Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-22 / 249. szám

íAbONYI KRÓNIKA! Támogatják a lakásépítést Kevesebb képesítés nélküli A tanárnak, tanítónak min­dig fontos szerepe volt lakó­helye életében. Ma sincs más­képp, sőt, olykor-olykor napi kötelezettségüknél többet vár­nak tőlük. Az Abonyi Tanács Végre­hajtó Bizottsága legutóbbi ülé­sén azt vizsgálta, hogy a nagyközség 192 pedagógusá­nak milyenek az élet- és munkakörülményei, a tanács mit tett s mit tehet a jelen­tős értelmiségi réteg helyze­tének javítása érdekében. A Kiss Mihályné művelő­dési felügyelő által összeál­lított előterjesztés szerint az utóbbi években a Somogyi is­kolánál volt erőteljesebb fluktuáció, s azóta a helyzet fokozatosan normalizálódik. Mindkét oktatási intézmény­nél csökkent a képesítés nél­küli nevelők létszáma, pilla­natnyilag csak helyettesítő­ként alkalmaznak képzettség nélküli oktatót, ám ha nyug­díjas pedagógus is vállalja a gyermekek okítását, inkább őket fogadják. Az óvodáknál még jobb a helyzet, ott csak elvétve tekintenek el a szak­ember foglalkoztatásától. Az eltelt évtizedben az abonyi iskolák oktatási és munkafeltételei sokat javul­tak. Több épületet felújítot­tak, korszerűsítettek, óvoda­ház nyílt a Tószegi és Arany János úton, diákéttermek ké­szültek, és átadták a Gyulai iskola új épületszárnyát. A tantermek számának növeke­dése lehetővé tette, hogy a gyermekek 90 százaléka dél­előtt járjon iskolába, ami a pedagógusok körülményeit is kedvezően befolyásolta. Növe­kedett a kor követelményei­nek megfelelő oktatásra, fog­lalkozásokra alkalmas helyi­ségek száma. A jövőben a körülmények javítását elsősorban a Somo­gyi iskolánál fontos megvaló­sítani, ahol hat új tanterem és szertár épül. Folytatják az intézmények fűtésének kor­szerűsítését, a II. számú óvo­dánál bővítik a játszóudvart, és nevelői szobák létesítését is tervbe vették. Mivel keve­sebb gyerek születik, nemso­kára kevesebb óvodai, iskolai férőhelyre lesz igény. Ez eny­hítheti a nevelőmunkával já­ró gondokat. A település pedagógusainak bérezése az utóbbi tíz évben meglehetősen változó volt. A nyolcvanas évek elején jóval elmaradt a megyei átlagtól, majd a magas túlóra- és he­lyettesítési díjak, valamint a hiányos tervezés miatt bér­túllépések történtek. Az el­lentmondásos helyzetet végül a megyei tanács oldotta meg 1985-ben, s azóta az oktatás­ügy bérhelyzete egyensúlyban van. Két esztendeje már arra is mód nyílik, hogy bérmegta­karításból származó jutalmat adjanak, s a tartósan fel nem használt béreket újra fel­oszthatják az intézmények. Tavalytól nemcsak a bérfej­lesztések és a jutalmazások pénzügyi fedezetét kell a ta­nácsnak előteremteni, hanem a kitüntetések, valamint az egyéb bérjellegű juttatásokét is. Ez az új forma sok ellent­mondást hordoz magában, ám eddig a gondokat sike­rült megoldani. Abonyban a pedagógusok letelepedésének legfontosabb feltétele a szolgálati lakás, amiből pillanatnyilag 35 van, valamint 4 tanácsi bérlakás­ban laknak nevelők. A laká­sok többnyire komfortosak, az épületek általában régiek, karbantartásukra viszonylag kevés pénz jut. Űj lakóház építésére nincs mód, a pilla­natnyi hat új igénylőt csak üresedés esetén tudják haj­lékhoz juttatni. Az utóbbi években jobban ösztönzik a pedagógusokat — elsősorban a fiatalokat — saját lakás építésére, amihez a tanács különféle kedvezményeket nyújt. Gy. F. Ne félj az ősztől Ismét itthon a muzsikus „A Pesti Vigadó vezetősé­gével elhatároztuk, hogy Ne félj az ősztől címmel október 16-án (pénteken) este fél nyolc órai kezdettel a Pesti Vigadó Hangversenytermében megrendezzük Diószegi Sán­dor zeneszerző önálló szer­zői estjét...” Így invitál a meghívó, amely természetesen eljutott Abonyba is, hiszen a Diósze­gi családot itt mindenki is­meri. Ott voltak ezen az em­lékezetes ünnepen Abonyból csaknem százan, továbbá szá­mosán a ma Budapesten lakó egykori abonyiak közül is, Diószegi Sándor tisztelői, is­merősei, barátai, iskolatársai. De lapozzuk tovább a meghívót, melyből megtud­juk, hogy a Szentendrén megalakult és működő Művé­szetpártolók Első Magyar Nosztalgia Egylete, egyik fon­tos hivatásánál fogva felada­tának tekint minden magyar művészeti eseményt, megnyil­vánulást figyelemmel kísérni, azt támogatni bemutatók, hangversenyek rendezésével. Amikor az egylet vezetőjé­nek tudomására jutott, hogy él Budapesten egy muzsikus, akinek a neve csak azért nem ismert a magyar zenei világban, mert életének 35 évét (1944—1979) külország­ban töltötte, felvette vele a kapcsolatot, hogy megismerje őt mint embert és mint mu­zsikust is. Diószegi Sándor 1915. de­cember 4-én egy szabolcsi kis faluban, Nyírjákón szü­letett. Tízéves korában Abonyba került szüleivel, ahol édesapja kántortanító­ként dolgozott. Itt zenekaro­kat ismerhetett meg, teljes közelségbe került mind a klasszikus, mind a szórakoz­tató zene világához. Akkor kötött egy életre szóló barát­ságot, szövetséget a muzsiká­val. Tizenöt évesen . kezd komponálni, új dallamokkal kísérletezni, nótákat, táncda­lokat írni, verseket megzené­síteni; 18 éves, mikor első zenés vígjátékát bemutatják. 1933-ban érettségizett, 1936- ban orgonista-kántortanítói oklevelet szerzett Nagykőrö­sön, ahol Kodály Zoltán nepdaloktatási módszerével is megismerkedett, és rövid pedagógusi pályafutása alatt mindvégig az ő általa elindí­tott Éneklő ifjúság mozga­lom lelkes zászlóvivője lett. 1945. január 13-án Rozs­nyón katonaként megsebesült, Nyugatra szállították. 1951- ben Chicagóba került, ahol volt gyári munkás és mellette magyarnóta-énekes és zongo­rista. Chicagóban kamarakó­rus vezetését vállalta, amiből a következő 15 év alatt Tuli­pános láda elnevezéssel Chi­cago Magyar Kultúregyesület fejlődött ki. A Vigadóban e sorok írója köszöntötte Diószegi Sándort, s átadta az abonyiak ajándé­kát: a híres két tornyot áb­rázoló, selyemperzsából ké­szült fali díszt. Meghatottan fogadta a köszöntést s azt mondta: muzsikájával szeret­né viszonozni az abonyiak ragaszkodását. Antal Imre konferálásával kezdődött a szerzői est, amelynek első részében nó­ták, dalok, második részében operettáriák, kettősök, tánc- dalmelódiák, sanzonok hang­zottak el népszerű ének- és előadóművészek: Éliás Tibor, Pécsi Kis Ágnes, Miklóssy József, Szentendrei Klára. Berkes János, Kalmár Mag­da, Szabó Miklós. Straub Dezső, Felföldi Anikó, Payer András és Tiboldi Mária előadásában. Diószegi Sándor zeneszer­zői munkásságának s a Chi­cagói Magyar Kultúregyesü- letben végzett önzetlen mun­kásságának kijáró tisztelet az, hogy a szerzői est fővéd­nökségét dr. Bognár József akadémikus, a Magyarok Vi­lágszövetségének elnöke vál­lalta. Győré Pál A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM 1987. OKTÓBER 22., CSÜTÖRTÖK Nyugdíjban az alapítók Túlzás az, bogy süllyed a hajé Kegyelet és illemtudás A temető tükre egy adott településnek, szinte alkotó­eleme is: még mindig azt tartják az emberek, hogy nem igazi az a település, ahol nincs temető. Ceglédnek öt temetője van, sok-sok sír, rengeteg fájda­lom, keserűség, halványodó emlék őrződik a rögökben, fákban, bokrokban. Szépek a sírok, egyéni ízlés, de álta­lában komolyság, fennköltség levegője lengi be a kegyeleti kerteket. Tanulságos dolog botorkálni a temetőkben, valójában egy adott hely né­pét, múltját is meg lehet is­merni ezek alapján. A szüretek, vetések, kuko­ricatörések nagy munkái után egyre többen mennek a te­metőbe, a sírokat helyrehoz­ni, eltüntetni a nyári mulasz­tások, szabadságok nyomait. Bosszantó és kegyetlen dolog látni, ha valaki más sírra, nem a kijelölt helyre rakja le a kórókat. Közeleg november hónap, első napja mindenszentek ünnepe, második napja ha­lottak napja; általában mind­kettőn kimennek szeretteik­hez a temetőbe a hozzátarto­zók. A sírkert mindenkinek szent hely! Ahogy régen tilos volt bazárrá változtatni a te­metőt, állatokat behajtani oda, ugyanúgy a kulturált­ságnak megnyilvánulása, ki hogyan viselkedik ott. A ceglédi temetők szépek, a sírkövek egy része műem­lék értékű, múltunk része, amely egy adott pillanattól a jövőnkké válik. Memento móri (gondolj a halálra!), ezt is jelenti a temetőlátoga­tóknak. Surányi Dezső — Ügy hallottam, hogy süllyed az önök hajója. Mi igaz ebből? — kérdezem Kis- györgy Csillát, az Elegant Május 1. Ruhagyár ceglédi gyáregységének igazgatóját. — Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy egyelőre nem kell még a vészharangot félreverni. Túlzás azt monda­ni. hogy süllyed a hajónk. Kétségtelen, hogy valameny- nyi ruhaipari vállalat rosz- szabb körülmények között gazdálkodott, mint a korábbi években. A számok mögött — Az 1987-es esztendő szá­munkra is elég sok nehézsé­get hozott. Rendkívül megnö­vekedtek a piaci igények. Nemcsak a külföldi megren­delők, de a belkereskedelem is magasra tette a minőség mércéjét. Eddig valamennyi mutatónk tervközeiben van. Mintegy 110 ezer darab ter­méket gyártottunk, ennek csaknem 50 százaléka export­ra került. Kedvezőtlen az, hogy nem volt saját anyagos tőkés exportunk — nehéz er­re alkalmas magyar szövetet találni —, teljes egészében bérmunkát végeztünk, amely kevésbé nyereséges. — Korábban gondot oko­zott a kis tételes megrende­lés. Változott-e valami? — Sajnos, nem. Alaposan megnőtt a kis tételek száma. Több mint. kétszáz modellt készítettünk az elmúlt 9 hó­nap során, ez átlagosan 500 darabot jelent. Ám ha a szá­mok mögé nézünk, akkor a 60—80—100 és nem a 800— 1000 darabos megrendelések voltak a gyakoribbak. Pél­dául van olyan tőkés partner, amely butikhálózatnak szállít — egy butikba 4—5 példány kerül. Rendkívül munkaigé­nyes, divatos ruhák ezek. Vi­szont előfordult, hogy a 98 kabát kétféle anyagtípusból és öt színben készült. Így nagyon nehéz a tervet telje­síteni. — Valóban annyira nem volt munkájuk, hogy a Nívó Ruházati Szövetkezetnek dol­goztak? Egy kis lemaradás — Annyi igaz a hírből, hogy a Nívó megkereste a gyárunkat, segítsen két sür­gős határidős tételének le­gyártásában. A szolnoki gyár­egység bérmunkában vállalta ezt a feladatot. Egyébként az elkövetkező két és fél hónap­ban bőven akad tennivalónk. A napokban bekapcsolódunk a szovjet exportra szánt gyártási programba, ez lehe­tővé teszi, hogy a jelenlegi kismértékű lemaradásunkból is behozzunk valamit. Ez a lemaradás abból adódik, hogy a tervezettnél munka­igényesebb — több ezer — gyapjú férfikabátot készítet­tünk amerikai és angol part­nerünknek. Hiába, a kabát­gyártás nem profilunk és na­gyobb szaktudást igényel. — Ebben az évben már egyszer csökkentették a lét­számot. Várható-e újabb le­építés? Uj piacokat keresnek a méznek taksát a termelők. Az utóbbi időben azonban gond van a külpiaci ..értékesítéssel: ,a. ha-^ gyományos vevők kevesebb mézet, propoliszt és méh­viaszt kérnek, ráadásul több külföldi VerSén^tars “kínálja termékét a Hungaronektár számára eddig nagy felvevő­nek számító nyugat-euópai és arab piacokon. Különösen a termelésben nagyobb részt ki­tevő vegyes virágmézet nehéz eladni, s a vállalat exportja emiatt. a tavalyihoz képest csökkent. Az MHSZ teendői Tudják, mit várnak tőlük 1987-ben a honvédelmi ok­tató-, nevelőmunka segítése érdekében fontosnak tartják a honvédelmi napok megrende­zésének támogatását, az együttműködést a helyi párt-, KISZ- és tömegszervezetek­kel, honvédelmi bemutatók rendezését, az úttörők ifjú gárda patronálását, katonai jellegű előadások szervezését, a katonai pályára irányítást, lóversenyek és akadályverse­nyek. laktanyalátogatások szervezését. Az iskolai oktató-, nevelő- munka pártfogolásának szép hagyományai vannak. Az is­kolák nevelőtestülete mind több gyakorlatot és tapaszta­latot szerez ezen a területen. Többéves együttműködésre, közös munkára tekinthet visz- sza a városban a Mészáros, Táncsics, Földváry, Várkonyi Általános Iskola, a középis­kolák és szakközépiskola, a szakmunkásképző, a középis­kolák nevelői és társadalmi segítői. A mozgalmi keretek között folyó honvédelmi nevelő mun­ka megvalósításának az úttörő és ifjú gárda szakalegysé­gekben megvannak a szép ha­gyományai, gyakorlati for­mái. Előbbre kell lépni az új és korszerűbb módszertani köny­vek kiadásában, a honvéde­lem újabb eredményeinek és eszközéinek a megismertetésé­ben, a pedagógusok rendsze­resebb felkészítésében, a szemléltető anyag kiegészíté­sében. Makány István A vállalat ezért a legna­gyobb mézexportőr, a Monim- pex mellett más külkereske­delmi szervezeteket is felkért a külföldi piacok bővítésére. Az első jelentősebb üzletet a Skálával kötötték meg, amely egyik NSZK-beli partnerével havonta máris 30 ezer üveg lépes mézet értékesít. Egy versenytárgyalás megnyerése után Kuvaitba is szállítanak nagyobb tételben fél kilo­grammos és 3 dekagrammos csomagolású akácmézet. Az exportbővülés reményé­ben is újabb termékeket ké­szítenek1 a Hungaronektár édesipari üzemeiben. Az im­már nagyobb mennyiségben gyártott müzlibe például po­rított formában adagolják a mézet; augusztusban nyolc, szeptemberben már 17 tonna fogyott itthon a termékből, amelyből mintacsomagokat küldtek az NSZK-ba. Jól ala­kult a mézzselé belföldi for­galma is — az idén október elsejéig 45 tonnát kért tőlük a kereskedelem, öt tonnával többet, mint tavaly egész év­ben — s az itthoni sikerek nyomán számos külföldi ve­vő is jelentkezett. Pályaválasztó lányok és fiúk! Az Egressy Gábor Műszaki Szakközépiskola az 1988-89-es tanévre f©Bve$z jó tanuló, általános iskolát végzett fiatalokat automatika és elektronika szakra A tanulók a negyedik év végén szakmunkás-, az arra rátermettek pedig az ötödik év végén technikusképesítést szerezhetnek. Érdeklődni lehet minden kedden 9 és 18 óra között, Nagy László tanárnál személyesen. Cím: Budapest, Egressy út 71. 1149, Telefon: 631-677 vagy 836-140. — Vannak olyan vélemé­nyek a városban — talán gyáregységen belül is —, hogy emelkedik a kilépések aránya. A szalagon dolgozni nem könnyű, akik hosszú éveken keresztül ezt csinál­ják, elfáradnak. Nem beszélve a monotonságról és a növekvő követelményekről. Ennek elle­nére nem, több a kilépők száma, mint a korábbi évek­ben. Viszont sajnos, egyre jobban fogynak az alapító tagjaink — nyugdíjba men­nek. őket nehéz pótolni az ifjú szakmunkásokkal. Bár úgy tűnik, hogy nagyobb az érdeklődés a szakma és a gyár iránt is. Hiszen a 39 végzett fiatalból tizennyolcán maradtak itt, előző években ez a szám körülbelül 10 volt. Ugyanakkor mivel ke­vesebb a városban a munka- lehetőség, több a jelentkező. Tehát válogathatunk. Ezért kizárólag szakmunkásokat ve­szünk fel. Még soha nem volt ilyen stabil a létszá­munk. — Mi van a beharangozott új termékekkel? — Több, eddig ismeretlen terméket készítettünk: téliesí­tett serdülő és női ballonru­házatot, ballonkabátokat kü­lönböző műszőrme díszítések­kel, kismamaruhákat, ame­lyek saját üzlethálózatunkban kerülnek értékesítésre. Bizakodnak — Tudják-e garantálni a béreket? — Májusban 5 százalékos alapbéremelést hajtottunk végre. Akadtak hónapok, amikor termelési problémák miatt a megszokottnál ala­csonyabb bérszázalékot fizet­tünk ki. Ezt az év utolsó ne­gyedévében szeretnénk ellen­súlyozni. Szeptember 1-jétől háromszor 1 hónapos munka- versenyt hirdettünk meg. Már szeptemberben is érez­hető volt a hatás — 51 ezer forint jutalmat fizettünk ki az alapbéren kívül. Remé­lem, hogy októberben és no­vemberben sem lesz ez más­képp. Bizakodunk. Az könv- nyíti a helyzetünket, hogy most szovjet exportra egy modellből kell 11 ezer dara­bot legyártani. A tőkés part­nereink is jelentkeznek még Azt hiszem, hopv az eddigi minimábs lemaradásunkat behozhatjuk. F. F. ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap) Az elmúlt napokban tár­gyalta az MHSZ városi veze­tősége mellett működő agitá- ciós-propaganda bizottság a honvédelmi nevelés segítésé­nek kérdéseit. A megbeszélé­sen megállapították, hogy Cegléden és vonzáskörzetében a honvédelmi oktató-nevelő munka és ennek segítése megfelel az érvényben lévő utasításoknak és tantervi kö­vetelményeknek. Az MHSZ városi vezetőségének titkára feladattervében is szabályoz­ta ennek követelményeit. Ebben a tervben a városi titkár a honvédelmi klubok­nak meghatározza teendőiket. Így például azt, hogy az MHSZ helyi szerveinek veze­tői vegyenek részt az iskolai munkában, a diáksportkörök­ben, az oktatáshoz szükséges eszközök, fegyverek, lőszer és célanyag biztosításában, a honvédelmi napok segítésében. A klubok képzett oktatók­kal, technikai eszközökkel és bázisokkal segítsék az ifjúsá­gi szervezeteket, az úttörő- és ifjúgárda-képzést. az ifjúsá­gi táborok honvédelmi verse­nyeit. A tanintézeti klubok munkájának javításával elő­mozdítják a pályára irányító munka hatékonyságát, az elő­írt honvédelmi napok és ver­senyek végrehajtását, az Egy iskola, egy MHSZ-klub moz­galom kibontakozását. E feladatok teljesítése ér­dekében a honvédelmi klubok a szocialista versenymozgalom keretében tesznek vállaláso­kat és a feladatot teljesítik. Üj piacok keresésével és a méztermékek választékának bővítésével igyekszik növelni forgalmát a Hungaronektár Országos Méhészeti Szövetke­zeti Közös Vállalat. Ennek ér­dekében újabban több külke­reskedelmi partnert igyek­szik bevonni az export lebo­nyolításába. A vállalat felvásárlásai — az akácméz kivételével — az idén eddig jól sikerültek: tervek szerint halad az átvé­tel, október elsejéig több mint 10 ezer tonna mézet ad-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom