Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

Széthullás előtt Régen nagyapa is volt Gödöllőn a Petőfi iskolában több éves múltra tekint visz- sza a szülők akadémiája. E cím alatt sok-sok előadás hangzóit el, sok estén át vi­tatkoztak már szülők és pe­dagógusok. Ebben a tanévben a napokban tartották az első előadást, mely egy magyar film vetítéséből s annak elemzéséből, megvitatásából állt. Szülők akadémiájára men­tem, majd jövök, vacsora a hűtőben, jók legyetek! Csók, anyu! — sok szülő írta ezt az asztalra gyermekének, a fent említett program esté­jén is. A Csók, anyu című filmről hallottunk, olvashat­tunk, s aki megnézi, meg­tudhatja, milyen közel áll ez az alkotás minden családhoz. Na, nem egészében, egy-egy ponton biztos. A rendező két­gyermekes magyar családot mutat be. A gyerekek: ser­dülő lány és tíz év körüli öccse. A szülők dolgoznak, szép, de még félkész családi házban élnek, talán valamivel az átlagnál jobban. Életük­ből egy rövid szakaszt ragad ki az alkotó, azt a részt, mely közvetlen a széthullás előtt, az utolsó, robbanásig feszült állapotot mutatja be. Egy család életében ez lehet az utolsó stáció, ezt vagy a válás vagy a nagy kompro­misszumok követhetik, A ve­títést vita és eszme-, vala­mint tapasztalatcsere követte. Az iskola igazgatója meg­hívta a nevelési tanácsadó pszichológusát, Dick Zsuzsát, aki a beszélgetést kezdte. A jelen lévő pedagógusok, kik gyakorló szülők, s kikre oly sokszor próbáljuk áthárítani a nevelés bizonyos részét, be­kapcsolódtak a beszélgetésbe. — A gyerekek 40 százaléka egyedül vagy szülővel kerül hozzánk — kezdte a pszicho­lógusnő, aki kizárólag gyere­kekkel foglalkozik. — Nagyon sok esetben nem komoly a gond, csak nem volt senki, aki meghallgatta volna a gyereket. Jól kibeszéli magát, figyelünk rá, nem hagyjuk, hogy a problémája aktualitá­sát veszítse, s máris helyre­áll a lelki egyensúly. A csa­ládokban az anyák dolgoz­nak, mert az apa keresete kevés. — Rohanunk, nincs idő sem egymásra, sem a gyere­kekre, s ez borzasztó nagy hibák forrása. A filmbéli családban is jól lehet látni, mindenki rohan, nem is ta­lálkoznak, csak leveleznek, mindenki utolsónak és el­esettnek érzi magát, ezért apró örömöket keresnek. S addig kell fokozódniuk az ese­ményeknek, mígnem egy ti­zenéves öngyilkossággal pró­bálkozik, remélve, így talán rá is figyel valaki, a szülei meghallgatják. — Sajnos a tapasztalataink, ha nem is ennyire élesek, de a lényegük ugyanez. Az anyákat nem lehet pótolni, vissza kellene szerezni a csa­ládban régen elfoglalt helyét a nőknek. Értéknek kell elfo­gadni azt, ha valaki anya. A gyes és a gyed már ilyen irányban tendál, de felnőtt egy generáció, amely előtt nem volt családmodell. Az életben éppúgy, mint a filmben, az érzelmek elsza­badultak, előtérbe kerülnek a gazdasági szempontok, me­lyek később, a tragédiák ese­tén, csak nehezítik a válást. Monori Mihály, a Petőfi iskola igazgatója elmondta, hogy régen, amíg több gene­ráció élt együtt, milyen nagy volt a nagypapák szerepe. Megtudhattuk, hogy iskolá­jukban is nagyon sok a csonka családban élő gyerek, s van egy réteg, amelyen semmilyen szinten nem lehet segíteni. A családi életre való nevelést nem tartja egyértel­műen az iskola feladatának, instrukciót, javaslatot lehet adni, de véleménye szerint modell kell a gyerekeknek, ami sajnos egyre kevesebb. A pedagógusok munkájáról, szerepéről is sok szó esett. Egy-egy pedagógus 120—300 gyereket tanít, ennyi gyere­ket nagyon nehéz megismer­ni, személyes problémáikkal foglalkozni. Hiányolják, hogy a felsőoktatási intézmények­ben nem tanítják a gyermek- lélektant, s sajnos nem min­dig tudnak a pedagógusok a pályának élni. A jelen lévő szülők elmond­ták véleményüket a filmről, kérdéseket tettek fel a meg­hívott vendégnek. Volt szülő, aki nagyon messze érezte magától a filmet, a többség viszont magára ismert. Sajnos a vitán a legna­gyobb veszélyben lévők nem voltak jelen. Mindig ők hiá­nyoznak. Árvái Magdolna Gaiganiácsa A természet pótolta mulasztását Nem várt utazással kezdő­dött ismerkedésünk, amikor a galgamácsai Galga-parti összefogás Termelőszövetke­zet kukorica-betakarításáról szerettünk volna írni. Ami­kor a kukoricatábla szélén megállítottuk Blaubacher Sán­dor gépkocsivezető pótkocsis IFA-ját, megtudhattuk, hogy egyenesen az ikladi szárítóba megyünk. Semmi zavar — Elkeseredésre azonban ne legyen okuk, mert csak leöntjük a terhűnket, és máris fordulunk vissza — nyugtatott meg a pilóta. A szárítónál Strausz Mihály je­lére pillanatok alatt eltűnt a szállítócsatornában a száztíz mázsa szemes kukorica, s máris indultunk vissza. Már majdnem a betakarítás he­lyére értünk, amikor gépek és emberek kisebb csoportjá­ra lettünk figyelmesek. Ma­darász János szerelő és Cseri Béla gépkocsivezető együttes erővel igyekeztek megjavíta­ni Juhász József elromlott teherautóját. A közös mun­kának meglett a jutalma, hi­szen rövidesen felbúgott az Az ezredfordulóig Gyorsabb fejlesztés A napokban kapja meg fü­zet formájában mintegy 500 ipari vállalat és szövetkezet a kormányprogramhoz kapcso­lódó ágazati koncepciót, amely az ezredfordulóig terjedően foglalja össze a szerkezetát­alakítással kapcsolatos fel­adatokat. Az érdekeltekkel széleskörűen egyeztetett mun­kaprogram tartalmazza az ipar legfontosabb céljait és az azzal kapcsolatos feladatokat: így a műszaki fejlesztés fel- gyorsítását, az exportorientált, gazdaságos termelést, a ru­galmas strukturális alkalmaz­kodást, a munkakultúra és az emberi erőforrások teljesebb kibontakoztatását, a szelektív fejlesztést, a nemzetközi mun­kamegosztásba való nagyobb bekapcsolódást. A kiadvány azt a célt szol­gálja, hogy az ipari dolgozók, kollektívák időben megismer­hessék a soron következő ten­nivalókat. A legközelebbi or­szágos ipari tanácskozáson, vállalati értekezleten — ame­lyet november 5-én tartanak — ennek alapján tárgyalják meg a továbblépés lehetősé­geit és módszereit. IFA motorja. Most már való­ban elhárult minden akadály, és hirtelen elénk tárultak a betakarítást végző gépek. A tábla szélén két szakem­ber figyelte a betakarítást. Hozzájuk igyekeztünk. Vankó Károly növénytermesztési ag- ronómus, valamint Zsigmond Ferenc csoportvezető kom- bájnos elégedetten állapít­hatták meg: rendben halad minden. A zavarmentes beta­karításnak mi is megörül­tünk, hiszen nyugodt körül­mények között hallgathattuk meg Vankó Károly beszá­molóját. Elmondta, hogy a galga- mácsaiak ebben az évben öt­százhuszonnyolc hektáron ve­tettek kukoricát. A termőte­rület nagyobbik része — négyszáztizennégy hektár — Aszód határában van, míg a többi a galgamácsai határ­ban. Köztudott dolog, hogy a termelőszövetkezet területén olyan talaj található, amely a vetésre kiválasztott fajták­nál a legjobb esetben is csak közepes terméseredményt produkál. Csak áprilisban Nem hanyagolható el az sem, hogy a mi vidékünk északabbra van, mint a nap­sütötte Alföld, éppen ezért hűvösebb az időjárás, mint ott. Ezeket figyelembe véve ötfajta kukoricát vetettek. Csak az érdekesség kedvéért említette meg a szakember, hogy az Alföldön ezek a faj­ták hét-nyolc tonna körüli ter­mésátlagot érnek el, míg vi­dékünkön az öt tonna is jó eredménynek számít. Az első eredmények biztatóak, hiszen a számítások 5,3—5,5 tonna hektáronkénti termésátlagról tudósítanak. Pedig mennyire kilátástalan volt a kezdet. Tavaly novemberben kezdő­dött a vetést előkészítő szán­tás. Az ekék asztallap nagy­ságú rögöket fordítottak ki. A kegyetlen szárazság miatt rendre törtek a talajmegmun­káló gépek. Éppen ezért vé­geztek ezzel a munkával csak tíz nap alatt. A hirte­len beköszöntő fagy miatt csak áprilisban folytatódha­tott a simítózás. A magagy- előkészítő gép, a kombinator, négy nap alatt aprította fel a szétfagyott rögöket. A vetés előtt megtörtént a műtrágyá­zás és az alapvegyszerezés is. A kukorica kelése ázinte ideális körülmények között történt. Május tizediké körül már sorolt, vagy ahogy a szakemberek mondják, dísz­lett a kukorica. A szerencse továbbra sem hagyta el a mezőgazdászokat, mert a vi­rágzás és a szemképződés is optimális körülmények kö­zött történt. A kedvező felté­telek azonban megváltoztak, és az érésben körülbelül két­hetes lemaradás mutatkozott. A természet azonban újított, és a szeptemberi nyár pótolta ezt a lemaradást. Beszélgetésünk közben ép­pen előttünk habzsolta egy E—512-es kombájn a kukori­cát. Alig volt egy-két szem utána a földön. Csodálkozá­sunkat látva megjegyezte Vankó Károly, hogy tavaly bizony sok volt a szemvesz­teség, mert alacsony maradt a kukorica, s a csövek is kicsik voltak. Nem csoda hát, hogy a hektáronkénti termésátlag is kevés volt, 2,7 tonna. Az idén viszont sokkal több energiát kell fordítani a szá­rításra. Évek óta kölcsönös jó viszonyban vannak a kar- tali vadásztársasággal. Talán ennek is tulajdonítható, hogy csekély a vadkáruk. Zúzás, tárcsázás A betakarítást öt E—512-es és egy E—516-os, adapterrel felszerelt kombájn végzi. A szállítás sem jelent gondot, azt négy pótkocsis IFA látja el. A betakarítás után ösz- szetaposott, kukoricacső nél­kül maradt szárakat hama­rosan szárzúzókkal aprítják, majd tárcsázzák, végül be­szántják, ezzel is gazdagítva a talaj szervesanyag-készletét. Tették ezt a megszokott szár­égetés helyett, amely közis­merten környezetkárosító. Kovács I. Csaba HULLAMPAPÍRBÓL. Uszo­dáscikkünk megjelenése után néhányan figyelmeztettek, Aszódon is ilyen elemekből készült a medence, s onnan nem szökik el a víz. Tudjuk, hogy abból a medencéből nem szivárog a víz, s azt is sejtjük, miért. Aszódon az építést a gimnázium akkori igazgatója, Cser László irá­nyította. Ezért nem szökik el a víz. Építés közben néhány­szor megnéztük a készülő me­dencét. Az igazgató készsége­sen beavatott a munka folya­matába, a fölmerült nehézsé­gekbe, s abba, hogy milyen megoldást eszeltek ki. Foly­ton adódtak problémák, s mindannyiszor kitaláltak va­lamit. Pár hete ismét ott álltunk az aszódi medence szélén, néz­tük a feszített víztükröt. Za­vartalanul nézhettük, senki sem úszkált benne, a köjál­tól még nem kapták meg a használatbavételi engedélyt Az igazgató most nem volt ott, már nyugdíjas. Szó szót követett, említettem a gödöl­lői galibákat. Beszélgetőtár­sam fölelevenítette az aszódi építkezést, egyebek között azt, hogy szerinte az előírtnál öt­ven százalékkal több betont dolgoztak be. Addig dolgozták be az újabb adagokat, míg­nem tökéletesen vízhatlanná váltak a falak. Hallgattam, néztem a kéke­sen hullámzó vizet, s arra gondoltam, Cser László irá­nyításával hullámpapírból is készíthettek volna vízzáró me­dencét. Mert ő olyan. Keres, kutat, gondolkozik, s ha ked­den nem jön rá a nyitjára, szerdán biztosan kiötöl vala­mit. WEÖRES. Levelezőlapot kaptunk Fehér Viki veresegy­házi élsőstől. A lapra ragaszt­va egyik közleményünk, amelyben a kiváló költő ne­ve így szerepel: Veöres. Viki kísérőszövege: Már én is tu­dom, hogy így kell írni: WEÖRES. Továbbá: Az elő­adást láttuk. És nagyon tet­szett. Fehér Viki első osztály. Nem elképzelhetetlen, hogy Fehér Viki másfél hónappal általános iskolai tanulmányai megkezdése után már folya­matosan tud írni, s ismeri az élő magyar írók nevét, még talán tanulmányozta is költé­szetüket. (Természetesen azt sem zárhatjuk ki. hogy Fe­hér Viki kitalált név, a lapot az egyik pedagógus írta, aki elkísérte a gyerekeket a báb­előadásra.) Minden lehetséges, hiszen tudunk olyan gödöllői gyerekről, aki azonnal a má­sodik osztályba iratkozhatott, mert az elsős anyagot már tudta. Olyannal viszont még nem találkoztunk, aki ki tudja ej­teni a dupla vét. A dupla vé ugyanúgy hangzik, mint a si­ma. A németben van értel­me a kettő megkülönbözteté­sének, mert náluk a sima v faunak hangzik. S ha létezik Fehér Viki, majd arra is rájön, milyen könnyen csúszik hiba mun­kálkodásunkba. Attól persze senkinek sem lesz különösebb baja, ha dupla v helyett si­mát szednek véletlenül a nyomdászok. Az viszont már nagy hiba, ha a medencéből elszökik a víz. Láttuk, ilyen is előfordul. S még mennyi hasonló! KISKIRÁLYOK. Régi taná­csi ember látogatott meg. Ma már nyugdíjas. Különösebb bevezetés nélkül elkezdte ele­mezgetni a kétszintes közigaz­gatás rendszerét. Annak ide­jén a járási apparátusban dol­gozott, sajnálja annak a lánc­szemnek a megszűnését. Az is megfordult talán a fejében, hogy visszamenőleg fölösleges­nek minősítették a munkáját? Azt fejtegette, hogy mivel nincs járás, elszaporodhatnak a községekben a kiskirályok. A város nem ellenőrzi őket, a megye messze van. Rám nézett. Miért, azt hiszed, most nincsenek kiskirályok a köz­ségekben? Nem, ilyesmire gon­dolni sem merek, válaszoltam. De azt se gondolom, hogy a megoldás kulcsa a megye ke­zében van. Nem az a baj, hogy meg­szűntek a járási apparátusok. Ismerősöm közbevágott. — Tudom, hova fogsz kilyukad­ni, a sokat emlegetett demok­ráciához, ami még nem mű­ködik úgy, ahogyan jó vol­na. — Így is lehet mondani, ám én — mint gyakran mon­dogatom — egészen egyszerű­en gondolkozó ember vagyok, nemigen jutnak eszembe ilyen súlyos, idegen szavak, mint demokrácia. Nekem csak olyasmi szo­kott eszembe jutni, mint pél­dául a régi csőszválasztás. A szőlőcsőszöké, ami évente is­métlődött. Az azonos tagban érdekelt gazdák fölfogadták a szőlő érésének kezdetén a csőszt, megbeszélték a járan­dóságát, elmondták a kötel­meit. A csőszök a gazdák szolgálatában állottak. Egyet­len példát sem hallottam ar­ról, hogy a szőlőcsőszből kis­király vált volna. A csőszök sosem beszéltek arról, hogy ők szolgálnak valamit. Azt viszont nem felejtették el, kik választották őket. Kör Pál Radnóti naplója Radnóti naplója 1938—1943 a címe annak a műsornak, amelyet november 5-én 18 órától láthatunk a gödöllői művelődési házban. A költő részben kiadatlan naplója, egyéb művei felhasználásával követik nyomon életének 1938 és 1943 közötti szakaszát. Színpadra alkalmazta és el­mondja Bálint András. November 8-án 19 órakor a pécsi Nemzeti Színház vendég­szerepei városunkban. Shakes­peare A velencei kalmár, szín­mű három részben, Vas Ist­ván fordításában. Shylock sze­repében Koltai Róbert, akit a gödöllőiek jól ismernek a ka­posváriak előadásaiból. A mű­vész vendégként lép fel. A Pest Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás felvesz vegyészlaboránst, műszaki rajzolót, gépkccsiszerelőt és pénzügyi előadót. Jelentkezés személyesen, önéletrajz bemutatásával. Cím: Gödöllő, Kotlán S. u. 3. 2100. i Szombati jecyzeth Félkrajcár 1812. Ez az évszám állt azon a háromkrajcáros ér­mén, melyet a hévízgyörki romtemplom kertjében ta­lált valaki. Írhatnánk még a pénzdarab anyagáról, ar­ról, hogy valószínűleg bronzból készült. Firtathat­nánk, milyen férfi képmá­sa lelhető a fej oldalon. Csak a rányomtatott rövi­dített szöveget nem értet­tük. A rejtvény megfejté­séhez egy latin műveltsé­gű barátunk kellett, aki­nek nem is okozott ' na­gyobb fejtörést a dolog. Lám, viszonylag rövid idő alatt is, mennyi isme­ret elfelejtődik. 1812-ben az írástudók bizonyára azonnal el tudták olvasni, kit ábrázol a háromkrajcá­ros. Mi, laikus pénzgyűj­tők legfeljebb Ferenc Jó­zsefet ismerjük fel az 1901- ben veretett ezüstpénzen, de az osztrák császár, ma­gyar király érmén jelzett titulusait mégsem tudjuk pontosan lefordítani. Mindez egy pillanatra sem kérdőjelezi meg állí­tásunk igazát, azt, hogy egyik legnagyobb találmá­nyunk az írás! Valaki min­dig le tudja fordítani a latin szöveget és napjaink arab, vagy kínai írását is. Ami a fontos: az írás tel­jesíti azt a feladatát, amit talán semmi más nem ké­pes helyettesíteni. Tudá­sunk — vagy tudatlansá­gunk — megörökítését. Az ezüstpénz 85, a há­romkrajcáros 175 éve hagy­ta el a pénzverdét. Jegyze­tünkben ettől régebbi múltba tekintünk vissza. 1181-nek nincsen kerek év­fordulója. Egy hétköznapi eset úgy felzaklatott, hogy III. Béla 806 éve tett csele­kedetére kellett gondolnom. Erre az Árpád-kori kirá­lyunkra nem szoktunk kü­lönösképpen emlékezni, utalni. A történelemköny­vek szerint békés király volt, s ha hadakozott is, azt a határokon túl tette. Megnyert azonban egy nagy belső csatát, korsze­rűsítette a közigazgatást, elrendelte az írásbeliséget. Vagyis, ha valakinek ké­relme támadt, azt írásban kellett benyújtani a hiva­talba. Persze nagyon sokáig nem tudott mindenki írni, olvasni, sőt még ma is van­nak analfabéták. Ám az írásbeliség foganatosítása éppen olyan fontos lépés volt a haladás útján, mint az istváni államalapítás. Ma úgy látjuk, írásbeli­ség nélkül nem is beszél­hetnénk emberiségről. Va­lami más fejlődött volna itt ki. Hatalmas mennyisé­gű papírt írunk tele, vagy olvasunk el. A mennyiség azonban csal. Vannak, akik sok osztály elvégzése után is csak ákombákomokat tudnak rajzolni, olyanok is, akik folyamatosan írnak, de a szavak, mondatok mégsem állnak össze értel­mes mondanivalóvá. Ilyen esetekben a papír hasznát egyedül a begyújtásnál lát­juk. Sokan mondják, hogy a film, a videó megöli az írást. Kötve hiszem. Hiszen a filmeket is először meg­írják. Mai életünket egyéb­ként sem csak a film, a te­levízió, a videó jellemzi s uralja. Maholnap ostobák leszünk gyermekeink mel­lett, akik játszi könnyed­séggel tanulják meg a kü­lönböző számítógépes nyel­veket. Ez a technika az írásbeliség fennmaradásá­nak egyik garanciája a szememben. Az írásbeliség kiteljese­dése még messze nincs a határán. Jómagam nem a györki Árpád-kori műem­lék kapcsán gondoltam III. Bélára. Írásom apropója sokkal közönségesebb. A falu gázcseretelepéhez két kapun át vezet az út. Ott- jártamkor mindkettő zárva volt. Erre is, arra is felír­ták egy papírlapra Gáz van, illetve Van gáz. De hogy mikor lehet menni érte, az már nem tartozik az írásbeliség körébe. Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) k TT Mindennapi apróságok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom