenlegi és a jövőbeli helyzetet. Marad a határidő Elmondtuk, hogy a rekonstrukció során csak a legszükségesebb berendezéseket akarjuk importból beszerezni', ezért olyan technológiára van szükségünk, amelynek' révén biztosítható a hazai gépek, berendezések működtetése is. Az öthetes egyeztetés után elkészítettük a végleges műszaki specifikációt. Most már csak arra várunk, hogy október elejére elfogadja a Világbank'a végleges tenderkiírást. Ha ez megtörténik, még mindig kell egy hónapot várnunk, hogy a pályázók megHárom évtized története A szputnyiktél az űrállomásokig M indössze 92 napig volt a kozmoszban és 1400 fordulatot hajtott végre az első szputnyik a Föld körül. Viszont az első szovjet mesterséges hold nyitott utat minden olyan kozmikus berendezés számára, amely eddig Földünkről a világűrbe emelkedett és a jövőben oda fog jutni. Az első szputnyik főkonstruktőre Korol- jov akadémikus először katonai célú rakétákat konstruált. A Szovjetuniót ugyanis fenyegették és védekeznie kellett. Koroljov fő céljának azonban már akkor is a világűr békés kutatását tekintette. A Szovjetunió következetesen síkraszáll azért, hogy a világ összes országának egyesített erőfeszítéseivel valósítsák meg a világűr békés hasznosítását. A bajkonuri szovjet űrrepülőtérről már 12 nemzetközi űrhajóscsoport indult a kozmoszba. Szovjet rakétákkal juttattak a világűrbe több külföldi mesterséges holdat. Kilenc állam vett részt a híressé vált Vénusz—Hálley- üstökös-terv megvalósításában, és nemzetközi együttműködésben készült nagy számú műszert helyeztek el a Vega nevet viselő két szovjet automatikus űrállomáson. Ennél is több ország készül most a szovjet űrtechnika alapján megvalósítandó közös Mars-expedícióra. Koroljov irányításával létrehozták a Molnyija elnevezésű négylépcsős hordozó- rakétát. S az általa vezetett tervezőirodában 1961-ben megkezdték az első távközlési szputnyik, a Molnyija—1 tervezését. A távközlési mesterséges holdak révén a televíziós adások eljutottak a Föld legtávolabbi részeire is. A Szovjetunióban 1967 óta a Meteor elnevezésű szputnyikok segítségével állandó kozmikus meteorológiai rendszer működik, amelynek a világűrből érkező adatai nélkülözhetetlenek az időjárás-jelentések készítéséhez a Szovjetunióban és a világ többi országában. Létrehozták az -egész világra kiterjedő időjárás j-Mző szolgálatot. Vannak már navigációs, geodéziai és más speciális szputnyikok is. Kozmikus berendezések segítségével határozzák meg a fakitermelés helyszíneit és követik nyomon a vetések állapotát és fejlődését. A szovjet űrkutatás sikeresen fejlődik. Végrehajtották már az első kísérleteket az Energia elnevezésű rakétával, amely a legnagyobb tolóerejű és több mint 100 tonnás tömegű kozmikus berendezéseket képes á világűrbe juttatni. Segítségével nemcsak több alkalommal felhasználható űrhajókat lehet pályára juttatni, mint ahogy az amerikai Space—Shuttle-rendszer esetében történt, hanem nagy súlyú és terjedelmes orbitális bázisállomásokat is, és bolygóközi expedíciók szervezését is lehetővé teszi. Koroljov akadémikus úgy vélte, hogy a világűr tanulmányozása és kutatása céljából megfelelő számú különféle szput- nyikból olyan rendszert kell létrehozni, amely orbitális öv formájában állandó jelleggel funkcionál a föld körüli pályákon kezdetben körülbelül 300—2000 kilométeres magasságban. Az „orbitális öv” szputnyikjaj között — vélekedett a tudós — néhány olyan orbitális űrállomásnak is kell lennie (feltehetőleg kettőnek-háromnak), amelyeken űrhajós személyzet tartózkodik. A rendszert hosszan tartó, körülbelül 10-15 éves világűrbeli működésre kell tervezni. A napjainkban működő orbitális űrállomások és szputnyikok Koroljov akadémikus „Orbitális öv” elképzelésének megtestesülését jelentik. H arminc évvel ezelőtt kezdődött meg az űrkorszak. S még mindig gyakran használjuk az „először” szót, mert az űrhajózás lényegében még nagyon fiatal. Vannak azonban történelmi jelentőségű mérföldkövek. S ahogy egyre távolodunk 1957. október 4-től, annál világosabbá válik számunkra ennek a dátumnak a kiemelkedő jelentősége. Borisz Konovalov tartalék A HÉT HÍRE VAGYONDEZSMA tegyék a konkrét ajánlatot. November végére tálán- már kiderül, hogy ki lesz a győztes, ki szállítja nekünk a technológiát. » — A kivitelezési tervben január 1-jét jelölték meg a kezdés időpontjaként. Jelentős tehát a lemaradás. Hogy tudják majd ezt behozni?. — A feladat továbbra is az, hogy 1990. december 31-re befejeződjön a DCM rekonstrukciójának az a része, amely mintegy 4,5 milliárd forintos költséggel biztosítja az energiatakarékos, a jelenleginél jóval termelékenyebb és nem utolsósorban környezetkímélő termelés beindítását. A határidőt be kell tartanunk, ezért már hónapokkal ezelőtt módosítottuk elképzeléseinket, s . olyan kivitelezési munkákhoz fogtunk, amelyeket eredetileg más időpontra terveztünk. Módosított ütemterv Hamarabb láttunk hozzá például annak a fedett nyers- anyagtárolónak az építéséhez, amelyet 100 ezer tonna agyag és . mészkőkeverék tárolására terveztünk. A 31-es ÁÉV kivitelezésében jövő évre elkészül ez a létesítmény, s addig, amíg a rekonstrukció folyik,. jó szolgálatot tesz majd, hiszen az építkezés idején raktárként és szerelötérkent fogjuk hasznosítani. Megkezdtük a régi raktárak bontását, s újak építését, illetve hozzáláttunk a felvonulási épületek kivitelezéséhez is. Elkészült az a 2,5 kilométeres, zárt rendszerű távolsági szállítószalag, amelyen a sejcei bányától a gyárig szállítjuk a mészkövet. Es természetesen ki keH építenünk, át kell helyeznünk a jelenlegi gyártósortól alig néhány méterre a közműveket. A munka tehát folyik, ha nem is olyan mederben, ahogy eredetileg elképzeltük. Az viszont kétségtelen, hogy a lemaradást csak akkor hozhatjuk be, ha a DCM rekonstrukcióját valamennyien szívügyünknek tekintjük. § Igaz, a terv szerint dol- § gozni egyszerűbb, könnyebb ^ lett volna. Ám a naptárt ^ visszafelé forgatni nem le- ^ hét. Kiaknázható tartalék- | ként marad hát a szerve- $ zettebben, pontosabban, iel- ^ kesebben és rugalmasabban ^ végzett munka. Az, hogy ^ — amint Pintér Sándor ^ mondja — ez a munka ^ szívügyünk legyen. Ez pe- ^ dig nem lehetetlen. Mert, g ha közei negyedszázada is, ^ de volt már példa erre a S DCM-ben. Pató Zsuzsa o Az Országos Szövetkezeti Tanács áttekintette a szövetkezeti, mozgalom feladatait a lakásépítésben és -fenntartásban. G Siófok volt a helyszíne a nemzetközi munkaügyi konferenciának. G Gyulán rendezték meg az iparban dolgozó hidrogeológusok országos találkozóját. G A hét híre az is, hogy kiállítás nyílt Budapesten Vagyonvédelem ’87 címmel. Higgyünk a költőnek, Friedrich Schillernek, aki azt írta egyik költeményében (Ének a harangról), hogy „Gazdaasszonyt gond , / Tart össze vagyont,..” Higgyünk még akkor is, ha tudjuk, a bölcsességgel önnönmaga nem sokra ment; ami a nem szellemi, hanem tárgyi vagyont illeti, csekélyke valamit tarthatott volna össze a gazdaasszonvi gondossága Példája, mint olyan sokan másoké, azt mutatja, gyakran azok szólnak a vagyon védelmében, akiknek vajmi kevés jut belőle. Ami igaz napjainkban is, hiszen a vagyon (a köz- és a magánvagyon) őrei legtöbbször olyan emberek, akiknek csipetnyi, ha jutott a javakból. Lehetetlen felbecsülni, mi mindent kellene óvni köz- és magánvagyonként a megyében. A lakossági beruházások értéke most már egyetlen év alatt túlhaladja az ötmilliárd forintot, s bár ennek a pénznek a java ház-, lakásfalakba épül be, az sem csekélység, ami az otthonok belsejébe, berendezésként kerül. Havonta például majdnem ezer szí-' nes televízió talál gazdára a megye üzleteiben, személy- gépkocsikból évi tízezret vihetnek haza újként a boldog tulajdonosok. Betétkönyvek, ékszerek, készpénz, családi ház, lakótelepi lakás, nyaraló ... sokféle az érték, sokféle a veszély is, . mert a tolvajok, á- betörők többsége nein válogat; él az alkalommal, viszi azt. ami a keze ügyéibe""kerül. 'S 11 akkor ’meg szót sem ejtettünk az igazán nagy értékű vagyon, a közös tulajdon sorsáról, helyzetéről, megrövidüléséről! A megye mezőgazdasági nagyüzemeiben az állóeszközök értéke meghaladja a 26 milliárd forintot, az iparban ez az érték 60 milliárd. Szerencsére persze ezeknek az értékeknek a java mozdíthatatlan, el nem tulajdonítható (mert épület, berendezés, nagy méretű gép stb.), ám hiba lenne úgy gondolni, a közös kincstárt pusztán tolvajok, betörők rövidítik meg...! Évek óta folyamatosan nö- vekszik a megyében mind a társadalmi tulajdont, mind a személyek javait károsító vagyon elleni bűncselekmények száma. A társadalmi tulajdon esetében az ilyen ügyeknek a mennyisége most már évi két és fél ezer közelébe került, a személyek javainál pedig napjainkban havonta több 'mint ötszáz (!) ügy jut a hatóság tudomására. Vagyonúnkra tehát (mind köz-, mind magánvagyonunkra) rá- fér(ne) a védelem, az óvás, az őrzés, de valahogy sem egyik, sem másik területen nem törjük magunkat, hogy az, ami már megvan, meg is legyen, hiánytalanul megmaradjon. Tapasztalt szakemberek mondják, elképesztő könnyelműség jellemzi a ház-, lakás-, üdülőtulajdonosok egy részét. Sok esetben tálcán kínálják fel a lehetőséget a sanda szándékúak növekvő csapatának, amint növekszik az a csapat is, amelynek tagjai a köztulajdonból szakítanak ki maguknak egy-egy darabot. Feltűnő például, milyen egyértelműen és folyamatosan szaporodik a megyében a szövevényes, sokszereplős bűnügyek száma, ahol az áldozat a társadalmi tulajdon, a módszer a csalástól az üzérkedésen át a megvesztegetésig és a lopásig" terjed. Az persze igaz, hogy a bűn bűnt hoz magával, hiszen a társadalmi tulajdont nagy1 értékekkel megrövidítők döntő többsége már nem először kerül összeütközésbe a törvénnyel, azaz büntetett előéletű, ám miért lenne az is igaz, hogy ezeket a sokszereplős ügyeket senki sem vette észre, az üzelmek- re senki sem figyelt fel? Egyetlen ez a nyugtalanító kérdések közül, hiszen a va- gyondéz&ma . (mind a köz-, mind a magánvagyon esetében) elkerülhető lenne meg« előzéssel, pici figyelemmel, óvatossággal. Sajnos, széles körben tapasztalható hajlandóság ezt a vagyondézsmát el nem kerülhetőnek, sorscsapásnak felfogni, olyan természetes veszteségnek, amit köz- és magánpénztárából a társadalom a bűn útját választóknak fizet. A megyében napjainkra ezerhatszáz fölé emelkedett évente azoknak a személyeknek a száma, akiket vagyon elleni bűncselekmények miatt jogerősen elítélnek, s bárhogyan nézzük is, községnyi népnek megfelelő siserehad ez. Miért köny- nyitjük meg e siserehad menetelését, holott ezerféle mó- 'don nyílna lehetőségünk (ha akarnánk, ha figyelnénk rá) dolguk megnehezítésére?! Mészáros Ottó Teherautók jönnek-mennek Az őszi BNV-n most ismét nagydíjjal tüntették ki a Terranova nemesvakolat-családot. Előállítója az Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Műveinek pilisvörösvári üzeme, itt fejtik, itt kerül papírzsákokba a keresett külső vakolóanyag. Az idén 1 millió 200 ezer ötvenkilós zsák kerül ki a vörösvári bányákból. Ki hinné, hogy még mintegy 20 féle termék szerepel az üzem kínálatában. A kohászatban használatos dolomit tömítőanyagtól a kerti utak szórásához való murváig, a súrolóporokig — széles a paletta. A .hatalmas bánya területén állandó a forgalom, teherautók jönnek-mennek, szállítják a „hegyet”, az értékes építőanyagot. Dobrádt András sűrűn fordul targoncájával — most van a külső vakolási munkák csúcsa (Hancsovszki János felvételei) Ncsy-üt markolás és máris kőporral teli a Tátra platója