Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-21 / 248. szám
Közös dolgainkról Lyukas zsákunk hamar kiürül ' TAPASZTALT KOLLÉGÁM szerint mostanában — s igazán majd csak ezután — az újságjaink talán legizgalmasabb, legérdekesebb olvasmányait az apróhirdetések jelentik. Hajlok rá, hogy higy- gyek neki, több okból is. Egyrészt, mert életkora kis híján kétszerese az enyémnek, látott, hallott, megélt már egy s mást. Számomra a történelem legfeljebb ólom-, nyomda- vagy könyvszagú, ő viszont tudja, milyen volt a cselédlakások ajtaján kiszálló gőz illata, az ijedt, éhes, mosdáshoz sem jutott emberekkel zsúfolt óvóhely levegője, a kilőtt, de még meleg töltényhüvelyek szaga. Másrészt hallottam, láttam nem egy olyan társadalom- és korrajzot, amelyik az adott időszakban megjelent apró- hirdetések révén kapta meg igazi kontúrjait. S végül a magunk jelenlegi állapota — az egyes embereké, a népgazdaságé — valahogy mintha hasonlítana (persze a fejlettség magasabb fokán) egy egyszer már volt időszakhoz. Ennyit arról, hogy miért olvasom mostanában megkülönböztetett figyelemmel az apróhirdetéseket. Közben persze edződöm, s kezdem — vagy próbálom? — úgy látni bennük a dolgokat, mint aki tükörben a mostani arcképét nézve az üvegre festi majdani bajuszát, esetleg szakállát és ráncait. Így azután nem akadok fönn azon sem, ha azok a redők nagyon is mainak látszanak. Szemlélet kérdése. Mint az is, hogy nekem kimondottan tetszik a sokféle ötlet, kezdeményezés, próbálkozás, amiről az apró- hirdetések tanúskodnak. Pedig egyikről tudom, hogy hamvába holt dolog, a másik svindli, de a többi mind szép mustra azokról a tartalékokból, ami a fejekben van és életnedveinkből táplálkozik. Néha bosszankodom is. hogy emez, amaz nem nekem jutott eszembe, vagy nem egy olyan gazdasági vezetőnek — bármelyik szinten —. aki a legtermészetesebb módon tárja szét a karját: ez sincs, az sincs, ezt sem lehet, azt sem szabad'... Itt vannak például az egyre szaporodó, videóval kapcsolatos hirdetések, amelyekben kisebb-nagyobb közösségek felajánlják, hogy „csúcs- minőségben” megörökítik a családi eseményeket — születéstől a halálig —, vagy a jelentősebb helyi társadalmi rendezvényeken. Mi tagadás, először idegenkedtem: tessék, újabb rongyrázási lehetőség sznoboknak, státusszimbólum a majdani unokáknak. „A mi papinknak, maminknak már akkor is olyan jól ment, hogy még az esküvőjüket is videóra vették, amikor mások holmi adóreform miatt szívták a fogukat.” Azután a véletlen úgy hozta, hogy láthattam egy ilyen felvételt. Ráadásul ügyes, csaknem profi munkára vallott, ahogy egy mai falusi lakodalom szombat délelőttől vasárnap reggelig történt eseményeit háromórás műsorba tömörítették. Tetszettek, naná. hogy tetszettek a jópofa jelenetek, a kamera előtt botorkáló. pipiskédé spiccesek, a szemérmes-büszke ifjú pór, egy-egy kardos menyecske férjnevelő mozdulata ... A SZALAG IGAZI ÉRTÉKÉT azonban számomra nem ezek a pillanatok jelentették, hanem azok a jelenetek, amelyekben a régi hagyományok, rigmusok elevenedtek meg: a menyasszonykikérés verssel, dallal, a vacsora fogásaihoz elkántált strófák, a szakács köszöntője, a menyasszonytánc. a hozzá tartozó tréfás, bolondos pótmenyasszony- tánccal. a menyecskebemutatás. Nem sok helyen őrzik már ezeket a szokásokat, nem sokan ismerik a régi rigmusokat. Persze nyilván akadnak. akik egyik-másikat — remélhetőleg kevés hibával — feljegyezték, összegyűjtötték, de a papír csak a szavakat, fordulatokat tudja visz- szaadni, a falusi lakodalom igazi hangulata onnan ugyanúgy elpárolog, mint üres tálból a székelykáposzta illata... Hát akkor mégis van ráció ezekben a videós ötletekben? Labdarúgás Csapataink fekete napja Labdarúgás,’ megyei II. osztály, Déli csoport: Örkény— Sülysáp 3-0 (1-0), Örkény, 400 néző, vezette: Oláh (jól). A tartalékosán felálló süly- sápiak remek mérkőzést vívtak Örkényben. A hazaiak a 21. percben jutottak vezetéshez, ezután azonban a vendégek valósággal ostrom alá vették a helyi kaput, de az Örkényi portás parádés védések sorozatát mutatta be. A második félidőben továbbra is színvonalas küzdelem folyt a pályán. Az 54. és a 65. percben — védelmi megingások után — növelték előnyüket az Örkényiek. A Sülysáp nem játszott alárendelt szerepet, de ezen a meccsen a jó napot kifogó Örkény ellen nem volt semmiféle ellenszer. A sülysápi csapatból csupán Varga nyújtott átlagon felüli teljesítményt. Ifi: Örkény— Sülysáp 2-0. Cs. J. Kakucs—Üllő 2-0 (1-0), Kakucs, 200 néző, vezette: Silye (gyengén). Igen jó iramú első félidőt láthattak a nézők. A 25. percben Tóth II. L. beadása az egyik hazai védő kezét érintette, de a bíró sípja néma maradt. Nem sokkal később a kapu előtti kavarodás után vezetéshez jutottak a helyiek. A második félidő első (!?) percében növelték előnyüket a kakucsiak. Hiába erőlködött a vendégcsapat, még szépíteniük sem sikerült. Ennek ellenére valamennyi játékos dicséretet érdemel küzdeni tudásáért. Ifi: Kakucs—Üllő 1-0. B. T. Monor—Tápiószecső 0-2 (0-1), Monor, 300 néző, vezette: Mocsai. A listavezető Tápiószecső monori vendégjátékát kíváncsian várták a szurkolók, részint köszönve ezt a vendégcsapat eddigi teljesítményének, részint a hazaiak vesszőfutásának. Az első húsz percben a Monor játszott, a vendégek nézték. A sors fanyar humora, hogy az első valamirevaló vendégakció a 25. percben úgy végződött, hogy a Csótit faképnél hagyó vendégjátékos beadását Fedeles lőtte a hálóba, 0-1. A félidő további részében a hazaiak egyenrangú ellenfelei voltak a listavezetőnek. Fordulás után a Monor minden mindegy alapon támadni kezdett, s ezzel a vendégek malmára hajtotta a vizet. A 70. percben egy gyors ellentámadást követően a Tápiószecső megszerezte második gólját, eldöntve ezzel a találkozó sorsát. Ezt követően már csak birkóztak egymással a csapatok. Összességében jó iramú mérkőzésen a valamivel tudatosabban játszó vendégek megérdemelten' győztek. Jó: Ohát, Pokornyi, Rabi, Bokros P., Bokros R„ Fényes. Ifi: Monor —Tápiószecső 2-2 (1-2). K. J. Körzeti bajnokság: Péteri— Gyömrő 0-1 (0-0), Péteri, 200 néző, vezette: Szuda (tárgyilagosan). Közepes színvonalú, de igen küzdelmes mérkőzést vívtak a csapatok. A vendégek valamivel átgondoltabban szövögették akcióikat, de a helyi védelem biztosan visz- szaverte a támadásokat. A második félidő elején kétszer is vezetéshez juthatott volna a Gyömrő, de kimaradtak a kecsegtető lehetőségek. A 73. percben viszont korszerű támadás végén Lerner 20 méterről szép lövéssel bevette a hazai kaput. Ugyanő öt perccel később majdnem öngólt vétett, fejese nyomán a bal kapufa tövén landolt a labda. Végeredményben a minimális vendégsiker megérdemeltnek mondható. Jó: Folt, Kellner, illetve Bakos, Nagy- győr, Csirkó J., Lerner. G. J. Ha hasznos célra, okosan használják föl, úgy gondolom — mindenképpen. Hiszen hány kimúlófélben lévő, értékes népszokást, hagyományt lehetne — az utolsó pillanatban — megörökíteni sokkal élethűbben, mint arra akár a magnó, a fényképezőgép együtt képes. Az Ecseri lakodalmas a néhai Rábai Miklósnak köszönhetően lett világhírű, s minden bizonnyal halhatatlan. De csak lakóhelyünk környékén hány különböző etnikai értéket lehetne még felfedezni, megeleveníteni és megörökíteni. A húsvéti locsolkodást, a kézi aratás, marokszedés, kötélcsavarás csínját-bínját (ha úgy is kellene most már megszervezni), a fűkaszálást, a gyűjtést, a boglyázást, a behor- dást, a kazlazást, az aratóbálákat, a kézi kapálás hagyományos eszközeit, módjait, a bakhátas szőlőművelés fortélyait, a kukoricatörést és -fosztást, a szüretet, s persze az elmaradhatatlan szüreti bálokat, a trágyahordást. Már most is nagyon kevés kisgyerek vagy akár kamasz tudja, hogyan fejték nagyanyáink a tehenet, hogyan pucolja meg egy gondos gazda a lovát, hogyan fogja a kocsi és hogyan az eke elé. Arról nem is beszélve, hogy látott-e valamelyikük — uram bocsá’ — disznóherélést, karikázást, no és persze szalmás vagy kézi pörzsölős disznótort. Szívem szerint azonban a legelső felvételeket a kenyérdagasztás, -sütés megörökítésének szentelném... És ugye, hány ilyen vágy hasonló ötletet tudna adni például egy vecsési, maglódí, vasad!, pilisi, kávai, nagykőrösi lokálpatrióta, hogy tovább ne is soroljuk. Tudom, már többen is meg- rovóan félbeszakítottak volna, ha mindezt szóban mondom el: hol van ehhez az eszköz, az ember. Hiszen a fiatalokat épp a videóval csalja lépre nem egy kocsma-, vagy ven- déglőtulajdonos, miközben a művelődési háznak már a fenntartása is egyre nagyobb gond. Az iskolák közül igazán látványosan leginkább azok gyarapodnak, amelyiknek akad egy bőkezű mecénása, valamelyik téesz vagy ipari üzem jóindulatú vezetője révén ... E hogy rájuk lehet-e számítani a jövőben is...? Azért — hitem szerint — van megoldás. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy vállalkozó lokálpatrióták mindenütt akadnak. S ami az eszközöket illeti, kár lenne azt hinni, hogy minden kocsmáros, vendéglős, aki a haszonra (is) törekszik, fekete, mint az ördög. Akadna közöttük is, aki segítene. De megvásárolhatók az eszközök összefogással is. Jól szolgálhatja ezt a művelődési és oktatási intézmények egyelőre még inkább csak tervezett, mint bimbózó integrációja. De ajánlhatnám az ötletet a körzet tanácselnökeiből álló, úgynevezett városkörnyéki bizottság figyelmébe is. Igaz, ennek a beruházásnak csak a gazdasági igénye mérhető egy összegben, gazdasági hasznát még bonyolult áttételek révén is nehéz kimutatni. DE VAJON VALÓBAN CSAK A PÉNZ az egyetlen fontos haszonmérő? Talán még mindig nem késő fölismerni: ha az emlékeinkkel teli zsákból hagyjuk kihullani múltunk kincseit, könnyen szétszórhatjuk mai értékeinket is. És mindez a jövőben hiányzik majd igazán. Már ha akad. akinek támad ilyenfajta hiányérzete.. . Vereszki János A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 244. SZÁM 1987. OKTOBER 21., SZERDA Befejeződött a paradicsom betakarítása Vetőmag a tulipánok országába Tavaly milliárdos lett az ecseri Rákos Mezeje Tsz, a közös gazdaság árbevétele először haladta meg a bűvös határt. Ennek az összegnek mindössze egy százalékát teszi ki a paradicsomtermesztő és -jeldolgozó ágazat, mégis igen jelentős a tevékenységük. Az ágazat idei termelési értéke 10 millió forint, ez önmagában is jó eredmény, hát még ha figyelembe vesszük, hogy a körzetbeli kistermelők gondjainak megoldásában is mindig segítő kezet nyújtanak. A paradicsomtermesztő és -feldolgozó ágazat immáron hét éve végzi a betakarítást és részleges feldolgozást ezzel a módszerrel. A 63 hektárról betakarított termést először jól megmossák, majd a Hód- gép által gyártott gépsoron — az úgynevezett lévonalon — feldolgozzák. Az ügyes berendezés különválasztja a levet, a héjat, s a magot is. A lét a Budapesti Konzervgyárnak szállítják, a héjat takarmányozási célokra használják fel, a paradicsommagot pedig — különböző műveletek után — értékesítik. Méghozzá külhonban, mert a teljes mennyiséget Hollandiába exportálják évek óta. Prekler Péter ágazat vezető és harminctagú csapata most már egy kicsit nyugodtabban tekinthet előre, hiszen a napokban befejeződött a piros bogyók szedése a maglódi és gyömrői határban. Hatvanhárom hektáron kellett a termést betakarítani. Segítettek az ecseri, a maglódi. a gyömrői és a XVII. kerületi általános iskolások, de jó néhány felnőtt is, hogy minél előbb biztonságos helyre — a feldolgozóba — kerüljön a termés. — Nehéz dolgunk volt a betakarítással, hiszen a bogyók kissé késve értek be, így fele annyi idő alatt kellett meg- kopasztani a bokrokat — mondja az ágazatvezető. — A termés közepesnek mondható, hiszen 22 tonna termett hektáronként. A Budapesti Konzervgyárba szállított paradicsomlé minősége is elég változó volt. Valamennyi szállítmányból mintát vettek, s annak alapján minősítették a paradicsomlevet. Most a legfontosabb feladatunk a jó minőségű vetőmag kikészítése. A magot először kimossuk. majd szárítjuk. Utána kezdődhet a csomagolás és fémzárolás. Jó lenne, ha partnerünk elégedett lenne idén is a minőségével. El kell mondanom azt is, hogy a lévonalat kiszolgálók igazán derekas munkát végeztek, hiszen az elmúlt hetekben 12—14 órás műszakokban dolgoztak fáradhatatlanul. Még a hétvégeken is működött a feldolgozó gépsor. De dicséretet érdemelnek a gyerekek is, akik általában fegyelmezetten szedték a paradicsomot tanáraik felügyelete mellett. SS" Sjyl&v.v. .jó Egyszerű és olcsó technológiával szétválasztják a magot, amelyet a tulipánok országába exportálnak. Képünkön Mcrczel Jánosné és Osztertág Józsefné seprüzi a napfényen száradó paradicsommagot. (Vimola Károly felvétele) Kulturális programok Ecseren szerdán 10 órától a Kolduskirály című mesejáték és a fogyókúrázók klubjának foglalkozása, 14-től matematika-szakkör, 15.30-tól logopédia, 17.30-tól zenés torna óvodásoknak, 18.15-től dzesszba- lett, 19-től társastánc, 19.45- től női torna. Gyomron 16-tól a daganatos betegségek korai felismeréséről tart előadást a nyugdíjasklub tagjainak dr. Altorjai Károly, filmvetítés 17.30-tól: Én is jártam Isonzónál (magyar film). Monoron a művelődési központ galériájában 10-től 18- ig Detzky Júlia festőművész textilfestményeinek kiállítása, 10-től néptáncpróba gyerekeknek, 16-tól és 17-től művészi torna óvodásoknak, 17-től német nyelvtanfolyam felnőtteknek és szabás-varrás tanfolyam, 17.45-től angol nyelv- tanfolyam és dzsesszbalett alsósoknak, 18.30-tól felsősöknek. A paradicsomtermesztésnek régi hagyományai vannak a moinori vonzáskörzetben. Sajnos ma már csak a Rákos Mezeje Tsz-ben foglalkoznak e fontos kertészeti kultúra termesztésével. Ám tevékenységükkel segítséget nyújtanak más közös gazdaságnak és számos kistermelőnek is. Ellátják őket palántával, s a termést is átveszik tőlük. Az idén is sok paradicsomot vettek át feldolgozásra Monorról, Vecsésről. Ez utóbbi helyről volt olyan kistermelő, aki csaknem 100 ezer forint értékű paradicsomot szállított a maglódi feldolgozóhelyre. Az ecseri közös gazdaság tehát biztosítja a termelési kedvet és biztonságot, amely garancia lehet a jövőben is arra, hogy sok-sok hektáron termesztenek majd paradicsomot szűkebb pátriánkban (is). Gér József Gyerekek a múzeumban Életre szóló élmény — Megbámultuk a Nagyszalontán született költőóriás. Arany János bronzba álmodott monumentális szobrát, esendő pirinyónak tűntünk még a mellékalak Toldi Miklós nagysága mellett is — mondja az eleven beszédű Moldován Mónika. — A cirádás márványlépcsőn ott állhattunk, ahol közel 140 évvel ezelőtt a lánglelkű költő, Petőfi Sándor többekkel együtt kibontotta a szabadság zászlaját, a sza badság lángját gyújtotta meg, amely a könnyek öntözte Aradnál hamvad el — ezt már Temesi Enikő mondja és már sorolják is az üllői általános iskola egyik negyedik osztályának tanulói Aulichtól Pöl- tenbergig valamennyi hős nevét. A gyerekek a múzeumi hónap , keretében látogattak el a Nemzeti Múzeumba. Szent hely ez — lép a mellvédre Lengyel Csaba, ide csak levett kalappal illik lépni. A Polláck Mihály alkotta Nemzeti Múzeum hideget lehelő kőkockáin elhal az ajkakon a szó, még a lépés is lábujjhegyen történik, amikor meglátják államiságunk szimbólumát, a koronázási ékszereket. Már folyik is halkan a szó a magyarok bejöveteléről, szinte közeli ismerősként sorolják a hét vezér nevét, az országalapító István érdemeit. A szóvivő az osztály másik Csabája, Megyeri Csaba. Még István, a király közismert melódiáit véljük felfedezni, amikor már az Árpád-házi királyokat állítja időrendi sorrendbe Práth Máté. Aztán jön a .tatárdúlás, a muhi-pusztai csatavesztés. A török ármádia sem kímélte az országot, 150 évig nyomorgatta, zsarolta a sokat szenvedett népet — hiteles forrásokra hivatkozva állítják a szomorú történelmi esemény valódiságát. A hiteles forrás Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye, amelyből már citálnak is részleteket a történelmet alaposan ismerő diákok. Persze, akkor még nem voltak atommal töltött, tucatnyi robbanófejjel ellátott rakétafegyverek, cséphadaróval, kiegyenesített kaszával „tizedelték” egymást a szemben álló harci alakulatok, ahogy azt Cegléden, a Dózsa-szóbomál látjuk. Nem feledkeznek el a gyerekek a vasútállomáson hevenyészett történelemórán — ahogy a vonatról leszálltak — a nagymajtényi síkról sem, ahol „letörött zászló”, s a nemzet büszkesége, hadvezére, Rákóczi, hűséges íródeákja, Mikes Kelemen kíséretében elindult a törökországi Rodostó felé. Nem is maradt más emlékünk, mint a Mányoki- kép és Mikes levelei a nemlétező „nénémasszonyhoz”. Gyorsain témát vált az osztály, csodálkozó arcomat látva a széles ismeretanyag hallatán, mosolyogva jegyzik meg: hát ez mind tananyag, most tanuljuk éppen, s a tanító néni úgy vélekedik, hogy a múzeumokban látva a jeles történelmi események ránk maradt emlékeit, a tanult anyag jobban rögződik, s felnőtt korban sem felejtődik el. Esetleg még akkor is múzeumok látogatására csábít. Nagyon sajnálják, hogy a Kiss Károly sírásó ásatása nyomán napvilágra került, s a múzeumban őrzött nagy értékű leleteket még nem látták. Legközelebb azonban az első útjuk oda vezet, mert ez a múzeumlátogatás nem egyedi ritkaság. Jártak már a hadtörténeti, néprajzi, közlekedési, mezőgazdasági múzeumokban. Körüljárták, megcsodálták a múzeum előtt felállított, arcát állig fedett Névtelen jegyző szobrát is. Ezt magát is feledhetetlen emlékként jegyzi fel emlékezetében az üllői általános iskola negyedik osztályának 26 tanulója. A múzeumok látogatása pedig egész életre szóló élményt jelent, s a későbbiekben osztályközösség nélkül, szülők társaságában. majd egyedül is rendszeres látogatójává válhatnak ezeknek az intézményeknek. Kiss Sándor •(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
